Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám
NÉPÚJSÁG 1983, október 13., csütörtök I Kis Sándor Fejlesztés a szövetkezetekben Kis Sándor elvtárs 1926- ban született agrárproletér családban. A kereskedelmi iskola három osztályának elvégzése után 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, majd szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947-ben jött haza. Leérettségizett és pályamunkásként dolgozott a MÁV-nál. A tényleges katonai szolgálat letöltése után revizorként az állami mező- gazdasági gépállomások Békés megyei központjába került, és azóta is ebben a hálózatban dolgozott különböző beosztásokban, 1962-től megyei igazgatóként, 1968. január 1-től vállalati igazgatóként. 1947-től tagja a Magyar Kommunista Pártnak. Dolgozott szervező titkárként, 1958-tól két cikluson keresztül a megyei pártbizottság revíziós bizottságának, ezt követően haláláig a megyei pártbizottságnak, illetve fegyelmi bizottságának volt a tagja. Emellett számos társadalmi funkciót is ellátott. Életútja szorosan összefonódott munkájával, magánéletét is alárendelte ennek. Tevékenyen részt vett a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a gépállomások kialakításában, a magyar mezőgazdaság gépesítésében. Komoly érdemeket szerzett a kukorica gépi betakarításának megteremtésében. A vállalat által gyártott gépek külföldön is ismertté és keresettekké váltak. Vezetése alatt a vállalat több magas szintű elismerésben részesült. Személyes munkájának elismerését jelzi, hogy két ízben kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és számos miniszteri elismerést. Együtt fejlődött a változó világ követelményeivel, s mindig vállalta a rá háruló munkát és az ezzel járó felelősséget. MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK FEGYELMI BIZOTTSÁGA, BÉKÉSCSABAI MEZŐGÉP VÁLLALAT, MEZŐGÉP TRÖSZT — KÖZPONT * * * Kis Sándor temetése ma délután 2 órakor lesz a békéscsabai vasúti temetőben. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Békés megyei szervezetének szövetkezetpolitikai szakosztálya tegnap délután 3 órakor tartotta Békéscsabán, a KI- SZÖV székházában azt a tudományos előadást, melynek keretében a szakemberek a szövetkezetek belső szervezeti fejlesztéséről, annak lehetőségeiről hallhattak. A téma előadója Belicza Károly, az OKISZ Szervezési és Számítástechnikai Vállalat békéscsabai kirendeltségének vezetője volt, aki rámutatott: a felgyorsult gazdasági élet, a piacorientáltság, a gyors innováció alkalmas környezetben megfelelő adottságok mellett segíti a termelést, annak hatékonyságát. A Békés megyei Tanács településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága Győri Imre megyei tanácstag elnökletével tegnap ülést tartott. Ezen véleményezte a megyei tanács vb. építési, vízügyi és közlekedési osztályainak az utóbbi négy évben végzett munkáját. A szervezeti változtatásoknál az új szervezeti formák alkalmazásának alapvető meghatározója a szövetkezetek nagysága (termelési értéke), szervezeti rugalmassága. A működési szervezetnek biztosítania kell a tartós termelést, annak színvonalát, a piac kihívására való válaszképességet, tudnia kell mozgósítani a tartalékokat, az új helyzetre kidolgozni stratégiai lépéseket. Van ezekre a belső szervezeti fejlesztésekre * Békés megyében is számos példa, még ha lassúbb ütemben is, mint azt a köz- és külgazdasági körülmények megkívánják. A vitában számos észrevétel hangzott el, amelyek jól szolgálták a jelentés pontosítását, értelmezését. Az osztályok jelentése az elhangzott észrevételekkel gazdagítva kerül a közeljövőben a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. egs Sz. J Tanácsi bizottság ülése Könnyű lesz-e az iskolatáska? Tudományos tanácskozás a baromliiparrál Szegeden, a Technika Házában szerdán tudományos tanácskozás kezdődött a baromfiiparról. Az élelmiszeripar különféle ágazatai aktuális problémáinak megvitatására a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola kétévenként szervez országos tanácskozásokat. Az eddigi — hús, tej, konzervipari és más témájú — konferenciák után az idén a baromfiipar helyzetét tűzték napirendre. A tanácskozáson a főiskola oktatói találkoznak volt tanítványaikkal, az élelmiszeriparban dolgozó üzemmérnökökkel, akik beszámolnak gyakorlati tapasztalataikról. A mostani kétnapos konferencián mintegy 200 ipari, kutatóintézeti, főiskolai szakember vesz részt. Huszonöt előadás hangzik majd el, amelyek többek között a baromfiipari termékek minőségének megóvásával, a csomagolástechnika megújításának szükségességével, a hűtőipari tennivalókkal, a baromfiipar műszaki fejlesztésének távlati lehetőségeivel foglalkoznak. A referátumokban külön hangsúlyt kap a külpiacokon való megmaradás feltételeinek és a külkereskedelmi vállalatok piackutatásának javítása. Az előadók szorgalmazták, hogy a párhuzamos fejlesztések elkerülése érdekében a baromfiipari vállalatok az eddiginél jobban működjenek együtt, javítsák a baromfiipari egyesülés szakbizottságainak koordináló munkáját, s gyorsítsák meg a gazdaságilag hasznos tapasztalatok országos elterjesztését. Milyenek lesznek jövőre az iskolatáskák? Ez nem csupán a gyártóktól, hanem a kereskedőktől is függ. Ezért rendezi meg évente a Pl ÉRT Kereskedelmi Vállalat minden megyeszékhelyen az iskolatáskák bemutatóját. Ilyen eseményre került sor október 12-én délelőtt Békéscsabán az Univerzál Kereskedelmi Vállalat központjában. Megyénk szakemberei szavazhattak, hogy 1984 nyarán melyik gyár, szövetkezet óvodás- és általános iskolás táskáit, tornazsákjait látná szívesen a boltokban. A figyelem elsősorban az új szabványnak megfelelő, a Pevdi által készített, az alsó tagozatos tanulóknak gyártott táskák felé fordult, amelyek köny- nyű, színes anyagból készültek és fényvisszaverővel is el vannak látva, súlyuk pedig nem lehet több 50—60 dekánál. Képünkön a kiskereskedelem képviselői nagy érdeklődéssel szemlélik a jövő esztendő kollekcióit. Fotó: Veress Erzsi Könyvbemutató A Gondolat Kiadó a napokban jelentette meg Vainö Kaukonen finn professzor A Kalevala születése című munkáját, amely a finn népi eposz keletkezésének körülményeit ismerteti. A művet a szerző mutatta be szerdán Budapesten, a Rákóczi úti Fókusz Könyváruházban. A könyvpremieren jelen volt Osmo Väinölä, Finnország budapesti nagykövete is. Kaukonen professzor kiemelte, hogy a Kalevala megjelenése idején — 1835- ben — nemzeti és egyetemes értelemben is irodalmi és tudományos szenzáció volt. Új típusú padok füj típusú, ■ műanyag, táskatartós iskolapadokat gyártanak a Battonyai Asztalos- ipari Szövetkezetben. A TANÉRT tervei szerint készülő iskolabútorok tetszetős kivitelben, az egyes korosztályok részére eltérő nagyságban és különböző színben kerülnek kiszállításra. Az országban egyedül Battonyán gyártják ezeket. A szövetkezet évi 42 millió forintos árbevételének egyelőre negyede származik e termékek és a politechnikai asztalok értékesítéséből, a jövőben azonban, a TA- NÉRT-tel való jó kapcsolat mélyítése során az arány növekedni fog. Egy másik — az előbbitől teljesen eltérő — új termék gyártását is tervezik: szobaszauna prototípusát készítették el, külföldi megrendelésre. Ha az üzlet létrejön, dollárért exportálhatják a sorozatban készülő szobaszaunákat. — szí — Csapda Dél van. Távoli harangszó hallatszik. Gépkocsival behajtunk a szarvasi benzintöltő állomáshoz. Előttünk egy személygépkocsi és két motorkerékpár várakozik. Mellettünk két több tonnás és egy kisebb tehergépkocsi áll. Váltás van. Az egyik benzinkutas nő átadja a szolgálatot a másiknak. Nagy alapossággal megnézik és feljegyzik a benzinkutak órájának állását, megszámolják a flakonokat. Serénykednek. Mintha őket is nyugtalanítaná a mozdulatlanná merevedett kocsisor. Mert bizony egykét perc alatt megtelik a behajtósáv és ettől kezdve „se előre, se hátra". Aki bennszorul, marad. Mintha csapdában lenne. Néhány gépkocsi be sem tud jutni a behajtósávba. Továbbhalad. Az egyik gépkocsi vezetője bosszúsan integet. Nézem az órát. Pont tíz perc telik el, amikor folytatódik a kiszolgálás. Számolok. Tíz gépkocsi vezetőjének a feltartóztatása tízszer tíz, azaz száz perc. Vagy másképp: egy óra 40 perc semmittevés. Meg egy jó adag idegeskedés. De hát valószínűleg ilyen a benzintöltő állomás belső rendje. S ez ellen az orvosság, úgy vélem, nem más, mint egy jó adag idegcsillapító. —or Táncversenyek megyénkben Gazdag programokat kínál a társastánc híveinek az elkövetkező hetekben az orosházi és a békéscsabai versenytáncklub. Szombaton, október 15-én, 15 órai kezdettel Budapest, Jászberény, Szeged, Szeghalom, és a vendéglátó orosháziak részvételével B osztályos klubközi táncversenyt rendez a Petőfi Művelődési Központ, Antali Zoltán táncpedagógus vezetésével. A standard és latin-amerikai táncok köreit az NDK- ból a versenyre érkező leunai táncklub táncosainak bemutató programja teszi még maradandóbb élmény- nyé. A rendezvényen a Gyopár táncklub tagjai is fellépnek. Egy héttel később, október 22-én este pedig a Megyei Művelődési Központ nagytermében nemzetközi csapattáncversenyre kerül sor, melyet Felczánné Nyíri Mária táncpedagógus irányít. A nagy érdeklődésre számot tartó rendezvényen Csehszlovákia, az NDK és Magyarország csapatai mérik össze tudásukat, és gyönyörködhetünk a három ország legjobb verseny táncosainak reprezentatív bemutatójában is, melyet — a programsorozathoz kapcsolódva — október 21-én Csorváson, a sportcsarnokban is láthat a közönség. Szűcs József Önállóság és lehetőség □ rgus szemmel figyelik minden lépésüket. S bármit tesznek, bárhogyan is gazdálkodnak, valaki mindig érvként használja fel eredményüket, vagy éppen eredménytelenségüket a meglehetősen gyakori vitában. Mert bár a korábbiaknál kevésbé hangosan, de most is sokan vonják kétségbe az ipari és élelmiszeripari vállalatok körében lezajlott átszervezéseket, az elindított decentralizálási folyamatot. A vitában mindenki talál bőven érvet, ellenérvet álláspontja alátámasztására. Az önállósított vállalatok jelentős része még ma is veszteséggel küzd, vagy éppen alacsony hatékonysággal dolgozik — így az egyik tábor. S konkrét példaként a volt Lampart vállalatokat, a korábbi Izzós cégek esetét, néha egyéb gazdálkodók nevét idézik. Nem vitás, a megállapításban van némi igazság, a kiragadott példák ta- lálóak. A kecskeméti Kádgyár és a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, valóban évek óta veszteséges, s csupán a központi szervek beavatkozása hozhat javulást a közeljövőben. A pécsi Sopianae Gépgyárnál is rontja a hatékonyságot, hogy az izzós korban elkezdett beruházás jóval több munkaerővel és más profillal számolt, mint ami a valóságban kialakult. A cég anyagi lehetőségeit meghaladó hitelekről nem is beszélve. A budapesti Gábor Áron Gépgyár ugyan 1981, az önállósítás óta évről évre növelni tudja valamelyest nyereségét, de azért még mindig az alacsony hatékonyságúak közé sorolják. Ez mind igaz, az ellentábor véleménye — de két, két és fél év alatt nem lehet csodákat csinálni. Ha valaki számított, az természetesen csalatkozott. A volt Lam- part-vállalatoknál nem lehet pillanatok alatt megszüntetni a sok év alatt felhalmozódott veszteségforrásokat. A Kecskeméti Kádgyár beruházása elhúzódott, miközben a piaci kilátások is egyre bizonytalanabbá változtak. Más terméke viszont nem volt, s gyakorlatilag ma sincs a vállalatnak, amelyre a válságos időben terveit, s nyereségét alapozhatná. A Gábor Áron Gépgyár, Izzós korában veszteséges volt, így ott már a szép lassan emelkedő nyereség is eredményként értékelhető. S ha már a Lampart cégekről esik szó, akkor a másik kettőről sem szabad elfeledkezni: a Vegyipari Gépgyár és a Bonyhádi Zománcárugyár nyereséges... Vagyis: döntetlen az állás, e vállalatok helyzete alapján se pro, se kontra nem lehet igazolni a vitában semmit. . . Igen, mert... S bőven lehetne még sorolni az érveket és ellenérveket. S minden bizonnyal valamennyiben találnánk némi igazságot. Nem érdemes azonban elhamarkodott ítéletet mondani. Az 1981-ben elindított szerkezetfejlesztés, decentralizálási folyamat óta túl rövid idő telt el ahhoz, hogy most bármelyik vállalat fölött is pálcát törhetnénk. Már csak azért sem, mert nem egy cég esetében előre megjósolható volt, nem tud egykönnyen megszabadulni a múlt kellemetlen „örökségétől”. Ha évekig lehetett veszteségesen dolgozni, ha idáig a nagyvállalaton belül is elfogadott volt az egy termékre alapozott profil, akkor most nem egyszerűen elhatározás kérdése a másként gazdálkodás, az új termékek bevezetése. Először a berögződött gyakorlattól, a megcsontosodott szemlélettől kell megszabadulni, mert jobbat, többet, s eredményesebben produkálni nem lehet az eddigi módszerekkel. A decentralizálási folyamat kezdetén 1980—81-ben még csak néhány vállalat kapta meg az áhított, vagy nem kívánt önállóságot. 1982- ben azonban már 10 tröszttel és 4 nagyvállalattal kevesebb működött az országban mint három évvel korábban. Huszonhat vállalat megszűnt és 167 új alakult. Vagyis, mozgásba lendült a vállalati szféra. A korábban sokszor kritizált túlcentralizált mam- mutvállalatok mellett, egyre több a középvállalat, s a kisvállalkozások szoporodásával talán mind több kis cég is alakul. E folyamat — akármilyen vegyesek is még a részeredmények — pozitívan értékelendő. Az a pezsgés, az a bizonyítani akarás, ami az önállósított vállalatokat hajtja, eredményeket produkálhat. Lehet persze, hogy ez pillanatnyilag néhány cégnél másként néz ki... Más kérdés, hogy a szervezeti változások önmagukban nem oldanak meg semmit. Csupán lehetőséget jelentenek, hogy legalább ezen a téren ne akadályozza semmi a hatékony gazdálkodást. Lehetőséget teremtenek arra, hogy az eddiginél kisebb, s minden bizonnyal mozgékonyabb szervezetekben follyék ezentúl a munka. Hogy ezt a lehetőséget az érintett cégek vezetői kihasználják-e, ki tudják-e használni, ezt majd a gyakorlati eredmények alapján lehet eldönteni. gyelőre azonban maradjunk várakozó állásponton. Egykét gyengébb eredmény nem teheti semmissé a többiek •gyarapodó sikereit. Még akkor sem, ha ezek a kudarcok sokkal látványosabbak, mint a felmutatott eredmények. Wagner Ilona Tegnap délután mutatta be a Jókai Színház a Szélkötö Ka- lamonát. A darabot Illyés Gyula meséje nyomán alkalmazta színpadra Litvai Nelli. Ez a darab nyáron — a gyulai strandfürdőben — már nagy sikert aratott a Gyulai Várszínház programjának keretében. Január végéig még körülbelül harmincszor láthatják Békéscsabán és a megye különböző településein a gyerekek a mesejátékot, melyet most is Giricz Mátyás rendezett
