Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
1983. november 23., szerda Szomszédolás CSOHGRÁD * HEGYEI HÍRLAP Gazdaságunk talán legérzékenyebb pontjáról, a beruházásokról olvashatunk az újság vasárnapi számában. „Csongrád megyében jelenleg 37 fontosabb, egyenként is százmillió forintnál nagyobb bekerülési költségű beruházás van folyamatban. Közülük tízet ebben az esztendőben be kellett volna fejezni, ám a jelenlegi helyzet szerint legföljebb ötöt adtak át rendeltetésének, s talán még' azok mindegyiké-; ben sem kezdődhet meg a termelő munka. Ezt jelzi, hogy az idei évre tervezett pénznek csak hatvanhét százalékát költötték el szeptember végéig a beruházók, sőt, a gépbeszerzésre előirányzott összegnek alig több, mint felét. És ráadásnak ott van még az a 11, felibe-harma- dába tartó beruházás, amelyet már tavaly át kellett volna adni, de még teljesen bizonytalannak mondható, hogy vajon az idén hány lesz kész közülük.” — írja a szerző, majd konkrét példákat is hoz. Említi a szeged—algyői szénhidrogénmedence központjában épülő, nagy befogadóképességű, pb-gázt tároló tartályt, valamint a Szeged—Rókus városrészben épülő víztornyot. Miért nincs ma elegendő tégla és cserép? — teszi fel a kérdést a Legolcsóbb a helyi építőanyag című riport írója, aki felkereste egy szentesi téglagyártó dinasztia még élő tagját. A beszélgetés során kiderült, hogy a legnagyobb gond: messziről szállítják az építőanyagot, pedig helyben is volna lehetőség az előállítására. — Valamikor sokan megéltek a tégla- és cserépgyártásból. Szentesen öt téglagyár volt, és jól megélt. Vagy közelebbi példa a cse- rebökényi eset. 1970-ben a szentesi Termál Tsz-ben létrehoztunk egy kis gyárat, mert a nagyüzem sok mindent épített, és úgy láttuk: így lesz a legolcsóbb. Pontos számítást tettünk. Akkor az előzetes adatok szerint ezer kistégla 760 forintba került volna. Mi előállítottuk 570 forintért. Sokat gyártottunk, és jót, sok építmény anyagát állította elő az a kis gyár. Aztán jött egy főkönyvelő, és kiszámította, hogy ez ráfizetéses. Megszüntették. iiUe nour Hjai icnsoijiTiKi HAJDÚBIHARI ÍIJITUI NAPLÓ Az erős segítse a gyengét. Ilyen címmel indított mozgalmat a Hajdú-Bihar megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége. Közel három év telt el a mozgalom beindítása óta, és ma már egyre differenciáltabb, sokrétűbb képet mutat, az erősebb és gyengébb termelőszövetkezetek kapcsolat- rendszere. Tizenhat mezőgazdasági nagyüzem, nyolc erős és nyolc gyenge termelőszövetkezet együttműködése sorolható az érdemi eredményt felmutató kapcsolat csoportjába. A szövetség elnöksége a közelmúltban külön-külön elemezte a nyolc együttműködőt. Megállapították, hogy a gyengébb szövetkezetek eredményjavulása összefüggésben van az erősebbek segítségével. A mozgalom egyik kritikus pontja, hogy a vállalatok között a pénzügyi források átadása igen korlátozott. Ilyen feltételek «mellett három erős téesz engedett át tartalékalapot a támogatott partner részére. Ez pedig mindenképpen kevés. Tíz iskolás közül nyolc nem tud fogat mosni? A debreceni gyermekfogászat szakértői szerint erre a kérdésre igennel kell válaszolni. S vajon mit tehet' a fogor- j vos a gyerekek érdekében? — A három éven aluli gyermekek gyakorlatilag elérhetetlenek számukra — mondja a gyermekfogászat - vezetője, őket szinte egyáltalán nem hozzák fogorvoshoz. Az óvodáskorúakat is csak akkor, ha nagy a baj, ha fáj a gyerek foga. Az iskolások kezelését próbáljuk megszervezni lehetőségeinkhez mérten. Az elmúlt évben a nyolcadikos gyerekeket igyekeztünk rendezett szájjal továbbengedni a középiskolába. A debreceni iskolások körében felmérést végeztek: tíz gyermek közül nyolc rosszul mosta a fogát. A közelmúltban jelent meg az illatszerboltokban az Amodent tabletta, amelyet fogmosás utáni öblítésre használnak. Ha valaki rosszul mosta a fogát, a tablettától piros elszíneződés keletkezik. Sajnos, az Amodent tabletta jelenleg nem kapható az illatszerboltokban. Hogy miért, arra még az illetékesek sem tudtak választ adni . . . kUOM SZOLNOK MEGYEI Városépítés kevés szanálással. Még a hetvenes évek közepén is joggal érezhették magukat kényelmetlenül a kisajátítások lebonyolításával foglalkozó tanácsi szakemberek. Jól tudták, hogy majdnem felesleges minden egyezkedési kísérletük a kisajátított ingatlanok tulajdonosaival. Reális ár-, pontosabban kártalanítási ajánlatot ugyanis nem tudnak tenni. Minden ésszerű egyezséget eleve meghiúsítottak az akkori jogszabályok. És mi a helyzet ma Szolnokon? A Tisza-parti városban az elmúlt évtizedben a belváros rekonstrukciója, s a lakótelepek építése miatt tömegesek voltak a szanálások, és egymást érték a perek. Néhány esztendeje azonban szinte szóra sem érdemes a bíróságon végződő viták száma. A kevés per azonban nem jelenti azt, hogy vita nélkül, egyetértésben zajla- nának a kártalanítási egyezkedések, de kétségtelenül jóval kisebb a tét, a felajánlott és kért összeg közötti különbség, amiért a „kötélhúzás megy”. A kisajátítási szakértők szerint ma három allergikus pont van. Az egyik: az épületek műszaki állapotának megítélése. A másik: a területnagyság, a harmadik: a kisajátított ház lakottsága abban az esetben, ha a benne lakó tulajdonos, vagy bérlő tanácsi lakást kér. Mmagyarorszáb Rossini: A sevillai borbély című operája ismét visszakerült a szegedi közönség elé némi változtatással: az új főzeneigazgató, Ober- frank Géza dirigálásával, helyi Figaróval, helyi közönségnek készülve, más arcát mutatja a darab. A sikerből kiindulva így ír a kritikus a szegedi Zenés Színházban zajló változásokról: „A Parasztbecsület és a Bajazzók premierje után, immár azzal egybevetve, kétségtelenül bizonyos fajta minőségi elmozdulás igénye tapasztalható a szegedi operatársulatnál. A változás célja és iránya röviden a zenés színház fogalomkörzetében foglalható össze, ahol a játék és a muzsika egyenrangú, s a szereplők mindegyikének csak a partnerekkel való kapcsolatában lehet létjogosultsága. így adott esetben egy epizódista éppoly súly- lyal van jelen a színpadon, mint a szereplő, de történetesen főszereplővé léphet elő, ha a szituáció úgy kívánja. Mindenesetre érdekes kísérletnek nézünk elébe. összeállította: G. K. Közérdekű bejelentések Orosházán A törvény a következőképpen fogalmaz: „A közérdekű bejelentés olyan körülményre, hibára, vagy hiányosságra hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség, vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. Felhívhatja a figyelmet olyan magatartásra, vagy tényre is, amely jogszabályba ütközik, vagy ellentétes a szocialista erkölccsel, a szocialista gazdálkodás elveivel, illetőleg más módon sérti, vagy veszélyezteti a társadalom érdekét.” „A közérdekű javaslat társadalmilag hasznos cél elérésére irányuló kezdeményezés”. „A panasz olyan kérelem, amely egyéni jogsérelem, vagy érdeksérelem megszüntetésére irányuló, és elintézése nem tartozik más, jogilag szabályozott — így különösen bírósági, államigazgatási, munkaügyi, (szövetkezeti) döntőbizottsági — eljárásra.” Eszerint minősítik és intézik tehát a tanácsok a hozzájuk beérkező közérdekű bejelentéseket, javaslatokat, panaszokat. Ezek között is megkülönböztetett figyelemmel kezelik a közérdekű bejelentések intézését. így van ez Orosházán is. ahol — több évi tapasztalat igazolja — a közérdekű bejelentések 90 százaléka jelölő gyűléseken, tanácstagi beszámolókon és várospolitikai tájékoztatókon hangzott el, és csupán 10 százaléka érkezett közvetlenül a szak- igazgatási szervekhez. A tanácstagi beszámolókat, miként egyéb tanácsi fórumokat is, nagy gonddal készítik elő, együttműködve a Hazafias Népfront városi bizottságával. Ennek is köszönhető, hogy — bár az idei tanácstagi beszámolók még nem fejeződtek be —*az eddigiek szerint megállapítható, hogy az előző évihez hasonlóan eredményesek, intenzívek. E tanácstagi beszámolókon — s ez is több éves tapasztalat — 60—70 százalékban ugyanazok a választópolgárok vesznek részt, s a megjelenőknek mintegy 10 százaléka a 40 éven aluli, a 20 százalék 40—50 éves, a többség középkorú, illetve idős ember. 60—70 százalékban változatlan a felszólalók személye is. A bejelentések tárgya is évről-évre majdnem ugyanaz: út, járda, villany, gáz, köztisztaság. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az állampolgárok nem kapnak választ, vagy bejelentésüket, javaslatukat figyelmen kívül hagyják. Az ok mindenki előtt ismert: gazdasági nehézségek miatta kívántnál lassúbb ütemben teljesíthetők a jogos igények is. Másrészt: az új' építkezésekkel számos kommunális feladat „újratermelődik”. A lakosság helyes és gyors tájékoztatásában nem kis feladat és felelősség hárul a tanácstagokra, akiket sok és friss információval látnak el a tanácstagi beszámolók előkészítése során, éppen azért, hogy a tanácstagok a beszámolókon nyomban felelni tudjanak a kérdésekre, bejelentésekre. Ha e válaszok elmaradnak, ez bizonytalanságot ébreszthet a választópolgárokban, s esetleg legyintenek, mondván „van-e értelme, hogy eljöjjünk évről évre és a problémáink nem oldódnak meg?” S most lássuk közelebbről, mennyi és milyen közérdekű bejelentést tettek az idén az orosháziak? Ez év augusztus 31-ig 367 bejelentés, javaslat, illetve panasz érkezett a lakosságtól, s valamennyit 30 napon belül elbírálták. Harminckilenc bizonyult ezek közül alaptalannak, nem teljesíthetőnek, 265-öt intézett saját hatáskörben a tanács, 63-at pedig áttettek más szervhez, illetve hatósághoz. S hogy mi minden valósult meg a közérdekű bejelentések nyomán a városban, arra álljon itt végül néhány konkrét példa: 1983. augusztus 31-ig összesen 5 ezer négyzetméteren épült út, járda, illetve történt felújítás, kátyúzás. így elkészült a Vásárhelyi úti buszforduló, a szentetomyai buszforduló. Javult a közvilágítás a Móricz Zsigmond utcai lakótelepen, a Szabadság téren, a Könd utcában. Bővült a gázhálózat többek között a Zöldfa, az Arany János, a Kinizsi utcában, utcai .vízhálózat épült a Nefelejcs, a Honvéd, a Patak utcában, a Szente- tornyai úton és a Gyökeresnek nevezett városrészben. T. I. Megkezdődött a nyúlvadászat az ország apróvadas területein. A Szolnok megyei Rákóczifalván a Rákóczi, Vadásztársaság tagjai az évad első nyúlvadászatát tartották. A vad- gazdálkodás, vadtenyésztés szempontjait figyelembevéve az idén jó eredményekre számíthatnak (MTI-fotó: Mizerák István felvétele — KS) Kímélő Csodák, ha vannak is, mindössze három napig tartanak, mondják a népi bölcselők. Ez jutott eszembe, amikor Békéscsabán, a Korzó étteremben véletlenül megpillantottam a diabetikus ételeket kínáló étlapot. Látva az előfizetők népes táborát, reménykedni kezdtem: hát ha nem lesz kérészéletű e kiváló kezdeményezés. Nemsokára a szerkesztőségben felkeresett egy asszony, és a kezdeti sikerkeről beszélt. Minden úgy ment, mint a karikacsapás — mesélte. Fogta magát, és megkérte az üzlet vezetőjét: jó lenne, ha diétás menüt is készítenének. Garantálja, hogy nem járnak rosszul, hiszen vállalja a szervezést. Szerencséje volt, a főnök rábólintott a boltra. És jöttek a kuncsaftok, először tizen valahányan. Ma már hetente 600—700 ilyen jegyet adnak el, de ez aligha tekinthető véglegesnek. A képlet tehát világos. Vegyél egy agilis háziasz- szonyt, szerezz hozzá egy vállalkozó vendéglőst, mindkettőjüket öntsd nyakon jó adag optimizmussal, és kész a recept. Már csak főzni kell, hogy mindenki könnyen ■ megemészthesse. Mert vendéglátásunk ugyancsak kíméli magát az egészséges táplálkozás népszerűsítésétől, bevezetésétől. Pörkölt és galuska, zsirban üsző brassói, rántott szelet, túróscsusza. Ez kell a magyarnak! Valóban? Álljunk meg néhány pillanatra, és nézzünk szembe a tényekkel. Hazánkban 300—350 ezerre tehető a cukorbetegek száma. Viszont nemcsak ők szorulnak diétára. Sokaknak a zsír-, a só-, illetve a fehérjeszegény étrend az egészséges. Képzeljük el: több mint 3 és fél millió embernek diétáznia kellene. Túlnyomó részük fel is ismerte ennek szükségességét. De miként elégítse ki, 'nem is annyira mohó vágyait? Melyik üzemi konyhán, vendéglátóipari üzletben főznek olajjal, vajjal, margarinnal? j Hol tálalnak fel sok halat, baromfit és tojást, netán gyümölcsöt? Külföldön tiszta profilú, a nevében is diétás vendéglők várják az embereket. Nálunk még mindig az a tévhit járja, hogy az ilyen éttermek üresen konganának, mert ez a név betegségtudatot sugall. Pedig a diéta egyszerűen azt jelenti: nem eszem zsíros, kalóriadús ételeket, édességet, és kerülöm a szeszes ital fogyasztását. Miért volna ez betegség? Ellenkezőleg. így jobban érzem magam, védem az egészségem. Miért a túlzott óvatosság? A hagyományos élelmiszerekből is több beilleszthető a különféle étrendekbe. Ilyenek a tejtermékek, konzervek, a mélyhűtött áruk, megjelentek a diétás gasztrofol gyorsfagyasztott ételek. Inkább a kényelmesség az oka annak, hogy meglehetősen kevés helyen kínálnak kímélő, esetleg diabetikus készítményeket. Egyáltalán nem véletlen: Magyarországon csupán Miskolcon nyitottak diétás éttermet. A közétkeztetésben még inkább fehér holló a korszerű táplálkozásra való törekvés. A Korzó példája is bizonyítja: a nyugdíjasok, a közép korosztály, de még a fiatalok is igénylik a zsírszegény ételeket. Ugyanakkor jelzi a bizonytalanságot, a félelmet. Vajon meddig válthatunk jegyet diétás ebédre? Talán nemsokára jön egy másik üzletvezető és lefújja az egészet. Megteheti. Senki sem vonja ezért felelősségre. Kérdés: akad-e újabb önkéntes szervező és kockáztató vezető? Nem akarom én az ördögöt a falra festeni. Kételyeim sajnos, a gyakorlatból származnak. Bár tévednék. Vallom: az orvostudomány egyik célja az egészséges életre nevelés. Ehhez éppúgy hozzátartozik a táplálkozás, mint a mozgás, a testi és lelki higiénia. A családokban kialakult étkezési szokások már előre beprogramoznak bizonyos betegségeket. Fontos lenne, ha nagyobb hangsúlyt kapna a megelőzés. Kímélet nélkül! (seres) : Ekszerárverés előtt Az őszi ékszer- és nemesfémaukció előtt az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat a Pesti Vigadó díszlépcsőházában kiállításon mutatja be azt a 280 darabos, csaknem másfél millió forint kikiáltási értékű kollekciót, amelynek példányai a bemutatót követően. november 28-án és 29-én kerülnek kalapács alá. A szerdán megnyílt kiállításon látható ékszerek között nemcsak mesterien megmunkált régi és modern darabok találhatók, hanem a maguk idejében talán bizsunak számító, de a jelenkor számára a kuriozitást jelentő egyszerűbb tárgyak is szerepelnek. Ezek anyaga festett porcelán, kaucsuk, elefántcsont, gyöngyház, kagyló, amelyeket alkotóik fém-, vagy nemesfémfoglalatba helyeztek. A kiállításon megtalálhtók a szecesz- sziós stílus jellegzetes ékszerei, antik ötvösmunkák, s ezüstből készült használati tárgyak is. Az óragyűjtők is gazdagíthatják gyűjteményüket: a kiállított darabok között szép számmal akadnak olyan különleges időmérő szerkezetek, mint például az amerikai óragyártás hőskorából származó, vagy a vasúti zónaidő bevezetése idején készített számlapállítású órák. Leapadt a Duna A Duna vízszintje Budapestnél mindössze hét • alkalommal volt egy méternél kevesebb, utoljára 1973-ban, amikor 89 centiméteres vízállást mértek, ám most ennél is sekélyebb a folyó, mindössze 78 centimétert jelez a vízmérce. A Duna vízgyűjtő területén ugyanis már hosszú ideje nem volt kiadós csapadék, amely kellő vízpótlást juttatott volna a folyónak. A fővárosi szakaszon a jelenleginél is kevesebb vizet szállított a Duna ' medre 1953 utolsó napján, amikor 58 centiméter volt a vízállás, s a negatív rekordot jelentő 51 centiméteres vízállást 1947. november 6- án jegyezték fel. A hidegre forduló időjárásban már a csapadék sem jelent azonnali vízpótlást, mert a folyó legfontosabb vízgyűjtő területén, az Alpokban lehullott hó megmarad a magas hegyek lejtőin. Előfordulhat tehát az is, hogy az apadás megközelíti a régi rekordot. A folyamatos apadás következtében november elejétől 23-ról 29-re növekedett a gázlók száma a Duna magyar szakaszán. Ezeken a helyeken általában 1,7—1,8 méternél mélyebbre nem merülhetnek a hajók, tehát csak csökkentett rakománnyal közlekedhetnek. A szigetközi szakaszon szinte egymástérve tíz gázló lassítja a hajók forgalmát, de a legsekélyebb gázlóval Esztergom közelében, Dömsödnél találkoznak, ahol 1,4 méteres, sőt a mederfenék egyik pontján csupán 1,1 méteres vízmélységgel számolhatnak a hajósok.
