Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-28 / 255. szám
1983. október 28., péntek o Jól mutatkoztak be a leányvállalatok az állami építőiparban Az új szervezeti formák egyikének, a leányvállalatok alapításának lehetőségével az elmúlt másfél évben az állami építőipari vállalatoknak csaknem egyharmada élt; összesen 26 leányvállalatot működtetnek. Az állami építőipari leányvállalatok elsősorban a hiányszolgáltatások pótlására — mint például a felújítási munkák —. a hagyományos tevékenységi körök bővítésére, a meglevő kapacitások jobb kihasználására alakultak. Általában eredményesen végzik munkájukat, s azzal mind az alapító anyavállalatok, mind pedig a megrendelők elégedettek — állapította meg az ÉVM felmérése, amely az iparszerkezet korszerűsítésének ezzel kapcsolatos tapasztalatait ösz- szegezte. Fejlődőben van az anya- és leányvállalatok termelési kapcsolata. Ez utóbbiak olyan munkákra is vállalkoznak, amelyek a nagyobb vállalat erejének szélforgácsolását jelentenék. A kisebb munkák iránt ugyanakkor egyre nő az igény; mind többen saját erőből teremtik meg otthonukat, ám az épületek, lakások felújítására alig találni értő iparost. A már működő leány- vállalatok megfelelő szakembergárdával rendelkeznek: fizikai dolgozóik között az ágazati átlagnál nagyobb, 76 százalék a szakmunkások aránya. A lakossági ellátásban újdonságot is hoztak a leányvállalatok: több helyen gépkölcsönzésre is vállalkoznak. A vállalkozásban érdekelt leányvállalatok számának szaporodásától az irányító szervek egyfelől a munkavállalók versenyének kialakulását, másfelől viszont az együttműködési készség erősödését is várják. A leányvállalatok működési feltételei az önálló gazdálkodásra1 ösztönöznek, ugyanakkor nyereségükből az anyavállalat is részesedik, hiszen a leányvállalatok onnan kapják az induláshoz szükséges állóeszközöket, anyagokat és anyagiakat egyaránt. Az eddigi tapasztalatok szerint reális lehetőség kínálkozik arra, hogy az állami építőipari vállalatok tovább bővítsék leányvállalataik körét. Szolgáltatásaikat ugyanis egyre inkább igénylik a megrendelők, s a rugalmas szervezeti formával az anyavállalat munkájának hatékonysága is nő. Ugyanakkor a leányvállalatok nemhogy elvonnák a munkaerőt az amúgy is létszámgondokkal küzdő építőipari vállalatoktól, hanem —• növekvő népszerűségük révén — újabb dolgozókat vonnak be a termelésbe. Erdőgazdálkodás Békésben Nem tűnnek el a fasorok Az erdész minél több erdőt szeretne, a mezőgazdász sok termőföldön még több gabonát akar termelni. Ha fordítva lenne, nyugodtan foglalkozást cserélhetnének. A maga szemszögéből mindkét hivatás képviselőinek igazuk van, úgy tűnik, érdekeik ellentétesek. De nem alapvetően és kibékíthetetlenül — mint azt megyénk erdőgazdálkodása mutatja. AT* Sokan megkongatták már a békési erdők felett a vészharangot oktalanul és jogtalanul kivágott fasorok, vandál, meggondolatlan erdőpusztítások láttán. Hogy kevés az erdő, környezetünket öljük meg az irtásával. Pedig a helyzet nem is olyan rossz — mint mondjuk száz évvel ezelőtt. A folyószabályozások hatására ugyanis 1850 és 1900 között 3,5 százalékról 1,6 százalékra csökkent a megye erdős területének aránya, amely ma 4,2 százalék. Ezzel szemben a termőföld 23 százalékról 711 százalékra emelkedett. Ki tagadná, hogy — ha áldozatokkal járt is — mindez fordulót jelentett megyénk élelmiszer-termelésében ? Később jutott erő és pénz az erdők pótlására — ebből a szempontból az 1950 és 1970 közötti húsz esztendő számít döntőnek, amikor tízezer hektár erdőt telepítettek. Közben változtak a jogszabályok, külön törvény született az erdőre, a termőföld védelmére. Ez utóbbi szem előtt tartása szabja meg napjainkban az erdőgazdálkodás irányát. Békés megyében összesen 130 termelőszövetkezet, állami gazdaság, vízgazdálkodó szerv és erdőgazdaság gondoz erdőket. Á gazdálkodás céljait, kijelölt útjait tízéves üzemtervek tartalmazzák, amelyeket a MÉM Erdőrendezési Szolgálata állít össze számukra térítés nélkül. A megye fakészlete kétmillió 635 ezer bruttó köbméter, közepesnek minősíthető. Az évente 70—75 ezer bruttó köbméter kitermelt fatömeg után fizetnek erdőfenntartási járulékot az erdőt kezelők. A pénz később visszakerül hozzájuk, hogy — szigorú ellenőrzések mellett — a kivágott erdők felújítására használhassák. Az állami költségvetés emellett új erdők telepítésére is juttat — megyénkben évente 110 hektárt ültetnek be ebből az összegből. Kérdés, hogy sok ez vagy kevés? Az erdőgazdálkodásért felelős hatóság, a Kecskeméti Erdőfelügyelőség Békés megyei csoportjának munkatársai szerint kevés. Kaphatna a megye több pénzt a közös kalapból, ha kérne. De az üzemek nem nagyon kérnek, s ennek oka összefügg az erdőgazdaság szerepének megváltoztatásával. Régen egy-egy szövetkezetnél a foglalkozási gondok megoldásában segítettek a téli fakitermelések. Manapság inkább a termőföldnyerést szorgalmazzák, hiszen a szabályzók gabona- és hústermelésre ösztönöznek. ros utak kiszáradását. Reméljük, előbb-utóbb ezek a tények is ráveszik a mezőgazdászokat, hogy növeljék a fásított táblák és útszélek számát. Az erdőfelügyelőség a pénzügyi feltételek biztosításán kívül más módon is támogatja a fát ültetőket. Az idén például csaknem félmillió forint értékben kínált fel facsemetéket, hogy az utak mentén, községek, városok területén szaporodjanak a kellemes, fával borított területek. Említést érdemel a „mézelő akáctelepítési akció", amelynek során méhészek ültettek el 200 ezer akáccsemetét. A Hazafias Népfront megyei bizottsága nem csak meggyőződéssel, érvekkel igyekszik serkenteni a lakosság faültetési kedvét: az idén &50 ezer forintot adott erre a célra. Az erdészek mégis szorgalmazzák a fásítást. Tényekre támaszkodva: felmérést készítettek, amelyből az derül ki, hogy kétezer hektár olyan föld van a megyében, amely másra nem használható, mint fatermelésre. Ha továbbra is évente csak száz hektár körüli új erdőf telepítenek az üzemek, húsz év kell ennek a területnek a beerdősítéséhez. És miért ne gyorsítanának rajta, ha állami pénzből fedezhetők a költségek? Annál is inkább fontos lenne ez, mert a nagyüzemi táblák kialakítására törekvő meliorizációs munkák során sok fasor eltűnik. Igaz, hogy jogszabály kötelez ezek pótlására, s a törvénynek előbb-utóbb mindenki eleget tesz. De nem mindegy, hová kerülnek az újabb fasorok. Elődeink nem véletlenül telepítetlek mezővédő erdősá- vokat, fasorokat, hiszen azok védtek a szél szárító hatásától, illetve elősegítették a sáSok újságcikk, olvasói levél jelent már meg lapunkban is az erdők védelmében. Jogosságukhoz nem fér kétség, azonban egyéb dolgokkal is számolni kell az aggodalmukat hangoztatók- nak, azzal például, hogy Békés megye jellegét alapvetően a gabona- és hústermelés szabja meg. A gabona és húsprogram földet, mégpedig jó termőföldet kíván — ez utóbbit szolgálják a talajokat rendbe hozó meliorációs beavatkozások. Békés — érthetően — sosem fog Borsodhoz vagy Zalához hasonló erdős megyévé válni. A jelenlegi állomány megőrzésén, gyarapításán fáradoznak az erdő- felügyelőség dolgozói. Sok tapintattal, a közös célok, érdekek figyelembevételével küzdenek minden új fáért. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Fazekas László Fodor István: már két-három evvel ezelőtt kezdődött ... Lipták Mihály: legyen elsődleges a termelésben elért eredmény Szakái Károly: vegyék jobban észre a munkánkat! Fotó: Veress Er/.si Miért oszlott fel a brigád? Kérdések, válaszok, tanulságok Éberhardt Gyula művezető a volt József Attila Szocialista Brigád tagjainak a munkáját, magatartását így jellemzi: — Kifogástalanul dolgoznak. Hat éve vagyok itt, soha nem volt gondom velük. Ha osztályozni kellene őket, tőlem csupa ötöst kapnának. De vajon miért csak volt, illetve miért szűnt meg a József Attila Szocialista Brigád, amely 1965-ben alakult meg, s 1966 óta minden évben elismerésben részesült? Többször érdemelte ki az aranykoszorús jelvényt, egyszer a Vállalat Kiváló Brigádja volt, kétszer pedig jelölték (de nem kapta meg) az Ágazat Kiváló Brigádja címre is. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat központi betonkeverő üzemének az egyik műhelyében áramelosztó berendezéseket készítenek. amelyeket kalapácslakkos felületű szekrényekben helyeznek el. Nézem a szerelvényezést, a vezetékkiképzést. a lemezmunkát. Minden részletében mintaszerű. Közben egy kis festékfoltot pillantok meg a lemez felületén. Csöppnyi szépséghiba. Mutatom Fodor Istvánnak, a feloszlott brigád volt vezetőjének, aki azonban megnyugtat: — Még nem adtuk át a berendezést a munkahelyi szerelőknek. De majd ezt is letakarítjuk. Innen csak kifogástalan munkadarab kerülhet ki, 17 év alatt megszoktuk. Ezen nem változtatunk. Továbbra is úgy dolgozunk és élünk, mint amikor még létezett a szocialista brigád. Lipták Mihály szakszervezeti bizalmi. Mindvégig a megszűnt szocialista brigád tagja volt. Néhány kérdést intézek hozzá, melyre mindjárt választ is kapok. — Szóval.. . Miért hagyták abba? Mi vette el a kedvüket a folytatástól? — Nincs létszám. — Ennyi az egész? — Nem. Nem látjuk acélját. — Valami sérelemről volt szó? — Arról is. — Pontosabban . . . — Az értékelésről. — Mi történt? — Mi sohasem túloztunk. Mindig csak a tényeket, jegyeztük a brigádnaplóba. Mégis. . . Két esetben javasolta a részleg a brigádot az ágazat kiváló cím odaítélésére, a vállalat azonban ezt nem fogadta el. ’— Mi volt az indok? — Egyrészt az, hogy a hét alapító tag közül már csak ketten dolgoznak itt. — Hova lettek a többiek? — Ketten meghaltak, hárman elmentek a vállalattól. Tizenhét év nagy idő, sok minden történik az emberek életében. — Akik elmentek, azok helyett bizonyára jöttek mások. — Igen, de például közülük is Zsibrita János érettségizett és művezetővé lépett elő, Uhrin Ferenc érettségizett és az anyagosztályra került. Gajdács János érettségizett és népművelési szakon tanul tovább. Szakái Károly érettségizett és ő egyelőre még itt van .. . — Ezek az indokok, véleményem szerint, nem eléggé alaposak. — Ja, igen, még valami. Kommunista műszakot vállaltunk és hiányzott valaki, aki Dévaványáról járt be. Akkoriban nősült. Mi magunk biztattuk, hogy maradjon otthon. — Főként a fiatalok kardoskodtak amellett, hogy oszlassák fel a szocialista brigádot. Sértve érezték magukat azért is, mert bár sok dicséretet és elismerést kaptak a jó munkájukért, de a legalacsonyabb volt a bérük. Még az építkezéseken dolgozó segédmunkások is többet kerestek, mint ők — mondja Fodor István. — Bizonyára nem egyik napról a másikra történt mindez. Szóvá tette valahol a fiatalok sérelmét? — Többször is. Már két- három évvel ezelőtt kezdődött a vita. Beszéltem róla termelési tanácskozáson, a szocialista brigádok vezetőinek értekezletén, sőt — mivel párttag vagyok — taggyűlésen is. — Nem intézkedtek? — De igen, csak késve. Akkor már néhányan elhatározták, hogy elmennek. Nem is lehetett visszatartani őket. — Tehát emelték a fiatalok bérét... — A mozgóbért emelték, vagyis teljesítmény alapján lehetőség van arra, hogy bárki többet keressen. És persze csak kifogástalan munkáért fizetnek továbbra is. A beszélgetésbe ismét, bekapcsolódik Lipták Mihály és a következőket mondja: — Véleményem szerint a hanyag, a semmit érő, csak az anyagot pazarló munkáért nem szabadna fizetni, hanem büntetést kellene kiszabni. Vonatkoztatom ezt mindenkire, a vezetőkre is, akik éppen úgy dolgozók, mint a munkások. Semmiféle kiváltságra nem jogosultak. Sajnos, nem mindig ezt látjuk. — Most már jobb a hangulat? — Igen. Jelenleg munkabrigádban dolgoznak a műhelyben. Tagok: Fodor István, Lipták Mihály, Szakái Károly, Tokaji János, Miklya Béla, Bánszky Márton és Tóth András. A két alapító tag kivételével valamennyien fiatalok és jól képzettek. ■ Előbb Fodor Istvánnak teszem fel a kérdést: — Nem lenne érdemes folytatni azt, amit 17 éve kezdtek el, és amelynek keretében oly sok elismerést, érdemeltek ki ? — A fiatalokon múlik — hangzik a válasz. Halljuk akkor a fiatalokat! Tóth András: — Folytatni kellene. A munkánk alapján volt és most is van becsületünk. Én festő vagyok. Nézze meg ezt a lemezt! Ilyen a kalapácslakk — mondja és mutatja is. Szakái Károly: — Egyetértek Andrással. Csak vegyék jobban észre a munkánkat és ismerjék el úgy, ahogy az elvárható. Erkölcsileg és anyagilag is. Fodor Istvánnak és Lipták Mihálynak egyaránt az a véleménye, hogy az elbírálásnál legyen elsődleges a termelésben elért eredmény. Vagyis: legyen több becsülete a munkának és kevesebb a kenetteljes szavaknak. Nincs ellenyéleményem. Pásztor Béla Miről ir a Kertészet és Szőlészet? Fajta javaslattal segíti a gyümölcstermelőket a Kertészet és Szőlészet most megjelenő 43. száma, amely a mandula, a dió és a gesztenye telepítéséhez ad tanácsot, s felhívja a figyelmet arra, hogy az ültetésre a legkedvezőbb idő most, október végén. november elején van. Bemutat a lap egy új almafajtát, a Glostert, amely kiváló termőképességű, s februárig, szabályozott légterű tárolóban májusig is eltartható. Szaporítóanyaga a Micsurin Termelőszövetkezet dánszentmiklósi faiskolájában kapható. Ugyancsak tanácsot ad a lap a hulla- dékaima hasznosításához is. Ezenkívül egyebek között az uborka hajtatásáról, a szőlő trágyázásáról, a metélőhagyma termesztéséről, a muskátlitövek teleltetéséről olvashatnak az érdeklődők a lap legújabb számában.
