Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
1983. szeptember 3„ szombat o „így is sokat tanultam Fiatal esztergályosok versenye Ahogyan az már versenyeken szokásos, kissé feszült a légkör a tanműhelyben; fiatal szakmunkások hajolnak az esztergagépek fölé, meg- megállnak tanulmányozni a szakrajzot, méricskélnek. Kezük alatt ügyesen formálódik a munkadarab, ezúttal szorítóhüvely, melyet — a kezdő kategóriában — 90 perc alatt kell elkészíteni. A Csepel- Autó 4-es számú szeghalmi gyárában vagyunk, a Ki minek mestere? esztergályos vetélkedő szeptember 2-i megyei döntőjének gyakorlati versenyén. Mint kísérőnktől, a rendezvény házigazdájától, Pap Zsigmond gyári KISZ-bizottsági titkártól megtudjuk, összesen húsz versenyző érkezett, 12-en a gyakorlat, nyolcán pedig a kezdő kategóriában, s a korhatár: 35 év. — Nehéz munka volt? — kérdezzük a rendelkezésre álló 90 perc leteltével az egyik versenyzőt, Máji Ferencet, aki alig túl a nagykorúságon, a szeghalmi gyár dévaványai gyáregységében dolgozik, s pár évi gyakorlat után az idén tett szakmunkásvizsgát. 4 — Hát... Sajnos, nem tudtam befejezni, egy beszúrás elmaradt, kellett volna még pár perc. Így sikerült. A fogások egyébként ismerősek, bár ilyen munkát mi nem csinálunk. — Nem bánta meg, hogy eljött a versenyre? — Dehogy — legyint az „elszúrt” beszúrásra —, még így is sokat tanultam. Különben is, még az elmélet hátra van. Igen, az elmélet. Amíg a tanműhelyben a kezdők gyakorlati versenye tart, addig az egyik teremben az elméleti feladatokkal birkóznak az idősebbek, a gyakorlottak. Az előtérben várakozunk, míg letelik a versenyidő. Elsőnek Baji Ferenc lép ki, homlokát törölgeti. Gyuláról, a GANZ relégyárából érkezett. — Nem volt könnyű — mondja —, a szakmai kérdések között olyan is volt, amit szakmunkásképzőben nem tanultunk. A politikai részhez majdnem mindegyikhez hozzá lehetett szólni. Kitódulnak a többiek is, nagy a zsongás, tárgyalják a feladatokat, innen is, onnan is azt hallani, hogy jó nehéz volt, sok számítással, képlettel. Egy magas fiatalember megfogadja, hogy amint hazaér, utánanéz egykét kérdésnek, mert nem hagyja nyugodni a dolog. Természetesen izgalmasak a délutáni eredményhirdetés percei is. Mint bejelentik, a gyakorlott kategóriában An- dó István (HAFE, Békéscsaba) az első, a kezdők közül Amikor még hátra volt az elméleti verseny. Máji Ferenc az esztergagépnél Fotó: Veress Erzsi pedig Máji Ferenc (Csepel Autó 4-es gyár), és ő nyerte el a legjobb gyakorlati munkára kiírt különdíjat is. Egerben, az országos versenyen ők képviselik tehát megyénket. T. I. Előzzük meg a jövő évi aszálykárt! Az idei évet — különösen a Tiszán innen — az aszályos időjárás jellemezte. Július hónap végéig átlagosan 164 milliméter csapadék- hiány mutatkozott a hidrológiai évben. A megyénkben vannak olyan területek, ahol ahol a hiány ennél lényegesen nagyobb. Továbbra is átlag feletti hőmérséklet és átlag alatti csapadék várható. Ez az időjárás teljes kisüléssel fenyegeti a legelőket, ősgyepeket és vészesen károsítja a lucerna- és vöröshere táblákat. Ezért szükséges az öntözési idény megnyújtása és soron kívül úgynevezett tároló öntözések elvégzése. A tárolóöntözés történhet az őszi szántás előtt és után is. A tárolóöntözés víznormája nagyobb, mint az egyéb öntözési víznormák, hiszen a talajból hiányzó vízmennyiséget kell pótolni. A talaj jelenlegi nedvesség- tartalmát figyelembe véve a hiány 0—50 centiméter között 75—78 dv (diszponibilis), 50—100 centiméter között 80—82 százalék. A meglévő vízmennyiség is kötött állapotban van. A fenti öntözések elősegítése érdekében az Országos Vízügyi Hivatal az öntözési idényt egy hónappal meghosszabbította — 1983. október 30-ig —, hogy ahol van lehetőség, a gazdaságok elvégezhessék a tárolóöntözéseket. A tárolóöntözés mindenféle öntözési mód alkalmazásával elvégezhető. Olyan helyeken, ahol az egyszerű területelárasztásra is van lehetőség, az is megfelelő. Eláraszthatok a lucerna-, a vö- rösheretáblák, ' a műrétek és legelők, valamint a már felszántott területek. Arra azonban figyelemmel kell lenni, hogy túladagoláskor a lecsapolás biztosítva legyen. A drénezett területeken, ahol a csatornarendszer legalább részben megmaradt, a tárolóöntözés ugyancsak elvégezhető. Azok a gazdaságok, amelyek vízjogi engedéllyel nem rendelkeznek, de élni akarnak az öntözési lehetőséggel, igényeiket jelentsék be a vízügyi igazgatóságon, Gyula, Városház utca 26. szám. Az engedélyeket gyorsított eljárással kapják meg. KÖVIZIG, Gyula Újítások a mezőgazdasági szövetkezeteknél A Békés megyei Szövetkezetek Szövetségének szövetkezetpolitikai bizottsága szeptember 1-én megtartott ülésén az újítások helyzetét vizsgálta. Kocsor László főmunkatárs az újításokról a következőket emelte ki: a beruházási források csökkenése, az anyag- és energiaárak növekedése miatt az újítómozgalomnak egyre nagyobb szerepe van a műszaki feltételek javításában, illetve a termelési költségek csökkentésében. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy egyre több tsz-ben ismerik fel az újítómozgalom szervezésében rejlő gazdasági előnyöket. A szövetkezeteinkben a mozgalomnak nincs nagy hagyománya. A szervezett újító tevékenység a hetvenes évek elejére jellemző dinamikus fejlődéssel egy időben bontakozott csak ki. A kötelező előírások ellenére az újítómozgalom a téeszek szűkebb körére korlátozódott, azokra az üzemekre, ahol a munkahelyi közösséggel időben megismertették az újítómozgalom tartalmát és az abban rejlő lehetőségeket. Az elmúlt évben 33 termelőszövetkezetben 187 újítást nyújtottak be. Általában az újítási javaslatok 80 százalékát fogadták el. A javaslatok csaknem 100 százaléka azonban csak abban az üzemben hasznosult, •ahol elfogadták. Tehát az újítás átadása területén még mindig nagy a lemaradás. Az újítók anyagi elismerésének gyakorlata sem kielégítő még. Száznegyvennyolc újításból 121-et eszmei alapon díjaztak. Az eredmény alapján kifizetett díj is óvatosságot takar. A díjkulcs átlagosan 3,4 százalékos volt. A szövetkezeti újítómozgalom fejlődését néhány objektív és szubjektív tényező is kedvezőtlenül befolyásolta. Ezek egy részét azonban az 1983. július 1-től érvényben levő újítási rendelet feloldotta. Szeptemberben befejezik a munkát az idei nemzetközi szobrászszimpozion résztvevői a Villány melletti szoborparkban, ahol idén újabb művek vonzzák az érdeklődőket. A szabadtéri szoborpark népszerűségére jellemző, hogy 1983-ban eddig több mint hetvenezren látogatták meg (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc (elvétele — KS) Öntözés melioráciival A mintegy húszezer hektárnyi felszíni öntözés mellett az idei, aszályos esztendőben a melioráció nyújtotta öntözési lehetőséget is kamatoztatják a hajdúsági mezőgazdasági nagyüzemekben. 1981 óta mintegy 25 ezer hektáron végeztek komplex meliorációt a megyében, ami nemcsak a belvizek elvezetését, hanem a talajjavítást, a táblakialakítást, az öntözőcsatornák és utak építését is magába foglalja. Az idei forró nyáron azonban ezeken a földeken több helyütt a talaj vízkészletét is pótolni tudták. Sűrűbben fektették le a földbe a lyukacsos műanyag dréncsöveket, a belvíz elvezetésére épített árkokat magasan feltöltötték, és a víz most' visszafelé folyik a csöveken. A nádudvari, a kábái és a komá- di határban a meliorált táblákon haragoszöld a kukorica, szemlátomást különbözik a többitől, és ezeken a földeken igen jó termésre számítanak. Tanácsülés — cirokvágás idején N em véletlenül használtam a címben a cirokvágást. Mert azon a nevezetes, meglehetősen viharos tanácsülésen, amelyről szólni kívánok, több tanácstag is úgy kötötte időhöz az eseményeket, hogy cirokvágás előtt, alatt vagy után történt. A kevermesi és dombiratosi emberek ugyanis a háztájiban több százan í foglalkoznak ciroktermesztéssel, nem csoda tehát, ha ezzel mérik az időt. Nos, azon a nevezetes tanácsülésen igyekeztek volna mihamarabb szabadulni az emberek, hogy míg világos van, folytathassák a cirok- vágást. Végül helyettük az indulataik szabadultak el... Az ünnepélyessé kerekeÍ dett tanácsülésen — amelyen megkapta a kevermesi és dombiratosi közös tanács a nagyközséggé nyilvánításról szóló megyei/ tanácsi oklevelet — a végrehajtó bizottság hároméves munkájáról szóló beszámolót követően néhány igen szé- ; pen kicirkalmazott, elismerő hozzászólás hangzott el. (Azt meg kell hagyni, a diI csérét nem egészen érdemtelenül érte a községi tanács vezetőit és dolgozóit.) De az emberek csak fészkelődtek, pusmogtak" Mert jó dolog az eredményekről hallani, de csak a megoldandó gondol: izgatták a tanácstagokat, akiket már az ülés után, talán az utcán leselkedve vártak az állampolgárok, tömérdek kérdéssel. S hogy volt mire rákérdeznie a dombiratosi és kevermesi tanácstagoknak, az a második napirendi pontnál derült ki, amely az ÁFÉSZ munkájáról szólt. A beszámolót, amit a helyi kirendeltségek vezetői készítettek, egy bocsánatkérően kitárt karhoz lehetne hasonlítani. S a két kar között ott sorakoznak a szolgáltatások és áruellátás meglehetősen alacsony színvonalát, hiányosságait feltáró tények. S az csak olaj volt a tűzre, hogy a megyei tanács egyik vezetője igazán szépen, meggyőzően beszélt pár perccel előtte a kis települések népességmegtartó erejének szükségességéről. Talán éppen az ő jelenléte volt az, amely szokatlan bátorságra, szókimondásra ösztönözte a jelenlevőket. Ekkor már eltűnt a hozzászólásokból az üres szóvirág, s a talán soha ki nem irtható szónoki tiszteletkor, amit nemcsak az un, aki hallgatja, de az is, aki mondja. Szóval, egymás után lendültek magasba a kezek. Rég fájó sebek fakadtak fel, jogos, de orvoslás nélkül maradt igények egész sora fogalmazódott meg. Igaz, eleinte úgy tűnt, csak az ÁFÉSZ-nek címezve, de aztán kiderült, hogy annál sokkal többről van szó. Az ott élő emberek közérzetét rontó sok-sok apróságról. Kezdjük a nagyobbakkal, csak felsorolásszerűen. Gyenge a zöldség- és húsellátás ott, ahol azt éppen megtermelik. Az idősebbeknek — bolt híján — messzire kell kutyagolni ahhoz, hogy a mindennapi élelmiszert beszerezzék. A benzinlerakat — a kiadó betegsége miatt — több mint egy hónapja nem működik. Dombiratoson nincs megoldva a közétkeztetés. Hiányos a tápellátás. A dombiratosiak 6 kilométert tolhatják a kerékpárt, hogy beszerezzék az árut Kevermesen. A háztartási gépek javítása szintén megoldatlan. A vízbekötés pedig valahogy éppen a kispénzű nyugdíjasokat kerüli el. A kertészeti szakcsoport egyik tagja pedig azt panaszolta, hogy a más helységekben kapható növényvédő szereket és tápsókat sem kapják meg, pedig termelésük több százezer forintban mérhető évente. Az is apróság, hogy a dombiratosi szülők a helyi iskolaszövetkezetben kellett megvásárolják a füzeteket, tanszereket teljes áron, holott az egész országban folyt a kedvezményes tanszervásár. Vagy, hogy nincs fodrász, s ezért is utazni kell, mint oly sok másért. Apróságok? Igen. A kívülállóknak talán megmoso- lyogtatóan azok. De a közös tanács két településen megválasztott tagjai komolyan veszik. Hiszen a járdásításra várók, a sorsolásból — lehet okkal — kimaradó, de addig az egyetlen vasárnapi szórakozást nyújtó dombiratosi futballcsapat szurkolói, s a tápra, növényvédő szerre váró kistermelők igenis joggal említették életbe vágó fontosságúnak ezeket az ügyeket. Mert ők e két településen építették fel — nem is akármilyen — családi házaikat, s e településeken szeretnének boldogulni. Előrehaladásukért áldozatot is hozva társadalmi munkával. Természetes tőlük, hogy több munkaalkalmat, jobb élet- körülményeket kívánnak. A tanácstagok nem hatalmas beruházásokat igénylő kéréseket tolmácsoltak. Az ésszerűség határán belül a meglevő lehetőségek, épületek jobb kihasználását. És több figyelmet, törődést, gondoskodást. E cirokvágás idején zajló tanácsülésnek a végkicsengése tehát így fogyalmazható meg: komoly munka folyik a „végeken”, s mindnyájunk javára folyó munka. S az ott élők, ott dolgozók — legyenek bármilyen kevesen is — jó közérzetéről gondoskodni kell. Elsősorban a helyi tanácsnak, másodsorban pedig a szolgáltatásért, ellátásért felelős szerveknek. Hogy se cirokvágás előtt, alatt vagy után ne érezhessék a dombiratosiak, kevermesiek másodlagos állampolgárnak magukat. De ahogy hallgattam a felszólalókat, nem is hagyják, hogy így legyen. B. Sajti Emese Hazatért Kölcsey-levelek Kölcsey Ferenc mintegy nyolcvan, Kende Zsigmond- hoz intézett levelét vették át pénteken a Szabolcs-Szatmár megyei Cégénydányádon, a jelenleg gyermekotthonnak használt egykori Kende-kúriában, a Kende család külföldön élő leszármazottaitól a Művelődési Minisztérium, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumi Szervezet képviselői. Az annak idején Szatmár megye alispáni tisztét betöltő rokonhoz írott levelekről, mindössze 5 kivételével eddig is tudott az irodalomtudomány. A levelek, elsősorban az öt eddig ismeretlen, azonban még így is közelebbről világítja meg Kölcsey és Kende Zsigmond kapcsolatát. Egyértelműen kiderül belőlük, hogy a haladásért küzdő Kölcsey Kendében látta az általa is képviselt politika fő védelmezőjét Szatmár megyében. A leszármazottak ajándékaként hazatért Kölcsey-le- veleket szeptember 7-től a Petőfi Irodalmi Múzeumban megnyíló Kölcsey-kiállítá- son láthatja először a nagy- közönség.
