Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-25 / 252. szám
o 1983. október 25., kedd Ki a felelős a fiatalokért? Egy kiállítás margójára n gyomaendrödi kisdiákok országos és megyei elismerése Kiss Pál tanár (balról) átveszi Tanai Ferenc MESZÜV-cl- nöktől az oklevelet „Kekem szülőhazám” Országos pályázat első helyezettje A múlt hét végén vették át megyénk legjobb általános és középiskolai szövetkezeti csoportjai azokat az erkölcsi és anyagi elismeréseket, melyeket pályázatok alapján érdemeltek ki. A ..Legjobb iskolai szövetkezeti csoport” cím elnyerésére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa Elnöksége és ifjúsági bizottsága hirdetett pályázatot még márciusban. A napokban Gyomaend- rőd 1. sz. Általános Iskolájában került sor e cím elnyerését tanúsító oklevélátadó ünnepségre. Az úttörő egyenruhába öltözött iskolai szövetkezeti tagokat és a meghívott vendégeket Kovács Gábor igazgató köszöntötte, majd Kiss Pál tanár, az iskolai szövetkezet intéző bizottságának elnöke adott számot a tagértekezleten a kis szövetkezet sokoldalú munkájáról. Ezután a gyerekek kértek szót, beszéltek nagy lelkesedéssel szövetkezetükről. A felszólalások után Tanai Ferenc MESZÖV-elnök Bevált a termovíziós hibakeresés a Vas megyei távhő- vezeték-rendszer felújítása, karbantartása során. Az új eljárás lényege: a hősugarakat érzékelő, láthatóvá tevő berendezésekkel felszerelt termovíziós gépkocsi végighalad a vezetékrendszer fölött, s a regisztrált és képernyőre kiírt színjelzések alapján a kezelő pontosan leolvashatja, hol és mennyi hő „szökik” a vezetékből. Az Energiagazdálkodási Intézet kocsija a tavasszal köszöntötte a Gyomaendrödi 1. sz. Általános Iskola kisdiákjait. Tette ezt abból az alkalomból, hogy a kis szövetkezet tagjai pályázatukkal elnyerték a SZÖ- VOSZ dicsérő oklevelét és érdemelték a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési és ifjúságvédelmi főosztálya különdíját. Ugyanakkor ez az iskolai szövetkezeti csoport kapta meg a MÉSZÖV oklevelét, s a vele járó pénzjutalmat is, mely a megyei elismerés első. helyezését tanúsította az általános iskolai kategóriában. Mindkét oklevelet Tanai Ferenc MESZÖV-elnök adta át. Ezután Szabó László, a Művelődési Minisztérium főtanácsosa gratulált a kisdiákoknak, s a tantestületnek a pályázaton elért sikerekhez. Ezt követően Török. Sándor, a Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ elnöke köszöntötte a kisdiákokat, s átadta az iskolai szövetkezetnek az ÁFÉSZ igazgatósága ajándékát, a tízezer forintot. Kép, szöveg: Balkus Imre ellenőrizte a kőszegi, sárvári és szombathelyi vezeték- rendszert. A három városban összesen tizennyolc, más eljárással föltárhatatlan hibát jelzett. A műszerrendszer másképpen jelzi az egyszerű szigeteléskopást, s mást ír a képernyőre, ha literszám ömlik a forró víz valahol. A jelzések alapján nemcsak azt tudták meg. hol ment tönkre a vezeték, hanem a javítás során az is kiderült: több helyen hanyagul rakták le az építők a csöveket. Veszélyben. Ez a Belügyminisztérium ifjúságvédelmi kiállításának a címe, mely a napokban nyílt meg Békéscsabán. Fényképek a bűn- cselekmények elkövetéséről, kivonatok a tárgyalások jegyzőkönyveiből, statisztikai adatok a bűnözésről. Ötven tabló sorakozik egymásmelleit. Megdöbbentő adatok, riasztó esetek. Az elkövetők fiatalkorúak. Többnyire iskolások. vagy akik átlépték az iskola küszöbét. Egy fiatal fiú az iskolából hazatartva — dokumentálja az egyik tabló — jobb híján bűncselekményre szánja el magát. Az áldozat egy idős asszony. A sérülésekbe belehal. Ilyen lenne az ifjúságunk? Nem, nem ilyen. A hazánkban végbement politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális változások megteremtették az alapot ahhoz, hogy ifjúságunk hazáját szerető, művelt állampolgárrá váljon, tevékenyen és tudá- tosan dolgozzon, munkálkodjon a szocializmus építésén. Az ország lakosságának több mint egyharmadát kitevő ifjú nemzedék túlnyomó többsége tisztességesen tanul, .dolgozik, felelősségtudattal él. Ugyanakkor az ország fiatalkorú népességének alig 1,3 százaléka a társadalmi normákkal szembekerülve jogsértéseket követ el. Róluk szól ez a kiállítás. Indokoltan hívja fel rájuk a figyelmet, mert a 14—18 évesek bűnözése több éves kiegyensúlyozottság után az utóbbi időszakban erőteljesebbé vált. Fokozódott az általuk elkövetett bűncselekmények tárgyi súlya és veszélyessége. A korábbinál több az erőszakos, garázda jellegű jogsértés, az emberi élet és a testi épség elleni támadás. Gyakrabban követnek el vagyon elleni jogsértéseket is. Fokozódó gondot jelent a fiatalkorúak körében a kábítószerpótló anyagok élvezete, a növekvő alkoholfogyasztás, és az ilyen állapotban elkövetett bűncselekmények. Több tabló foglalkozik megyénkkel. Bár Békésben a bűnügyi helyzet az országosnál kedvezőbb, itt is tapasztalható, hogy két év óta a fiatalkorú bűnözésben folyamatos a növekedés. Sajnos. az erőfeszítések ellenére a gyermek- és fiatalkorúak tudati, erkölcsi, környezeti, egészségügyi fejlődését befolyásoló veszélyeztetettség visszaszorításában kedvező irányú változást még nem sikerült elérni. A felmérések szerint megyénkben 2030 gyermek- és fiatalkorút lehet veszélyeztetettnek tekinteni. Ebben természetesen szerepe van azoknak a társadalmunk fejlődésével együtt járó változásoknak, melyek pozitív tendenciájuk mellett is létrehozhatnak bűncselekményt kiváltó okokat, vagy elősegítő körülményeket, de a veszélyeztetettség fő oka elsődlegesen a családi élet valamely rendellenességére, a kedvezőtlen családi környezetre vezethető vissza. Fontos tényre hívta fel a figyelmet a kiállítás megnyitásakor Dénesi Miklós rendőr alezredes, a főkapitányság osztályvezetője. „A bűnelkövető fiatalok 65 százaléka egész családban él.” El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy csak az elvált, tört családok gyermekeivel van gond. A kiállítás egyik tablója is erre utal. Egy gyulai fiatalkorú, aki társaival együtt 25 bűncselekményt követett el, , s ezáltal több mint 249 ezer forint kárt okozott, azt vallotta a bíróságon, hogy szüleitől mindent megkapott. Semmiben sem szenvedett hiányt. Ez azonban nem elegendő. A családi nevelés, az ellenőrzés hiánya rossz útra vezette. A legjelentősebb veszélyt változatlanul a munkakerülő, a bűnöző család jelenti a fiatalokra. Növekszik az eltartott. munkakerülő, csavargó fiatalok részvétele a bűnözésben. Ellenőrzés nélkül, céltalanul csavarognak az utcákon. Életmódjuk szükségszerűen különböző társadalomellenes magatartásokhoz vezet. Társadalmunk építésének jövendő sikereit alapvetően befolyásolja az, hogy milyenné neveljük a fiatal nemzedéket. A többség példamutatóan eleget tesz a követelményeknek. Egy szűk réteggel azonban baj van. Róluk és értük szól ez a kiállítás. Tettekben megnyilvánuló összefogást sürget. Ám ha mindenkit egyaránt felelőssé teszünk ebben a fontos kérdésben, közel állunk ahhoz, hogy a felelősséget eloszlassuk. Ki kell mondanunk. hogy a gyermek neveléséért elsősorban a szülők és az iskola a felelős. A szellemi, testi, erkölcsi fejlődésért, a családi házon és az iskolán kívüli viselkedésért egyaránt. Végső soron azonban a veszély- helyzetek megszüntetése, a fiatalkori bűnözés visszaszorítása csak akkor lehet eredményes, ha párosul az állami, a társadalmi szervek, s az egész társadalom összefogásával. A családi és az iskolai nevelés is csak így kaphat kellő erősítést. Fontos tanulsága ez a kiállításnak. Scrcdi János Az egyik napilapunkban rövid hír jelent meg a Honismeret folyóirat szerkesztősége által „Nekem szülőhazám” címmel kiírt pályázat eredményéről. Ezt olvasva figyeltünk fel id. Ungvári Mihály kötegyáni lakos nevére, aki nemrég vette át Székesfehérváron az első díjat tanúsító oklevelet és a vele járó jutalmat. A 70. életévében járó ember éppen munkába készülődik, amikor dél tájban bekopogtatunk lakása ajtaján. Igyekezni kell — mondja a felesége —, mert nemsokára indul a busz az állomásra. Férje onnan tovább utazik Gyulára, ugyanis a húskombinát mint rendészt alkalmazza. — Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy visszaemlékezéseit megírja, és a művet elküldje a pályázatra? — Három műszakban dolgozom. Különösen éjszaka tudok szakítani egy kis időt az olvasásra. A Honismeret című folyóiratból értesültem erről a lehetőségről. Már korábban is foglalkoztam helytörténetihonismereti témákkal. Például a Szabad Föld című lap kapcsán a tsz megalakulását ismertető írásomért korábban szintén kaptam egy oklevelet. A mostani pályázathoz egy érdekes esemény adta az ötletet.. . Közben fénymásolatok kerülnek elő egy nagyalakú borítékból. Az archív fotókkal illusztrált cikkek a Szovjetunió által 1941 márciusában visszaadott 1848- as zászlókról, illetve azok restaurálásáról szólnak. — Itt vagyok én — mutat az idős ember az egyik katonára. — Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Kunéri Gábor alezredes en- gemet jelölt ki a 48-as zászlókat átvevő egység parancsnokának. Amint a pályamunkámban is jeleztem. 1941-ben a Vereckei-szoros- ban levő Volócon, a 25. hegyivadász zászlóaljnál teljesítettem szolgálatot. Akkoriban az a hír járta, hogy a Szovjetunió visszaadja I. Miklós orosz cár csapatai által zsákmányolt 56 szabadságharcos zászlót Magyarországnak. Budapestről külön szerelvényt indítottak értük a Kárpátok felé. Felettesem parancsára 28 honvédet választottam magam mellé az alakulatból, akik zömmel nyírségiek voltak — Mire gondoltak, amikor vonatra szálltak? — Bizony, még az is megfordult a fejünkben, hogy esetleg „soha többé nem engednek már vissza”, vagy talán valahol útközbeh „felrobbantják” szerelvényünket. Később azután megnyugodtunk, amikor a kocsi ablakából kinézve megláttuk, hogy a vasútvonalat szuronyos szovjet katonák 50 méterenként biztosítják. A lavocsnyei pályaudvart tiszteletünkre feldíszítették. Leszálltunk a vonatról, s a több mint 50 tagú szovjet katonazenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt. majd az Internacioná- lét. Egységem a sorakozó után felvonult a 48-as magyar zászlókat tartó szovjet katonák elé. Kézfogás. őrségváltás. Kristóf fy József magyar követ beszéde után az átadást kísérő vezényszavak hangzottak el, majd díszmenet következett... Egyszóval, igyekeztem úgy leírni az egész, nagy jelentőségű katonai szertartást, ahogy láttam és átéltem. Ami egyébként aztán történt a politikában, annak később végzetes kimenetele lett. Ugyanis három hónapra rá Magyarország hadba lépett a Szovjetunióval. .. — Van-e az emlékei között olyan, amelyet érdemes lenne még megírni? — Igen. van. Ám. még előtte hadd mondjam el. hogy dr. Szabó Sándor a megyei pártbizottságtól évekkel ezelőtt felkeresett, és a katonaügyekről hosz- szasan elbeszélgettünk. Az ő javaslatára kezdtem bele önéletrajzom megírásába. Jóllehet, jelenleg a 200. oldalnál tartok, de még mindig „hadifogságban vagyok”. Ez utóbbihoz kötődik egy másik szándékom. Azt szeretném megtudni. vajon megvan-e az az emlékmű, amelynek elkészítésén dr. Lendvay Zsigmond hadapród őrmesterrel — egy szovjet tiszt irányítása mellett — 8 hónapon keresztül magam is dolgoztam. Ugyanis a Vörös Hadsereg vezetése Novorosszijszknál annak a 14 magas rangú tisztnek kívánt emléket állítani, akik hősi halált haltak a környéken. Különben ez a hely azon a részen található, amelyről Brezsnyev is írt A kis föld című könyvében .. . Kép, szöveg: Bukovinszky István Bevált a termovíziós hibakeresés I Új csótányfajok az állomáson? ■ ■ ■ Nemrég — csatlakozásom nem lévén — egy éjszakát a békéscsabai állomáson töltöttem. Tébláboltam egy ideig a csarnokban, nézelődtem, hol tölthetném el az időt viszonylag nyugodtan. Végül is akul- : túrváróterem melletti pádon helyczkcd; tem el a félhomályban. Alvásra nem gondoltam, azon kezdtem el morfondírozni, vajon miért nem lehet éjjel (22—06 óráig) és szombaton 14-től hétfő reggel 6 óráig — a kiírás szerint — igénybe venni a kultúrvárótermet, ahol — a neve alapján is feltételezi az ember — nyilván kényelmesebb körülményekre számít■ hat a fáradt utazó. Sok időm nem volt ezen gondolkodni, más vonta el a figyelmemet. Ahogy nézelődtem, egyszer csak egy nagy bogárra let- ; tem figyelmes. Azután egy másikra. Majd a többire. Az étterem ajtaja alól bújtak ki, sorjában. „Szép” példányok, legalább három centiméteresek, fekete, páncélos hátúak voltak. Népies nevükön svábboga■ rak vagy másként csótányok. ■ ■ I...........«PB............................ . Felkeltette érdeklődésemet a csótányok futkározása. Benéztem az ablakokon az állomás épületében levő kivilágított Utasellátó helyiségekbe is. Mindenütt ugyanazt tapasztaltam: a csótányok- vidáman szaladgáltak-rágicsáltak mindent és mindenütt, amit és ahol csak lehetett. Furcsa, de eddig úgy hittem, hogy a csótányok éjjel, de sötétben — a szakkönyvek is ezt írják — jönnek csak elő. Lehet, hogy egy újabb faj van kialakulóban, melynek az lesz majd a jellemzője, hogy fénykedvelő? Nagy nehezen megvirradván, az újságos melletti büféhez álltam be a sorba, hogy kávéval próbáljam fáradtságomat enyhíteni. Sorra kerültem. Kivettem egy kis zacskó cukrot a többi közül, s amint odapillantottam a cukrot tartalmazó bögrébe, annak alján: egy csomó kis csótány viaskodott. Néhány nappal később az állomás söntésébe tértem be — nappal. A sütemények között, igaz, csak egy kisebb döglött csótányt láttam. A pultokon azonban vidáman grasszáltak életben levő társai. Ha biológusok is olvassák ezt az írást, felhívom figyelmüket, a két új csótányfaj elnevezésére jogot formálok! Egy biztos csak eddig, a két új faj nevének mindegyikében benne lesz az, hogy békéscsa- bainensis... Pénzes Ferenc A Szék- és Kárpitosipari Vállalat debreceni hajlitottbútor-gyárában legfőbb exporttermékükből, az irodai, szállodai és bútorgarnitúrákhoz gyártott székekből a korábbinál 30 százalékkal többet szállítanak rubel- és dollárelszámolású piacokra. A 40 típusban gyártott bútorok vevője a Szovjetunió, Svédország, Hollandia, NSZK, Ausztria. A képen: modellválaszték a raktárban (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS)
