Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-24 / 199. szám
1983. augusztus 24., szerda o N Korábban kezdődik a betakarítás A mezőgazdasági nagyüzemek augusztus utolsó hetének elején sorra indították betakarítógépeiket. Sok helyen a napraforgótáblák aratásához láttak hozzá, és a kukorica silózását folytatták. A növények sokfelé két, sőt három héttel korábban értek be, s emiatt van szükség a gépek korai indítására. Az agrometeorológiai helyzet augusztusban alapvetően nem javult; bár a júliusinál m^r eddig is több csapadékot kaptak a földek, ez azonban csak arra volt elegendő, hogy a terméskilátások ne romoljanak tovább. Ahol az esők nem hoztak igazi felüdülést, ott most a betakarítógépek dolgoznak. A hónap első tíz napjában záporok, zivatarok formájában kapták meg a réslen várt — ám nem teljés értékű — nedvességutánpótlást a földek. Az Alföldön 20—30 millimétert mértek, a Dunántúlon 30—40-et, s hozzávetőleg ugyanennyit az észak-magyarországi és északkelet-magyarországi területeken. Augusztus második tíz napjában már szórványosabban alakultak ki záporok, zivatarok, nem mindenütt esett az eső. Ám még így is jól jött a nedvesség, amely azonban a sok évi átlaghoz képest ezúttal is csak szerény mértékű volt. Az agrometeorológusok mérése szérint a talajok felső rétegének nedvességtartalma alacsonyabb az átlagosnál. A Dunántúlon viszonylag jobb a helyzet: átlagosan 30—40 százalékos a feltöltődés. Ennél kisebb értékek alakultak ki az Alföldön és a Duna—Tisza-kö- zén, itt 25—35 százaléknyi vizet tartalmaz a talaj. Az alacsony nedvességkészletet a növények nemigen tudják hasznosítani. A jelek szerint az őszi munkacsúcs az idén a tavalyinál lényegesen korábban kezdődik meg, a betakarításban felvásárló, szállító, feldolgozó és egyéb vállalatok ennek megfelelően alakítják át programjaikat. Sok esetben ismételten egyeztetik az átvételi időpontokat mezőgazdasági partereikkel. Természet- és környezetvédelmi tábort szervezett a Madártani Egyesület a Zala megyei Pölöskén. A Dunántúl majd minden megyéjéből érkezett fiatalok a környék madárvilágát tanulmányozzák, s a befogott madarakat meggyűrűzik, valamint feljegyzik a legszükségesebb adatokat (MTI-fotó: Arany Gábor felvétele — KS) Van-e jövője a békési MEZŰGÉP-nek? Megbeszélést tartanak a tmk-sok A kérdés, hogy van-e jő-' vője a békési MEZŰGÉP- nek sokkal összetettebb, mint amilyennek első látásra tűnik. Nem azzal van baj, hogy ki kellene mondani a „nincs”-et, hanem azzal, hogy az igen se mondható ki azonnal, elemzés és magyarázat nélkül. Mert patinás múltú Éppen 35 évvel ezelőtt. 1948. augusztus 20-án fellobogózott, feldíszített traktorok élén vonult a vasútállomásról Tarhosra Priskin János egy Rába-Speciállal. hogy annak rendje s módja szerint átadja a gépeket Csapó Mihály bácsinak, az UFOSZ helyi elnökének, aki az ünneplő tömegnek akkor jelentette be az ország 50. gépállomásának; megalakulását. — Azokban az években nem számított a munkaidő, ötszáztíz órákat dolgoztunk, és csináltunk ám mindent. Én is voltam gépkocsivezető, körzeti szerelő, amikor meg gépjavító lett a gépállomás, és a traktorok a traktorosokkal együtt Berénybe mentek, mi a műhelybe kerültünk. így vett át bennünket az átszervezéskor a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár. Akkor még nem jelentkeztek a mai gazdasági nehézségek. Minden más volt. Több mint ötszázan dolgoztunk az új gyártelepen, ami itt a pusztaságból nőtt ki. Nem panaszkodom, de azért az fáj, hogy 35 évi munka után 22 forint 50 fillérrel megyek nyugdíjba, pedig ami- itt létesült, abban mindenben benne van az én kezem munkája is. Kiss Sándor munkatársa Priskin Jánosnak a tmk-mű- helyben. A BMG-s évekről ő sem tud elfelejtkezni: — Én negyvenkilenc óta vagyok a cégnél. Kovács Bálint bácsi mellett kezdtem, kovácsként. Annyit tudok csak mondani, hogy a BMG idején saját tervezésű termékeket gyártottunk, volt önálló fejlesztő részlegünk, saját nagyszériás termékünk is nem egy. Ez most mind nincs meg, lassan minden műszaki megszökik innen. Kiss Sándorból érezhetően a keserűség szól, amit nagyon nehéz leküzdenie magában, még akkor is, ha jól tudja: a hetvenes évek második felének gazdasági viharait a BMG se fogta volna föl Békés város határában. Ami pedig a műszakiakat illeti: való, hogy négy éve még hét mérnök dolgozott a MEZŐGÉP békési gyárában, ma már csak három. Menekülnek a mérnökök Az egyik mérnök, aki nem „szökött” meg, Piiski Sándor, szerkesztési csoportvezető a műszaki osztályon: — Jó néhány újdonságon dolgoztunk, valóban érdekes, izgalmas munkákon.. Az egyik gépünk túl drága lett. a másikkal túlságosan siettünk, s hiába számított keresett és jó megoldású gépnek, a nagy igyekezetben nem sikerült eléggé üzembiztossá tenni. Mindehhez jött még a visszafogott beruházások időszaka, így a sikerélmény elmaradt, vele együtt az anyagi és erkölcsi elismerés is. Akik elmentek, azok a nagyobb pénzért mentek el, s a saját szempontjukból igazuk is van. Én tjzenöt éve vagyok itt, most a kukoricaszár-rendrearatón és a soros napraforgóadapteren dolgozunk. Mindkettőnek sikerülnie kell. csak hát hárman kevesen vagyunk hozzá. Bodzás Sándor, a gyár igazgatója világosan látja a gyár valamennyi gondját, és világosan is összegez: — Elöljáróban: egyetlen olyan termékről nincs tudomásunk, amelyet a BMG békési gyárában fejlesztettek volna ki piacképessé. Továbbá a BMG már akkor 114 millió forintos eladatlan készlettel birkózott, amikor a békési gyárat átvette. Végül az itt dolgozó 560 ember — a 700 fős gyár, tehát csak az álmokban szerepelt — viszonylag alacsony keresete egyensúlyozta ki az • anyagyári magasabbakat. Egyébként ennek a levét isszuk a mai napig is, mivel 1976 elején a gyárunk harmincezer forintos bérszínvonallal- jött át a békéscsabai MEZO- GÉP-hez. Tessék most ehhez hozzászámítani a szabályozó- változásokat, amelyekkel gépeink ára alaposan, leesett, illetve az 1980-as árvizet, amiből kilábalni ugyan segítettek bennünket,, de az elúszott nyereségünket — érthető módon — soha senki nem fogja pótolni! Mi hát a megoldás? A hajdani hétszázfős gyárról Makoviczki Jánostól, a városi tanács elnökétől hallottam először. Jogos patriotizmustól fűtötten kéri ma számon az időtől az egykori ígérvényt: az erős ipari középüzemet, ami szerinte így továbbra is hiányzik a városnak, ahonnan ezért továbbra is ingázni kényszerül a többség. Az ő aggódását is megfogalmazta tehát Tarsoly Lajos, a városi bíróság tanácsvezetője azon a múlt heti tanácsvébéülésen, amelyen a gyár sorsáról tárgyaltak, imigyen: van-e jövője ezek után egyáltalán a Békési MEZŰGÉP-nek? A választ a gyár igazgatója, Bodzás Sándor, meg Badár Bálint, a MEZŰGÉP vállalat műszaki igazgatóhelyettese egybehangzóan fogalmazták meg. Eszerint a gyárnak — éppen a jelen gazdasági helyzetben megkövetelt örök megújulási készség fenntartása, erősítése miatt — a fejlesztő-műszaki apparátusáról lemondani nem szabad. Ez a gárda ma is hiánycikknek számító, s kelendő gépek kialakításán dolgozik, a gyárnak azonban a vállalat egészéhez jobban kapcsolódva a már ma is piacképes termékek gyártásából kell elsősorban kivennie részét — ahogy ezt teszi a legutóbbi időkben is eredménnyel — ahhoz, hogy a továbbra is jogos igény szerint Békés erős és neves középüzemeként tarthassák számon! Mindehhez a lehetőségek adottak, mivel a középüzemet ma már teljesítménye inkább minősíti, mint az általa foglalkoztatottak száma. A meggyengült műszaki gárdát pedig — közös érdekből — a vállalatnak, a gyárnak és a városnak együttesen kell megerősítenie! Ezzel a városi tanács végrehajtó bizottsága testületileg is egyetértett. Kőváry E. Péter Készülnek a betakarító adapterek a gyárudvaron a napraforgó-aratáshoz és a kukorica- szár-rendrevágáshoz Fotó: Fazekas László Iparunk jelene és jövöje (2.) 11 fejlesztés három szakasza A ’70-es évek elején kezdődő, az egész világgazdaságban végigviharzó árrobbanás különösen a nyersanyagokban szegény, kicsiny belső felvevőpiaccal rendelkező országokat sújtotta, köztük Magyarországot is. A mi külkereskedelmi mérlegünk is romlani kezdett, ami a ’70-es évek végén már mind feszítőbb gondokat okozott. A magyar gazdaság rövid, három év leforgása alatt aligha fordíthatta volna pozitív irányba ezt a kedvezőtlen folyamatot, megfelelően kiépített, korszerű ipari bázis nélkül. Ez még akkor is igaz, ha iparunk az elmúlt esztendőkben a korábbinál szerényebb ütemben, és ágazatilag differenciáltan fejlődött. Egy ilyen ipari bázis nélkül nem tudott volna manőverezni az ország, nem lett volna árucserealapja, hogy részt vegyen a nemzetközi kereskedelemben és munkamegosztásban. Az ipar döntő mértékben járul hozzá az ország bevételeihez, s biztos megélhetést nyújt mintegy másfél millió családnak. 1950-70 között kiépült a nagyipar összehasonlításul álljon itt néhány nemzetközi adat: a magyar ipar termelése változatlan áron 1973—1980 között 33 százalékkal nőtt. Ez idő alatt az osztrák iparé 20,5, a belgáé 8,5, a franciáé 3, a hollandé 11, az NSZK-é 10, az olaszé 24, a svéd iparé 5, az USA és Japán iparáé 13, illetve 23 százalékkal. Angliáé ezen idő alatt 4 százalékkal csökkent. A vizsgált hét esztendőben a kivitel növekedése ugyanebben a sorrendben így alakult: magyar 51, osztrák 45, belga 20, francia 50, holland 19, NSZK 34. olasz 65, svéd 16, USA 32, Japán 7)8, míg az angol gazdaság 20 százalékkal növelte kivitelét. Az egy főre jutó fogyasztás ebben a hét esztendőben Magyarországon 21 százalékkal nőtt, ezt az ütemet az említett fejlett tőkés, vagyis OECD-országok közül Auszria (25,1), Franciaország (23,5), az NSZK (21,1) és Japán (21,1) haladta meg. Ezek a számok messzemenően igazolják a ’40-es évek végén elhatározott gazdaságfejlesztési irány helyességét; az agrárgazdaságú ország gyors és megalapozott továbbfejlődésének kulcsa az iparosítás. Egymást követték az iparfejlesztési programok, a 70-es évek ele- ján már a harmadik fejlesztési szakaszba értünk. E szakasz legfőbb jellemzője az ipar teljes körű inten- zifikálása, korszerűsítése. Az első szakaszban, az ’50-es években kiépültek a magyar ipar alapjai — mindenekelőtt a kitermelő és az energiatermelő ipar. Ekkor főleg a vas- és acélipar, a kohászat és a termelőeszköz-gyártás bővült gyors ütemben. A második szakaszban, vagyis a ’60-as években a tovább-feldolgozó és a végtermék-kibocsátó ágazatok indultak lendületes fejlődésnek, elsősorban az alumíniumipar, a vegyipar, s a közúti járműipar. Ebben az évtizedben épült a borsodi és a Tiszai Vegyi Kombiinát, illetve a Tiszamenti Vegyiművek., megtöbbszöröződött a Péti Nitrogénművek, s a Balatonfűz- fői Nitrokémiai Ipartelepek teljesítménye. Megépült égj» új, nagy kapacitású kőolajfinomító Százhalombattán. Munkába állt az ország első, korszerű, nagy könnyűfém (alumínium)-hengermű- ve. Hatszorosára növelte teljesítőképességét az elsősorban közúti járműfőegységeket, valamint kamionokat és traktorokat gyártó győri Rába Vagon- és Gépgyár, valamint az Ikarus Autó- buszgyár. Progresszív iparágak Az iparfejlesztés harmadik, jelenleg is tartó szakaszában a gazdaság intenzifi- kálása jegyében egyre inkább azok az ágazatok kerültek előtérbe, amelyek a hazai adottságoknak és hagyományoknak mindenben megfelelnek: a könnyűgépipar, a híradás- és vákuum- technikai ipar, a műszeripar, a számítástechnikai és elektronikai ipar: tehát a magas élő- és szellemimun- ka-tartalmú, s a kevésbé anyag-, energiaigényes ágazatok. Kiépült két teljesen új iparág: a petrolkémiai és földgázipar. Megkezdődött több régebbi, nagy nemzetközi hírnévvel rendelkező magyar gyár rekonstrukciója: a többi között például a Láng Gépgyár turbina- és kazángyártásának, a Magyar Hajó- és Darugyár kikötői portálüzemének, a Ganz-MÁVAG, valamint a Ganz Villamossági Művek motorvonat-, illetve vil- lanymozdonygyártásának, a Budapesti Híradástechnikai Gyár telefonközpont-gyártásának, és több szerszám- gépgyár termelésének korszerűsítése. Ebben az évtizedben gyors ütemben fejlődött a nagy hagyományokkal rendelkező magyar agrárgazdaságon alapuló élelmiszeripar is. Általában elmondható, hogy a progresszív iparágak azok, amelyekben a tudományos-technikai haladás szerte a világon az utóbbi húsz évben különösen felgyorsult, s a magyar gazdaságban is a legdinamikusabb fejlődést mutatják. A gépiparon belül a leggyorsabban fejlődő alágazat az utóbbi két évtizedben az elektronikai eszközök gyártása: 1960-tól napjainkig több mint tízszeresére emelkedett a termelése. A magyar műszeripar teljesítménye több mint a hétszeresére, a villamosgépiparé ötszörösére, a közlekedési eszközipar termelése pedig négyszeresére nőtt. fl felső csoportban A vegyiparon belül a hagyományosan nagy nemzetközi hírnévvel rendelkező gyógyszeripar fejlődése nemzetközi összehasonlításban is páratlan volt: ennek termelése húsz év alatt csaknem huszonkétszeresére fokozódott, az exportja pedig csaknem harmincszorosára emelkedett. Ezek a számok az ipar súlyának egyértelmű és számottevő növekedését jélzik: Magyarország a ’70-es évekre felzárkózott a korszerű mezőgazdasággal rendelkező ipari államok sorába, a közepesen fejlett országok felső csoportjához. Gerencsér Ferenc (Folytatjuk)
