Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
Egy öreg könyvtár monológja „Születésem dátuma még a századelő valamelyik évére tehető. Kicsit öregszem már, nem emlékszem pontosan, hogy mikorra. Akkoriban azt mondták a gyulaiak: ez az épület csak közművelődési célra lehet alkalmas! Művésztelepet hoztak létre bennem, alkotott, élt itt több neves képzőművész. Aztán a festők hűtlenek lettek hozzám, de nem sokáig szomorkodtam ezért. A Jókai Kultúrházból ugyanis 1961-ben ideköltözött a járási-városi könyvtár. Jól emlékszem a berendezkedés zajos napjaira. Kicsit fárasztott már a jövés-menés, hiszen időközben koros lettem, meg beteges is. Ezért a következő évben központi alapból korszerűsítettek, hozzám építették a felnőtt részleget, az irodákat, sőt vizes blokkra is jutott pénz. Megfiatalodva vártam az olvasókat, s jöttek is szép számban. Ha jól számolom, ma már a város lakosságának 20 százaléka jár hozzám rendszeresen. Lassan gyarapodott a könyvállományom; akkoriban még 20 ezer, most százezer kötet súlya nyomja a vállamat. Amire büszke vagyok: az országban elsők között alakítottak ki bennem zenei részleget. Mivel akkoriban még kevés volt az úgynevezett teremkönyvtár, sokan messziről jártak csodájára, hogyan lehet egy térben elhelyezni gyerek- és felnőttolvasót, kölcsönzőt, zenei részleget. Büszkén kihúztam magam, amikor dicsértek. De szép idők voltak azok! Mostanában meglepődve hallom, hogy ezt a koncepciót már túlhaladta az idő, pontosabban, hogy téves volt az elképzelés. A felnőttek panaszkodnak, hogy zavarja őket a gyerekek szaladgálása, hangoskodása, a lemezjátszóból kiszűrődő zaj. A szakkönyveket, kézikönyveket tanulmányozók azt állítják, hogy ilyen körülmények között nem lehet elmélyült munkát végezni. Hát ki érti ezt?! Valahogy nem tudom megszokni, hogy az emberek egyszer ezt mondják, aztán meg ugyanannak a dolognak homlokegyenest az ellenkezőjét állítják. Itt van például a hozzámépítés kérdése. Annak idején eleve úgy készültem, hogy majd U alakban tovább bővítenék. Már akkor tudták ugyanis, hogy egyszer ki fognak nőni. Most meg?! — az emberek már a gondolatára is felháborodnak, hogy szeretett parkjukból csak egy négy- zetcentiméternyit is elvegyenek. Bár meg tudom érteni őket. öregkoromra nagyon megszerettem ezeket a fákat, a nyáron fiatal párokat őrző, télen elárvuló padokat. Meg már nemigen tudnám elviselni, az építkezéssel járó megrázkódtatásokat. Azért a könyveket sajnálom! Jólesett nézni, ahogy fiatalok, idősek lapozgatják őket, magukba szívva a bennük rejlő tudományokat. Néha fölháborodtam, amikor vandál kezek tépték, gyűrték, maszatolták lapjaikat. Szívemen viselem a könyvek sorsát, ezért örültem, amikor meghallottam, milyen jó körülmények közé kerülnek. Igaz, az új lakásuk még nálam is öregebb, de — elismerem — sokkal alkalmasabb lesz könyvtári célokra, mint én. A régi városháza, a volt román iskola — ezt pontosan tudom — még 1861-ben épült. Mivel műemlék, nem volt ejég, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága elhatározta: jó helye lesz itt a könyvtárnak, az Országos Műemléki Felügyelőség hozzájárulása is kellett. Ezt — természetesen a műemlék jelleg megőrzésének ígéretével — nem volt nehéz megszerezni. Ahogy hallom, szegény utódom ezután nehéz napokat élt át. Centiről centire átvizsgálták a tetőszerkezetét, míg végül megállapították: szükség van födémcserére. Emiatt egy évet késett az építkezés elkezdése, de végre beköltöztek a békési városfejlesztési üzem dolgozói. A Hilton Szálló tervezőjének elképzelései szerint haladnak a munkálatok; itt-ott falakat döntenek, máshol építenek, központi fűtést szerelnek, parkettáznak ... Brrr! — már a gondolatára is hideg futkároz végig a falaimon! Azért kicsit irigylem az utódomat. Azt hiszem, ha kész lesz — és ez 1985 áprilisára várható — minden régi gyulai épület irigykedve bámulhatja majd. Az olvasók is elégedettek lehetnek vele, hiszen a háromszázhatvan helyett ezerkétszáz négyzet- méteren böngészhetik a könyveket, folyóiratokat, napilapokat. A gyerekek, a zenét szeretők és a helytörténet iránt érdeklődők a földszinten kapnak helyet, a felnőttek az emeleten olvasgathatnak, kölcsönözhetnek. Végre a könyvtárosok is nyugodtam dolgozhatnak: megszűnnek a raktározási gondok, az emeleti irodákban pedig folyhat a feldolgozómunka, a katalógusépítés. Hogy velem mi lesz? Bár nagyon fülelek, ha erről szó esik, még nem tudok semmi biztosat. Talán megint művészeknek adok otthont, de még az is lehet, hogy fiatalok ugrabugrálnak majd bennem — '’erre a — hogy is hívják? — diszkózenére. Őszintén szólva zavarna már a nagy zaj, meg a kedves öreg fák nyugtató csendjét sem szívesen törném meg. Inkább békésen szemlélődve tölteném öreg napjaimat, csöndesen figyelve a szemközti út forgalmát, és rágódva a múlt eseményein ...” Lejegyezte: Gubucz Katalin Szovjet filmek fesztiválja A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulójának hetében — november 3. és 10. között — rendezi meg a Békés megyei Moziüzemi Vállalat a szovjet filmek fesztiválját. A ma már hagyományos ünnepi hét idei programját úgy válogatták össze, hogy abban a szovjet filmművészet új hullámának legjellegzetesebb alkotásai is helyet kaphassanak. Megyénk öt városának és hat községének közönségé most láthatja először a Rita asszony menyasszony című színes vígjátékot, amelynek főszerepét a hazánkban is méltán ismert és népszerű Ludmilla Gurcsenko alakítja. / Az Oscar-díjra jelöltek között volt Juli) Rajzman Magánélet című alkotása is. amelynek főszerepében — egy nyugdíjba vonuló igazgatót alakítva — Mihail VI- janovot láthatjuk ismét. A fiatal Szovjet-Oroszor- szágra zúdüló polgárháború egy témáját dolgozta fel Szamvel Gaszparov A hatodik halálraítélt című megrázó filmdrámájában. A bemutatásra kerülő filmek sorában kapott helyet például az Álmodozás című ifjúsági, valamint a Harapós kiskutya és a Klabus a világűrben című mesefilm is — a fiatalabbak örömére. Képeink a most vetítésre kerülő filmekből hatnak egy-egy Jelenetét mutatják be. Sorrendben (fentről lefelé, balról jobbra) : Magánélet, A néma front, Feketepiac, Rita asszony menyasszony, Álmodozás, A hatodik halálraitélt. Rádiós és televíziós oktatómiisorok versenye Japánban Két műsorral nevezett be a Magyar Televízió a 14. Japán díj versenyre, amelyet október 28-a és november 9-e között rendeznek Tokióban, a Japán Televízió központjában. Ezen a nemzetközi seregszemlén három kategóriában folyik a verseny: óvodásoknak és iskolásoknak, középiskolásoknak, illetve felnőtteknek készített rádiós és televíziós oktatóműsorokat bírál el a 15 tagból álló nemzetközi zsűri, amelybe a Japán Televízió idén meghívta Kelemen Endrét, az Iskolatelevízió vezetőjét is. Az alsó fokú oktatás kategóriájában a „Testünk” című — Macskássy Kati rendezte — környezetismereti sorozat második, a mozgással foglalkozó epizódjával; a középiskolásoknak szóló oktatóműsorok mezőnyében pedig „Az Sí” című — Szabó Sipos Tamás rendezte — animációs filmsorozat első, ^az új mértékegységrendszer bevezetésének szükségességét és alkalmazási területeit ismertető darabjával vesz részt a Magyar Televízió. Az oktatóműsorok seregszemléje idején a Japán Televízió műsort készít „Oktatás televízióval világszerte” címmel, ebben szerepel a magyar Iskolatelevízió néhány programja is. A Magyar Rádió is két oktatóprogrammal pályázik: a „Látogatóban” című sorozat egyik darabjával, amely az iskolából hiányzó beteg gyerekek számára készült, valamint „A hangszerek fejlődése és története” című sorozatnak a sztereóval foglalkozó részével. A Japán díj verseny hét legjobb rádiós, illetve televíziós műsorát a vetélkedő után a Japán Televízió megküldi a Budapesten létesített regionális Japán díj köl- csönarchívumnak — ame- lyet a Magyar TelevízW és az Országos Oktatástechnikai Központ közösen üzemeltet —, s az itt elhelyezett rádiós és televíziós oktatóprogramokat minden érdeklődő meghallgathatja, illetve megtekintheti. Ezüst-képek a Képcsarnokban A közelmúltban nyílt meg Békéscsabán, a Képcsarnok kiállítótermében Ezüst György tárlata, újabb visz- szatérése Békéscsabára. A festő, aki Budapestre költözése óta legutóbb a Kner Nyomdában mutatta be új műveit, most a Képcsarnoknál tette ugyanezt, és az érdeklődés úgy mutatja: sikerrel. Ami a legszembetűnőbb: Ezüst festői színvilága megint bizonyos változásokat árul el, újabban a meleg barnák legkülönbözőbb árnyalatait kedveli, szinte kivétel nélkül minden képen ez a szín a domináns, de ugyanakkor — mintegy ellenpólusként — ott vannak képein a hideg zöldek is, ezek a barnák uralmát azonban csak kiemelik, aláhúzzák. Mivel a festészetben, Ezüst György festészetében is — nyilván — a színek' a legfontosabbak, ez a barnára váltás úgy is értelmezhető, hogy a festő a megbékéltető, a nyugalmas, a nagyérvényű alkalmakat keresi megörökítésre, ezekről beszél sajátos nyelvén. A képcsarnoki kiállítás néhány egészen kiemelkedő darabja igazolja a fentieket, például a Csendélet napraforgóval, az öregek, a Lovak a pusztán, a Hazafelé (képünk), míg egynéhány más csak az előbbiek hatását fokozza, jelezve azt is, hogy a képek válogatása értő módon történt. Ezek a „másféle” képek csak egy- egy villanás, például az Adria, melynek mediterrán sugárzása megkapó festői mestermunka, vagy a Bárkák kékeszöld 'vízivilága, harmadiknak pedig a Kukoricás csendélet derűje, ez a nosztalgikus múltba tekintés teszi teljessé az információt Ezüst György mai, művészi érdeklődéséről, tetszetős kibontakozásáról. (s. e.) KISZ-esek a Nemzeti Színház felépítéséért A KISZ Központi Bizottságának titkársága a közelmúltban állást foglalt: a KISZ szervezetei és tagjai vegyenek részt az új Nemzeti Színház felépítéséért indított akcióban, népszerűsítsék a fiatalok körében e mozgalmat, és — anyagi erejükhöz mérten — járuljanak hozzá a színház felépítéséhez. A testület szorgalmazta, hogy a KISZ-szervezetek, ifjúsági közösségek szervezzenek, végezzenek társadalmi munkát, melynek ellenértékét fizessék be az ismert OTP-számlaszámra; a közép- és a felsőfokú oktatási intézményekben működő KISZ- szervezetek vállalják a 20, az 50 és a 100 forintos emlékbélyegek vásárlását és terjesztését. A KISZ KB kezdeményezi, hogy a fiatal művészek alkotóközösségei, a kulturális élet tenületén dolgozó KISZ-szervezetek az alkotásaik bemutatásából, értékesítéséből származó bevételekkel járuljanak hozzá a Nemzeti Színház felépítéséhez. Az állásfoglalásnak megfelelően a KISZ KB kulturális osztálya kidolgozza azokat a munkaformákat, amelyek megteremtik a támogatás további lehetőségeit, a KISZ budapesti és megyei bizottságai pedig — az országos akció mellett — segítik a helyi kezdeményezések kibontakoztatását. Megújult a vásárhelyi fazekasház Egy év után újra megnyílt Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumhoz tartozó fazekasház. Vékony Sándor fazekasmesternek, a népművészet mesterének egykori otthonában, és műhelyében egy évtizede mutatják be a népi iparművészet régi alkotásait. Az épüld azonban időközben annyira 1 romlott, hogy szükségessé váll teljes átépítése és felújítása, amelyre több mint egymillió forintot költöttek. A felújított fazekasház szobáját és konyháját századeleji parasztbútorokkal rendezték be. Stelázsikra, polcokra, asztalokra fehér alapon kobaltkék mázas, írókás díszítésű edények — kanták, tányérok, bögrék, szilkék, tálak, butellák — kerültek, olyan-tárgyak, amelyek formájukban és színezésükben a hajdani vásárhelyi fazekasok sajátos stílusát őrzik. Az épület udvari részében láthatók Vékony Sándor egykori műhelyének tárgyai: korongozója, fes'- tékőrlöje, égetőkemencéje, író- kái és más munkaeszközei. MOZI A francia hadnagy szeretője Karéi Reisz csehszlovák származású angol filmrendező csinált már egynéhány igazán jó. filmet, a rendszeres mozilátogatók bizonyára jól emlékeznek az Isadorára, melyben a világhíres Isadora Duncannak állított emléket, címszerepében olyan kiváló színésznővel, mint Vanessa Redgrave. Ezt a filmet 1968-ban forgatta, és miután a szokásos késéssel a magyar mozikba is eljutott, egy 'ideig nem jött újabb. De megérkezett most „A. francia hadnagy szeretője”, mely bizonyára nem indukál egyforma sikert; lesz, aki lassúnak érzi, lesz, akit egyszerűen nem érdekel az effajta romantika, és lesznek — remélhetően sokan —, akik jeles filmélményeik közé helyezik el Reisz új filmjét, a két főszereplő, Meryl Streep (képünk) és Jeremy Irons kiemelkedő játékára is sokáig emlékezve. A viktoriánus Angliában játszódó film története drámai helyzetek sorát rejti, s ez elsősorban a John Fowles regényét kitűnő forgató- könyvvé átdolgozó Harold Pintérnek köszönhető. Az abszurd dráma e világhírű művelője — íme — forgatókönyvíróként is jeleskedik, az ötlet pedig, hogy az ijró jelenidejű meditációt jelenidejű cselekménnyel helyettesíti, egyszerűen olyan lehetőség, melynek birtokában (a film a bizonyíték!) a rendező és két vezető színésze képessé vált arra, hogy valójában két lélektani drámát vezessen egy szálon! Hiszen a múlt századi történet és a történetet megjelenítő színészek jelenidejű, hasonlóan titkolt és keserűségekkel telített szerelme a már-már abszurditásba (Rinter!) hajló két idősíkon megrázóan emberi, mély és katartikus. Sajnos, nem az mindenkinek, ebből következik, hogy időnként ricsajozó érzéketlenek zavarják a film élvezetét (legalábbis a csütörtök délelőtti előadáson még kemény felszólításra sem nagyon reagáltak meghunyászkodás- sal), de hát mit lehet tenni? Darvas József mondta vagy tíz esztendeje, hogy az ország lakosságának a fele egyáltalán nem olvas irodalmat, regényt, verset, vagy alig-alig és csupán véletlenül; bizony a lélek palléro- zottságának ebbéli hiánya is késztet egyeseket drámai csúcspontokon röhögésre, vinnyogásra, obszcén bemondásokra. Hogy mindig voltak ilyen emberek? Hogy a hátrányos helyzetű élet egyenes következménye mindez? Hogy nem ebből kell megítélni mozikultúránk állapotát, színvonalát? Valóban nem ebből, de nem szólni róla, ahol csak lehet, nagy hiba lenne. Igazuk van gzoknak is, akik megkérde- ' zik: mit tesz az általános iskola azért, hogy értő filmnézővé nevelje tanulóit? Feltehető, nem eleget. Maradjunk mégis „A francia hadnagy szeretőjé”-nél, melyet jó, hogy láthattunk, mely annyi üres és felszínes film után némiképp ünnep: az érzelmek, szenvedélyek embert próbáló világába vezet. hogy önmagunkat is jobban megismerjük. És ha egyszer azt is megérjük, hogy az ízetlen butaság a vetítőtermen kívül marad, az sem lesz akármilyen ünnep. , Sass Ervin „Így néz ki most az utódom" Fotó: Gál Edit
