Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-02 / 233. szám
o NÉPÚJSÁG 1983, október 2., vasárnap Egy kommunista harcos emlékezete Hetvenöt éve született Gyáros László Hetvenöt évvel ezelőtt született Budapesten Gyáros László, a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló harcosa. Az érettségi után aranyműves szakmát tanult, s már 18 évesen tagja lett a nemesfémes szakszervezetnek. Abban az időben még élt a hagyomány: a felszabadult fiatal segédek, mielőtt elhelyezkedtek volna, „val- coltak”, vagyis külföldi útra mentek, s olyan helyeken dolgoztak, ahol az adott szakma fortélyait leginkább el lehetett sajátítani. Gyáros László Belgiumba ment, s Brüsszelben kapcsolódott be a kommunista pártba, 1931- ben. Később a belgiumi magyar nyelvű pártcsoportok központi vezetőségének titkára lett. Amikor 1936 júliusában spanyol ellenforradalmár tisztek fellázadtak a demokratikus kormány ellen, magyar kommunisták egész sora sietett a spanyol nép segítségére. így 1936 őszén — sok-sok társával együtt — ő is tagja lett a nemzetközi brigádnak. Századosként, zászlóalj politikai tisztként küzdött. A fronton háromszor sebesült meg, harmadik alkalommal elvesztette —ez Jaramánál történt — a bal kezét. A véres polgárháború ekkor már a végkifejlethez közeledett, a németek és olaszok által is támogatott fasiszta túlerővel szemben hasztalan volt minden hősiesség. A spanyol földet elhagyó nemzetközi brigadis- ták franciaországi internáló táborba kerültek. Innen jutott el 1939-ben Gyáros László — szovjet segítséggel — Moszkvába, ahol gondos gyógykezelésben részesült. Felépülése után a moszkvai rádió magyar szekciójának munkatársa lett, s az idegen nyelvek főiskolájának francia szakán folytatta tanulmányait. A második világháború kitörése után — a rá annyira jellemző módon — nem élt a spanyol polgárháború sérültjeinek kijáró kímélettel. Közvetlenül részt akart venni a fasiszták elleni harcokban, Magyarország felszabadításában. Magára öltötte hát a szovjet hadsereg politikai századosi zubbonyát, hogy a fronton folytassa a fasizmus ellen azt a küzdelmet, melyet a spanyolországi vereség félbeszakított. Számtalan ütközetben vett részt, s harcokkal, megpróbáltatásokkal teli életének nagy elégtétele volt ez. Annak idején ösztönös lázadóként, mint képzetlen fiatal munkás vágott neki a világnak. Most mint tudatos harcedzett, tapasztalt kommunista térhetett vissza felszabadított hazájába. A szovjet hadsereg lapjának, az Üj Szónak lett a segédszerkesztője, majd szerkesztőként tevékenykedett a Magyar Távirati Irodánál és különböző lapoknál. Több mint egy évtizedet töltött fontos diplomáciai posztokon. Volt a Külügyminisztérium szóvivője, s az ellen- forradalom leverését követő időszakban a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke is. Mint ízig-vérig internacionalista és nagy tapasztalaté diplomata, mindig fontos feladatának tekintette a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésén való munkálkodást mind a sajtó területén, mind pedig a Partizán Szövetségben, amelynek élete végéig aktív és megbeszélt tagja, funkcionáriusa volt. Sokan szerették, s bár kora ifjúságától kezdve jócskán volt köze a történelemhez, annak formálásához, s a kommunista mozgalom első soraiban küzdött, soha nem öltötte magára a veterán megkövült pózát. Személyisége szinte időtlen és örökifjú maradt: ezért is talált olyan könnyen utat mindig a fiatalabb generáció szívéhez is. U. L. Zodiákus kerámiakompozíció A mezőberényi Petőfi Művelődési Központ péntek óta új kerámiakompozícióval gazdagodott. A lépcsőfeljáróval szemközti falfelületet díszítő műalkotás Takács Győző képzőművész munkája. A 12 állatövi — úgynevezett zodiákus — csillagképet ábrázoló kerámiakompozíció egy óraszerkezetet ölel körbe. Az év 12 csillagképét 12 óra alatt járja meg a mutató, jelképezve az idő múlásnak mindennapos és filozofikus tartalmát. Az 1100 fokon kiégetett kerámiaalkotás a sárga és a zöld árnyalatait használó formáival a hagyományos népi kerámia stílusára épít. Az avatás a képzőművészeti világhét eseménysorába illeszkedett. Avatóbeszédet dr. Becsei József, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese mondott, majd Faragó Laura népdal- és oratórium énekművész szórakoztatta a szépszámú érdeklődőket. Fotó: Gál Edit Kiskapuk Nem azokról a kiskapukról szólok, melyeket csak egyesek használhatnak, melyek segítségével gyorsabban intézhetik el dolgaikat, vagy akár jogtalan előnyökhöz jutnak mások rovására, az ilyen — képletes — kiskapuk „kulcsát” ismervén. A címben jelzett kiskapuk valóságosak, és az a döntő ismérvük, hogy mindenki számára csak ezek használhatók. Vagyis, alapjában véve nagyon demokratikus természetűek. Bizonyára sokan találkoztak már ilyenekkel. Nagyobb intézményeinkre (művelődési házakra, iskolákra, de üzletekre és egyéb rendelstetésű épületekre is gondolok) jellemzőek ezek a kiskapuk. Ügy találhatjuk meg őket, hogy be akarunk menni valahova a nagykapun — és nem tudunk. Szerencsés esetben hamarosan felfedezünk valahol egy nyilat, fölötte felirat: bejárat az udvarban, vagy oldalt, vagy az X. utca felől, stb. Ha nincs szerencsénk, felirat sincs, kénytelenek vagyunk körbejárni az adott épületet, míg — egy kiskapun — végre beléphetünk. Ügy tűnik tehát, hogy nagyon sok helyen a főbejáratokra egyáltalán nincs szükség, azok nélkül a belső terek is jobban kihasználhatóak lennének. Éppen ezért, mint annak idején Cato Carthago elpusztítását, javaslom a nagykapuk megszüntetését! Félek azonban, nem lesz javaslatomból semmi, mert gyanítom, vannak már olyan ügyeskedők is, akik megtalálták már a használaton kívüli nagykapukhoz is a „kulcsot”... P. F. Módszertani füzetek Az agitáció, oktatás, szemléltetés kérdéseivel foglalkozó folyóirat új (11—12.) számában megkezdte azoknak az előadásoknak a közlését, amelyek az MSZMP Politikai Főiskolája pedagógiai tanszéke által rendezett továbbképző tanfolyamon elhangzottak. így többek között itt olvasható Ancsel Éva a meggyőzés problémáiról, Lukács József a világnézet-formálás néhány időszerű kérdéséről, Zrinsz- ky László a tanuláselméletről és tanulásirányításról, Koltai Dénes a meggyőződés fogalmáról és hatékonyság- vizsgálatáról szóló eladása, dr. Szabó Attila az audiovizuális ismerethordozók tervezéséről, dr. Vörös Imre a segédeszközök felhasználásáról, a megismerési folyamat dialektikájában írt cikket. A hírek rovatban olvashatunk a jubileumi lipcsei politikai filmfesztiválról, valamint arról, hogy a Szovjetunióban hogyan szervezik meg a szemléltetőanyagok kiadását. Statisztika A diplomás fiatalok népesedési, foglalkozási jellemzőiről és anyagi viszonyairól bocsátott közre kiadványt a Statisztikai Kiadó Vállalat. A statisztika szerint 1970 óta csaknem kétszeresére emelkedett a 35 éven aluli diplomás fiatalok száma az országban, ma már jóval több mint 200 ezren vannak, s a mintegy félmillió diplomás több mint 42 százaléka tartozik ebbe a korosztályba. A nők aránya a fiatal diplomások között meghaladja az 50 százalékot, ami jóval magasabb a korábbiaknál. Néhány területen egyértelműen kimutatható az elnőiesedés: az oktatásban a nők aránya a fiatalok körében 77 százalék, ezen belül a 25 éven aluliaknál 88 százalék. Ugyancsak többen vannak a nők a közgazdászok között — 66 százalék —, az egészségügyi dolgozóknál — 61 százalék —, a kereskedelmi szakmában — 59 százalék — és a jogi területen — 55 százalék. Ez utóbbi szakmában a legszembetűnőbb a változás, hiszen az idősebb jogi diplomások között a nők aránya mindössze 13 százalék.Bolgár kórus koncertje A héten megyénkben vendégszerepeit . vracai vegyes énekkar a békéscsabai zeneiskola koncerttermében lépett fel. A bolgár kórus műsorának első része a reneszánsz zenétől az avantgarde hangzás világáig ívelt át. A Bojcso Dimov karnagy által vezetett együttes pontos stílusérzéke, kiegyenlített hangzása és jó tempója már ebben a részben is feltűnt. Kedves gesztus volt vendégeinktől Kodály Zoltán Esti dalának magyar nyelvű előadása. Majd Kodály: Túrót eszik a cigány műve bolgárul szólalt meg. A fordítás ötletes prozódiáját remekül használta ki az együttes, és jájékos, temperamentumos előadásmódjával méltán aratott sikert. A második rész egy Magyarországon ritkán hallható énekszámmal kezdődött: a kórus egy pravoszláv liturgiából adott elő részletet, melyben különösen a szép hangzású, telt basszus domborodott ki. Aztán bolgár kórusművek következtek, s ezekben az együttes már felsorolt erényei még inkább felhívták magukra a figyelmet. — út — Fotó: Veress Erzsi Rend, fegyelem, ifjúság N em tudom, volt-e olyan időszak a történelemben, amikor a felnőttek meg lettek volna elégedve a fiatal nemzedék magaviseletével és életszemléletével. Kezdve a bibliánál, garmadával idézhetnénk példákat az ifjúság „romlottságára” olyan irodalmi és történelmi művekből, amelyek általában megbízható képet festenek saját koruk társadalmi állapotáról, éppenséggel tehát ezt is elhihetnénk nekik. De ne higy- gyük el! Mert ha hitelt adnánk a sok százados kordokumentumok állításainak, ha alapos lett volna az ősök dohogása, miszerint a fiatalság testi és szellemi ereje, erkölcse évről évre, századról századra hanyatlik, akkor hovatovább már az emberiség elkorcsosulásánál és kipusztulásánál kellene tartanunk. Erről azonban szó sincsen. Azoknak van igazuk, akik nem dekadenciáról, hanem a mindenkori felnőttek és if- jok gondolkodásmódjának és életvitelének különbözőségéről beszélnek, és az eltérő jelleg láttán nem vonnak le szélsőséges következtetéseket, tudván, hogy az ifjúságot ostorozó felnőttek is voltak fiatalok, és akkor apáik velük sem voltak megelégedve. Mindez persze csak általában véve igaz, több emberöltőre, úgy is mondhatnánk, hogy csak hosszú távra érvényes, rövid távon ugyanis, azaz a jelenben mindig lehetnek, s gyakran vannak is nyugtalanító jelenségek a fiatalok magatartásában. Napjainkban legtöbbször a rend és a fegyelem lazaságáért, a kötelességtudat hiányáért marasztaljuk el gyermekeinket otthon is, az iskolában is. A füstölgések hátterében vajon mennyi az igazság? A választ megkönnyíti, ha a gyakorlati tapasztalatokat vesszük szemügyre a rend és a fegyelem, valamint a munkához való viszony szempontjából. Még a legmegértőbb pszichológusok is elismerik, hogy e téren nincs minden rendben; a kultúrálatlan viselkedés riasztó tüneteivel azok is találkozhatnak, szinte naponta, akiknek nincsenek iskolás korú gyerekei. Gyakran hallunk, olvasunk ijesztő történeteket a gyerekek durvaságáról, meghökkentő verekedésekről, út- széli trágárságokról, elharapódzó vandalizmusról. És a leggyakoribb panasz: mind több az olyan gyerek, aki nem akar tanulni, nem szeret dolgozni; úgy megriadnak ők a legkisebb erőfeszítéstől is. mint az ördög a tömjénfüsttől. Hallani persze szívet melengető esetekről is, igaz, némileg ritkábban, aranyos- kedves, tisztelettudó, szolgálatkész gyerekekről. Nem mintha kevesebben volnának, mint a rendbontók, de hát — egy közmondással élve — a rossz hír szárnyon jár, a jó hír csak kullog. íme, két arca van az ifjúságnak. A panaszkodók ilyenformán sokszor túlságosan sötétnek látják a világot, mert a mai fiatalok sem ördögök. Jó gyerekek, rossz gyerekek mindig vpltak, és lesznek a jövőben is, már csak ilyen az emberi természet. De azért nem szabad ám mindent a természettel magyarázni, mert általában vett, úgynevezett örök rosz- szaság tulajdonképpen nincsen. Az ember magatartása, például a fiatalság kifogásolt rendeletlensége vagy durvasága: „társadalmi termék”, ennélfogva mélyebb okokra vezethető vissza, mint az egyéni' alkat, vagy a még oly tetszetősen hangzó kordivat. Az ifjúság arculata mindig olyan lesz, amilyenné a felnőttek keze és példája formálja. Szaporodnak fiataljaink viselkedési zavarai az iskolában, az utcán, a munkahelyen? Számos jel valóban erre vall. De ez már nemcsak az iskola belső ügye, hanem erős sodrású társadalmi kérdés is. Mert ha a „nagy” társadalmi együttélés régióiban sincs minden rendben, ha mind többen elhajítják az erkölcsi kötőfékeket, akkor az iskola hogyan is lehetne érintetlen sziget, különb, mint a társadalom? Mindent egybevetve, az itt a kérdés, hogy az utóbbi időben helyesen neveljük-e gyerekeinket. A rend és a fegyelem \ dolgában milyen példát mutatunk nekik, s állítunk-e eléjük erőfeszítésre késztető, egységes követelményeket? Mi sem volna könnyebb, mint rávágni: foglalkozzék az iskola ezekkel a kérdésekkel, elvégre a nevelés az ő dolga, ráadásul ott is meglazultak a rend eresztékei, ott is léket kapott a követelmények hajója. De hát ezt mégse mondjuk, mert az iskola nem egyedül, és nem elszigetelten végzi az ifjúság nevelését, hanem sajátos társadalmi munka- megosztásban. Réges-rég óta. Nem sokra megy ugyanis az intézményes nevelés, ha a társadalmi tényezők nem azonosulnak az iskola céljaival, elsősorban közömbösség miatt. Az idei tanév a belső nyugalom jegyében indult meg iskoláinkban. A pedagógusok alkotó erejüket mindinkább az oktató-nevelő munka hatékonyabbá tételére és a közösségi nevelés hadállásainak megerősítésére fordíthatják. Köpeczi Béla művelődési miniszter is figyelmeztetett rá tanévnyitó beszédében, hogy ennek eléréséhez „értelmes fegyelemre és rendre van szükség, amelyben az igazi értékeket, s ezek között is a jól végzett munkát megbecsülik és megbecsülteik”. M unka, kötelesség, rend — vezérszavak ezek a mai iskola pedagógiai szótárában, és azoknak kell lenniük a családi nevelésben is. Olyan eligazító szavaknak, amelyeknek gyakorlati fedezete van itt is, ott is. Hiszen a jó munkához kívánatos rend és fegyelem nem valósul meg attól, hogy pusztán csak óhajtjuk. Tenni is kell érte. Vagyis értelmes munkát és követendő példát kell nyújtanunk gyerekeinknek, különben unatkozni fognak, amitől csupán egy lépés a rendetlenkedés, vagy a tunyaság, később pedig a munkakerülés követheti. Aligha akad olyan szülő, aki ezt szánná gyerekeinek. P. Kovács Imre Határörközséggé avatták Rozsályt Szombaton a Szabolcs- Szatmár megyei Rozsályt és társközségeit határőrközséggé avatták. A falu és a szomszédos települések — Zajta, Gacsály, Kishódos, Nagyhódos, Méhtelek, Garbóié és Tisztaberek — lakóinak Heizer György határőr ezredes adta át az erről szóló dokumentumokat. A katonai tiszteletadás keretében rendezett ünnepségen tizenöt önkéntes határőrnek Kiváló Határőr kitüntetést adományoztak. Az avatóünnepség a települések és a határőrség öntevékeny kulturális csoportjainak bemutatójával ért véget.