Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
1983. október 5., szerda o Bérpolitikánk eredményei és kérdőjelei A bér- és jövedelemszabályozás szinte állandóan középpontjában áll a legélesebb közgazdasági és hétköznapi vitáknak. Ez természetes, hiszen az árak mellett a bérek és jövedelmek szabályozása mindig is a gazdaságirányítás egyik legfontosabb eszköze volt. Olyan alapvető funkciói vannak, mint a pénzkiáramlás, a vásárlóerő tervszerű keretek között tartása, a teljes foglalkoztatás megteremtése, a dolgozók több és jobb munkában való érdekeltségének fokozása, és ezzel a teljesítmények, illetőleg a termelékenység növelése. Jelenlegi jövedelmi arányaink létrejötte történelmi folyamat eredménye. Három évtizeddel ezelőtt nélküle nem alakulhatott volna ki az a szakembergárda, amely ma gazdaságunk egyik legerősebb pillére. A magyar gazdaság elmúlt 30—35 éves fejlődéséből az a tapasztalat is leszűrhető, hogy a gazdaságpolitika, ezen belül az irányítási rendszer fejlődése más és más szervezeti, szerveződési rendet követelt meg. A szabályozórendszer legtöbbször változó eleme éppen a bér- és jövedelemszabályozás volt, de ezeket a változásokat mindvégig a folyamatosság, az evolúció jellemezte. Fokozatosan oldódott a bérszabályozás merevsége, és a vállalatok egyre nagyobb lehetőséget kaptak a bérek önálló alakítására, az alternatív bérszabályozási rendszerek közötti választásra. Szakítottunk a korábbi szemlélettel Az eddigi, talán leglényegesebb változásra 1983. január 1-én került sor, amikor végre szakítottunk a korábbi bázisszemlélettel, és bizonyos értelemben összefüggés jött létre a bérek és a vállalati jövedelmezőség között. A január 1. óta érvényes vállalati bér- és keresetszabályozás legfontosabb vonása: a vállalatok jövedelmezőségi mutatójuk színvonala alapján szerezhetnek jogot adómentes bérfejlesztésre. Az új szabályozásban továbbra is két alapvető típus szerepel: a vállalati teljesítménytől függő, valamint a központi bérszabályozás. Az előbbi esetében mind a bérezési lehetőségeket, mind a részesedést befolyásolja a vállalat hatékonysága, jövedelmezősége, az utóbbinál csak a részesedést. A korábban domináns bértömeg-szabályozás helyett kizárólagos lett a bérszínvonal-szabályozás. Ebbe épült be a létszámcsökkentés ösztönzése is. Tisztán kell azonban látni, hogy olyan keresetszabályozási rendszert szinte lehetetlen kidolgozni, amely a jövedelemszabályozási elvek- nek_és a termelési követelményeknek egyaránt megfelel. Arról nem is beszélve, hogy a szabályozás e részelemének még ma is sokan tulajdonítanak olyan funkciókat, amelyekre csak az egész szabályozórendszer lehet képes. Magyarországon a jövedelemszabályozásnak még a jelenlegi módszere is sokszor akadályozza, hogy a munkával szerzett jövedelmek a végzett munka eltérő hatékonyságának megfelelően differenciálódjanak. Ennek következtében nő azoknak a száma, akik csak biztosítéknak tekintik munkaviszonyukat, a figyelmüket pedig a munkaviszonyon kívüli jövedelemszerzésre koncentrálják. Pedig minél fejlettebbek a termelőerők, annál fontosabb lenne, hogy a dolgozók ott fejtsék ki képességeiket, ahol annak technikai feltételei fejlettebbek, vagyis a munkaviszonyon belül. Képzettség és képesség A vállalatok és a népgazdaság érdeke is azt követeli, hogy minél jobban használjuk ki a rendelkezésre álló termelőeszközöket, és minden dolgozó képességei maximumát nyújtsa a munkában. Ennek pozitív megnyilvánulásaként egyre inkább terjed az a módszer, hogy a dolgozók munkaeredményeit, szorgalmát, munkafegyelmét, sokoldalúságát, önállóságát, szaktudását, kezdeményezőkészségét egy, a dolgozó által is jól áttekinthető munkaértékesítési rendszer alapján állapítják meg, amely a bérek kialakításának is alapjává válik. Az idők folyamán fokozatosan csökkentek a képzettségtől függő jövedelmek közötti különbségek, de jelentősen növekedtek a képességektől függőek. Ma sokkal kisebb a mérnök és a segédmunkás 'jövedelme közötti különbség, mint például a felszabadulás előtt volt. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az akkori jövedelmi viszonyokat akár példaként is érdemes elemezni. Azt viszont igenis jelenti, hogy a jelenlegi értékrend felülvizsgálatára égetően nagy szükség van, hiszen jelenleg a jó munkaerő természetellenesen olcsó, a gyenge minőségű pedig aránytalanul drága. A jelenleg érvényes bér- és keresetkülönbségek nem kielégítőek, nem ösztönzőek, többek között azért sem mert nálunk a bérezési gyakorlatot sajnos nemcsak az vezérli, hogy ki mennyit, milyen minőségben és milyen eredménnyel teljesít, hanem az is, hogy ki, hol, hogyan és milyen körülmények között él, esetleg mikor éri el a nyugdíjjogosultságot. A vállalati bérpolitikát tehát sokszor szociálpolitikai megfontolások jobban motiválják mint az* emberi munka, a teljesítmények, a képesség. . A bér- és keresetszabályozási rendszer alapvonásai azonban a problémák ellenére is minden bizonnyal fennmaradnak 1984-ben, de a teljesítménnyel arányos differenciálás érdekében egyes részleteit hozzá kell igazítani a változó feltételekhez. Ösztönözzön jövedelmezőbb gazdálkodásra Ügy kell továbbfejleszteni a vállalati jövedelemszabályozást, hogy elősegítse, sőt kikényszerítse — a differenciálódás növelése révén is — a mainál hatékonyabb és jö- jövedelmezőbb gazdálkodást és ezzel párhuzamosan a belföldi felhasználás tervezett keretek között tartását. Mindezek mellett le kell számolni néhány régi beidegződéssel is. Ma már egyre több helyen látják be, hogy a látszatfeladatokért kifizetett prémiumok, a nem többlettevékenységért felvett jutalom éppúgy nem ösztönöz senkit jobb munkára, mint a „most nektek, jövőre nekünk járó” béremelés. Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a teljesítménykülönbségeket figyelembe vevő differenciálás elvének érvényesítése kikezdi ezeket az évtizedes — és tegyük hozzá, nemcsak rossz, de egyenesen káros — szokásokat. Ahhoz, hogy fokozatosan a gazdaságpolitikai céljainkat és a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének távlati elképzeléseit is egyaránj segítő és ugyanakkor egyszerűbb és áttekinthetőbb bér- és jövedelemszabályozás alakulhasson ki, nemcsak jobban, hatékonyabban és felelőséggel kell mindenkinek dolgoznia, de jelentősen változtatnunk kell a szemléletünkön is. Árvái Tivadar A TSZKER mintegy félszáz nőnek biztosít munkalehetőséget Geszten. Jelenleg fokhagymát dolgoznak fel és készítenek elő exportra Fotó: Béla Ottó Együttműködő tsz-ek Türelmetlenség nélkül Megyénk mezőgazdasági szövetkezeteinek együttműködése, a tsz-párok kialakítása időben a hetvenes évek közepére vezethető vissza. Az akkori Körös-vidéke Tsz- Szövetség munkatársai öt körzetbe tömörítettek 41 nagyüzemet gazdasági és tertőkeszegény társa — tehát árkiegészítést, acfckönnyítést kap. m Talán ez a legfontosabb az együttműködéseket elisságai is bekapcsolódtak a mozgalomba. Ha nem is alakítottak üzemekkel párt, felfigyeltek néhány gazdasági lehetőségre. A mezőhegyesi kombinát például a megye északi, gyepben gazdag részén bérel legelőt, a Hidasháti Állami Gazdaság a biIVlár termel a sarkadi telep Fotó: Fazekas László mőhelyi adottságaikból kiindulva. A kezdet sikeresnek bizonyult, az üzemek között megindult a gépek kölcsönzése, nagy munkák teljesítésére is társultak. Tovább szorosodtak a kapcsolatok, amikor 1978-ban 18 tsz szerződésben rögzítette: bizton számíthatnak egymásra; termelési gondjaik megoldásában nem maradnak egyedül. A tsz-párok kialakításának alapgondolata ugyan az volt, hogy a gyengét támogassa az erősebb, de mint közben kiderült, nemcsak az adhat, akinek biztosabb az anyagi helyzete. A két megyei tsz-szövetség egyesülése kibővítette a kapcsolatteremtés lehetőségét. Egy tsz-pár ugyan felmondta az együttműködési megállapodást, de azt lehet mondani, hogy a mozgalom kiállta az idő próbáját. Fényes bizonyíték a sikerre, hogy a MÉM és a TOT a békési példa nyomán országos felhívást tett közzé, alakuljanak mindenütt tsz-párok. Hogy ez így mehessen, az országos irányítók igyekeztek kedvező feltételeket teremteni. Ennek egyik legjelentősebb mozzanata, hogy az esetleges közös beruházások hasznából az erős gazdaság is úgy részesedik, mint merő és támogató jogszabályokban : gazdaságilag érdekeltté teszi a „gazdag” üzemet. Ennek köszönhető, hogy a sarkadi Lenin és a kondorosi Egyesült Tsz közösen épített fel (a cukorgyár és a Gyulai Húskombinát segítségével) egy korszerű hízómarhatelepet. A jól felfogott gazdasági érdeket megtestesítő telep éppen betelepítés alatt áll. A közös építkezéseknél sokkal gyakoribbak az üzemek szakembereinek találkozói. Komoly segítség az is, ha megnézik egymás földjeit, tanácsot, gépet adnak. Nem ingyen, de olyan áron, amely a gyengébb társat sem hozza anyagi zavarba. Kis szépséghibája a dolognak, hogy a szomszédba látogató szakembert többnyire személyes jóindulata, hozzáállása serkenti, hogy kitekintsen saját üzeméből és magára vegyen egy kicsit a más gondjából. Az anyagi érdekeltség feltételeit náluk még nem sikerült megteremteni, az pedig visszatetsző lenne, ha azért kapna prémiumot saját üzemétől, mert másutt segít. Tegyük hozzá: nem megoldott egyelőre az utazási költségek fedezése sem. ' « Hozzátartozik az együttműködések krónikájához, hogy a megye állami gazdaharugrai szövetkezet üres istállóit telepítette be .tehénnel. Napjainkban nyolc üzem cserél szálas, illetve szemes terményt, attól függően, hogy kinek mire van szüksége. Az együttműködések tehát rendkívül színessé, sokoldalúvá fejlődtek a termőhelyi körzetek, majd a tsz-párok megalakítása óta. A szervező, irányító munkát egy társadalmi bizottság irányítja, amely a tsz-szövetség égisze alatt dolgozik. Fizetség nélkül, társadalmi munkában. Jellemző az is, hogy a bizottság elnöke a mezőhegyesi kombinát vezérigazgatója, tagjai a termelőszövetkezetek vezető szakemberei. Nincs olyan jól működő mozgalom, amelynek munkáján ne lehetne javítani. Tudják, érzik ezt a benne részt vevők. És látják, hogy a továbblépés újabb közös beruházásokkal válhatna igazán jelentőssé. Beruházásokban szegény időszakot élünk, amely nem kedvez a nagy építkezéseknek. A köz- gazdasági szabályzók sem szorgalmazzák az együttműködések ilyen irányba történő fejlődését. Világos azonban, hogy türelmetlenséggel senki sem megy sokra; annál inkább, ha a párt alkotó, vagy csak alkalmilag társult üzemek tovább keresik a közös lehetőségek kihasználásának új módjait. M. Sz. Zs. aluminium dróthulladékbíl keresett termék Miről ír a Kertészet és Szőlészet? Különleges gyümölcsnövényt, a kiwit mutatja meg címképén a Kertészet és Szőlészet most megjelenő 40. száma, amelynek 6. oldalán részletes ismertetés is olvasható a C-vitaminban külö-, nősen gazdag, ízletes, üdítő hatású gyümölcs termesztésének hazai feltételeiről. A telepítésre ajánljuk sorozatban a legjobb cseresznye és meggyfajták közül-válogathatnak az olvasók, s ezt kiegészíti A gyümölcsfák társítása című cikk, amely az idegen porzást igénylő fajokat és fajtákat sorra véve ad tanácsot a termelőknek az eredményes telepítéshez. A kertészkonyha rovat ezúttal a brokkoli és a kínai kel elkészítési módjáról közöl ízes recepteket. Újdonságként tudósít a lap egy hazai gyártású műtrágyatablettáról, a Buviplan A-ról, amely az eredményes őszi telepítéshez is hatékony segítséget ad. Két nagy hazai kábelgyárunkban, a Magyar Kábelműveknél és a miskolci December 4. Drótműveknél évente összesen több mint hatszáz tonna olyan alumínium dróthulladék keletkezik, melynek további hasznosítását eddig gazdaságtalannak látták a szakemberek. A magyar vaskohászat ugyanakkor tonnánként ezerkétszáz dollárért importálja az acélgyártáshoz nélkülözhetetlen, minőségjavító alumíniumőrleményt. Ez a tény adta az ötletet a miskolci drótművek három fiatal mérnökének, akik rövid idő alatt kifejlesztették azt az eljárást, amellyel a hulladék alumíniumhuzal alkalmassá tehető a továbbfeldolgozás- ra. A hulladékot őrleménnyé aprító gépük mindössze 120 ezer forintba került, s a sikeres próbák után már megkezdődött rajta az üzemszerű termelés is. Az új módszerrel az eddigi tonnánként huszonöt- ezer forintért értékesíthető hulladékból tonnánként ötvenezer forintért eladható igen keresett terméket állítanak elő. Az alumíniumőrleményből már az idén kétszáz tonnát készítenek s szállítanak a diósgyőri Lenin Kohászati Művek acélművének, ezzel jelentős devizakiadástól mentesítve a nagyüzemet. Az eljárás jogi oltalmát az Alkotó Ifjúság Egyesülés szavatolja. A Metalloglobus megvásárolta a technológiát és egy gyártógépet is átvesz.
