Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám
1983. október 13., csütörtök Szolgáltatások a szeghalmi járásban A békéscsabai Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet szeghalmi részlegében az elmúlt esztendőben mintegy 680 ezer forint értékben végeztek javítást és karbantartást a lakosság részére. A RAMOVILL-lal kötött szerződés alapján a külföldről származó készülékek garanciális szervizelése az egyik legnagyobb feladatuk Fotó: Veress Erzsi Hogyan elégítik ki a lakosság alapvető szolgáltatási igényeit? Miként segítik elő a tanácsok a szolgáltatási tevékenységet? Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ a szeghalmi járási Népi Ellenőrzési Bizottság 14 népi ellenőre a közelmúltban. A szeghalmi járásban valamennyi szolgáltatás megtalálható. Az ellátás színvonala azonban településenként eltérő. Más a helyzet a nagy- és 1 a kisközségekben. A nagyközségekben lényegesen több szakma működik, pnint a kisközségekben. A tárgyi feltételek is eltérőek. Ez egyben függvénye a községekben jelentkező szolgáltatási igényeknek is. Az elmúlt években szerkezeti átrendeződés ment végbe. Az anyagi érdekeltségi rendszer meghatározó szerephez jutott. Hiányszakmák általában a kisebb községekben fordulnak elő — ahol kevés, általában eseti szolgáltatási igénnyel lehet számolni. Nem minden szolgáltató- egységségnek, illetve kisiparosnak van biztosítva helyileg folyamatos foglalkoztatás. A járásban a magánkisiparosok és a működési engedéllyel rendelkezők vannak túlsúlyban, az állami és a szövetkezeti egységekkel szemben. Jelenleg 771 kisiparos dolgozik a járásban. Ennek ellenére előfordul, hogy egyes községekben bizonyos szakmák már nem találhatók meg. Kertészszigeten, Zsadányban, Biharug- rán, Ecsegfalván nincs asztalos, Okányban, Körösújfalun, Dévaványán, Körösla- dányban pedig cipész. A járási székhelyen a patyolatnak három dolgozója tevékenykedik, a többi községben pedig a patyolatnak felvevőhelye van. Az elektro- szerviznél 28-an dolgoznak, a körösvidéki cipészeknek 9, a szolgáltató szövetkezetnek pedig 46 dolgozója van. A helyi tanácsok a lakossági szükségletek felmérése alapján szervezik a szolgáltatásokat. A felmérés falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon és egyéb rendezvényeken elhangzott bejelentés alapján történik. A szakigazgatási szervek a testületi döntésekre támaszkodva segítik elő a szolgáltatások fejlesztését. Állami tulajdonban álló telek, kisipari műhely részére alkalmas épület biztosításával járulnak hozzá a szolgáltatási igények egyre szélesebb körben történő kielégítéséhez. Ez a megállapítás elsősorban Szeghalomra és a nagyobb községekre vonatkozik. Zsadányban és Körösnagyharsányban viszont nem rendelkeznek olyan tárgyi feltételekkel, melyek révén kisipari műhelyek központi elhelyezését lehetne biztosítani. Azokon a településeken, ahol nagyobb volumenű szolgáltatásfejlesztésre nincs lehetőség — a járás községeinek zöme ilyen — a tanácsi vezetés elsődleges feladatának tekinti a kisiparosok körének bővítését. A nagyközségekben a helyi szakigazgatási szervek, a kisközségekben pedig a járási hivatal belső szervezeti egységei végzik a kisipari szolgáltatások hatósági ellenőrzését. E feladatok ellátására általában kapcsolt munkakörben alkalmaznak ügyintézőt. A nagy munkamegterhelés miatt nem biztosítható kellőképpen a kisiparosok tevékenységének kétévenkénti ellenőrzése, de a tartalmi munka színvonala sem kielégítő, állapították meg a népi ellenőrök. Holott nagyon is indokolt lenne, hogy a tanácsi szakigazgatási szervek a munkatervük végrehajtásán keresztül biztosítsák, hogy a szolgáltató kisiparosok megfelelő gyakorisággal általános, illetve árellenőrzés alá kerüljenek. Időszerű lenne, hogy a kisvállalkozások belső ellenőrzési feladatait is megszervezzék. A szolgáltató, Generál és Körösvidéki Cipész Szövetkezetek jelentős mértékben növelték az általánydíjas egységek számát az utóbbi években. Arra törekednek, hogy a lakosság igényeit mind minőségben, mind mennyiségben megfelelően kielégítsék. A szolgáltatások gyors átfutási idejét viszont gátolja, hogy nagyon gyakori az anyaghiány. Az anyaghelyettesítések pedig nemegyszer áremelkedést idéznek elő. A felvevő- és szolgáltatóhálózat az igényeknek megfelelően alakul ki. Az egyes felvevőhelyek azonban szükségmegoldásként jöttek létre. Állapotuk általában elfogadható. A javítások jelentős részét a helyszínen végzik. A telephelyre beszállított javítandó eszközöknek az átfutási ideje 8—10 nap. A készülékek házhoz szállítása csak jelentős többletköltséggel biztosítható. A szolgáltatások számához képest a panaszok és a reklamációk száma elenyésző. Az ilyen ügyeket megkülönböztetett figyelemmel intézik. A vizsgált szerveknél mindössze két olyan eset fordult elő, amikor a panasz a felsőbb szervekhez került. Mind a két esetben anyaghiány késleltette a szolgáltatás teljesítését. összegezve a tapasztalatokat a népi ellenőrök megállapították, hogy a járásban a szolgáltatási igény az elmúlt tíz évben gyorsabban növekedett, mint a szolgáltatást nyújtók tárgyi és személyi lehetőségei. Községenként az igények és a szolgáltatás színvonala nagyon eltérő. Az anyagi érdekeltségi rendszer, a vállalási díj, a szolgáltatóegységek költségei gátolják a szolgáltatások mennyiségi és minőségi színvonalának további fejlesztését. Az igények átlagos mértéket meghaladó kielégítésére csak abban az esetben lehet számítani, ha a tanácsok elősegítik a tárgyi feltételek megteremtését, a községekben működő gazdálkodó szervek összefogásával és a szolgáltatást nyújtó jobb anyagi érdekeltségi rendszerének kidolgozásával. Serédi János Csabai fodrászsiker Göteborgban Ha Békéscsabán elhangzik a Szeverényi név, sokaknak a fodrász és fotós dinasztia jut eszébe. Jó néhá- nyan tudják azt is, hogy mindkét szakmában több fiú és lány dolgozik vagy dolgozott színvonalasan, versenyeken is megállva helyét. A család egyik fiatal tagja, Szeverényi Mihály a ma- gyarorzsági fodrászválogatott tagjaként a tavalyi párizsi világbajnokság után a közelmúltban a göteborgi Eu- rópa-bajnokságon indult 102 versenyző között. Az amerikaiak, az olaszok 10—10 versenyzője mellett női fodrászatban 2, s a férfiak versenyében ugyancsak 2 hazai versenyző indult. Mondhatjuk, az Európa-bajnokság sikerrel ért véget hazánk számára, hiszen a nagy nemzetek között Szeverényi Miízelítő az Európa-bajnoksá- gon készült frizurákból, amelyeket a versenyző Szeverényi Mihály készített hály 18., Hajas László női fodrász 36., a férfiak versenyében Lestyán Csaba 15., Ress Károly 16. helyezést ért el. A versenyen a hajak lazák voltak, és a frizurák dauerrel készültek. A bajnokság három fordulóból állott, egy színházi, egy nappali frizura készítéséből és a hajvágásból, ami a legizgalmasabb volt mindenki számára, mert lényegében ezt döntötte el a helyezéseket. A magyarországi válogatottban Szeverényi Mihály az egyetlen vidéki, aki képes volt a 3. legjobb helyezést elhozni a magyarországi négy versenyző közül. S izgalmas a versenyzés további állomása is, hiszen novemberben a Budapest Sportcsarnokban rendeznek nemzetközi versenyt, egyben a magyar fodrászbajnokságot. A jövő, 1984-es évben pedig a világbajnokságot az amerikai Las Vegasban tartják. — Sz. J. — A pártszervezetek ellenőrző munkájáról A , dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezetben két pártalapszervezetet alkotnak a kommunisták. Az egyikhez, az I. számú alapszervezethez hatvanöt párttag tartozik. Napi gazdasági munkájukat a szövetkezet hat, zömmel ipari jellegű ágazatában végzik. Az alapszervezet irányító, termelést segítő és ellenőrző munkája, egyszóval politikai tevékenysége ezekre az ágazatokra terjed ki elsősorban. Politikai hatókörük természetesen ennél sokkalta nagyobb, lényegében az egész községre kiterjed. Párttagjaik a községben szerteszét laknak, s magatartásuk, véleményük, közösségért végzett munkájuk ott is hat, formálja, alakítja szomszédaik, lakótársaik véleményét, magatartását. A községi pártbizottság végrehajtó bizottsága előtt a napokban erről a munkáról adott számot a pártalapszer- vezet titkára, Güntner Mihály, aki évek óta látja el ezt a tisztet, s nagy tapasztalattal rendelkezik. Munkáját még az a körülmény is segíti, hogy egyben ő a termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának az elnöke, így nemcsak az alapszervezet működési területét kísérheti figyelemmel, hanem az egész termelőszövetkezetét. Mindezt jól hasznosítja titkári feladatkörében. Nem tartom célszerűnek most a beszámoló, s a vita részletekbe menő ismertetését. Nagyrészt hasonló dolgokat mondhatna el az ember más alapszervezet munkájáról is, hiszen a pártmunka módszere lényegében nem sok különbséget mutat pártalapszervezetenként. Ez így is van rendjén. Természetesen különbségek is adódnak a személyi feltételek differenciáltságából, a működési terület sajátosságaiból fakadóan. Inkább ezek azok. amelyek nagyobb figyelmet érdemelnek, mert ha valahol, akkor ebben a munkában, a pártmunkában az emberi tényezők szerepe meghatározóbb. Amire az I. számú alapszervezet ellenőrző munkájában érdemes felfigyelni az az, hogy nem elégszik meg az adott terület írásos jelentésével, vagy az ágazatvezető szóbeli beszámolójával. és nem is a kétkedés okán. Ugyanis mielőtt erre sor kerülne, a pártalapszer- vezet vezetősége a helyszínen közvetlenül ismerkedik meg az adott terület munkájával, az ott dolgozók véleményével, s majd csak ezt követi a gazdaságvezető tájékoztatója. Nemcsak a beszámoló kontrollja ez, hanem nagyszerű lehetőség a közvetlen tapasztalatszerzésre, amelyet aztán más területek értékelésénél, a munkák segítésénél jól hasznosíthatnak. A párt- alapszervezet előtt beszámolási kötelezettséggel minden gazdasági ágazat időről időre sorra kerül. így a változást, a fejlődést le tudják mérni, de a feladatként meghatározottak végrehajtását is. A végrehajtó bizottság elismeréssel szólt erről a gyakorlatról. A jó módszereknél is lehetnek jobbak. Ez a szándék jutott kifejezésre, amikor a pártcsoportok tevékenységéről esett szó az alapszervezet ellenőrző, irányító munkája kapcsán. A kérdésekre adott válaszokból kiderült — s ezt az alapszervezet párttitkára nem is titkolta —, hogy nincs minden rendben. Egyrészt nem a legmegfelelőbb párttagok kerültek a pártcsoportok némelyikénél ezek élére. A következmény, hogy több pártcsoport ma sem találja helyét. Ha a taggyűlések előtt az ott napirendre javasolt kérdéseket előzetesen megtárgyalják, akkor a taggyűlésen nem mondanak már véleményt. Némelyiknél a pártcsoportvezető ténykedése csak a tagdíjbélyegek kiosztásában merül ki, vagyis nem találják helyüket, így aztán az alapszervezet sem tud támaszkodni rájuk a működési területükön végzett pártellenőrzésben. Pedig — a végrehajtó bizottság ezt nyomatékkai hangsúlyozta, és feladatként is megszabta — a pártellenőrzés még lényegretörőbb lehetne, ha a jelenlegi jó módszert a pártcsoportok bevonásával, véleményének felhasználásával gazdagítanák. A sok egyéb, máshol is hasznosítható gyakorlat mellett végül azt a körülményt érdemes szóvá tenni, hogy az alapszervezet titkára nem úgy fogta fel a mostani beszámolási kötelességét, hogy „csak a hibákról ne, mert az saját munkámat devalválja”, hanem őszintén, nem egyszer a gondok felett polemizálva adott számot a pártalapszervezet irányító, ellenőrző munkájáról. Ez a módszer, sajnos, még nem mindig jellemző, pedig éppen ez igazolja, hogy a gondokat, problémákat látni az első lépés ezek felszámolása útján.A presztízsszemlélet nemcsak itt, hanem mindenütt káros, és éppen ezért több visszautasításban kellene részesíteni az élet más területén is. Enyedi G. Sándor A tanács és a népfront együttműködése Végegyházán A hallottak alapján olykor feltételezhetnénk: sziszifuszi munkára vállalkoznak azok, akik az egyre inkább befelé forduló, a közügyek nagy része iránt közömbös magatartást tanúsító emberek mozgósítását vállalták. Különösen azok a HNF-tisztségviselők kerülhetnek nehéz helyzetbe, akiknek jobbára az idősebbekkel kell együtt megoldani a feladatokat. Ugyanis a fiatalok — tanulmányaik befejezése után — már nemigen térnek vissza községükbe, mivel kedvezőbb munka- és életkörülményeket nyújtó helyeken igyekeznek letelepedni. A másik tényező, amely az előbbi jelenség fő okozója az, hogy a helyi tanácsok kezében igen minimális a település fejlesztésére előirányzott . ösz- szeg. így azután alig jut pénz az olyan teendők elvégzésére, amelyekhez bizonyára jobban lehetne társadalmi munkákat szervezni intézmények, gazdasági egységek dolgozóinak, valamint a település lakosainak körében. * * * Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Mikula Mihály tanácselnökkel és Hanyecz Károllyal, a népfrontbizottság titkárával Végegyházán. Mindketten megerősítették, hogy az 1971-ben kötött, majd az 1980-ban megújított együttműködési szerződés eredményesen szolgálta, és szolgálja ma is a tanács és a népfront közös céljainak valóraváltását. A 6 fejezetből álló, s zömében elvi kérdéseket tartalmazó megállapodás kiterjed a helyi gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális és sportélet, s nem utolsósorban az oktatónevelő tevékenység legfontosabb területeire. A népfrontmozgalom tisztségviselőitől, aktivistáitól főként a különböző szervezési teendők ellátásához kérik a segítséget. Bár nincs külön helyisége a HNF-nek, ám ha valamilyen rendezvényre kerül sor, mindig lehet biztosítani Mikula Mihály tanácselnök ehhez a feltételeket. Különben az együttműködés alapján valósulhatott meg 4—5 esztendeje az, hogy a tanács anyagi támogatást ad a népfront munkájához. Az idén fejeződött be a könyvtár és az óvoda bővítése. A művelődési ház javítására, a pedagóguslakás korszerűsítésére fordítandó pénzt is abból az 1,3 millió forintból kell fedezni, amely mint felújítási összeg áll ebben a tervciklusban a tanács rendelkezésére. Az idén ugyan nem épültek járdák, de azelőtt 4 éven át társadalmi összefogással folytatódott egy-egy utcaszakasz felújítása a községben. így hozták rendbe tavaly a tanácsháza előtt levő kerítést is, s ez mintegy 200 ezer forint megtakarítást jelentett a helyi szervnek. Az egyik majorban (a volt Árpád-telepen) megszűnt a tanítás, és a gondnoki lakásból is elköltöztek. A termelőszövetkezet 380 ezer forintért megvette az épületet a tanácstól, azért, hogy vendégmunkások szálláshelyéül berendezhesse. Amint kitűnik, részben a helyi szervek, testületek vezetőin múlik, hogyan reagálnak egyes kezdeményezésekre; mi az, amit figyelembe kell venniük, amikor egy-egy kérdésben véglegesen döntenek. Hanyecz Károly HNF-titkár Fotó: Veress Erzsi Szívós és alapos munkát végez évtizedek óta Hanyecz Károly tanító, a HNF-bi- zottság titkára a mintegy 50, kellően aktivizálható nép- frontossal közösen. Pedig szinte valamennyi falubelijét — hivatásából kifolyólag — név szerint is, közelről ismeri. Ez azonban már nem elegendő ahhoz, hogy az anyagi javakkal, sok-sok információval „eltelt” embereket mindig sikeresen invitálja meg a HNF-összejö- vetelekre. Számos értékes tapasztalatot szerzett. Mint mondotta, a HNF évi programjának megtervezésével, vagyis a papírmunkával nincs gond, de a gyakorlati végrehajtás, az érdeklődés hiánya miatt esetenként csorbát szenved. Nem köny- nyű a népfront munkája egy olyan pedagógusnak, akinek számos egyéb tennivalója akad minden napra. Amellett, hogy tanít, és ő a pedagógus szakszervezet titkára is, immár 1973 óta látja el a tanácstagsággal járó teendőket, s ugyanakkor az ideiglenes (cigánykoordinációs) bizottságban is eredményesen tevékenykedik. Nem érdemtelenül kapta meg legutóbb a HNF Országos Elnökségének kitüntető jelvényét. Bukovinszky István
