Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-06 / 185. szám

1983. augusztus 6., szombat A világhírű Nazaret együttes augusztus 13-án rockfesztiválon, Pilisborosjenőn lép fel. A Fenevadak című amerikai film egyik jelenetéhez óriási színpadot építenek. A koncert ke­retében világhírű együttesek szerepelnek, köztük a Nazaret együttes. Ezt az eseményt ki­használva a forgatás helyszínén az Ifjúsági Rendező Iroda hangversenyt szervez a részt vevő együttesekkel. A képen: épül az óriási színpad (MTI-fotó: Friedmann Endre felvétele — KS) II magyar nyelvű szovjet lapok augusztusi számairól Hokedli-pályázat A budapesti Józsefvárosi Galéria öt évvel ezelőtt Szék címmel jelentős vissz­hangot kiváltó kiállítást rendezett. A kiállítás el­sődleges célja az volt, hogy a sorozatban gyártott, egy­szerű szerkezetű, jól hasz­nálható, tartós, a múló di­vatok változásaitól függet­lenül is szép ülőbútorok tervezésére, gyártására és forgalmazására ráirányítsák a figyelmet. A galéria most — a Népművészeti Egyesü­let titkárságával közösen — újabb pályázatot hirdetett meg, amelyen minden meg­kötöttség nélkül akárki részt vehet. Az új pályá­zat a fogyasztók, mindany- nyiunk jogos felháborodá­sából indul ki: jelenleg ha­zánkban szinte egyáltalán nem gyártanak és forgal­maznak egyszerű, köznapi és olcsó ülőalkalmatosságo­kat, így a pályázat — és az azt követő kiállítás — cí­méül és jelszavául is vá­lasztott hokedlit sem. Egyetlen megkötés van: csak fából készülhetnek a beküldött propotípusok (tervet nem fogadnak cl!), amelyeket 1984. január 15- ig kell eljuttatni a galéria címére: Budapest VIII. kér., József krt. 70. 1083. Pályadíjakat sem osztanak ki, ellenben az arra érde­mes székeket kiállítják, a bemutatóra a gyártásukban érdekelteket is meghívják Hátha... Sikkasztó postatisztet ítéltek el A Zalaegerszegi Járásbíróság üzletszerűen, jelentős értékre fo­lyamatosan elkövetett sikkasz­tás bűntettéért két évi és öt hónapi szabadságvesztésre ítélte Szalai Tibor Józsefné, Zalaeger­szeg, Hegyalja út 23. szám alatti lakost. Szalainé a zalaegerszegi 1. számú postahivatalban pénz­tári tisztként dolgozott, majd nagybani értékcikk-árusítással foglalkozott. Munkája során el­lenőrizte a postai takarékforgal­mat és elszámolást, így bármi­kor hozzá tudott jutni a betétek ellenőrzőlapjaihoz, szalainé 1980. áprilistól 1983. januárig folya­matosan különböző öszegeket vett ki. saját céljaira az érték­cikk-árusításból befolyt pénzből. A hiányt úgy pótolta, hogy a betétkönyvekből nagy összege­ket vett fel a betéttulajdonosok tudta nélkül, összesen 634 270 fo­rintot. Ténylegesen 268 084 forint kárt okozott. A bíróság a pénteken megho­zott ítéletben a szabadságvesz­tésen kívül kötelezte a kár meg­fizetésére is. Az ügyész súlyos­bításért, a vádlott és védője eny­hítésért fellebbezett. Az évszak forróságával el­lentétesen jéghideg téma a Szovjetunió című lap augusz­tusi számának egyik vezető anyaga. Az abszolút nulla fokhoz közeledve című ösz- szeállítás korántsem csak a természeti és műszaki disz­ciplínák elvontabb régióiban járatos olvasóknak szól, és az alacsony hőmérsékletek gyakorlati hasznosításával foglalkozik. Forró vidékre kalauzolja viszont az olva­sót a regényes hangvételű Gazli volt a kezdet című cikk, amelyből megismerhet­jük a Szovjetunió egyik leg­nagyobb földgázlelőhelyének múltját és távlatait. A lap e számának magyar tárgyú oldalait csaknem tel­jes egészében a Mordvoin Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságról szóló összeál­lítás foglalja el. A magyarok nyelvrokonai által lakott te­rület az őszi BNV-n önálló­an mutatkozik be. * * * A Lányok, Asszonyok című lap augusztusi számában a kurszki csata 40. évfordulója alkalmából Örök dicsősség címmel a második világhá­ború sorsdöntő csatájáról szóló kétrészes cikk első ré­szét olvashatják. A Lakodalom van a mi ut­cánkban című riport egy ma­gyarok lakta kárpátaljai fa­lu életét mutatja be. Érde­kes beszámoló elemzi a győ­ri Rábatext és a leninakáni textilkombinát kapcsolatát. Megemlékezik a lap az OSZDMP II. kongresszusá­nak 80. évfordulójáról, „A leszerelés minden népnek ér­deke” címmel pedig Indira Gandhi nyilatkozatát közli. Az elmúlt napokban töb- J ben fordultak állomásunk­hoz azzal, hogy lakásukban, illetve a lakóépületek közös helyiségeiben nagyszámú bo­garat észleltek. Arról érdek­lődtek, hogy ezek a bogarak kártevők-e, veszélyeztetik-e az ember egészségét, káro- sítják-e a közös helyiségek­ben tároltakat, az itt tartott élelmiszert? Ezért röviden összefoglaljuk a szükséges tudnivalókat. A nagy számban észlelt bo­garak mind a futóbogarak (Carabidae) családjába tar­toznak. Fajokban gazdag csa­lád, hazánkban 890 faja, il­letve alfaja fordul elő. Kö­zös jellemzője a futóbogarak­nak, hogy gyors mozgásúak (lábaik erős futó- vagy ásó­lábak) és többségük jól re­A Szovjet Irodalom 1983. 8. számában olvasható Ana- tolij Ivanov Gyűlölködés cí­mű regénye. A háború évei­ben egy hátországi faluban játszódó mű — több évtized­re visszapillantva — nemze­dékeken át öröklődő indula­tok, többszörösen is gyilkos­ságot előidéző gyűlölet rajzát adja. A népballadák tragiku­ma szövi át a művet, amely­nek fő kérdése; meg tud­nak-e szabadulni az új nem­zedékek elődeik értelmetlen ellenségeskedésétől, s hogy a háború szenvedései fokoz­zák-e vagy visszaszorítják a bennük rejlő vagy alapter­mészetük ellenére ránk su­gárzó gyűlöletet. A folyóirat lírai rovatában Jevgenyij Jevtusenko új verseiből ta­lálunk válogatást — Tandori Dezső és Jevgenyij Szidorov elemző soraival kísérve. * * * A Fáklya című lap 15. szá­ma augusztus 5-én jelenik meg, és írásai zömében a kétezer éves üzbég főváros életével foglalkozik. Taskent nagyságrendben is a Szov­jetunió egyik legjelentősebb városa, nevét emlékezetessé tette, hogy a Nagy Honvédő Háború idején az evakuált területek 200 ezer menekült­jének adott otthont. Ismere­tes, hogy 1966-ban rendkí­vüli erejű földrengés okozott hatalmas kárt a városnak, s a köztársaságok összefogásá­val épült újra, s szebb lett. mint azelőtt volt. Ekkor ala­kították ki modern arcula­tát, sok szökőkúttal, szellős terekkel, sok emeletes épüle­tekkel gazdagították. Mindez színes riportokban elevene­dik meg az olvasó előtt. pül. Zömmel éjszakai állatok. A fény vonzó hatást gyako­rol rájuk, ezért este bere­pülhetnek a lakásokba. Az ide tartozó fajok többsége az ember szempontjából kifeje­zetten hasznos, ragadozó bo­gár, amely rovarok egyedei- vel, lárváival táplálkozik. Élőhelyük igen változatos. A mezőgazdaságilag művelt te­rületek és az erdőterületek mellett megtalálhatók az em­ber közelében, a parkokban, kertekben is. A lakásokban a Psendo- phonus pubescens és a Doli- chus halensis (hanfutó) egye- dei fordulnak elő leggyakr rabban. Ezek az ember egészségét és az élelmiszert nem veszélyeztetik. Az idei rendkívül száraz, aszályos nyár fejlődésüknek kedve­Veszélyesek-e a bogarak? Ma zárul az eszperantó világkongresszus Pénteken, a Budapest Sportcsarnokban folytatta munkáját a 68. eszperantó világkongresszus. A rendez­vénysorozat fő témájáról — a modern kommunikáció társadalmi és nyelvi vonat­kozásairól — lengyel, ma­gyar, NSZK-beli és svájci szakértők tartottak előadáso­kat. Az Eszperantó Világszö­vetség választmánya szerve­zeti kérdésekről tanácsko­zott, találkoztak az eszperan- tista újságírók és a szakfo­lyóiratok szerkesztői és ülé­sezett a Hodler-alapítvány, amely a világ minden táján anyagilag támogatja az esz­perantó nyelvű kulturális te­vékenységet. Bemutatkoztak a küldötteknek a világszö­vetség elnökségének kedden újjáválasztott tagjai, vala­mint a világkongresszusnak a következő két évben ott­hont adó Vancouver és Augsburg képviselői. A ka­nadai és az NSZK-beli kongresszusi előkészítő bi­zottság vezetői tájékoztatták az eszperantistákat a 69. és a 70. világkongresszus előké­születeiről. Munkaértekezletet tartott az eszperantó kutatási és do­kumentációs központ, amely gyűjti a közös nyelvvel kap­csolatos valamennyi adatot. Számításaik szerint csupán a tanulás miatt kieső munka­idő és a tanítás költségeit fi­gyelembe véve a világ éven­te csaknem húszmilliárd dol­lárt takaríthatna meg, ha a jelenlegi soknyelvűség he­lyett egyetlen nyelvet hasz­nálnának a nemzetközi kom­munikációban. Gazdaságos- sági megfontolások mellett nyelvészeti kutatások ered'' ményei is indokolják, hogy ez a nyelv az eszperantó le­gyen, amely átlagosan kö­rülbelül negyedannyi idő alatt sajátítható el, mint a hagyományos világnyelvek, az angol, a francia, az orosz — hangoztatták. Este a Budapest Sport- csarnokban — a rendezvény- sorozat szombati befejezése előtt — a küldöttek jó han­gulatú kongresszusi bálon búcsúztak egymástól. ~* * * Szépvölgyi Zoltán, a Fővá­rosi Tanács elnöke hivatalá­ban fogadta Humphrey Ton- kint, az Eszperantó Világ- szövetség alelnökét és Simó Milojevicset, az Eszperantó Világszövetség rotterdami központi irodájának főigaz­gatóját. Tájékoztatta őket a főváros fejlődéséről, a ven­dégek pedig köszönetét mondtak azért, hogy a ma­gyar főváros otthont adott az eddigi legnagyobb szabású eszperantó világkongresszus­nak. A rendezvénysorozat kül­dötteinek egy. csoportja a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál tett látogatást, az Eszperantó Világszövetség nőbizottságának képviselőit pedig a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának vezetői fo­gadták. zett, ezért a szokásosnál erő­sebb rajzásuk alakult ki. A kiszáradt talajok viszonyla­gos táplálékhiányt idéztek elő, illetve a bogarak nem találtak fő élőhelyükön, a mezőgazdaságilag művelt te­rületeken tojásrakásra ked­vező, kellően nedves talajt, ezért az emberi lakóhelyek közelébe húzódtak. (A boga­rak más időjárású években is július második felében és augusztusban rajzanak, bere­pülésük a lakásokba évek óta ismert jelenség.) A be­repült állatok ellen semmifé­le védekezésre nincs szükség, azok táplálék híján rövidesen elpusztulnak. A lakásokba bekerült egyedek összeszedé- se, a közös helyiségekben pe­dig összeseprésük és eltávo­lításuk teljesen elegendő. Jáki Jenő, Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás, rovartani szakelőadó Start T alálkozunk minden olimpiai évben! — ez a felírat fogott fél­körbe minket, az osztályt, jópofa arcunkat, ahogy retu- sáltan kibámultunk a bolti kirakatból. No, igen. És min­den olimpiai évben mind idegenebbül fogjuk mutogat­ni a gyerekfotókat, sütünk el diákvicceket, hívjuk elő a halványodó emlékképeket. Talán csak őszülő, öregedő tanáraink egy-egy szava, jól ismert mozdulata nem okoz csalódást, az ültet vissza az iskolapadba. De vajon jó-e visszaülni a már szűk helyre? Jó-e em­lékezni az útba indító, el­koptatott tanácsokat arany- igazságként osztogató sza­vakra, amelyek hamuba sült pogácsák helyett kerültek ta­risznyánkba? Az iskolákból kinövők startja életpályákat határoz meg — mi magunk lepődünk meg a legjobban, ha kiderül, hogy egy-egy társunk teljesen más foglal­kozást választót, mint amire akkoriban készült. Felnőtt mindennapjaink hajszálgyö­kere az iskolapadban fo­gant; s akinél nem szökken időben szárba, annak kelle­metlen érzés újra helyet fog­lalni az emlékek között, hi­szen nincs „megtett út”, amire emlékezhetne. > Beilleszkedés, munkakez­dés : megannyi • probléma, amely az életmódváltozással függ össze. A legelső pilla­nat, a start pillanata — ta­lán rövidsége miatt — ho­mályba vész. Pedig akad­nak, akik még mindig a startnál vesztegelnek. Ha pe­dig egy átmeneti állapot évekig húzódik, lassan már nincs is hová átmenet, ma­rad az elégedetlen, cinikus, „ez van” ... kezdetű mon­dóka. — Kezdés? — kérdi volt osztálytársam, és mivel ez csak a második találkozó, még tudunk egymásnak újat mondani. „Én öregem, még a start előtt rándulást kap­tam. Vagy izomszakadást? Látod, még ezt sem tudom pontosan...” — panaszgo­lyókat gurít elém minden keserűség nélkül. Arcán fél­mosoly, kezében sörét mele­gíti. Ha most fölvennék, har­mincnégy éves korában kap­na diplomát, harmincnyolc esztendősen szakvizsgázna. „Semmim sincs, csak elbo­csátó szép üzenetem. Az vi­szont rengeteg” — folytatja Közben akár egy könyvelő, számolok, számolok, bíbelő­döm az orvosok kezdő fize­tésével, kalkulálom, hogy a hat végigtanult esztendő mekkora terhet rakna idős szüleinek és az ő saját vál­lára, s lelkiismeretfurdalá- som van, hogy ezeken gon­dolkodom, miközben valaki­ben ekkora hivatásérzet munkál. „Kitartó vagy ...” — dicsérem. „Inkább ma­kacs, átkozottul konok” — feleli, mintha ő is utánaszá­molt volna. Töröm a fejem: dicséretet érdemel-e ekkora kitartás, ekkora ragaszkodás a válasz­tott hivatáshoz? Rokonszen- vet, sajnálatot kétségtelenül ébreszt. Ám ha valaki öt- ször-hatszor rugaszkodik ne­ki a startnak, és mindig bentragad, nagyon valószínű, hogy neki nem való pályán akar erőnek erejével indul­ni. De így van-e ez a pálya- választás esetében? A felvé­teli vizsgákon pontokban mért tudása egyszer sem sem volt elegendő ahhoz, hogy orvossá képezzék. Hát akkor? Dicséretes tán a szándék? A kitartás ma­kacssága csak a tudás ko- nokságával párosulva dicsé­retes. Ez tételszerűen hangzik, bogozom hát tovább a kér­dést. Osztálytársam nem tö­rődött bele, hogy valaki, va­lami többször is kimutatta róla: nem elég tehetséges a választott pályára. Annyira azonban ő sem bízott magá­ban, hogy föladván műsze­részszakmáját, műtősnek vagy laboránsnak menjen. Megértem félelmét, és megértem bátorságát. „Hát­ha” — érzéssel telt el életé­o bői néhány esztendő. Mesé­lem neki az igaz történetet a műtősfiúról, aki szintén olyan makacsul felvételizett az orvosira évente, hiába. „Most mit csinál?” — kérdi fölcsillanó szemmel, happy endet várva. „Egyetemen van...” — mondom, mire amolyan „na ugye” tekintet­tel néz rám. „Igen, egyete­men- van, a professzor mel­lett. Amolyan laboratóriumi mindenes. Békákat készít elő boncolásra, rendben tartja a Petri-csészéket, a hallgatók­tól beszedi az órák végén a pipettákat. Nem végzett egyetemet, a munkáját azon­ban szereti, végül is közelébe került vágyálmának.” Osztálytársam lehorgasztja a fejét, neki ez nem lenne elég. Üjra próbálkozik. Bóklászom tovább a start körül. Szemben ül velem a „nagy dumás”, aki egész fi­lozófiai rendszert épített ki magának semmittevése iga­zolására, egyetlen célja, hogy a tegnapról minél zűrza­varosabb emlékei legyenek, (ö eseménydúsnak nevezi őket.) Apró ujjain sorolja a megannyi élvezetet. Most ép­pen elvált. Lakása nincs, ha­verjai vannak, mellére öleli az egész országot. Apja — befolyásos ember — csak annyit mondott neki útrava- lóul: ne akasszon le akkora balhét, hogy az ő állását ve­szélyeztesse, mert akkor so­ha többé nem nyúl utána. „Botrány nincs. Abból ki­szállok" — mondja határo­zottan. — „Ha a haver ré­szeg, és el akarja fűrészelni a Margit-híd pilléreit, haza­viszem, adok neki otthon egy darab vasat, fűrészelje nyu­godtan. Balhé nincs, és a fa­ter megértő.” Csak a hecc kedvéért csö­vez, bármikor hazamehetne, mert apja tudja, hogy meg­tartja a játékszabályokat. Neki a munkahelye frankó, mert ott viszkit isznak, a nőismerősei klasszak, mert nem akarnak ragadni, a ván­dorélet az ideális, mert a rendes lakásban előbb-utóbb megjelenik a pókháló. A pók és a pókháló nála természe­tesen szimbólum, a kispolgá­ri életmód jelképe. A kis­polgár fogalomköre hosszú sugarú: minden güriző, elér­hető célt kiválasztó, értelmes életet élő ember beletartozik e kategóriába. „Tojásként hasonlítunk egymásra, gondolataink egyeznek” — mondja baráti köréről, és ömlik tovább a szöveg, miközben utolérhe­tetlen mozdulattal hívja ma­gához a pincért, francia ko­nyakot kér — egy sörkert­ben. Valahol a startnál maradt ő is, csak ezt nem tudja, és hiába próbálnám meggyőzni róla, hogy évek alatt semmit sem változott: ma is zene­kartag ismerősével és kül­földi lemezeivel henceg, amelyek — állítja — még a rádiónak sincsenek meg. „Látod, neki jól megy” — mondja az egyetemre jelent­kező. — „Volt itt is, ott is, nők, kaja, pia ...” Téved. Mindketten a start­nál álldogálnak. Mondanom sem kell, hogy mennyivel rokonszenvesebb a kitartóan felvételizgető műszerész a mának élő semmtitevőnél. Két szélsőséges példa ez (le­hetne még többről is mesél­ni), az egyik póluson a saj­nálat, a másikon a méreg, s mégis valahol sorsuk ugyan­úgy megrekedt. D idaktikus történet? Tanmese. Pedig csak arról esik benne szó, hogy minden osztályból akad egy-kettő, aki a startnál bentragad. Mindenki másho­gyan, más miatt. Közös vo­nás: az eredménytelenség. Más egyező nincs közöttük, mégis egyszerre kell szólni róluk. Más-más módon fi­gyelmeztetni kell őket a tár­sadalom startpisztolyainak hangjára — az egyiket ta­pintattal, a másikat határo­zott eszközökkel —, nehogy lekéssenek a behozhatatlan- ról. Mert az életfutamokat senki sem hívja vissza. Tamás Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents