Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

o 1983. szeptember 7„ szerda Szomszédolás CSŐN GNÁD * MESril HÍRLAP Üj célok, új lehetőségek. Vásárhelyen a Fémipari Vállalat végleges cégtáblát cserélt, az új elnevezés: Alu­míniumszerkezetek Gyára. A városban a fémipar volt az egyetlen cég, amely az or­szágos munkaerőhiány ide­jén talált még szabad .mun­kaerőt, és egészen a nyolc­vanas évekig növelni tudta létszámát. Ekkor következett be az alumíniumipari világ­válság. A megrendelések hiánya miatt egyszeriben az­zal találta szemben magát a cég, hogy meglevő kapacitá­sát (gép és ember) nem tud­ja kihasználni. Mégsem kö­vetkezett be a „krach”. Kon­centráltan próbálják megdol­gozni a piacot. Az eddigi vevőelhárítási politika mel­lett most a partnerek ked­vébe járnak, lakótérelemből például nemcsak a szállítást vállalják, hanem a helyszí­nen történő összeszerelést is. A létszámfölösleget rugal­mas intézkedéssel átadták az Alföldi Porcelángyárnak, amely az idei első félévben munkaerőgondok miatt nem tudta volna tervét teljesíte­ni. BőmmoRSzAG Takarmányhiány? „Csong- rádban évtizedek óta nem volt ekkora aszály. A ter­melők sürgetik, keresik a ta­karmányt. A boltosok azt mondják, hogy folyton ren­delnek, de nem kapnak ele­get. Az ÁFÉSZ-ek illetékesei a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalatot okolják. Dr. Kiss Tibor, a GMV kereske­delmi igazgatóhelyettese mondta: „Kisteleknek au­gusztusra nem is volt ren­delése. Mórahalom el sem vitte mindet, amit megren­delt. Látszatfeszültség ez, mert a gabonaforgalmi vál­lalatok országos hálózata ké­pes kiegyenlíteni az aszály­károkat. Azt hiszem, inkább a szövetkezetek nem akar­nak befektetni szeptember vége, az üzemviteli hitelek lejárta előtt. Mások pedig spekulálnak a közvetlen vá­sárlásról, hogy osztozni le­hessen a termelővel a nagy­kereskedelmi árrésen.” Mint a riporter hozzáteszi: ,,Az üzemanyag-korlátozási ren­delkezések mindkét felet ab­ban teszik érdekeltté, hogy ne szállítson: ha nem fuva­roznak, nincs ellátás, ha vi­szont fuvaroznak, a hatóság megbünteti őket az üzem­anyag-felhasználás túllépésé­ért.” Piackutatás. A szegedi Universal Vegyesipari Szö­vetkezet hat éve alkalmaz főfoglalkozásban piackuta­tót. Megbízottul? negyed­évenként felkeresi az ország összes vegyiáru-nagykereske- delmi és AGROKER-vállala- tát. A látogatás során adato­kat gyűjt a szövetkezet ál­tal folyamatosan szállított cikkek forgalmazásának vál­tozásairól. A szövetkezet az utóbbi két évben jelentős erőfeszítéseket tett, hogy ter­mékeivel a világpiacon is megjelenhessen. Most az őszi bécsi fogyasztásicikk-vásárra készülnek, de még az idén a Konsumex kiállítja áruikat a göteborgi vásáron is. Üjabb gyártmányaik közé tartoznak az orvosi fertőUénftöszérék. Ezeket Magyarötsaftj*''■''Vala­mennyi műtőjében'rrtár hasz­nálják, s a fertőtlériflá«zérek számára arab piacokon is ke­resik az értékesítési lehető­ségeket. Üj vetőmag-feldolgozó. „A Hajdúszoboszlói Állami Gaz­daság központjában felavat­ták az új vetőmag-feldolgozó üzemet. Mintegy kétezer ton­na fűmag, kétszáz tonna lu­cerna és vöröshere feldolgo­zása mellett négyezer tonna búza és 600 tonna borsó szá­rítására, tisztítására is alkal­mas az üzem, amelynek la­boratóriumában elvégzik a különböző tisztasági és csí- rázási próbákat, a vevők kí­vánsága szerint konténerben vagy zsákokban fémzárolva tudják szállítani a vetőma­got. Ebben az esztendőben a feldolgozott mennyiség teljes egészében exportra kerül,” Közös dolgainkról. „A Hajdú-Bihar megyei Tanács megvitatta és elfogadta azt a beszámolót, amelyet a tes­tület elnöke terjesztett elő a legutóbbi tanácsválasztás óta végzett munkáról. Elhang­zott, hogy megbecsülve rendkívül komoly eredmé­nyeinket, őszintébben kell szembenézni gondjainkkal, munkánk fogyatékosságai­val. A tanácsi terveknél ma­radva fehéren-feketén fel­tárni, hogy az elmaradások mennyiben vezethetők visz- sza objektív okokra, meny­nyiben történt egyéni vagy éppen kollektív mulasztás. Be kell látnunk: a nálunk szokásos álhumánus intézke­dések nagyon sokszor aka­dályozzák a továbblépést is. Nem szabad elfogadnunk, hogy semmire sincs pén­zünk. A kormány számos erőforrást biztosít, s ezek egy része mégsem realizáló­dik a gyakorlatban. Paradox helyzet, de éppen, amikor kevesebb pénzünk van, ma­radnak olyan pénzek, ame­lyeket el kellene költeni, s ami szintén hasonlóan rossz, olyasmire költik, amire nem kellene.” WV40t>M SZOUgOK MEGYEI VItAG MOUlrtUHEGYESUUeiWI A fcKGYB EAWTBIZOTTCAG CS A MEQYB TAM4CS1AAJ» Elektromos halászat. „A szolnoki Felszabadulás Ha­lászati Tsz megkezdte a fel­készülést az őszi nagy halá­szatra. A régi halászdinasz­tiák mai leszármazottjai ok­tóbertől elektromos halász­eszközt is üzembe állítanak. Az enyhe áramot elsősorban a halállomány terelésére használják fel, jelentősen megkönnyítve ezzel a mun­kát. A halászok véleménye szerint a rendkívül meleg nyár a tógazdasági halállo­mányt kevésbé viselte meg, oxigénhiányban nem szen­vedtek. jól táplálkoztak, nem így a Tiszán, ahol az ala­csony vízállás, a rossz élet- feltételek miatt a hozam el­marad a várttól.” Kner Izidor inasévei. „Ke­vesen tudják, hogy a Kner Nyomda alapítója a múlt század hetvenes éveiben Szolnokon inaskodott. Sok- gyermekes családok szoká­saihoz híven, azzal bocsátot­ta útnak atyja, egy negyed forintot kezébe nyomva: ne­sze fiam! Amíg el nem köl­töd, lesz pénzed.” Apja mesterségét követve könyv­kötőinasnak szegődött el Szolnokon. A fiatal inasgye­reket mestere nem sokra ta­nította. Inkább csak a maga esze után dolgozott. A könyvkötés mellett utálatos házbeli teendők keserítették életét: vizet hordott, piacra, boltba, pékhez, suszterhez szaladgáltatták, apró kölykö- ket kellett óvodába kísérnie, cipelnie. Gazdája mezítláb járatta még 16 éves korában is, és egy olyan kimustrált honvédnadrágban, amely fil­lérekért került kótya-vetyé- re. Kner szolnoki kapcsola­tait a keserű inaskodás elle­nére sem szakította meg. A századfordulón többször is járt Szolnokon, akkor már jól fejlődő nyomdája részé­re akart papírt gyártatni, hi­szen a Tiszán hatalmas mennyiségben érkező tutajok jó nyersanyagot szolgáltattak volna a gyártáshoz. összeállította: U. T. Iható vagy nem? Tubifex a vízben 1978. október l-ével lépett hatályba az ivóvízről szóló szabvány, amely meghatározza, milyen követelmények­nek keli megfelelnie a víznek. Szabályozza az előírás az ásványtartalom mellett azt is, milyen mérgező anya­gok hány százalékban lehetnek a fogyasztásra alkalmas nedűben. Ha bármely mérgező anyag ezen az értéken fe­lül van, a víz nem fogyasztható. Arról azonban nem rendelkezik a törvény, mi a teendő, ha Tubifex tubifex, azaz csővájó féreg van a vízben. Márpedig Békéscsabán csü­törtök — szeptember 1. — óta többen értesítették a Kö- JÁL-t, a víz- és csatornamű vállalatot és szerkesztősé­günket arról, hogy piros szí­nű kukac jön a csapból. Az utóbbi hetekben sokszor esett szó a vízről. Lapunk hasábjain mi is igyekszünk kideríteni a bajok okát. A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál Hosszú Szilárd, az üzemviteli osztály vezetője fogadott. — Nem tudjuk mitől és honnan van az állatka, de csütörtök délelőttől erősen klórozzuk a vizet, az iható- ság határáig. Ettől azt re­méljük, hogy ezek az állat­kák és az esetleges kóroko­zók is elpusztulnak. Ettől a naptól, pontosabban estétől kezdve a csővájó féreg fel- bukkanási helyein mosatjuk a hálózatot. Ezért volt va­sárnap ismételten vízhiány a Lencsési úti lakótelepen. Hét­főn elkezdődött a korábbi években októberi, novemberi nagymosás, a tárolók nagy- takarítása. A makkosháti vízműtelep tisztításával hét­fő délig elkészültünk. Ebben a tározóban nem találtunk csővájó férget. Folytatjuk a tározók mosatását, ezt a munkát csütörtökre szeret­nénk befejezni. Nehezíti a vállalat munká­ját a nagyfogyasztók, így a hűtőház és a konzervgyár je­lentős vízfogyasztása és a nyárias meleg, bár az esővel részben pótlódtak a hiányzó vízforrások. A csővájó féreg fertőzése miatt folytatják a tárolók és a hálózat nagy- takarítását, csütörtökön és pénteken az egész város kör­vezetékrendszerét és a rá­csatlakozó főnyomóvezetéke­ket mosatják, ezért a város­ban nyomáscsökkenés vár­ható. Pénteken, szeptember 2- án a KÖJÁL megkezdte a mintavételeket a vízműtele­peken, hétfőn a csővájó fé­reg feltűnési helyein a lar kosság bejelentései alapján. Dr. Maurer József, a Békés megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazga­tója így foglalta össze a tör­ténéseket : — Augusztus 29-én lakos­sági bejelentés alapján, augusztus 31-én pedig a Bé­kés megyei Népújságból tá­jékozódtunk arról, hogy a Lencsési úti lakótelepen egy 400 milliméteres főnyomó­vezeték eltörött, azóta a la­kásokban levő és az utcai ki­folyókból színes, zavaros víz folyik. Hamarosan csörögtek a telefonok, hogy az üledék­ben különböző piros színű állatkákat találtak. A víz- és csatornamű vállalat nekünk nem jelezte a Lencsési úti csőtörést, így felkészülni sem tudtunk az esetleges megelő­ző intézkedésekre. Volt tanyasiak találkozója Mezőberényben A közelmúltban rendezett találkozóval régi vágyuk teljesült azoknak az embe­reknek, akik valamikor a Mezőberény mellett levő Ke- reki-pusztán éltek. Ugyanis az utóbbi évtizedek alatt a tanyasiak döntő többsége Mezőberénybe, illetve a környező településekre, és az ország különböző részé­be költözött. A felszabadu­lás idején egyébként mint­egy 180 család lakott ezen a vidéken. Azóta számuk mindössze háromra csökkent. Az érdekes összejövetel megszervezését Varnyú Sán­dor, a mezőberényi Arany­kalász Tsz párttitkára és Zolnai János vasúti személy­pénztáros vállalta többed- magával. A lelkes előkészítő munka meghozta gyümölcsét, mert szeptember 3-án, szom­baton 425-en jelentek meg a vásárcsarnokban. Délután busszal vitték ki az időseb­beket az egykori lakóhelyük­re, ahol nem kis csodálko­zással vették tudomásul, mennyi minden megváltozott az elmúlt években. A nagy­üzemi gazdálkodás, s ezen belül az 50 millió forint ér­tékű melioráció szemmel láthatóan érezteti hatását. Alaposan más lett a táj ar­culata. Például ma már nin­csenek meg a régi vízelve­zető árkok és a dűlőutak, mivel más helyen létesítettek ilyeneket a szakemberek. Az esti találkozón, ame­lyen részt vettek a párt-, állami és társadalmi szer­vek képviselői is, a Mező­berényi 1. sz. Általános Is­kola diákjai adtak ajándék­műsort. Ezután Varnyú Sán­dor, a tsz párttitkára ünne­pi beszédet mondott a há­rom generáció képviselői­nek. Többek között felele­venítette a Kereki-tanyavi- lág lakóinak munkakörül­ményeit, továbbá azokat a fontosabb eseményeket, ame­lyek a régi életforma meg­szűnéséhez; a politikai, tár­sadalmi, gazdasági és kul­turális színvonal emelke­déséhez vezettek. A fekete, szikes, kötött talaj csak­ugyan próbára tette az em­bereket. Akkoriban például már azt is jó eredménynek tekintették, ha egy kh-n 10 mázsa búza termett... A Kereki-puszta egykori lakója emlékeztetett még a régi tanyasorokra, az ódon iskolaudvarra, a kovácsmű­helyre stb., név szerint is Hasznos és társadalmilag elismert tevékenység a méhészet Békés megyében a 16 ÁFÉSZ-hez tartozó méhész­szakcsoportnak több, mint 1100 tagja van. Mintegy 150—200 kevésbé aktív mé­hész nem szakcsoporttag. A méhcsaládok száma 25—30 ezer. A megye méhészeitől évente 70—80 vagon mézet vásárolnak fel. Ezenkívül van még lépesméz, amelyből (keretben) másfél vagonra, 0,35 literes, üveges lépes­mézből pedig 50 ezerre szá­mítanak az idén. Várhatóan lesz még 100 mázsa virág­por, 200—300 kiló propolisz, és 50—60 mázsa viasz. Mindezekről Erdei Lajos, a megyei méhészszaktitkár tájékoztatott, aki Budapes­ten, az augusztus 26—31-ig tartó 29. méhészeti világ- kongreszsuson is részt vett. Vele együtt a megyéből csaknem 600-an voltak ott, közöttük főként méhészek, valamint az ÁFÉSZ-ek ter­meltetési és felvásárlási dol­gozói, akiknek a megjele­nését a szakcsoportok, illet­ve az ÁFÉSZ-ek anyagilag is elősegítették. — Milyen tapasztalatokat szerzett a kongresszuson? — kérdezem Erdei Lajostól. — Marjai József minisz­terelnök-helyettes a magyar kormányt képviselte, amiből következik, hogy a méhészet nálunk igen fontos, és tár­sadalmilag elismert tevé­kenység. A nagy érdeklődés (ahogy tájékozódtam 6—7 ezren vettek részt, köztük 1500-an külföldiek) ugyan­csak a méhészet jelentősé­gét tanúsitja. A szekcióülé­seken főként a korszerű ter­meléssel, valamint a mé­hészet mezőgazdasági hasz­nosságával kapcsolatos kér­désekről tartottak előadáso­kat. Igen érdekesek és ta­nulságosak voltak a kiállí­tott anyagok, eszközök. Ne­kem különösen a kaptárak- nak a termelési módszerhez való korszerűsítése tetszett, ami megkönnyíti a munkát, és elősegíti a több termelést. — Gépeket is bemutattak? — Igen. Olyan kisgépeket láttunk, amelyek közül a legtöbbet házilag konstruál­tak. Magam is szívesen vá­sárolnék belőlük, és remé­lem, lesz olyan kisebb üzem, amely ezeket majd gyártani fogja. Igen szellemes megol­dásúak egyebek közt a viasz­kinyerő eszközök, de a töb­biek is. A külföldi kiállítók a műanyag kaptárakkal és a gépesített pergetők soroza­tával keltették fel különösen az érdeklődést. Célszerű volna a hazai kipróbálásuk és alkalmazásuk. — Szakkönyveket ajánlot­tak? — A rendezvény alkal­mából több szakkönyv je­lent meg, amelyeknek a ta­nulmányozása nagy segítsé­get jelent a méhészeknek. Ilyen könyv egyebek közt A méhész is szakmunkás, A propolisz, két kötetben, A méhészek kézikönyve. — Említette, hogy a kong­— S eközben az ivóvíz mi­nősége milyen volt? — A hálózatban szolgálta­tott víz vizsgálatát az első bejelentések alapján meg­kezdtük és megállapítottuk, hogy a vízben Tubifex tu­bifex, azaz csővájó féreg ta­lálható. Kémiailag már szombatra, illetve vasárnapra megfelelőnek találtuk a vi­zet, a bakteorológiai vizsgá­lat azonban eredménytelen lett, mert a vizet túlklóroz­ták (a lakosság érdekében). Vasárnap a KÖJÁL brigád­ja végigjárta a vízellátó rendszereket, és azt találta, hogy a köz- és végkifolyók­nál érzékszervileg (színre és szagra) megfelelő volt a víz minősége. — Tehát nyugodtak lehe­tünk, mert a víz fogyasztha­tó? — Folyamatosan vizsgál­juk a víz minőségét, jelenleg a víz fogyasztható. Beszélgetésünk közben ér­kezett meg dr. Kádi Ilona, a KÖJÁL munkatársa: — A vandháti vízműtele­pen pénteken, szeptember 2-án egy nyitott vastartályt találtunk, amibe kancsóval öntögették a klórt. Mostani vizsgálatunkkor «használaton kívül találtuk a tartályt, azonban ez is a súlyos fer­tőzési lehetőségek egyike, mert nyitott tartályt nem szabad beépíteni egy zárt rendszerű ivóvízhálózatba. — számadó — megmlítve azokat a tanító­kat, akik fáradságot nem is­merve tanították meg írni, olvasni és számolni a tanya­si nebulókat. ^Mint mondotta, igen eredményesen tevé­kenykedett a színjátszó cso­port is, amelynek minden előadására több százan vol­tak kíváncsiak. A kereki ol­vasókör, a könyvtár, a sakk, a teke mellett számos egyéb lehetőség nyílt a művelő­désre, a szórakozásra. Nép­szerűek voltak a kendertilo- lással egybekötött bálák, és az egyéb vidám összejövete­lek is. A párttitkár befejezésül köszönetét mondott azon szervek képviselőinek, ame­lyek jelentős segítséget nyúj­tottak a másnap reggelig tartó, jól sikerült rendez­vény megszervezéséhez. —y—n resszuson nem szólalt fel, bár néhány javaslatát szí­vesen elmondta volna. Mik azok? — Az a véleményem, hogy több helyen szorosabb kap­csolatot kellene tartani a mezőgazdászok és a méhé­szek között. Főként azért, hogy időben jusson a méhé­szek tudomására a növény­védő szerek alkalmazása. De az is célszerű lenne, ha egyes növények beporzására felhasználnák a méheket, s ezt a szándékukat előre kö­zölnék a méhészekkel. — Mit javasol a méhé­szeknek? — Ne csak mézet termelje­nek, hanem lépesmézet, vi­rágport, propoliszt és viaszt is. Tudni kell, hogy na­gyobb értékű az egyfajta (akác-, repce-, napraforgó-) méz, és erre mindig van exportigény is. S hadd mondjam el még, hogy a mé­hészkedés akkor kifizetődő, ha a méhésznek legalább 50—60 méhcsaládja van. Ilyen körülmények között évente — az időjárástól füg­gően — 200—400 forint ha­szonra lehet számítani méh­családonként. Pásztor Béla \

Next

/
Thumbnails
Contents