Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

EHSEEiSJ------------------­K evesebb, de súlyosabb baleset 1983. szeptember 7., szerda o Egy rossz mozdulat elég A megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársai rendszeresen figyelemmel kí­sérik, milyen üzemi balese­tek történtek az osztály fel­ügyelete alá tartozó mező- gazdasági termelőszövetkeze­tekben, termelőszövetkezeti közös vállalatokban, szak- szövetkezetekben, és tanácsi, élelmiszeripari üzemekben. A tapasztaltakról kimutatáso­kat, statisztikát készítenek. Az 1983. esztendő első fél­évének adatai sok tanulság­gal szolgálhatnak, ezért ér­demes őket idézni. Kezdjük talán a legfonto­sabbal. Az év első hat hó­napjában kevesebb, ám sú­lyosabb üzemi baleset tör­tént, mint 1982 hasonló idő­szakában. A három napon túl gyógyuló balesetek szá­ma 8 százalékkal, a táppén­zes napok száma 5 százalék­kal csökkent. Különösen kedvező a kép az élelmiszer- ipari feldolgozó üzemeknél, ahol 30, illetve 50 százalé­kos a csökkenés. Szomorúbb a kép, ha a balesetek súlyosságát nézzük. Míg a múlt év hasonló idő­szakában csak hat csonkulá­sos baleset történt a vizsgált gazdasági egységeknél, az idén kilencen szenvedtek csonkulással járó sérülést — az emelkedés eléri az ötven százalékot. Még rosszabb a helyzet a halálos üzemi baleseteknél. Hatan haltak meg — értel­metlenül. Közülük három mezőgazdasági dolgozót munkába menet-jövet érte a szerencsétlenség. Tegyük hozzá: a múlt év első felé­ben senki sem halt meg üzemi balesetben a vizsgált üzemeknél. A számok olyan tényeket rögzítenek, ame­lyek megérdemlik, hogy né­hány eset ismertetésével hív­juk fel a figyelmet a ve­szélyforrásokra. Az elhuny­takon, sérülteken már nem lehet segíteni, de ha akad néhány dolgozó, aki az ese­tek kapcsán figyel fel olyan szabálytalanságra, amit ta­lán nap mint nap elkövet, megéri elolvasni a követke­ző sorokat. K. J. műhelyszerelő, a gyulai Munkácsy Tsz alkal­mazottja a szerelőműhelyben elhelyezett köszörűgépen dolgozott. A köszörű régi tí­pusú, állványos, kétkorongos berendezés. A szerelő egy traktor hidraulikus berende­zéséhez tartozó alkatrész fú- ratainak távolságát akarta köszörüléssel növelni. A kö­szörűgép kúpos volt, mert oldalán is többször dolgoz­tak. K. J. kézzel tartotta az alkatrészt a köszörűgéphez. Az elkapta a kezét, össze­roncsolta a bal kéz hüvelyk­ujját úgy, hogy azt amputál­ni kellett. Nem történt volna meg a baleset, ha a szerelő a kis alkatrészt fogóval, si- kattyúval. vagy satuval fog­ja meg. G. K. tehenész, a nagy- bánhegyesi - Zalka Tsz tagja a tehenészeti telepen egy trágyakihúzó berendezéssel dolgozott. A gép lánckereke munka közben lesett. A balesetes megállította a be­rendezést, visszatette a lánckerékre a láncot. Bal kezét a láncon tartotta, job­bal pedig beindította a be­rendezést. Az elkapta bal kezének kis- és gyűrűs ujját, és olyan súlyosan összeron­csolta, hogy mindkét ujját amputálni kellett. A baleset nem következett volna be, ha a berendezés minden for­gó-mozgó alkatrészén a vé­dőburkolat a helyén van, il­letve ha a dolgozó nem nyúl be a lánchajtás közé. H. S. traktorvezető, a dombegyházi Petőfi Tsz tag­ja lajtős traktorral vizet hor­dott. A műhely udvarán Cs. A. traktorvezető egy traktor hátsó gumiköpenyét cserélte éppen. H. S. segített neki. A traktor kerekét a földre tették, kompresszorral fel- fújatták, hogy a levegő a köpenyt a tárcsára nyomja ki, és az megfelelően illesz­kedjen. A kerék felső részén ez meg is történt, a köpeny a helyére ugrott. Az alsó ré­szen a két férfi azonban nem nézte meg, hogy ez be­következett-e? Tovább fúj­tatták a tömlőt, ami a nagy nyomás hatására kiszabadult a köpenyből, kidurrant, és az egész kereket a levegőbe dobta. A kerék H. S.-t fe­jen találta, olyan súlyosan, hogy kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe. Nem történt volna meg a baleset, ha a két dolgozó meggyő­ződik a gumiköpeny bizton­ságos illeszkedéséről. Cz. M. segédmunkás, a tótkomlósi Viharsarok Tsz tagja a termelőszövetkezet szárítótelepén a terménytá­roló szín palatetőjének javí­tásán dolgozott. Eközben be­szakadt alatta a pala, s Cz. M. 7—8 méter magasból a beton padozatra esett. Olyan súlyosan megsérült, hogy az orvosi rendelőben belehalt sérüléseibe. Nem történt vol­na meg a baleset, ha Cz. M. munkahelyi vezetői megkö­vetelik és biztosítják az egyéni védőfelszerelés hasz­nálatát. ■■■■ ■■■■ Szomorú és értelmetlen esetek. Talán lehet valamit okulni belőlük ... M. Sz. Zs. A gyümölcsszedés gyorsítása A kedvelt, ízletes, finom gyümölcs csak úgy kerülhet az asztalunkra, ha beérését követően sikerül időben jól le is szedni. A fáradhatatlan fejlesztésnek köszönhetően ma már gyümölcsszüretelési munkában is segíthetnek az egyre ügyesebb gépek. Tudomásul kell vennünk, hogy a fánként sok száz, vagy akár ezerszámra beérő, a leszedésre váró gyümölcs szüretelésekor a rázógépek és más korszerű betakarító­gépek használata sem szám­űzheti még teljesen a fá­rasztó és időigényes kézi sze­dést. Kézzel szedéskor pedig — egy helyben állva — csak mintegy másfél köbmé­teres fakorona-gömbtérfogat- ból lehet leszedni a gyümöl­csöt. Utána át kell állni újabb szedőhelyre. Ide vi­szont a szedőnek többnyire magával kell vinnie a már többé-kevésbé megtelt, és ennek megfelelő súlyú gyűj­tőedényt, valamint létra, vagy szedőszán, esetleg sze­dőemelvény használatakor még ezt is. A kézi gyümölcs­szedést segíti — méghozzá a szedési teljesítmény növelé­sével, illetve kímélésével — az újabban feltűnt gyümölcs­szedő kocsi. A szedők a kézzel lesze­dett gyümölcsöt a kocsi min­den irányba állítható, négy vagy hat szállítószalagja kö­zül a hozzájuk éppen legkö­zelebb levőre tehetik. _ Két szedőszalagra a földön állva szedhetnek a kocsi állandó előrehaladása közben folya­matosan. A többi szedősza­laghoz szedőállások is tar­toznak. A szedőszalagok te­hát mintegy szedőedénypót­lók is, ezenkívül részben még a létrát és a szedőszánt is nélkülözhetővé teszik. Minden szedőszalagról egy központi szállítószalagra ke­rül a gyümölcs, majd a lá­datöltő szalagra, onnan a lassan körbe forgó gyűjtőlá­dába. A ládatöltő szalag ma­gasságát egy tapintóval ellá­tott hidraulikus berendezés úgy vezérli, hogy a szalagot a ládatöltés ütemének meg­felelően, szakaszosan emeli. Ilyen módon a gyümölcssze­mek nem magasról pottyan- nak a ládába, ezért nem zú­zódnak. A megtelt láda gör­gős leeresztő szerkezettel a talajra kerül. Helyébe üres láda helyezhető a szedőgép­pel vontatott ládáskocsiról. A szedőkocsikat, a lágy, műanyag borítású szalago­kat, a ládaforgató berende­zést, valamint a ládáskocsit egy viszonylag csendes műkö­désű, kicsiny benzinmotor mozgatja. Az óránként leg­feljebb 3 kilométeres mun­kasebesség mellett a szedő­kocsival 4—10 szedő dolgoz­hat. Használata 3,0—4,5 m sortávolságú, gyepesített sor­közű, sík terepviszonyok kö­zötti gyümölcsültetvényben a legeredményesebb. Az ilyen félautomatikus szedőkocsik azonban amel­lett, hogy jelentős teljesít­ménynövelést eredményez­hetnek, nem csekély költség­gel is járnak. Az ezzel kap­csolatos vizsgálatok szerint a félautomatikus szedőkocsi bevezetésének költségtöbble­te viszont a bérmegtakarí­tásból fedezhető. Üzemi ta­pasztalatok is bizonyítják, hogy az önjáró szedőkocsi üzemköltsége csak kiemelke­dő szedési teljesítmény ese­tén viselhető el. A gyümölcá- szüret gépesítése tehát a termelés jövedelmét napja­inkban még csökkentheti is. Csakhogy a szüreti időszak rövidsége és a kézi munka költségének várható növeke­dése mégis kedvez a gépi szüretelés térnyerésének. A külföldi és hazai kísér­letek egyaránt igazolják, hogy a friss fogyasztású ét­kezési alma egyharmados értékcsökkenéssel takarítha­tó be géppel. Ez azt jelenti, hogy a kizárólagos kézi sze­dés veszteségét csupán egy­ötödével haladhatja meg a gépi szedéstechnológia. Komiszár Lajos A szedőkocsi beállítása Az Albertfalvai Cérnázógyárban évente mintegy 400 millió forint értékben készülnek a gu- miabroncs-betétszövetek és egyéb, a gumiiparban feldolgozandó szövetek. A mezőgazdasági gumiabroncsok iránti növekvő kereslet és az import alapanyag drágulása miatt a szövőgé­peken — vetülékcsévélő és váltó automatákkal — növelték a termelékenységet és szinte teljesen kiküszöbölték a hulladékképződést (MTI-fotó: Varga László felvétele — KS) Már kezdték felvásárolni a kukoricát! Van elegendő takarmány Szarvason is Az utóbbi két hétben az állattartók körében csökkent a nyugtalanság. A Szarvason élők is tapasztalhatják, hogy az aszály ellenére van elég takarmány. A gabonaforgal­mi és malomipari vállalat folyamatosan szállít a kör­zetbe szemes terményt. a Szarvason a kukorica te- nyészidőszakában a megszo­kottnál kétszáz milliméterrel kevesebb csapadék esett. S ha ezen a nyáron volt is eső, egyszerre nem esett több 15 milliméternél. A város és környéke a megye egyik szá­razságtól legtöbbet szenve­dett körzete volt. Ennek bizonyítására elég, ha a legnagyobb gazdálkodó egység, a Szarvasi Állami Tangazdaság aszálykárait vesszük számba. Tavaly a nagyüzem 14 ezer tonna ga­bonát — ebből 6 ezer tonna volt a kukorica — értékesí­tett. Az idén ugyanakkor 1500—2000 tonna terményt, nagyobb részt kukoricát kell vásárolnia a gazdaságnak, hogy a hétezer sertés eteté­se, az 5 ezer 200 szarvasmar­ha takarmányozása biztosí­tott legyen. A SZÁT 980 hektár kuko­ricájából 680 hektárt silóz­tak le, s a termés várhatóan a visszamaradó 300 hektá­ron sem haladja meg a há­rom tonnát, a tavalyi csak­nem 8 tonnával szemben. Az 571 hektár háztájiból, hogy a termesztés költségeiből legalább valamennyit vissza­kapjanak a háztájival ren­delkezők, 210 hektárt silóz­tak le. 1983-ban a gazdaság 750 tonna terményt adott el a kistermelőknek. Az idén júliusban 440 tonna értéke­sítése után leállították a to­vábbi eladást. A helyi Dó­zsa és Táncsics Tsz-ekben sem jobb a helyzet. Ezekben az üzemekben is lesilózták a kukorica túlnyomó többsé­gét. « Minderre az állatpiac, mondhatni ösztönös törvény- szerűséggel válaszolt. A tar­Az erjedés a bor születése, sikere, szabályos lezajlása nagyban befolyásolja a bor minőségét. Mennyiben irá­nyítható ez a természetes fo­lyamat? Ehhez szolgál idő­szerű hasznos tanácsokkal a kezdő és képzett borászok­nak a Kertészet és Szőlészet most megjelenő 36. száma. A lap interjúban foglalko­zik egy fajtanemesítő lehe­tőségeiről szólva a biai tós szárazság hatására a sza­badpiacon fokozatosan csök­kentek a malacárak. A ko­rábbi nagy kereslet helyébe a túlkínálat lépett. A búza betakarítását követően pedig, amikor is kiderült: a körzet­ben mindenütt kevesebb bú­za termett és a várva-várt eső sem érkezett meg, ez a folyamat tovább erősödött. Augusztus első felében a korábbi 900—1200 forint he­lyett már csak 5—600 fo­rintot kínáltak egy malacért, de az eladni szándékozók többsége így sem tudott túl­adni portékáján. Az állattar­tók persze tudják; ebben az időszakban egyébként is ala­csonyabbak az árak, mint az év többi időszakában, de a mostani óvatosság több volt az árak megszokott vissza­esésénél. Ekkor szinte előre lehetett látni a következő „lépést”. A gabonapiacon ugrásszerű­en megnőtt a kereslet, s mert búzából az igényeket gyor­san kielégítették, a vásárlási láz a kukoricát vette célba. A gabonaforgalmi vállalat­nak ebben az időszakban gondot okozott a nagy meny- nyiségű termény helyszínre szállítása és az állattartók­nak, úgy tűnt, nincs vagy legalábbis kevés a kukorica. 3 Ezzel párhuzamosan az ál­lami gazdaságban és a város két termelőszövetkezetében is megtették a szükséges intéz­kedéseket, amelyek nagyobb részt a hiányzó gabona be­szerzésére irányultak. Min­denesetre a gazdálkodó szer­vezetek nehéz helyzetbe ke­rültek. A nagy szállítási költ­ségek miatt az üzemek több­sége, a lehető legközelebbről, a megye aszálytól kevésbé sújtott körzeteiből akar ku­koricát vásárolni. A takarmánykeverővel rendelkező gazdaságok azon­ban aligha fognak most ku­koricát eladni, ha azt később keveréktakarmányként ma­gasabb áron értékesíthetik. A szarvasiak több mezőgazda- sági üzemmel is tárgyalnak, de arra várni kell még, hogy hagymával, s azzal, hogyan lehetséges, hogy az új bioló­giai tulajdonságú hagymák nem hajtanak ki a hosszú tárolás alatt sem. A földimogyoró finom csemege, éghajlati körülmé­nyeink között azonban a hü­velyeknek csupán a 80—90 százaléka érik be. A mogyo­rótermesztésről és -felhasz- sálásról — a szedéstől a sózásig — ír a lap. Egy to­valamennyi megbeszélés vé­gére pont kerüljön. A kister­melőknek azonban így sincs okuk a nyugtalanságra. Ez­zel kapcsolatosan Mészáros Istvántól, az állami gazdaság igazgatójától hallottuk: — Azoknak, akik a mala­cot tőlünk vásárolják, bizto­sítjuk a hizlaláshoz szüksé­ges terményt. A Dózsa és a Táncsics Ter­melőszövetkezetekben pedig felmérést végeznek a tagok között, hogy a nagyüzem szükségletén felül mennyi szemes termény vásárlására kössenek megállapodást. A gabonaforgalmi vállalat is megtette a szükséges intéz­kedéseket. — Most már Szarvason is van készletünk — mondja Galla József, a vállalat kör­zeti üzemének vezetője. Amíg az előző hónapokban három­négy vagon kukorica fo­gyott, addig augusztusban felvásárlási láz kezdődött és 28 vagon kukoricára volt igény. A pillanatnyi hiányt szállítási gondok okozták. 3 Az év hátralevő részében várható takarmányellátásról Bordás Mihály, a gabonafor­galmi és malomipari vállalat igazgatója a következőket mondja: — Megfelelő mennyiségű takarmányt tudunk biztosí­tani az állatok etetéséhez. Ezért semmi sem indokolja, hogy az állati férőhelyek üre­sen maradjanak. Nyugtalan­ságra semmi ok. Az már máskor is előfordult, hogy egy-egy körzetben belvíz, természeti csapások miatt nem termett megfelelő mennyiségű takarmány. Ilyenkor más körzetekből szállítottunk oda. Ez most sem lesz másként. Az azon­ban feltétlenül elvárható, hogy a meglevő készletekkel takarékoskodjanak a gazda­ságok, a termelők, s a ko­rábbinál nagyobb hangsúlyt fordítsanak a melléktermé­kek hasznosítására. Kepenyes János vábbi írása útmutatást ad ahhoz, mit lehet készíteni a külföldön kedvelt, hazánk­ban azonban kevésbé ismert zöldségkülönlegességből, a mangoldból. Üj laskagombafajtákról, a rebarbara telepítéséről, a csemegeszőlő-szüretről, az óriás tobozú fenyőről, az íri­szek telepítéséről, a vetési bagolylepke elleni védekezés­ről is olvasható cikk, ismer­tető a lap legújabb számá­ban. Miről ir a Kertészet és Szőlészet?

Next

/
Thumbnails
Contents