Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

1983. szeptember 3., szombat o IZUlWTiltl mmmm ~ *« mmm m mm: jm m * Tíz tonna takarmány kerül ki a GMV sarkadi keverőüze­méből óránként. A száz embert foglalkoztató telep 16 ter­melőszövetkezet állatállományát látja el megfelelő eleség- gel. Ebben az évben került átadásra a közel ezer vagon befogadóképességű fémsiló (alsó kép), mely a tárolási gon­dok megoldását segíti. Fotó: Fazekas László Feszültségek feloldása Beszélgetés Nagy Sándorral, az állami Ifjúsági Bizottság titkárával A beszélgetésnek nincs kü­lönösebb apropója. Nem je­lent meg az elmúlt hetek- ben-hónapokban az ifjúság egészét érintő állásfoglalás, határozat. Az Állami Ifjúsá­gi Bizottság is szokásos hét­köznapjait éli. Ily módon akár magyarázatra is szorul­na, hogy mi indokolja a kér­dést: milyen a fiatalok szo­ciális helyzete, milyen gond­jaik foglalkoztatják az Álla­mi Ifjúsági ,Bizottságot? — A téma ilyesfajta meg­közelítését nem tartom sze­rencsésnek — mondta Nagy Sándor, az ÁIB titkára. — Valahogy belénk rögződött, hogy a fiatalok helyzetéről nagy általánosságokban szól­junk. Mondjuk az ifjúsági törvény megalkotásának az évfordulóján, a KISZ kong­resszusa után. Olyankor szí­vesen összegezzük az ered­ményeket, soroljuk a gondo­kat, a feladatokat. Valójá­ban az ifjúság valamennyi kérdése szüntelenül napiren­den van. A párt ifjúságpoli­tikai határozatának, az'-jfjú- sági törvénynek egyik leg­fontosabb következménye, hogy a szemléleten változta­tott. Nem állítom persze, hogy mindenkién. De nagyon sokan megértették és a gya­korlatban is érvényesítik, hogy nem külön kell kezelni az ifjúsági kérdéseket, ha­nem a döntésekben minden­kor számolni kell a fiata­lokra tett hatásukkal is. Még pontosabban, hogy a döntésekben az érdekelt fia­talok véleményének is tük­röződnie kell. Nem a fiata­lokról, hanem a fiatalokkal lehet helyesen határozni. Másrészt: úton-útfélen a fia­talokról, az ifjúságról te­szünk említést. Holott az if­júság heterogén összetételű. Más foglalkoztatja a közép- iskolás diákot, mint az ifjú szakmunkást, mással küsz­ködik az ifjú házas, mint az egyedülálló fiatal, és így tovább. Milyen válasz ad­ható arra a kérdésre: hogy milyen a fiatalok helyzete? Melyik fiatalé? Vagy leg­alább annyira legyünk pon­tosak, hogy melyik ifjúsági rétegé? Ha az Állami Ifjúsá­gi Bizottság elmúlt évi ülé­seit felidézem, ha a javas­latokat, határozatokat sorra veszem: nem általában az ifjúság gondjaival foglalkoz­tunk, hanem egy-egy réte­gével. — Bontsuk tehát részekre a kérdést: a szakmunkásta­nulók juttatási rendjét 1955- ben szabályozták azzal a cél­lal, hogy a tanulók az ösz- szes térítési díjat fedezni tudják az ösztöndíjból. Az­óta érdemi változtatás nem történt, a szabályozás min­den bizonnyal elavult. — Az elmúlt néhány év­ben szinte minden ifjúsági fórumon szóba került a szak­munkástanulók ösztöndíjazá­sának korszerűsítése. A KISZ X. kongresszusának az állami szerveket érintő ja­vaslatokat tartalmazó fel­adattervében is helyet ka­pott a változtatás szükséges­sége. A diákparlamenteken ugyancsak sürgették a módo­sítást. Az Állami Ifjúsági Bizottság az év elején tár­gyalta az illetékes miniszté­riumok előterjesztését. Az ösztöndíjrendszer felülvizs­gálatának tapasztalatai alap­ján a bizottság a rendszer átfogó továbbfejlesztése ke­retében az ösztöndíjak je­lentős emelését tartja szük­ségesnek. Az új ösztöndíj- rendszer kidolgozásához meghatározta a legfontosabb elveket. Elkülönül a tanul­mányi ösztöndíj és a tanuló szociális körülményei alap­ján adható támogatás. A dif­ferenciálás alapja a szakma jellege és az évfolyam mel­lett elsősorban a szakmai és tanulmányi teljesítmény lesz. A vállalatok feladata, hogy a szakmunkásképzésben meg­levő érdekeltségük szerint a tanulók ténylegesen végzett munkájának megfelelően gondoskodjanak a pénzbeni juttatásokról. — Feltehetőleg a szak­munkástanulók véleménye módosítja majd az elképze­léseket, mint ahogy az egye­temi-főiskolai hallgatók ész­revételeivel is gazdagodott az egyetemi-főiskolai ösztöndíj- rendszer .. . — Már az előterjesztés is támaszkodik ezekre a véle­ményekre. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a rész­letkérdésekben, a megoldás módját illetően egymástól el­térő véleményekre. Az egye- temeken-főiskolákon folyta­tott viták egyébként arról is meggyőztek, hogy lényeges kérdésekben a hallgatók fe­lelősségteljesen mondanak véleményt. Mindenütt támo­gatták a teljesítmény, a ta­nulmányi eredmény szerinti nagyobb differenciálást. A két iskolatípus ösztöndíj - rendszerét összehasonlítani fölösleges volna. Annyi bi­zonyos, hogy mindkettő túl­haladottá, nem serkentővé, hanem inkább gátló tényező­vé vált. Az egyetemi-főisko­lai új, már működő rendszer, ha nem is oldott fel minden feszültséget, megfelel ren­deltetésének. ■ Ma megfelel. Mert ezeknek a kérdéseknek egyik sajátossága, hogy meg­oldásuk mindenkor időleges. Az ösztöndíjrendszer problé­máin túl a hallgatók különö­sen fontos kérdésként vetet­ték fel az életkörülményeik alakulását meghatározó fel­tételek javításának, az egyes társadalmi juttatások, jogo­sultságaik bővítésének szük­ségességét. Az Állami Ifjú­sági Bizottság a közelmúlt­ban átfogóan elemezte az életkörülményeket befolyá­soló tényezőket, és a lehető­ségek figyelembevételével határozta meg a- rövidebb és hosszabb távú feladatokat. Ezen belül a legjelentősebb­nek tartom, hogy a hallgatók számára a hivatásukat is szolgáló területeken, a kö­vetkező tanévtől bővülnek a munkavállalási lehetőségek, egyszerűbben válthatják ki a munkakönyvüket. Megoldó­dik egy régóta vajúdó prob­léma, nevezetesen a felsőok­tatási intézmények tanulói igénybe vehetik majd a gyest. Mindezen intézkedé­sek azt igazolják, hogy rend­szeresen napirendre kell tűznünk az ifjúságot érintő legfontosabb kérdéseket, s folyamatosan ellenőriznünk kell, hogy melyik döntés életképes még, melyiket ha­ladta túl az idő. — Némelyik a kezdet kez­detén sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A diáko­kat és sorkatonákat megil­lető kedvezmények fogadta­tása legalábbis ellentmondá­sos. Egyik-másik kedvez­mény alig keltett érdeklő­dést. — Ezt a kedvezményrend­szert 1981-ben vezették be. Az eddigi két év tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy a rendszer jól szolgálja az Ál­lami Ifjúsági Bizottság ko­rábbi határozatában megfo­galmazott célokat. Mégpedig a következőket: a kedvez­mények alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági kö­rülményekhez, szervesen il­leszkednek a kulturális, a sport- és turisztikai szol­gáltatások kialakult rendjé­hez, jobban hasznosítják a központi és helyi erőforrá­sokat, valamint egyszerűsö­dött a kedvezmények igény- bevétele. Miben jogos a kritika? Részben nem elég hatásos a tájékoztatás, nem minden érdekelt ismeri a lehetőségeit. Aztán úgy lát­szik, hogy a diákok nem szívesen ülnek a színházak­ban az olcsóbb helyeken, és nem igénylik igazán a mér­sékelt áru diákmenüt. Lehet, hogy rosszul mértük fel a szokásokat? Avagy a szín­házak kínálatával van baj? Vagy azzal, hogy nem min­dig tüntetik föl, hogy me­lyik előadásra váltható diák­jegy. s ebből támadnak vi­ták? Bizonyos viszont, hogy a kedvezményes utazással, kölcsönzéssel sokan élnek, és ugyancsak népszerűek az olcsó szálláshelyek. Nem hiszem, hogy máris a ked­vezményrendszeren kellene változtatni. A propagálásán viszont igen. Addig nem ka­punk tiszta képet, amíg a közvélemény nem elég tá­jékozott. Természetszerűleg a kedvezmények körét sze­retnénk bővíteni, erre már az elmúlt évben is akadt példa. — A fiatalok szociális helyzetéről szólva óhatatla­nul eljutunk a családalapí­tás, a lakáshoz jutás gond­jaihoz. A lakásra várók nagyságát, a népgazdaság teherbíró-képességét ismer­ve, lényeges fordulatot alig­ha várhatunk a következő években. De ez ügyben az apró változások is sokakat érintenek. Mi enyhítheti az önálló otthon megteremtésé­nek gondjait? — Legsúlyosabb társa­dalmi gondjaink közé tarto­zik a lakáskérdés. Valóban, minden intézkedés, amely enyhít a feszültségen, figyel­met érdemel. Ismert foga­lom immár a lépcsőzetes la­káshoz jutás, a garzonlakás- akció, a fiatal házasok ott­hona és a többi. Ha a laká­sokkal sikerül jobban gaz­dálkodni, annak a fiatal há­zasok is hasznát látják. Ja­vaslat készült arra, hogy 1984. január elsejétől az ifjú­sági takarékbetét utáni köl­csönt a magánforgalomban történő lakásvásárlásra is igénybe lehessen venni. Hosszú távon azt kellene megvalósítanunk, hogy a fiatalok valamiféle garanciá­val gyűjthessenek lakásra, mondjuk az ifjúsági takarék- betétkönyvben, ami most pótolja a lakásvásárlási elő­törlesztést, s mind többféle, a lakás berendezéséhez szük­séges árura ad kedvezmé­nyes kölcsönt. M. D. Életutak „Hz eredményes munka örömét nem helyettesíti semmi” Ha azt állítjuk, hogy llyés László élet­útja váratlan fordulataival, különös kacs­karingóival együtt sem számít különle­gesnek, azzal nem életének nehézségeit, embert próbáló, embergyötrő gondjait akarjuk kicsinyelni. Arról van szó csu­pán, hogy a mezőhegyesi nagyközségi pártbizottság titkára egy olyan nemzedék képviselője, amelynek az "alávetettség mélységeiből, a világégésből, meg az együttes felemeltetés fényeiből és fojto­gató árnyaiból egyaránt kijutott. Az ezer meg ezer hasonlóval cselédek életére kárhoztatott család, amelybe llyés László beleszületett, Pusztaszöllősről ke­rül Fecskésre, a Mezőhegyesi Ménesbirtok egyik kerületébe. László akkor alig négy­éves. A gazdatisztek szívesen fogadják Ilyéséket a három fiúgyermekkel, akik­ben máris a kiskanászt, a lovászfiút, a leendő aratómunkásokat látják. Nem számítanak arra, hogy a sorsával lelke legmélyéig elégedetlen apa, aki előtt nagy becsülete van a betűvetésnek, isko­lára adja fiait. így kerül László is a tótkomlósi polgáriba, amit a gazdatisztek érthető rosszallással fogadnak. Végzés után előbb Mezőhegyesen, a községházán dol­gozik. Majd Végegyházán próbálkozik, nem sok szerencsével. Nem az emberekkel van baja, a többséget, a cselédeket, mun­kásokat, napszámosokat jól érti. Oj „mun­katársai” azok, akik nem fogadják be Érthető, hogy egyetlen percet sem gondol­kodott, amikor az újságban egy labdarú­gócsapat hirdetésén megakadt a szeme. Ez fordulópontot jelentett életében. A tót­komlósi polgári iskola egykori tehetséges labdarúgóba nemsokára Bácsalmáson ker­geti a labdát. A keserű kiábrándulás, vagy csalódás első színhelye Körmend, ahová 1944-ben leventeként kell bevonulnia. A teli torok­ból harsogott dicsőség helyett a leventék­nek csak a napi 40 kilométeres futást je­lentő arcvonal-kiigazítás maradt. Fogság. Abból is a későbbiekben vész­terhesnek számító. Amikor a gyanú gyor­san terjedő árnyéka már nemcsak osz­tályhovatartozás szerint „válogat”, még fivére is, aki katonatisztnek készül, nehéz helyzetbe kerül átmenetileg az amerikai hadifogságból hazakerült testvér miatt. Tudta, hogy nem tehet semmit, össze­szorított fogakkal dolgozott hát ismét ab­ban a gazdaságban, ahonnan elindult. Hajtotta az is, hogy saját családjáról kel­lett gondoskodnia immár, mert hazatérte után nemsokára megnősült. A szorgalma­san és pontosan dolgozó fiatalemberre — aki munkája mellett a mezőgazdasági technikumot is elvégzi — a gazdaság új vezetői is felfigyeltek: termelésirányító munkával bízták meg a fecskési kerület­ben. Innen került azután Mezőkovácsházá- ra a járási tanács, később járási hivatal mezőgazdasági osztályára, ahol egészen 1975-ig, párttitkárrá választásáig dolgo­zott. Közben a rrfarxizmus—leninizmus esti egyetem szakosító tagozatán tanult tovább. Járta a járást, hasznosította a termelésben szerzett tapasztalatait. Ami kis szabad ideje maradt, családjá­nak, cseperedő két fiának szentelte, de nem tudott végleges búcsút mondani a régi szerelemnek sem. Neve rendszeresen ott szerepel a vidék legagilisabb sport- szervezői között. Talán az is megfordul a fejében, hogy akár nyugdíjig is el tudja így képzelni az életét, hiszen munkáját szívvel végzi, munkatársai szeretik, biza­lom és megbecsülés veszi körül, olyan gondjai, melyekkel meg ne tudna birkóz­ni, nincsenek. Annál jobban meglepi, amikor azzal keresik föl, hogy visszatérne-e Mezőhe­gyesre, ahol a nagyközségi pártbizottság irányítása várna rá? Pulzusa sebesebben kezd verni. Gyermekkora, ifjúsága, a csa­ládalapítás, a szülők, sok minden odaköti, a legjobb barátok, ismerősök százai, akik­kel együtt nevelkedett. De maga a falu is, rengeteg zöldjével, hangulatával. Ezt' a megtiszteltetést el kell fogadni, erre biz­tatja minden és mindenki: új vezetők állnak a község élén, újak állnak a gaz­daság élére is. Üj életet kellene kezdeni Mezőhegyesen, ehhez várják vissza őt is. — Nem túlzás, amikor azt mondom, életem legtevékenyebb, legeredményesebb nyolc éve telt el a mai napig Mezőhegye­sen. Olyan munkatársakkal dolgozhattam együtt a nagyközség új arcának formálá­sán, amilyeneket én mindenkinek csak kí­vánni tudok. A gazdaság, a nagyközség együtt él, együtt dolgozik, mondhatni: együtt lélegzik, és ez nem kis dolog ott, ahol nyolcezer ember keresi, reméli, s várja el joggal a boldogulását — így vall szerényen az eredményekről llyés László, aki szívesebben beszél ma min­denről, mint a szerinte pénzzel megron­tott fociról. — Az anyagi ösztönzés hasznos dolog, de nem helyettesíti a játék, a küzdés, az eredményes munka, a teremtés örömét. Aki pedig ezt nem érzi, azt hiába fizetik me8- Kőváry E. Péter Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents