Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-26 / 201. szám
1983. augusztus 26., péntek o Zsilipfelújítás Tiszalökön Tsz-szabályzatok A tiszalöki erőmű duzzasztórendszerének hajózsilipjén megkezdődtek az ötévenként esedékes karbantartási munkák. A szakemberek az OVH búváraival együttműködve az alsó és a felső zsilipkapu előtt kirekesztik a vizet, kiszivattyúzzák a felhalmozódott iszapot, hogy elvégezzék a javításokat és a korrózióvédelmet. A munkálatok végeztével október 15-e után ismét megindulhat a hajózás a *Tisza középső és felső szakasza között. A tiszalöki zsilip A szövetkezeti jogszabályok korszerűsítéáe nyomán a tsz-ek áttekintik, felülvizsgálják belső szabályza- . taikat, és egyúttal a helyi sajátosságokat is érvényesítik azokban. A tsz-ek az év első felében az alapszabály vizsgálatával készültek el, a következőkben a vezetőség elé viszik a szervezeti-működési szabályzatot és a munkaügyi szabályzatot. A korszerűsített szövetkezeti jogszabályok alkalmazását a TOT szövetkezetpolitikai főosztálya útmutatóval könnyítette meg. Ez a szövetkezeti és szövetségi szakemberek közreműködésével készült, a különböző mozgalmi fórumokon elhangzott észrevételek és javaslatok figyelembevételével. Az útmutató készítői hangsúlyozzák: nem szabályzatmintáról van szó; az érdemi önszabályozáshoz kívánnak segítséget nyújtani azzal, hogy egyfelől felhívják a figyelmet azokra a kérdésekre, amelyeket a jogszabályozási rendelkezések kapcsán szabályozni kell. És azokra is, amelyek rendezése indokolt, célszerű. Az egyes kérdésekre megoldási módozatokat is javasolnak. Az útmutató készítői utalnak arra, hogy a szövetkezeti jogszabályok változása nem írja elő új szabályzat készítését. A felülvizsgálat során ezért a figyelmet és a hangsúlyt azokra a jogszabályi, illetve alapszabályi rendelkezésekre kell fordí- j tani, amelyek az önszabályzás keretében döntést igényelnek. Az útmutató kifejti: a szabályzat alapvető célja a törvényes működés belső feltételeinek, a tagi, alkalmazotti érdekek érvényesülésének biztosítása, valamint a tag és a szövetkezet kapcsolatának erősítése. A szabályzat egyebek között meghatározza a testületi szervek működésének rendjét, az üzemi szervezet felépítését, és a vezetés szervezetét, a vezetők jogállását, feladatát és hatáskörét, a vagyoni kapcsolatok rendjét. A tsz-ek a belső szabályzatok felülvizsgálatával, áttekintésével az év végéig készülnek el. Gvomaendrűdi Lenin Tsz Aszály után is aszály Balázs István elnök, Ti- már Gergely párttitkár meg Tímár Imre főkönyvelő együttes erővel sem „talál” olyan esztendőt az utóbbi másfél évtizedet végiggondolva, amelyben a gyoma- endrődi Lenin Tsz dotációra, szanálásra szorult volna. — Igaz, azt nem lehet semmiképp ránk fogni, hogy ebben a tizenöt éves időszakban egyszer is látványosabb, nagyobb üzletet jelentő kezdeményezésbe fogtunk volna, de a nyereségünk az mindig „tizenmillió” volt — jelenti ki a tsz-elnök, amit azért a főkönyvelő mégsem hagy annyiban. — Hat évvel ezelőtt csaknem 16 millió forintos nyereséggel zártuk az esztendőt, tavaly 14 és féllel, tehát jócskán tíz felett. Az idők folyamán itt igen-igen erős lábakon álló növénytermesztés alakult ki. Hogy mást ne mondjak: míg a környéken mindenütt betegségben szenvedett a napraforgó, nálunk 23 mázsát adott hektáronként, azt megelőzően meg huszonnyolcat, és búzából is arattunk már kishíján 56 mázsát. „PEDIG DE SZÉPEN INDULT!” A tulajdonképpeni témát a párltitkár pendíti meg, ám előbb még maga is kiegészíti a Lenin Tsz jellemzését: — Ne vegye dicsekvésnek, de alapelvünk a biztonságra törekvés, eddig mindig meghozta az eredményt. Gépekkel is úgy felszerelkeztünk, hogy abban hiba ne legyen, igyekeztünk jól megszervezni a kihasználásukat. Most is, ahogy itt végeztek a kombájnjaink, már mentek is Hernádnémedibe, Nagykálló- ra, Berettyóújfalura. Másfél millió forintot hoztak haza, ami nem kis teljesítmény, csakhogy másfél millió sajnos 30 millióval áll szemben. A párttitkár sóhajához társul az elnöké is, aki most visszaveszi a szót: — Állattenyésztésünk az idén értékesít 800 ezer liter tejet, 320 hízómarhát, 3 ezer 700 sertést, 2 ezer bárányt, 11 tonna gyapjút, meg másik négy és fél ezer hízót a háztájiból és kész. Több férőhelyünk nincs, a tejhozam tehenenként elérte az ötezer literes éves átlagot. Azt akarom ezzel mondani, hogy nálunk alapvetően minden a növénytermesztéstől függ. Ennek az eredménye határozza meg a sorsunkat. Így most már el lehet képzelni, milyen helyzetben vagyunk. — Olyanban — mondja ki végre kerekperec a főkönyvelő a nehezen kimondhatót —, hogy a növénytermesztés tervbe vett 65 millió forintos bevételéből jó ha 23 marad. — Pedig fle szépen indult! — idézi Balázs István s már sorolja is: — Olyan jól elmunkált talajba s annyi búzát még sose vetettünk, mint tavaly. Október 20-ra földben volt 1760 hektáron a vetőmag, ez már közelíti a közös szántó felét. A kitavaszodás csak hizlalta a bizakodást, reméltük, hogy a csapadékszegény tél és tavaszelő után rendes esőket kapunk majd. de hát... HOGYAN TOVÁBB? Legyint, s távolba meredő tekintettel hallgatja, amit Tímár Gergely egy kockás füzetből olvas fel: — Már 1982 második fele is elég száraz volt, de tessék megnézni: az idén májusban szinte semmi, júniusban kétszer 11 milliméter eső. júliusban négyszereseit 1—5 milit, csoda-e ezek után. ha learattunk akkorra, amikor máskor csak kezdeni szoktuk! Hogy úgy mondjam, keserű aratás volt. Húsz mázsa hiányzott a tervezettből hektáronként. És a mi súlyosbítja a dolgot: elszáradt a lóbab, a napraforgó, de a 800 hektár kukoricából is csak a hosszú tenyészidejűek hoznak majd igazi termést, ha kapnak még esőt. Itt pillanatra elakad a beszélgetés az augusztusi melegben kellemesen hűvös irodában. Egymásra nézünk percre némán. A három férfin a gond árnyéka ül. A kérdést mégsem lehet elkerülni. — S most? Hogyan tovább? A várakozás ellenére sem válnak komorabbá, sőt az elnök már a válasszal is kész: / — Mi már mindennel számot vetettünk, s tesszük ezt nap nap mellett. Legelőször is azt tartottuk fontosnak, hogy a tagság előtt feltárjuk a helyzetet, felkészítsük az embereket a várhatóra. Június 17-én tartottunk közgyűlést, amelyen az alapszabályt módosítottuk, s itt részletes tájékoztatást is adtunk mindenről. Zokszó nélkül vette tudomásul a tagság, hogy az év végi kiegészítő részesedés már biztos elmarad. — Elmondhatom. hogy mindezek ellenére sincs elkeseredett hangulat, pedig a közösé mellett ott fészkelő- dik már a háztáji gondja is. De azt is elmondtuk, hogy a tsz nem hagyja magára a tagját. Ami abrak kell a háztájinak, azt mi már be is biztosítottuk — egészíti ki az elnök által elmondottakat a párttitkár. NEM ÖLBE TETT KÉZZEL Tímár Imre kis időre magunkra hagy bennünket, majd táblázatokkal tér visz- sza: — A vendégkombájnolás mellett természetesen egyéb módon is igyekszünk szaporítani a bevételeinket, hogy a költségeinket csökkentsük Itt van ni. Koncentrátumvá- sárlás helyett saját takarmánykeveréssel egymillió forintot takarítunk meg. ugyanannyit spórolunk meg az alkatrész-vásárlásokon s a növényvédő szeren, amit már tavasszal megspóroltunk, tehát nem bűnös takarékosságról van szó, mert a szükséges műtrágyát, vetőmagot, egyebet mind megvettük a szorult helyzetben is. Van aztán még egy jelentős összeg: mivel most a kukoricát nemigen kell szárítani, két és fél millió forinttal kevesebbet tüzelünk el az előirányzottnál. — Vagyis nincs olyan kár. ami haszonnal nem jár. Az elnök most először, igaz, bizonytalanul, de elmosolyodik : — Sovány vigasz ez, de valahogy majd csak lesz. Nem ölbe tett kézzel, de várjuk a központi intézkedéseket is. Csak hát... Elharapja a szót. Láthatóan tusakodik: mondja? ne mondja? Végül kimondja búcsúzóul: — Tizenegymilliós nyereséget terveztünk. Ezzel szerettem volna nyugdíjba vonulni . . Kőváry E. Péter Iparunk jelene és jövője (4.) A nagyvállalatok és a „kisbolygók »9 Az ipar közvetlen jövőjének a megalapozásához, hatásfokának javításához néhány nagyszabású szervezési feladatot is el kell végezni. Ezekre a Központi Bizottság legutóbbi határozata ugyancsak felhívja a figyelmet, s ezek nélkül az említett műszaki feladatok elvégzése aligha gyorsul fel, illetve nélkülük a műszakiak minden erőfeszítése könnyen csak fél sikert eredményezhet. Az egyik ilyen mindenütt napirenden levő szervezési teendő a vállalatok belső intézményi, irányítási, érdekeltségi rendszerének korszerűsítése. Az eddiginél sokkal „sarkosabb”, tisztázot- tabb felelősségi megosztás szükséges a termelő-gazdálkodó egységeken belül: önállóbb és felelősségtelibb munka valamennyi részlegnél, főosztálynál, gyáregységnél, üzemnél. A kapun belül is Ez természetszerűen feltételezi, hogy mindenütt felhagyna^ a vállalaton belüli, egyenlőségre törekvő jöve- -delemelosztással. Figyelemre méltó, hogy a vállalatok közötti differenciálódás menynyivel gyorsabban halad előre, mint általában a vállalatokon belüli. Úgy tűnik, a gyárak közötti differenciálódást jobban elviselik a kollektívák, mint a brigádon, műhelyen, gyáron belülit. Az is igaz, hogy a közgazdasági szabályozás tökéletesedésével, s a vállalati támogatások mérséklésével a vállalatok közötti különbség mintegy automatikusan létrejön, ezért lehet hibáztatni az életet, a piacot, a szabályozókat; vállalaton belül azonban már egyszemélyi döntésekre lenne szükség, s ettől ebben a kérdésben még sokfelé ódzkodnak. Pedig a munka ott és akkor fordul majd a kívánt irányba, ahol a kapukon belül is egyértelműbb érdekeltségi rendszert teremtenek, s ehhez részlegenként önállóbb intézkedési jogkörrel rendelkező szervezeteket alakítanak ki. Ez a világosabb teljesítménymérést, s erre alapozva a pontosabb, ösztönzőbb, differenciáltabb jövedelemelosztást is lehetővé tenné, ami jobban sarkall a kezdeményezésre, a rugalmas intézkedésre, az önálló fejtörésre, ahelyett, hogy mindenki várja a főnök, a főosztály, a központ utasítását. A vállalati belső felelősségi, érdekeltségi rend átalakításával alighanem megszűnne az ismert mottó szerinti gyakorlat: ha nem teszünk semmit, abból nem lesz baj. Az is kézenfekvő persze, hogy az önállóbb munkára épülő vállalati belső szervezetekben az ellenőrzés, a számonkérés funkcióját is meg kell erősíteni. Az üzemi demokrácia is az önállóság és az ellenőrzés, az önállóság és a felelősségvállalás összhangjára épül. Az önállóság nem vezethet anarchiához, a „vállalom a felelősséget” ki- nyilvánítása nem jelenthet jogot a privatizáláshoz, a ve- zetetlenséghez, a koordinálatlansághoz. Nem a nagyvállalat - a működési rendje x A vállalati belső mechanizmusok korszerűsítését sietteti, hogy éppen a hazai ipar eddigi fejlődését megalapozó nagyvállalatok belső mechanizmusa felett járt el leginkább az idő. Nem a nagyvállalat avult el, nem a nagyvállalati keret, amely lehetőséget teremt a termelő erők koncentrációjához, hanem a nagyvállalatoknál általában elterjedt irányítási, szervezeti, érdekeltségi modell. A nagy kapacitású nagy- • vállalatok a magyar ipar nemzetközi versenyképességének legfőbb biztosítékai, egyedül ilyen keretekben garantálható — csak erre van példa a-. világban — a nemzetközi versenyhez nélkülözhetetlen műszaki fejlesztés, a nagy sorozatú gyártás, annak pénzügyi előnyeivel. Nem a nagyvállalati keret a veszteségek forrása, nem a forma a hibás, hanem a nagyvállalatok belső működési rendje. Fezeket érdemes mindenütt testre szabottan megváltoztatni, a korábban kialakult, a maga idejében talán nem is helytelen, uniformizált belső mechanizmust felszámolni, azért, hogy a nagyvállalatok eléggé nem értékelhető előnyei szabadabban érvényesüljenek. Ez a vállalatokra tartozó feladat. A nagyvállalatok köré persze kellenek a „kis bolygók” — a számos kis és közepes üzem, társulás, vagy akár gmk-k — a nagyvállalati termelés infrastruktúrájaként, a nagy hatékonyságú nagyüzemek termelésének kiszolgálása érdekében. De tévedés, hogy elsősorban azért, mivel a kicsi a nagyot versenyre ösztökéli. Ez ugyanis nem ilyen egyszerű. Ebben a vállalatok és az állam közösen léphetnek előre. Ma már nincs akadálya annak, hogy bármelyik gyár leányvállalatot, társulást stb. hívjon életre, de az állam is — mint eddig — kezdeményezhet vállalatalapítást, sőt most talán a szaktárcák részéről éppen célszerű lenne a. kis- és közepes vállalatok számának növelését kezdeményezni. Esetleg nem csak úgy, hogy korábbi nagy- vállalatokat szednek szét. Az így kialakuló vállalati struktúra, kiegészülve a vállalati belső irányítási rendszerek korszerűsítésével, számottevően gyorsítaná a fentebb vázolt műszaki feladatok végrehajtását. Ehhez tartozik még egy fontos iparszervezési teendő: a vállalatok. ágazatok közötti együttműködés fejlesztése. Az utóbbi években a magyar gazdaságban is kialakult az úgynevezett „válság ágazatok” csoportja: a kohászat, az alumíniumipar, a nehézvegyipar egyes , ágait sorolják ide. (Persze micsoda különbség szocialista vagy kapitalista gazdaságban tartozni valamelyik válságiparághoz. Alapos túlzás a kapitalista világból kölcsönzött szóhasználat, amikor nálunk például a MÁT, vagyis Magyar Alumíniumipari Tröszt ma is munkaerő- hiánnyal küszködik, s nem rendezett tömeges elbocsátásokat.) Nos, a tőkés Válság által sújtott magyar ágazatok termékei, ha például nem. közvetlenül kerülnének exportra, hanem — hiszen lényegében, a könnyűipart nem számítva. alapanyagokról van szó — sokkal magasabb készültségi Tokon, a feldolgozóipar késztermékeiként, ötletes, magas színvonalú gépekbe, műszerekbe, berendezésekbe bedolgozva (az alu- lemez, az öntvény, a pvc stb.J, sok ezer mérnökórát hordozva, akkor számunkra például a kohászat nemzetközi válsága kevésbé volna terhes, és pvc-gyáraink beruházási költségeinek megtérülése is felgyorsulhatna. Új utakon Vagyis el kellene érni, hogy ne csak egy-egy gyár keresse a recesszió ellenszerét. hanem egy teljes vertikum, termelési lánc. Például úgy, hogy valamelyik nagyvállalat, élve a lehetőségekkel, konstruktőri (mérnök-tervezői) leányvállalatot, tervező kisvállalatot alapít, a műanyag alapanyagként eladható termékek más formában való- hasznosítása érdekében. Azután a kidolgozott ötletet, dokumentációt felajánlja a feldolgozóipar más ágainak: építő- vagy gépelemnek, bútornak, vagy műszerháznak. Jövőnk alapja az, amit létrehoztunk^ szocialista nagyipar. Ezzel kell, ezzel lehet bátran, új utakat, módokat keresve gazdálkodni. Ebben senki és semmi nem gátol bennünket. Ez az ipar jövője: a szellemes, korszerű, hatékony munka, változatos szervezeti formákban, rugalmas belső kooperációban, a termékek gazdag választékával. Ehhez megvan az alap: a létrehozott kapacitás, s az ehhez nélkülözhetetlen szellemi erőforrásokkal, szaktudással, tehetséggel sem szűkölködünk. ^ Gerencsér Ferenc (Vége)
