Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-06 / 236. szám
1983. október 6., csütörtök o Jövőnk és a statisztika Hátunk mögött az 1983-as év csaknem háromnegyed része. A havi, negyedéves, s a félévi statisztikákakat lapozgatva kirajzolódik előttünk jelenünk, a közelmúlt, s a jövő. Sikerül-e a magunk választotta célokat elérni, s a honi gazdaságot — a korábbi növekedésekhez képest — ha kisebb lépéssel is, de előbbre vinni. Igent vagy éppen nemet mondani egyelőre még kockázatos vállalkozás lenne. Mindenesetre az elmúlt hónapok során bebizonyosodott, a. vártnál is több feladat és felelősség hárul az iparra. Az előjelek csökkenést és növekedést egyaránt mutatnak. Az év első négy hónapjában az ipar növekedése megtorpant, májusban és júniusban ismét nekilendült, majd az elmúlt két hónapban ismét kismértékben alatta maradt a kívánatos szintnek. Ám ezek csak átlagszámok, amelyek mögött jelentős eltérések húzódnak, nagyarányú növekedések és nem várt csökkenések. A dinamikusan fejlődők közé tartozik a híradástechnikai és vákuumtechnikai cikkek gyártása. Gyarapodott a műszeripar és a vegyipar termelése az első fél évben, ez utóbbi főleg a műtrágya és a növényvédő szerek növekedésének köszönhető. A könnyűiparban is akadt néhány jó eredményt felmutató ágazat: megfelelően fejlődött a papír-, a cipő- és a nyomdaipar. Az élelmiszer- iparban a tartósító- és a húsipar termelése növekedett a tavalyi szinthez képest, s valamelyes emelkedést mondhat magáénak a tejipar. De számos ágazatban a statisztika mérlege a tervezett és a végül is megvalósult termelés különbsége hiányt mutat az eddig eltelt hónapok során, nem érte el az 1982. évi szintet. Riasztó jelek az átlag számai mögött? Azok is. De inkább a kiváltó okokat elemezve, az ipar helyzetét meghatározó néhány sajátos vonás megrajzolása után kaphatunk választ arra, milyen képet is tár elénk a statisztika. Ma is meghatározza a magyar ipar és az egész népgazdaság helyzetét a lassan felszívódó világgazdasági válság. De a krízis nem egyformán sújtotta az egyes ágazatokat szerte a világon. Míg régi hagyományokkal rendelkező iparágak termelése egyre gyorsabb ütemben hanyatlott, addig néhány most született — mint például a mikroelektronika — soha nem hitt fejlődésnek indult. A világpiaci tendenciák nem kedveztek a honi iparnak, hiszen a kohászat és az egykor jelentős exportot hozó alumíniumipar is a válságiparágak közé került. Igaz, a recesszió hozzászoktatott minket ahhoz, hogy még a jó termékek sem kelendőek, s az iparág termelése nem növekszik esetleg évekig sem. A hazai statisztika számai azonban nemcsak ezt a jelenséget tükrözik. Most már tagadhatatlan tény, hogy nehéz megfelelő nyersanyag híján versenyképes terméket formálni még a legmodernebb gépsorokkal is. A hazai importkorlátozás mai enyhített formájában sem kedvez a termelés növekedésének, az ipar behozatalra érzékeny ágazatainak. S ha jól meggondoljuk, a korábbi évtizedek fejlesztései nyomán alig található csak hazai nyersanyagtól és a honi piactól függő terület az iparban. Nem csoda, ha az akadozó ellátás, a rosz- szabb minőségű nyersanyagok és félkésztermékek miatt csökken — jobb esetben nem növekszik — a termelés. Mert raktárra gyártani manapság már rendkívül kockázatos. Nemcsak egy vállalkozás vagy üzlet, hanem az egész cég létét veszélyezteti. Persze, a behozatal ésszerű vagy néha még azon is túlmutató korlátozását gazdaságpolitikánk fő célja, a féltve őrzött pénzügyi egyensúly határozza meg, s nem a kell, hanem a nincs érve a döntő. S bizonyos ágazatokban a korlátozás mai szemmel nézve, hosszú távon megmarad, mert a termelés hatékonysága, az előállított termékek minősége nem éri el az átlagos színvonalat. Az importkorlátozás választóvize a ’80-as években korábbi esztendőkben ismeretlen biztonsággal és határozottsággal rangsorolta a vállalatokat. A nemzetközi mércével mérve is jól gazdálkodókra és az alacsony hatékonyságúakra. Ezeket a tendenciákat erősíti a gazdasági szabályozás idei módosítása, az egyre keményebb pénzügyi feltételek és a szűkülő hitelforrások, a fejlesztési alapok központi elvonása. Nem véletlen, hogy a statisztika arra figyelmeztet: egyre több vállalat kerül a veszteségesek közé. A váratlan tőkehiány miatt kifutott a gazdasági szabályozás adta talaj a közép- és rövid lejáratú tervek alól. A szigorodó körülmények nem adtak haladékot egy kockázatosabb üzletnek, vagy egy korábban az átlaghoz képest jónak mondható beruházásnak. Ám a statisztika látszólag személytelen számai mögött meghúzódik az ember: hof képes a gazdasági vezetés leküzdeni az újabb és újabb akadályokat, hol keresnek más utat, addig ismeretlen piacot, egyszóval: miként alkalmazkodnak a tevékenységüket meghatározó helyzethez. S talán ezen múlik még manapság is a legtöbb vállalat és rajtuk keresztül ágazatok sorsa. A dinamikusan fejlődők gazdálkodását mintegy jóváhagyja a félévi statisztika, s ezen keresztül példát mutat a többinek. Mindenféle válságból lehet kivezető utat találni, sőt a korábbi évekhez képest egyre gyorsabban fejlődni. Igaz, lesznek olyan vállalatok és ágazatok, amelyeket hosszú időre Csipkerózsika- álomra ítélt a fejlődés, szerepük és súlyuk csökkenni fog. De az ipar egészének zöld utat mutat a statisztika. Eredményétől függ nemcsak az éves terv sikere, hanem közeli és távoli jövőnk. Az'aszály — sajnos — ismét bebizonyította, az exportterv teljesítése az ipar egyre növekvő szállításai nélkül nem biztosítható. S a hátralevő hónapok során elsősorban a statisztika e számától függ, hogy sikerül-e a magunk elé tűzött célokat elérni. S ha csak halvány, de mégis biztató jel, hogy az első fél évben az ipar nem rubelelszámolású exportja 1982-höz képest 7,4 százalékkal emelkedett. Lakatos Mária Műszaki, közgazdasági könyvnapok Vannak-e olyan mutatók, mérőszámok, amelyekkel csalhatatlan biztonsággal ki lehet fejezni, hol tart egy nép, egy társadalom műszaki és közgazdasági kultúrája? . A kérdést abból az alkalomból tesszük fel, hogy október 6. és 31. között, miként minden évben, az idén is megrendezik a műszaki és közgazdasági könyvnapokat. Amint ilyenkor történni szokott, a műszaki, illetve a közgazdasági és jogi könyvkiadó és több más kiadó az esemény kapcsán megjelentet számos új könyvet, az idén 51-et: műszaki és köz- gazdasági életünk jeles alkotó személyiségei Esztergomban, Szegeden, Győrben, Nyíregyházán, Romhányban és még sok más helységben, mindenfelé az országban találkoznak ismerőikkel, olvasóikkal, előadást tartanak, megvitatnak egy-egy témát. Ahogy ez hagyománnyá vált nálunk, e könyvnapok idején. Visszatérve az alapkérdésünkre — vannak-e mutatók a műszaki, közgazdasági kulturáltság fokának kifejezésére — azt válaszolhatjuk, hogy olyan félreérthetetlenül egyértelmű számok, mint amilyenekkel például az évi kőolajtermelés mennyiségét regisztráljuk — nyilván nincsenek. De sok közvetett tény és adat, amelyek mégiscsak megbízhatóan jeleznek egy-egy folyamatot. Ilyen közvetett tény például, hogy műszaki értelmiségünk, közgazdászaink körében kezd létszükségletté válni a műszaki és közgazdasági könyvek, folyóiratok mindennapos használata. Értelmiségi létük egyik legfőbb fokmérőjévé vált az állandó olvasás, jelezvén, hogy megértették: korunk viharos ütemben változó valóságán ban csak az boldogulhat, aki tájékozott. Ami a nagyközönséget illeti, sokatmondó az a tény, hogy egyes időszerű műszaki vagy közgazdasági kiadványokat, például a legújabb közgazdasági kisszótárt napok alatt megveszik. Kár, hogy később már lehetetlen hozzájutni. További biztató jelenség műszaki és közgazdasági lapjaink növekvő népszerűsége. Mind több az olyan ember, aki belátja: csak több bért óhajtani, csupán magasabb életszínvonalat kívánni — nem több puszta vágyálomnál. Ahhoz, hogy ezekből az álmokból valóság legyen, meg kell ismerkedni, barátkozni az olyan fogalmakkal is, mint például a termelékenyig, nemzetközi összehasonlíras, versenyképesség vagy az oly sokat emlegetett hatékonyság. Csak ezután, ha ezek ismeretében valami előre mozdul, s méghozzá nem is keveset, csupán ezt követően lehet szó több bérről, magasabb életszínvonalról. Végül, de talán legfőképpen műszaki és részben köz- gazdasági kultúránkat méri az is, hogy a mindennapos termelő ^tevékenység során immár százezrek ismerkednek nálunk a korszerű szerszámgépekkel, manipulátorokkal, robotokkal, elektronikus számítógépekkel, s a technika más csodáival. További csalhatatlan jel az is, hogy a férfiak százezrei fúr- nak-faragnak, barkácsolnak odahaza, s varázsolnak elő a holt anyagból hasznos tárgyakat. A tudományos és technikai forradalom korában mindez még csak a kezdetnek tekinthető, nem elfeledve és elhallgatva, hogy további százezrek ma még alig vesznek kezükbe könyvet. Ez is jelzi, érzékelteti, hogy miért kell évről-évre megszervezni a műszaki és közgazdasági könyvnapokat. Hiszen ez is alkalom arra, hogy előbbre lépjünk, e napoknak szintén részük, szerepük van abban, hogy idáig eljutottunk. Újítások, díjazás nélkül \ Vozár Mihály a sűrített levegővel működő hordóemelő szerkezetével A községbeliek egyszerűen szörpüzemnek nevezik az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat gerlai telepét. Szörp azonban nem készül, csak alapanyag a vállalat valóban szörpöt gyártó üzemeinek. Most például szőlőt préselnek, de a mustlé sohasem lesz bor, hanem erdei vegyesszörp. A kökény, ami a hordókban feldolgozásra vár, a vegyes szörp egy másik alapanyagát képezi. A mag is hasznosítható; gyógyszerkészítéshez használják fel. A bodzabogyó szörpbe kerül, színezőanyagnak is alkalmazzák. Jócskán jut belőle exportra, mint ahogy a borókabogyóból is. De látok itt őszi- és kajszibarackmagot, fenyőtobozt, szárított petrezselyemlevelet és csipkebogyót is. A telepvezető Molnár József, aki igen elégedett az idei esztendő eddigi eredményével. — Az éves termelés értékben általában 8—10 millió forint volt, az idén azonban várhatóan elérjük a 12 millió forintot. Különösen sok meggylevet préseltünk — tájékoztat. A termékek jelentős része — közvetett módon — nyugati exportra kerül. A telep eléggé rendezetlen még. Az üzemi épület faláról több helyen hiányzik a vakolat, nincs megfelelő közlekedési út sem, de az udvaron felhalmozott sóder arról tanúskodik, hogy valamilyen változásra kerül sor. Mint megtudom, hamarosan megkezdik az útépítést, és rendbe hozzák az épület falát is. Miközben beszélgetünk erről, az udvaron álló emelővillás targoncára szerelt különös szerkezetre leszek figyelmes. — Vozár Mihály tmk-la- katos készítette. Ennek a segítségével percek alatt le lehet tolni a sódert a gépkocsi platójáról, és nem kell lapátolni — mondja Molnár József. — Talán újítás? — érdeklődöm. — Nem, csakhogy ő mindenen változtatni akar, amit rossznak, elavultnak ítél meg, vagy ami nehezíti, lassúja a munkát. Persze vannak újításai, főként célgépei is. Közben előkerül Vozár Mihály, aki láthatóan megörül, amikor az újításai iránt érdeklődőm, és szívesen be is mutatja azokat. — Ez itt — kezdi —egy vadgesztenye-szeletelő gép. Ügy működik, mint a főtt- tojás-szeletelő. Az így feldarabolt gesztenye szárításához kevesebb hőenergiára van szükség. — Mennyi idő alatt készült el? — Néhány nap alatt, de a kísérletezéshez több idő kellett. A megoldás egyszerű. Egy régi szecskázó gép adta az alapgondolatot. A vasszerkezethez szükséges anyagot és a villanymotort a vállalat biztosította. A csipkebogyót össze kell törni, és ki is kell préselni. A csipkebogyó-darálóhoz a kukoricadaráló szerkezetét vette alapul Vozár Mihály. Ám a csipkebogyó darálásánál keletkező porszemcsék csípik a dolgozók szemét, ezért a darára vízfüggönyt kell bocsátani. (Közben vízzel is kell keverni.) A szállítópálya általában nem újdonság. Sok üzemben megtalálható valamilyen formában. Ezen a telepen nemrégen van, s azt Vozár Mihály nemcsak tervezte, hanem el is készítette. Azóta nem vederrel hordják a ledarált gyümölcsöt a tárolóba, hanem szállítópályán továbbítják. Van egy másik igen érdekes konstrukció is, amelynek segítségével a különböző termékekkel teli, 150—200 kilós műanyag hordók gépkocsira való fel- és lerakása történik. Képzeljünk el egy állványt, amelyet a lenyitott tehergépkocsi oldalára akasztanak, s ezen görgőn, sűrített levegővel felfelé és lefelé mozgatható a megfelelően kialakított kosár, amelyre a hordót helyezik. — A vállalat úgy ítélte meg. hogy ez több újításnál. és szolgálati találmányként szabadalmaztatta. Erről engem is értesített. — És használják? — Eddig ötöt készítettem belőle. Egy itt maradt, négyet a vállalat más telepeire szállítottak. Nálunk jól beválik, bizonyára másutt is. Nagyon megkönnyíti és meggyorsítja a rakodást. <■ — Mit kapott a bemutatott újításokért, illetve a találmányért? — Kezdem a találmánynyal. Négy éve használjuk, és eddig nem fizettek érte. Az újításaim közül csak a szállítópálya elkészítéséért kaptam 5 ezer 600 forintot. A többiért egy fillért sem. A telepvezető nagy elismeréssel beszél Vozár Mihály újítói tevékenységéről. Csaknem minden gép és berendezés az ő műve. Tulajdonképpen ezek adják meg az ipari jellegét ennek az erdei termékeket feldolgozó gerlai telepnek. Érthetetlen, hogy a vállalat mégsem honorálja úgy, ahogy az elvárható lenne. Vajon miért nem? Talán azért, mert Vozár Mihály még ilyen körülmények között is újításokon töri a fejét, s nem azon. hogy búcsút mondjon a vállalatnak? Pásztor Béla Fotó:. Fazekas László Magyar A gerlai telephely
