Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-20 / 274. szám

NÉPÚJSÁG 1983. november 20., vasárnap Megújul a közművelődés gazdálkodási rendje Az utóbbi években sok kritika crte közművelődési in­tézményeink gazdálkodási rendjét, amely egyre kevésbé segítette a művelődéspolitikai célok elérését. A közmű­velődési tevékenység, a szolgáltatások gazdálkodási rend­szerének korszerűsödését a közelmúltban több új jog­szabály megjelenése szolgálta, és mint Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője Dénes Istvánnak, az MTI munkatársának el­mondta: a közeljövőben további új rendelkezések várha­tók, amelyek együttesen alapvetően változtatják meg a helyzetet. — Kétségtelen, hogy amíg a gazdaságban az érdekeltsé­gi rendszer, a szabályozó- rendszer az utóbbi években szüntelenül alakult, tökélete­sedett, addig a közművelő­désben nem valósult meg ez a korszerűsítés — állapította meg. — 1983-ban is a hat­vanas években létrehozott gazdasági szabályozók kere­tei között próbáltuk mun­kánkat végezni. A közmű­velődési intézmények folya­matos működését mind job­ban akadályozták az elavult jogszabályok, bár a hetvenes évek végétől kezdődően né­hány általános a költségve­tési szervekre vonatkozó új rendelkezés előrelépést je­lentett, de ezek a közműve­lődés sajátosságaira nem lehettek figyelemmel. Konk­rétan: egy intézmény vagy szervezet lakossági igények alapján, társadalmilag hasz­nos szolgáltatást próbált nyújtani — amely ráadásul hasznos volt a művelődéspo­litika egészének — hiába te­hetett'volna szert többletbe­vételre, ezt nem csoportosít­hatta át olyan területekre, amelyek anyagilag kevésbé voltak kifizetődőek. za^a közművelődésben dol­gozókat. Az intézményeknek is érzékelniük kell, hogy a jobban működő közművelő­dési objektumok, és az ott dolgozók előnyösebb helyzet­be juthatnak. Eddig ugyanis az volt a jellemző, hogy pél­dául két szomszéd, községben működő művelődési otthon igazgatója egyformán kere­sett — függetlenül attól, hogy az egyik intézményben ' kiemelkedő munkát végez­tek, a másikban pedig csap­nivalót. Az ilyen helyzetek meg­szüntetésére megfelelő al­kalmazás esetén máris lehe­tőséget ad egy, a Pénzügy­minisztériummal közösen ki­bocsátott utasítás, s ebben az irányban hat az ismeretter­jesztő előadások díjazásának új rendje és még több más jogszabály is. Természetesen egyetlen rendelet sem oldhat meg minden részletkérdést — így éppen az intézmé­nyek önállósága, a demokra­tizmus kibontakoztatása ér­dekében, rendkívül nagy a jelentősége a helyi kezde­ményezéseknek, a keretek tartalommal való megtölté­sének. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelenleg érvényben levő pénzügyminisztériumi és más intézkedések alapján meg kell kezdeni a közművelődés sajátosságainak megfelelő új szabályozórendszerek kiala­kítását. Ez a munka széles társadalmi összefogással már megkezdődött, és máris ho­zott részeredményeket. A leglényegesebbnek azt te­kintjük, hogy olyan érde­keltségi rendszert hozzunk létre, amely összhangban van a végzett munkával, és nem az egyenlősdi alapján díjaz­A jövőben a költségveté­sen belül egyes pénzeszkö­zökkel az intézmény veze­tője saját jogkörében gaz­dálkodik, és az anyagiak át­csoportosíthatók. Ha az alap- tevékenységén kívüli mun­kából többletbevétel keletke­zik, akkor ez a dolgozók számára is anyagi előnyök­kel jár, mert növeli a jutal­mazási alapot. Amikor tehát valahol több olyan rendez­vényt szerveznek — a tanfo­lyamtól kezdve, a szakköri foglalkozásokon át egészen a szórakoztató rendezvényekig —■, amiből többletbevétel származik, akkor ebből egy meghatározott arányban a dolgozó is részesedik. Meg­szűnhet tehát az a paradox helyzet, amely visszafogta az intézmény, és persze az oda­látogatók kulturális aktivitá­sát, mert eddig tulajdonkép­pen nem volt igazán lénye­ges a művelődési háznak, hogy mennyit 'és miként dol­gozik. Most nagyon erőtelje­sen fog hatni a helyesen ér­telmezett közgazdasági szem­lélet, amely tervszerűbb és takarékosabb gazdálkodásra ösztönöz. Az új szabályozás kidol­gozása során az egyik legvi­tatottabb pont egyébként éppen ez volt. Többen úgy vélték, hogy a választások nyomán az intézmények csu­pán a mind nagyobb bevétel­ben lesznek érdekeltek, s így nem lehet összeegyeztetni a közművelődés-politikai cé­lokat és a gazdaságosságot. Végül arra az álláspontra helyezkedtünk — és ez a jog­szabályban is tükröződik —, hogy ketlté kell választani az intézmények feladatkörét. Minden művelődési otthon­nak van alaptevékenysége, amelybe beletartozik mind­az, amit a művelődéspoliti­kai célok érdekében el kell végezniük. Ezért kapják az állami támogatást is. Csak akkor lehet az új érdekeltsé­gi rendszer kínálta lehető­ségeket kihasználni, ha az alaptevékenység megfelelően alakul. Persze, a gyakorlat nem lesz problémák nélküli, hiszen nagyon nehéz ponto­san’ meghatározni egy-egy intézmény szükséges alapte­vékenységének körét. Soron következő felada­taink közé tartozik az ama­tőr művészeti mozgalom mű­ködésének gazdasági szabá­lyozása, s a gazdasági mun­kaközösségek működésének, tevékenységi területének to­vábbi vizsgálata a kultúra területén. Már a legközelebbi idők­ben javítani kívánjuk a köz- művelődési célú helyi egye­sületek szakmai felügyeletét is. Bízunk abban, hogy a rendelkezések együttesen -a közművelődési munka meg­újulását fogják szolgálni :— mondotta Kormos Sándor. Szórakoztató zenészek Már a jövő évi szerződtetésekre készülnek Az OSZK megyei kiren­deltsége és a Szórakoztató Zenészek Békés rpegyei Szakszervezeti Bizottsága együtt készíti a soron kö­vetkező egyik legnagyobb és legfontosabb feladatát: az új szerződések, az úgyneve­zett prolongációk alapos, sokoldalú lebonyolítását.. Békés megyében állami és szövetkezeti vállalatok csak­nem 100 vendéglátóipari üz­letében 320 zenész nyújt szolgáltatást. Az élet olyan rohamosad változik körülöt­tünk, hogy sokszor nem könnyű alkalmazkodni az új elképzelésekhez, a változó gazdasági helyzethez. Külö­nösen sok új problémát vet fel az úgynevezett szerződé­ses üzemeltetésű egységek növekvő száma. Ez önmagá­ban is kiemelt fontosságúvá teszi az új szerződésekre tör­ténő alapos felkészülést. Emellett figyelembe kell ven­ni a közönség igényének változását, az egyes vállala­tok gazdasági helyzetének erősödését vagy gyengülését, a rendelkezésre álló és meg­felelő színvonalon dolgozó zenészek számát és még sok egyéb tényezőt. A felkészülés ' alapelve, modellje az, hogy először -az OSZK tájékozódik a vál­lalati tervekről, elképzelé­sekről, változtatási szándé­káról, majd a szakszervezet a bizalmiak segítségével összegyűjti a zenész kollé­gák véleményét, terveit, ja­vaslatát, elképzeléseit az új szerződtetésüket illetően. Mindkét vonatkozásban csak az adott terület gazdasági helyzetét ismerve és a reális lehetőségeket figyelembe ve­vő tervekről, megoldásokról lehet szó. A megyében dolgozó 300— 350 főhivatású zenész elhe­lyezéséről kell gondoskodni. Ajánlásukban a fő szempont az, ha kulturált és színvo­nalas tánczenét vagy népi zenét szolgáltatnak. Vagyis, ha egy-egy vendéglátóipari egységben nemcsak az elfo­gyasztható ételek és italok minősége, a kiszolgálás ud­variassága határozza meg a kulturáltságot, hanem a va­csorához, a tánchoz szolgál- ' tatott zene is. A kellemes, jó muzsika ma-már mindenütt alapvető igény. A megyei vendéglátóipari vállalat és az ÁFÉSZ-ek csak az éppen szabad zené­szek közül szerződtethetnek; a zenészek egyéni vágyai, el­képzelései is csak a reális anyagi feltételek megléte esetén valósíthatók meg. Mindenütt a szakszerve­zeti bizalmiak és szb-tagok átfogó segítségét igényeljük már a felmérés, az előké­szítés során. Később — a szerződések a két oldalról beérkező elképzelések egyez­tetése után — jöhetnek csak létre. Az egyeztetést az OSZK megyei kirendeltsége és a szakszervezeti bizottság végzi, ezt követően kerül sor a prolongációs tárgyalásra az érintett vállalatoknál. Együttes törekvésünk az. hogy előbb a közös javasla­tot a zenészek ismerjék meg, majd csak a szerződés alá­írásával döntik el jövő évi folyamatos foglalkoztatásu­kat. Több üzlet mára már kevesebb zenészt igényel, főleg a népi zenészekből. Mind az OSZK, mind a szakszervezet első helyet biz­tosít azonos műfajon belül a kategóriával rendelkező ze­nészeknek. A csak ideigle­nes működési engedéllyel rendelkezők szerződésére ál­talában csak a kategorizált zenészek szerződését követő­en kerülhet sor. Számukra a megyei stúdióban — dob, gitár és zongora tanszakon zenei alap- és továbbkép­zés történik. Ismeretes, hogy 1984-ben felülvizsgálják a követelményeket, amely igen szigorúnak ígérkezik. A főállásban elhelyezkedőknek kötelező a stúdió munkájá­ban részt venni. Becsületes munkával, szorgalmas tanu­lással mindenki eleget tehet a követelményeknek. Szakmai és művészi nívó­juk emelése mindannyiunk érdeke, hiszen minél maga­sabb a színvonal, annál jobb a szórakoztató zenészek mun­kájának megítélése, nagyobb az elismerése. Hajdú Antal, az OSZK megyei kirendeltségének vezetője flz energiatermelés és -ellátás helyzete megyénkben A Hazafias Népfront Bé­kés megyei gazdaságpolitikai munkabizottsága a Csongrád megyei testülettel közösen nemrég jelentős témát vita­tott meg. Az energiaterme­lés és -ellátás helyzete, vala­mint a sörön következő fel­adatok megtárgyalása szere­pelt a gyopárosi összejövetel napirendjében. * * * Juhász Attila, a Békés megyei Tanács főelőadója részletesen beszámolt a fej­lődő energiaágazat mai ál­lapotáról és a várható vál­toztatásokról. Bevezetőjében utalt rá: mivel nincs ipari irányító központ megyénk­ben, az energetikára vonat­kozó problémákkal is má­sutt foglalkoznak. Pedig — mint ismeretes — hazánk legnagyobb szénhidrogén­kutatási területe Békésben található, ahol jelenleg öt termelő, illetve kutató kör­zet van. Ugyancsak itt' léte­sült az ország második föld alatti gáztározója is. A hévíz mennyiségével nincs gond, de a nagyará­nyú só- és gáztartalom a minőséget fokozott mérték­ben lerontja. Ezeket a ter­mészeti kincseket csakis megfelelő feltételek mellett (például az infrastruktúra és a fogadókész felhasználó együttes megléte esetén) le­het hasznosítani. E gyakor­lati feladatok megoldása kü­lönösen 1978-tól került az ér­deklődés homlokterébe. Az olajválság után főként a gázra és a villamos energiá­ra kezdtek áttérni a fogyasz­tók. A szakemberek ugyan­akkor fontos helyet tulajdo­nítanak a másodlagos ener­giahordozók és a hulladékok szélesebb körű alkalmazásá­nak, illetve felhasználásá­nak. * * * A tájékoztató további ré­szében a főelőadó behatóan foglalkozott a fűtőanyag-el­látás helyzetével. Mint jelez­te, Bács-Kiskun és Csongrád megyében például kazán­szénből 55 százalékos, míg Békés megyében alig több mint egyharmados forgal­mat bonyolítottak le a TÜ- ZÉP- és ÁFÉSZ-telepek, pe­dig a központi tüzeléssel el­látott középületek és háztar­tások aránya nálunk eléri az 50—80 százalékot. Ezért fel­tétlenül a jobb területi el­osztásra, az igények rugal­masabb kielégítésére kell tö­rekednünk a jövőben. A hulladékok, mellékter­mékek felhasználási üteme enyhén emelkedő tendenciát mutat. A módszer elterjesz­tését azonban a berendezé­sek műszaki állapota, a költ­ségnövekedés és még egyéb probléma akadályozza. Ami a villamosenergia-el- látást illeti, itt elsősorban a hőtárolós készülékek iránti igények kielégítése jelent nehézséget. Ugyanis az ilyen berendezések tömeges alkal­mazása az elektromos háló­zat túlterheléséhez vezetne. Szó van arról, hogy a VII. ötéves tervidőszakban meg­épül a 400 kV-os vezeték, valamint a békési 120 kV-os állomás, továbbá sor kerül több alállomás üzembe he­lyezésére és a kapacitás bő­vítésére is. A olajtüzelés ugrásszerű növekedése a központi ár- és megyei szervezési intéz­kedések következtében 1980- ra abbamaradt megyénkben. A folyékony energiahordo­zókról azonban nem lehet végérvényesen lemondani például az egészségügyi in­tézményekben. Ezenkívül közlekedésbiztonsági és kör­nyezetvédelmi szempontok is indokolják az ilyen típust tüzelő-, fűtő- és üzemanya­gok hosszabb távon való fel- használását! Az olaj nagyobb arányú kiváltásának egyik biztosí­téka az a gázmennyiség, amely Békés megye terüle­tén fordul elő. Földgázüze­melésre 1.982-ig több mint 10 termelőszövetkezetünk tért át, a közeljövőben további 30 téesz él majd ez­zel a lehetőséggel. A közü­leti program végrehajtása esetén 1986-ig csaknem 8 ezer tonna tüzelőolaj megta­karításával számolnak a szakemberek. A tervek sze­rint hamarosan 40 település lakossága élvezheti majd a gázfűtés előnyeit. Jelenleg Békés megye 12 városában és községében van gázellá­tás, ami szintén jelentős olaj megtakarítást eredmé­nyez. Több helyen úgyneve­zett önerős társulási formá­kat hoztak létre a lakosság körében. Ezzel egyúttal le­hetővé vált a hálózat bőví­tése. A beszámoló utolsó része az alternatív energiahordo­zók felhasználásának korlá­tozott voltáról szólt. Bár­mennyire is gazdag Békés megye hévizekben, ezek szé­les körű hasznosítását a kő­lerakódás, itt-ott a vízbázis csökkenése, a környezetká­rosítás. a műszaki és tech­nológiai problémák miatt igen kockázatos vállalkozás­nak kell tekinteni. A nap- és szélenergia vonatkozásá­ban is több hasonló nehéz­ség ferül fel, bár megyénk­ben ezen a területen is ked­vezőek az adottságok. A bio­gáztermeléssel kapcsolatban — Újkígyós ellátására — már elkészült egy tervpályá­zat, de a békéscsabai sze­méttelepek gázhasznosításá­nak megvalósítása anyagi okok miatt még jó ideig vá­rat magára. Kép, szöveg: Bukovinszky István Idegenforgalmi évkönyv, 1982 Római szilva Kecskemétről Sikere van a piacon a kecs­keméti Alföld Szakszövetkezet gyümölcskészítményeinek, a kü­lönféle aszalványoknak, a birs­almasajtnak és a már-már elfe­lejtett római szilvának. A szakszövetkezet két éve fog­lalkozik e cikkek készítésével. Az idén több mint három tonna sárgabarackot, szilvát. almát aszaltak, kandírozott gyümöl­csöt pedig körülbelül 30 tonnát készítettek. A Dunántúlról be­szerzett zöldmandulán kívül minden gyümölcsöt a szakszö­vetkezet tagjainak kiskertjeiből vásároltak fel. Ismét jelentkez­tek nagyanyáink korának egyik ínyencségével: dióval bélelve szárított szilvával. Visszahozták a birsalmasajt és a szilvalekvár divatját is. Ez utóbbiból mintegy háromezer kilót adtak át a ke­reskedelemnek. Külföldön is ér­deklődnek a készítmények iránt: cukrozott gyümölcsükből az első szállítmányt Jugoszláviába indí­tották. A kötet tájékoztatást ad Magyarország hazai és nem­zetközi forgalmának fejlődé­séről az elmúlt években, és számba veszi az 1982. évi eredményeket. A kiadvány első fejezete áttekinti és színes diagra­mokkal szemlélteti a turiz­mus legjellemzőbb mutató­számainak alakulását, majd nagy számú statisztikai táb­lázatok segítségével mutatja be a részletes adatokat. A határforgalom alapján vizs­gálja; hogy az utóbbi években hány külföldi, milyen céllal és mennyi időre érkezett ha­zánkba, illetve hány magyar állampolgár utazott külföld­re. Ezen belül részletesen publikálja az egyes határál­lomások forgalmát, továbbá a nemzetközi idegenforgalom országonkénti alakulását, ki­mutatva azt is, hogy a kü­lönböző közlekedési eszközö­ket milyen arányban vették igénybe. A vendégforgalmi szállás­helyek üdülőkörzetenként és szállástípuskénti adatai egy­részt a rendelkezésre álló el­szállásolási kapacitásról nyújtanak tájékoztatást, másrészt arról, hogy a kü­lönböző nemzetiségű külföl­diek az ország mely részét, milyen mértékben keresték fel, és ott mennyi ideig tar­tózkodtak. Az évkönyv tar­talmazza ezenkívül az uta­zási irodák és a szervezett idegenforgalom, valamint az üdülök adatait. A kötetet a nemzetközi, valamint a részletes területi (megye, helység) adatok te­szik nélkülözhetetlenné a vendégforgalom és a turisz­tika elméleti és gyakorlati szakemberei számára.

Next

/
Thumbnails
Contents