Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám
EQ23215} 1983. október 13., csütörtök o A Hidasháti Állami Gazdaság 7-es számú kerületében vetik az őszi búzát. A kellően előkészített talajon, a kedvező őszi időjárás minden percét kihasználva dolgoznak az emberek és a gépek Fotó: Fazekas László Előtérben a műanyag és fém csomagolószerek Kevesebb papírt és üveget használnak Hazánkban az utóbbi években a csomagolt termékek aránya és a csomagolás színvonala egyaránt növekedett. Ám az iparilag fejlettebb országok szintjétől még mindig elmaradunk, nem is annyira a mennyiség, mint inkább a minőség tekintetében. Az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet összesítése szerint az egy lakosra jutó csomagolóeszköz-felhasználás nálunk feleannyi, mint például Finnországban, s az angliainak alig több mint egyharmada, de e téren hátrányunk mégsem tekinthető jelentősnek. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a fejlett tőkés országokban a konkurrenciaharc miatt a vállalatok sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a csomagolás reklámjellegére, és sokszor indokolatlanul sok csomagolószert használnak fel. Lemaradásunk inkább a csomagolóanyagok, illetve a csomagolástechnológia hiányosságaiban keresendő. Annak ellenére van ez így, hogy az utóbbi években a csomagolásban korábban csaknem 50 százalékkal részesedő papír felhasználása visszaesett, s itthon is előtérbe kerültek a műanyag és fém csomagolószerek, miközben ugyancsak csökkent az üveg csomagolóeszközként való felhasználása. Még mindig sok a tennivaló a korszerű anyagok alkalmazásában, főként az exportban élenjáró élelmiszer- iparban. Világszerte elismert minőségű élelmiszer- ipari termékeink versenyképességét külföldön ugyanis csak úgy tudjuk megtartani, ha a csomagolásban is felzárkózunk az élenjárók mellé. A magyar húsáru egy részét például már évek óta fémdobozban exportálják a vállalatok, ami itthon különlegességnek számít, de külföldön egyre nagyobb az igény a még újabb, korszerűbb csomagolás iránt. Gyorsabb és hathatósabb eredmények várhatók ott, ahol a termékfejlesztéssel párhuzamosan kezdik meg a csomagolás korszerűsítését. Jó példa erre az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat, ahol az exportra szánt libamájpástétomot formatervezett dobozban fogják külföldre szállítani. Számos országban kísérleteznek — helyenként már be is vezették — az üveg- és a fémdobozokat helyettesítő korszerű csomagolóeszközök, a papírdobozba helyezett műanyag zacskók alkalmazásával. Erre is van már hazai példa: a Colorplast Szövetkezet új termékét, a háromliteres űrtartalmú, csappal ellátott kartondobozt nemrégiben a BNV-n mutatták be. A közeljövőben kezdik meg ezekben a tetszetős, kis helyet elfoglaló, és az üvegnél kevésbé sérülékeny dobozokban a magyar borok exportálását. Ásványvizeink külföldön is kelendőek lennének, ha volna megfelelő csomagolóeszköz, s nem kellene a nehéz fajsúlyú, törékeny palackokat is több száz, vagy ezer kilométerre szállítani. Most folynak a hazai kísérletek olyan műanyag palackok kifejlesztésére, amelyek könnyűek, jól szállíthatók, s ugyanakkor falukon nem engedik át a szénsavat. A hazai fogyasztók is egyre inkább igénylik a korszerű, tetszetős, higiénikus csomagolást, amely sok esetben még olcsóbb is a hagyományosnál. Hamar megkedvelték a vásárlók például a műanyag dobozos Margaréta vajat. A legjobbnak azok a csomagolások bizonyultak, amelyek egyesítik magukban a különféle anyagok jó tulajdonságait: beváltak például az alufólia és a fol- pack, valamint a merev karton kombinációi. (A folpack ugyanis hegeszthető, az alufólia kifőzhető, a merev karton pedig védelmet nyújt az árunak.) Magyarországon a Kőbányai Könnyűfémmű, valamint a Papíripari Vállalat Csomagolóanyag-gyára kísérletezik új csomagolóeszközökkel, egyebek között hajlékony falú, jól formázható csomagolóanyagok kialakítása, amelyek üveg helyett alkalmazhatók. Az iparcikkek csomagolásánál is történtek előrelépések az elmúlt időszakban; a kartondobozokat egyre inkább felváltja a karton és műanyag fólia együttes alkalmazása. Előnye, hogy olcsó, könnyen kezelhető, s az áru az átlátszó fólia alatt látható. A kartonpapíron a régi dobozokhoz hasonlóan közölhetők a használati utasításra, kezelésre vonatkozó információk is. Egyetlen hátránya ennek a megoldásnak, hogy otthoni tárolásra nem jöhet számításba, mert amíg a dobozokba igen, addig a kartonról letépett merev fóliákba már nem helyezhető vissza az áru. A jövő útja azonban — papír- és helytakarékossági szempontból is, amely a szállítást szintén olcsóbbá teszi —, legalábbis a kisebb iparcikkeknél, a doboz helyett a kartonra szerelt fóliacsomagolás. Zavartalan vetömagellátás A Vetőmag Vállalat a megrendeléseknek eleget tett: telepeiről a hét elején elszállították az utolsó búzatételeket a mezőgazdasági nagyüzemekbe. Kisebb tételben a továbbiakban is küldenek szaporítóanyagot a termelőknek, az utólag érkezett megrendelésekre, amelyeket pótlólag folyamatosan elégítenek ki. A mezőgazdasági nagyüzemek 31 búzafajtából választhatták ki a számukra legmegfelelőbbeket. A készlet genetikai értéke magas, valamennyi búza alkalmas a magas termésátlagok elérésére. Közöttük egyebek között érésbeni különbségek adódnak. A fajtaválaszték összeállításánál arra is mesz- szemenően tekintettel voltak, hogy a különböző tájkörzetek kisebb-nagyobb mértékben eltérő tulajdonságokkal bíró gabonákat igényelnek. A vetőmagkészletből zavartalanul kielégítik az igényeket. Az elmúlt évben búzából 122 ezer tonnát értékesített a vállalat, az idei vetőmag-felvásárlás ebből a fontos gabonából meghaladta a 150 ezer tonnát. Ugyanúgy a rendelésállománynál nagyobbak a készletek rozsból és őszi árpából is. A szakemberek szerint a korszerű fajtaválaszték minősége szintén jó, az aszály ugyan egyes területeken nehezítette a vetőmagvak termelését, a gazdaságok azonban végül is eleget tettek vállalt kötelezettségeiknek, és így a Vetőmag Vállalat raktárkészletei minden tekintetben megfelelőek. Az egyéb őszi vetésű gabonák közül a Kisvárdai 1-es rozs a termőterületnek várhatóan nagyobbik felét foglalja el, az őszi árpák közül a Kompolti korai vezet, 78 százalékos részesedéssel. Új színek a lakásban Több mint kétszázféle színárnyalat keverhető ki a Budalakk Festék- és Műgyantagyár új Trinát festé- 1 kével. Áz alapfesték, az MM jelzésű fehér zománcfesték gyártását nemrégiben kezdték meg, s a fővárosban a Budalakk öt mintaboltjában már működik az a berendezés, amely ebből a megfelelő színezőpaszta hozzáadásával kikeveri a kívánt színt. Az új szolgáltatásnak az is előnye, hogy a színkártyáról kiválasztott árnyalat számának megjegyzésével bármikor ismételten előállítható az eredetivel azonos szín — ami kézzel a legügyesebb szakembernek is gondot jelentene. A Trinát festékek választékának bővítésével lehetővé vált, hogy a hagyományos fehér szín helyett más pasztell árnyalatokat is alkalmazhassanak az ajtók, ablakok, radiátorok és csővezetékek festésére, s erre a lakáskultúra fejlődésével mind nagyobb az igény. II téglagyártástól a liftszerelésig Mindent megtesznek a gazdálkodás erősítéséért Azt nem állíthatjuk, hogy a békési Viharsarok Tsz példája az egész szövetkezeti mezőgazdaságra általános érvényű — mindenesetre igen-igen figyelemreméltó. Az előzetes számítások szerint a békési közös gazdaság több mint tízmillió forintos nyereséggel zárja majd az idei év gazdálkodását — úgy, hogy ehhez az állattartás nem sokat, a növénytermesztés meg alig valamit tesz majd hozzá. Rizstelepet épitenek Világítsuk meg sietve a helyzetet, mielőtt valaki a bevezető alapján arra gondolna: a Viharsarokban ugyancsak elhanyagolták a földművelést és az állattartást a nagyobb üzletnek számító egyéb tevékenységek kedvéért. A látszatot tudniillik az is erősíti, hogy a tsz neve nem olvasható a megye aszálykáros termelőszövetkezeteinek listáján. — A sors iróniája — kezdi Asbóth Ákos közgazdasági elnökhelyettes —, hogy akkorra készült el jó kétezer hektárunkon mintegy 30 millió forintért a melioráció, amikor egymás után három csapadékszegény, majd aszályos év következett. Volt viszont a földjeinken annyi víztartalék, hogy a legfőbb növényeink a nagy szárazságban is a tervezett szintet megközelítő termésátlagokat adták. A nagyobb gond a szövetkezet növénytermesztésében, hogy nehéz megtalálni a legoptimálisabb, az adottságoknak legjobban megfelelő vetésszerkezetet. A pénzes növénynek számító napraforgót egyelőre kivédhetetlen betegség ritkítja — ez tavaly kilencmillió forintot vitt el tőlük. A búza- és kukorica-termőterület növelésének — a 4 ezer 700 hektár szántóból csaknem háromezret köt le a gabona — határt szab a viszonylag kevés gép. A gépállományt gyarapítani saját erőből — amiről később még szólunk — egyelőre képtelenek, hacsak az intenzív gabonatermesztési program ke’retében nem jutnak külön kedvezményekhez. Pedig a jelenleginél jóval több szemes takarmányt kellene termelniük, mert ha a mostaniból eladnak, venni kell a sertéseiknek meg a baromfitartásnak helyette. Ha nem adnak el, akkor az árbevételeik maradnak kurtábbak a kelleténél. — A kör, a forgóalapok nálunk beállt szintje mellett, mindenképpen ördögi — vonja meg a végeredményt a közgazdasági elnök- helyettes, hozzátéve, hogy a továbblépésről azért mégsem mondtak le: megkezdték egy 450 hektárra tervezett rizstelep első szakaszának építését. A sertéstelep már kész Így áll tehát a növénytermesztés szénája. Színvonala, hozadéka úgy adott, hogy azt túlhaladni majd csak egy jóval későbbi időszakban vállalkozhatnak. Na és az állattenyésztésé? Nos, e másik fő ágazat helyzete talán any- nyival rózsásabb, hogy azt a 13 millió forintos hiányt, amit az idei időjárás okozott a növénytermesztésben, még nem érzi. A jelek szerint az állat- tenyésztési főágazat felfelé ívelőben van a tsz-ben, aminek eredményét most ugyan nem könyvelhetik el, miután a váltással egy kicsit késtek: a sertéstartás fellendítése legfeljebb jövőre pótol valamit a baromfinevelést ért piaci veszteségekből a Viharsarok Tsz-ben. összesen 24 millió forintot áldoztak arra, hogy a sertés- tartás korszerű körülményeit megteremtsék, s az éves hízókibocsátást jó másfél- szeresére növeljék. Mondhatni, hogy ez az ágazat a sikerélmények egyik fő forrásává vált az utóbbi időkben, hiszen rövid idő alatt veszteségesből nyereségesbe fordították, kitűnő fajlagos eredményeket értek el a hizlalásban, a takarmánygazdálkodást pedig a baromfi- feldolgozótól kapott húspép felhasználásával teljesen új alapokra helyezve kifizetődővé tették. Más kérdés, hogy a nem sokat hozó tejtermelés mellett a szarvasmarhatartásban a húshasznosítás megalapozása ugyanúgy akadályokba ütközik egyelőre, mint a juhtartás talpra állítása, és várni kell egyelőre a baromfinevelés jövedelmezőségének helyrebillené- sét is — így szedi csokorba gondjaikat Kugyelka János általános elnökhelyettes. Megmozdították a teherfelvonót Beszéljünk akkor most már arról, amit Hankó Mátyás, a szövetkezet párttitkára úgy fogalmazott meg: ha nincs az ipari főágazat, akkor az idén a Viharsarok „kifekszik”. De hát — szerencsére — van! Méghozzá egyre meghatározóbb szerepben van jelen. Míg 1980- ban az ipari tevékenység — amit akkor csupán egy homokbánya üzemeltetése, meg egy építőbrigád jelentett — mindössze hatmillió forinttal járult hozzá a tsz árbevételeihez, addig ma 50 milliónál is többet várnak az időközben főágazattá fejlesztett tevékenységkörtől. , A nagy ugrást a tégla- és cserépipari vállalattól 1982. január 1-vel átvett téglagyár eredményezte, amelynek árbevétele közelíti az évi kilencmillió forintot. Ugyanennyit produkál az intenzívebbé tett homokkitermelés. Csaknem ötmilliót ad a faüzem, amely a Szegedi Seprű- és Ecsetnyél Gyárnak állít elő seprűnyél- kockákat. A negyvenfős, „kifelé” is dolgozó építőipari ágazat tavaly 20 millió forintos árbevételhez jutott. Az 1983-as év újabb mérföldkő a békési tsz ipari tevékenységének kiugrói fejlődésében: Szegeden 55 fős építőipari szolgáltató részleget hoztak létre átalány-elszámolásos rendszerben, Békéscsabán üvegezőrészleget, Békésen és Szegeden egy- egy lakásfelszerelési boltot nyitottak. Végül, amiből a legtöbbet várják: Békéscsabán az egész megyére kiterjedő tevékenységgel liftszerelő- és karbantartó egységet alakítottak ki, amely iránt máris óriási a kereslet. Hamar híre ment annak ugyanis, hogy ők mozdítják meg azt a teherfelvonó liftet, amely immár három éve áll javítására vállalkozók listáján. Az elmondottakat ugyan sokféleképpen meg lehet ítélni, egy dolog azonban tény: a békési Viharsarok Tsz az ipari tevékenység csaknem 13 millió forintos hasznát a földművelés és az állattenyésztés erősítésében hasznosíthatja. Kőváry E. Péter Fejlődő ágazat Békés megyében A statisztika szerint minden magyar állampolgárra, beleértve a gyermekeket is, egy sertés „jut”, vagyis azok száma hazánkban körülbelül 10 millió. Ezen a téren tehát nincs okunk panaszra. Békés megyében pedig köztudottan jelentős az állatállomány : egységnyi mezőgazdasági területre vetítve itt „nevelődik” a legtöbb sertés. De vajon mennyire jövedelmező ez az ágazat? Mezőgazdászok, főkönyvelők mondják, a sertés a legjövedelmezőbb az állatok között, és szavaikat igazolja az egyre növekvő állomány. Megerősíti ezt a dombegyházi Petőfi Tsz főállattenyésztője, Sándor Lajosné is: az állattenyésztés 12 millió forintos nyereségéből kilencmillió forintot hozott a sertéstelep. Hozzá kell tennünk azonban, hogy ebben részben a növénytermesztés eredményei is benne vannak, hiszen az állatok saját termelésű takarmányon nevelődnek, és — ami mostanság ritkaság — ezután se igen kell takarmányt vásárolniuk. A szakosított telep 1972 óta működik, és tavaly kezdődött meg a bővítése, amit az idén fejeztek be. Ezáltal 3 ezer 200 férőhellyel bővült a telep, és jelenleg még nyolcezer állat az évi kibocsátás, de jövőre már — tervek szerint — elérik a 12 ezer darabos kibocsátást. —szí— Liftszerelöiknek hamar híre ment , Fotó: Fazekas László
