Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-21 / 249. szám

1983. október 21., péntek KUiUMM Szeghalmon és Gyulán így látják Van esély az előbbre lépésre, ha Boscoop-bemutatkozé Új alközpont megyénkben — Gondok nálunk? — a párttitkár és a szakszerve­zeti titkár csodálkozva néz­nek egymásra. — Nagyon jó a munkakapcsolatunk a pes­ti és a gyulai gyárral is, ütemes a szállítás, egyik fél mulasztása sem akadályozza a termelést. Minden rendben? így értékeli a jelenlegi helyzet a szeghalmi haris­nyagyár párttitkára, Nagy Zsuzsa és szb-titkára, Tóth Zoltánné. Gyorsan hozzáfű­zik azonban: — Persze, néha adódnak kisebb-nagyobb nehézségek. Az idén például két tsz-szel — Cigándon és Bodrogola- sziban — kötött bérmunka­szerződést a vállalat, és azt, főként áruellátásban, mi is érzékeltük, de csak a be­indulás idején, ma már ez se jelent problémát. A szeghalmi gyárban az úgynevezett durva áruk, zoknik, és harisnyafélék nyersmegmunkálását, for­mázását, adjusztálását vég­zik a dolgozók. Az ideérke­ző „nyersanyag” hetven százalékát Gyulán, 30 szá­zalékát Pesten kötik. A két tsz melléküzemága hasonló tevékenységet folytat, mint a szeghalmiak, őket is az említett gyárak látják el alapanyaggal. — Ennek ellenére nem csökkent az árualapunk: 12 millió pár „zoknikibocsá­tás” az éves tervünk, és ezt 3 4 éves szinten 103.8 száza­lékra teljesítettük. Kapaci­táskihasználásunk — azzal együtt, hogy az időigénye­sebb tőkés export egy ré­szét is mi csináljuk — kedvezően alakult. A minő­séggel sincs az utóbbi hóna­pokban különösebb gond. A pesti áru — korszerű, jó tel­jesítményű gépeik lévén — szinte kifogástalan. A gyu­laiakkal pedig a nyersmeg­munkáló üzem vezetője köz­vetlen kapcsolatot tart: két­hetente megbeszélik, mivel van probléma. Ezek a rend­szeres „eszmecserék” igen eredményesek, jelentős ja­Az eredményes és gazda­ságos telepítéshez, a jó ere- déshez feltétlenül figyelem­be kell vennünk kertünk ég­hajlati és talajadottságait, a telepítendő fajok és fajták igényeit. Az ültetés előtt érdemes laboratóriumi talajvizsgála­tot végeztetni, mert még a legkedvezőbb adottságú kert­ben is sokkal több és jobb minőségű termést kapunk, ha a talaj alapos ismereté­ben választjuk ki a telepí­tendő kultúrát, és a legked­vezőbb arányban adjuk a szerves és műtrágyákat. (Ilyen vizsgálatot a megyei növényvédelmi és agroké­miai állomások végeznek.) Növényeink fejlődése csak akkor lehet kedvező, s csak akkor kaphatunk gazdag ter­mést, ha nagy körültekintés­sel, szakszerűen választjuk ki, hová, mit ültethetünk, hol, mit termesztünk majd. Az alma, a körte, a szilva többnyire a csapadékosabb éghajlatú területeket kedve­li, sőt a hűvösebb helyeken is elfogadható termést ka­punk. A kajszi- és az őszi­barack ezzel szemben a me­leg éghajlati talajadottsá­goknál ad bőséges termést. A cseresznye és a meggy a hűvösebb területeken is eredményesen termeszthető, sőt a meggy a gyengébb ho­moktalajokon is megterem. A piros- és feketeribizke, a málna és a köszméte eléggé igénytelen. Az olyan alma- és körte­fajtákat, melyeket a nagy­üzemek nagy mennyiségben termesztenek (jonatán, star- king, golden, delicious, bőse kobak, hardenpont), kevéssé érdemes választani, mert sa­vulás tapasztalható az áruk minőségében. Az áruellátással és a mi­nőséggel tehát — a két ve­zető szavai szerint — nincs számottevő gond. Ám ezzel a dolgozók, a napi termelés kisebb-nagyobb nehézsé­geivel küszködök nem egé­szen értenek egyet. Hisz itt minden zökkenő „élesben” jelentkezik, a kereseteket csökkenti .. . II harisnyagyár sem kivétel — Kevés a bér. nagyon kevés. Nézze — mutat a te­rem végében dolgozó asz- szonyokra a nyersmegmun­káló üzem vezetője, Soós Mihályné —, háromezer ha­risnyát kell lefejteniük száz forintért. Legalább a minő­ség lenne jobb. akkor na­gyobb teljesítményt produ­kálhatnának. A fejtödében a sorozatban kötött harisnyák darabokra szedésén, fejtésén kívül a minőségi válogatást is meg­oldják. A hulladék után (olyan áru. amit nem lehet javítani) nem jár bér ... — Most a 19—19-es cikk­számú, Gyuláról beérkező női kreppharisnyákkal van nagy gondunk, sok a nyílt hibás, és hiába jó a mun­kafegyelem, hiába jó a dol­gozók intenzitása, ha az alapanyag rossz, nem lehet úgy teljesíteni. Több ezres javítanivaló tétel gyűlt ösz- sze, a javítónk pedig kevés. Egyébként a múlt héten be­széltük meg ezt a problémát a gyulai gyárral, és bízunk benne, hogy sikerül gyor­san megtalálni, s megszün­tetni a hiba okát. Mindezek ellenére azon­ban — jelezve, hogy a dol­gok milyen összetettek — a 113 fős nyersmegmunkáló üzem termelése kiemelkedő­en jó, a vállalat első fél­éves munkaversenyében harmadik helyezést ért el a ját fogyasztásra többnyire ol­csón beszerezhetők, ha pe­dig eladásra gondolunk, elég nehéz ezek értékesítése. Ahol kedvezőek az adottságok, el­sősorban az utóbbi években drágán és nehezen beszerez­hető csonthéjasokból és bo­gyósokból ültessünk. Áruter­melés esetén feltétlenül ér­deklődjünk a helyi ÁFÉSZ- nél, szövetkezetnél, hogy mi­lyen fajták telepítését java­solja, nehogy értékesítési problémáink legyenek majd. A szőlő fénykedvelő. Ár­nyékos helyre ne ültessük. Fagyzugos helyekre sem való a szőlő. A hűvösebb helye­ket feltétlenül kerüljük a ké­sői érésű fajták telepítésé­nél. Kisebb területre első­sorban csemegeszőlőt érde­mes választani, mert ezt az egész család fogyaszthatja. Ügy válogassuk ki a gyü­mölcs- és szőlőfajtákat, hogy tavasztól őszig mindig tud­junk valamilyen gyümölcsöt fogyasztani, és tárolhassunk is belőlük. A megfelelő nö­vények kiválasztását nagy­ban segíti az is, ha bejárjuk a környéket, s azokból a gyümölcs- és szőlőfajtákból telepítünk, amelyek a mi­énkhez hasonló adottságú szomszéd kertekben a leg­szebben díszlenek, a legjobb termést adják. A fajták ki­választásához segítséget nyújt a Mezőgazdasági Ki­adó 88 színes oldal sorozata. Ha több gyümölcsfát, bok­rot vagy szőlőtőkét ültetünk, feltétlenül készítsünk telepí­tési vázlatrajzot. Jelöljük be ezen az épületeket, a már meglevő fákat, bokrokat, tő­kéket és az észak—déli irányt. Rajzoljuk be a váz­latra a telepítendő növények kollektíva. Vajon hol tarta­nának, ha minőségi gondok nem nehezítenék a terme­lést? Sajnos ma — akárme­lyik területet vizsgáljuk is — nemigen találunk olyan gyártót, aki ne panaszkodna az alapanyagra, az előző vertikum végtermékére. És a termelési lánc elején állóknak éppúgy megvannak a termék minőségét magya­rázó, jórészt jogos és tá­madhatatlan érveik, mint a lánc végén gazdálkodóknak. Ez alól a Budapesti Haris­nyagyár sem kivétel... Fonalhiány miatt — A kereskedelemmel úgy szól a szerződésünk, hogy az első osztályú, vagy­is minden szempontból hi­bátlan áru aránya nem le­het 80 százaléknál kisebb. Célunk természetesen az. hogy ennél jobb arányt ér­jünk el, és erre elég haté­konyan ösztönöz az, hogy egy százalékos kiesés válla­lati és éves szinten körül­belül egymillió forinttal csökkenti az árbevételt. A minőséget tulajdonképpen — állapítja meg a gyulai ha­risnyagyár igazgatója, Vidd Miklós — kétféleképpen ja­víthatjuk: fokozzuk az el­lenőrzést a gyártás minden szakaszában és anyagilag ösztönözzük a dolgozókat a jobb minőség elérésére. Prémiumrendszert vezet­tek be: az első fél évben pél­dául e címen mintegy 600 ezer forintot osztottak szét 750 munkás között, ponto­sabban azok között, akik időben, mennyiségben. és minőségben azt gyártották, amit vártak tőlük. Ennek, és a fokozottabb ellenőrzésnek az eredménye, hogy a haris­nyanadrágok minősége az el­telt időszakban 10.7 száza­lékkal javult. Igaz, ugyan­akkor a zokniféléké 2.9 százalékkal romlott... — Amiben közrejátszott az alapanyag is, a fonalak minősége ugyanis nem egyenletes. Ennél aggasz­helyét, a sor- és tőtávolsá­got. Ügyeljünk, hogy a nö­vényeknek elegendő hely jus­son, ne árnyékolják majd később egymást. A telepítésre szánt terüle­tet először tisztítsuk meg a gyomoktól, vágjuk ki a már értéktelen, beteg, öreg fákat. Töltsük fel a gödröket, mé­lyedéseket. A gyökérmarad­ványokat és a sarjakat kü­lönösen gondosan gyűjtsük össze. Ezután hozzáláthatunk a telepítés egyik legfontosabb munkájához, a forgatáshoz, és az alapozó trágyázáshoz. Ugyanis ekkor van módunk arra, hogy a talajt mélyen megforgassuk, és bőséges mennyiségű szerves és mű­trágyát juttassunk a talaj mélyebb rétegeibe. A talajt gyümölcs és szőlő esetén egyaránt legalább 60—80 centi mélyen forgassuk meg. Forgatás előtt szórjuk ki a ■ szerves és műtrágyákat, és egyenletesen alaposan dol­gozzuk a talajba. Ha nincs lehetőségünk forgatásra, leg­alább gödröket kell ásnunk. A megvásárolt és kiszára­dástól megóvott, jó minő­ségű oltványokat lehetőleg azonnal ültessük el. Ha erre nem volna mód, akkor a gyü­mölcsfákat, bokrokat sűrűn egymás mellett úgy vermel­jük el, hogy a gyökérnyak kb. 20—30 centire kerüljön a föld alá. Lehetőleg szélcsen­des, borús, enyhe napon ül­tessünk, mert ekkor nehe­zebben száradnak ki az olt­ványok gyökerei. A gyümölcsbokroknak (ri­biszke, málna, szeder, kösz­méte) legalább 60x60 cm alapú és 40 centi mély göd­röt készítsünk. A gyümölcs­fák nagyobb, legalább 120x több azonban, hogy nincs is mindig elegendő és meg­felelő. Emiatt sokszor kell átállítani a gépeket, átcso­portosítani a dolgozókat, és ezzel (nem megszokott, spe­ciális gépeiken termelnek) egyből nagyobb a hibalehe­tőség. Több gép pedig egy­szerűen áll fonalhiány miatt. Most például a 40/2-es szí­nes acrylfonal hiánya miatt naponta öt-hétezer párral kevesebbet kötnek az asz- nyok, mint a múlt hónap­ban, amikor folyamatos volt az ellátás. Saját hibájukon kívül nem tudják a megszokott teljesítményt hozni, tehát fi­zetésük nem csökkenhet, megkapják az átlagot, de ez érthetően nem boldogítja őket. és a vállalatot • sem. hiszen annak, no meg a nép­gazdaságnak is ez vesztesé­get jelent. ♦ És ha tovább mennénk a fonalgyártókhoz? (Bár ön­álló fonalgyártó nincs is az országban.) ök is elmonda­nák, mi mindent tesznek, és mi minden nehezíti a jobb ellátást, nyilván nekik is vannak alapanyag-, vagy munkaerőgondjaik .. . ✓ Most már csak az a kér­dés; a termeléssel együtt já­ró, szükségszerűen felmerülő mindennapi nehézségek-e ezek? Amihez hosszú évek során úgy hozzászoktak már a könnyűiparban dolgozók, hogy jószerivel — mint pél­dául a szeghalmi gyárban — nem is említik a gondok között. Hisz a helyzet — a hatékonyabb ösztönzőknek és a jobb szervezésnek kö­szönhetően — összehasonlít­hatatlanul jobb. mint más­fél-két esztendővel ezelőtt. Az optimálistól azonban még igen messze járnak. És vajon elegendő-e egy-egy gyár „magányos” erőfeszíté­se ahhoz, hogy úrrá legyen e nehézségeken? 120 cm alapterületű és 80 cm mély gödröt igényelnek. A kiásott földet két részre halmozzuk fel. Válasszuk kü­lön a talaj felső részét az aljtalajtól. A trágyával ösz- szekevert földet úgy rakjuk vissza, hogy a feltalaj alul­ra. a majdani gyökerekhez közel kerüljön. Ültetés előtt csak a ron­csolt és sérült gyökérrésze­ket vágjuk vissza. Az ülte­tést legjobb ketten végezni. Az egyik személy tartja az oltványt, s ügyel arra, hogy középen, egyenesen álljon, s a szemzés (oltás) helye 5—6 centivel magasabban legyen mint a talaj felszíne. A má­sik személy ezalatt kapával visszahúzza a földet a gyö­kerekre, és gondos, folyama­tos tömörítés céljából óvato­san letapossa. Ügyeljünk, hogy a gyökerek között ne maradjon üreg, mert az ilyen földben könnyebben megbe­tegszik a gyökérzet, kiszá­rad, kifagy a növény. A gyümölcsbokrok telepí­tésekor is csak azokat a gyökérrészeket távolítsuk el. melyek megsérültek. Ezeket eredeti helyzetüknél 5—10 centivel mélyebben ültessük, mert így erős gyökérzetet fejlesztenek. Szőlő esetében a gödör 60x60 cm. alapú és legalább 60 centi mély legyen. Ülte­téskor figyeljünk arra, hogy a gyökerek ne hajoljanak vissza és az oltás helye a talaj felszíne fölött legyen. Ha nem elég nedves a ta­laj, a gyümölcsfákat és gyü­mölcsbokrokat és a szőlőolt­ványokat az ültetést követő­en érdemes alaposan beön­tözni. Majd készítsünk kis földhalmokat, hogy védjék az új növényeket a kiszáradás­tól és a fagykár ellen. Szent-Miklóssy Ferenc A Boscoop termelési rend­szer — teljes nevén: Agrár­ipari Szövetkezeti Közös Vál­lalat — szeptember elején megyei alközpontot létesített Békéscsabán. Kétségtelen, hogy ezzel új — és remél­jük: jelentős — fejezet nyílt a szarvasmarhá-tenyésztők és a rendszert képviselő szak­emberek kapcsolatában. Maga a Boscoop nyolc év­vel ezelőtt alakult 18 terme­lőszövetkezet összefogásával. Mégpedig azzal a céllal, hogy javítsák a borjúnevelés nem túlságosan szép eredménye­it. A kezdeti próbálkozások sikerrel jártak, a Biogál ál­tal gyártott Salvana tápsor­ral nemcsak a boci nevelés, hanem a költségek alakulása is kedvező fordulatot vett. Aztán jött minden szép sorjában; a termelési rend­szer szakemberei kidolgozták és elterjesztették az elletés, fejés korszerű technológiáját. Fejőgépszervizt hoztak létre, amelyhez ma már konszig­nációs alkatrészraktár is tar­tozik, s amely minden hazai használatú fejőgép javítására képes. Felvették szolgáltatá­saik sorába a szarvasmarha­hizlalás, a juhtenyésztés, pré- mesállat-nevelés, takarmány­termesztés technológiájának terjesztését, szervezését. A ma már 610 tagú, buda­örsi központú rendszer ta­valy 1,2 milliárd termelési értéket állított elő, 18 millió forintos nyereséggel. Mikép­pen vezetői vallják, nem meggazdagodni akarnak a bolton, hanem mint szövet­kezeti közös vállalathoz illik, emelni a tsz-ek állattenyész­tésének szintjét. Ezért a ta­gok a belépéskor befizetett százezer forintos tőkéjük után minden évben vissza­térítést, a vásárolt áruk után pedig egyszázalékos árked­vezményt kapnak. 0 Megyénk 15 mezőgazdasá­gi nagyüzeme élvezi a Bos- coop-tagsággal járó előnyö­ket; tizenegyen kevésbé ked­vező feltételekkel, mint part­nerek veszik igénybe a kü­lönböző szolgáltatásokat. Kezdve a korszerű technoló­giákkal, egészen a tehenek körmözéséig, tejhűtők javítá­sáig. összesen tizennyolcféle szolgáltatást kínál a Bos­coop, amelyek felsorolására itt nemigen jutna hely. He­lyesebb ezért egyet kiemel­ni. Mint ismert, a jövő évtől már pénzben is érzik a ter­melők, milyen tejet adnak át á felvásárlóknak. Nemcsak azt, hány százalék a zsírtar­talom, hanem hogy mennyi­re mentes a biológiai kór­okozóktól — csíráktól — a tej. A pontos árak még nem ismertek, de az biztos, nagy tételben milliókat veszíthet a rossz tej miatt egy-egy üzem, amennyiben igaz, hogy a meg nem szerzett haszon is veszteség. Ebből követke­zik, hogy mindent meg kell tenni a csíraszegény tej elő­állításáért. Világos, hogy leg­inkább a tisztasági körülmé­nyek javításával, a beteg tő- gyű állatok meggyógyításá- val érhető el leggyorsabban eredmény. Egy példa, amivel szíve­sen bizonygatják munkájuk sikerét a boscooposok. Haj- dú-Bihar megyében régóta vizsgálják, kezelik a tehenek tőgyét, a „csíragazdag” tej első számú okozóját. A szű­rés és gyógyítás eredménye, hogy tízezer állat átlagában ötszáz literrel nőtt a terme­lés — a termelési rendszer ebből 220 litert tulajdonít magának. A 16 millió forin­tos eredménynövekedést — számítások szerint *— négy­millió forint ráfordítással hozták Hajdú-Biharban. Mi­ért ne sikerülne hasonló Bé­késben is? Kiindulási alap van hoz­zá: akad a megyében jó né­hány, szép eredményeket mu­tató tehenészet, amely a tej­tisztaságon még sokat javít­hat. A Zalkatejhez tartozó 16 tsz tejének vizsgálata meg­lepő és lehangoló eredményt hozott: mindössze 13 száza­lékot tett ki az első osztályú tej. S ez annyira kevés, hogy nem nehéz növelni az ará­nyát . . 0 Kérdés, hogy hogyan? Nem mondjuk, hogy csak a Bos- cooppal, de az biztos, a ter­melési rendszer sokat tehet a minőségi tejért. Jelenlegi helyzetében különösen, hi- -szen nagy előnye az alköz­pontnak, hogy közel van. Ezt kihasználva a Békéscsa­bai Állategészségügyi Inté­zettel és Állomással szerző­dést kötöttek: helyben vizs­gálnak meg valamennyi ál­lategészségügyi mintát, s rö­vid időn belül közük, pél­dául a beteg tőgyü tehén cél­zott kezelésének módját. Fon­tos az is, hogy olcsóbban mert elmarad a költséges szállítás. Közelről érinti ez a tíz dolgozót foglalkoztató alköz­pontot is: elsősorban a me­gyén belül mozognak, s ez nem csak pénzben jelent megtakarítást. A szaktanács- adók, szerelők és állatorvo­sok kevesebb energiát paza­rolnak utazásra, több idejük marad az érdemi, elmélyült munkára. Többek között a csapatjel- legű szaktanácsadásokra, amelyek lényege, hogy egy- egy tehenészeti műszak mun­káját követik figyelemmel, s annak elemzésével segítik az üzemi szakembereket. A sze­relők sem száguldoznak min­den apró alkatrészért Deb­recenbe vagy Budaörsre mert helyben is megtalál­ják ... Röviden: sok előnye látszik a legújabb, csabai al­központ megalakításának. Ahhoz, hogy meg is hono­sodjon, még jobb munkával kell bebizonyítani, hogy szüksége van a megyének rá A „legifjabb” alközpont dol­gozói tisztában vannak ez­zel, s a bizonyítás zálogát szolgáltatásaik szintjének emelésében látják. M. Sz. Zs. A vácszcntlászlói Zöldmező Mgtsz-bcn az idei csapadéksze­gény időjárás miatt takarmánypótlásra felhasználják a ku­koricatáblákon maradt szárat is. Korszerű körbálázó géppel 720 hektáron gyűjtik a kukoricaszárat (MTI-fotó — Kerekes Tamás felvétele — KS) Szatmári Ilona Gyümölcs- és szölöültetés idején

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents