Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 20,, szombat Augusztus 20-i plakátok A HAZAFIAS NÉPFRONT AZ UJ KENYER Egykori augusztus 20-i plakátjainkból idézünk fel hármat. (Ebből egy az 1. oldalon.) A falakról már régen lemosta őket az eső, újakat ragasztottak a helyükre. Csak az idősebbek ■em fékezhetnek rájuk. E plakátokkal kissé társadalmunk történetére is visszapillantunk: az ötvenes évek végén, ha nem is voltak kenyérgondjaink, a kenyér még mást, magát íiz életet jelentette. Az új kenyér motívuma később 'elhalványodott. így észleljük a falragaszokon a történelmet, s lévén a plakát műalkotás, a művészeti ízlésváltozást is. Az együttműködésnek nincs határa Interjú A. A. Jeliszejevvel, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkárával Néhány héttel ezelőtt Békéscsabán járt Anatolij Alek- szandTovics Jeliszejev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára; az Együttműködési Gazdasági Tanács helyettese. E látogatás alkalmából megkértük, nyilatkozzon lapunknak szűkebb munkaterületéről, a szovjet—magyar műszaki-gazdasági kapcsolatokról. A. A. Jeliszejev eleget tett a kérésnek és a kereskedelmi kirendeltség épületében, Budapesten, válaszolt a Népújság kérdéseire: — A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokról sok tény már közismert, de az Együttműködési Gazdasági Tanács működéséről keveset tudunk. Kérjük, mutassa be röviden ezt a szervezetet. — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, hadd mondjam el : örülök, hogy módom nyílik erről beszélni. A mi tevékenységünkről — tudomásom szerint — a magyar sajtóban még nem jelent meg öszefoglaló írás, így az önök lapja lesz az első. amelyik ezt a fontos szervezetet bemutatja. Rátérve a kérdésre: az Együttműködési Gazdasági Tanács 1957-ben alakult, kilenc szakkülkereskedelmi vállalat összefogásával. 'Az így létrejött szervezet — rövidítve EGT — a gazdasági- műszaki együttműködéssel szélesebb, értelemben komplett gyárak, berendezések szállításával. szakemberek- kiküldésével, helyi szakemberek képzésével, a berendezések üzemeltetésével foglalkozik. Az EGT a világ minden részén tevékenykedik, jó munkáját jelzi, hogy a résztvevő- kilenc külkereskedelmi vállalatból hét már megkapta az Arany Merkur díjat, melyet .azok a vállalatok kapnak, melyek sokat tesznek a nemzetközi együttműködésért. Szervezetük tavaly 67 országnak nyújtott valamilyen műszaki segítséget, 50 országban pedig' ösz- szesen 651 komoly objektum létrehozásában vettünk részt. A múlt évi szállítások összértéke 2,9 milliárd rubel, 12 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Tavaly 150 ipari üzemet adtunk át készen a megrendelőknek. Az EGT feladata, hogy koordinálja ezt a nagyszabású munkát, közvetítsen a megrendelők és a szovjet iparvállalatok között, segítse elő, hogy az együttműködés a kölcsönös előnyök alapján a lehető leghatékonyabb legyen. Éppen ezért ezek a bizottságok külföldön a nagykövetségek mellett működnek. — Egy hónappal ezelőtt Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség járt a Szovjetunióban. A megbeszéléseken nyilván komoly hangsúlyt kaptak a gazdasági kérdések is. Milyenek a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok? — Kapcsolataink már több évtizedesek, az első kereskedelmi egyezményt 1945. augusztusában írták alá országaink. Azóta a közös érdekek és a kölcsönös egyetértés alapján állandóan fejlődik ez az együttműködés. Tavaly gazdasági-műszaki együttműködési szerződést is kötöttünk egymással. A kérdés fontosságát jelzi, hogy huszonöt év óta a Szovjetunió Magyarország legnagyobb külkereskedelmi partnere, a magyar export egy- harmada a Szovjetunióba irányul, és onnan érkezik a legfontosabb energiahordozók és nyersanyagok nagy része. Nem kevésbé fontos hazam, a Szovjetunió számára a testvéri Magyarországgal folytatott külkereskedelem. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának 5—7 százaléka bonyolódik Magyar- országgal, de egyes területeken ez az arány lényegesen nagyobb. Az importált gépek és berendezések 10 százaléka, az alma 60 százaléka, a gyógyszerek 30 százaléka és a pamutszövetek 15 százaléka Magyarországról származik. A kapcsolatok nagyságát jól érzékelteti, hogy naponta 22 millió rubeles az áruforgalom a két ország között. — Az ön által elmondott adatokból jól látszik, hogy széles körű az együttműködés. Milyen eredményeket értünk el eddig? — Magyarországon az EGT segítségével több mint 100 objektum épült. De túl a közvetlen termelési érdekeken nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkák során baráti kapcsolatok szövőd, tek, tapasztalatokat cseréltek a, szakemberek, termelési együttműködések alakultak ki. Nyilván nem kívánják tőlem, hogy mind a száz létesítményt most elsoroljam, de a legfontosabbak is érzékeltetik az eddig végzett munka nagyságát. A bizottság közreműködésével épült a Dunai Vasmű, a Szovjetunió szállította a magyarországi meleg- és hideghengerműveket. Konverteres acélművet építettünk Dunaújvárosban. nagy részt vállaltunk az alumínium- és a ttimföldgyártás fejlesztésében. Nem feledkezhetünk meg a Barátság Kőolaj- és a Testvériség Gázvezeték építéséről sem. Jelenleg a Paksi Atomerőmű építése a legnagyobb szabású Magyarországon folyó munkánk. Az első reaktort már átadtuk a magyar üzemeltetőknek, a második blokk szerelése is befejeződött, jelenleg az ellenőrzések folynak. A jövő év közepén kerül sor a fűtőelemek behelyezésére és a harmadik negyedévben a második blokk is megkezdheti próbaüzemét. Mind a négy blokk 1986-ban készül el, akkor ez az erőmű a magyar energiaszükséglet 31) százalékát adja. Régebbi, de nagyon fontos beruházás vglt a Gagarín Hőerőmű három 150 mega- vattos áramtermelő blokkja, a 750 kilovoltos távvezeték. Az energetikai együttműködés területén még messze nem aknáztuk ki a lehetőségeket, így további széles körű együttműködésre van perspektíva. — A kohászaton és az energetikán kívül a magyar ipar milyen fontosabb területeinek fejlesztésében működött közre az EGT? — Magyarországon ma már kilenc szovjet házgyár működik. melyek évente egymillió négyzetméter • lakást készítenek. Orosházán síküveggyár épült 10 millió négyzetméteres évi kapacitással. A kőolajiparban a Barátság olajvezetéken évente nyolcmillió tonna kőolaj érkezik Magyarországra. Ennek feldolgozására Százhalombattán vá- kúumlepároló berendezés, refraktor, tisztító- és para- finüzem épült. E berendezések segítségével nagyon sokféle anyag nyerhető ki a kőolajból, így ezt az iparágat már nem is olajiparnak, hanem inkább vegyiparnak nevezhetnénk. Szovjet berendezéseken készül a Magyar- országon előállított műtrágya jó része, de részt veszünk a Gördülőcsapágy Gyár rekonstrukciójában, két Szeged melletti gázüzem építésében és számos hasonló munkában. Szovjet geológusok nagy széntelepeket fedeztek fel Magyarországon, Márkushegyen, Nagyegyházán, Mányon és Lencsehegyen. E bányák segítségével 8,5 millió tonnával növelhető évente a széntermelés. — Eddigi beszélgetésünk során csak egy kis részét tudtuk érinteni a nagyon széles szovjet- magyar műszaki, gazdasági együttműködésnek. Lapunk terjedelme gátat szab annak, hogy részletesebben megtárgyaljuk ezt a témát. Ezért most, befejezésül nézzünk a jövőbe: merre tart az együttműködés? — A nemzetközi feszültség fokozódásával, a tőkés pénzügyi körök szocialista országokat sújtó megszorításaival együtt értelemszerűen erősödik a szocialista országok összefogása, és így tovább bővülnek a szovjet—magyar kapcsolatok is. Jelenleg is számos jövőbeni együttműködésről tárgyalunk. Ezek közül talán a legfontosabb a Paksi Atomerőmű további építése. Az elképzelések szerint 1986 után újabb két blokk épülne, de ezek már darabonként egymillió me- gavatt kapacitásúak lesznek. Nyilván nem kell hangsúlyoznom, milyen óriási szerepe lesz ennek az energia- ellátásban. Bővülnek a jövőben a magyar szállítások is. A mi bizottságunk nem foglalkozik a mindennapi kereskedelmi, fogyasztási cikkek exportjával és importjával, á mi profilunk a magas műszaki színvonalú technika. Ezen a téren örvendetesen javul az együttműködés. Magyar vállalatok olyan atomtechnikai berendezéseket, manipulátorokat, víztisztítókat gyártanak, melyeket szovjet erőművekben is felhasználnak, sőt közösen jelenünk meg ezekkel a harmadik országokban. Látható, hogy a kölcsönös előnyökön ' alapuló együttműködésnek nincs határa, és az Együttműködési Gazdasági Tanács azért dolgozik, hogy terveink, elképzeléseink minél hamarabb megvalósuljanak. — Köszönjük a beszélgetést. Lónyai László Életutak Öröm látni a község boldogulását — Vagy úgy, Sándort keresi, őt mindenki ismeri. Közibénk való. Évekkel ezelőtt történt, amikor először jártam Gádoroson, és Szabó Sándor, a községi pártbizottság titkára után érdeklődtem. Ezekkel a szavakkal igazított el a falu szélén egy asszony. Mikor fölvetettem az esetet, Szabó Sándor a következőket. válaszolta. — Itt két ember nem megy úgy el egymás mellett, hogy ne szólnának egymáshoz. Reggel az unokámat kísérem az óvodába, és már ő is tudja, hogy mindenkinek köszönni kell. Megszokta azt is, hogy útközben megállítanak, és elmondják az emberek gondjaikat, örömeiket. A község szép és tiszta. A szorgalomról tanúskodik. Valamikor is azok voltak a gádorosiak. A környező uradalmakba jártak dolgozni. Ott az volt a rend, hogy aki napkeltekor nem ért a munkahelyére, az nem kapott munkát. A tornyosmajor 14 kilométerre esett a községtől, ám gá- dorosi ember sohasem késte le a munkakezdést. A szorgalom azonban csak egyik napról a másikra biztosította a megélhetést. Motoszkál bennem a gondolat. „Közibénk” való. Erre még nem kaptam magyarázatot. Szabó Sándor az itteni emberek életéről beszél. Milyen volt az övé? Mint a községbelieké. Nincs benne semmi rendkívüli. 1932-ben született. Szülei hol napszámosok, hol cselédek, a 4 kilométerre levő uradalomban. Onnan jár iskolába. Gyermekként éri meg a felszabadulást. A világ megváltozik körülötte. Az emberek nagy bizalommal tekintenek a jövőbe. Megalakul a párt, szétosztják a földeket. Sándor a szüleivel és a testvérével dolgozik a juttatott földön, ugyanúgy, mint más hasonló korú gádorosi. Közben azonban bekapcsolódik az ifjúsági szervezet munkájába. Kiváló munkájára felfigyelnek. Katonai akadémiára küldik. Elvégzi a tüzértiszti iskolát. Hadnaggyá avatják. A történelem sorsfordulója ez. . Hihetetlennek tűnő álom. A dolgozó osztályok gyermekei elrugaszkodnak az anyaföldtől, s felrebbennek az égig, mint a tündérmesék hősei. Ám szíve-lelke visszavágyik Gádorosra. A feleségéé is. Biztatják, kérlelik, maradjon, mégis leszerel. Vállalja az újrakezdés nehézségeit Gádoroson. Még lakása sincs. Hol a szülőkkel, hol az anyósánál él a család. Beiratkozik a termelőszövetkeztbe. Gyalogmunkás a növénytermesztésben, majd rakodó, majd bérelszámoló lesz. A termelőszövetkezet azonban rossz gazdasági évet zár'. Az emberek nyugtalanok. Leváltják a vezetőséget. 1961-ben Szabó Sándort választják meg a szövetkezet párttitkárává. — Én mindig hittem abban, hogy el kell jönni annak az időnek, amikor megerősödik a szövetkezet. Reggel, a munkakezdéskor már ott voltam az emberek között. A borsót hajnalban kezdték aratni, hát én is hajnalban keltem. Kimentem kerékpárral, és segítettem a munkában, közben pedig beszélgettünk. Mindenkivel igyekeztem szót érteni. Türelmes, nyugodt ember. Vajon mindig ilyen volt? — Csak megértő szóval lehet eredményeket elérni. Persze, a helytelenségek felett sohasem hunytam szemet. A bírálatot 'szemtől szembe mondtam ki. De nem vagyok haragtartó. Az ilyesmi nem is lenne pártszerű. Az is igaz, hogy olykor tele voltam idegfeszültséggel. Sohasem felejtem el az egyik nyarat, ilyentájt lehetett, mint most, betakarítás után. A szövetkezetnek 120 sertése volt. Kihajot- ták őket a tarlóra. A nagy hőség következtében valamennyi elpusztult. ^ , A párttitkárnak igaza lett. 1966-ban már megerősödött a termelőszövetkezet. Ám az emberek is nagy átalakuláson mentek keresztül. — Az egyik szorgalmas parasztembert én szerveztem be a termelőszövetkezetbe. Mintagazda, volt, és nagyon szerette a földjét, meg a lovait. Az volt a kikötése, csak akkor lép be, ha a fogatjával ő dolgozhat. Ma ez az ember a szövetkezet egyik legjobb traktorosa. A November 7. Tsz a megye legjobb szövetkezetei közé tartozik. Érződik a hangján, nem könnyű szívvel vált meg tőle, amikor a község párttitkára lett. Sohase tervezte meg életét. Nem voltak nagy álmai. Úgy élt, mint bárki más Gádoroson. Azért tartják „közibénk” valónak. Talán a hite, meg az akarása volt több. amikor a közösségért munkálkodott. Hogy mire a legbüszkébb? » — Az eredményeket együtt értük el. Öröm látni, hogy a község lakossága jól boldogul. Serédi János Fotó: Fazekas László
