Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-18 / 272. szám

'V> BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. NOVEMBER 18., PÉNTEK Ara: 1,40 forint XXXVI1E ÉVFOLYAM, 272. SZÁM Illési tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa A szakszervezetek XXIV. kongresszusa óta végzett munkát és az időszerű feladatokat vitatta meg tegnapi ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Politikai Bizottság tagjai is. Gáspár Sándor beszéde Az elnökség beszámolóját Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára terjesztette elő. — Ismerjük az ország helyzetét, érzékeljük a tevé­kenységünk iránt támasztott növekvő igényeket — mon­dotta. — Tudjuk, hogy a tagsággal kialakult kapcso­latainkat tovább kell erősí­teni,- színvonalasabban kell képviselni érdekeit és erő­teljesebben kell segíteni a gazdálkodást. A szakszerve­zeteken belül megvannak azok az erők, amelyek mun­kánk fejlesztésének biztosí­tékát jelentik. Ez fontos fel­tétele és biztosítéka a jövő­nek. Az egész világon nehezeb­bé vált a szakszervezetek munkája — mondotta. — Nehezebbek a körülmények, nagyobbak az indulatok és mind nehezebb kielégíteni a dolgozók, a tagság jogos igé­nyéit. A gazdasági helyzet nehezebbé válásával nő a tagság várakozása a szak- szervezetek iránt. A hazánk gazdasági hely­zete szabta korlátok is vi­tathatatlanul befolyásolják a szakszervezetek napi tevé­kenységét, munkáját. Az alapvető szakszervezeti fel­adatok vitelében óhatatlanul némi lanyhulás — beszűkü­lés — következett be. A ter­melés segítésében, a mun­kaversenyben nehezen bon­takozik ki az új feladatok­nak, irányítási módszerek­nek megfelelő alkalmazko­dás. A bérpolitikával, a szo­ciálpolitikával, sőt a kultu­rális területtel való foglal­kozás is gyengült az anya­giak hiánya miatt. Mindezt érzik a dolgozók. 1957 után jó ütemben, egyenletesen fejlődött a gaz­daság és az életszínvonal. Most sajnos nem ilyen idő­szakban élünk. Már évek óta a szakszervezeteknek is az a legnagyobb gondjuk és cselekvésüket az vezérli, hogy segítsék csökkenteni gazdasági problémáinkat, vé­deni az életszínvonalat. Ar­ra törekszünk, hogy még jobb munkával hozzájárul­junk ahhoz, hogy minél ke­vesebb megrázkódtatás érje hazánkat a kedvezőtlen kül­ső hatások, illetve saját munkánk fogyatékosságai miatt. A dolgozókban továbbra is erős stabilizáló tényező, szi­lárd politikai tőke az a bi­zalom, amely pártunk poli­tikájának eredményeként 1957 óta létrejött. A dolgo­zók jelentős része tudja, hogy — bár helyzetünk ne­hezebb lett — gazdasági erőnk, életkörülményeink létbiztonságot nyújtanak. A nehézségek felszámolásában azonban nem számíthatunk gyökeres fordulatra, valami­lyen „gazdasági csodára”. Nehézségeink, feszültségeink csak lassan enyhülnek. A következő évek munká­jához jelentős segítséget kaptunk az MSZMP Köz­ponti Bizottságától, amely a közelmúltban állást foglalt a párt szakszervezeti politi­kájának kérdéseiben. Nagy jelentőségű ez az állásfogla­lás, mert összefoglalja és igazolja a párt szakszerve­zeti politikájának eddigi ta­pasztalatait és megjelöli to­vábbi tevékenységünk irá­nyát. Különösen nagy a je­lentősége annak, hogy a Központi Bizottság megerő­sítette a szakszervezetek ön­állóságáról és érdekvédelmi szerepéről vallott álláspont­ját. A szakszervezetek létezésé­nek és tevékenységének alapvető része az érdekvé­delem — mondotta. — Enél- kül a szocializmusban sem szakszervezet a szakszerve­zet. Az érdekvédelmi mun­kát azonban nem szabad úgy felfognunk, hogy az akkor jó, ha minden igényt egy­forma erővel képviselünk. S nem jelentheti csupán a kö­vetelések benyújtását. Ezután rámutatott, hogy a szocialista irányítási rend­szer javításában az egyik legfontosabb, gyakorlati té­nyező a szakszervezetek ön­állósága. Ezért vált a szak- szervezeti munka fejleszté­sének fontos feltételévé már 1957-ben az az elvi egyetér­tés, hogy a szakszervezetek önálló, bár nem független szervezetei a szocialista rendszernek. Helyenként azonban ez az elv még ma sem érvényesül kellőképpen. A szakszerve­zetek a szocialista társada­lom felépítése iránt elköte­lezettek. ennek szellemében végzik a legapróbb részkér­désekben is feladataikat, en­nek jegyében alakítják ki önálló állásfoglalásaikat. A társadalomnak szüksége van a szakszervezetek önálló vé­leményére, mert a szocializ­mus érdeke, hogy a vélemé­nyek, az érdekek minél szé­lesebb körben kerüljenek felszínre. A szakszervezeti mozga­lom továbbfejlődése érde­kében néhány belső szak- szervezeti kérdésben is előbbre kell lépni. Minde­nekelőtt abban, hogy a tag­ság nagyobb szerepet játsz- szék a szakszervezeti tiszt­ségviselők kiválasztásában, abban, hogy az önállóan gondolkodó, kezdeményező, következetes munkára al­kalmas embereket részesít­sék mindenütt előnyben. A szakszervezeti munka szép, nemes szolgálat. Itt nem te­rem babér azoknak, akik hivatalnokként, vagy önös célokért dolgoznak. A tag­ságot csakis emberi tiszte­lettől és a szocializmus irán­ti elkötelezettségtől vezettet­ve szabad képviselni. A régi tapasztalt tisztségviselők mellett felnövőben van az aktivisták új gárdája. A mozgalomban sok fiatal erő jelentkezik. Törekvéseik, szándékaik józan támogatást érdemelnek. A népgazdaság helyzetét, és az életszínvonal kérdéseit elemezve a SZOT főtitkára jelentős eredményként ér­tékelte, hogy sikerült meg­tartani az ellátás viszony­lag magas színvonalát, az életkörülmények számos te­rületén még javulást is el­értünk. Ezek az eredmények nagyon értékesek. Ennek el­lenére — mondotta — az el­múlt három évben életszín­vonalunk és életkörülménye­ink nem úgy alakultak, ahogyan a szakszervezetek XXIV. kongresszusán szá­mítottuk. A feltételek hiá­nya miatt jogos igényeket nem tudtunk kielégíteni. Egyes rétegeknek és szá­mos családnak nehezebbé vált a helyzete. Ez jelenle­gi gazdasági gondjaink kö­vetkezménye, realitása, amelyet a szakszervezetek­nek is tudomásul kell ven­niük. A SZOT főtitkára utalt az életszínvonalat érin­tő több teendőre. Már a szakszervezetek XXIV. kong­resszusán elhangzott a ja­vaslat, hogy ki kell dolgoz­ni a munkabérek alakításá­nak távlati tervét. Ez még nem történt meg. Természe­tesen a közeli években nem lehet látványos változásokat elérni, de egy jól átgondolt távlati terv kedvezően hat­na a gyakorlati napi mun­kában is. E koncepció kiala­kításához célszerű lenne tár­sadalmi vitát kezdeményez­ni. Ez segítené a bérpolitika ösztönző és elosztási funk­ciója közötti jobb összhang megteremtését is. A szak- szervezetek ma már nem­igen kerülhetik meg a mini­mális bér kérdését, azt. hogy egy felnőtt állampolgár mi­nimálisan mennyi pénzből tud megélni. Érthetően fog­lalkoztat bennünket, hogy hol van az a határ, amely alatt teljes bér nem képzel­hető el. A szakszervezeteket foglalkoztatja a fogyasztói árak alakulása is. Az árak növekedését a szakszerveze­tek tudomásul veszik, de fontosnak tartják, hogy az (Folytatás a 3. oldalon) Elutazott Leonard Bernstein HNF-vita a fogyasztók érdekvédelméről Tegnap elutazott Buda­pestről Leonard Bernstein, a világhírű amerikai zene­szerző és karmester, aki rö­vid magyarországi vendég- szereplésén két alkalommal vezényelte az Erkel Színház­ban a bajor rádió szimfoni­kus zenekarát. A művész elutazása előtt menedzsere, Hárry Kraut tájékoztatót tartott a Hilton Szállóban. A sajtó jelen levő képviselőinek elmonta: Leo­nard Bernstein rendkívül jó benyomásokat szerzett ma­gyarországi vendégszereplé­séről. Sokfelé jártak már a világban — mondta Kraut, aki 13 esztendeje dolgozik Bernstein menedzsereként —, mégis egészen váratlan volt a magyarok kedvessége és vendégszeretete. Az impresszárió elmondta: tár­gyalásokat folytatnak az In- terkoncerttel, hogy a nem túl távoli jövőben Bernstein is­mét Magyarországra látogat, mivel — a művész fogalma­zott így — nem akar újabb 35 évig várni. Végül Harry Kraut beje­lentette, hogy az Erkel szín­házbeli koncert televíziós közvetítési honoráriumának egy részét — 30 ezer forin­tot — Leonard Bernstein a Zeneakadémiának ajánlotta fel. A főiskola tervei sze­rint a támogatás segítségé­vel jövő nyáron két fiatal, tehetséges, karmesterszakos hallgatót küldenek el az olaszországi Sienában ren­dezendő kurzusra. A hang­versenyen elhangzott első két művet, Bartók, „Zene húros hangszerekre, ütőkre és Celestára” című művét, valamint Bernstein Diverti- mentóját a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat is fel­vette. A hanglemezfelvétel honoráriumát a művész az UNICEF-nek ajánlotta fel. Termékbemutatóval egy­bekötött kihelyezett ülést tartott november 17-én, teg­nap délután a HNF nő- és rétegpolitikai munkabizott­sága a Békéscsabai Kon­zervgyárban. Ezen Mészáros Gáborné, a városi NEB el­nöke a fogyasztók érdekvé­delmével kapcsolatos vita­indító előadásában azoknak az ellenőrzéseknek a tapasz­talatait ismertette, amelye­ket különböző kereskedelmi és vendéglátó egységekben, valamint magánkereskedők boltjaiban folytattak leg­utóbb a népi ellenőrök. Amint jelezte, a vizsgált 28 üzlet közül tizennyolcban több mint hatvanféle sza­bálytalanságot állapítottak meg és 34 kereskedelmi dol­gozó mulasztásáról szereztek tudomást. Nem volt ritka például az árdrágítás, a súlycsonkítás és a többletfi­zetés sem az egyes elárusí­tóhelyeken. A vendéglátó­ipari egységekben viszont a kalkulációval volt a legtöbb probléma. A NEB egyébként har­mincegy személy ellen kez­deményezett feljelentést, s összesen 45 ezer forint bír­ságot szabtak ki ennek kö­vetkeztében. Az is igaz, nem könnyű a kereskedelemben dolgozók munkája, és ezért sok esetben akadozik az utánpótlás. Javaslatként megfogalmazódott: a tapasz­talt fogyatékosságok, mulasz­tások csökkentése, illetve megszüntetése végett to­vább kell fokozni a vállala­tok és szövetkezetek belső ellenőrző tevékenységét. —y—n Telekgerendáson, a Békéscsabai Állami Gazdaság régi tehe­nészeti telepét alakították át korszerű munkahelyekké és raktárakká. A tágas helyiségekben most textilhulladékot vá­logatnak és báláznak a gazdaság dolgozói. A „hasznos hul­ladékot” a textiliparban ismét feldolgozzák '' Fotó: Veress Erzsi Hazautazott az osztrák kancellár Magyarországi hivatalos látogatását befejezve tegnap elutazott Budapestről Fred Sinowatz. Az osztrák szövet­ségi kancellárral elutazott felesége, Hermine Sinowatz. A magyar és osztrák zászlókkal díszített Keleti pályaudvaron a vendégeket Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és felesége, Marjai József miniszterel­nök-helyettes, Várkonyi Pé­ter külügyminiszter, és több más közéleti személyiség búcsúztatta. Ott volt Randé Jenő, a Magyar Népköztár­saság bécsi és Arthur Agst- ner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Üttö- rők virágcsokrot nyújtottak át Fred Sinowatznak és fe­leségének, akiktől a vendég­látók szívélyes, baráti kézfo­gással köszöntek el. * * * Dr. Fred Sinowatz osztrák kancellár csütörtökön dél­után hazaérkezett Bécsbe hivatalos magyarországi lá­togatásáról. Lengyel kulturális delegáció megyénkben Waclaw Kruszwski, a len­gyelországbeli siedlci vajda­ság tanácsa kulturális és művelődési osztályának igaz­gatója vezetésével háromta­gú kulturális delegáció ér­kezett tegnap, november 17- én megyénkbe. A vendége­ket Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője fogadta Békés­csabán, a tanács épületében, majd ismertette velük me­gyénk kulturális életét. A lengyel küldöttség ezt követően a békéscsabai ifjú­sági és úttörőházba látoga­tott, ahol a fiatalok nyári foglalkoztatásáról kaptak tá­jékoztatót. Délután a Jókai Színházban megnézték a Szélkötő Kalamona című előadást, majd dr. Keczer Andrással, a színház igazga­tójával beszélgettek a gyer­mekszínházi előadásokról. Ezután a Munkácsy Múze­umban megtekintették Var­ga Géza szobrászművész ki­állítását. A küldöttség az es­ti órákban Szegedre utazott. m. sz. zs. Napirenden az alapszervezetek munkája A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Békés megyei bizottsága dr. Sulyák Ist­ván elnökletével november 17-én, tegnap délután ülést tartott Békéscsabán, az SZMT székházában. Szabó Imre, a megyei bi­zottság szervező titkára Az alapszervezeti munka hely­zete, továbbfejlesztésének feladatai címmel tartott be­számolót. Ebben egyebek mellett elmondta, hogy az 1980. évi szakszervezeti vá­lasztásokkor a Közalkalma­zottak Szakszervezetének megyei bizottsága irányítása alá 38 alapszervezet tarto­zott, 6218 taggal. A válasz­tások alkalmával 9 alapszer­vezetben új szervezeti for­mára tértek át. Ezekben megalakultak a bizalmi tes­tületek és ez lett a legfel­sőbb szervezeti fórum. Az elmúlt három évben újabb alapszervezetek jöttek létre, így napjainkban 40 alapszer­vezetben 6704 szakszervezeti tagot tartanak nyilván. A gazdasági feltételek gyors változása azt a köve­telményt állította az alap­szervezetek elé, hogy szer­vezeti életükben, munka- módszerükben rugalmasabb, önállóbb, a napi feladatok­hoz jobban igazodó és tag­ságuk érdekeit hatékonyab­ban szolgáló tevékenységet folytassanak. Az új szerve­zeti felépítés kedvezően ha­tott az alapszervezetek mun­kájának tartalmi fejlődésé­re. A bizalmi testülettel mű­ködő alapszervezetekben az új szervezeti forma bevált. A szervező titkár a to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy az alapszervezetek tit­kárai, a szakszervezeti bi­zottságok tagjai, a bizalmiak és helyetteseik kevés kivé­teltől eltekintve alkalmasak a tisztségük ellátására. A je­lenlegi szakszervezeti rend­szer alkalmazkodik a mun­káltatói jogkörök adottságá­hoz. A tanácskozáson ezután Mokrán János, a megyei bi­zottság titkára tájékoztatót adott az időszerű szakszer­vezeti feladatokról. Végül bejelentések hangzottak el. L. S.

Next

/
Thumbnails
Contents