Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

1983. július 13., szerda rr Szomszédolás CSOMGRÍO VV V n V “jjk Hivatása: gyermekápoló. Dr. Streitman Károly, a hódmezővásárhelyi kórház osztályvezető főorvosa mond­ja: „Lélegeztető gépünk, be­tegfigyelő monitorunk van — a raktárban. Ugyanis nincs, aki kezelje. A 31 szak- nővéri álláson mindössze 15 a megfelelő képzettséggel rendelkező dolgozó. Megva­lósítjuk a „nyitott osztály” elvét. Ez annyit jelent, hogy beengedjük az édesanyákat, és az alapvető szakmai kö­vetelmények megismertetése után örömmel tesznek-vesz- nek gyermekeik körül. Ha más megoldás nincs, kény­telenek leszünk »intézmé­nyesíteni« ezt." Makói aratás. Bármily fur­csa, „haszna” is van annak a sok-sok kárnak, amit az idei nagy szárazság okozott. Felszínre ugrottak minde­nütt azok a szakmai hibák, technikai, technológiai gyen­geségek. amelyeket a jó idő, a termékenyítő esők mindig oly gondosan eltakarnak. S ezek a tapasztalatok irány­tűt adnak a jövő szakmai munkálkodásához. Szerelme a sakk. Nagy Helga, a makói SVSE OB I-es csapatának játékosa londja: „Szerintem a sakk­játszma átvitt értelemben al­kotás. Az egész egyéniséget ejleszti. logikus gondolko­dást, kitartást, akaraterőt ad, és a partner tiszteletét ta­nítja meg az embernek. Sze­retem a versenyeket, mert sok embert lehet megismer­ni, -új barátokat lehet sze­rezni.” Veszteség után nyereség. A Szegedi Gépjárműjavító Ipari szövetkezetben a szer­vezettség növelésével, bizo­nyos munkaerő-átcsoportosí- fással is igyekeztek növelni a hatékonyságot, és kihasz­nálni a lehetőségeket. Téli időszakban a motorkerék­pár-szerelők egy része kerti magvetőt gyártott. Az átcso­portosítás változatlanul ne­héz, - az embereket nem könnyű meggyőzni, még ak­kor sem, ha anyagilag nem járnak rosszul. Ki mit (nem) tud? „Ér­deklődéssel figyelem a Ki mit tud adásait — írja a Néplap egyik olvasója. — Amíg nézem a kamerák előtt igyekvő fiatalokat, önkényte­lenül eszembe jut: vajon azok, akiket én látok busz­megállókban, utcán, a mozik körül, lépcsőházakban tét­lenül, unatkozva ődöngeni, hogy-hogy nem találnak ma­guknak hasznos, értelmes el­foglaltságot? És az se baj, ha valaki nem jut el azzal, amit tud, a Ki mit tud se­lejtezőjébe. Elég, ha szépen, kulturáltan él, viselkedik. Ezzel szemben az tapasztal­ható, hogy némelyik leány, fiú éppen hogy csak ostobán (olykor ocsmányul) viselke­dik, anyanyelvén egy épkéz­láb mondatot nem képes el­hebegni, nem ismeri az ud­variasság elemi szabályait. De hát kitől is tanulnák meg mindezeket szegények? A füredi főutcán. Vállal­kozik a füredi Tisza mű­szaki áruház is. Együtt az egész kollektíva. Csak a gya­korlattól eltérő módon. „Vál­lalkozásunk neve: jövede­lemérdekeltségű üzemeltetés — mondja Bordás László, az áruház vezetője. — Nagy előnye, hogy az áruház ön­állóan kereskedik. Jogunk van úgy gazdálkodni, ahogy azt a legjobbnak látjuk. Per­sze, van azért kockázat, mint minden vállalkozásban. A fizetésünk tíz százalékát ugyanis a szövetkezet visz­szatartja, s csak akkor kap­juk meg, ha teljesítettük a vállalásunkat. Ebben az üz­letben nincs udvariatlanság. Az nem csak az üzletnek, az egyénnek is veszteség. Ha nem jön a vevő, nincs nye­reség.” Mit esznek cs mit isznak az aratók? Jászalsószent- györgyön, a Madách úti kis vegyesboltban például ked­den fél 9-kor még egy falat kenyér, de már egyetlen péksütemény nem volt. A fiatal, szőke asszony tehetet­lenül tárta szét a karját: „A hétfő nálunk szünnap. Ma még nem ért ide a kenyér Berényből. azért kapkodták el a kiflit, a zsemlét. A 120 tasak tej 10 százaléka sza­kadt. Felvágottunk, füstölt árunk nincs, ma szállít a h úsipai'j," UII1LS3B „/immer ist frei." Hajdú­szoboszló keresett gyógyfür­dő. Mint az üdülőtelepülése­ken általában, itt is fenn­áll a veszélye annak, hogy mind többen akarnak és tud­nak az üdülő vendégekből élni. A magánháznál történő elszállásolásra, vendéglátásra még beláthatatlanul hosszú ideig szükség lesz. De sem a társadalomnak, sem önmagá­nak nem használ az, aki kapzsiságból erőn és lehető­ségein felül vállal az üdülő­vendégek fogadása érdeké­ben kölcsönt, vég nélküli ké­nyelmetlenséget. Figyelmesség. „A gépkocsi- vezető minden megálló előtt hangosbemondón udvariasan fgiyelmeztette az utasokat az egymás iránti figyelmesség­re. A megállás előtti körül­tekintő fékezés, a zökkenő nélküli indítás igazi kényel­met biztosított az utasoknak. Öröm ilyen szakszerű és fi­gyelmes vezető kocsiján utazni.” írja Závocky István, a Napló olvasója. muU NnnbVA^MruBgnui DÉLMAGYAR0RSZÁ8 Jobb a mezőgazdasági gé­pek alkatrészellátása. Ezen a héten Csongrád megye leg­nagyobb részén befejeződik az aratás. Ahogyan az ara­tásban országos méretűvé te­rebélyesedett az összefogás, s az északi területekről való kombájnok is sokat segítet­tek a megyében, úgy az al­katrészellátásban is szerepét vállal az AGROKER-vállala- tok egész országra kiterjedő hálózata., Most ha nincs va­lamiben alkatrész, esetleg az északi megyékben dolgozó vállalatoktól tudnak szerez­ni. Később, ha az aratási csúcs oda kerül át, esetleg onnan jönnek majd az or­szág déli részébe alkatrészért is. Elméletek. Szűcs László, a szatymazi Kertbarátkor ve­zetője, és az iskola tanára mondja: „Éhes a kertre a magyar, ez tény. Ha tény, akkor nem elvenni kell az étvágyat, hanem kielégíteni. Én ötvözném a kiskertet és a nagyüzemet. Kecelen pél­dául szőlőt telepített a téesz, és fél hektáronként 50 évre bérbe adta. Addig nem lesz gondja munkaerővel, és aki beszállt, pénzt is vitt hozzá. Nagy lehetőség ez, erre kell nyitnia a szövetkezetnek. Szatymazon persze nem sző­lővel kezdenék, hanem gyü­mölccsel. Viszik a diákokat szedni, de a diáknak az az érdeke, hogy az idő teljen, sok tehát a veszteség. így vi­szont az egész család azt lesné, melyik szem mikor érik, nehogy kárba vesszen. Megfordulna a pénz útirá­nya is, a kertből menne ha­za.” összeállította: Lipták Judit Virág világ Ismerősöm bolondja a szobanövényeknek. Ez jó. Oly­annyira kedveli őket, hogy az összes fellelhető szakköny­vet összevásárolja, csak nehogy hiba csússzék a gondo­zásukba. Ez is jó. Nőnek, futnak, szaporodnak is szépen, idestova közlekedni sem lehet a sok ilyen-olyan levél között. És ez már nem jó! Nem jó, mert a család ké­nyelmét, mozgási lehetőségét áldozza fel e kedvtelés ol­tárán. * * * „Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” — mond- ja a közmondás. És aki lopja? Sokat mesélhetnének erről parkjaink, köztereink megtizedelt virágágyásai. .. * * * Másik közmondásunk: „Jóból is megárt a sok!” Égy fiatalasszonnyal beszélgettem nemrég. Mindig szívesen vásárolt lakásába egy-egy csokor virágot, akár drága pénzen is. „Mit csináljak, imádom őket” _ m ondta akkoriban. Aztán gyesre ment, s — mondván, „jól jön az a kis kiegészítés” — virágokat kezdett ter­meszteni. Már nagyban csinálta, jött is a pénz — meg­dolgozott érte! —, ám mégsem volt elégedett. Hajnalok- hajnalán kelni, a gyerekre sem sok idő, sem kevés tü­relem nem marad ... A virágok? „Tudod, mióta ennyit dolgozom velük, a lakásban soha nincs virág.” * * * Ballagás volt. Mikor a gyerek kezébe nyomta a mé­regdrágán vásárolt malomkeréknyi csokrot (a többi mel­lé), a szülő repesett az örömtől. A gyerek meg roskado­zott a virágok súlya alatt. Aztán halkan megjegyezte: „Mit csináljak ezzel a sok lucernával?” Vajon valóban nem tudja, nem raknak otthon virágot a vázába? Mert erre nem az iskola, a szülő kellett, hogy megtanítsa, aki most meghatott tekintettel néz tovaballagó cseme­téje után. . . N. Á. Villámcsapás Az ég borús, viharos. Va­dul zuhog az eső, dörög, vil- lámlik. Űsélmény ez. lenyű­göző, sok beteg áll a csukott ablak mögé, hogy átérezze az elemek tombolását. A város fölött húz el a Prágába vagy onnan Buda­pestre igyekvő repülőgép. Napsütéses időben azt ugyan­így szokták bámulni. Meg­szokhatatlan csoda a vihar is, a gépmadár is, amiben emberek ülnek. Idegeink még hallatlanul merevek — az elménk sokkalta fürgébb. Az idegrendszer sok ósdi és örök élményt őrizhet. Utób­biak közül a vihar rettene­tét. Lassan elvonul a vihar. A felhők mögött megcsillan a nap. Elül a szél, eső utáni friss levegő tódul be a ter­mekbe a gyorsan kinyitott ablakokon. Szirénázás hallik, mentő­autó fordul be a kórház ka­puján. Egy férfit emelnek ki belőle hordágyon. Pokolian néz ki. Családtagjai kísérik. A főorvos már a folyosón megnézi. — Mi történt a beteggel? Egyszerre hárman vála­szolnak. — A közelében csapott le a villám! Megégett! Földhöz csapta. Mi szedtük fel. — Hol? — A réten! — Miért ilyen sáros? Csu­pa sár! Sáros az a rét? — Nem, doktor úr, leföldel­tük. — Hogy-hogy? — Hát, a villám is áram. nem? Lehet, hogy már meg is halt volna, ha nem földel­jük le. — Földet szórtak rá? Mi­vel ? — Lapáttal, meg kézzel, mindennel! — hadarják. — Amivel tudtuk! Az orvos döbbenten hall­gatja őket. A beteget elkül­di, mosdassák meg a föld­től. Másik két orvossal együtt bemosakszik, megy a műtőbe. Otthagyja a roko­nokat a folyosón. Dühös. Dühös? Nem düh ez. Fel- indultság. Villámcsapás, ami belevágott — őt érte. A legfiatalabb orvos mulat az eseten. Csakugyan hihe­tetlenül nevetséges. — Le van földelve a ké­szülék? — mutatja a műtős­nőnek az egyik műszert. — Holnap hozzon egy zacskó virágföldet, biztos, ami biz­tos, legyen... A főorvos csak azt mond­ja, a nagyanyja a haláláig nem vetkőzött le a tévébe­mondók szeme láttára! Aztán hozzák a beteget. Áléit, de él. Megkezdik a műtét előtti vizsgálatokat. Odakint a folyosói pádon a rokonok kétségek közt vergődnek. Emberséges em­berek ők — most rettegnek: lehet, hogy ártottak a földe­léssel? De hát úgy tudták... Szeretnék, ha valaki meg­nyugtatná őket. De csak fel­tűnik egy-egy fej egyik-má­sik ajtóban, folyosói sarkon, megnézik őket. néha kun­cognak is ... Ez a három ember: szen­záció. Lesik őket, mint az imént a vihart, s a követke­ző pillanatban majd a ma­gasban elhúzó repülőgépet. Értik, s mégsem értik őket! Gulay István Kánikulái pillanatkép a békéscsabai Árpád fürdőből Fotó: Gál Edit tárgyalóteremből pósteleki konzervgyárban Május 1. Termelőszövetkezet kertészeti főágazat-vezetője is élt az alkalom adta lehe­tőséggel. A hanyagság, az ellenőr­zés hiánya teremtette meg ezt a lehetőséget. Az eleki Lenin Termelőszövetkezet­nek, amikor a konzervgyár­ba árut szállított, menetle­velet és szállítólevelet kel­lett volna kiállítani a meg­felelő adatok pontos feltün­tetésével. A könyvszakértő megállapítása szerint a bi­zonylatok kiállítása rendkí­vül hanyag módon történt. Elindulás előtt sokszor az áru mérlegelése elmaradt. A menetleveleken nem a tényleges, hanem lényege­sen nagyobb súlyt tüntettek fel, mert a gépkocsivezetők bérezése eszerint történt. Senki sem ellenőrizte, hogy az elindított áru a konzerv­gyárba hiánytalanul meg­érkezett-e, illetve a tényle­gesen leszállított mennyiség került-e bizonylatolásra és elszámolásra. A termelőszö­vetkezetek által termelt áru kifizetése a Magyar Nemze­ti Bankon keresztül történt. A magánszemélyek áruját viszont az ÁFÉSZ-en, vagy a ZÖLDÉRT-en keresztül adták át a konzervgyárnak. A gyár a felvásárlási je­gyek kiállítása után kész­pénzzel fizetett. Éppen ezért a vádlottak az eleki terme­lőszövetkezettől beszállított paprika egy részénél az ÁFÉSZ-t, illetve a ZÖL- DÉRT-et tüntették fel át­adóként, hogy az áru érté­két készpénzben megkaphas­sák. Ezzel a módszerrel ju­tottak pénzhez akkor is, amikor nem létező áruról állítottak ki fiktív bizonyla­tokat. A bűncselekmények elkövetését nagyban elősegí­tette az, hogy az ÁFÉSZ felvásárlói is igen hanyagul teljesítették a munkájukat. Az áruk átadásánál gyak­ran nem voltak jelen. Az átvétel tényét bemondás alapján, utólag igazolták, és fizettek az ÁFÉSZ pénzéből. Ezenkívül más körülmények is közrejátszottak. Az ÁFÉSZ-nél és a ZÖLDÉRT- nél egyaránt gyakorlattá vált, hogy nemcsak a szer­ződést kötő fél teljesíthetett a termékértékesítési szerző­dés alapján, hanem lénye­gében helyette, bárki, akár azért, mert nem volt szer­ződése, akár azért, mert sa­ját szerződését már teljesí­tette. így fordulhatott aztán elő, hogy a felvásárlási jegy fejrészén feltüntetett név nem volt azonos azzal, aki­vel a termékértékesítési szerződést megkötötték, il­letve aki a pénzt felvette. Ám előfordult, hogy a pénz­felvevő aláhamisította a szerződéskötő nevét. Dajka Attila 236 ezer forinttal, Dé­zsi Mihály 363 ezer forint­tal, Szatmári Gábor 355 ezer forinttal, és Pribelszki Alá­nos 15 ezer forinttal károsí­totta meg a társadalmi tu­lajdont. Okkal vetődik fel a kér­dés, miért követték el a bűncselekményeket. Egyi­kük sem volt rászorulva. Jó anyagi körülmények között éltek. Vezető beosztásuknál fogva köztiszteletben álltak. Dajka Attila az eljárás kez­deti szakaszán csak egy cse­lekmény elkövetését ismerte el. Később azonban, a bi­zonylatok elébetárása után minden vonatkozásban igen részletes, feltáró jellegű be­ismerő vallomást tett. Dé­zsi Mihály a nyomozás so­rán kezdetben azt állította, hogy a maga termelte pap­rikát adta le a konzervgyár­nak. Majd amikor bebizo­nyosodott, hogy 1980-ban nem termelt paprikát, akkor vallomását megváltoztatta, és azt állította, hogy a már elhalálozott M. Illés kérésé­re annak egyik ismerősének a paprikáját adta le szíves­ségből a saját nevére. Pri­belszki János a terhére rótt bűncselekmények elköveté­sét és bűnösségét is tagad­ta az egész eljárás során. Azt viszont beismerte, hogy egy esetben a felvásárlási jegyen A. János nevét alá­hamisította. Vitathatatlan, és ez a bíróságon is egyér­telműen beigazolódott, hogy a bűnős visszaélések során egyik vádlottnak sem kellett tartania egy olyan tételes vizsgálattól, mely a bűncse­lekmények felfedezését okoz­ta volna. Nem csoda, hogy hosszú időn keresztül nye­regben érezték magukat. A Gyulai Járásbíróság Ágostonná dr. Pfaff Mária büntetőtanácsa jelentős ér­tékben, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett sik­kasztás és csalás bűntette miatt Dajka Attilát 2 év és 2 hónap, Dézsi Mihályt 2 év és 10 hónap, Szatmári Gábort 2 év és 6 hónap sza­badságvesztésre, Pribelszki Jánost pedig 10 hónap fel­függesztett szabadságvesztés­re ítélte. Ezenkívül pénz- büntetéssel is sújtotta a vádlottakat, és kötelezte őket a kár megtérítésére. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság a több­szörös halmazatot, a hará­csoló szemléletből fakadó elkövetést. Enyhítő körül­ményként vette figyelembe büntetlen előéletüket. Az ítélet nem jogerős. S. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents