Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
1983. október 22., szombat ü kisiparosok és a társadalombiztosítás KlOSZ-választmányi ülés Békéscsabán A Kisiparosok Országos Szövetsége közreműködik a társadalombiztosítési és egyéb szociális feladatok ellátásában. Ilyen a megfelelő segítség és tájékoztatás, az idős és nyugdíjas mesterekről való gondoskodás. Erről tárgyalt többek között péntek délelőtti ülésén a KI- OSZ Békés megyei Szervezetének választmánya Békéscsabán. Részt vett a testület munkájába Duna Pál, a megyei tanács titkárhelyettese. Szegfű István, a HNF megyei titkárhelyettese, dr. Vízhányó Mihály, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság titkárságának vezetője és Szabó Tibor, a KIOSZ országos választmányának tagja. Az 1982. január 1. óta érvényes társadalombiztosítási törvény csaknem olyan jogokat garantál a kisiparosoknak. mint a vállalatoknál, a szövetkezetekben és az intézményekben dolgozó embereknek. A kisebb eltérések a kisipar sajátosságaiból adódnak. Kétségtelen, a megnövekedett társadalom- biztosítási teher kihatott a létszám alakulására és a szerkezeti összetétel is változott. Megyénkben havonta 3 millió 200 ezer forint társadalombiztosítási járulékot kellene fizetni a kisiparosoknak. Csakhogy ezt nem mindenki tartja kötelességének, hiszen a KIOSZ nyilvántartása szerint a tartozás eléri a 6 millió forintot. Az érdekképviseleti szerv mindenképpen feladatának tekinti a meggyőzést, a figyelmeztetést, mert a nemfizetés az ipar megvonásával is járhat. A megyei szervezet rendszeresen megkapja a társadalombiztosítási igazgatóságtól az adósok névsorát, az alapszervezetekben pedig elbeszélgetnek az érintett kisiparosokkal. Ennek eredményeként többen befizetik tartozásukat, vagy részletfizetésre kérnek engedélyt. Van egy réteg azonban, amelyikkel képtelenség szót érteni, egyszerűen nem hajlandók a társadalombiztosítási járulékot fizetni. Pedig az év első felében az 1425 kisiparos csaknem 7,5 millió forint táppénzt, családi- és jövedelempótlékot, illetve 92 ezer forint terhességi, gyermekágyi segélyt kapott. Ebben természetesen nincs benne a nyugdíj. Az sem elhanyagolható: 1982. január 1. óta 986 kisiparos kérte a társadalombiztosítási és baleseti járulék fizetése alól a felmentést, amelyből mindössze 150-et utasítottak el. A választmányi ülésen megválasztották Bordiné Szilágyi Ilonát a KIOSZ megyei titkárhelyettesének, Szabó Tibor pedig átnyújtotta a Kiváló Munkáért kitüntetést Wagroszta Bélának és Hidi Andrásnak, a Kiváló Kisiparos elismerés ezüst fokozatát Balogh L jós kapta. (Seres) Napirenden a szövetkezetek kiegészítő tevékenysége A békés-csanádi löszhát legészakibb nyúlványain, jó minőségű vályogtalajon gazdálkodó hunyai Hunyadi Tsz tevékenységének, - eredményeinek, gondjainak elemzésével kezdődött tegnap, pénteken délelőtt a tsz-szövet- ség termelésfejlesztési bizottságának soron következő ülése Bélmegyeren. Az elnök, Petényi Szilárd beszámolóját követően Pelle Tamás, a szövetség munkatársa Békés megye tsz-einek kiegészítő tevékenységéről beszélt, és ugyanezzel a témával foglalkozott saját szövetkezetét vizsgálva Perecz Sándor, a bélmegyeri Üj Barázda Tsz elnöke. Ahogy a bélmegyeri tsz-t, úgy megyénk többi szövetkezetét is a gazdasági kényszer vitte a kiegészítő tevékenység felé. Ezen a téren az utóbbi néhány esztendőben dinamikus fejlődés következett be: míg az alaptevékenység nettó árbevétele 1982-re megduplázódott 1975- höz viszonyítva, addig a kiegészítő tevékenységeké több mint három és félszeresére növekedett. Ma — az említett mutatót tekintve — a kiegészítő tevékenységek aránya országosan meghaladja a 48 százalékot, Békés megyében a 36 százalékot. Az ebből származó bevételek legnagyobb hányada nálunk kereskedelmi tevékenységből származik, kisebb az ipari, építőipari tevékenység aránya. Ami a jövedelmezőséget illeti, ágazatonként eltérő, ám az országos átlagnál kedvezőtlenebbül alakul. Ennek oka a jövedelmezőbb ágazatok — ipar, szállítás — kisebb részaránya is. A kiegészítő tevékenység a vizsgálatok szerint döntően elavult épületekben, alacsony értékű gépekkel, eszközökkel folyik, ami azt sejteti, jelentősebb befektetés nélkül e termelés számottevően nem bővíthető. Noha manapság a rendelések és a beruházási lehetőségek csökkenése folytán egyre nehezebb kiegészítő tevékenységet beindítani, a tsz- ek mégsem nélkülözhetik ezek eredményeit a kedvezőtlen természeti feltételek, az időjárás okozta termés- kiesések hatásának ellensúlyozására. —szatmári— Két év híján 20 éve foglalkozik az orosházi Űj Élet Tsz gyümölcsfák telepítésével, értékesítésével. Kilenc faj: alma, körte, birs, naspolya, meggy, cseresznye, kajszi, szilva, őszibarack közel 100 fajtáját termesztik 1965 óta. A termelőszövetkezet állítja elő a vadalanyokat, amelyeket azután beoltanak a megfelelő fajtára. Hajdan 5 ezer gyümölcsfát neveltek a gyümölcsfaiskolában, jelenleg közel 60 ezer darab áll a vásárlók rendelkezésére. Ebben az esztendőben csaknem 4 ezer gyümölcsfát exportál a közös gazdaság a Német Demokratikus Köztársaságba. A facsemeték értékesítését a kiskerttulajdonosoknak és a telepítő gazdaságoknak október 20-án kezdte meg a szövetkezet Fotó: Lónyat László Sikeres a műszaki vetélkedő Félidejéhez érkezett a megyei műszaki vetélkedő, melyre az eredetileg kitűzött 40 ezer forint összértékű díjakon felül különdíja- kat ajánlott fel a Békés megyei MEZŐGÉP Vállalat, a FORCON békéscsabai gyára, a vízgépészeti vállalat, a HA- FE és a megyei KlSZ-bizott- ság. Az értékelők hétről hétre mintegy ötszáz válaszlevelet dolgoznak fel. A jeligeként is szolgáló személyi számokból megállapítható, hogy a válaszolók életkora 18-tól 60 évig terjed. Érdekes tapasztalat az is, hogy nagyon kevesen vannak, akik minden fordulóban helyes választ küldtek be. így még most is érdemes bekapcsolódni a vetélkedőbe, mert van esély a döntőbe jutásra. Sokan igénylik a szervezőktől — de lapunkhoz is érkezett már ilyen kérés —, hogy a Békés megyei Népújság ne csak a kérdéseket, hanem a helyes válaszokat is tegye közzé. Sajnos erre terjedelmi okokból nincs lehetőség, ugyanis a válasz gyakran egy terjedelmes műszaki leírás. A döntőn azonban — melynek helyét és pontos idejét lapunkban is közölni fogjuk — minden érdeklődő megismerheti a megoldásokat. —i —ó II Generál az olaj- megtakarításért A békéscsabai Generál Szolgáltató Szövetkezet brigádjai az energiatakarékosságot nagyban segítő vállalást tettek: ingyenesen beállítják és beszabályozzák az olajkályhákat a megye területén. Az akció november 1- én kezdődik és egész hónapban tart. Az akciót az teszi indokolttá, hogy a szerviz tapasztalatai szerint nagyon sok helyen rosszul működnek a fűtőkészülékek. Hibás beállítás, vagy elhasználódott alkatrészek miatt nemcsak az olaj fogyasztás nő meg, hanem romlik a hatásfok, a készülék erősebben kormoz, és végső soron hamarabb tönkremegy. —i —ó Védőruhában, derékig érő vízben Fotó: Veress Erzsi Őszi nagy lehalászás Biharugrán Szeptember 20-tól november 25-ig tart a biharugrai tavak őszi nagy lehalászása. Közben naponta 40 tonna hal kerül a hálóba. Ezeket válogatás, mérlegelés után tartálykocsikba rakják és nz üzletekbe vagy a telelőkbe szállítják. Mikics Imre kerületvezetőtől azt is megtudom, hogy a 22 tóban a legtöbb a ponty, a növényevő hal, az amur, a fehér és a pettyes busa aránya 35 százalék, egy százalék a harcsa és a csuka. — Jó ez az arány? — érdeklődöm. —. Hozam szempontjából igen. A jelenlegi árak mellett azonban harcsából és pontyból kellene több. — Minden eladható? — A növényevő halak egy részére most nincs piac. Egyelőre tároljuk azokat. — Miből van exportigény? — Busából és kisebb mennyiségben ragadozó halakból. * * * Az előzőekből arra lehet következtetni, hogy a növényevő halakból kevesebbre, míg a pontyból és a ragadozókból többre van szükség. Ehhez azonban Mikics Imre hozzáfűzi: — A változtatást meg kell oldani, de költség emelés nélkül. (Tudni kell, hogy a növényevő halak termelése olcsóbb.) — Milyen arányt terveznek kialakítani? — Tíz százalék lesz a növényevő, öt a ragadozó hal és 85 százalék a ponty. — Megvannak hozzá a feltételek? — Vannak felsőfokú képzettségű szakemberek: Besenyei László, a halászati ágazat vezetője, Kovács Zoltán, a helyettese, Szita János pedig központi agro- nómus. Persze én magamis közéjük tartozom. Van hallaboratóriumunk és az is lényeges, hogy a halászaink átlag 10—15 éves gyakorlattal rendelkeznek. — Elegendő a takarmány? — 3 ezer 100 tonna takarmányt tárolunk, ami elég lesz az új termésig. Műtrágyából is annyi van, ameny- nyi kell. Egyébként a műtrágya az algatermeléshez szükséges, ami az apró rákok éltető eleme is, a kettő együtt pedig nélkülözhetetlen haltáplálék. — Szóval hízhatnak a pontyok .. . — A műtrágyázással fokozott természetes haltáplálék nem hizlal és emellett kevesebb takarmányt is fogyasztanak a halak. így gazdaságosabb a termelés, és a nem kövér biharugrai ponty megtartja jó hírnevét. — Mennyi egy kiló hal élősúly-önköltsége? — Tavaly 32 forint 50 fillér volt, az idén talán egy forinttal kevesebb lesz. A jobb eredményt úgy értük el, hogy a tenyészhalat most már mi magunk állítjuk elő. Hozzájárul ehhez a takarmány jobb hasznosítása is. * * * Az őszi lehalászásnál katonák is segédkeznek. Akik most itt vannak, a harckocsit hagyták ott átmenetileg. Szendrei Endre főtörzsőrmester a begécsi üzemegységben dolgozók parancsnoka, aki elmondja, hogy először vannak Biharugrán. Neki is újdonság a halászat, mint a beosztottjainak, de egy-két nap alatt megtanulták a tennivalókat. Kovács Imre honvéd csak olyan halat látott, amilyent a horgászok szoktak fogni. De ekkorákat és annyit együtt, mint amennyi itt van, elképzelni sem tudott volna. Tokodi István őrvezetőtől megkérdezem: — Tetszik a munka? — Érdekes. De nem köny- nyű az, amit csinálunk. Nyolc óra alatt eléggé kifáradunk — mondja. — Akkor biztosan van étvágyuk is. — Van étvágy, van ennivaló. Panasz nincs. Ifjú Belinszky Sándor üzemegység-vezető elmagyarázza a munkafolyamatot. Látom, ketten derékig érő vízben — persze védőruhában — szedik ki a hálóból és rakják az emelődarun függő szádba a halakat. A rakományt azután a daru a válogatóasztalra emeli. Válogatás után mérlegelés következik, majd a halakat a tartálykocsiba emelik és a telelőbe szállítják. * * * A sziki üzemegységbe érkezve feltűnik, hogy a mérlegnél egy asszony szorgoskodik. — Hogy érzi magát ennyi férfi között? — kérdezem tőle. — Nagyon jól. Szeretem a halászatot és a friss levegőt. — Meg is fizetik a munkáját? — Hát, arról lehetne beszélni. Nem sokat kapok, pedig nyugdíj előtt állok. — Mit tesz még, hogy több keresethez jusson? — Otthon jószágot nevelek. Van két kocám, két hízóm, 18 malacom. — Akkor nincs baj. — Baj nincs. De van négy fiam, akik közül a legkisebb most katona. Három már önálló életet él, de a negyedikről még gondoskodnom kell. Muntyán János brigádvezető elégedett. — Nyolcvan mázsát halásztunk le. A tótervet teljesítettük — mondja, ami azt jelenti, hogy ebből a tóból annyi hal került ki, amennyire a gazdaság számított. — Jó ez a halászoknak is? — Igen. Ennek alapján kapunk lehalászási prémiumot. — Rendben van minden? — Azt nem mondhatom. Ha mélyebb lenne a halágy, vagyis az a víz, ami a tó leengedése után a parti részben marad, akkor sokkal jobb lenne a helyzet. Kevesebbszer kellene a hálót meghúzni és sértetlenek maradnának a halak. Más szavakkal: termelékenyebb lenne a munka és csökkenne a veszteség. * * * A halágy mélyítése azonban sok millió forintba kerülne, mint ahogy az utak megépítése és más szükséges létesítmények létrehozása is. Ezekre azonban egyelőre nincs pénz. Ám jó gazdálkodással, az exportlehetőségek kihasználásával és a hazai fogyasztás növelésének elősegítésével bizonyára eredményesebbé lehetne tenni a termelést. Érdemes lenne. A halgazdaságnak jövője van. Bizonyos, hogy a világpolitikai helyzet és ezzel egyidejűleg az országok közötti gazdasági kapcsolat előbb-utóbb megjavul, s akkor majd bel- és külföldön egyaránt még nagyobb keletje lesz a biharugrai halnak is. Pásztor Béla
