Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-24 / 199. szám

1983. augusztus 24., szerda Az olvasás stratégiája álkiállítás Beszélgetés Füleki Mihállyal, a Honvédelmi Minisztérium föinstruktorával A Honvédelmi Minisztéri­um épületének egyik szobá­jában, Füleki Mihály alez­redes íróasztala fölött egy Bartók-portrét pillantok meg. Füleki Mihály, a kul­turális osztály főinstruktora arról beszél, hogy mit mon­dott Yehudi Menuhin ezek­ről a ,,mindent átható” sze­mekről. Csak sokára kanyarodunk vissza megbeszélt témánk­hoz, az olvasás szerepéhez a néphadsereg életében. — Füleki elvtárs, kerül­nek-e analfabéták a bevo­nulások alkalmával sorka­tonai állományba? — Sajnos. egyértelmű igennel kell felelnem. Pa­píron ugyan legalább a négy osztályt mindenki el­végzi, de ez a gyakorlatban nem jelenti azt, hogy írni- olvasni valóban tudnak ezek a fiatalok. Bizony, előfor­dulnak olyan esetek, hogy valamelyik cimbora írja meg haza a bevnoulási tudó­sítást. Minden esztendőben szép számban akadnak olyanok, akik nem végez­ték el a nyolc osztályt. Ilyen esetekben a hadsereg intéz­ményes kereteket biztosít a tanuláshoz. Vannak alakula- taink. ahol_szabályos általá­nos iskolai osztályok mű­ködnek. Nagyon komolyan vesszük ezt' a feladatot. Vol­taképpen nem is szorosan vett katonai kérdés, hanem társadalmi ügy. Kötelessé­günk. hogy ami tőlünk te­lik, megtegyük. Van tenni­valónk. feladatunk a kö­zépiskolát végzettek köré­ben is. Mi úgy tapasztaljuk, hogy még mindig kevesen érkeznek olyanok hozzánk, akiknek beépült az életébe az olvasás, szokásrendjük szerves részévé vált volna, hogy mindennap könyvet ve­gyenek a kezükbe. A had­sereg kulturális vezetésének egyáltalán nem titkolt célja, stratégiája; könyvbarátok­ként elengedni tőlünk a fia­talembereket. Az a tizen­nyolc hónap, amit nálunk töltenek, ilyen értelemben sem múljék el haszontala­nul. — Mennyire sikeres ez az elképzelés? — Mondjam azt. hogy nagyon? Sorolhatnék ada­tokat. hogy például nincs olyan laktanya, ahol ne len­ne könyvtár. Több mint két­száz könyvtárosunk van. akik közül nyolcvan szá­zalék rendelkezik közép-, vagy felsőfokú szakkép­zettséggel. A sorkatonák több mint hatvan százaléka beiratkozott olvasó. Van­nak alakulatok, ahol ez az arány eléri a nyolcvan szá­zalékot is. Ezek a számok, tények. Szép statisztikát le­hetne belőlük készíteni, de nem ez a célunk. Az, hogy­ha katonáink visszatérnek a civil életbe, sorsukat vé­gigkísérje a könyv. Igé­nyük legyen az olvasásra. Valami folyamat történjék velük és bennük az értékes műalkotásokkal való szem­besülés folyamán. Persze, mondanom sem kell. hogy erről már lehetetlen kimu­tatásokat készíteni. Ezért hát előbbi kérdésére őszin­te sajnálatomra nem tudok sem igennel, sem nemmel felelni. Csak azt mondha­tom. nagyon bizakodom, és mindannyian, akik a hon­védségen belül e területen dolgoznak, nagyon hisznek abban, hogy tartós, talán életre szóló kapcsolatot tu­dunk kialakítani ember és könyv között, ott, ahol ez még nem történt meg. Ha ebben nem hinnénk őszin­tén, nem is csinálnánk. — Hogyan történik az ol­vasómozgalom szervezése a katonaságnál? Természetesen. pa­rancsra nem lehet olvasóvá tenni senkit. Bár azt el kell mondanom, hogy bevonulás után az alakulatoknál szer­vezetten viszik be az újon­cokat a könyvtárakba. De hát csak eddig lehetett pa­rancsra szervezni az olva­sást, és nem tovább. Utána már ügyesnek kell lenni. Ki kell találnunk, és alkalmaz­nunk olyan formákat, ame­lyek vonzóak. Most péidául a felszabadulás negyvenedik évfordulójára szervezünk, indítunk olvasói pályázatot. Ezek a pályázatok rendsze­resek. Itt egyrészt minden­kinek adva van a lehetőség, hogy személyes sikert érjen el, másrészt komoly díjaink vannak, ami megint csak ösztönző dolog. A legfonto­sabb persze, hogy a pályá­zat közben olyan alkotókkal ismerkedjenek meg a pá­lyázók. mint Illyés és So- lohov, Gárdonyi és He­mingway, Szimonov és Cseres Tibor. Ezek a szer­zők is szerepeltek például az elmúlt olvasópályázaton, amelynek azt a címet adtuk; Nem születünk katonának. — A hadsereg tulajdon­képpen kulturális missziót vállal. — Nem kívánok illuzóri­kus képet festeni. A hadse­reg az hadsereg, és nem kulturális fellegvár. De na-j, gyón nagy súlyt fektetünk a kulturális nevelésre, ezen belül különösen az olvasás­ra. És nem csupán egyolda­lúan. Olvasók és írók egy­aránt bekapcsolódnak ebbe a mozgalomba. És nem csu­pán a szokásos író-olvasó találkozókra gondolok. Több. mint másfél évtizedes pél­dául a minisztérium és az írószövetség által közösen meghirdetett és rendezett pályázat, amelyen már ed­dig is jelentős műalkotások születtek, neves írók kap­csolódtak be e munkába. A haza, hazaszeretet, katona­élet témakört megjelölő pá­lyázatra az idén is olyan írók küldték be műveiket, mint Garai Gábor. Módos Péter, Bertha Bulcsú. Isz- lai Zoltán. Csanády János. Nem tagadom, hogy nekem személy szerinti is szív­ügyem az irodalom. Meg­győződésem. hogy ma is, a mozi. a televízió, a rádió korszakában, amikor valósá­gos elektronikus tömegtá­jékoztatási össztűznek va­gyunk kitéve, egyik legalap­vetőbb kulturális forrásunk, közös nyelvünk a könyv. Sz. A. Néhány tárgy egymás mellé állítása még nem ki­állítás. Kiállítást rendezni ugyanis sok esetben művé­szi tevékenység. Előfordul, hogy a megmutatkozó tár­gyak nem kívánják a mű­vészi elrendezést, ám még ekkor is megkövetelik a rendszerezést (és az ezt megelőző felkészültséget), s olyan esztétikus köntöst, amely a kiállított tárgyak funkcióját, lényegét hivatott közvetíteni. Nem érdemes sokat be­szélni a Sikerfilmek Békés megyében címet viselő ki­állításról, ha csak azért nem, hogy közöljem: a hely és a kiállított tárgyak sze­rencsés találkozásával ne ér­jen véget egy munkafolya­mat, s a balsikerű vállalko­zás ne kösse gúzsba a to­vábbi próbálkozásokat. A filmplakátok ideális helyet találhattak volna Békéscsa­bán a Kossuth tér parkka­réjában. A plakátok nem kí­vánják a kiállítótermek el­mélyült csöndjét, a műélve­zők műtárggyal való magá­ra maradását. E plakátok otthona az utca, közlőtevé­kenységük mikéntje a min­dennapos járás-kelés meg- megállítása, hatása (a vá­rosképformálás és a művé­szi élmény mellett) elsősor­ban az érdeklődés felkeltése a film iránt, fizikális élete pedig az időjárástól és a vandalizmustól való folya­matos megrokkanáson át vezet a leragasztásig, a tel­jesnek tűnő megsemmisülé­sig, melyet módosíthat a fel­ső réteg letépése, s így az elfelejtett plakát egy szög­lete kikukucskál az új ré­teglek) alól, s figyelmeztet valamire, aminek már sem­mi köze filmhez és plakát­hoz. Nos, a plakátismérvek — ha az eredeti állapothoz képest módosítva is — je­len lehetnek egy utcai kiál­lításon. Ám a baj itt már a cím­mel kezdődik. Mert a plaká­tok által hirdetett filmek sikere meglehetősen vegyes volt, ha volt egyáltalán. Né­melyik film nagy közönséget vonzott, s a közönség elége­detten távozott. Máskor a telt ház többet bosszanko­dott. mint „műélvezett”. Volt olyan alkotás, amit kevesek láttak, ám hatása maradan­dónak bizonyult. Volt olyan, ami Sopotban és San Remó- ban aratott sikert, ám e vá­rosokat nem találtam Bé­kés megye térképén. Aztán volt olyan is, amit senki sem látott. A kiállítás cí­mével együtt így zátonyra fut a koncepció is. Marad­hatna megoldásnak a plaká­tok művészi értéke. Csak­hogy ez is vegyes. Figyelem­felkeltő, ötletes és emléke­zetesen szép alkotások mel­lett érdektelen és ízléstelen plakátok unatkoznak. Ha vannak egyáltalán. Mert né­ha plakátok, néha a filmből vett jelenetképek. A képek elrendezése is ötlettelen, a színes és a fekete-fehér ké­pek egymás melletti válta­kozása pedig megmagyaráz­hatatlan, A tablók tetején egy-egy a filmre vonatkozó tény, vé­lemény vagy idézet váltako­zik. Ez sem egységes, átgon­dolt megoldás. S ahogy len­ni szokott, ilyenkor minden szemet szúr: a Raszputyin- történetet feldolgozó Agónia című filmnek egy száz év­vel korábbi Puskin-idézet jutott. Hiába, akinek igaza nincs, hivatkozhat bárkire. Ezek után senki sem vár­hatja, hogy a kiállítást mű­vészileg is elemezzem. Pe­dig a filmplakátok, a jele­netképek, az idézetek és a hely is alkalmas a művészi elrendezésre. Ungár Tamás Peskó György orgonahangversenye Gyulán Országos iparművészeti bemutató A gyulai hangverseny el­ső felében három barokkmű hangzott el. Szívesen hall­gattuk a XVIII. század egyik zenei óriásának: Johan Se­bastian Bach lipcsei korsza­kában alkotott két művét. Az elsőnek elhangzott g- moll fantázia és fúga két­részes. A fantáziarészben drámai szenvedéllyel lángol fel a Bachra jellemző korál- téma, melynek népi jellege azonnal felismerhető. A fúga témája a magas regiszteren szólal meg és ez a téma számtalan változatban csen­dül fel. Még ismertebb és népszerűbb a d-moll prelú­dium és fúga. melyben ugyancsak erős drámai erő feszül és megcsillogtatja a hangszer szépségeit. A kél Bach-mű között Peskó György saját átiratában or­gonán szólaltatta meg Albi­nom Tamás Velence XVII. századi népszerű és igen ter­mékeny zeneszerzőjének és hegedűművészének Adágió című zenei gyöngyszemét, amit már a könnyűzene ré­gen felfedezett és különböző pop- és beatzenekarok mű­során gyakran hallható. Így orgonán az elbűvölő dallam még hatásosabban érvénye­sült és a hangverseny egyik kiemelkedő száma volt. A hangverseny másik ré­szében két népszerű roman­tikus orgonamű hangzott fel. Cesar Franck a francia ro­mantika elindítója és Párizs kedvelt orgonaművésze volt. Az európai romantika ér­deme. hogy ismét népszerű lett az orgona, és ezt ro­mantikus orgonaművekkel érték el. Igazi karácsonyi hangulatot idéz fel Cesar Franck: Pastoráll című há­romrészes műve, amit igen árnyalt előadásban élvez­hettünk. Liszt Ferenc igazi és kor­szerű értékelése Bartók Bé­lának köszönhető, aki Liszt­problémák címmel tartotta meg 1936. évben a Magyar Tudományos Akadémián székfoglalóját. Bartók álla­pította meg, hogy „az igazi Liszt-muzsika virtúzan ha­tásos, csillogó s olykor pá- toszos felszíne alatt élő mély, magvas mondanivaló az iga­zi érték, és ezt fel kell is­merni.”. Ezt a Liszt-muzsi­kára jellemző csillogást és virtuozitást fedezhettük fel a hangverseny zárószáma­ként elhangzott, 1855-ben al­kotott „B—A—C—H-fantá- zia és fúga” című hatalmas alkotásban, amit elsőnek Gyulán Áchim Erzsébet or­gonaművész mutatott be. Peskó György előadása is igen hatásos és sikeres volt. Csak hálásak lehetünk az Országos Filharmóniának, hogy az orgonahangverse­nyeknél is biztosítja a kon- ferálást. Ezúttal a meghir­detett Turcsányi Emil he­lyett Máriássy István szin­tén három nyelven: magya­rul, németül és angolul is­mertette a műsorszámokat, így a Gyulán üdülő külföl­diek is élvezhették a konfe- rálást. Dr. Márai György Minden hagyománytól el­térő kiállításon dolgoznak Budapesten a Műcsarnok szakemberei: szeptember 9- én országos iparművészeti be­mutatóval nyitja ismét ka­puját a kiállítási intézmény. A tárlat az iparművészet új funkcióját, mai helyzetét demonstrálja majd, betöltve a Műcsarnok valamennyi ki­állító helyiségét. Az orszá­gos bemutató címe — a ter­vezés értékteremtés — egy­ben az összeállítás felépíté­sét is tükrözi; az iparművé­szeti alkotások tervezésének folyamata, előtervei, felhasz­nálásuk lehetőségei, módjai, létrehozásuk technológiái, s maguk a tárgyak jelennek meg a termekben. Az országos bemutató ren­dezői — a Művelődési Mi­nisztérium, a Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövet­sége, a Műcsarnok — nem titkolt törekvése, hogy a tárlattal még jobban felkelt­sék azok érdeklődését, akik a létrehozott értékeket hasz­nosítani tudják. A kiállítás lehetővé teszi egy olyan fó­rum életre hívását is, ahol tervezők, kivitelezők, meg­rendelők és forgalmazók cse­rélhetik ki tapasztalataikat, megvitatva a gondokat és a továbblépés, a harmoniku­sabb együttműködés útjait- módjait is. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.54: Beszélni nehéz. 9.06: Dvorák: Gordonkaverseny. 9.45: Kis magyar néprajz. 9.50: Tarka mese, kis mese. 10.05—10.28: Gyermekeknek. 10.28: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.43: Kosa György: Kocsonya Mihály házassága. 11.33: Chopin: h-moll szonáta. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.35: Daloló, muzsikáló tájak. 15.05: Más muzsika kell. 15.46: Bordalok — operettekből. 16.03: Bukaresti muzsikusok kö­zött. 16.49: Kritikusok fóruma. 17.05: A pénz világa. VII. rész. 17.30: Évfordulók nyomában. 18.15: Hol volt, hol nem volt . . . 19.15: Gondolat. 20.00: Lemezmúzeum. 21.12: Klütaimnésztra. 22.30: Polgár László ária- és dal­estje a 6-os stúdióban. 23.30: A Cseh filharmonikus ze­nekar Dvorák szláv tán­caiból játszik. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Honthy Hanna felvételei­ből. 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Sudi Farkas Pál népi ze­nekara játszik, Varga László nótákat énekel. 10.00—11.27: Zenedélelőtt. 12.05: Cigánydalok, csárdások. 12.35: Tánczenei koktél. 13.32: Nefelejcs. 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. 16.40: Segíthetünk? 17.10: ötödik sebesség. 17.55: Körkapcsolás bajnoki lab­darúgó-mérkőzésekről. 19.00: Benkő László szintetizá­tor-felvételeiből. 19.15: Prizma. 19.35: Közvetítés az úszó Euró- pa-bajnokságról — Rómá­ból, valamint a Csepel— Ferencváros és a Video­ton—Volán bajnoki labda­rúgó-mérkőzésről. 20.00: Gilbert operettjeiből. 20.35: Balogh Albert népi zene­kara játszik, Tordai Éva és Tréfás . György nótá­kat énekel. 21.15: Rod Stewart felvételeiből. 22.00: író cigány vagyok... 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Thais. 10.00: Zenekari muzsika. 11.33: Népdalok, néptáncok kó­ruselőadásban és népi hangszereken. 12.03: Jacqueline du Pré (gor­donka) és Dániel Baren­boim (zongora) szonáta­felvételeiből. 13.07: Színházak Bukarestben. 13.47: Kórusmuzsika sztereóban. 14.25: Üj lemezeinkből. 15.57: Sanzonslágerek. 16.47: öt földrész zenéje. Ruan­da. 17.00: Romantikus operákból. 18.20: Magnóról magnóra. 19.05: Bemutatjuk új felvételein­ket. 19.32: Mozart: Esz-dúr szerenád. K. 375. 20.00: Magyarország 1983. 20.35: A Gentle Giant együttes 1971-es lemeze. 21.15: Tájak zenéje. 22.47: Zenés játékokból. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. If­júsági magazin. Szer­kesztő : Benkő Imre. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.05: Szünidei matiné. 9.55: Delta. 10.20: Charlie Bubbles. 11.50: Képújság, (f.-f.) 16.20: Hírek, (f.-f.) 16.25: Energiabusz. 17.00: Ali baba és a negyven rabló. 18.10: Reklám, (f.-f.) 18.15: Képújság, (f.-f.) 18.20: Betlehemi gyerekek. 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.55: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.0Q: Düh. 21.40: A hét műtárgya. 21.45: ,,Csak egy láncszem.’ 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00 : Üsző EB. 20.40: Egészségünkért! 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Haydn nyomában. 21.45: Objektív. 22.45: Képújság, (f.-f.) BUKAREST 10.45: Vakáció a képernyő előtt. 12.30: Népzenei hangverseny. 13.00: Augusztusi album. 19.45: Tv-híradó. 20.00: Dalok és költemények. 21.50: Tv-híradó. 22.00: Varietéműsor. 23.30: Műsorzárás. BELGRAD, I. MŰSOR 17.35: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Lucia. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Végtelen Tánc. 22.00: Reklám. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 15.55: Róma: műugrások — EB. 18.00: Róma: Üszás — EB, döntő. 19.00: A zöld terv iskolája. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Zürich: nemzetközi atléti­kai találkozó. (Eurovízió.) 22.05: Hírek. MOZI Békési Bástya: Szegény Dzsoni és Arnika. Békéscsabai Szabad­ság : Gyilkos bolygó. Békéscsa­bai Terv: fél 6-kor: Kétes hírű menyasszony, fél 8-kor: A Kob­ra napja. Gyulai Erkel: fél 6- kor: Szicíliai védelem, fél 8­kor: Meztelenek és bolondok. Gyulai Petőfi: 4-kor: Rögbi és a lányok, 6 és 8-kor: Egy festő tragédiája. Orosházi Partizán: fél 6-kor: Fényjel a hídnál, fél 8-kor: öld meg a sogunt! r

Next

/
Thumbnails
Contents