Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

NÉPÚJSÁG

1983. szeptember 24., szombat

Nagy teljesítményű lánctalpas traktorral lazítják az altalajt a gyomaendrődi Körösi Állami Gazdaság területén.

Fotó: Fazekas László

Összefogással mérsékelhetők az aszálykárok

Beszélgetés dr. Dénes Lajossal, a MÉM miniszterhelyettesével

A nyár utolsó napjaira megjött ugyan a várva várt eső, a tavasz vége óta hiányzó csapadékot azonban már nem tudta pótolni. Ráadásul ezekben a térségekben, ahol a legnagyobb volt az aszály kártétele, a természet most is szűkkeblűén osztotta kegyeit.

Hogyan ítélik meg az aszály utáni helyzetet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban? Milyen központi intézkedésekkel próbálják mérsékelni az aszály hatását, s mit ajánlanak ennek érdekében a mezőgazdasági üzemeknek? Ezekre a kérdésekre kértünk választ dr. Dénes Lajos miniszterhelyettestől.

— Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy az aszály a kalászos gabonaféléknél nem okozott nagy terméskiesést. Ehhez persze rögtön hozzá kell tenni, hogy voltak károk, azok nagysága megyénként,-üzemenként, fajtánként és táblánként is jelentős mértékben eltért, ösz- szességében azonban a kalászos gabonatermést jó közepesnek minősíthetjük. S bár a tervezett kalászosgabonamennyiséget nem értük el. nem várható olyan rossz kukoricatermés, amely megoldhatatlanná tenné a hazai termésből történő belső gabona- ellátást. Mindezt alapul véve az állatállományunkat veszélyeztető takarmányhiánnyal összességében nem számolunk, Ehhez persze abszolút takarékos felhasználásra van szükség, és arra, hogy a melléktermékek takarmányozási célú hasznosítása minden eddiginél nagyobb súlyt kapjon. A Gabona Tröszt vállalatai gondoskodnak a központosított takarmánykészletek arányos, szükséglet szerinti átcsoportosításáról. A jobb termésű megyék gabonaforgalmi vállalatai állami felvásárlási áron szállítanak gabonát az aszálysújtotta megyék vállalataihoz. Az állatállomány takarmányellátása ily módon, a nagyüzemek saját termésével kiegészítve mindenhol biztosított lesz. Vagyis takarmányhiány miatt várhatóan sem a nagyüzemben. sem a háztájiban nem kell csökkenteni az állatlétszámot. Bizonyos fokú megszorítások természetesen lesznek. így például minden

nagyüzem csak annyi kukoricát vásárolhat, amennyi az állatállomány alapján indokolt. Ha pedig a gazdaság saját keverőüzemmel rendelkezik, akkor az ellátási Körzet állatlétszámának és az alkalmazott receptúra kukoricahányadának megfelelő mennyiségű kukoricára tarthat igényt. A gabonaforgalmi vállalatok boltjaiban gondoskodnak a háztáji gazdaságok takarmányellátásáról is. Azzal a különbséggel, hogy a kis boltok nem árulnak majd szemes kukoricát. Hangsúlyozom azonban, hogy a kistermelők is vásárolhatnak kukoricát, de nem szemedként, hanem darálva. Ezzel a viszonteladók árfelhajtó működését szeretnénk megakadályozni.

— Nem fenyeget-e az a veszély, hogy egyes, aszály nem sújtotta, jó termést elérő tsz- ek netán túl sokat kérnek a takarmányért? Számíthatunk-e arra, hogy most is összetartanak, s ezúttal is segíteni, támogatni fogják egymást?

— Jogos a kérdés. Való igaz, hogy erkölcsi felfogásból, magatartásból is vizsgáznak a szocialista nagyüzemek, Vagyis abból, hogy az esetlegesen előforduló átmeneti és helyi jellegű hiányokból nem akarnak tőkét kovácsolni, és egymás kárára anyagi előnyökhöz jutni. Bízunk abban, hogy nagyüzemeink jól bevált együttműködési formáikra és szövetkezeti mozgalmunk erejére támaszkodva segítik egymást. Annál is inkább szükség van erre, mert az állami szervek igyekeznek ugyan az aszály okozta károkat csökkenteni, azok egész terhét azonban átvállalni nem tudják .. Alapelv. hogy az aszály miatt kialakult kedvezőtlen pénzügyi helyzet nem veszélyeztetheti sem a folyamatos üzemvitelt, sem pedig a jövő évi termés megalapozását. E fontos követelmény teljesítése érdekében a pénzügyi kormányzat egy sor olyan intézkedést hozott, amelyek jelentős mértékben enyhítik az aszálykárt szenvedett üzemek pénzügyi gondjait. Azok az üzemek például, amelyek az előző három év átlagához képest kalászos gabonából, kukoricából és egyes kapásnövé-_ nyékből az aszály miatt 25

százalékkal kevesebb termést tudtak betakarítani, földadókedvezményben részesülhetnek. Sőt, a különösen súlyos esetekben, amelyekre természetesen ugyancsak kitér a jogszabály, teljes egészében mentesülhetnek a földadó kifizetése alól. Jelentős kedvezmény az is, hogy az aszálykárt szenvedett üzemek kérhetik hitelvisszafizetési kötelezettségeik átütemezését. Azoknál a gazdaságoknál pedig, amelyek az aszály miatt az év végén veszteségesek lesznek, az illetékes szervek gyorsított módon, szanálás nélkül rendezik a pénzügyi hiányt.

— összegezve, milyennek ítéli az aszály sújtotta tsz-ek hangulatát?

— Ami a hangulatot illeti. az üzemekben járva azt tapasztaltam, hogy az aszálykárok enyhítésére -hozott központi intézkedések ismertté válása után enyhült a kezdetben észlelhető bizonytalanság. A károk felmérése során sok helyütt az is bebizonyosodott, hogy többen borúlátóbban ítélték meg saját helyzetüket, mint amilyen az valójában.

— Mit tart most a legfontosabb teendőnek, mire ügyeljenek leginkább?

— Napjaink legfontosabb teendői nyilván az őszi munkák. Ennek kapcsán és egyébként is azt ajánljuk a károsult téeszeknek, hogy — amennyiben a tervbe vett kukoricatermést már nem tudják betakarítani —, tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy forintértékben érjék el, de legalább közelítsék meg eredeti tervüket. Jól átgondolt, következetes takarékosságra szeretnénk kérni minden té- eszt, tehát nemcsak az aszálykárosultakat. Hangsúlyozom. hogy értelmes takarékosságról van szó, nem pedig arról, hogy ne rendeljék meg a szükséges műtrágyamennyiséget. összegezve a teendőket, már most, az őszi munkákat fel kell használni a termelőalapok megőrzésére, a gazdaságok helyzetének stabilizálására, a jövő évi jó termés megalapozására. Ezt kívánja a téeszektől mind a tagság, mind pedig az ország érdeke.

Botos Károly

Életutak

Bízni az emberekben

Gyebnár Józsefet, a nyugdíjas endrődi párttitkárt nem könnyű otthon találni. ..Mindig nyüzsög, jön-megy — mondja a felesége. — Most is valami gyűlésen van a szövetkezetben.”

Bágyadt, késő nyári délutánon végre nekiülünk a beszélgetésnek.

— Az életutam? — mondja szinte önmagának Gyebnár József —, azt hiszem, kicsit kacifántos, mint oly sok emberé, ebben a .mai világban. Elmondom hát sorjában, aztán annyit hámoz ki belőle, amit jónak lát. Endrődön születtem, itt gyerekeskedtem. Ez a hely, ahol most a házam áll, a Gyoma végi rész,- akkoriban birkajárás volt. Apám az első világháborúban elvesztette a bal karját, s látnom kellett, mennyit küszködik szegény. Nyolcán völtunk testvérek, heten nevelődtünk fel. Gyomára kerültem egy nagybácsimhoz, libát, malacot őrizni. Aztán meg cselédnek szegődtem, 18 éves koromban pedig felkötöttem a betyárbútort, és elmentem szerencsét próbálni. Becsavarogtam az ország nagy részét: kubikos meg alkalmi munkás voltam. Nyaranta mindig hazajöttem aratni, csépléshez. 1940-ben kerültem Ajkacsingerre, bányába. Akkor 23 éves voltam. Nemsokára behívtak katonának, ki a frontra. 1941 karácsonyát Kijevben töltöttem, aztán leszereltem és visszajöttem a bányába, amely maga is hadiüzem volt. Amerre csak jártam a világban, mindenütt akadtak endrődiek. Ajkacsingeren is voltunk vagy nyolcan-tízen. és ’43 őszén elhatároztuk, hogy kivesszük a szabadságunkat, hazajövünk. Itthon maradtam, szívem szerelme is hazahúzott. ’44 január utolján esküdtünk össze a párommal. Üjra behívók jöttek. Itt a keselyűs kukoricában meg Őzeden bujkáltam, s a felszabadulás Kuncsorbán ért.

(Mint aki kihagyott egy szálat élete fonalából, s szeretné felvenni azt. kicsit visszaugrik az időben.)

— Nem említettem, hogy szinte észrevétlenül kerültem a munkásmozgalomba. Suty- tyó gyerekkoromban volt itt egy olvasókör, parasztegylet, ahová bejárhattunk kártyát lesni, később biliárdozni. Eleinte csak azt láttam, hogy az öregek kártyáznak, köpködnek, de ahogy cseperedtem, úgy vettem észre, hogy komoly dolgokról is szó van. Azt hiszem, ügyeltek is rám, mert például nekem olyan megbízatást is adtak, hogy menjek be biciklivel Békéscsabára, illegális munkásgyűlésre. Ez volt a ,,tűzkeresztségem". Amikor pedig bányász lettem, ott megismerkedtem az ipari munkásság szervezetével is. No, ott' hagytam abba. hogy 1945. január 15-én Bella Elek bácsi vezetésével összejöttünk vagy harmincán, és megalakítottuk a pártot. Mindenki kapott valami megbízatást — akkor úgy mondtuk: munkát. Nekem az volt a. dolgom, hogy a szovjet katonáknak segítsek a fegyverek összeszedésében. Tavasszal pedig közölték velem: megalakul az új államrendőrség, ott a politikai osztályon fogok dolgozni. Jó éven át nyomozó voltam, a háborús bűnösöket kutattuk fel. 1946-ban a második családot vártuk, és annyira értéktelen volt a pénz. hogy havonta tizenkétszer fizettek. Kiléptem hát a rendőrségtől, és elmentem a gyomai téglagyárba, ahol termény volt a fizetség. Meg kellett élni. Kapcsolatban voltam az öreg Hunya Pista bácsival, ő mondta egyszer, hogy akiknek ’45-ben nem jutott föld. most újra jelentkezhetnek. Kaptam is 5 holdat, kishaszonbérletbe, és hasonszőrű társaimmal megalakítottuk a termelőszövetkezetet. Ez 1948-ban volt. Engem bíztak meg ügyvezetőnek — akkor még nem elnöknek hívták a vezetőt. Gazdálkodtunk is takarosán, csakhogy 1949. január 2-án behívattak a párthoz, s közölték, az lesz a feladatom, hogy a faluban intézzem a föld- szöv és a téeszek dolgait. Akkor még nem volt szokás megkérdezni, lesz-e lakás, menynyi a fizetés? Csináltuk, amit kellett.

(Közben a harcostárs, a feleség forró kávéval kínál. S az illatosán gőzölgő csésze mellett tovább pereg a történet.)

— Belecsöppentem a munka nehezébe. Akkor voltak a kuláklisták. a kiskereskedőktől átvettük az összes boltot, kocsmát, pékséget, még a mozit is. 1949-ben már öt termelőszövetkezet volt Endrődön. Valahogy kezdtek helyére rázódni a dolgok, de akkor elküldték féléves vezetőképző iskolába. Amikor pedig hazajöttem, annak rendje- módja szeriht megfúrtak. Űjra gazdálkodtam. de rövidesen jött az utasítás: ki kell mennem Hunyára, ügyvezetőnek. Ez volt' 1950 áprilisában. No, ott még nagyobb családi összefonódásokat találtam. Féltem is, hogy beletörik a fejszém nyele. De ősszel jöttek a tanácsválasztások, megválasztottak tanácselnöknek. Kemény idők voltak. Aki átélte, emlékszik rá, más pedig azt hihetné. mese az egész. Odatelepítettek nekem 53 családot, volt köztük mágnás, bankár, gróf. 1952 tavaszán kerültem a gyomai Járás'i Tanácshoz elnökhelyettesnek. Bő év múlva ismét Endrődön, a Petőfi Téeszben dolgoztam. Voltam vezető is, beosztott is. Ez tartott 1958 nyaráig. Akkor felkértek, vállaljam el a községi pártbizottság titkári funkcióját. ' 1974-ig voltam Endrődön községi párttitkár.

(Akármilyen szerény ember is Gyebnár József, ha másfél évtizedig egy község „első számú vezetője" volt, akkor személyisége nyomot hagy a közösség arculatán.)

— Őszintén szólva, sose értékeltem túl a saját személyemet. Mindig tudtam, hogy eredményesen vezetni csak a kollektíva segítségével lehet, önmagában semmire se mehet az ember. Ez a község bizony rengetegeit változott. Ma ugye természetes, hogy a parasztság a termelőszövetkezetben találja meg a boldogulását, de annak idején nem volt könnyű a mezőgazdaság átszervezése. Ősi szokásokat, húsba-vérbe ivódott törvényeket megváltoztatni úgy, hogy közben a termelés is haladjon. Jó volt látni, hogy korszerű, jól felszerelt tantermek épültek, tanyai kollégiumok. Villanyt, vizet vezettünk az utcákba, járdák épültek. Ez most itt csak egy-egy szó, de a valóságban a község összefogását jelentette. Fejlesztettük a külterületeket is: Öregszőlőt, Kocsorhegyet Nagylapost. Ha ma jól csengő név az EN- CI, akkor tudni kell, mekkora út vezetett a kis cipész ktsz-től a korszerű üzemig. Gyoméval pedig a közös vízmű hozott össze bennünket, no, és a közös munkaalkalmak. Lassan összeépült a két község, persze maradt még munka az utódoknak is.

(Nylonzacskóból egy halom kitüntetést tesz az asztalra.)

— Nem panaszkodhatom, mindig elismerték a munkám. Igaz, dolgoztam is, szakadásig. Nyugdíjasként is á járási pártbizottság tagja vagyok. Sajnos, az egészségem nem a legjobban szolgál. Hogy mi a legfontosabb tapasztalat, amit életem során gyűjtöttem? Az, hogy bízni kell az emberekben, de ha hibáznak, szóljunk idejében. Egy-egy figyelmeztetés, jó szó, többet használ, mint a megkésett büntetés.

Andódy Tibor