Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-28 / 229. szám
1983. szeptember 28., szerda Szomszédolás WÜABYARORSZÁB Haán Lajosról. Röviddel tanulmányai befejezése után Békéscsabán telepedett le, és lelkészi teendői mellett megalapította és vezette, méghozzá akkor modernnek számító oktatási és pedagógiai elvek alapján az első magyar iskolát. „Ezzel korántsem akartam azt elérni, hogy tanítványaim felejtsék el, vagy pláne lenézzék tót anyanyelvűket, hanem igenis akartam, hogy a gyerekek magyarul megtanuljanak.” Felismerte, hogy a nemzetinemzetiségi viszály csak a Habsburg-háznak kedvez. Gondosan egybegyűjtötte a helyi szlovák ragadvány nevek eredetét. Pótolhatatlan anyaggyűjtő munkáját az utolsó pillanatban végezte el. Haán Lajos kedvelte városának „szőke ábrázatú, nagy szemű, késő és ritka szakál- lú, pirospozsgás, vidorarcú” fiait, értékelte szorgalmukat, békeszeretetüket, de nem hallgatta el bíráló megjegyzéseit sem. „A jóra a csabait hiába kapacitálod, mintha csak falra borsót hánynál; de ha ráparancsolsz, megteszi, úgyhogy sokszor lehet ilyen beszédeket hallani: hát miért nem parancsolják ránk?” m fUtrwTiimlé, ^HÍRLAP Barkácsboltgondok. „Csak el kell szaladni a barkács- boltba, s ott bevásárolni. Tetszik kérdezni, hogy melyikben? Na, ez az! Annyit tudok, hogy például Vásárhelyen, Csongrádon, Szegeden hiába koptatjuk a cipősarkot ilyen ügyben. Deszkát, termetesebb léceket ezekben nem találunk. A nyáron véletlenül elvetődtem Nagykanizsára, bementem az ottani, azonos profilú üzletbe. Tátva maradt a szám a kínálattól. Komolyan mondom, valóságos Eldorádó barkácsoló ember számára. Megfogalmazódott bennem a kérdés; vajon hová teszik a Csongrád megyei üzemek hulladékukat, az ipari módszerekkel már föl nem dolgozható, ám a barkácsolók számára még kincset érő di- rib-darab deszkákat, léceket? Nyilván, eladják mázsára, vagy maguk tüzelik el. És a barkácsboltok? Nekik nem érné meg akár egy kis utólagos rádolgozással is árut csinálni ezekből? El sem tudom hinni mióta láttam, hogy ugyanez Nagykanizsán megéri. Abban pedig újólag aligha lehet vita, hogy működnek ezen a táján az országnak vasüzemek, amelyekben sok ezer tonna, éppen barkácsolásra kitűnően megfelelő hulladék képződik évről évre.” amkvb nWTBiainsAGtsAMtgYtmmcsiArjA Cigánybál Jászfényszarun. Jónás Mátyás és népi zenekara a színpadon hangol — a budapesti régi Országházban zenélünk — mondja a vezető. — Jó híre van a jászfényszarui cigánybálnak. Hallottunk már róla, de csak most tudtunk először eljönni. — Mint a rendezőktől megtudjuk, egyszer volt egy verekedés, hat-hét évig el is maradt a cigánybál. ’76 óta újból megengedte a tanács a rendezést, azóta nem volt semmi probléma (...) A nagyteremben énekelnek, csárdást táncolnak, az előtérben lerúgja cipőjét egy asz- szony, mellé ugrik egy legény, már körbe is veszik őket, adják a ritmust, verik a tenyerüket. Fogy a debreceni, folyik a sör, száll a füst és száll az ének (...) Két óra körül már csak két húron játszik az öreg cigány, így is akad hallgatója. Olykor átveszik tőle a hegedűt, kézről kézre adják. Cigánydalokat, magyar nótákat énekelnek, túlharsogva az erősítőket, népdalt nem hallani, a modern táncok is hiányoznak a parkettről. vlMCHOtE>taj«KGrCS0lJfrc(l ■NAPLÓ 8IHIR Választásról, jelölésről. Élénk vita folyt Nyírmárton- falván arról, hogy van olyan kerület, ahol 16-17 ember lakik, s itt nem feltétlenül szükséges, hogy egy tanácstag tucatnyi állampolgár érdekeit képviselje csupán. Vitát váltott ki az is, hogy a jelölő gyűlésen elsősorban a területen lakók vehessenek részt, vagy az ott levő üzemek. intézmények dolgozói is. A vita azonban ott érte el a csúcspontját, amikor a következőről kellett dönteni: ha a jelölő gyűlés eredménye csak egy jelölt, a három nap múlva összehívandó második gyűlésen elég, ha egy jelöltet állítanak, nem kell tovább ismételni a gyűléseket. (Egyáltalán: nem kevés az a három nap a két gyűlés között?) Ebben az esetben elegendő az egy jelölt is. Ezen a ponton az egyik tábor attól fél, ez kiskapu lesz a sok egyes jelölésnek, s így nem éri el célját az új választójogi törvény. A másik tábor pedig azt mondja, miért erőltsesék azt, ami nem megy, jó, ha két alkalomra aktivizálható az állampolgár. A szükség törvényt bont felkiáltással elfogadják a kiskaput. Élénk derültség fogadja azt, hogy az 1985-ös választáson már nem lesz szesztilalom, de vannak aggódok, mi lesz, ha a szavazó polgár előbb megy a presszóba, onnan már nem lesz ereje elmenni a szavazóhelyiségbe. Madách-iliusztráció. „A Tragédia már a ’30-as években is foglalkoztatta a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának vezetőjét, Buday Györgyöt. Olyan nagy előddel kellett számolnia, mint a cárok udvarában élt Zichy Mihály, kinek virtuóz rajzai már a grafit könnyed kezelhetőségénél fogva is szárnyaló, gazdagabb részletmegoldásokra nyújthatna alkalmat. A fát balladás tömörséggel véső Buday nyilván ökonomikusabb megoldásokra kényszerült. Megoldásaik éles ellentétét elsősorban a művészeti eszközök különbözőségében kell keresnünk, s csak másodsorban világnézeti eltérésekben. Zichy rajzait bölcseleti, politikai és erkölcsi reflexiók szövik át, míg Buday a történelmi és filozófiai tartalom mellett sokkal inkább hangsúlyozza a kor szociális problémáit. Buday stílusát az alapelemekre tömörített, a székely népballadákra oly jellemző, jelzésekre szorítkozó hangvétel jellemzi. Buday előtérbe állítja a tömegjeleneteket, amelyek nemhogy feszítenék a teret, hanem még ki sem aknázzák eléggé: aránylag nagy mezőket hagy sötét, be- vésetlenül, de ezek a hallgatag részek éppen a misztika, a sejtelmesség erejénél fogva nagy jelentőségűek. Debreceni vonatkozásban szóljunk arról, hogy a ’30-as években Haranghy Jenő is készített illusztrációkat a Tragédiához, szecessziós felfogásban. — ut — Az emeleten mintegy 160 fő befogadására alkalmas presszó és különterem kap helyet Valamikor lófoga'tok, ökrös szekerek álltak hosszú sorokban a medgyesegyházi öreg malom előtt, hogy rakományuk — az akkori bánkúti búza — finom lisztté „változzon”. A ma fiataljai erre már nem emlékeznek, ök — és nemcsak a medgyesegyházi, legalább annyira a környékbeli települések fiataljai, sőt idősebbjei is — az utóbbi hónapokban arra kíváncsiak: miként „varázsolja” étteremmé és presz- szóvá az ÁFÉSZ a kétszintes öreg malom épületét. Hogy végül milyen lesz a későbbi pusztulástól tízmillió forint ráfordítással az utókor számára átmentett medgyesegyházi „Malom” étterem és presszó? Szakemberek szerint a megye egyik legérdekesebb vendéglátó egysége lesz. Következik ez az épület külső és belső adottságaiból, melynek megtartására ügyeltek. A nyitás várható időpontja: november 7. Kép, szöveg: Balkus Imre A gépkocsiparkoló bejáratánál két eredeti malomkövet helyeztek el markológép segítségével Szüreti mulatság Okányban (Tudósítónktól) Okányban már hagyományai vannak a szüreti felvonulásnak. Az idén október 1-én kerül sor — a tavalyihoz hasonló — gazdagon megszervezett szüreti mulatságra. A községi KlSZ-alapszer- vezet és a helyi Haladás Termelőszövetkezet magyar népviseletbe öltözött fiataljai tarka műsorral szórakoztatják majd a közönséget. A nap programja — mint az már lenni szokás — a művelődési házban este megrendezésre kerülő szüreti bállal zárul. Oláh Ferenc Kukacolunk? Eddig azt hittem, hogy csak férges gyümölcsök léteznek. Aztán sok békéscsabai sorstársammal együtt rá kellett jönnöm: a jó pap is holtig tanul. Ugyanis szeptember első napjaiban a csapokból, a közkifolyókból az ivóvízzel együtt piros állatkák csobogtak a kannákba, a poharakba. (?!) Egészségünkre! — mondta a víz- és csatornamű vállalat, miközben fertőtlenített, mosta a vezetékeket. A KÖJÄL ingatta a fejét, vette a vízmintákat. Semmi vész, nyugtatgattak, ihatunk, amennyi belénk fér, az állítólagos csővájó férgek, a tubifcx tubifexek kimúltak. Kimúltak.. kimúltak ... ismételgette ismerősöm stílszerűen, és örömében belevetette magát a fürdőkádba. Dudorászott, habzott a feje, és halkan megkérdezte: de hogyan kerül a csizma az asztalra, akarom mondani, a kukac a vízbe? Minthogy képtelen voltam elfogadható választ adni, megkértem a KÖJÁL és a KÖVIZIG szakembereit: segítsenek. Készségesen vállalkoztak arra, hogy elkalauzolnak a vízművállalathoz, az újkígyósi, a makkosháti, a vandháti termelő telepre. Nézzük meg: kijavították-e a hibákat, levonták-e a megfelelő tanulságot? Ültünk a főmérnök szobájában. Paksamétákkal felfegyverkezve jött az illetékes osztályvezető. Erélyesen feltette a kérdést: mit is akarunk voltaképpen? Ellenőrizni, írni? Éjt nappallá téve dolgoztak, megszűnt a veszély, ez minden. Különben is, szó sincs róla, hogy tubifex volt a vízben. Ez tévedés! Mit gondol a KÖJÁL? Elrendeli a hálózat teljes műszaki felülvizsgálatát?! Talán bújjanak bele a csőbe? A doktornő sápadtan hallgatta a nem éppen udvarias formában előadott kifaka- dásokat. Láttam az arcán, hogy a Botond-erővel támadó szavak szíven ütik, hiszen azok szakmai infantilitással. megalapozatlan, és irreális követelésekkel vádolták. Kimondva, kimondatlanul éreztük a szemrehányást: minek ez a kukacolás? Szemeim előtt piros karikák táncoltak, kukacok képében. Nehezen szedtem a szakmai hiúsággal és önteltséggel szennyezett levegőt. Kudarcot vallottam. Semmi kétség, ebből aztán aligha lesz riport. Már-már felállni készültem, amikor a doktornő újra megszólalt. Csodáltam a higgadtságát, a tűrőképességét. Emlékeztetett arra, hogy az egyik hatóság képviseletében a több mint hatvanezres megyeszékhely, és a 25 ezres Békés lakóinak egészségéért aggódik. Köteles számonkérni azokat az intézkedéseket, amelyek elejét vehetik a hasonló bajoknak. A hangsúly tehát a megelőzésen van. Annál is inkább, mivel egyértelmű: az ivóvíz szennyezését emberi mulasztás tette lehetővé. A vandháti és a makkos- háti vízmű víztárolójának szellőzőnyílásán a szitaszövet szakadozott, repedezett volt. Valószínűleg így kerülhettek a vízbe a piciny élőlények. A biológiai vizsgálatok eredménye szerint az élő szúnyoglárvákon kívül állati egysejtűeket is találtak. Fonal- és kerekesférgeket, vas- és fémbaktérium-telepeket. Igaz, ezek semmiféle egészségügyi károsodást nem okozhatnak, de mindenképpen kellemetlenek, és figyelmeztetőek a jövőt illetően. A szakszerű klórozásra, a vízzel közvetlenül érintkező anyagok (klór, szűrőbetét) tárolására szintén nagyobb figyelmet kell fordítani. Az is tarthatatlan, hogy a rendeletek és a megállapodások ellenére az augusztus 29-i, Lencsési úti 400 milliméteres csőnyomóvezeték meghibásodását nem jelezték a KÖJÁL-nak. És még valami. A vastalanító berendezések jó ideje nem működnek. A vízművek szemléjén az eszmecsere változatlan hangnemben folydogált. Az üzemeltető vállalat szakembere olykor emelt hangon kioktatta a KÖJÁL-ost. Itt nem akármilyen emberek dolgoznak, gyakorlatból tudják, hogy például mennyi klór szükséges a fertőtlenítéshez, máskor vállvonogatva elismerte: nem volt még ideje intézkedni. Álltam, és a fürdőkádban lubickoló barátomra gondoltam, aki a sárgás vízben kínosan érezhette magát. Mit mondjak neki? Talán azt, hogy a kukacokat dicséretes gyorsasággal megtalálták. Vajon így lesz-e a felelősökkel is? Seres Sándor Orvosgenetikus Körösladányban méretekkel. Egy bizonyos, ha bárkinek alapos biológiai kételyei vannak születendő gyermekével, saját alkalmasságával kapcsolatosan, az egészségügyi lehetőségek felhasználásával eljuthat a genetikai tanácsadókba. A körösladányi egészség- ügyi hét, s egyre több, hozzá hasonló rendezvény szervezése nem kis fáradságot, társadalmi munkát jelent a helybelieknek, az egészségügy nevelőinek, a vöröskereszteseknek, de megéri. (bede) Fotó: Gál Edit Hogyan lehet kényes témákról őszintén, közérthetően, jó értelemben népszerűén szólni, annak ékes bizonyítéka dr. Czeizel Endre nyilvánosság előtti minden szereplése. Egészségügyi kulturáltságunk szintje, tájékozatlanságunk számos kérdésben sok hozzá hasonló tudású szakember homályelosztó munkálkodását igényelné. Legutóbb Körösladányban, az egészségügyi hét záróakkordjaként hallottuk több száz asszony és leány előtt beszélni. A közönség soraiban tinédzserkorú fiúk és leányok is üldögéltek. A legkényesebb gondolatok őszinte egyszerűségű megfogalmazását ugyanolyan komoly figyelemmel hallgatták végig, mint a tudományos igényű okfejtést az öröklődésről, a természet törvényszerűségeiről. „A gyermek a szerelem emlékműve” — rtiondta az előadó, s erre elmosolyodtak a diákok. Honnan is értenék, tudnák még ennek az igazságnak a valódiságát? Egy orvosgenetikus etikai gondjai volt a címe az an- kétjellegű találkozónak. Akik olvastuk a humángenetikai laboratórium vezető főorvosának azonos című könyvét, ezúttal is hallottunk új, érdekes, megszívlelendő és „gerincroppantó” problémákról. Ki vitatná a gyermekek jogát az egészséges megszületéshez? Mindazok a szülők, terhes anyák, fiatalok, akik felelőtlenül, szabadosán élnek, mértéktelenül fogyasztják az alkoholt, dohányoznak. Ez a válasz, a felvilágosítás pusztába kiáltott szóként hangzik el számtalanszor. Sokszínű biológiai, genetikai adottságú, gazdagságú nemzetünk erősödésének feltétele a minél több egészséges gyermek születése. Orvosok, pedagógusok és szülők összetett felelősségű kötelessége a feltételek biztosítása. Az orvosgenetika új orvosi eljárások, kutatások rendszere most formálódó szabályokkal, az emberek körében lassan terjedő isés hallgatósága Az előadó
