Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-13 / 216. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1983. SZEPTEMBER 13.. KEDD Ára: 1,40 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM Falugyűlés Méhkeréken A nemzetiségi kongresz- szus előkészülete jegyében rendeztek Méhkeréken falugyűlést az elmúlt vasárnap. A szokatlan időpont ellenére is csaknem megtelt a kul- túrház, amikor az elnökség elfoglalta helyét. Köztük Bóka Mihályné országgyűlési képviselő, Méhkerék község tanácselnöke, Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára. A megjelenteket Cserháti Tivadar, a HNF községi bizottságának titkára köszöntötte, majd Bókái Mihályné számolt be választóinak, a falugyűlés résztvevőinek a községben történt változásokról és a célkitűzésekről. Elmondta, hogy a megnehezedett gazdasági körülmények között nyilvánvalóan Méhkeréken sem várhatnak csodára, éppen ezért a következő időszakban még erőteljesebben kell támaszkodni a lakosság lakóhelyszerete- tére, társadalmi munkavállalásaira. Ennek már eddig is számos tanújelét mutatta az itteni lakosság. Szinte a megyében is egyedülálló méhkeréki kezdeményezés, hogy az utcákban portalaní- tott út készül, amelyhez nemcsak forintjaikat ajánlják fel az utca lakói, hanem tevékenyen részt is vesznek az építésben. A beszámoló után többen kértek szót, mondták el véleményüket, és adtak hasznos tanácsokat a következő évek tervfeladatainak megvalósításához. Beszámolt Bóka Mihályné képviselői munkájáról is. Ezt követően Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára adott számot "a szövetség munkájáról, amit a legutóbbi kongresszus óta végzett. Hangsúlyozta: a méhkeréki emberek büszkék lehetnek arra a fejlődésre, amely községükben történt a felszabadulás óta. A főtitkári beszámoló után a résztvevők megválasztották a VI. kongresszus községi küldötteit. Kozma János, Bóka Mihály, Petrusán Lászióné, Kondoros Mária, Dúló György, Nyisztor György, Budai László és Radios János képviseli a méhkerékieket a kongresz- szuson. Érdemes társadalmi munkás kitüntetést kaptak több éves eredményes munkájuk elismeréseként Dúló György, Kora László, Petrusán László, dóka János. A falugyűlés végén a helyi általános iskola úttörői adtak hangulatos műsort. Kép. szöveg: Béla Ottó Csaknem megtelt a kultúrház Megkezdődött a választási törvény társadalmi vitája Hétfőn országszerte megkezdődött a választójogi törvénytervezet társadalmi vitája. A szervezésben meghatározó szerepet betöltő Hazafias Népfront arra törekszik, hogy az állampolgárok minél szélesebb köre mondhassa el véleményét, álláspontját a törvényjavaslatról. Ennek jegyében — a települések lakóinak részvételével sorra kerülő gyűlések mellett — rétegtanácskozásokat is tartanak, ahol a különböző korosztályok, foglalkozási ágak képviselői fejthetik ki nézetüket, jobbító szándékú észrevételeiket. Hétfőn például Angyalföldön a nagyüzemi munkások, Százhalombattán az idős korúak,v Szegeden a városi értelmiség, Dunakeszin a vasutasok képviselői vettek részt az eszmecseréken. A nap folyamán a Hazafias Népfront budapesti bizottsága munkacsoportot alakított, amelynek feladata, hogy elősegítse a választójogi törvénytervezet vitatófórumainak munkáját, szervezze és irányítsa a tennivalókat. E munkacsoport a viták lezárultával összegzi majd a tapasztalatokat, és gondoskodik arról, hogy a vitában elhangzottak hiánytalanul eljussanak a törvénytervezet megalkotóihoz. Amint azt a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál elmondták: minden megyében elkészült a társadalmi viták menetrendje. A közeli napokban például a bajai posztógyárban, a romhányi kerámiagyárban gyűlnek ösz- sze a nagyüzemi munkások: Salgótarjánban és Szügyön a fiatalok, a Baranya megyei Szalántán és a Bács-Kiskun megyei Hartán a nemzetiségiek képviselőinek részvételére számítanak. Az országos tanácsnál ismételten felhívták a figyelmet: azok is elmondhatják a törvényjavaslatra vonatkozó véleményüket, akik ebben az időszakban nem tudnak személyesen részt venni a fórumok valamelyikén. Őket arra kérik, hogy írásban keressék meg a városi, megyei népfrontbizottságokat. A központi és a megyei napilapok is várják az írásban beküldött állampolgári észrevételeket. Hazánkba érkezett a brit külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Sir .Geoff- rqy Howe brit külügyminiszter. Az angol diplomácia vezetőjét a Ferihegyi repülőtéren vendéglátója fogadta. Jelen volt Bányász Rezső, hazánk londoni, valamint Peter William Unwin, Nagy- Britannia és Észak-lrország' Egyesült Királyság budapesti nagykövete. (A brit külügyminiszter életrajza lapunk 2. oldalán olvasható.) Nem népboldogítás A Magyar Könyvtárosok Egyesületének augusztus végi országos vándorgyűlésén hétszáz könyvtáros ült a győri színház nézőterén, és volt részese egy nem mindennapi plenáris ülésnek. A nyílt hang, a világosan kifejtett vélemények plenáris ülése volt ez; nem tömjénezett kétségtelen eredményeket, hanem inkább arra vetette a fényt és a figyelmet, hogy az ország 15 ezer könyvtárában és fiókkönyvtárában nem egyforma az élet és a munka színvonala; hogy sokasággal lelhető fel a napról napra élés közömbös állóvize, nyugalmas vegetációja. A jövőt rengető hiba ott kezdődik, hogy ily módon sehová eljutni nem lehet, hogy az ilyen könyvtárakban hírből sem valósul meg a művelődés, az informálódás műhelyszelleme, vonzása, elevensége. Persze, nem „népboldogí- tás^.a könyvtár, ahogyan az egyik könyvtári ügyekben is magas rangú előadó mondotta, sokkal inkább a társadalom felkészült szolgálata. Szolgálat tehát és ha szolgálat, akkor az csak hivatásukat értő és szerető, tisztelő könyvtárosok közreműködésével képzelhető el, akik — mert ma sem könnyebb — a művelődés és az oktatás más munkásaival szemben (jobb esetben velük együtt) az „egyenjogúságukért” is tudnak küzdeni. Meglepő és ugyanakkor megnyugtató volt hallani, hogy ezen a nem mindennapi plenáris ülésen, és később a szekciók munkájában is hányféle oldalról és vonatkozásban közelítették meg a könyvtárak és az iskolák jó kapcsolatának alapvető fontosságát, melyben halvány reménysugár, hogy az új tantervek már sokkal intenzívebben építenek a könyvtárhasználatra. Szó sem lehetett arról, hogy a felszólalók elfogultan és indokolatlanul megnagyították volna a könyvtár, a felhalmozott szellemi tőke jövőt formáló, meghatározó fontosságát, szomorú lenne, ha ezt kellett volna tenniük. De, hogy a társadalom figyelmének sugarába miért nem kerül jobban és figyelemkeltően művelődésünk e mérhetetlen forrásokat hordozó alapintézménye: az viszont élesen és keményen elhangzott, alkalmasint igen sokszor. Közben az is, hogy az emberek tömeges többsége képtelen lenne tájékozódni egy könyvtárban, ha egyáltalán belépne oda; hogy az értelmes olvasás elsajátítása miért az iskolában kezdődik, ha kezdődik; hogy már az általános iskolás ifjúságnak is tudnia kellene: könyvtár- használat nélkül nem írhat jó dolgozatot, vagy egy felnőttebb példa: aki nem olvas szakirodalmat, az a kiskertjében könnyen lehet „analfabéta”. Ez a néhány, valójában kiragadott gondolatkör külön- külön is mélyebb elemzést, magyarázatot igényelne, mint ahogyan a vándorgyűlésen erre adott volt a lehetőség, és hétszáz könyvtáros élt is vele. Végül egy fontos vonulat, mely a tanácskozás három napját meghatározóan jellemezte: egyetlen vélemény- nyilvánító sem ütött meg türelmetlen hangot, még akkor sem, amikor bizonyos türelmetlenség igazán kézenfekvő lehetett volna. „Kínálni kell a könyvtárat, nem megkövetelni” — mondta valaki, okosan fejezve be mondatát azzal, hogy „ebben különbözik a könyvtár az iskolától”. Tovább folytatva: az olvasóvá nevelés annyira személyes ügy, hogy sikerre csak az számíthat, aki a könyvtárba belépő emberekben szellemi gazdagodásra vágyó, tétova társakat lát: aki képes arra, hogy — nem csak jelképesen! — kilépjen a kölcáönzőpult mögül, hogy az olvasóvá nevelés „karmestere” legyen. Nincs, és nem is lesz vége a „Gutenberg-korszaknak”, a nyomtatott betű világokat, eszméket, tudományt, művészetet őriz és ad át a mindig utánunk következőknek, hogy nagy és kis harcaikat az élettel, a munkával, az érzelmekkel megvívhassák, hogy mindig többet lássanak a valóságból. Ebben társunk a jó könyvtáros, az a hétszáz is, akik a győri vándorgyűlésen nyitott szívvel és hivatástudattal demonstrálták: életük értelme a társadalom, az emberek szolgálata volt és marad. Hiszen mi is lehetne más? Sass Ervin Munkásörök harcászati gyakorlata megyénkben Szeptember 10-én és 11-én összevont harcászati gyakorlaton vettek résit Békés megye munkásőrei. Az esemény másnapján, a kora reggeli órákban Tóth Pál ezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka Pósteleken tartotta meg tájékoztatóját, amelyen ott voltak: Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára; Nagy György, a munkásőrség országos parancsnokának első helyettese; Gyulavári Pál országgyűlési képviselő, a megyei tanács elnöke; Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkára; Farkas Lajos, a MOP kiképzési osztály vezetője; továbbá az irányító pártszervek és tömegszervezetek vezetői, valamint a fegyveres erők és testületek parancsnokai is. A résztvevők számos információt kaptak a zászlóaljszintű harcászati gyakorlat céljáról, előkészítésének és végrehajtásának fontosabb mozzanatairól. A megyei állomány feladatkörébe tartozott egyebek között az ellenőrző, átengedő pontok létesítése, a több csatornás híradás megszervezése, a feltételezett ejtőernyős „diverzi- ós erők” felderítése és felszámolása, a „határsértők” megsemmisítése, illetve elfogása, a fontosabb objektumok védelme, valamint a vegyvédelmi mentesítésre, az egészségügyi ellátásra, a szállításra, a társ fegyveres erők egységeivel való együttTóth Pál munkásőr ezredes, megyei parancsnok előzetes tájékoztatót tart a gyakorlat előtt működésre stb. vonatkozó teendők ellátása. A tájékoztató elhangzása után — különböző helyszíneken — a vendégek megtekintették az alaposan előkészített gyakorlat több mozzanatát, s ennek során megismerhették a megyei törzs és az egységtörzsek kellőképpen összehangolt tevékenységét. Az összevont harcászati gyakorlat befejezését követően Tóth Pál munkásőr ezredes köszöntötte a sportpályán felsorakozott egységeket, külön az elnökség tagjait, majd rátért az eredmények értékelésére. „Személyi állományunk — mint mondotta —, és az együttműködő fegyveres testületek parancsnokai, beosztottai ismét tanúbizonyságot adtak felkészültségükről, fegyelmezett magatartásukról, szakismeretükről.” A követelményekről szólva megemlítette, hogy a megyei törzs esetében — az összeková- csoltságon túlmenően — a folyamatos irányításra, míg az egységtörzsek vonatkozásában az alegységek vezetésére való képességek, jártas* ságok bizonyítása volt az egyik legalapvetőbb Gél. Ugyanakkor a közvetlen tapasztalatok alapján megállapítható az is, hogy valamennyi munkásőr példamutatóan helytállt a karhatalmi fegyveres biztosítási feladatok ellátásában is. (Folytatás a 4. oldalon)
