Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-18 / 272. szám
Pénteki beszélgetések o~ 1983, november 18., péntek Lőrincze Lajos — Ügy látom, hogy a beszéd, a nyelvi használat) romlása bokros lélektani problémák következménye. Összekeverednek bizonyos fogalmak: az őszinteség és a közvetlenség a bárdolatlan- sággal, a spontánság az átgondoltsággal, az ötletesség a nem tudással és a lustaságból eredő értelmetlen rögtö- nözgetéssel... — Igaza van, amikor „nyelvromlás” helyett a nyelvhasználat romlásáról beszél. A nyelv nem önmagában él, hanem a beszélő tudatában és gyakorlatában, s a nyelvi forma megválasztása a „nyelvi magatartás” zavarai mögött, az emberi magatartás, a gondolkodás zavarai rejlenek. Kérdésében jórészt megadta a választ is. — Az iskolában nem tanítják a retorikát. Három mondatot és három órát egyaránt papírból bizonytalankodnak végig a szónokok. A televízió bemondói bakit bakira halmoznak. Ezt látjuk . . . — Az iskolai anyanyelvi oktatásnak legfontosabb feladata valóban az volna, hogy a tanulók pontosan, formásán, értelmesen tudják magukat szóban és írásban kifejezni. Valószínű, hogy ma is szükség volna valamilyen modern retorikára az iskolában, amely a hangzó beszéd szabályaira, törvényeire, az írásmű. a beszédmű megszerkesztésének fortélyaira. tudományára ránevelné a fiatalságot. Talán hiányoznak az olyan alkalmak, lehetőségek is — vagy nincsenek eléggé kihasználva —, mint például az én pápai kollégista koromban az önképzőkör volt. Gyakoroltuk a nyilvánosság előtti szereplést, rászoktunk, hogy a magunk fejével gondolkozzunk, s gondolatainkat meg is fogalmazzuk. Ráérez- tünk a szó szépségére, erejére és felelősségére. Ami az előre leírt szöveg felolvasását illeti, az — azt hiszem — nem hozható kapcsolatba az iskolai nyelvi nevelés hiányosságaival. Jórészt annak a kornak, s gyakorlatnak a maradványa, amikor bizonyos sablonok, általánosságok kötelezők voltak a szónok részére. Meg attól is félt, félhetett az előadó, hogy nem mond-e olyasmit, amiért a dogmatikus kritikusok felelősségre vonják. — Egyre inkább betört a fonetikus írás. Nem lenne-e célszerű ezt általánossá tenni? — Nem hiszem, hogy ez a folyamat erőteljesebb volna, mint régen. A meghonosult idegen szavakra jellemző, hogy magyaros ruhát öltenek. úgy írják őket, mintha magvnr szavak volnának. Mert így könnyebb leírni, könnyebb kiejteni őket azoknak is, akik idegen nyelvet (nyelveket) nem ismernek. — Várhatók-e új szabályok? — Sok — ma már alig használatos — szó kimarad a szótárból, de még több új belekerül, azok közül, amelyek az utóbbi három évtizedben keletkeztek, vagy váltak gyakoribbá. Az új kiadásban a márkanevek írása most kap először önálló fejezetet, pedig már eddig is sok gondot okozott, hogy nagy vagy kis kezdőbetűvel írjuk-e őket. A járások nevét az eddigitől eltérően nagy kezdőbetűvel kell írni. Igaz. hogy január 1-től a járás már történelmi fogalommá válik, de hát akkor is le kell írni. — Tudná-e összegezni az új szavak képzésének, kitalálásának önben összegyűlt tapasztalatait? — Űj szavak kitalálásában én személy szerint nem jeleskedtem különösen. De a közhittől eltérően nem is a nyelvészek a legsikeresebb művelői ennek az ágazatnak. Nem a tudomány, hanem az ötletesség, a találékonyság a döntő ezen a területen. De különben is: a szavak sorsa kiszámíthatatlan. Kitűnőnek érzett javaslatok nyomtalanul eltűnnek, máskor meg semmitmondónak látszó, sőt: képtelen ötletek győznek. Nagyon fontos, hogyan fogadja az új (vagy nem is olyan új) ötletet a szakma, vagy az újságírás. — Nem forgácsolja-e szét az idejét a hetenkénti rádiós ötperc? — Egyáltalán nem. Ha szabad ezt mondanom. az Édes anyanyelvűnk az „élet- művem”-nek alapvető része. S ami a heti előadások kényszerét illeti? Illyés Gyula egyszer azt mondta nekem: irigyellek, hogy minden hétre meg kell írnod az ötpercet... Igaza volt. Ha nem kellene, egy-egy kérdésen hónapokig elpepecselnék. Bár az összegyűlt anyag kiadására is kényszerítene valaki, vagy valami. Ungar Tamás Iparművészekkel vagy nélkülük Esztétika és gazdaságosság a bútorgyártásban A televízió Stúdió ’83. című műsorának egyik szeptemberi adásában hangzott el a következő mondat: ha egy magyar bútorgyár vezetője belenézne egy nyugati bútorgyár tervezési folyamatába, elszédülne. Kihívó megállapítás, kutatásra ingerlő, s arra, hogy a megye bútorgyártóit sorra járva folytassuk a témában a vitát. Régóta ismert, hogy az iparművészek és a gyártók kapcsolata nem felhőtlen. A gyártók szakmai hozzá nem értéssel, a funkcionalizmus nem ismerésével, a technológiai folyamatok figyelmen kívül hagyásával vádolják az iparművészeket, míg az iparművészek a maradiság, kényelmesség, ízléshiány bélyegét sütik a gyártókra. Békés megye bútorgyártása sajátos helyzetben van. Nagy bútorgyár nincs a megyében, viszont van néhány szövetkezet, amely nagyságához képest rendkívül jelentős exporttevékenységet folytat. Munkájukkal a külföldi partner maximálisan elégedett. Ezek a bútorok valóban szépek. Ám az olvasó kénytelen vakon hinni az újságírónak, mivel a termékek alig mutatkoznak meg a hazai fogyasztók előtt. Ha valamilyen oknál fogva mégis kaphatók, pillanatok alatt gardára találnak, még a kirakatba kerülés előtt. Az export szigorú minőségi követelményei meglátszanak e termékeken. És ezeket a bútorokat iparművész (vagy iparművészcsapat) tervezte. Csak' éppen nem magyar... Ugyanis e szövetkezetek nyugati terveket valósítanak meg nyugati megrendelésre. Kivétel a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet, amely intarziás bútorainak jelentős részét a Szovjetunióba szállítja, ám az intarzia itt is iparművész terve alapján készül a Bútoripari Fejlesztési Irodában, Budapesten. Ugyancsak kivétel a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet. Ök hivatalok, intézmények ülőgarnitúráit, tárgyalóit, színházak széksorait gyártják, s a nívós megrendelések esetén a terveket már készen kapják. A Békéscsabai Építőipari Szövetkezet NSZK, svéd, és francia mintákat gyárt tőkés piacra. NSZK megrendelésre készít rusztikus bútort a Szarvasi Bútoripari Szövetkezet. A Sarkadi Építőipari Szövetkezet bútor- gyártásának néha 90 százalékát készíti svéd exportra: svéd népi bútort gyártanak modernizált változatban. A Gyomai Fa- és Építőipari Szövetkezet ugyancsak nyugati terveket valósít meg, nyugati megrendelésre. A Mezöberényi Faipari Szövetkezet bútorainak 40—50 százaléka kerül nyugatra, döntően az NSZK-ba. Az általuk gyártott kolóniái bútorok ugyancsak a megrendelők tervei alapján készülnek. Ezek a szövetkezetek látszólag harmonikusan illeszkednek bele abba a gazdaságpolitikai programba, ami az exportot szorgalmazza. Csakhogy exporttevékenységük nem mindig gazdaságos, mert a nyugati partner olyan bútorokra ad megbízást, amit már nem tud gazdaságosan gyártani. Amik már lefutottak, de még keresettek any- nyira, hogy olcsóbban gyártva eladhatók. Saját terveit kivitelezted a magyar partnerrel. így ebből az exportból hiányzik a magyar szellemi tőke. Biztos pénz, de kevés. Többek között ennek is következménye, hogy a szövetkezetben nem túl magas a bérszínvonal. Legalábbis a végzett munka minőségéhez képest. Felemás helyzet. Az ország nagyhírű bútorgyárainak termékei meg sem közelítik e szövetkezetekben előállított bútorok minőségét. Ám a belföldi piacon ők diktálnak árat, ami előnyös a bér- színvonaluk szempontjából. A Békés megyei szövetkezetek viszont szenvednek attól is, hogy az alacsony bér- színvonal miatt nem tudnak létszámot növelni, (holott némelyikük akár 100—150 embert is felvenne, annyi a megrendelés,) ráadásul a náluk végzett ipari tanulók alig felét képesek megtartani. Van viszont helyzetüknek még egy, „pikantériája”. Miközben nyugati iparművészek terveit valósítják meg, s látják, tudják e tervek minőségét, magyar iparművészszel nem dolgoztatnak. Ügyszólván mindannyian túl vannak az első formatervező—gyártó kenyértörésen. A hivatkozások ismertek. Arra a kérdésre, hogy vajon magyar iparművész tervével sikerülhetne-e betörni nyugati piacra, egyértelmű nemmel válaszolnak. Állítólag a nyugatnak nem kell az, amit mi találunk ki. Ök szeretik kitalálni a divatot, nem pedig átvenni. Valószínűleg igazuk van. Már csak azért is, mivel a tervező—gyártó kapcsolat nálunk annyira hagyománynélküli, amiből nem lehet egyik napról a másikra exportcikket szülni. Főleg, hogy a nyugati termelési folyamatnak ez már több mint száz éve szerves része. Azt is tudja mindenki, hogy csak idő kérdése, mikor lesz képtelen egy bútorüzem iparművész nélkül folytatni tevékenységét. A megye bútorszövetkezetei minden esetre ha belekóstoltak abba, milyen is nívóst nívósán gyártani. S ha ezek a szövetkezetek egyszer kénytelenek lesznek hazai piacon értékesíteni termékeiket, nem lesz nehéz dolguk. Körökkel előtte járnak néhány jól menő bútorgyárunknak. Megjelenésük a hazai piacon feltétlenül éreztetné áldásos hatását. Hiszen a vásárló találkozhatna egy a szokottnál magasabb szintű ízléssel, kényelemmel és tartóssággal (ugyanis ezek a bútorok még fából vannak). Ráadásul mindezt a szokott áron. Egy ideig — semmi kétség — fogyna a külföldi formaterv. Ám a továbblépéshez már szükséges volna a művész, a szemléletváltásra képes formatervező. Olyan, akit az üzemben figyelmeztetnének a realitásokra, de nem azért, hogy megvétózzák elképzeléseit, hanem, hogy megvalósítsák azt. Aki megkeresné a magyar hagyomány modernizálási _lehe- tőségeit. Aki nem használná érvnek és mentségnek, zászlónak és címernek a prakti- cizmus és a funkcionalizmus jól hangzó fogalmát ötlette- len, olcsó semmijének elfogadtatására. Aki nem hódolna be a háttéripar impotenciájának, s nem egyezne bele, hogy egy csavar, zsanér, kulcs, fogantyú elrontsa a bútorok összképét. Békéscsaba belvárosában, a Tanácsköztársaság úton hamarosan bútorkiállító-termet szándékozik nyitni hét Békés megyei szövetkezet. Ez az ötlet már csak azért is reményt keltő, mert a közönség találkozhatna a lakás olyan esztétikus berendezési lehetőségeivel, amilyet a bútorárúházakban nincs alkalma megismerni. Hiszen a bútort a bemutató teremből nem szállítják el, hanem ott lesz megrendelhető, s a vásárló az üzemből kapja majd meg a becsomagolt árut. így elkerülhető egy a minőséget veszélyeztető szállítás. S ami legalább eny- nyire lényeges, mód nyílik a bútorok lakberendező általi elhelyezésére, és megfelelő lakástextilekkel, világító testekkel történő kiegészítésére (a Békés megyei háziipari szövetkezetek és a Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet bevonásával). Mivel nem bolygatják egy ideig a bútorokat, így feltétlenül megérné a lakberendezői „tálalás”. Ez a jelenség eléggé ismeretlen hazánkban, akár csak az iparművészek tervező munkája a nagyüzemekben, így a vásárlók ízlésest kaphatnak ízlésesen. Szükség van erre, mert otthonunkban töltjük életünk -több mint felét, hadd tanuljuk azt az otthont megálmodni, létrehozni. Grúz vendégkarmester - román hegedőművésznő (Tudósítónktól) November 9-én, szerdán este ismét vendégkarmesterrel és szólistával ismerkedtünk meg az Országos Filharmónia bérleti koncertjén Békéscsabán. A tbiliszi operaház karnagya, Givi Az- majparasavili vezényelte a Szegedi szimfonikus zenekart. Műsoruk az előzetes tájékoztatóhoz képest kibővült a mindig hatásos Weber: Oberon nyitánnyal. Kár, hogy a karmester nem jelezte a mű végét, így az elismerő taps bennmaradt a hallgatóságban. Egészen fiatal, de már sikerekben gazdag múltú román hegedűművésznő, Le- nuta Ciulei játszotta m műsor gerincét képező Henryk Wieniawski II. hegedűversenyét. A piű még Békéscsabán nem hangzott el, s ki tudja mikor tűzi műsorára a következő szólisták valamelyike. A múlt század nagy világjáró hegedűse volt a lengyel Henryk Wieniawski, aki ezzel a koncertjével is lehetőséget adott az előadónak képességei csillogtatására. Lenuta Ciulei élt is az alkalommal és remekül bizonyított. A közönség hálás tapsára még egy Paganini- ráadást is adott. A versenyművet egy újdonság követte, melynek szerzője nevét — Taktakis- vili — ugyan ismertük, de a Mindia szvitről csak most hallottunk először, s most is csak két tételt. Az első lírikus, impresszionista hangvételével közel állt a pásztorai hangulatához. Dallamvilága a grúz népzene gazdagságára enged következtetni. A szünet utáni Csajkovszkij opus 29. számú III. D- dúr szimfóniáját vártuk, mivel még nem hangzott el Békéscsabán, de helyette a jól bevált V. szimfónia került műsorra. A vendég karmester ezúttal is rendkívül rutinos zenekarvezetőnek bizonyult, kinek rugalmas jóddkéz- csukló munkája az energikus vezénylésen kívül a zenekar felé biztonságot sugárzott. Köszönet illeti Mesz- lényi Lászlót — maga is gyakorló muzsikus — műsorközléséért, mely a zeneművek lényegére irányította a figyelmet, s nem bocsátkozott formaanalízisbe. Még egy szót a Szegedi szimfonikus zenekarról! Az a több évtizedes nevelő munka, melyet nagy nevű karnagyuk, Vaszy Viktor folytatott, az együttest valóban zenekarrá kovácsolta. Színekben, arányokban kiegyenlített játékuk valóban alkalmassá teszi őket vendég karmester fogadására. Dr. Sárhelyi Jenő Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Miről ír a Társadalmi Szemle új száma? 8.37: Híres énekesek műsorából. 9.03: Fejezetek a szocialista irodalom történetéből. 58. 9.33: Jó a dal. 10.05: Zenélő Dominó. 10.35: Csokonai Vitéz Mihály versei. II. 10.40: Filmzene, ll.oo: Kilátó. 11.45: Kórusművekből. 12.45: Hét végi panoráma. 14.02: „Csütörtök” (elbeszélés). 14.44: Magyarán szólva . . . 15.05: Révkalauz. 15.35: Népzene. 16.00: Fűtől fáig. 17.05: Operettdalok. 17.35: Életünk, ahogy éljük (riport). 18.00: Ráduly Árpád gordonká- zik. 19.15: Homo ludens. 19.35: Hangalbum: Babits Mihály. 20.35: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 21.30: Földközelben. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Nyikolaj Golovanov művészete. 23.30: Népdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Slágermúzeum. 9.21: Intermikrofon. 9.41: Szívélyes kapcsolatok. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Külpolitikai arcképcsarnok. 13.35: Felütöm a telefonkönyvet. 14.00: A Petőfi rádió zenedél- utánja. 18.35: Popzene. 19.40: Régi nóta. híres nóta. 20.35: Színészek országúton. 21.35: Kapcsoljuk a szegedi ifjúsági házat. 22.30: Egyén és kompromisz- szum. 23.20: A cigánybáró (operett), III. MŰSOR 9.34: Bach-művek. 11.05: Híres előadóművészek felvételeiből. 12.15: Operaáriák. 12.45: Könyvszemle. 13.07: Zenekari muzsika. 14.38: Beszélgetés Siegfried Lenz- cel. 15.10: Kórusmüvek. 16.00: Kapcsoljuk a Magyar Rádió márványtermét. 17.05: Szimfonikus táncok. 17.40: Országos Babits Mihály vers- és prózamondó verseny. 18.30: Rézfüvösok. 18.50: Smetana: Libuse (opera). Közben: 19.50: Világújság. 20.10: Az operaközvetítés folytatása. Közben: 21.10: Verses összeállítás. 21.30: Bányászarckép. 21.50: Az operaközvetítés folytatása. 22.57: Magyar zeneszerzők. 23.00: Gustav Leonhardt csembalózik. 23.30: Gustav Leorhardt csembalózik. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Na- da énekel. 17.15: Nők negyedórája. Szerkesztő: Váczi Szabó Márta. (A tartalomból: Pletykák nyomában — Milyen lesz a tavaszi divat? — Aerobikra járok. 17.30: Üj felvételeinkből. A Jászberényi Tanítóképző Főiskola női kara énekel. 17.40: Tervek, célok, eszközök. Riporter: Tamási László. 17.55: Slágerek szintetizátorra. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: fizika. 8.35: Iskolatévé: fizikai kísérletek. 8.45: Közlekedj okosan! 8.50: A földrengések (kisülni). 9.00: Iskolatévé. orosz nyelv. 9.25: Iskolatévé: osztályfőnöki óra. (ism.) 9.55: A nagy kerékpárverseny (dokumentumfilm), (ism.) 10.50: Vízen járók (rövidfilm). 11.15: Megújult reneszánsz épületek (rövidfilm). 14.30: Közlekedj okosan! 14.35: A mozgás: a csontok es az izmok. 14.50: Systéme Internationale. VI/6. 15.05: Iskolatévé: fizika. 15.30: Korok művészete. 16.15: Patyomkin páncélos (film). 17.25: Pannon Krónika. 18.00: Ablak. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Munkácsi Miklós: A sárkány menyegzője (tévéjáték) . 20.55: A fele sem igaz! 21.25: A hét műtárgya. 21.30: Halál Canaanban (tv-film). 23.05: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Az ifjúsági szerkesztőség műsora. Közben: kb. 20.50 : Tv-híradó 2. BUKAREST 15.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál. Autóvezetőknek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Egy dal. 20.40: Világhírado. 21.00: A három pecsétes buzogány. Román film befejező része. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Angol nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Tv-színház — M. Krleza: Szent István napi búcsú. .17.40: Hírek. 17.45: Mese — adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 21.00: Népi muzsika. 21.45: Tv-napló. 22.00: A szív kultúrája. 23.30: Hírek. II. MŰSOR 18.15: A számítógépek világa — művelődési adás. 18.45: Tudományos könyvek kirakata. 19.00: Előadás a fasizmusról — dokumentumsorozat. 19.27: Ma este. 19.39: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Merre tart a zene? 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Találkozások — dokumentumadás. 21.45: Reklám. 21.50: Visszatérés az életbe — játékfilm. SZÍNHÁZ 1983. november 18-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: MARIA főhadnagy Justh Gy.-bérlet 19 órakor Berettyóújfaluban: IRGALMAS HAZUGSÁG 1983. november 19-én, szombaton 15 órakor Békéscsabán: LONDON KIRÁLYA, AVAGY KEAN, A SZÍNÉSZ 19 órakor Békéscsabán: LONDON KIRÁLYA, AVAGY KEAN, A SZÍNÉSZ (a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátékai) 15 órakor Szegeden: SAMSON 19 órakor Szegeden: SAMSON MOZI Békési Bástya, 4-kor: A két ro- dcós, 6 és 8-kor: Tűtorony. Békéscsabai Szabadság, de. 10 és du. 4-kor: Riki-Tiki-Tévi, 6-kor: Excalibur I—II. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Sasszárny, fél 8-kor: Detektív két tűz között. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Meg- bocsájtás, fél 8-kor: Élve boncolás. Gyulai Petőfi, 3-kor: Az Olsen-banda boldogul, 5 és 7-kor: Röpke éjszaka. Orosházi Béke, 5-kor: Vadölő, 7-kor: Üldözők. Orosházi Partizán: Meny- nyei seregek.
