Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-18 / 272. szám
1983. november 18., péntek e fiz agráripari egyesülések jövője-----------------------99 E gy szög miatt.. Nemcsak elméleti szempontból érdekes 0 Békéscsabai Agráripari Egyesülés két évvel ezelőtt, a kalocsai tavaly, a szigetközi az -idén élt át „forró őszt”. Az egyesülések belső válságát az érdekek összhangjának megbomlása váltotta ki. A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés az ellentmondásokat az alapszabály módosításával, a vagyoni hozzájárulás csökkentésével, valamennyi üzem érdekeit figyelembevevő fejlesztésekkel, valamint a szolgáltatás kiépítésével oldotta fel. Ám a hunyai Hunyadi Tsz kilépését már e változások sem tudták megakadályozni. A kalocsaiak és a szigetköziek sem adhattak más választ a gondokat jelző megfogalmazásra — mi csak fizetünk, de nem kapunk semmit —, minthogy újra értelmezték az érdekeltséget. A kalocsaiak a békéscsabai egyesüléshez hasonlóan egy év alatt döntő fordulatot hajtottak végre. A közös tevékenységből származó nyereség tizenkét hónap alatt 2,5 millióról 50 millió forintra nőtt. Ez évtől az egyesülés vállalata lett az addig kívülálló Kalocsai Konzerv és Paprikaipari Vállalat, s a korábban válságágazat — paprikatermesztés, -feldolgozás —, az egyesülésen belül találta meg újra helyét a hazai munkamegosztásban. A Szigetközi Agráripari Egyesülés belső viharai is minden bizonnyal megújulással végződnek. A „tyúkpör” visszhangja azonban még most sem ült el teljesen. Az érdekösszeütközést a baromifágazat nagyarányú fejlesztése és az értékesítés nehézségei közötti ellentmondás robbantotta ki. A fejlesztések leállítása sem volt elég többre, egyszerű tűzoltásnál. Ráadásul a Szigetközben az együttműködő tizenkét mezőgazdasági és hat élelmiszeripari üzem érdekeinek összehangolása sem járt sikerrel. A szervezetek létrehozásának célja ugyanakkor az volt, hogy a feldolgozó üzemek nyersanyagszükségletét elsősorban az egyesülés gazdaságai biztosítsák. Ezzel szemben a Szigetközben akad olyan élelmiszeripari vállalat, amely nyersanyagigényének mindössze négy százalékát kapja a taggazdaságoktól. Talán a hajdúsági az egyetlen, amely nagyobb megrázkódtatások nélkül vészelte át a „kísérleti” szakaszt. Itt a közös tevékenységből származó nyereség a tavalyihoz hasonlóan, meghaladja a 220 millió forintot. Az agráripari egyesülések tehát az irányítók és az igazgatótanácsok legjobb szándéka ellenére sem fejlődtek zökkenők nélkül. Hol nagyobb, hol kisebb kudarccal kellett szembenézni. Vajon elkerülhetetlenek voltak-e a buktatók, a visszaesések? Erre kerestek választ többek közt az agráripari egyesülések vezetőinek közelmúltban megtartott tanácskozásán is. Amikor hat évvel ezelőtt, központi elképzelések nyomán elkezdődött az agráripari egyesülések szervezése, még senki sem tudta, hogy azok milyen hatást váltanak ki tevékenységükkel, mi lesz a kísérletek végeredménye? Mindenesetre az együttműködések nálunk teljesen ismeretlen, új formája jött létre, mezőgazdasági termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, élelmi- szeripari és kereskedelmi vállalatok tömörültek egy szervezetbe. Kezdetben a kísérleti jelleg, s az ezzel párosuló óvatosság, körültekintés volt a jellemző. A határozatok így is lehetőséget biztosítottak a sajátos vonások erősítésére. A különböző tulajdonformát képviselő gazdálkodó egységek, szövetkezetek, állami vállalatok újszerű együttműködése ugyanakkor elméleti szempontból is érdekesnek, mi több, tanulságosnak ígérkezett. Hat évvel a Békéscsaba és környéke, a hajdúsági, a kalocsai és a Szigetközi Agráripari Egyesülések megalakulása után persze nem kizárólag elméleti szempontból figyelemre méltó e szervezetek munkája. A kísérleti szakasz még tavaly lezárult, s ezzel új fejezet kezdődött. Az már a közelmúlt feladatainak megfogalmazásakor is kiderült, hogy maguk az egyesülések, és az azokban résztvevő taggazdaságok sem tartják törvényszerűnek a visszaeséseket, de mint minden új, különösen, ha a tapasztalatok hiányával is számolni kell, az átlagosnál több ellentmondást hozhat felszínre. Ez önmagában még nem jelentheti — mint ahogy az be is bizonyosodott — e szervezetek életképtélen- ségét. Az egyesülések eddig minden feladatot úgy oldottak meg, hogy az egyben a továbblépés, a fejlődés biztosítéka is lett. Az adatok is ezt érzékeltetik. Az egyesülésekhez tartozó hatvannégy vállalat termelése hat év alatt összességében az országos átlagot meghaladó mértékben, mintegy 60 százalékkal nőtt. A termelési érték meghaladta a 27, a nyereség a 2,4 milliárd forintot. A taggazdaságok 70 százalékánál a hatékonyság magasabb volt az országosnál. A számok látványos fejlődésről tanúskodnak. De vajon milyen szerepük volt mindebben az agráripari egyesüléseknek? Az igazsághoz tartozik, hogy számokkal az esetek többségében nehezen bizonyítható az együttműködés előnye. Az azonban vitán felül áll, hogy az agráripari egyesülések új fejezetet nyitottak a szakosodásban, az adottságokhoz jobban igazodó termékszerkezet kialakításában, a növénytermesztésben, és állattenyésztésben egyaránt. Míg például egyes gazdaságokban az egyesülések ösztönzésére felhagytak a veszteséges szarvasmarhatartással, zöldségtermesztéssel, addig másutt többek között e kát ágazat fejlesztését határozták el, nemegyszer a közös pénzügyi alapból. A szigetköziek a baromfitenyésztés, a hajdúságiak a sertéstenyésztés fejlesztése mellett döntöttek. A békéscsabai egyesülés támogatásával Kondoroson tehenészeti telepet építettek. A kalocsaiak az idén a paprika termesztésében, feldolgozásában értek el figyelemre méltó eredményt. A HAGE pedig az előbbieken túl, takarmányfeldolgozó hálózatokat hozott létre. Az egyesüléseknél az utóbbi időben a szolgáltatások fejlesztésére fordították a legtöbb figyelmet. Valamennyi helyen napirendre került az agrokémiai hálózat kiépítése, a repülőgépes növényvédelmi szolgálat megszervezése, a szaktanácsadás, a számító- gépes elemzés és termelésirányítás. Ez utóbbiakban a BAGE jár elöl jó példával ... Az együttműködések köre azonban még ennél is szélesebb körű. Ma már nyilvánvaló: a nehézségek és sikerek egyetlen pontra vezethetők vissza, a kulcsszó pedig az érdekeltség. A viták többsége is az üzemi érdekek hiánya, az önállóság megsértése miatt robbant ki. Miközben a vállalatok a nyereség jelentős, esetenként 25 százalékát fizették a közös alapba, a fejlesztések csak néhány üzem érdekeit szolgálták. A közösbe adott pénz így a helyi elképzelések megvalósítását hátráltatta. A belső ellentmondások azonban nem az egyesülések létjogosultságát kérdőjelezték meg, mindössze a kialakult gyakorlat tarthatatlanságára utaltak. Ezt bizonyítja, hogy az alapszabályok módosítását, az üzemi érdekek jobb figyelembevételét követően az együttműködés minden korábbinál kedvezőbb feltételei bontakoztak ki. A viták többsége ma már a továbblépés körül zajlik. E nnek ellenére a belső tisztulási folyamat a jövőben feltehetően tovább folytatódik. Várhatóan nemcsak úgy, hogy azok a gazdaságok, amelyek kevésbé találják meg számításaikat kilépnek, hanem úgy is, hogy az egyesülések tevékenysége egyre magasabb szintre jut, és végül, mind több gazdaság meríthet, az önállóság csorbítása nélkül, az együttműködés előnyeiből. S hogy a vállalatok, szövetkezetek bíznak-e az agráripari egyesülések fejlődésében? Elég, ha csak arra utalunk, hogy egyre több a belépni szándékozó. Persze hisszük, hogy minden üzemben számolnak is, s a közös erőfeszítések előnyeire építenek! Kepenyes János Importkiváltás és hiánypótlás Takarmánykiegészítőkből — az ÁFÉSZ-ek információi szerint — időnként hiány mutatkozik. Ennek oka, hogy szinte mindegyik fajta importalapanyagot tartalmaz, s emiatt gyártásuk az utóbbi években akadozik. Most azonban új takarmánykiegészítő jelenik meg a piacon, a BENIFOSZ, a Budapest székhellyel működő, BENIV gazdasági társaság terméke. A BENIFOSZ minden állatfajnak biológiailag és élettanilag előnyös kémiai kötésben tartalmazza a kalciumot és a foszfort. Különös előnye, hogy egy gyorsan ható és egy hosszabb hatóidejű foszforfázis található benne, vagyis a P-hasznosulás kétlépcsős, ami minden eddiginél jobban igazodik az állatok tényleges fiziológiai igényéhez. A BENIFOSZ előnye az is, hogy csak hazai, illetve szocialista országokból eredő alapanyagokból készül. Az új termék megjelenése az ÁFÉSZ-ek táp- és takarmányboltjaiban, valamint a mezőgazdasági szakboltokban november végére várható. A készítmény többféle — ötkilogrammos, ötven kilogrammos — csomagolásban (egyébként békéscsabai termelőszövetkezet csomagolja) kerül forgalomba. Új módszerek az olajiparban Az „Alkotó Ifjúság” pályázati rendszer lehetőségeivel élve egy év alatt tíz fontos vállalati feladat jobb és gazdaságosabb megoldására adtak javaslatot a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat fiatal szakemberei. Kidolgozták például a földgázgyűjtő rendszerek korrózióelleni védelmének számítógépre alapozott rendszerét. Ezzel nemcsak vállalati, hanem nemzetközi viszonylatban is újszerű megoldás alapján tervezték meg az idén üzembe helyezett középalföldi gázmező berendezéseinek teljes korrózióvédelmét. Egy másik — a gazdaságos szénhidrogén termelés rendszerének kialakításával foglalkozó pályázatot újításként is elfogadták és a jövőben a vállalat több termelő üzeménél alkalmazzák. Az alföldi olajmezőkön tucatszámra dolgoznak a mélyszivattyús himba-berendezések. Küzdelem az alapanyagért „Egy szög miatt a patkó elveszett, A patkó miatt a ló elveszett, A ló miatt a lovas elveszett, A lovas miatt a csata elveszett, A csata miatt az ország elveszett, Máskor verd be jól, a patkószeget!'' így szól a gyerekvers, ami eszembe jutott a békési FONTEX gondjait hallgatván. Szilágyi Lajos, a szövetkezet elnökhelyettese mosolyogva bólogat: majdnem ez a helyzet, csak mi éppen nem „veszünk el”. 0 A harmincegy esztendeje alakult kosárfonó háziipari szövetkezet lassan három éve viseli a FONTEX nevet. Akkor vették fel profiljukba hagyományos tevékenységük, a kosárfonás, seprűkészítés mellé a sportszergyártást és ezzel együtt tulajdonképpen egy csomó új gondot isNégyszázan dolgoznak jelenleg a szövetkezetben és 50 millió forintnyi értéket állítanak elő. A termelés 70 százaléka exportra megy. A tőkés országokba 45 százalék: kosarak és fűzbútorok. 25 százalék pedig szocialista országokba: sportszerek, hálózsákok, sporthálók, teniszütők. Tehát úgy is mondhatnánk félig', a „FON”, a kosárfonó termékei már bent vannak a dollárpiacokon. a „TEX”, a textil jellegű termékek még nem. — Arra törekszünk, hogy a „másik fele” is bent legyen. De ennek elérése nagyon nehezen megy. Most ugyan sikerült üzletet kötnünk osztrák, svéd és olasz partnerekkel, hálózsákokat és székpárnákat, kárpitokat szállítunk nekik. Szeretnénk azonban sportszőnyegeinket — birkózó-, dzsúdószőnyegek — is dollárért exportálni. És ennek, úgy tűnik — mivel a termékek minősége megfelelő —, egy akadálya van: az ár. 0 — Áraink nem versenyképesek, de ezt a tényezőt úgyszólván készen kapjuk: már az alapanyagárak is magasak. A hálózsákokhoz például a kartonanyag, ha magyar : 30 százalékkal drágább, mint a külföldről behozott. A hasonló minőségű NDK import anyag négyzet- métere 18,50 forintba, a magyaré 24,50 forintba kerül. De ténylegesen a hazai még drágább, mert mi többnyire árengedményes árut vásárolunk. — Akkor nincs más hátra, importálni kell... — Az sem egyértelműen kedvező, mert amellett, hogy nehéz hozzájutni, bizonytalan is! Vagy nem érkezik meg idejében, vagy olyan nagy mennyiséget kell vásárolnunk, hogy készletezési, finanszírozási gondokat okoz. Persze, ha belegondolok, nem (Angol népköltés.) sok olyan alap-, illetve segédanyag van, amelynek pontos beérkezésére biztosan számíthatunk. A múltkor például egy hónapig nem csinálhattuk a hálózsákokat, mert nem volt húzózár ... Most a 3,2—3,5 milliméteres horganyzott sodronykötél hiánya miatt mintegy 350 húrozásra váró teniszütő gyűlt össze. A December 4. Drótművek csinálná a sodronykötelet, de neki sincs alapanyaga ... Száz emberünk foglalkozik fűzfabútorgyártással és szeg hiányában lassan nem tudnak termelni. Pedig az ő munkájuk szinte teljes egészében exportra megy. Már a dolgozóinkat bíztuk meg, hogy aki valahol lát 30-as szöget, vegye meg... Olyan hiánycikkekről van szó, amit általában tőkés importból szerzünk be. Gazdasági helyzetünk azonban arra kényszerít, hogy ezek minél nagyobb hányadát próbáljuk hazai alapanyaggal helyettesíteni és ez nem megy könnyen, nem is lehet mindig. Annál szomorúbb, hogy ott se sikerül előbbre lépni, ahol lehetne. — A Budapesti Műszaki Egyetem kikísérletezett — hulladékanyagok felhasználásával — egy olyan, úgynevezett heterogén habot, ami sportszőnyegek töltésére alkalmas. A heterogén habot mi eddig és jelenleg is az Észak-magyarországi Vegyi Művektől — illetve egy tsz- től, amelynek ők átadták a munkát — vásároljuk. Az újonnan előállított heterogén hab lényegesen olcsóbb lenne a mostaninál, de egyelőre nem találunk gyártót. A tsz-nek nem éri meg váltani, mert ebből se tudna nagyobb mennyiséget gyártani, nagyobb nyereséggel. Persze a legjobb az lenne, ha megyén belül találnánk gyártót, és ebben sokat segít a KISZÖV. A habot egyébként nemcsak a FONTEX tudná hasznosítani, ugyanis remek hang- és hőszigetelő. Nekünk mindenképpen fontos, komoly tőkés exportot tudnánk elérni, ha ezt az olcsóbb anyagot használhatnánk sportszőnyegek töltésére. Az ár — nyugodtan mondhatjuk — a legfontosabb tényező napjaink piaci versenyében. És a hazai alap- anyagárak emelkedését szinte lehetetlen elfogadtatni a világpiacon. — Egyik évről a másikra 42 és fél százalékkal megemelte a fűz árát az erdő- gazdaság. Most a ciroksza- káll ára ment fel 45 százalékkal. És a seprűnyélé: eddig 6,20 volt most 7,40 lett. A fűzáremelésre sajátosan reagáltak: elkezdtek fűzet termeszteni, s a felhasznált alapanyag fele már saját termelésű. De nem gyárthatnak mindent maguk, még ha sikerülne is így kedvezőbb feltételeket teremteni a termeléshez. Egy azonban biztos: nem hagyhatjuk veszni azokat az ötleteket, melyek olcsóbbá teszik egy- egy termék előállítását. Nehogy az ár miatt az export elvesszen ... Szatmári Hona A hálózsákot szívesebben készítik import kartonból Saját termelésű fűzből... Fotó: Fazekas László
