Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-25 / 252. szám

o 1983. október 25., kedd Ki a felelős a fiatalokért? Egy kiállítás margójára n gyomaendrödi kisdiákok országos és megyei elismerése Kiss Pál tanár (balról) átveszi Tanai Ferenc MESZÜV-cl- nöktől az oklevelet „Kekem szülőhazám” Országos pályázat első helyezettje A múlt hét végén vették át megyénk legjobb általá­nos és középiskolai szövet­kezeti csoportjai azokat az erkölcsi és anyagi elismeré­seket, melyeket pályázatok alapján érdemeltek ki. A ..Legjobb iskolai szövetke­zeti csoport” cím elnyerésé­re a Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsa Elnök­sége és ifjúsági bizottsága hirdetett pályázatot még márciusban. A napokban Gyomaend- rőd 1. sz. Általános Iskolá­jában került sor e cím el­nyerését tanúsító oklevél­átadó ünnepségre. Az úttö­rő egyenruhába öltözött is­kolai szövetkezeti tagokat és a meghívott vendégeket Ko­vács Gábor igazgató köszön­tötte, majd Kiss Pál tanár, az iskolai szövetkezet inté­ző bizottságának elnöke adott számot a tagértekezleten a kis szövetkezet sokoldalú munkájáról. Ezután a gye­rekek kértek szót, beszéltek nagy lelkesedéssel szövetke­zetükről. A felszólalások után Ta­nai Ferenc MESZÖV-elnök Bevált a termovíziós hiba­keresés a Vas megyei távhő- vezeték-rendszer felújítása, karbantartása során. Az új eljárás lényege: a hősugara­kat érzékelő, láthatóvá tevő berendezésekkel felszerelt termovíziós gépkocsi végig­halad a vezetékrendszer fö­lött, s a regisztrált és kép­ernyőre kiírt színjelzések alapján a kezelő pontosan leolvashatja, hol és mennyi hő „szökik” a vezetékből. Az Energiagazdálkodási Intézet kocsija a tavasszal köszöntötte a Gyomaendrö­di 1. sz. Általános Iskola kisdiákjait. Tette ezt abból az alkalomból, hogy a kis szövetkezet tagjai pályáza­tukkal elnyerték a SZÖ- VOSZ dicsérő oklevelét és érdemelték a Művelődési Mi­nisztérium alapfokú nevelé­si és ifjúságvédelmi főosztá­lya különdíját. Ugyanakkor ez az iskolai szövetkezeti csoport kapta meg a MÉ­SZÖV oklevelét, s a vele já­ró pénzjutalmat is, mely a megyei elismerés első. he­lyezését tanúsította az álta­lános iskolai kategóriában. Mindkét oklevelet Tanai Fe­renc MESZÖV-elnök adta át. Ezután Szabó László, a Művelődési Minisztérium fő­tanácsosa gratulált a kis­diákoknak, s a tantestület­nek a pályázaton elért sike­rekhez. Ezt követően Török. Sándor, a Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ elnöke kö­szöntötte a kisdiákokat, s átadta az iskolai szövetke­zetnek az ÁFÉSZ igazgató­sága ajándékát, a tízezer forintot. Kép, szöveg: Balkus Imre ellenőrizte a kőszegi, sárvá­ri és szombathelyi vezeték- rendszert. A három város­ban összesen tizennyolc, más eljárással föltárhatatlan hi­bát jelzett. A műszerrend­szer másképpen jelzi az egyszerű szigeteléskopást, s mást ír a képernyőre, ha li­terszám ömlik a forró víz valahol. A jelzések alapján nemcsak azt tudták meg. hol ment tönkre a vezeték, hanem a javítás során az is kiderült: több helyen hanya­gul rakták le az építők a csöveket. Veszélyben. Ez a Belügy­minisztérium ifjúságvédelmi kiállításának a címe, mely a napokban nyílt meg Békés­csabán. Fényképek a bűn- cselekmények elkövetéséről, kivonatok a tárgyalások jegyzőkönyveiből, statisztikai adatok a bűnözésről. Ötven tabló sorakozik egymásmel­leit. Megdöbbentő adatok, riasztó esetek. Az elkövetők fiatalkorúak. Többnyire is­kolások. vagy akik átlépték az iskola küszöbét. Egy fia­tal fiú az iskolából haza­tartva — dokumentálja az egyik tabló — jobb híján bűncselekményre szánja el magát. Az áldozat egy idős asszony. A sérülésekbe be­lehal. Ilyen lenne az ifjúságunk? Nem, nem ilyen. A ha­zánkban végbement politi­kai, társadalmi, gazdasági és kulturális változások megte­remtették az alapot ahhoz, hogy ifjúságunk hazáját sze­rető, művelt állampolgárrá váljon, tevékenyen és tudá- tosan dolgozzon, munkál­kodjon a szocializmus építé­sén. Az ország lakosságának több mint egyharmadát ki­tevő ifjú nemzedék túlnyo­mó többsége tisztességesen tanul, .dolgozik, felelősségtu­dattal él. Ugyanakkor az or­szág fiatalkorú népességének alig 1,3 százaléka a társa­dalmi normákkal szembeke­rülve jogsértéseket követ el. Róluk szól ez a kiállítás. In­dokoltan hívja fel rájuk a figyelmet, mert a 14—18 éve­sek bűnözése több éves ki­egyensúlyozottság után az utóbbi időszakban erőtelje­sebbé vált. Fokozódott az ál­taluk elkövetett bűncselek­mények tárgyi súlya és ve­szélyessége. A korábbinál több az erőszakos, garázda jellegű jogsértés, az emberi élet és a testi épség elleni támadás. Gyakrabban kö­vetnek el vagyon elleni jog­sértéseket is. Fokozódó gon­dot jelent a fiatalkorúak kö­rében a kábítószerpótló anyagok élvezete, a növekvő alkoholfogyasztás, és az ilyen állapotban elkövetett bűncselekmények. Több tabló foglalkozik me­gyénkkel. Bár Békésben a bűnügyi helyzet az orszá­gosnál kedvezőbb, itt is ta­pasztalható, hogy két év óta a fiatalkorú bűnözésben fo­lyamatos a növekedés. Saj­nos. az erőfeszítések ellené­re a gyermek- és fiatalko­rúak tudati, erkölcsi, kör­nyezeti, egészségügyi fejlő­dését befolyásoló veszélyez­tetettség visszaszorításában kedvező irányú változást még nem sikerült elérni. A felmérések szerint megyénk­ben 2030 gyermek- és fiatal­korút lehet veszélyeztetett­nek tekinteni. Ebben termé­szetesen szerepe van azok­nak a társadalmunk fejlődé­sével együtt járó változások­nak, melyek pozitív tenden­ciájuk mellett is létrehoz­hatnak bűncselekményt ki­váltó okokat, vagy elősegítő körülményeket, de a veszé­lyeztetettség fő oka elsőd­legesen a családi élet vala­mely rendellenességére, a kedvezőtlen családi kör­nyezetre vezethető vissza. Fontos tényre hívta fel a fi­gyelmet a kiállítás megnyi­tásakor Dénesi Miklós rend­őr alezredes, a főkapitány­ság osztályvezetője. „A bűn­elkövető fiatalok 65 százalé­ka egész családban él.” El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy csak az elvált, tört csa­ládok gyermekeivel van gond. A kiállítás egyik tab­lója is erre utal. Egy gyulai fiatalkorú, aki társaival együtt 25 bűncselekményt követett el, , s ezáltal több mint 249 ezer forint kárt okozott, azt vallotta a bíró­ságon, hogy szüleitől min­dent megkapott. Semmiben sem szenvedett hiányt. Ez azonban nem elegendő. A családi nevelés, az ellenőr­zés hiánya rossz útra vezet­te. A legjelentősebb veszélyt változatlanul a munkakerü­lő, a bűnöző család jelenti a fiatalokra. Növekszik az el­tartott. munkakerülő, csa­vargó fiatalok részvétele a bűnözésben. Ellenőrzés nél­kül, céltalanul csavarognak az utcákon. Életmódjuk szükségszerűen különböző társadalomellenes magatar­tásokhoz vezet. Társadalmunk építésének jövendő sikereit alapvetően befolyásolja az, hogy mi­lyenné neveljük a fiatal nemzedéket. A többség pél­damutatóan eleget tesz a követelményeknek. Egy szűk réteggel azonban baj van. Róluk és értük szól ez a kiállítás. Tettekben megnyil­vánuló összefogást sürget. Ám ha mindenkit egyaránt felelőssé teszünk ebben a fontos kérdésben, közel ál­lunk ahhoz, hogy a felelős­séget eloszlassuk. Ki kell mondanunk. hogy a gyer­mek neveléséért elsősorban a szülők és az iskola a fele­lős. A szellemi, testi, erköl­csi fejlődésért, a családi há­zon és az iskolán kívüli vi­selkedésért egyaránt. Végső soron azonban a veszély- helyzetek megszüntetése, a fiatalkori bűnözés visszaszo­rítása csak akkor lehet ered­ményes, ha párosul az álla­mi, a társadalmi szervek, s az egész társadalom össze­fogásával. A családi és az iskolai nevelés is csak így kaphat kellő erősítést. Fon­tos tanulsága ez a kiállítás­nak. Scrcdi János Az egyik napilapunkban rövid hír jelent meg a Hon­ismeret folyóirat szerkesztő­sége által „Nekem szülőha­zám” címmel kiírt pályázat eredményéről. Ezt olvasva figyeltünk fel id. Ungvári Mihály kötegyáni lakos ne­vére, aki nemrég vette át Székesfehérváron az első dí­jat tanúsító oklevelet és a vele járó jutalmat. A 70. életévében járó em­ber éppen munkába készü­lődik, amikor dél tájban be­kopogtatunk lakása ajtaján. Igyekezni kell — mondja a felesége —, mert nemsoká­ra indul a busz az állomás­ra. Férje onnan tovább uta­zik Gyulára, ugyanis a hús­kombinát mint rendészt al­kalmazza. — Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy vissza­emlékezéseit megírja, és a művet elküldje a pályázat­ra? — Három műszakban dolgozom. Különösen éj­szaka tudok szakítani egy kis időt az olvasásra. A Honismeret című folyóirat­ból értesültem erről a lehe­tőségről. Már korábban is foglalkoztam helytörténeti­honismereti témákkal. Pél­dául a Szabad Föld című lap kapcsán a tsz megala­kulását ismertető írásomért korábban szintén kaptam egy oklevelet. A mostani pá­lyázathoz egy érdekes ese­mény adta az ötletet.. . Közben fénymásolatok ke­rülnek elő egy nagyalakú borítékból. Az archív fotók­kal illusztrált cikkek a Szovjetunió által 1941 már­ciusában visszaadott 1848- as zászlókról, illetve azok restaurálásáról szólnak. — Itt vagyok én — mutat az idős ember az egyik ka­tonára. — Abban a szeren­csés helyzetben voltam, hogy Kunéri Gábor alezredes en- gemet jelölt ki a 48-as zászlókat átvevő egység pa­rancsnokának. Amint a pá­lyamunkámban is jeleztem. 1941-ben a Vereckei-szoros- ban levő Volócon, a 25. he­gyivadász zászlóaljnál telje­sítettem szolgálatot. Akkori­ban az a hír járta, hogy a Szovjetunió visszaadja I. Miklós orosz cár csapatai által zsákmányolt 56 sza­badságharcos zászlót Ma­gyarországnak. Budapestről külön szerelvényt indítottak értük a Kárpátok felé. Fe­lettesem parancsára 28 hon­védet választottam magam mellé az alakulatból, akik zömmel nyírségiek voltak — Mire gondoltak, amikor vonatra szálltak? — Bizony, még az is meg­fordult a fejünkben, hogy esetleg „soha többé nem engednek már vissza”, vagy talán valahol útközbeh „fel­robbantják” szerelvényün­ket. Később azután meg­nyugodtunk, amikor a kocsi ablakából kinézve meglát­tuk, hogy a vasútvonalat szuronyos szovjet katonák 50 méterenként biztosítják. A lavocsnyei pályaudvart tiszteletünkre feldíszítették. Leszálltunk a vonatról, s a több mint 50 tagú szovjet katonazenekar eljátszotta a magyar és a szovjet him­nuszt. majd az Internacioná- lét. Egységem a sorakozó után felvonult a 48-as ma­gyar zászlókat tartó szovjet katonák elé. Kézfogás. őr­ségváltás. Kristóf fy József magyar követ beszéde után az átadást kísérő vezénysza­vak hangzottak el, majd díszmenet következett... Egyszóval, igyekeztem úgy leírni az egész, nagy jelen­tőségű katonai szertartást, ahogy láttam és átéltem. Ami egyébként aztán tör­tént a politikában, annak később végzetes kimenetele lett. Ugyanis három hónap­ra rá Magyarország hadba lépett a Szovjetunióval. .. — Van-e az emlékei kö­zött olyan, amelyet érdemes lenne még megírni? — Igen. van. Ám. még előtte hadd mondjam el. hogy dr. Szabó Sándor a megyei pártbizottságtól évekkel ezelőtt felkeresett, és a katonaügyekről hosz- szasan elbeszélgettünk. Az ő javaslatára kezdtem bele önéletrajzom megírásába. Jóllehet, jelenleg a 200. ol­dalnál tartok, de még min­dig „hadifogságban vagyok”. Ez utóbbihoz kötődik egy másik szándékom. Azt sze­retném megtudni. vajon megvan-e az az emlékmű, amelynek elkészítésén dr. Lendvay Zsigmond hadap­ród őrmesterrel — egy szov­jet tiszt irányítása mellett — 8 hónapon keresztül ma­gam is dolgoztam. Ugyanis a Vörös Hadsereg vezetése Novorosszijszknál annak a 14 magas rangú tisztnek kí­vánt emléket állítani, akik hősi halált haltak a környé­ken. Különben ez a hely azon a részen található, amelyről Brezsnyev is írt A kis föld című könyvé­ben .. . Kép, szöveg: Bukovinszky István Bevált a termovíziós hibakeresés I Új csótányfajok az állomáson? ■ ■ ■ Nemrég — csatlakozásom nem lévén — egy éjszakát a békéscsabai állomáson töl­töttem. Tébláboltam egy ideig a csarnok­ban, nézelődtem, hol tölthetném el az időt viszonylag nyugodtan. Végül is akul- : túrváróterem melletti pádon helyczkcd­; tem el a félhomályban. Alvásra nem gon­doltam, azon kezdtem el morfondírozni, vajon miért nem lehet éjjel (22—06 órá­ig) és szombaton 14-től hétfő reggel 6 óráig — a kiírás szerint — igénybe ven­ni a kultúrvárótermet, ahol — a neve alapján is feltételezi az ember — nyil­ván kényelmesebb körülményekre számít­■ hat a fáradt utazó. Sok időm nem volt ezen gondolkodni, más vonta el a figyelmemet. Ahogy nézelőd­tem, egyszer csak egy nagy bogárra let- ; tem figyelmes. Azután egy másikra. Majd a többire. Az étterem ajtaja alól bújtak ki, sorjában. „Szép” példányok, legalább három centiméteresek, fekete, páncélos hátúak voltak. Népies nevükön svábboga­■ rak vagy másként csótányok. ■ ■ I...........«PB............................ . Felkeltette érdeklődésemet a csótányok futkározása. Benéztem az ablakokon az állomás épületében levő kivilágított Utas­ellátó helyiségekbe is. Mindenütt ugyan­azt tapasztaltam: a csótányok- vidáman szaladgáltak-rágicsáltak mindent és min­denütt, amit és ahol csak lehetett. Furcsa, de eddig úgy hittem, hogy a csótányok éj­jel, de sötétben — a szakkönyvek is ezt írják — jönnek csak elő. Lehet, hogy egy újabb faj van kialakulóban, melynek az lesz majd a jellemzője, hogy fénykedvelő? Nagy nehezen megvirradván, az újsá­gos melletti büféhez álltam be a sorba, hogy kávéval próbáljam fáradtságomat enyhíteni. Sorra kerültem. Kivettem egy kis zacskó cukrot a többi közül, s amint odapillantottam a cukrot tartalmazó bög­rébe, annak alján: egy csomó kis csótány viaskodott. Néhány nappal később az ál­lomás söntésébe tértem be — nappal. A sütemények között, igaz, csak egy kisebb döglött csótányt láttam. A pultokon azonban vidáman grasszáltak életben levő társai. Ha biológusok is olvassák ezt az írást, felhívom figyelmüket, a két új csótányfaj elnevezésére jogot formálok! Egy biztos csak eddig, a két új faj nevének mind­egyikében benne lesz az, hogy békéscsa- bainensis... Pénzes Ferenc A Szék- és Kárpitosipari Vállalat debreceni hajlitottbútor-gyárában legfőbb exporttermékükből, az iro­dai, szállodai és bútorgarnitúrákhoz gyártott székekből a korábbinál 30 százalékkal többet szállíta­nak rubel- és dollárelszámolású piacokra. A 40 típusban gyártott bútorok vevője a Szovjetunió, Svéd­ország, Hollandia, NSZK, Ausztria. A képen: modellválaszték a raktárban (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents