Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-13 / 164. szám
1983. július 13., szerda A tömlő sikere a szövetkezet érdeme Fotó: Fazekas László Mit gyártsunk? Egy termék karrierje Mit gyártsunk — töri a fejét a sok mérnök, közgazdász, olyat, amit sokfelé el lehet adni és nyereséges. Az se baj, ha exportképes, vagy importhelyettesítő... Ez a mindennapok dilemmája a termelőknél az, ami állandó fejlesztésre ösztökél. Megtalálni azokat a termékeket, amelyekkel folyamatosan a piacon maradhatnak — ez a célja a Mezőhegyes i Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetkezetnek is, és ezt a célt mondhatni, elérte. Régi termék — új változatokban. így jellemezhetnénk a hazánkban egyedül Mezőhegyesen készülő fém- tömlőket. Éppen öt 'esztendeje, 1978-ban ismerkedtek meg a szövetkezetben a fémtömlőkkel, akkor telepítették ide a gépeket. Kezdetben bérmunkában csinálták a különböző átmérőjű „csöveket”, aztán 1981-ben saját termékké vált itt a tömlő, átvették a budapesti nagy- vállalattól. és egyúttal a vele járó gondokat is, a termék ugyanis importalapanyagot igényel. A horganyzott acél beszerzése nem könnyű dolog, nincs is rá mindig szükség. Mint utóbb kiderült, jó helyette — például levegőt szállító csöveknél — az alumíniumszalag is. Az azbeszttömítést pedig egyes esetekben pótolhatja a kenderzsi- nór. A megrendelők elfogadták az így módosított termékeket és senki nem járt rosszul, a szövetkezet a legkevésbé. A tömlő „vivőtermékké” vált, a nyereség döntő és egyre nagyobb hányadát az adja. Termelése az első félévben 1981-hez képest 25, 1982-höz képest 18 százalékkal nőtt. A tömlő pályája tehát felfelé ívelő, de karrierjének csúcsára, akkor ér el, ha dollárért kél el, s az addigi eredmények biztatóak, importkiváltásuk ugyanis jelentős. Az imporki váltást egyébként szinte mindig a kényszer szüli. Egyes termékek gyártása került nemegyszer veszélybe az importalapanyagok hiánya miatt. Dönteni kellett: vagy lemondanak a gyártásról, vagy megpróbálnak belföldön szert tenni a szükséges anyagokra. Most ott tartanak, hogy körülbelül kilencmillió forint értékű importot takarítanak meg. Ennek jótékony hatását minden bizonnyal érzékelni fogják a bérfejlesztésnél, de egyébb területen is. A. termelés a tavalyi év első feléhez képest 22 százalékkal nőtt és a nyereség, bár még nincs pontos adat, ezt meghaladó mértékben. Jobb évnek ígérkezik hát az idei, noha a tavalyira se lehet panaszkodni, a 43 és fél millió forintos árbevételből hat és fél millió forint volt a nyereség. Nos, az idén „nagyobb kanállal esznek” és — ugyan sok minden közrejátszik — ebben, a fémtömlők gyártása a döntő. —szatmári— Mérlegen a vaskohászat első féléve A vaskohászati vállalatok az év első felében rendkívüli erőfeszítéseket tettek az éves tervfeladatok időarányos teljesítése érdekében. Az előzetes mérlegadatok szerint a termelés néhány nehézség — például betétellátási problémák, váratlan üzemzavarok — ellenére is növekedett. Ez a termékszerkezet további előnyös módosulásának tulajdonítható. A nyersvas- és acéltermelés kis mértékben meghaladta a tervelőirányzatot. Melegen hengerelt csőből 18 százalékkal készült több, mint a múlt év hasonló időszakában, ami a sikeres rekonstrukció eredménye, öt százalékkal több úgynevezett másod- és harmadterméket, elsősorban hidegen húzott, hántolt, csiszolt rúdárut szállítottak a gyártók megrendelőiknek, hidegen hengerelt acélszalagból 6, horganyzott lemezből 2, hegesztőpálcából 8, lemezradiátorból 11, csavarokból 3] és acélpalackokból több mint 55 százalékkal növekedett a termelés a tavalyi első félévhez képest. A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülésnél az MTI munkatársának elmondták: az iparág nálunk a világpiaci recesszió alatt is meg tudta tartani termelési es értékesítési szintjét. Az acélválság csak nagyon lassan mérséklődik, tehát számunkra sem javult a helyzet. Az exportőrökre vonatkozó korlátozásokat a külföldi partnerek nem oldották még fel, és az élénkülés jelei is csak alig-alig mutatkoznak. Még ilyen körülmények között sincs nagyobb piaci gondja a magyar vasiparinak. Pontos szállítással, viszonylag^ jó minőséggel, és kedvező árajánlattal évente több mint 40 ezer bel- és külföldi megrendelésnek tud eleget tenni, tehát versenyben marad a világpiacon. 1983 első hat hónapjában bővült a kohászat termék- választéka, ami javította a belföldi ellátást és export- lehetőségeinket, s a szocialista országokkal különféle csereakciók révén tetemes konvertibilis deviza megtakarítását is lehetővé tette. A Lenin Kohászati Művekben például elkezdték az igen alacsony karbontartalmú, rozsdamentes acélok előállítását. A Dunai Vasműben az üstmetallurgia és mikro- ötvözés alkalmazásával bővült a nagy szilárdságú, jól hegeszthető acélfajták választéka. így például az Ikarus és a MEZÖGÉP-vál- lalatok eddig importból beszerzett termékekhez, hajlított profilokhoz is hozzájuthatnak már magyar alap- anyaggyártóktól. Ózdon az építőipar és a bányászat megrendelésére kifejlesztették a menetbordás betonacélokat. Ezek egy része igazodik az anyagtakarékossági programhoz is, hiszen a korábbi típusoknál kevesebbet kell felhasználni belőlük. Salgótarjánban megkezdték a nagy pontosságú, ugyancsak anyagtakarékos termékek sorozatgyártását, úgynevezett félmeleg-alakí- tó és hidegfolyatásos technológiák alkalmazásával. Bővült a nagyobb teljesítményű szállító görgöspályák választéka is. A December 4. Drótművekben kifejlesztették a kiváló korrózióálló Korai szabadvezeték-sodronyt, amely a távvezetékek építésénél alkalmazható előnyösen, mert az erős szélnek is ellenáll. A Csepeli Vasműben új, nagyobb szilárdságú olajbányászati csövek készülnek ez évtől. Az ellátásról szólva az egyesülés vezetői elmondták, hogy az megfelelő volt a melegen hengerelt rúd- és idomáruból, de nem sikerült hiánytalanul kielégíteni a lemezigényeket. Mivel a Dunai Vasmű egyik új darabolósora rövidesen teljes kapacitással üzemel majd, e téren további javulás várható. A lemezigény egyébként a lakáskorszerűsítési program miatt növekedett meg ugrásszerűen, hiszen egyebek között a kazángyártás mind több jó minőségű lemezt használ fel. A beruházások csökkenése miatt viszont kevesebb rúd- idomárut kértek a hazai vásárlók. A szocialista országokkal szembeni export-kötelezettségeiknek általában eleget tettek a vállalatok, a nagyobb tételek azonban a második félévben kerülnek erre a piacra. Minden vállalat arra törekedett, hogy előnyös csereüzleteket kössön, Romániából szalagacélért különféle csöveket, az NDK-tól hengerelt áruért golyóscsapágyacélt kaptunk, csehszlovák vállalatoktól pedig ugyancsak hengerelt cikkek ellenében szóda érkezett. Kohászati vállalataink konvertibilis exportja is számottevően növekedett. Hengerelt készáruból az éves terv több mint felét már átadták vevőiknek. Különösen az ózdiak szállítottak a vártnál is többet a tőkés piacra. A vaskohászat számol azzal, hogy a piacon egyre élesebb a verseny, továbbra sem emelkednek az árak, s ez újabb erőfeszítéseket igényel a vállalatoktól a következő hónapokban. Van-e szerepe még az ötéves tervnek? Válasz a Békéscsabai Állami Gazdaságból a szója terven felüli termésátlaga, a tehenenkénti átlagos tejtermelés várakozáson felüli növekedése (amely első díjat is hozott a gazdaságnak az országos tejtermelésben) játszik nagyon nagy szerepet, ami mellett feltétlenül első helyen kell szólni a mintaszerű energia- és költséggazdálkodásról is. Azt tették, amit akartak Az üzemi pártbizottsági ülés külön is foglalkozott azzal a kérdéssel, amely az olvasóban is joggal megfogalmazódik: a 75 százalékos túlteljesítés vajon nem a tervezés lazaságáról, a tervező- munka fogyatékosságairól árulkodik? Nem éppen az ellenkezőjét igazolja annak,“ amit mi szeretnénk bizonyítani, hogy tudniillik a tervezés szerepének, feladatainak, módszereinek átalakulása nem a tervszerű gazdálkodás lassú elsorvadása felé vezet? Minderre megkapjuk a választ, ha felidézzük: milyen célt tűzött maga elé a Békéscsabai Állami Gazdaság az 1981—85-ös időszakra. Mindenekelőtt az ötödik ötéves tervben, elért nyereséget szeretnék ez alatt az öt év alatt megkétszerezni. Ha ez most a negyedik, vagy talán már a harmadik esztendő végére is sikerül, az nem azért van, mert túl óvatosan becsülték meg a lehetőségeket. hanem éppen azért, mert a mind jobban szigorodó gazdasági élet kihívására nagyon is tudatosan, nagyon is tervszerűen válaszoltak: az általuk megfogalmazott és a kollektíva által is elfogadott ötéves terv iránymutatásai alapján. Vagyis nem tettek mást, mint amit a nevezett dokumentumban leírtak: a dolgozók széles körű aktivizálásával (a döntésekbe való bevonással. anyagi ösztönzéssel) a piachoz igazodva növelték a hozamokat, miközben a költségeket nem engedték emelkedni. A 75 százalékos túlteljesítéssel pedig olyan „tartalékokat” képeztek voltaképpen, amely ma már mindenképp garanciája a tervidőszak előírásszerű zárásának. * Kőváry E. Péter Paprikás gazdasági társaság alakult A fűszerpaprika-termesztés és -feldolgozás hatékonyságának növelésére, a külföldi értékesítés fokozására nemrégiben gazdasági társaság alakult a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat gesztorságával. Az elmúlt hónapokban csatlakozott a társasághoz a tájkörzet legtöbb paprikatermesztő gazdasága, s ezzel a taglétszám az ötszörösére, huszonötre emelkedett. így a tájkörzet több mint négyezer hektáros ültetvényterületének a 80 százaléka a társaság hatáskörébe tartozik. Az alapítók — a szegedi Üj Élet, a pusztaszeri Hétvezér, a forráskúti Haladás Tsz és a Gorzsai Állami Gazdaság — körül egy-egy paprikás mikrokörzetet alakítottak ki. Ennek célja a környékbeli paprikatermesztők tevékenységének összehangolása, a négy gazdaságban működő nagy teljesít- mányű földgázfűtéses automata szárítóberendezések kapacitásának jobb kihasználására. A mikrokörzeti szárítás egyik fő előnye, hogy nem a nagy nedvességtartalmú nyers paprikát kell a gesztorvállalathoz beszállítani. Így csak ebben az évben mintegy 30 000 tonna „paprikavíz” közúti fuvardíjával csökkennek a termelési költségek. Megkezdődött a dinnycszüret a körösújfalu Rákóczi Terme- lőszövetkezt kertészetében. A görög- és sárgadinnyéket a megyei ellátáson kívül elszállítják az ország több részébe Fotó: Béla Ottó / A közgazdasági igazgatóhelyettes másfél évtizeddel ezelőtti történetet idéz: — Kezdő üzemgazdász voltam. Rám bízták a gazdaság 15 éves távlati fejlesztési tervének elkészítését. Amikor a bírálatra ke- rülN sor. a bizottság megállapította, hogy 1984—85-re indokolatlanul kis nyereséget jövendöltem. Erre fogtam a radírt, meg a ceruzát és igazítottam a tervezett eredményen. A „zsűri” megrökönyödött, az országos központ emberei egymásra néztek, végül az egyikük rekedten megjegyezte: — No. fiatalember, maga nagyon könnyen javítgatja itt ezt a tervet... Ameddig a szem ellát A Békéscsabai Állami Gazdaság az ötödik ötéves terv időszakában mintegy háromnegyedszáz millió forint vállalati eredményt ért el, s ezt a tényt alaposan meg kellett magyarázniuk az AGOK szegedi területi igazgatósága vezetőinek, miután az jelentősen elmaradt az eredeti előirányzatoktól. A VI. ötéves terv első fe- . lében azonban a kocka többszörösen is megfordult. Először is azért, mert a gazdasági feltételek gyökeres átalakulása minden eddigitől eltérő követelményeket támasztott és támaszt a tervezőmunkával szemben. Tizenöt évvel ezelőtt azt várták el az üzemgazdásztól, hogy pontosan tervezze meg még az 1985-ös termelést is, s akkor — az akkori viszonyokból kiindulva — ez nem is látszott lehetetlennek. Ma pedig már nem sok közgazda akadna, aki ugyanerről az 1985-ös évről vállalkozna valami közelebbit mondani. Az évről évre, hónapról hónapra, sőt olykor napról napra, változó feltételek erősen kiszélesítették a vállalati erények skáláját, amelyen a közép- és a hosszú távú tervezés továbbra is fontos helyet foglal el ugyan, de mellette a gyors alkalmazkodóképesség, a kockázatvállalás, a rugalmasság, a kez/
