Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-25 / 252. szám

NÉPÚJSÁG 1983. október 25., kedd Luther-megemlékezések Luther Márton születésé­nek 500. évfordulójáról tu­dományos konferenciával, ki­állítással és hangversennyel emlékeznek ezekben a na­pokban Budapesten az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjában és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A kulturális központban működő német lektorátus az ELTE bölcsészettudományi karával közösen „A refor­máció és a német, valamint a magyar nyelv fejlődése” címmel október 27-től két­napos tudományos konferen­ciát rendez NDK-beli és magyar nyelvtörténészek részvételével az egyetemen. Október 27-én, „Martin Lu­ther — hatások és változások a társadalomban, a művé­szetben és az irodalomban” címmel nyílik kiállítás a Deák téri kulturális köz­pontban. A tárlat dokumen­tumai fővárosi könyvtárak, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből származnak. A budapesti Luther-megemlékezések zá­róakkordjaként november 2- án a drezdai vokalisták ad­nak hangversenyt a kultúr- központban. Kerékpáros bizottság alakult Ez évben megyénkben is riasztó mértékben növeke­dett a közúti balesetek szá­ma, ezen belül a kerékpáro­sok aránya. Az idén októ­ber közepéig annyi baleset történt megyénk útjain, mint az elmúlt évben ösz- szesen, a kerékpárosok ará­nya a tavalyinál lényegesen nagyobb — hallottuk tegnap délelőtt Békéscsabán, a ke­rékpáros bizottság alakuló ülésén, melynek létreho­zását minden megyében a Közlekedési Minisztérium kezdeményezte. Elsőként Sprőber József, a megyei tanács közlekedési osztályá­nak vezetője tájékoztatta a megjelent közlekedési szak­embereket — akik társadal­mi munkában dolgoznak majd a bizottságban — a kerékpáros közlekedés fej­lesztésével kapcsolatos el­képzelésekről. Békésben már évek óta kiemelt gondot fordít a megyei közlekedés- biztonsági tanács a kerékpá­rosok biztonságának foko­zására. Megyénkben van az országban épült kerékpár­utak nagyobb hányada, melynek hossza együttesen meghaladja a 13 kilométert. Alföldi megye lévén me­gyénkben is nagyarányú a kerékpárosok száma, több mint 250 ezerre becsülik. A Közlekedéstudományi Kutató Intézet munkatársai 350 oldalas tanulmányban elemezték a hazai kerékpár­forgalom jellemzőit. Békés megyében a különböző uta­kon 126 kilométeres szakasz, a kritériumrendszer alap­ján, a kerékpáros közleke­dési jelenségek miatt veszé­lyes. Ezek között is kiemelt fontosságú Gyulán a 44-es, Gyomaendrődön a 46-os, Mezőberényben és Békésen a 47-es főút átkelési szaka­sza, a megyeszékhelyen a 47-es főút bevezető szaka­sza. A külterületi utak kö­zött kiemelt helyen szere­pel Békéscsaba—Gyula, majd Békésszentandrás és Szarvas közötti kerékpáros forgalom. Máté András, a KM Köz­úti Igazgatóság forgalom- technikai vezető mérnöke a fejlesztésekkel kapcsolatos teendőket vázolta, az ütem­terv elkészítéséről, a helyi és a közlekedési tárca erő­forrásainak egyesítéséről szólt. A kerékpáros bizottság részletes programját decem­berre készíti el majd, és továbbítja azt a Közlekedé­si Minisztériumnak. —sz— n hulladékgyűjtési akció első félévi eredményei A Hazafias Népfront me­gyei hulladékhasznosítási operatív bizottsága október 24-én, tegnap délután ülést tartott Békéscsabán. A kor­mányprogramot támogató ta­vaszi és nyári hulladékgyűj­tési akció tapasztalatait Szegfű István, a HNF me­gyei titkárhelyettése ismer­tette. Megemlítette, hogy a 15 településen összesen csak­nem 370 ezer forint értékű hulladékot gyűjtöttek össze, ami országosan is elismerés­re méltó eredménynek szá­mít. Mindenekelőtt Békés. Doboz, Mezőberény és Te­lekgerendás HNF-bizottságai. illetve lakosai vették ki ré­szüket a szervezésből, s a gyűjtéssel kapcsolatod teen­dők ellátásából. Most, ősszel Békés megye kijelölt városaiban és köz­ségeiben újabb akció kezdő­dött el. A tanácskozáson szó esett azokról a jutalmakról is, amelyeket ez év végén ve­hetnek majd át a legered­ményesebben tevékenykedő HNF-testületek? az egyes te­lepülések. MÉH-vállalatok képviselői, továbbá a gyűj­tésben élen járó személyek. Befejezésül a jövő évi hul­ladékgyűjtési akció előkészí­tésére vonatkozó feladatokat beszélték meg az operatív bizottság tagjai. —y—n II lélektelenség nem öröklött nyavalya Az emberi együttélés veszedelmes kórokozója a lélektelen­ség. S akit megtámad, közömbössé, érzéktelenné válik má­sok iránt: elveszti ítélőképességét. Az influenzába kórokozóktól esik bele az ember, csakhogy abból az orvos kigyógyitja. De a lélektelenség ellen az orvos is képtelen orvosságot írni, s a patikában sincs semmi, ami kigyógyítana bárkit is ebből a nyavalyából. De ez nem örök­lött tulajdonság, hanem a társadalmi együttlét torz, és egy­ben groteszk kinövése. Mert ugye keserűen nevetséges, ha a hivatali gépezetben valaki úgy hiszi, hogy a maga akarata szerint döntheti el, mikor és miként intéz el valamilyen ügyet, vagy az elosztó apparátusban úgy véli, hogy akkor ad a vevőnek a keresett cikkből, amikor kedve tartja. Ne­vetséges, mivel azért állították ilyen vagy olyan posztra, hogy szolgálja a hozzáfordulókat. Ugyanakkor ijesztő is, mert a lélektelenségben leledzőkben eltompul a szolgálat­készség, elterpeszkedik rajtuk az önhittség, megszállja őket a felsőbbrendűség mámora, és se látnVk, se hallanak; ke­resztülnéznek mindenkin, akitől nem függ sem a jövedel­mük, sem az állásuk. Az egyik békéscsabai boltban egy asszony a hűtőpultban borsót keresgélt, mert arra volt szüksége. De mivel nem ta­lált, odaszólt a tőle két lépésnyire árut kirakó hölgynek, aki körül dobozok halmaza hevert, hogy nincs borsójuk? A hölgy szenvtelenül szólt vissza: „Nincs”. A pénztárosnő erre fölfigyelt és megszólalt, hogy hát a dobozokban van! De mivel az árut kirakó hölgynek a szeme se rebbent, felpattant a pénztártól, és felnyitott egy dobozt, s odaadta a kért zacskó borsót a vevőnek. Pedig tíz lépés­nyire volt a dobozoktól, és pénztári teendőit végezte. Ezt felemelő volt látni, és hátha a másikra is elöbb-utóbb hat a jó példa. Cs. P. Magyar közgazdászok és társadalomtudósok Kínában Tegnap Nyers Rezsőnek, az MTA Közgazdaságtudo­mányi Intézete tudományos tanácsadójának vezetésével magyar közgazdászokból és társadalomtudósokból álló küldöttség érkezett Peking- be, Liao Csi-linek a kínai Ha azt halljuk: tánc, csillogó szemű, suhanó pá­rosok villannak föl ben­nünk, fényes táncparkett, bálák, ragyogás. Az időseb­bek talán rég letűnt időkre emlékeznek, elmerengve, némi nosztalgiával. Ezért is, de a szépség, a romantika szeretete miatt is fogadta táblás ház október 22-én, szombaton este Békéscsa­bán, a Megyei Művelődési Központ nagytermében ver­senyre készülő táncosokat. Az MMK és a BEKÖT ez alkalommal csapatverseny­re hívta meg a táncot ked­velő közönséget, melyen Csehszlovákia, az NDK és Békéscsaba, E, D és C osz­tályos párokból álló csoport­jai mérték össze táncra ter- mettségüket, előadó készsé­güket. Produkcióikat há­romtagú nemzetközi zsűri értékelte. Az egyfordulós versenyen — amit Felczán- né Nyíri Mária táncpedagó­gus vezetett hozzáértő ele­ganciával, szakmai rutinnal — rendhagyó eredmény született. Azonos pontszám­mal a leunai és a Nové- Zámky-i táncosok végeztek az első helyen, csupán 8—9 ponttal hagyva maguk mögött a csabai versenyzőgárdát. Állami Reformbizottság al- elnökének, valamint Liu Kuo-kuangnak, a Társada­lomtudományi Akadémia al- elnökének a meghívására. A magyar küldöttség kínai szakemberek magyarországi látogatását viszonozza. Az est második részében — túl a verseny izgalmain — a társastánc valamennyi, ma élő formájából adtak ízelítőt a meghívott B, A és csúcsosztályos versenytán- cosok, sőt, paródiát is lát­hattunk az NDK-beliek Ré­gi német táncrend című ösz- szeállításában. A bemutató műsort egyébként 21-én es­te Csorváson, 23-án pedig Bélmegyeren is előadták a táncosok, óriási sikerrel. Jó érzés volt látni a szom­bat esti, nagyszabású ren­dezvényen a Megyei Műve­lődési Központ vezetőit, elő­adóit. akik megjelenésük­kel, közreműködésükkel is hangsúlyozták e nem min­dennapi találkozó jelentősé­gét. Pozitív hozzáállásuk minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a megyeszék­hely társastáncklubját or­szágszerte ismerik és elis­merik. Az intézmény egyéb­ként október 29-én, szomba­ton ismét táncos rendez­vénynek ad otthont, ezúttal E osztályos versenyzők bi­zonyíthatnak majd Békés­csabán. Sz. .1. Fotó: Gál Etil’ Falun élni D dős falusi asszony mondta, amikor arról kérdeztem, hogy ho­vá szeretne még eljutni az életben. „Elmennék Zalaka- rosra a fürdőbe, mert a szomszédasszonyom már volt ott, és azt mondja, hogy nagyon jó a reumára ... ” Az említett fürdőhelytől ta­lán 50 kilométernyire lakott. A fővárosban csak egyszer járt, még lánykorában a há­ború előtt. A megyeszékhe­lyen sem többször, mint ahány ujja a két kezén volt. Bezárt életet él-e még ma is a falusi ember? Aligha lehet a felvetett kérdésre sommásan válaszolni. És nem azért, mert nehéz a vá­lasz, hanem mert olyan át­ható erejű változáson ment át a falu. a vidék élete, élet­formája, hogy eredménye­ként ma már igazságtalan volna csak általában faluról, illetve városról beszélni. Hiszen falu az is, amelyik törpe vízmüvet épít, aszfal- toztatja — részben közada­kozásból, sőt, közösségi ösz- szefogásból — az utcákat, járdákat épít a kertek elé, új és tágas művelődési há­zat. s mi több: fürdőmeden­cét az iskolának ... És az is falu, amelyikből menthetet­lenül elszivárognak a lakók, marad magányosan düledező öreg házaival, s azzal az egy-két öreggel, akik a néma utcák között emlékeiket te­metik. Az elmúlt években még gyakorlat volt, hogy a fiata­lok letelepültek a városba, nem vállalták a szülők min­dennapos robotját. Lemond­tak a biztosnak és többnek látszó jövedelemről egy ma­gasabb szintű létezési for­máért, a nyitottságért, a választás lehetőségéért. Választásuk törvényszerű és egyben intő példa volt. Egy adott kor társadalmi, technikai, kulturális kincsei­ből minden állampolgárnak egyformán kell részesednie. A megoldás tehát egyfelől a falusi életforma gyors javí- tása, másfelől a kistermelők még erőteljesebb támogatása volt. A folyamat mára vissza­tért rendes kerékvágásába, és egyre több helyütt látni, hogy új házat építenek ma­guknak a fiatalok. Az sem ritka már, hogy leteleped­nek a szülők falujába, vál­lalva továbbra is a felnevelő közeggel a közösséget, de a 'közeli városba járnak be dolgozni, kétlaki, mégis elfo­gadhatóan harmonikus mó­don. Mert otthont találtak ma­guknak az átalakuló falu­ban, ugyanakkor megtalál­ták a városban a városi élet és a munka előnyeit. Otthon a kiskertben megterem a ve- temény és egy-két állatot is el lehet látni. Ha pedig majd megjön az első gyerek, a fe­leség úgyis vele marad, s akkor már mindig lesz ön­zője a háznak, gondozója a kertnek, amíg a férj a vá­rosban dolgozik. Ha ott dol­gozik mindvégig és nem szánja rá magát, hogy visz- szatérjen a faluba. Nem csak anyagi megfon­tolások motiválják ezeket a döntéseket, noha azokat nem figyelembe venni súlyos hi­ba volna. De legalább eny- nyire fontos — éppen a könnyen helyet változtató fiatalok mozgása, illetve helyben maradása (sőt nem ritkán visszatérése) mutatja —, hogy csak az anyagi meg­fontolások nem elegendőek. Olyan, pénzben nem kife­jezhető feltételeket is köve­telnek maguknak, amelyek többnyire a városi életforma áldásai. Amit összegezve nyugodtan nevezhetünk a társadalmi jelenlét igényé­nek. Azt például, hogy legyen könyvtár, ahol jó könyveket lehet válogatni, azt árusítsa a falusi bolt, ami a város­ban is kapható, modernizált legyen a lakóház és bizton­ságos a közlekedés. Hogy ne csak a szomszéd községből vagy az állatorvos lakásáról lehessen telefonálni, hogy kihordja a postás a levelet és az újságokat, ha éppen előfizetik. És még egy sereg igényt lehetne sorolni, ami mind a társadalmi jelenlét élményének teljesebb átélé­sét hivatott segíteni. □ éldák sorával lehetne igazolni: számos eredmény született ezen a téren, önmagában bi­zonyít a terjeszkedő, meg­újuló falvak utcáin futkáro- zó egyre több gyermek lát­ványa. De a folyamat nem áll és nem is állhat meg. S éppen ezért, az igény a részvételre a köz megnyilvá­nulásaiban szükségszerűen fokozódni fog. Amíg nem teljesül véglegesen kialakít­va egy olyan harmonikus és új típusú falusi életfor­mát, amit voltaképpen már csak a földrajzi elhelyezke­déséből eredően lehet falusi­nak nevezni, a lényegét ille­tően — néhány sajátosságtól eltekintve — megfelel annak a színvonalnak, tartalomnak, ami mindenkit megillet. Él­jen bárhol is az országban. Bencsik András Nemzetközi csapattáncverseny Békéscsabán Birság — környezetünk védelmében A környezetvédelemmel kapcsolatos gondokról és fel­adatokról napjainkban egy­re gyakrabban esik szó. Még mindig nem számolunk komolyan azzal a veszéllyel, amelyet a környezetünk, a természet szennyezése je­lenthet. Jóval ritkábban hal­lunk arról, hogy felelősség­re vonásra került sor. A kö­vetkezőkben éppen erről lesz szó. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Dél-alföldi Felügyelősége augusztus elején helyszíni szemlét tartott a MEZŐGÉP gyulai egységénél, és meg­állapították, hogy a gyáregy­ség a galván üzeméből kike­rülő veszélyes hulladék ke­zelésénél megszegte az át­meneti tárolásra, illetve ár­talmatlanításra vonatkozó kötelezettségeket. Ezért a felügyelőség 250 ezer forint bírság megfizetésére kötelez­te a gyáregységet. A Csepel Autógyár szeghalmi gyáregységében egy öltözőt alakítottak át klubbá. Tervezik, hogy a jövőben rendszeresen összehívják itt a nyugdíjasokat, lehetőséget adnak az ifjúság szórakozására is. Ha igény lesz rá, szakköröket is indítanak a szépen berendezett klubban, melynek elkészítésében sokat segítettek a KISZ-esek társadalmi munkában. A kellemes szórakozást a kényelmes, esztétikus berendezés mellett színes tv, lemezjátszó, magnó és rá­dió teszi teljessé. Képünkön az utolsó simítások a klubhelyiség „birtokba adása” előtt Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents