Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

1983. szeptember 3., szombat Ismét megnyílik a történeti kiállítás Októberben ismét megnyí­lik a Magyar Nemzeti Mú­zeumban a történeti állandó kiállítás, amely a honfogla­lástól 1849-ig, a világosi fegyverletételig mutatja he Magyarország történetét. Ezt a tárlatot először 1967-ben nyitották meg; 14 esztendő után 1981-ben bezárták, mert a kiállítótermek elavultak, a feliratok megkoptak, s a tár­gyak is felújításra szorul­tak. A csaknem másfél évti­zed után méltatlanná vált a környezet arra, hogy a ma­gyar történelem emlékeit ott mutassák be. A kiállítás mintegy 1500 négyzetmétert: hét nagy termet és három teremnyi folyosót foglalt el. Ezekből került raktárba a tatarozás idejére a több ezer­nyi tárgy. A termekben kicserélték a parkettát, korszerűsítették az elektromos hálózatot, új kön­tösbe öltöztették a falakat. Időközben megszépültek a magyar nemzeti múlt törté­neti emlékei, amelyek a hon­foglaláskori tarsolylemezek­től Mátyás király üvegserle­gén át az első felelős ma­gyar minisztérium miniszteri bársonyszékéig vezeti végig a látogatókat. Felújították az egyházi értékeket, az ötvös­tárgyakat, a fegyvereket. A textilek nagyon rossz álla­potban voltak. A textilres­taurátorok a díszes török sátrat vázra feszítve, fólia alatt kimosták, s a tisztítás után hozzáfogtak a hibák kijavításához. Még a kiállí­tás bezárása előtt munkába vették Mária királyné, II. Lajos feleségének mennyeg- zői ruháját. Ez — a restau­rátorműhely hosszadalmas építése miatt — még nem látható a tárlaton, mert nem tudnak vele idejében elké­szülni. II. Lajos ruháját is restaurálni kellene, ám erre csak Mária öltözékének megújulása után kerülhet sor. Ezt olyan speciális anyagból készítették, ami­lyennel a textilrestaurátorok eddigi munkájuk során még nem foglalkoztak. Az állandó kiállítás sem anyagában, sem koncepciójá­ban nem különbözik a ko­rábbitól — egyelőre. Válto­zás lehet, hiszen az év vé­géig döntés születik: az Or­szágos Széchényi Könyvtár kiköltözése után hogyan hasznosítják azt az épület­részt. A tanfolyam egykori, Vásár­helyi utcai épülete ötvenéves az orosházi gim­názium. A fél évszázados ju­bileumra évek óta készülnek. Az öregdiákok baráti köre tanácskozásokat hívott össze, nekiláttak az évfordulóra tervezett, díszes évkönyv szerkesztéséhez és megjelen­tetéséhez (sajnos, egy évet késik); miközben az iskola tanári kara, diáksága és igaz­gatója, Keller József az öt­ven év méltó megünneplését nem külsőségeiben, sokkal inkább méltó tartalmában szeretné emlékezetessé tenni. Egy héttel a szeptember 1 ü-i ünnepi nap előtt Keller József igazgatói irodájában a kiállításra érkezett és fellelt évkönyveket, és más doku­mentumokat rendezi, nagy­számú fotográfia közül vá­logat, és gyűlnek a képző- művészeti kiállításra küldött képek is. . . . 1933 januárjában né­hány orosházi, állástalan kö­zépiskolai tanár felkereste a község elöljáróságát, hogy tá­mogassa magángimnázium­szervezési tervüket. A terv értő támogatásra talált. Az előzetes felmérések azt mu­tatták. hogy félszáznál több tanulója lehetne az orosházi gimnáziumnak. Az engedé­lyért folyamodókat azonban csalódás érte. Az Orosházi Friss Újság 1933. július 9-i számának első oldalán adja hírül a szomorú tényt: „Nem lesz gimnázium egyelőre Orosházán, a kultuszminisz- I tér elutasította a kérelmet.” — Musulin Béla, Péterfia Zoltán és társaik nem adták fel a reményt, tovább vál­lalták a küzdelmet, hogy Orosházán megkezdődhessen a gimnáziumi oktatás — la­poz fel egy régi évkönyvet ! Keller József. — Sikeresen, I az engedély végül is megér­kezett. A nehézségek azon- I bán elriasztották a szülőket, j és a 160 jelentkezőből mind­össze 27 maradt. A gimná­ziumi tanfolyam mégis meg­kezdte első tanévét, diákjai­kat a mezőtúri ref. gimná­ziumba íratták be magánta­nulóként. Ez azt jelentette, hogy Orosházán tanultak, de Mezőtúron vizsgáztak. íme. Musulin Béla írása az első évkönyvből: „A tanfolyamot [ 1933 őszén szerveztük meg a ] nagyméltóságú V. K. M. en- \ gedélyével. Igen szűk és I egyszerű keretek között 4 j szobát béreltünk a Vásárhe­I ] lyi u. 4. sz. alatt, ahol ösz- ; szesen 27 tanulót tanított hét tanár, akik közül négy oki. I középiskolai tanár volt. A Gimnázium Orosházán Négyszemközt Keller József igazgatóval, a fél évszázados ünnepség előtt ségével), hiszen a régi, hátsó traktusaiban vályogból ké­szült iskolaépületet kinőttük. (Ezen a telken épült fel a mostani, 2. sz. általános is­kola modern épülete.) Ezt az időszakot is nevezhetném hőskornak, ha nem tudnám azt, hogy az 1933-as tanfo­lyam, majd az 1937-es nyil­vános gimnázium és tanfo­lyam létrehozása nem köve­telt volna az időben, hason­lóan nagy erőfeszítéseket. Az elődök, Musulin Béla, dr. Benkő István, Csizmadia György, Juhász Antal igaz­gatók után Keller József hu­szonhatodik éve vezeti-irá- nyítja az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szak- középiskola életét. Negyed­század tapasztalatait, emlé­keit őrzi. — Igen, ez a mostani, a jubileumi a 34. tanévem, igazgatóként pedig a huszon­hatodik. Elődeim munkássá­gát ez idő alatt sokszor ta­nulmányoztam, közvetlen elődeimet pedig jól ismerem. Eredményeink, sikereink tu­datában mondhatom, hogy számomra a legfontosabb mindig az volt, hogy lelkes, jó felkészültségű, hivatását mélységesen tisztelő tanári testülettel dolgozhassak. Di­ákjaink kitűnő helyezései az országos tanulmányi verse­nyeken, a Kazinczy-verse- nyen és másutt, a rátermett tanári kar munkáját is di­csérik. Végeredményben azt folytattuk, amit az elődök megkezdték, korhoz igazított nevelő-oktató tevékenység­gel. Érdekes, hogy sok diá­kunk jött vissza az alma máterbe mint tanár, és kezd­te meg életpályáját egykori iskolájában. Talán ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy gim­náziumunkat mindig a jók között tartották számon a megyében. A szeptember 10-i ünnep­ség az orosházi temetőkben az iskola volt tanárainak és más dolgozóinak sírjánál a kegyelet virágainak elhelye­zésével kezdődik. Délelőtt 10 órakor nyílnak a kiállítások. 11 órakor lesz a nagy, emlé­kező ünnepély. — Hogy mit kívánok az újabb ötven évre iskolám­nak? Azt, hogy jelesül bir­kózzanak meg a mindenkori feladatokkal, őrizzék az első fél évszázad hagyományait, az egykori tanárok hivatás- tudatát, az egykori diákok jó közszeílemét és eredményeit. Ha kívánságom teljesül, ak­kor 2033-ban, a százéves ju­bileumon újra csak lesz mi­ről beszélni, és mire emlé­kezni' Sass Ervin mezőtúri gimnázium filiájá- nak tekintette ezt a kisded létszámú tanfolyamot. Térké­pekkel, segélykönyvekkel és egyéb taneszközökkel látta el az iskolát, bennünket, kezdő tanárokat pedig bölcs taná­csokkal és tantervekkel.” — Valóságos hősköltemény, az ember képtelen megindultság nélkül olvasni ézeket a so­rokat. melyekből a hivatás­ben nyilvános első és máso­dik osztályával, és hat tan­folyami osztályával, melynek tanulói a szarvasi gimnázi­umban vizsgázhattak, illetve érettségizhettek. A további­akban még inkább bonyo­lódtak az iskola kibontako­zásának körülményei és le­hetőségei, erre azonban — úgy gondolom — ebben a beszélgetésben nincs sem elég „Azt folytatjuk, amit az elődök elkezdtek...” Veress Erzsi felvételei tudat, az ügyszeretet és a tenniakarás sugárzik. Meg­győződésem, hogy méltán tartjuk jogelődünknek ezt az 1933-ban kezdett „kisded lét­számú tanfolyamot”, hiszen azóta, tehát ötven esztendeje folyamatos Orosházán a gimnáziumi oktatás. A tanfolyam életét jól is­merők számos jelét látják annak, hogy a kis tanári kö­zösség megérezte és megér­tette a tásadalmi haladás szükségességét. Világlátásuk­ra jellemző, hogy ~ a tanfo­lyam önképzőkörét Móra Fe­rencről nevezték el, hogy a tanári kar minden tagja rendszeresen tartott ismere­teket terjesztő irodalmi, mű­vészeti és tudományos elő­adásokat. — A tanfolyamtól a stafé­tabotot 1937-ben, szintén több évi próbálkozás után az új intézmény, az orosházi evangélikus gimnázium vet­te át. Az 1937/38-as tanév­terünk. sem elég időnk. Tény, hogy az engedély ar­ra, hogy a gimnázium az „államérvényes bizonyítvány és érettségi bizonyítvány ki­adására jogosult önálló, nyil­vános” középiskolák sorába léphessen, 1944. április 13- án keltezett. Megvalósulása azonban csak a felszabadulás után következhetett el. A történelem lapjai to­vább forognak. 1948, államo­sítás: Táncsics Mihály Gim­názium. 163 tanulóval jelen­tős színfolt Orosháza kultu­rális életében. Keller József, aki a fél évszázad ötödik igazgatója, 1950-et idézi, ak­kor kezdte tanári pályáját az orosházi gimnáziumban. — Történelem—földrajz szakon végeztem és — vég­eredményben — hazajöttem Orosházára. Nem sokkal ké­sőbb kezdődött meg a mai, akkoriban óriásinak tűnő is­kola építése (Darvas József író, miniszter, földink segít­Nemzetiségi kuliéra Baranyában Legnagyobb nemzetiségi megyénkben, Baranyában, fontos intézkedések történ­tek az utóbbi időben a né­met, illetve a szerb-horvát anyanyelvű lakosság kultú­rájának fejlesztésére. Néme­tek 230 baranyai községben, délszlávok pedig 120 telepü­lésen élnek kisebb-nagyobb számban. A megyei tanács öt évvel ezelőtt 1990-ig szó­ló távlati programot fogadott el a nemzetiségi lakosság művelődésének fellendítésé­re. Az azóta eltelt fél évti­zed alatt a célok számotte­vő részét sikerült megvalósí­tani. Két nagy nemzetiségi bá­ziskönyvtár működik a me­gyében : a húszezer kötetes német könyvtár Pécsett és a tízezer kötetes délszláv- könyvtár Mohácson. Ezek együttesen száz községi, is­kolai, illetve klubkönyvtárat látnak el olvasnivalóval. Az elmúlt években teljesen ki­épült a német és a szerb- horvát nyelvű iskolai könyv­hálózat. Pár községben min­den nyáron megszervezik a német és a délszláv olvasó­tábort, amely fontos szere­pet tölt be a nemzetiségi kis­diákok irodalmi anyanyelvé­nek megismerésében, ápolá­sában. Bolyban kétévenként megrendezik a fiatal német és délszláv versmondók ver­senyét. A program kiemelt fela­dataként jelölte meg a nem­zetiségi klubok hálózatának szélesítését. Tucatnyi telepü­lésen — köztük három vá­rosban : Pécsett, Mohácson és Siklóson — működik már német, illetve délszláv klub a nemzetiségi anyanyelv, kul­túra és hagyomány ápolásá­ra. A pécsi délszláv klub nemcsak helyi, hanem me­gyei, sőt regionális funkció­kat is ellát. Jórészt a klu­bokhoz kapcsolódóan meg­élénkült a nemzetiségi la­kosság öntevékeny művésze­ti mozgalma, az ének-zenei hagyományok ápolása. Több együttes szerzett már orszá­gos elismerést, s meghívást kapott külföldi vendégsze­replésre is. Megkezdődött a nemzeti­ségi vonatkozású tudomá­nyos kutatás. A munka el­ső eredménye: a megyei le­véltár kiadásában napvilá­got látott egy baranyai nem­zetiségtörténeti forrás- és ta­nulmánygyűjtemény. Pillanatképek ...a mezőhegy esi József Attila Általános Művelődési Központból Fotó: Gál Edit MOZI Georgia barátai Furcsa egy film ez az amerikai, amit ezekben a napokban játszik a békés­csabai Szabadság mozi. Ren­dezője az az Arthur Penn, aki nem kevesebb, mint vi­lághírt harcolt ki magának Bonnié és Clyde és A kis nagy ember című filmjeivel. Persze, mindez az átlagné­zőnek, a moziba járónak nem sokat mond, hiszen ki állítaná azt, hogy az átlag­nézőt az is érdekli, ki ren­dezte a filmet, mit rende­zett még azon kívül: az át­lagnézőt az a két óra ér­dekli. amíg a moziban ül. Hogy érdemes volt-e ott ülnie, persze, az mindig utólag derül ki, és az is tény, hogy ki így véli, ki amúgy. A Georgia barátai című film után is bizonyára megoszlottak a vélemények (nem voltunk valami sokan, sőt inkább mondhatnám, hogy kevesen), azt azonban senki sem vonhatta kétség­be, hogy jó filmet, jó mo­zit látott; hogy a történet és elővezetése lebilincselő; hogy különös emberek kü­lönös sorsa keresztezte, bo­nyolította itt mások ,sorsát. életét, és mindezt drámai feszültségű pillanatok, jele­netek egész sorával tette Arthur Penn, a rendező. Ki­tűnő színészekre is talált ehhez a furcsa, különös já­tékhoz. olyan színészekre, akiket — ha jól tudom — nem is igen láttunk azelőtt; olyan színészekre, akik el­sősorban önmagukat hozva építették fel a kört, amely­ben egy lány és három fiú élete-sorsa kibontakozik, fut nyílt pályákra és időleges zsákutcákba. A történet a hatvanas évek Amerikájában játszó­dik. Itt fiatal a Jugoszláviá­ból kitelepülő Danilo, itt él East Chicago szépe, Geor­gia, és a két barát, Tom, és Dávid. Mindhárman szeretik a lányt, Georgia pedig egy­re következetlenebb, egyre jobban belebódul a rock­világának „őrülten fiatal szeretnék lenni” szenvedé­lyeibe és gátlástalanságába, hogy a következő pilanat- ban lelke legmélyén meg­rendültén érezze, hová, ki­hez is tartozik valójában. Mögöttük pedig ott van Amerika, ellentmondásaival és érthetetlenségeivel, és a sok milliónyi ember, akik­ben így vagy úgy ugyan­csak felhalmozódnak az el­lentmondások és érthetet- lenségek. El lehetne mesélni a tör­ténetet egészen részletesen, de itt, a Georgia barátai cí­mű filmben — paradox ta­lán így fogalmazni — nem ez a lényeges. A film at­moszférája. hangulata, ha­tása fontos, ahhoz ért ki­tűnően Penn. és nem túl­zás, ha úgy emlékezem vissza a vetítésre, hogy le­nyűgözve néztem a filmet elejétől végig. Láthattam Amerikát Kennedy idősza­kában, szinte tapintható közelségben érezhettem azt a világot, amelyben „min­den lehetséges”. amelyben mítoszokat építenek és rom­bolnak le, amelyben az em­berek — itt négy fiatal — élete úgy alakulhat, mely számunkra nemcsak meg­döbbentő, hanem egy kicsit megérthetetlen is. Nem szórakoztató film a Georgia barátai: ember-ar­cunk változásait, különbsé­gét és millió színét hozza szimfonikus áradású és mélységű hullámokban \ elénk. Igen, úgy éreztem, I mintha a tenger vinne és ringatna és üvöltözne ve- : lem. Nézzék el nekem ezt I a ritkán elmondható hason­latrendszert, de valóban ezt I éreztem. Kívánom, érezzék ; így azok is, akik jegyet vál- : tanak hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents