Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-11 / 240. szám
1983. október 11., kedd 0 IZHilUKfira Ötletek és korlátok Békésszentandrási Tessedik Tsz Gyártmányfejlesztés a gyulai Fa- Fémnél A gyártmányfejlesztés ki- kényszerítője közismerten a piac, változó igényeivel, váratlan szeszélyeivel. Örök készenlétben tartja a vállalatokat: ha „élni akarnak’', újítaniuk kell. De van-e szüksége újdonságra annak, aki évek óta stabilan igen „jól él”? Ahol a kialakított termékszerkezet minden esztendőben meghozza a várt eredményt, mint például a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezetben. — A bútoripar nem egységes, elkülönülő ágazatai más-más problémákkal küzdenek. Legnagyobb a gond. az értékesítési nehézség a lakásbútorgyártóknál. Nekünk szerencsére — nyugtázza a szövetkezet elnöke. Bőd Antal — nincs ilyen problémánk. Az irodai és közületi bútorok iránti kereslet eddig is meghaladta a kínálatot, és ez annak ellenére sem változott, hogy bizonyos intézkedések hatására szűkült a belföldi piac. Beszélhetünk-e ilyen körülmények között piaci kényszerről? Tudni kell azt is. hogy termékeink döntő hányadát a Szovjetunióba szállítjuk. A szovjet piac pedig megismer egy terméket és ahhoz ragaszkodik. Ez alól csak a színházi székek kivételek, ezek formáját, anyagát mindig a tervező határozza meg. Tőkés exportunk minimális, és ebben a relációban is a „futó termékek" közül választottak, itt se kellett újítani. Egyes belföldi megrendelőknél viszont igen. A nádudvari művelődési ház mobil, mozgatható székeket kért, ám a meglevő Csongor típus nem tetszett nekik. Némi változtatás után — nem festett, hanem krómozott vázzal és dekoratív külsővel — már igen. így született meg egy új típus, a Zita. A Szovjet Kultúra Házába is — igényeik szerint — teljesen új típusú, haböntött fotelek kerültek, így alakul ki a több száz féle változat, amit a szövetkezet kínálni tud. — A festett vázas bútorok egyre kevésbé mennek. Nyugaton elterjedt egy, a festés és a krómozás közti változat, műanyagszerű bevonat, az úgynevezett beégetett fémváz. E technológia megvalósítása folyamatban van nálunk. De fut egy másik kísérlet is: lágy hab gyártását tervezzük. Jelenleg az Észak-magyarországi Vegyi Művektől kapjuk a habgumit, amit itt szabunk formára. Mi olyan technológiát szeretnénk megvalósítani, amellyel az anyagot eleve a bútorhoz szükséges formában tudjuk kiönteni. Ezzel egyrészt megtakarítunk egy technológiai folyamatot, a szabást, másrészt nem kevés anyagot. Persze, ez sem megy gond nélkül, hisz mindkét fejlesztésnek tőkésimport-igénye van, s közismertek az ezzel kapcsolatos nehézségek. Az ötletek és a lehetőségek ritkán találkoznak, nem szárnyalhat szabadon a fantázia. — Két éve, hogy nincs formatervező iparművészünk, pedig nagyon szeretnénk egyet. Aki volt, az hathét bútoripari szövetkezetnek dolgozott, hébe-hóba jutott csak el hozzánk. Olykor elküldte egyéni elképzeléseit, terveit, de ez annyira nem épült a szövetkezet technológiájára, sajátosságaira, hogy egyáltalán nem tudtunk mit kezdeni vele. A megoldás csak egy főállású formatervező lehetne, aki hajlandó ide jönni Gyulára, de sajnos, eddig ilyet nem találtunk. A gyártmányfejlesztés pedig egyre inkább elkéozel- hetetlen — különösen ebben az iparágban — formatervezés nélkül. Ám ezzel együtt sem megy könnyen a dolog, hisz e munkának csak kezdetét jelenti a jó ötlet. A kivitelezés. a szükséges anyagok beszerzése, a kellő felkészültséggel rendelkező szakmunkások szintúgy feltételei a fejlesztésnek. Mindezt összehozni nehéz feladat, de — ahogy a fentiek igazolják — egy jól prosperáló szövetkezetnél is elengedhetetlenül szükséges. — szatmári — Fotó: Fazekas László Hosszú forró nyár után Megtörténhet, hogy már 1984-ben kiheverik az aszály okozta veszteségeket, de az is lehet, hosszabb időre lesz szükség. „Minden attól függ, milyen lesz az időjárás őszszel, télen, majd tavasszalés nyáron.” így vélekednek a békésszentandrási Tessedik Tsz-ben, és tegyük hozzá; teli bizakodással. A meglehetősen egyoldalú kijelentés ellenére is tudják, hogy az elvégzett munka minőségén is legalább annyi múlik, mint az időjáráson. Hogy mégis így fogalmaznak, annak egyetlen oka lehet: úgy szántanak, műtrágyáznak, vetnek, egyszóval dolgoznak, hogy azon nem állhat, vagy bukhat a termés. a gazdálkodás eredményessége. MEGÁLLÍTANI A ZUHANÁST Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy 1982- ben az őszi munkák idején és az idén tavasszal rosszul ment a munka. Az efféle megállapításnak egyébként sem lehetne alapja, hiszen az alig 3 ezer 300 hektáros, nem éppen a legkedvezőbb feltételek között gazdálkodó Tessedik Tsz-ben tavaly 12,4 millió forint nyereséget könyveltek el. így tehát legfeljebb arról lehet szó, hogy ma már azok is elfogadják, látják a kifogástalan munka előnyét, akik eddig nem értették a szigorúságot. Egy ilyen szárazság régebben parasztok ezreit tette volna földönfutóvá, de talán nem kell az időben ennyire sem visszanyúlni. Mi tagadás. 10 évvel ezelőtt még a közös is tönkrement volna. Ezért, amikor Bagi János elnöktől azt kérdeztük, milyen tanulságokat szolgáltatott ez az év, mit tennének másként, a sokat tapasztalt idős ember ingerülten csattant fel. — Mit másként?! Ugyanígy csinálnánk mindent! A kérdés persze nem azért hangzott el, mintha kétségeink lettek volna. Ezt azután ő is megértette, s noha nehezen hajlott a beszédre, végül sorra szedte, milyen reményekkel kezdték az évet. s hogyan dőlt az „építmény” emeletről emeletre a földszintig, hogyan sikerült a pincébe „zuhanást” megakadályozni. A NEGATÍV REKORDOK ÉVE — Mindent megtettünk, hogy a tavalyihoz hasonló. de még annál is jobb évet zárjunk. Jól teleltek a kalászosok. tavasszal szépen sorolt a napraforgó, a kukorica. A tőállományból még azt a következtetést vontuk le. hogy az idei a rekordok éve lesz. Az is lett, a negatív rekord éve! A nagy forróság miatt a növényeknek — csapadék hiányában — csak a valamivel hűvösebb éjszakák jelentették a felüdülést. Ne is beszéljünk róla — mondja az elnök. Betakarításkor már a le- hangoltságot jelző vélemények voltak túlsúlyban. ..Húsz éve nem láttunk ilyen gyenge termést! Mi lesz ebből?” — kérdezgették egymástól a vezetők és a tsz- tagok. A tavalyi 50 mázsa búza helyett 23 termett egy hektáron, a napraforgó termésátlaga csaknem a felére esett vissza, 290 hektár kukoricát silóztak le. Az ágazat veszteségét tízmilliókban mérték. — Tudom, jó lenne, ha a kiesést pótolhatnánk. Erre azonban egy olyan szövetkezetben, mint a Tessedik, nem sok remény van, legfeljebb vizes borogatásra gondolhatunk. Korábban az árbevétel 44 százalékát, a nyereség 70 százalékát a növénytermesztés adta. Az állattenyésztés 40. illetve 13 százalékkal járult az árbevételhez. a nyereséghez. Ez együtt 83 százalék, ami marad, ott lehetne valamit keresni. De az meg semmire sem elég. Nem, mintha az elnök lebecsülné „a kis tételeket”, erről szó sincs, csak a lehetőségeket igyekszik bemutatni. Bizonyítékul az időközben hozott intézkedéseket sorolja. AZ EGYETLEN JÁRHATÓ ÚT — 150 hektáron terven felül maglucernát „fogtunk”, az állattenyésztésben a minőségi követelmények és a ráhizlalás egyszerre kerültek a figyelem középpontjába, a tervezettnél 30 ezer kacsával hizlaltunk többet. Az ágazat árbevétele így várhatóan ötmillió forinttal lesz több a tervezettnél. Felülvizsgáltuk kiadásainkat, s azokat 800 ezer forinttal sikerült csökkenteni, másodvetést 150 hektáron vetettünk. Igaz, ez utóbbi, mint kiderült, csak a költségeket növelte. De megpróbáltak tenni valamit, és ebben az esetben már a szándék önmagában is figyelemreméltó. A szövetkezet a búza betakarítása után először július 22- én mérte fel pénzügyi helyzetét. akkor úgy nézett ki — s azóta lényegében semmi sem változott —, a tervezett nyereség „elúszik”, az alaphiány milliókkal mérhető. — Ennek ellenére szövetkezetünk eddig minden fizetési kötelezettségének elegei tudott tenni. A veszteséget biztonsági és kötelező tarta- lexalapjaink felhasználásával rendezzük. Ez az egyetlen, a jövő szempontjából is elfogadható út — fűzi az eddig elhangzottakhoz Bagi János. Mindez a már korábban kialakult költségtakarékos munkának, az előrelátásnak köszönhető. Ezért sem lenne meglepetés, ha a Tessedik Tsz az idei nagy szárazságot követően jövőre már újra zökkenők és visszamaradt kötelezettségek nélkül folytatná sikeres gazdálkodását. Köpenyes János Ezen a nyáron 30 ezer kacsával hizlalnak többet a tervezettnél Fotó: Fazekas László A dunántúli barnaszén-program keretében épülő szénlelőhelyek egyike, a Dorogi Szénbányák Lencsehegy II. új, most épülő üzeme lesz. A hárommilliárd forintos beruházással épülő bányának szénvagyona több, mint 20 millió tonna. Képünkön: a szovjet gyártmányú vágathatjó gép, amelynek a helyes irányítását lézersugár segíti (MTi-fotó Karóragyártó robotok Egy karóra mintegy 110 alkatrészből áll. Egy rutinos óragyári munkás egy műszakban kézzel körülbelül 200 karórát tud összeszerelni. Ez monoton, kimerítő, fárasztó munka. Igaz, a környezet csendes, tiszta, szinte steril, az órakészítés is tiszta, finom munka. Csakhogy a műveletek mindig ugyanazok, az évek óta végzett mozdulatok automatikussá válnak, végül a szem és az idegek lassan fellázadnak. Vagy van más megoldás is? A Leningrád közelében ’evő petrodvoreci óragyárban férfikarórák készülnek. A gyárban már évek óta gondolkoznak azon, hogyan lehetne megköny- nyíteni a fáradságos kézi munkát. A mérési ötlet megvalósult. Első látásra minden változatlan. A vakítóan megvilágított terem éppen olyan tiszta és csendes, mint volt. Csak éppen az ember sokkal kevesebb benne. A munkaasztalokon a fogorvosi fúrőberendezésekhez hasonló, krómtól csillogó automaták mozognak. A plexüiveg tartályokból,- ahová az operátor az alkatrészeket helyezi, a kis futó- száíagon egy.egy alkatrészt továbbítanák egyik pontról a másikra. Az embernek csak akkor kell beavatkoznia ebbe a folyamatba, amikor olyan alkatrészekre kerül sor. amelyeket még ez az annyira finom, érzékeny és- bonyolult automata sem tud fölemelni. A petrodvoreciek büszkék óragyártó robotjaikra, mert azokat ők egyedül találták ki. szerkesztették meg. próbálták ki, és kezdték alkalmazni, miközben le sem állt az üzem. Mialatt beatnították dolgozóikat a robotok kiszolgálására, folyamatosan folytatódott a munka. Fűszerpaprika belföldre és exportra A fűszerpaprika világfor- galma évente 24—33 ezer tonna között ingadozik. Ebből a tetemes mennyiségből Spanyolország mintegy húszezer, Magyarország pedig tízezer tonnával részesedik. A magyar fűszerpaprika külföldi piaca a huszadik század fordulóján épült ki, s elsősorban az Osztrák—Magyar Monarchiára, az Egyesült Államokra és Németországra terjedt ki. Az utóbbi évtizedekben a hazai fűszerpaprika legnagyobb vásárlója a Német Szövetségi Köztársaság. A fűszerpaprika minőségi követelményei országonként eltérőek. Az USA-ban igen szigorú élelmiszertörvény szabályozza a forgalomba kerülő őrleményeket. Előírás például, hogy 25 gramm paprikaőrleményben 75 darab mikroszkopikus méretű rovar és 11 darab rágcsálószőr lehet. E követelmény betartása egyáltalán nem egyszerű dolog. A rovar- és rágcsálószőr-maradvány mértéke a megfelelő raktározási körülmények mellett nagy mértékben függ az őrlés módjától is. A hagyományosnak tekinthető kövön őrlés során ezek a szennyeződések összesodródnak, összeállnak, és így viszonylag könnyen eltávolíthatók az őrleményből. A hengerszéki őrlésénél viszont szinte mikroszkopikus méretűre felaprítódik a rágcsálószőr. Hasonlóan fontos jellemző az őrlemény színe is. A színt természetesen befolyásolja az őrlés finomsága, de nem közömbös az Sem. hogy használtak-e korábban különböző érésgyorsítókat, vagy sem. Ezek ugyanis a színlebontást is gyorsítják. Magyarországon évente 15—17 ezer tonna őrleményt állítanak elő az ennél hatszor nagyobb paprikatermésből. Az egy hektárra jutó paprikatermelés 8—8.5 tonna körül van. Ebben az átlagban 1-2 tonnás hektáronkénti termés éppúgy van, mint 20—21 tonnás. Az őstermelői feldolgozás első fázisában a paprikát felfűzik, s a házak napos oldalára. lehetőleg az eresz alá akasztva jól kiszárítják.