Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-06 / 236. szám

o 1983. október 6., csütörtök Bizottság az idősekért Beszélgetés Knoll Istvánnal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa munkabizottságának elnökével Sok szó esik manapság a támogatásra szoruló idős emberek érdekvédelméről. Az állami, tanácsi és tár­sadalmi erők munkája azon­ban csak akkor eredményes igazán, ha tevékenységük tervszerű. Ezt az igazán nem könnyű, koordináló, közve­títő feladatot végzi a Haza­fias Népfront Országos El­nökségének időskorúakkal foglalkozó társadalmi mun­kabizottsága. Knoll István filmrendező, érdemes mű­vész, a bizottság elnöke tár­sadalmi munkában. — Sokan csodálkoznak, mit keres egy filmes egy ilyen testület élén — mondja Knoll István. — Számomra egyáltalán nem furcsa, hi­szen már rég elköteleztem magam. Az első adás óta rendezem az Életet az évek­nek című, idős embereknek szóló televíziós műsort. S ennek már tizennégy éve. Ez idő alatt számtalan olyan gonddal, igénnyel ismer­kedtem meg, amelyekért megbízatásom óta már nem csak a képernyőn keresztül tehetek valamit. — Mi a bizottság legfon­tosabb feladata? — A koordináció. Terv­szerűen a megfelelő helyre irányítani az idősekért mun­kálkodó erőket. A Hazafias Népfront megyei bizottsága­in keresztül országosan elter­jeszteni a legfontosabb tud­nivalókat, a jó megoldásokat, új ötleteket javasolni. Fon­tos feladataink közé tarto­zik még az ajánlások, ja­vaslatok, tájékoztatók ké­szítése, amelyeket a HNF titkárságán keresztül a leg­felsőbb párt- és állami szer­vekhez továbbítunk. — Kik a bizottság tag­jai? — Hosszú lenne a felsoro­lás. Tagjaink között találha­tó miniszterhelyettes, a Vö­röskereszt főtitkárhelyette­se, a Munkaügyi Hivatal, a TÓT főosztályvezetői, a SZOT és a KISZ küldöttei, szociológus, gerontológus. összetételünk tehát sokrétű. — Milyen időközönként találkoznak? Kétezer tonna Megkezdte első teljes ter­melő évét az ormánsági Vajszlón épült burgonya­feldolgozó üzem. amelyet az idei tavaszon avattak fel. Gazdája a „Solanum” bur­gonyatermelési rendszer ve­zető gazdasága: a Szentlő­rinci Állami Gazdaság. A jövő nyárig folyamatosan, azaz éjjel-nappal és szom­baton meg vasárnap is működő üzem kétezer tonna kiváló minőségű burgonya- pelyhet állít elő. A dél-baranyai Ormánság nem tartozik hazánk hagyo­mányos burgonyatermő tá­jai közé. A feldolgozó üzem Vajszlóra telepítését az in­dokolta, hogy a Szentlőrinci Állami Gazdaság az általa alkalmazott korszerű ter­melési technológia eredmé­nyeként az országos átlagot többszörösen meghaladó burgonyahozamot ér el a földjein immár évek óta. A pályázat alapján nyert és épített burgonyafeldolgo­zó az első igazán modern üzeme az iparban, szegény Ormánságnak. Többnyire olyan falusi asszonyok és lá­nyok kaptak munkát benne, akik háztartásban vagy más kevéssé produktív ága­zatban dolgoztak eddig. A feldolgozó üzem szom­szédságában elkészült a 25 ezer tonna befogadóképessé­gű hűtőtároló, amelyben ká­— Az országos tanácskozá­sokon kívül összejövetelein­ket nem szabályozza merev rend. Akkor, amikor szük­ség van rá. Előfordul, hogy egy-egy ülésre csak azok a tagok jönnek össze, aki­ket a feladat közvetlenül érint, akik munkakörüknél fogva a legtöbbet tudják ten­ni. A bizottság munkája fo­lyamatos, s ha valamire megoldást kell találnunk, nem várhatunk meghívóra. — S mikor kerül sor or­szágos tanácskozásokra? — Amikor az egész orszá­got érintő, nagyon fontos, aktuális kérdésekről van szó. Ezek általában egy-egy témakörre koncentrálnak. Országos tanácskozást hív­tunk össze például a nyug­díjas életre való felkészü­lés-felkészítés feladatainak megvitatására. Ugyancsak or­szágos üléseken foglalkoz­tunk az idősek társadalmi gondozásával és a nyugdí­jasok bedolgozói munkale­hetőségeivel. — A bizottság öt éve alakult, s dolgozik. Az eredmények igazolják a testület szükségességét? — Mindenképpen. Jelsza­vunk — ha képletesen is ér­tendő — munkánk lényegét fejezi ki: kopogjunk be minden egyes idős ember aj­taján ! Ezért szorgalmaztuk megalakulásunk után, hogy a HNF megyei bizottságai mel­lett működő idősek ügyeivel foglalkozó testület legyen minden nagyobb városban, településközpontban. Öröm­mel mondhatom, az elmúlt években nagyon sok ilyen bizottságot hoztak létre a Hazafias Népfront-aktívák a helyi párt-állami-tanácsi szervek képviselőinek bevo­násával. Olyan emberek rész­vételével, akik jól ismerik az időseket érintő helyi gon­dokat, s orvosolni is tudják azokat. A már működő bizottságok hatására egyre több telepü­lésen rendezik meg az idősek fórumát. Ezeken a rendezvé­nyeken a megyék vezetői a küldöttek közvetítésével a burgonyapehelv rosodás nélkül eltartható az alapanyag a melegebb hó­napokban is. A feldolgozásra kerülő burgonyát a Szentlő­rinci Állami Gazdaság ter­melte meg félezer hektár­nyi vetésterületén. A saját termésű, kitűnő minőségű alapanyagnak köszönhető, hogy a vajszlói burgonyápe- hely felveszi a versenyt íz­letességben bármelyik ha­sonló külföldi termékkel. Naponta 7,3 tonna készül belőle. A sütőipar a krump­lis kenyérhez, a hűtőipar pe­dig a krumplis tésztákhoz vásárolja a burgonyapely- het, míg a Compack Keres­kedelmi és Csomagoló Vál­lalat 250 grammos adagokat csomagol a lakossági fo­gyasztás számára. A burgonyapehelyből min­denféle krumplis étel ké­szíthető, s a diétások és a lisztérzékenyek is nyugod­tan fogyaszthatják, ezért ál­landóan keresik a termék felhasználásának újabb mó­dozatait. Evégett együttmű­ködés is jött létre a Szent­lőrinci Állami Gazdaság és a Csongrád megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat között egy új, burgo­nyás termékcsalád kialakí­tására. Kísérleteket folytat­nak — többek között — burgonyapehelyből készülő pogácsa- és lángospor elő­állítására. legkisebb falvak öregeinek gondjait is megismerhetik. A megyei, idősekkel fog­lalkozó bizottságok mun- ’ kája azonban nemcsak a te­rületi problémák megoldá­sára korlátozódik. Éppen a vidéki jelzések hatására élt országos munkabizottságunk nemrégiben egy fontos ja­vaslattal, amely a tsz-nyug- díjasokat érinti. A tapaszta­latok alapján úgy láttuk, szükséges lenne megváltoz­tatni azt a helyzetet a ter­melőszövetkezetekben, hogy csak az aktív tagok száma alapján lehet szociális ala­pot képezni. — Mi lesz az országos munkabizottság soron kö­vetkező legfontosabb fel­adata? — Soron következő leg­fontosabb feladatunk min­dig az, hogy ne legyen egyet­len elhagyatott, ellátatlan, kétségbeesett idős ember sem az országban. Ezt azon­ban nagyon sokan patetikus- nak találják majd. Tény, hogy konkrét teendőink mel­lett nagyon sokat foglalko­zunk mostanában az idősek körül kialakult helytelen légkörrel, felfogással. Súlyos hibának érzem az „eltartjuk a nyugdíjasokat”-kifejezést, amely nem ritka a társadal­mi szóhasználatban. A nyug­díj a kemény munkásévek utáni jogos járandóság, és nem adomány! S nem jóté­konykodás, amit teszünk az idősekért, hanem tartozá­sunk törlesztése. Bizottságunk tevékenységét meghatározzák bizonyos sta­tisztikai adatok is. Például az, hogy hazánkban a két­millió nyugdíjas 57-százalé­kának a jövedelme nem éri el a kétezer forintot. A má­sik szívbemarkoló adat: fél­millió idős ember él egye­dül. S az évek múltával helyzetük csak súlyosbodhat. — A munkabizottságnak van-e munkaköri leírása? — Az nincs, és nem is szükséges. Az őszinte segí­teni akaráshoz nincs szük­ség szabályzatra. Németh Szilvia Róka és a szélé Négylábú tolvajok dézs­málják az érett fürtöket a baranyai szőlőskertekben. A hívatlan szüretelők: rókák. Nappal többnyire a mező­kön portyáznak, apró vada­kat és madarakat ejtenek zsákmányul. Előszeretettel vadásznak az őszi szántások­ban is, ahol a traktorok ekéi tömegével fordítják ki a ta­lajból a mezei pockokat és más rágcsálókat, s a fürge rókák könnyen jutnak kö­vér falatokhoz. Még hasz­not is hajtanak ezzel a mezőgazdaságnak. Ám mint­ha a gazdag lakoma után a hegy Ievére szomjaznának, éjszaka a szőlőskerteket lá­togatják. Megkönnyíti a dol­gukat, hogy a baranyai bor­vidékeken sok az erdő és a liget, helyenként csak egy dűlőűt választja el egymástól a fákat és a tőkéket. Emiatt is nehéz távoltartani az ál­latokat a szőlőtől, ráadásul a ravaszdiak hamar kiisme­rik a riasztó eszközöket, és egy idő után már ügyet sem vetnek rájuk. A mezőőrök és a hegy­őrök, valamint a vadászok gyakrabban „járőröznek” te­hát ezekben a napokban, he­tekben a bortermő tájakon. A róka — mint megfigyelték — szakértő szőlőügyben. Azokban az években, amikor savanyú a szőlő, alig-alig látogatja az ültetvényeket, a mostani őszön bezzeg állan­dóan kerülgeti a tőkéket, amelyek édes fürtöket érlel­nek, a négylábú dézsmasze- dő is érzékeli tehát, hogy kiemelkedően jó évjárat az 1983-as. Tízéves a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza flz ifjúság helyzete Sarkad- keresztúron (Tudósítónktól) Sarkadkeresztúron a szűk munkalehetőségek miatt csak 83 fiatal dolgozik hely­ben. Munkahelyükön az anyagi és erkölcsi megbe­csülésük biztosított, a diffe­renciált bérezés valamennyi munkahelyen megvalósult. Aktívan részt vesznek a szo­cialista brigádmozgalom­ban, jelentős társadalmi munkát teljesítenek. Kedve­zőtlen tapasztalat, hogy a bérbesorolásnál és az évi so­ros béremelésnél a KISZ- alapszervezetek véleménye­zési jogukkal nem élnek. Az ifjúság körében folyta­tott eszmei, politikai nevelő­munka leghatékonyabb szín­tere a KISZ lehetne, azon­ban községünkben ezt a funkciót a KlSZ-alapszerve- zetek nem töltik be. Műkö­désük a tagdíj befizetésével kimerül. A KlSZ-alapszerve- zetek rossz működését szin­te minden fórumon azzal indokolják, hogy a fiatalok nagyobb része eljár dolgoz­ni a községből és szabad ide­jük egy részét az utazással telik el. A 30 éven aluli fia­talok részvétele a közélet­ben biztosított, azonban a munkahelyi demokrácia kü­lönböző fórumain nem él­nek igazán a lehetőségekkel. Jól példázza ezt az is, hogy a tanácstagok 20 százaléka 30 éven aluli fiatal, de ak­tivitásuk jóval az átlag alatt van. Művelődési lehetőségeik is sajátosak. Művelődési ház nincs a községben, de a fia­talok rendelkezésére áll a könyvtár és az ifjúsági klub. A sportolási lehetőség min­denki számára biztosított. A sporteszközöket és -felszere­léseket a községi sportegye­sület és a honvédelmi klub biztosítja. Ugyanakkor hiba volt a községi KlSZ-alap- szervezet felbontása, hiszen a 4 alapszervezetből, 3 gya­korlatilag nem működik. A sarkadkeresztúri fiata­lok helyzetét a közelmúlt­ban megtárgyalta a községi tanács. A vita végén az a ha­tározati javaslat született, hogy a tanács utasítsa a végrehajtó bizottságot, hív­ja fel a gazdálkodó szervek és intézmények vezetőit az ifjúsági törvényből adódó feladatok következetesebb végrehajtására. Drozdik József November 9-én ünnepli fennállásának tizedik év­fordulóját a Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza. A közelgő jubileum alkalmá­ból az eltelt időszak esemé­nyeiről, a kulturális köz­pont munkájáról, feladatá­ról Ivan Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­gének magyarországi kép­viselője, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének ta­nácsosa nyilatkozott az MTI munkatársának: — A budapesti Semmel­weis utcai székházban kez­dettől fogva a magyar és a szovjet nép közötti hagyo­mányos barátság elmélyíté­sén munkálkodunk — mon­dotta. — Prága után, 1973- ban másodikként Budapes­ten létesült a Szovjetunió népeinek életét és kultúrá­ját, s tudományos és gaz­dasági eredményét bemutató központ. Hasonlókat azóta a világ ötven országában ala­kítottunk ki, hogy az ott élők megismerkedhessenek a Szovjetuniónak a legkülön­bözőbb területeken elért si­kereivel, külpolitikai törek­véseivel, a békéért, a há­borús veszély ellen folyta­tott küzdelmével. Arra tö­rekszünk, hogy a ház ne csak társadalmi, politikai rendezvények színhelye le­gyen, hanem közvetlen ta­pasztalatcserére is módot adjon. Az MSZMP különböző szintű szervezetei, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság, a Hazafias Népfront és a KISZ segítsége igen sokat jelentett abban, hogy tevé­kenységünk elérje célját, hasznos legyen. Ügy gondo­lom, sikerült megtalálnunk az utat a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig, s ma már egyre többen érzik szükségesnek, hogy újra és újra ellátogassanak hoz­zánk. Egyre több szervezet és intézmény keresi velünk a kapcsolatot Budapesten és vidéken egyaránt. A tíz év alatt budapesti rendezvényeinken és a szék­házban mintegy ötmillió vendég fordult meg, s vidé­ken is százezrek látogatták előadásainkat, műsorainkat, kiállításainkat. A több mint tízezer program kivétel nél­kül az együttműködés, a barátság elmélyítését szol­gálta. Kétszáz nagyobb ki­állítást szerveztünk. Ezek közül kiemelkedtek az örmény, az észt, az azer­bajdzsán, a moldáviai és a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság életét bemu­tató tárlatok éppúgy, mint a Szovjetunió megalakulá­sának 60. évfordulója alkal­mából rendezett kiállítás, vagy a balti köztársaságok iparművészetét láttató gyűj­temény. Számos barátsági est, külpolitikai fórum, ke- rekasztal-beszélgetés, elő­adás, koncert, irodalmi est, filmvetítés színesítette éle­tünket. A ház vendégei vol­tak miniszterek, akadémiku­sok, művészek, kulturális csoportok, művészegyütte­sek. A gyermek- és ifjúsági programok népszerűségére jellemző, hogy a Napocska gyermekklub vasárnapi fog­lalkozásait 1980 óta kétszer kell megtartanunk, annyi az érdeklődő. A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság — ma 1700 tag­csoportot számlál — javas­latára alakultak meg klub­jaink, amelyek kiemelkedő szerepet töltenek be egymás népeinek, életének, kultú­rájának mind teljesebb megismerésében, a baráti kapcsolatok ápolásában. A szocialista brigádok klubja, az orosz és szovjet zeneked­velők köre, a volt szovjet ösztöndíjasok,. a szovjet— magyar sportbarátok, a kor­társ ifjúsági barátság, va­lamint a szovjet és magyar nők barátsági klubja, a „Vörös szegfű” tagjai több száz rendezvényt tartottak. A napokban alakul meg a Druzsba úttörőklub, s még az idén az orosz és szovjet irodalom kedvelőinek klub­ja. Tervezzük a Szovjetunió­ról író újságírók klubjának létrehozását is. A győzelem napja 40. év­fordulójának megünneplé- lésére A béke tavaszának 40 éve címmel másfél éves rendezvénysorozatot szer­vezünk, amely a történelmi harcokra való emlékezésen túl a jelenlegi háborús ve­szélyre is felhívja a figyel­met. A negyvenedik évfor­duló jegyében bemutatjuk, mit ért el a szocializmus, a szocialista közösség az el­telt időszakban, s miként válhatott olyan tényezővé a világban, amellyel minden körülmény között számolni kell. Célunk: láttatni a szov­jet—magyar kétoldalú kap­csolatok fejlődését, alakulá­sát és baráti együttműködé­sünk gazdagodását — mon­dotta befejezésül Ivan Ba­gyul. Étolaj kukoricacsírábál A hazai növényolaj ipar új termékkel bővítette válasz­tékát; a vásárlók régi kíván­ságára a salátákhoz és a húsételekhez is felhasznál­ható új étolaj gyártását kezdte meg. A terméket ku­koricacsírából nyerik, mint ilyen külföldön jól ismert és szívesen is vásárolják. Az iparág a gyártásnál szakosí­tást alkalmazott; a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban csírátlanítják a kukoricát, az így nyert anyagot az erre jól felkészült csepeli növény­olajgyárba szállítják, ott kerül sor a sajtolásra. A készterméket a finomítóval is rendelkező és korszerű palackozókkal felszerelt győ­ri üzemben állítják elő. Évente 800—1000 tonna ku- koricacsíra-olajat termelnek. Már megjelent az üzletek­ben, és a következő időszak­ban folyamatosan szállítják a kereskedelmi hálózatba a korszerű táplálkozás egyik várhatóan rövid idő alatt népszerűvé váló anyagát, a kukoricacsíra-olajat. Gazdag almatermést takarítanak be l'üzesgyarmaton. Várhatóan több mint ezer vagonnal. Hogy a szállítási költségeken takarékoskodjanak és csak helyben dolgozzák fel a gyümöl­csöt, a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet megállapodást kötött a Békéscsabai Kon­zervgyárral, hogy közösen léüzemet építenek és üzemeltetnek. így tekintélyes mennyisé­gű, több mint 500 vagon almát dolgoznak fel helyben , 'Fotó: Béla Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents