Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-12 / 241. szám
1983. október 12., szerda o Októberben széna, novemberben szalma... Hasznosítsunk minden takarmányt! Az országnak a növénytermesztésre legalkalmasabb — s ráadásul a legtöbb állatot tartó megyéit az idén aszály sújtotta. Olyan esztendőkben, amikor soha nem volt nagyságot ért el az állatállományunk, s tegyük hozzá, amikor az itthoni jó élelmiszer-ellátás és a külkereskedelmi mérleg javításában nagyon is számítottunk — számítunk is — állattenyésztésünk, hús- és élelmiszerprogramunk produktumaira. A több mint kétmillió tonna szemes termény aszály miatti hiánya, az állattartókat beosztásra, minden takarmányozásra alkalmas anyag felhasználására kell hogy sei'kentse, ha jövő évi gazdasági céljaink érdekében meg akarjuk őrizni állományaink nagyságát, minőségét. Említsük elsőként a sok helyen még lábon álló kukoricaszárat. Októberben széna, novemberben szalma, decemberben trágya — mondták a régiek erről a jól hasznosítható tömegtakarmányról, s mégis évről évre mennyit ver el az őszi eső, lep be a hó, mert éveken át egyszerűbb volt megvenni a fű- és lucernaszénát, a fölösen is etetett abrakot, mint a nagy tömegű kukoricaszárat szállítani, tárolni. Csakhogy az idén szinte nincs második kaszálásé gyep, az évelő pillangósok is vékonyka rendeket adtak a terület jelentős részén, pótolni kell hát a mostanában már nem sokra becsült kukoricaszárral. A szarvasmarha, juh. kecske, sőt a nyúl kitűnő takarmánya a szemes termés betakarítása után azonnal levágott szár, akár kévébe kötve, kúpba rakva, akár szecskázva, lédús takarmányokkal szilázst készítve belőle. A kombájnolt kukoricatábláikat jószággal nem járató nagyüzemek jól teszik, ha kérődző állatokat tartó tagjaiknak — és nem tagjaiknak — megengedik a szár-szecska gyűjtését, sőt, segítik is őket az összegyűjtésben, szállításban. A tépett kukoricaszárból kései kaszálású fűvel, zöld lucernával, leveles cukorrépafejjel, gyári szelettel vegyítve szilázs készíthető, fóliával bélelt gödörben — tömörítve, légmentesen lezárva. Miután az alföldi megyék nagyüzemei is szűkében lesznek némely takarmányféléknek, a szokásosnál többet igényelnek cukorgyári nyers szeletből, több répafejet gyűjtenek össze, nem jut tehát belőle annyi a kiste- nyésztőknek, mint más években. Amihez viszont hozzájutnak, jó minőségben, kiegészítő takarmánnyal — szalmával, kukoricaszár- szecskával — keverve, gondosan tárolva tartalékolják amíg csak szükség nem lesz rá. Jó dolog látni, hogy igen sok kistenyésztő nem a csupasz földre, hanem emelt alapra rakja már kisebb- nagyobb szénakazlait, hogy ne folyjon alá a víz, ne pe- nészedjen meg az alja. Akik ismerik a penészes, földes, a fagyott, a romlott takarmány káros, sőt végzetes hatásait az állatokra, rendszerint fóliával is letakarják a szabadban tárolt szénafélét, sőt a szalmát is. Helyes, ha lécekkel, dróthálóval körbe is kerítik, a kapirgáló baromfi és az udvaron tartózkodó sertés ne pocsékolja össze a szénakazal alsó részét. Ugyancsak jól teszik az állattartók, ha a jószágaiknak szánt takarmányrépát, apró burgonyát vermelés előtt megtisztítják: a földesen elrakott takarmányok köny- nyen megfagynak, romlanak, penészednek. Ha mostanában körültekint az állattartó, sokféle, takarmányként használható melléktermékre bukkan. Kertészeti hulladékok, apró burgonya, tök, dinnye, mellékutak árokpartjain a fű kínálják a lehetőséget takarmány gyűjtésére. Aki például 10—20 tyúkot, saját konyhára egy-két sertést tart, állatai takarmányának nem csekély részét csalán és akáclevél gyűjtésével, télire való megszárításával is fedezheti. Mindkettő fehérjében gazdag, napon, padláson gyorsan szárad, jól tárolható. Akik tavasszal csicsókagumót ültettek, levelét késő őszig szedhetik, gumótermését egész télen etethetik a nyulakkal és sertésekkel nyersen, a baromfival főzöt- ten. (Telepítésének most van az ideje.) Jól teszik az állattartók, ha figyelnek az időszakos takarmányforrásokra is. A konzervgyárak, zöldségtartósító kisüzemek ilyenkor sok paprika-, paradicsom-, káposztahulladékot „termelnek”, s ezek frissen etetve, silóba téve, szárítva, kitűnő takarmányok. Előny a sertéstartók számára, ha savó, melasz szerezhető be. A vendéglők, iskolák és üzemek konyháinak maradéka gyengébb minőségű takarmányok kitűnő feljavítója. A korábbi években a takarmányok beszerzésének jó lehetősége eléggé leszoktatta az állattartókat a termesztésről. Pedig a kert, a tanyakörnyék praktikus lehetőséget kínál. A bármikor sarlózható, kaszálható lucerna, a sűrűre vetett napraforgó és a kukoricacsalamá- dé, biztonság az állattartó számára. Még mindig vethető néhány őszi takarmány- keverék: rozsos, búzás szö- szösbükköny, here, valamint tákarmányretek. Tél végén, amikor fogytán a tavalyi, legeltetve, kaszálva jól jön, s utána minden tavaszi növény vethető. A takarmánnyal való jó gazdálkodáson nemcsak azt értjük, hogy egy marék takarmányszalma, széna, egy kicsire nőtt sárgarépa se vesszen kárba, hanem azt is, hogy jól hasznosuljon. A rossz formájú etetőkből sok takarmány kiszóródik, ha kevés az etető, kitúrják belőle és sárba tapossák az állatok. Az almozatlan ólban élő jószágok hideg időben az elfogyasztott takarmány jelentős részét szervezetük fűtésére, hőtermelésre használják, nem pedig súlygyarapodásra. A rendszertelen időközönként etetett állat takarmányhasznosítása gyenge. A tartás körülményeitől, a gondozástól tehát nagymértékben függ, hogy hús, állati termék válik-e a takarmányból. Gonda Irén Tömény szesz helyett — Evita Munkaerő-gazdálkodási és szociálpolitikai tervek a szénhidrogén-bányászatban A szénhidrogén-bányászat hosszú távú munkaerő-gazdálkodási és szociálpolitikai terveit vitatta meg keddi ülésén a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. A testület megállapította, hogy a korábbi években tervszerű létszámcsökkenés mellett napjainkra — főként a kedvezőtlen munka- körülmények között dolgozók köréből — megindult a mun- erő nem kívánatos eláramlá- sa is más iparágakba. Ennek megállítása elsősorban az olajbányászoknál és fúróberendezések kezelőinél vált szükségessé. Ezért tovább javítják a munkakörülményeket és a központi telephelytől távol dolgozók kultúrált pihenési, öltözési-tisztálkodási feltételeit. A távoli munkahelyeken dolgozók számára mozgó rendelőkkel biztosítják az orvosi ellátást. A munkakörülmények javulását nemcsak az újabb, korszerűbb termelő berendezések munkába állításától várják, hanem a fizikai munka mérséklésére tovább gépesítik az anyagmozgatást, és pneumatikus kisgépeket, gépi szerszámokat vásárolnak. A szénhidrogén-bányászat előtt álló új feladatok — a nagyobb mélységben végzendő kutató-feltáró fúrások, az új termelési eljárások szak- képzettebb dolgozókat kívánnak. Ezért újabb tanműhelyeket építenek, a már meglevőket korszerűsítik. A vállalatok egyik fontos törekvése, hogy segítenek megoldani a szénhidrogénbányászok lakásgondjait. Az ezredfordulóig 600 vállalati bérlakást építenek, kétezer tanácsi vagy egyéb szervezésű társasházi lakás vevőkijelölési jogát kívánják megszerezni, és további kétezer családi ház felépítését anyagiakkal támogatják. Telepszerű lakásépítést egyebek között Hajdúszoboszlón, Kiskunhalason, Nagykanizsán és Zalaegerszegen terveznek. Dolgozóik gyermekeinek bölcsődei, illetve óvodai elhelyezése a jövőben is biztosított. A központi telephelyekről távoli munkahelyen dolgozók meleg étellel való ellátása továbbra is gondot jelent. A vállalati üdültetés bővítésére nyújt lehetőséget majd a SZOT-tal közösen épített új üdülő Balatonszép- lakon, amely jövőre már vendégeket fogad. Az ezredfordulóig mintegy félezer szálláshellyel bővítik dolgozóik pihenési lehetőségeiket, s ennek mintegy kétharmadát a gyógyulni vágyók vehetik majd igénybe. Eredményesen működik együtt a Budapesti Likőripari Vállalat mezőgazdasági partnerével, a nemes vámosi Csopak-tája Termelőszövetkezettel. Közös beruházással néhány éve 140 hektár meggyet telepítettek. A telepítésnél messzemenően figyelembe vették az ipar igényét, a meggylé előállításához legalkalmasabb, apró magvas, festékanyagokban gazdag gyümölcsöt adó fajtákat választották ki. A gyümölcsös az idén adott először termést. Ennek nyomán az ipar ötvagonnyi, igen jó minőségű meggyléhez jutott különféle termékeinek előállításához. A közös beruházás mindkét fél számára a szó szoros értelmében gyümölcsöző; a mezőgazdasági üzem biztos értékesítési lehetőséghez jut, az ipar pedig jó előre számolhat a jó minőségű és elegendő mennyiségű nyersanyaggal — ki is használta e lehetőséget; a Sztár üdítőital-családot tovább bővítette, a narancs, a citrom és a tonik mellett megjelent — és gyorsan kedveltté vált — a meggy sztár is. A kiváló meggyléből, vörös bor és fűszerek megfelelő keverésével, a tömény szeszeknél mérsékeltebb szesztartalmú, ám béltartalomban gazdagabb italokat is előállítanak. Ezek gyártását a tömény- szesz-készítmények rovására futtatják fel. Az első ilyen ital Evita néven a közeljövőben kerül forgalomba. Új telepen a szőnyegszövő München, Róma, Párizs. Stockholm, Helsinki, New York ... Szó sincs valamiféle társasutazásról, csupán arról, hogy a felsorolt városok szoros üzleti kapcsolatban vannak a Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezettel. A szövetkezet — a csomózott és kelim — szőnyegeinek 85 százaléka tőkés exportra kerül. Óriási eredmény ez, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy 1951 tavaszán mindössze tizenhatan kezdték meg a szőnyeggyártást Csabán. Ma már a szövetkezetnek csaknem 1300 dolgozója van. Ahogyan nőtt a kereslet termékeik iránt, úgy fejlesztették az üzemeket, létesítettek újabbakat. A fejlődés a szőnyegszövésben sem állt meg. A klasszikus mintákkal szemben előtérbe kerültek a modem, ugyanakkor az új formák elkészítéséhez új utakat is kellett járniuk. Szőtteseik alapmoközötti távolságok a szállítási költségeket milliókkal növelték. A beruházásra 72 millió forintot irányoztak elő, ami végül is 63 millió forintba került. A kiviteli terveket a Csongrád megyei Tervező Vállalat szolgáltatta, az építést a DÉLÉP Békés megyei üzemigazgatósága végezte. — Az új telepen minden egy helyen van, végre kialakultak a technológiai sorok, a feldolgozás folyamatai — a fonal-előkészítés, a festés, a szárítás, a feldolgozás, a kikészítés — követik egymást, a termelés áttekinthető, a munkafeltételek ideálisnak mondhatók, az alapanyagot és a készárut nem kell „városnézésre” vinnünk — folytatja az elnök. Közben arról faggatom. hogyan is sikerült alig A könnyűszerkezetes technológiával épült üzem horribilis összegekért kazánház, a korábban tervezett három olajkazán helyett két, időközben megjelent, nagyobb teljesítményű, de kisebb terjedelmű, korszerűbb gázkazánt építettek be, vállalva az áttervezést. A fonalraktárat újszerű megoldás jellemzi: az 500 négyzetméter tárolótér költsége alig éri el a 900 ezer forintot. Erre ötmillió forintot irányoztak elő. Új szabadalomként az elsők között valósították meg a poliész- terraktárat. S végül, de nem utolsósorban a könnyűszerkezetes, az aludonga-techno- lógia is az építési időt rövidítette le. Hogy mindez még mit jelent? ,,Csak”any- nyit, hogy a korábban ingoványos, de feltöltött talajra a szerkezet kis súlya miatt nem kellett költséges alapozási megoldást választani, az utolsó ütemként megvalósuló központi üzemviteli és szociális létesítményt alig nyolc hónap alatt készítették el. $ Az üzemcsarnokokban már folyik a munka, noha még nincs minden a végleges helyén. A szövőszékeken boszorkányos kézügyességű lányok és asszonyok csomózzák az iparművész által megálmodott szőnyegeket, varázsolják a mintákat. A kikészítőben csomagolják a késztermékeket, a raktárban pedig katonásan sorakoznak kiszállításra várva. tívumaiban azonban továbbra is a Békés megyében fellelhető népművészeti elemeket dolgozzák fel. $ A csabai szőnyegszövő éves termelése 100 millió forint. E termelési értéket 11 vidéki részlegben, a három korszerűtlen, zsúfolt, békéscsabai üzemben állították elő — eddig. Az elmúlt napokban változott a helyzet. A szövetkezet a megyeszékhelyen, a Kétegyházi úton a napokban birtokba vette új telepét. — A falak még egyenetlenek, de majd csak kisimulnak, ha egy-egy festés előtt átgletteljük — jegyzi meg némi iróniával Gaika Pál elnök, s a gipszkerámia falra mutat. A költözés lázában élnek, a felfordulás csaknem teátrális. — Bármennyire is hihetetlen, úgy sikerült a költözésünket megoldani, hogy a termelésből egyetlen négyzetméter sem ..esett ki". A Csaba Szőnyegszövő két és fél esztendeje látott e nagyarányú beruházáshoz. A százharminc éves, toldott- foldott központi telepen a szinte embertelen körülmények olykor már a termelés gátjává léphettek elő. Ráadásul a hét raktár, a telepek két és fél év alatt megvalósítani azt a beruházást, s főként hogyan tudtak az egyre emelkedő építőipari árak mellett a megadott költségszinten belül maradni? — Sok múlott a beruházás előkészítésén, a tervezőkkel és a kivitelezőkkel való szoros együttműködésen. Alternatív megoldások készültek, s ahol lehetett, az import helyett hazai szerelvényeket, berendezéseket telepítettünk, törekedtünk a célszerűségre, ugyanakkor az ésszerűség határáig a takarékosabb megoldásokat választottuk — mondja az elnök, s máris sorolja a példákat. Nem készült külön — A megvalósult beruházásunkkal nemcsak a munkakörülményeink javultak, hanem költségeink is csökkennek. Jövőre főként csak a jobb szervezés eredményeként öt-hat százalékos termelésnövekedéssel számolunk, ugyanakkor további bővítésre is lehetőségünk nyílik — hallom. Közben a radiátor melletti légtelenítő- szelep jelzi: megkezdték a fűtést. — Minden új ház be- lakása gondokkal jár. Nincs ez nálunk sem másként, az új beruházás gyerekbetegségei előjönnek. Bízom benne, hogy két-három hét múlva minden a végleges helyére kerül, s az épületet belakjuk. Szekeres András A poliészterraktár Fotó: Szekeres András
