Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
1983. szeptember 3., szombat o IZUlWTiltl mmmm ~ *« mmm m mm: jm m * Tíz tonna takarmány kerül ki a GMV sarkadi keverőüzeméből óránként. A száz embert foglalkoztató telep 16 termelőszövetkezet állatállományát látja el megfelelő eleség- gel. Ebben az évben került átadásra a közel ezer vagon befogadóképességű fémsiló (alsó kép), mely a tárolási gondok megoldását segíti. Fotó: Fazekas László Feszültségek feloldása Beszélgetés Nagy Sándorral, az állami Ifjúsági Bizottság titkárával A beszélgetésnek nincs különösebb apropója. Nem jelent meg az elmúlt hetek- ben-hónapokban az ifjúság egészét érintő állásfoglalás, határozat. Az Állami Ifjúsági Bizottság is szokásos hétköznapjait éli. Ily módon akár magyarázatra is szorulna, hogy mi indokolja a kérdést: milyen a fiatalok szociális helyzete, milyen gondjaik foglalkoztatják az Állami Ifjúsági ,Bizottságot? — A téma ilyesfajta megközelítését nem tartom szerencsésnek — mondta Nagy Sándor, az ÁIB titkára. — Valahogy belénk rögződött, hogy a fiatalok helyzetéről nagy általánosságokban szóljunk. Mondjuk az ifjúsági törvény megalkotásának az évfordulóján, a KISZ kongresszusa után. Olyankor szívesen összegezzük az eredményeket, soroljuk a gondokat, a feladatokat. Valójában az ifjúság valamennyi kérdése szüntelenül napirenden van. A párt ifjúságpolitikai határozatának, az'-jfjú- sági törvénynek egyik legfontosabb következménye, hogy a szemléleten változtatott. Nem állítom persze, hogy mindenkién. De nagyon sokan megértették és a gyakorlatban is érvényesítik, hogy nem külön kell kezelni az ifjúsági kérdéseket, hanem a döntésekben mindenkor számolni kell a fiatalokra tett hatásukkal is. Még pontosabban, hogy a döntésekben az érdekelt fiatalok véleményének is tükröződnie kell. Nem a fiatalokról, hanem a fiatalokkal lehet helyesen határozni. Másrészt: úton-útfélen a fiatalokról, az ifjúságról teszünk említést. Holott az ifjúság heterogén összetételű. Más foglalkoztatja a közép- iskolás diákot, mint az ifjú szakmunkást, mással küszködik az ifjú házas, mint az egyedülálló fiatal, és így tovább. Milyen válasz adható arra a kérdésre: hogy milyen a fiatalok helyzete? Melyik fiatalé? Vagy legalább annyira legyünk pontosak, hogy melyik ifjúsági rétegé? Ha az Állami Ifjúsági Bizottság elmúlt évi üléseit felidézem, ha a javaslatokat, határozatokat sorra veszem: nem általában az ifjúság gondjaival foglalkoztunk, hanem egy-egy rétegével. — Bontsuk tehát részekre a kérdést: a szakmunkástanulók juttatási rendjét 1955- ben szabályozták azzal a céllal, hogy a tanulók az ösz- szes térítési díjat fedezni tudják az ösztöndíjból. Azóta érdemi változtatás nem történt, a szabályozás minden bizonnyal elavult. — Az elmúlt néhány évben szinte minden ifjúsági fórumon szóba került a szakmunkástanulók ösztöndíjazásának korszerűsítése. A KISZ X. kongresszusának az állami szerveket érintő javaslatokat tartalmazó feladattervében is helyet kapott a változtatás szükségessége. A diákparlamenteken ugyancsak sürgették a módosítást. Az Állami Ifjúsági Bizottság az év elején tárgyalta az illetékes minisztériumok előterjesztését. Az ösztöndíjrendszer felülvizsgálatának tapasztalatai alapján a bizottság a rendszer átfogó továbbfejlesztése keretében az ösztöndíjak jelentős emelését tartja szükségesnek. Az új ösztöndíj- rendszer kidolgozásához meghatározta a legfontosabb elveket. Elkülönül a tanulmányi ösztöndíj és a tanuló szociális körülményei alapján adható támogatás. A differenciálás alapja a szakma jellege és az évfolyam mellett elsősorban a szakmai és tanulmányi teljesítmény lesz. A vállalatok feladata, hogy a szakmunkásképzésben meglevő érdekeltségük szerint a tanulók ténylegesen végzett munkájának megfelelően gondoskodjanak a pénzbeni juttatásokról. — Feltehetőleg a szakmunkástanulók véleménye módosítja majd az elképzeléseket, mint ahogy az egyetemi-főiskolai hallgatók észrevételeivel is gazdagodott az egyetemi-főiskolai ösztöndíj- rendszer .. . — Már az előterjesztés is támaszkodik ezekre a véleményekre. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a részletkérdésekben, a megoldás módját illetően egymástól eltérő véleményekre. Az egye- temeken-főiskolákon folytatott viták egyébként arról is meggyőztek, hogy lényeges kérdésekben a hallgatók felelősségteljesen mondanak véleményt. Mindenütt támogatták a teljesítmény, a tanulmányi eredmény szerinti nagyobb differenciálást. A két iskolatípus ösztöndíj - rendszerét összehasonlítani fölösleges volna. Annyi bizonyos, hogy mindkettő túlhaladottá, nem serkentővé, hanem inkább gátló tényezővé vált. Az egyetemi-főiskolai új, már működő rendszer, ha nem is oldott fel minden feszültséget, megfelel rendeltetésének. ■ Ma megfelel. Mert ezeknek a kérdéseknek egyik sajátossága, hogy megoldásuk mindenkor időleges. Az ösztöndíjrendszer problémáin túl a hallgatók különösen fontos kérdésként vetették fel az életkörülményeik alakulását meghatározó feltételek javításának, az egyes társadalmi juttatások, jogosultságaik bővítésének szükségességét. Az Állami Ifjúsági Bizottság a közelmúltban átfogóan elemezte az életkörülményeket befolyásoló tényezőket, és a lehetőségek figyelembevételével határozta meg a- rövidebb és hosszabb távú feladatokat. Ezen belül a legjelentősebbnek tartom, hogy a hallgatók számára a hivatásukat is szolgáló területeken, a következő tanévtől bővülnek a munkavállalási lehetőségek, egyszerűbben válthatják ki a munkakönyvüket. Megoldódik egy régóta vajúdó probléma, nevezetesen a felsőoktatási intézmények tanulói igénybe vehetik majd a gyest. Mindezen intézkedések azt igazolják, hogy rendszeresen napirendre kell tűznünk az ifjúságot érintő legfontosabb kérdéseket, s folyamatosan ellenőriznünk kell, hogy melyik döntés életképes még, melyiket haladta túl az idő. — Némelyik a kezdet kezdetén sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A diákokat és sorkatonákat megillető kedvezmények fogadtatása legalábbis ellentmondásos. Egyik-másik kedvezmény alig keltett érdeklődést. — Ezt a kedvezményrendszert 1981-ben vezették be. Az eddigi két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a rendszer jól szolgálja az Állami Ifjúsági Bizottság korábbi határozatában megfogalmazott célokat. Mégpedig a következőket: a kedvezmények alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági körülményekhez, szervesen illeszkednek a kulturális, a sport- és turisztikai szolgáltatások kialakult rendjéhez, jobban hasznosítják a központi és helyi erőforrásokat, valamint egyszerűsödött a kedvezmények igény- bevétele. Miben jogos a kritika? Részben nem elég hatásos a tájékoztatás, nem minden érdekelt ismeri a lehetőségeit. Aztán úgy látszik, hogy a diákok nem szívesen ülnek a színházakban az olcsóbb helyeken, és nem igénylik igazán a mérsékelt áru diákmenüt. Lehet, hogy rosszul mértük fel a szokásokat? Avagy a színházak kínálatával van baj? Vagy azzal, hogy nem mindig tüntetik föl, hogy melyik előadásra váltható diákjegy. s ebből támadnak viták? Bizonyos viszont, hogy a kedvezményes utazással, kölcsönzéssel sokan élnek, és ugyancsak népszerűek az olcsó szálláshelyek. Nem hiszem, hogy máris a kedvezményrendszeren kellene változtatni. A propagálásán viszont igen. Addig nem kapunk tiszta képet, amíg a közvélemény nem elég tájékozott. Természetszerűleg a kedvezmények körét szeretnénk bővíteni, erre már az elmúlt évben is akadt példa. — A fiatalok szociális helyzetéről szólva óhatatlanul eljutunk a családalapítás, a lakáshoz jutás gondjaihoz. A lakásra várók nagyságát, a népgazdaság teherbíró-képességét ismerve, lényeges fordulatot aligha várhatunk a következő években. De ez ügyben az apró változások is sokakat érintenek. Mi enyhítheti az önálló otthon megteremtésének gondjait? — Legsúlyosabb társadalmi gondjaink közé tartozik a lakáskérdés. Valóban, minden intézkedés, amely enyhít a feszültségen, figyelmet érdemel. Ismert fogalom immár a lépcsőzetes lakáshoz jutás, a garzonlakás- akció, a fiatal házasok otthona és a többi. Ha a lakásokkal sikerül jobban gazdálkodni, annak a fiatal házasok is hasznát látják. Javaslat készült arra, hogy 1984. január elsejétől az ifjúsági takarékbetét utáni kölcsönt a magánforgalomban történő lakásvásárlásra is igénybe lehessen venni. Hosszú távon azt kellene megvalósítanunk, hogy a fiatalok valamiféle garanciával gyűjthessenek lakásra, mondjuk az ifjúsági takarék- betétkönyvben, ami most pótolja a lakásvásárlási előtörlesztést, s mind többféle, a lakás berendezéséhez szükséges árura ad kedvezményes kölcsönt. M. D. Életutak „Hz eredményes munka örömét nem helyettesíti semmi” Ha azt állítjuk, hogy llyés László életútja váratlan fordulataival, különös kacskaringóival együtt sem számít különlegesnek, azzal nem életének nehézségeit, embert próbáló, embergyötrő gondjait akarjuk kicsinyelni. Arról van szó csupán, hogy a mezőhegyesi nagyközségi pártbizottság titkára egy olyan nemzedék képviselője, amelynek az "alávetettség mélységeiből, a világégésből, meg az együttes felemeltetés fényeiből és fojtogató árnyaiból egyaránt kijutott. Az ezer meg ezer hasonlóval cselédek életére kárhoztatott család, amelybe llyés László beleszületett, Pusztaszöllősről kerül Fecskésre, a Mezőhegyesi Ménesbirtok egyik kerületébe. László akkor alig négyéves. A gazdatisztek szívesen fogadják Ilyéséket a három fiúgyermekkel, akikben máris a kiskanászt, a lovászfiút, a leendő aratómunkásokat látják. Nem számítanak arra, hogy a sorsával lelke legmélyéig elégedetlen apa, aki előtt nagy becsülete van a betűvetésnek, iskolára adja fiait. így kerül László is a tótkomlósi polgáriba, amit a gazdatisztek érthető rosszallással fogadnak. Végzés után előbb Mezőhegyesen, a községházán dolgozik. Majd Végegyházán próbálkozik, nem sok szerencsével. Nem az emberekkel van baja, a többséget, a cselédeket, munkásokat, napszámosokat jól érti. Oj „munkatársai” azok, akik nem fogadják be Érthető, hogy egyetlen percet sem gondolkodott, amikor az újságban egy labdarúgócsapat hirdetésén megakadt a szeme. Ez fordulópontot jelentett életében. A tótkomlósi polgári iskola egykori tehetséges labdarúgóba nemsokára Bácsalmáson kergeti a labdát. A keserű kiábrándulás, vagy csalódás első színhelye Körmend, ahová 1944-ben leventeként kell bevonulnia. A teli torokból harsogott dicsőség helyett a leventéknek csak a napi 40 kilométeres futást jelentő arcvonal-kiigazítás maradt. Fogság. Abból is a későbbiekben vészterhesnek számító. Amikor a gyanú gyorsan terjedő árnyéka már nemcsak osztályhovatartozás szerint „válogat”, még fivére is, aki katonatisztnek készül, nehéz helyzetbe kerül átmenetileg az amerikai hadifogságból hazakerült testvér miatt. Tudta, hogy nem tehet semmit, összeszorított fogakkal dolgozott hát ismét abban a gazdaságban, ahonnan elindult. Hajtotta az is, hogy saját családjáról kellett gondoskodnia immár, mert hazatérte után nemsokára megnősült. A szorgalmasan és pontosan dolgozó fiatalemberre — aki munkája mellett a mezőgazdasági technikumot is elvégzi — a gazdaság új vezetői is felfigyeltek: termelésirányító munkával bízták meg a fecskési kerületben. Innen került azután Mezőkovácsházá- ra a járási tanács, később járási hivatal mezőgazdasági osztályára, ahol egészen 1975-ig, párttitkárrá választásáig dolgozott. Közben a rrfarxizmus—leninizmus esti egyetem szakosító tagozatán tanult tovább. Járta a járást, hasznosította a termelésben szerzett tapasztalatait. Ami kis szabad ideje maradt, családjának, cseperedő két fiának szentelte, de nem tudott végleges búcsút mondani a régi szerelemnek sem. Neve rendszeresen ott szerepel a vidék legagilisabb sport- szervezői között. Talán az is megfordul a fejében, hogy akár nyugdíjig is el tudja így képzelni az életét, hiszen munkáját szívvel végzi, munkatársai szeretik, bizalom és megbecsülés veszi körül, olyan gondjai, melyekkel meg ne tudna birkózni, nincsenek. Annál jobban meglepi, amikor azzal keresik föl, hogy visszatérne-e Mezőhegyesre, ahol a nagyközségi pártbizottság irányítása várna rá? Pulzusa sebesebben kezd verni. Gyermekkora, ifjúsága, a családalapítás, a szülők, sok minden odaköti, a legjobb barátok, ismerősök százai, akikkel együtt nevelkedett. De maga a falu is, rengeteg zöldjével, hangulatával. Ezt' a megtiszteltetést el kell fogadni, erre biztatja minden és mindenki: új vezetők állnak a község élén, újak állnak a gazdaság élére is. Üj életet kellene kezdeni Mezőhegyesen, ehhez várják vissza őt is. — Nem túlzás, amikor azt mondom, életem legtevékenyebb, legeredményesebb nyolc éve telt el a mai napig Mezőhegyesen. Olyan munkatársakkal dolgozhattam együtt a nagyközség új arcának formálásán, amilyeneket én mindenkinek csak kívánni tudok. A gazdaság, a nagyközség együtt él, együtt dolgozik, mondhatni: együtt lélegzik, és ez nem kis dolog ott, ahol nyolcezer ember keresi, reméli, s várja el joggal a boldogulását — így vall szerényen az eredményekről llyés László, aki szívesebben beszél ma mindenről, mint a szerinte pénzzel megrontott fociról. — Az anyagi ösztönzés hasznos dolog, de nem helyettesíti a játék, a küzdés, az eredményes munka, a teremtés örömét. Aki pedig ezt nem érzi, azt hiába fizetik me8- Kőváry E. Péter Fotó: Fazekas László