Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
o 1983. október 5-, szerda _AjgGVB PAlTTBgQTTSAG CS A WtACS U&JA „A pénzszagra az automata felnyüszít, és hirtelen élni kezd. A lány izzadt ujjaival akkorát nyom a gombokon, hogy szinte megbillen a gépszekrény. Nálunk a Skála-Luetscher Nemzetközi Kft. vállalkozott a gépek telepítésére. Mit mondjunk, az érdeklődés óriási irántuk. Hogy miért? Hát azért, mért a vendéglátóhelyeken 10—18 százalékos forgalomnövekedést jelent működésük. De a befogadó is biztos nyerő, hiszen az „albérletért” havi 3-4 ezer forintot fizet a tulajdonos, és a bevétel után is jár még 3 százalék illeték. Szolnok megyében jelenleg mintegy 15 nyerőautomata működik. A közelmúltban megtartott fogyasztói tanácskozáson felszólalt egy aggódó szülő, aki elmondta, hogy a játékosszenvedély könnyen a bűn tájára csábítja a fiatalokat. Miután a gépek körül tapasztalt szenvedélyek hőfoka minket is aggasztott, a rendőrséghez fordultunk felvilágosításért. Vajon je- lent-e közvetlen vagy közvetett bűnforrást a játékautomata? A válasz az volt. hogy egyelőre nem.” Gázkötvényeket bocsátanak ki Jászberényben. Társadalmi munkára is számítanak, hiszen a 120 millió forintos beruházást — .amelybe a földgáz bevezetése kerül — 70 százalékban saját erőből kell megvalósítani. Korszakos változás lesz a város életében a gázbevezetés, amelynek munkálatait 1984 első felében kezdik meg. A városi hálózatról egyelőre a nagyobb lakóközpontok mintegy 2 ezer 500 lakásának, hét intézménynek és 9 üzemnek, vállalatnak, szövetkezetnek jut szénhidrogén. A tervek szerint az 1985-ös fűtési idény kezdetén sok jászberényi lakásban már a földgáz nd meleget. Százéves a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Már a szabadságharc idején felvetődött a szegedi múzeum létrehozásának gondolata, de a megvalósítás még sokáig késett. Már 1872-ben módszeres gyűjtőmunkát folytattak, majd a városnak adományozott számtalan magángyűjtemény adott végső impulzust az önálló múzeum létrehozására. Kezdetben csak vasár- és ünnepnapokon, valamint piaci napokon tekinthette meg a gyűjteményt a nagy- közönség. Reizner János, Tömörkény István, majd Móra Ferenc rendszerező, gyűjtő munkájának köszönhetően az országban elsőként ez a múzeum rendezhetett didaktikai célzatú kiállításokat. A legutóbbi évtizedekben rendkívüli látogatottsággal dicsekedhetett a szegedi múzeum: évente mintegy 350 ezren keresték fel. Ásatásai, régészeti eredményei ma Európa-hírűek. A Somogyi Könyvtár — amely eddig itt székelt — megkezdte a költözködést. A megüresedő termekben oldják meg részben a raktározási gondokat, de ide terveznek múzeumi klubot, előadótermet, kiállítótermet is. „ az újszegedi szabadtérin harsányan kacagnak és tapsolnak. A szegedi egyetemek és főiskolák tartják a TSÜLÖK-napot, vagyis az ő napjukat, a barátság, a jókedv és a szórakozás jegyében. A derű feledtette velük a vizsgák feszült légkörét. Minden csapatnak fel kellett kérni egy tanszékvezető egyetemi tápárukat, hogy az általuk megjelölt témakörben adjon elő. Persze egyikük sem jeleskedhetett saját mesterségével, ugyanis a szakmájukkal homlokegyenesen másról kellett értekezniük. Elképzelhető, miként tartott kiselőadást az orvos- professzor a Nemi erőszak a büntetőjog tükrében címmel, avagy a jogi tanár a sérv műtéti eljárásairól. Volt ok a nevetésre. A vetélkedő címe egyébként a Tréfák, Sületlenségek. Ökörségek betűiből kerekített műszó.” niAc noiiiUiAi icrtHKjttui-NAPLÓ „A városépítés a lelkekben kezdődik ... ”, „a lakók ellenére várost építeni, fejleszteni nem lehet” — vonja le a tanulságot „Lakók a városról” című cikkében T. Szűcs József. Vajon hogyan fogadta a lakosság a Debrecen és környéke városépítési koncepciót? £ városi tanács által nemrég megjelentetett kiadvány a társadalmi vitákon hallott véleményeket is tartalmazza. Ezeken a vitákon kiderült, mennyire igényli a történelmi múltú város lakossága a beleszólást abba, hogyan változzon vagy éppen maradjon a régi környezete. Munkások és tudósok egyaránt patriótákként léptek fel városukért, közös célt szolgálva: környezetüket olyannak szeretnék tudni, amelyben szívesen élnek, amelyet majd egyszer szívesen adnak át utódaiknak. Remélhetőleg nem sikkadnak el ezek a javaslatok, s nem ismétlődik meg többé a megszüntetett villamosvonalak ügye sem. A régi, patinás, s Debrecenre oly jellemző villamosok helyére ugyanis „bedübörgött” az autóbusz. Fájó pontjuk ez máig a debrecenieknek, annál is inkább, mert semmivel sem oldja meg jobban a tömegközlekedést, mint a megszokott régi járművek. Odaveszett viszont a múltat idéző hangulat. A város vezetői számára azonban remélhetőleg nem vész a múltba az eset tanulsága . .. CSONGHiS * Htom HÍRLAP A könyvtárosok fele nem rendelkezik szakmai végzettséggel, s 80 százalékuk másodállásban végzi a munkáját — állapították meg nemrég azon a tanácskozáson, amelyen a Csongrád megyében működő szakkönyvtárak helyzetét értékelte a könyvtárközi bizottság. Az egyes vállalatok vezetői, szakemberei nem élnek eléggé a szakkönyvtárak adta lehetőségekkel. A drága folyóiratok, könyvek sok helyen csak dekorációként szerepelnek. A közművelődési könyvtárak látogatottsága sem nőtt a szabad idő növekedésével párhuzamosan. Mi lehet ennek az oka? Az érdektelenség? Netalán a könyvtárak formális programjai? Hajótúra a béke és szolidaritás jegyében. Közel 300- an vettek részt szombaton a Szegedről induló hajótúrán, amelyet a béke és szolidaritás jegyében hirdetett meg a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága és a KIOSZ Csongrád megyei szervezete. A hajóállomásról pontban 10 órakor manőverezett ki a Gönyü nevű sétahajó, amely július 1. óta végzi a személyszállítást a Tiszán. A vidám hangulatról, s arról, hogy a figyelem egy percre se lankadjon, a Dalstaféta együttes és a szervezők házi diszkója gondoskodott. A kora délutáni óráktól már Csongrádon folytatódott a program. A helybeliek közül 150-en csatlakoztak itt a túra résztvevőihez. összeállította: G. K. Előtérben a tagszervezö munka Hétfőn délután ülést tartott — Mekis Pál elnökletével — a mozgáskorlátozottak gyulai egyesületének vezetősége. Elsőként meghall- jgatták Sass Julianna beszámolóját a közelmúltban Budapesten megtartott országos tanácsadó testületi ülésen elhangzottakról. Ezt követően Simon Béla, az egyesület titkára tájékoztatta a vezetőséget különböző szervezeti kérdésekről. A vezetőségi ülésen többek között elhangzott, hogy a munkák hatékonysága céljából, valamint a képviselet erősítésében feltétlenül növelni kell a tagszervező munkát. Az országos egyesület tervében szerepel egy széles^körű felmérés, amelytől azt várják, hogy pontosabb képet kapnak az országban élő mozgáskorlátozottak számáról, szociális helyzetéről. Szó volt arról is, hogy a jobb együttműködés megteremtéséért közös rendezvényeket tartanak a békéscsabai egyesülettel. Erre már előreláthatóan október végén sor kerül, amikor is Sarkadon, a helyi ÁFÉSZ segítségével műsoros esten vehetnek részt, illetve szórakozhatnak a gyulai és a békéscsabai egyesület tagjai. B. O. Lakótelepi bevásárlás Fotó: Veress Erzsi tárgyalóteremből Megölte a férjét Vajon szerette-e valaha a férjét? Feltámadt-e benne a sajnálat érzése abban a riasztó pillanatbán, amikor tettének döbbenetétől magához tért? Testes, 40 éves asszony, könnytelen szemmel néz maga elé. A vád súlyos. Rapkovszky István- né, Szarvas, Zrínyi u. 9. szám alatti lakos megölte a férjét, 3 gyermekének édesapját. — Megbánta a tettét? — teszi fel a kérdést a Gyulai Megyei Bíróság büntető tanácsának elnöke. — Igen, megbántam. Riasztó közönnyel koppannak a szavak. Arca elfásult, mint akinek semmi mérlegelni valója nincs már, beletörődött, megalkudott a sorsával. De ki lát a lélek mélyébe, az érzelmek, az indulatok kiapadhatatlan kohójába, az indítékok és az ösztönök dzsungelébe?! A tények helyettük is beszélnek. 1962-ben kötöttek házasságot. Nem valami szerencsés volt már a kezdet kezdetén sem. Rapkovszky István italozott. A fiatalasz- szony azonban ritkán emelt ez ellen kifogást. Négy évvel ezelőtt kezdtek sűrűsödni a viharfellegek. A férj egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. A tanúk állítása szerint hetente kétszer, háromszor látták részegen. Lassan állandósultak a családi perpatvarok. A veszekedések során a férj többször bántalmazta feleségét. Egy ízben sodrófával hagyta hely%en. Egy másik esetben pedig olyan sérüléseket szenvedett Rapkovsz- kyné, melyekről orvosi látleletet is készített, de nem tett feljelentést a férje ellen. Talán azért, mert olykor ő is visszaköszönt. A tanúk és a saját bevallása szerint nem is akárhogyan. Tény, hogy ezek a veszekedések alapjában megrendítették házaséletüket. A leggyakrabban azért robbantak ki, mert a férj féltékenyke- dett. Az asszony ugyanis, mint rokkantsági nyugdíjas odahaza tartózkodott, és a férj, különösen ittas állapotban különböző gyanúsításokkal hozakodott elő. Hogy volt-e rá oka, vagy sem, erre nem derült fény. Május 29-én, vasárnap következett be a családi tragédia. Reggel a gyerekek elmentek hazulról. A házaspár egyedül maradt a lakásban. A napot pálinkával kezdték. Mind a ketten italoztak. Hol bort, hol sört, hol pálinkát fogyasztottak. Az utóbbi években rászokott az italra az asszony is. Déltájban észrevette, a férje eltűnt a házból, jóllehet, megkérte, javítsa meg a konyhában a csempét. Már ekkor kezdett mocorogni benne az indulat. Hogy lehűtse, vagy hogy fékezze magát, átment a szomszédba, és vásárolt két liter bort. Néhány pohárral felhajtott. így készülődött az ebédfőzéshez. Délután 3 órakor jött meg Rapkovszky István. A tanúk vallomása szerint teljesen „el volt ázva”, alig állt meg a lábán. A felesége éppen a szobában tartózkodott, ki akarta kapcsolni a televízió-készüléket, mikor betoppant. Nagy hangon felelősségre vonta. — Hol csavarogsz, miért nem segítesz? — Semmi közöd hozzá. A szóváltást dulakodás követte. Az asszony azt állította a bíróság előtt, hogy a férje megfogta a vállát, és többször hátba ütötte. De ézek az ütések minden biFák — hordóban Városainkban gyakoriak a járdafelbontások, tudjuk az okát, nincs mit tenni, senki sem javasolt még jobbat, ha gázszivárgást jelentenek, vagy ha elnémulnak a telefonok. A felbontott járdaszakaszon a fák fellélegezhetnek: a szabadon maradt talaj beissza a vizet, s a fák gyökerei jobban táplálják a fákat. Helyenként az útépítők figyelmesek, nehéz gépeikkel nem sértik fel a fák törzsét, s amikor újra aszfaltoznak, kellő udvarokat hagynak a töveknél, ahová öntöttvasból készült rácsokat helyeznek el. A városi fák koronái azonban túl korán „őszülnek”, hamar sárgulnak a levelek, főleg ott, ahol az autóparkolókat lombos fák szegélyezik. Ez pedig a kipufogógázok kártétele, s főként azokat a fákat sújtja, amelyeknek a lábát a járdafelújítók beaszfaltozták. Olyan ez, mintha valaki a sálját szorosra köti nyakán, hogy megfullad tőle. És vannak egyéb panaszai is a fáknak. Panaszkodhatnánk azokra az autósokra is, akik kocsijuk ütközőjével roncsolják a fa háncsát. Hamburgban négyévente színes fotókat készítenek a város fáiról azokon a közlekedési csomópontokon, ahol nagy a forgalom. A színes fotók arról tanúskodnak, hogy egyre több lombos fán a levelek a fa megbetegedését jelzik, mélyvörösek, piszkosszürkék. Kimutatták, hogy a hamburgi fák csupán 28 százaléka egészséges, a többi beteg, mérgezett fa. A dolog egyszerű: a beteg fákat ki kell vágni, s helyükre fiatal növendék fákat kell ültetni. De a mérgező és kíméletlen környezetben van-e esélyük 10—30' esztendő elérésére? Nyugat-Berlinben akadtak újítók, akik éiordóba ültetett fákat javasoltak, ezeket jobban lehet ápolni, a beteg fákat el lehet szállítani, megmenteni. Persze fiatal kicsiny fákról volt szó, a javaslatot azzal vetették el, hogy a félhordókba inkább műanyag fákat „ültessenek”. Képtelen ötletek, hiszen a fáknak biológiai funkciójuk van, s nemcsak arra valók, hogy a szemet gyönyörködtessék. De maradjunk csak idehaza, olykor nálunk is felmerülnek képtelen ötletek, mint azé a vidéki tanácstitkáré, aki a községi akácokat úgymond idegenforgalmi okokból mind gömbakáccá kívánta formálni, s a kép egyöntetűsége kedvéért még az értékes és egyhamar nem pótolható diófákat is kivágatta volna. A fák tiszteletére elsősorban az iskolákban kell rászoktatni, nevelni a gyerekeket. Egy balatoni táborban próbát tettem a gyerekekkel, sorban kikérdeztem őket, hogy nevezzék meg a környezetükben található fákat. Kérdezgettem azt is, hogy egyáltalán gondoltak-e a fákra, amelyek körül, a fa derekába kapaszkodva megpör- dülnek és így fogócskáénak? Kérdéseim azonban nemigen érdekelték őket — mini városi gyerekek, a „betonkultúra” neveltjei voltak. De már a városi felnőttek sem igen törődnek a fákkal, amelyek pedig a város tüdeje lehetnének, a nyitott ablakszemek előtt kiszűrik a port, az utcáknak egyéni karaktert, arculatot adnak. Itt az ősz, s hamarosan a tél is közeleg. Es megkezdődik a sózás, márpedig a só, a városi fa ősellensége. Éppen ezért már most figyelmeztetünk rá, bánjunk takarékosan majd a sóval, főként a járdákon és az útszegélyeknél, mert a fagyökérben leszivárgó sós hóiétól megkövülnek a gyökerek. Aki barátja a fáknak, barátja az önmagának is. zonnyal nem lehettek valami erősek. Az ütésektől ugyanis külsérelmi nyomok nem keletkeztek. A férfi kiment a konyhába, a felesége természetesen a nyomában volt. Rapkovszky a konyha- szekrényből kivett egy 17 centiméter pengehosszúságú kést. Hogy milyen okból tette, azt már utólag nem lehetett megállapítani. Ugyanis a kést nem emelte a feleségére, sőt, fenyegető mozdulatokat sem tett, csak tartotta a kezében. — Tedd le a kést! — kiáltott rá az asszony. Mit tett ezután Rapkovszky? Nem sikerült egyértelműen tisztázni. Sem azt, hogy letette-e a kést az asztalra, sem azt, hogy miként került a felesége kezébe. Tény, hogy egy hirtelen mozdulattal Rapkovszky Istvánná fölemelte a kést, és a férje mellkasába döfte. Rapkovszky István egy pillanatra megtántorodott, aztán összerogyott a kövezeten. Amikor a felesége látta, hogy száján-orrán ömlik a vér, átrohant a szomszédba, hogy hívják az orvost meg a mentőt. Nemsokára meg is érkeztek, az orvos azonban már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A megyei bíróság büntető tanács Rapkovszky Ist- vánnét emberölés bűntette miatt 8 év szabadságvesztésre ítélte, és 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. Az asszony a cselekmény elkövetését és a bűnösségét is beismerte. Azzal védekezett, hogy a férje vette ki a szekrényből a kést. de elismerte, nem fenyegette őt megöléssel, csak éppen tar.totta a kezében. Nem tudott arra sem magyarázatot adni, hogyan került hozzá a kés. Arra hivatkozott, hogy férjének italozó életmódja, durva magatartása, valamint a kés látványa miatt egy olyan tudatbeszűkült állapotba került, ami miatt az esetre képtelen visszaemlékezni. A megyei bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el. Kétségtelen azonban, hogy cselekményének indító oka férjének italozó és kötekedő magatartása volt. Ám, éppen Rap- kovszkyné mondta el, hogy férje házasságuk elejétől kezdve italozó életmódot folytatott. Azt is elmondta, hogy a veszekedések során többször kölcsönösen bántalmazták egymást. így hát ahhoz sem fér kétség, hogy elfogadta ezt az életformát, nem akart elválni a férjétől, annak ellenére, hogy az többször szorgalmazta a válást. Férjének ittasságát a vádlottnak egyébként sem volt erkölcsi alapja kifogásolni, mert nő létére ő sem vetette meg az alkoholt. Tanúk igazolták, hogy többször látták részegen. Ennélfogva férje italozása sem hozhatta őt olyan tudatbeszűkült állapotba, hogy ne tudjon az akaratának megfelelő magatartást tanúsítani. A vádbeli napon, az iratokhoz csatolt orvosi igazolás szerint, az asszonyon egyetlen sérülés nyoma sem látszott. Éppen ezért a bíróság kétségesnek találta azt az állítását, hogy a férje ököllel hátba verte, és megszorította a karját. Ő maga ismerte el, hogy egy ízben férjét, aki ittasan tért haza, megverte. Rapkovszky ez alkalommal is tarthatott egy ilyen támadástól, a kést valószínű ezért vette a kezébe, hiszen nem fenyegetőzött vele. A bíróság megállapította, hogy a közepesen ittas állapotban levő asszonyt a féktelen düh indította a cselekmény elkövetésére, mert a férje elszökött hazulról. A büntetéskiszabása során súlyosbító körülményként értékelte, hogy a családi veszekedésekből fakadó súlyos kimenetelű esetek száma elszaporodott megyénkben. (Serédi)
