Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-12 / 163. szám

1983. július 12., kedd NÉPÚJSÁG Moszkvai sportiskolások a megyében A Gyulai SE vendégeként a fürdővárosban tartózkodó moszkvai III. számú kerület sportiskolájának labdarúgó­csapatával játszott edzőmér­kőzést vasárnap délután — mintegy 250 néző előtt — a Békéscsabai Előre Spartacus Kétegyházán edzőtáborozó két serdülőcsapata, vala­mint a helyi MEDOSZ gár­dája. A kiváló fizkai felké­szültséggel és technikai tu­dással rendelkező moszkvai fiatalok három félidős mér­kőzésen — három ellenféllel szemben — a következő eredményeket érték el a Kétegyházán megrendezett találkozókon: Moszkva—Békéscsabai Elő­re Sp. serdülő I. 0—0, Moszkva—Békéscsabai Elő­re Sp. serdülő II. 4—0, Moszkva—Kétegyházi ME­DOSZ SE 1—3. A .vendégegyüttes július 15-ig tartózkodik a megyé­ben, s ez idő alatt több ed­zőmérkőzést játszanak. El­lenfelei : GYSE serdülők, Mezőhegyes, Battonya, Sar­kad ifiúsáaiak. Rajt. Pénteken indulnak a kajaktúrázú diákok Szanazugból Kajaktúra a Körösökön — félidőben Mint arról beszámoltunk, az elmúlt hét péntek dél­előttjén, a békéscsabai 2. számú iskola diákjai — a pedagógusok vezetésével —■ kilencnapos „felfedező” ka­jaktúrára indultak, amelynek során a Körösök- völgyét „evezik be”. Ez annál is ér­dekesebb, hiszen e fiatalok többsége először próbálkozik ezzel a sportággal, egyikük sem igazolt kajak-kenuzó. A 7—8. osztályos diákok a Szanazugból indultak, s az első éjszakát a köröstarcsai híd tövében töltötték, ahol sátortábort vertek. A követ­kező napon Gyomaendrőd határában „landoltak”, va­sárnap pedig — amikor ta­lálkoztunk velük — a gyo- maendrődi szabadstrand kempingezésre kijelölt part­szakaszán verték föl a sátra­kat. Ilovszki, a rámenős Ez utóbbi állomáson ér­deklődtünk a kajaktúra ed­digi napjainak eseményei­ről Fejes Mihálytól, a diákok tanárától, aki a maroknyi csapat vezetője: — Természetesen csak azok a fiatalok jöhettek ve­lünk — számszerint huszon­négyen — akik az indulást megelőző napokban tanúbi­zonyságot tettek úszástudás­ból, és az abszolút vizbizton- ságról. Röviden: vizsgázniuk kellett. Nagy részük egyéb­ként sportoló, tehát azt is elmondhatom, bírják, annak ellenére, hogy némiképpen módosítanunk kellett az ere­deti célkitűzésen. De ez nem az állóképesség miatt van. Egyikük sem kajakozó, így érthető, hogy az eddig meg­tett csaknem hatvan kilomé­ter után egyiküknek-mási­kuknak feltörte az evező a tenyerét. Ezért választottuk azt, hogy két napig még Gyomaendrődön maradunk, aztán rövidebb szakaszokat kijelölve megkezdjük a „visz- szaszámlálást” ... Míg az el­ső napon például 28 kilomé­tert lapátoltunk, ezután már 12 kilométeres szakaszokra bontjuk a visszautat. Ahhoz, hogy eljussunk Békésszent- andrásig, több nap kellene. Éppen elég lesz az is, hogy ezután már folyással szem­ben kell lapátolnunk. Gyebnár Gyuri most fe­jezte be a 7. osztályt. Büsz­kén mutatja a tenyerét: — Az enyém nem tört fel. Nagyon klassz ez a táboro­zás, még soha nem vettem részt hasonlón. Nekem az úszással nincs gondom, iga­zolt versenyző vagyok Bé­késcsabán, de kajakban most \ülök másodszor. Eddig na­gyon szép időt fogtunk ki, így érthető, hogy mindenki jól érzi magát. mm Vasárnap Gyomaendrődön. Katonásan sorakoznak a sátrak és a kajakok A fiatalok naplót is vezet­nek a kilencnapos túráról. Ebben olvastuk: „Ilovszki a legrámenősebb, mindig ö ha­lad az élen csónakjával. Ezért meg is fürdettük egy alkalommal.” De hát nincs gond, a víz kitűnő hőfokú, s ezt kihasználva a pihenő­időszak alatt valamennyien egy nagyot úsztak. Sőt a nagy kánikulára való tekin­tettel a délutáni „úszóed­zést” a gyomaendrődi stran­don folytatták. — Ide, erre a szép strand­ra járunk tisztálkodni, s a mellette levő étteremben va­csorázunk — fűzi hozzá Fe­jes Mihály. — Ennek elle­nére tervezzük, ha jó lesz a kapás, főzünk egy nagy ha­lászlévacsorát. Tegnap vagy éjjel 11-ig kísérleteztünk, sajnos eredménytelenül. De hát van még időnk, majd összejön annyi hal... Addig jó lesz a krumplipaprikás is. Ma is azt ettünk. fl lányok is bírják... Szóráth Enikő egyik tenye­rén viszont jókora hólyag árulkodik arról — először szokja az evezést. De nem panaszkodik: — Majd el­múlik. Különben is lapátot cseréltem, ezután már köny- nyebb lesz ... Tehát lányok is vannak a táborban. Sőt: — Majdnem egyensúlyban vannak a fiúk és a lányok — vallja a csa­patvezető. — S nemcsak lét- számbelileg mondom. A lá­nyok legalább úgy bírják az iramot, mint a fiúk. A kétszemélyes sátrak ka­tonás sorrendben állnak a víz folyásával párhuzamo­san. Nem sokkal odébb egy kiskapus mini focipályát je­löltek ki: — Délután nagy mérkőzés lesz — mondják egyöntetűen a fiúk. Látoga­tójuk is akad. Szinte min­dennap utánuk indul busz- szal vagy személygépkocsi­val egy-egy szülő. Hiszen valamennyien ismerik az úti­célt és az „állomásokat”. — Ez egy különösen szép partszakasz — toldja meg Fejes Mihály. — Ezúttal az is feladatunk, hogy végiglá­togassuk a Körösök mentén azokat a területeket, ahol a közeljövőben szeretnék kije­lölni a „viziutasok” kem­pingezésre alkalmas terüle­tét. Az útvonalunkat előre feltérképeztük — mutatja a ieoedőnyi rajzot — s min­denhol tudjuk, hol a gátőr- ház, ki az aki segít minket a tájékozódásban. A megyei úttörőszövetség is megbízott bennünket, mérjünk föl min­dent, segítsünk a telephelyek kijelölésében. Ez azt jelenti egy kicsit, hogy kutató-felfe­dező munka is a miénk. Te­hát nemcsak a szülők, ha­nem az úttörőszövetség is figyelemmel kíséri utunkat, s segítséget kapunk a Békés megyei Vöröskereszt vízi mentőszolgálattól is oly mó­don, hogy hajójukkal elkí­sérnek utunkon. „Ránk kérdeztek” De nem csak a szülők, az úttörőszövetség kíséri figye­lemmel a diákok kajaktúrá­ját, amit bizonyít: — Az el­ső napon, amikor Körösla- dányban sétáltunk, a járó­kelők ránkkér deztetk: „Mi vagyunk-e azok a bizonyos kajaktúrázók?” — fűzi hoz­zá a csapatvezető. — Nagyon jól esett ... Fejes Mihálynak nem ez az első hasonló túrája, tavaly már kerékpárral, a diákok­kal bejárták ezt az utat. Most a vállalkozó szellemű fiatalokkal a kajaktúrát vá­lasztották. Mire ezek a so­rok megjelennek, éppen sát­rat bontanak, s megkezdik a „visszahajózást”, hogy aztán vasárnap célba érjenek. Addig is jó utat... Jávor Péter Új játékosok a labdarúgó NB ll-ben Az elmúlt heti NB I-es át­igazolási értekezlet után hét­főn a labdarúgó NB II kép­viselői is megjelentek az MLSZ-ben, és benyújtották első átigazolási kérelmeiket. Meglepetést keltett, hogy a 20 NB Il-es csapat közül há­rom nem képviseltette magát ezen az értekezleten, a tá­volmaradók : a Szekszárd, va­lamint két újonc, a Szolnoki MÁV MTE és a Honvéd Sza­bó Lajos SE. További négy klubnak — Baja, Keszthely, Nagykanizsa és Ganz-MÁ- VAG — még nincs rendezett átigazolási témája. Az említett hét klub kivé­telével 13 csapathoz összesen 21 játékos került az első ilyen értekezleten. Az átiga­zolások meglepően kis szá­ma külön téma volt az át­igazolási bizottság vezetői és a csapatok képviselői között. Megegyeztek abban (szinte mindenki ugyanazt mondta), hogy nagyon kicsi a kínálaf és nagyon sok a befektetés, magyarán mondva drágák a játékosok, és mindenütt ala­posan megfontolják, milyen átigazoláshoz nyúljanak. A hétfőn rögzített átiga­zolások: Debreceni MVSC: Somo­gyi Mátyás és Bállá Ferenc (mindkettő Debreceni USE). Szóba került, mi lesz a vá­logatott Kerekes Györggyel. A DMVSC bejelentése sze­rint Kerekest még egy évig szerződés köti klubjához, és az egyesület elnöksége úgy határozott, hogy bár Kere­kes szeretne menni, senkinek a távozását nem engedélye­zik. Az MLSZ átigazolási bi­zottságához viszont levél ér­kezett Kerekestől, amelyben bejelenti, hogy a DMVSC szerződésszegést követett el, s ennek értelmében kéri a megállapodás felbontását. A Debreceni MVSC kontra Ke­rekes ügyben július 19-én lesz tárgyalás az érdekelt fe­lek részvételével. Békéscsaba: Gyurmáczi Attila (Rába ETO), Tóth Gá­bor (Bauxitbányász), Samu Mihály (Szarvas). Vitás még a Szarvasnak korábban köl­csönadott Hanyecz ügye, és tárgyalnak a SZEOL AK- val is, miután az NB I-be visszakerült Tisza-partiak Nagyszénásról átigazolták Nagy Attilát, holott ő a Bé­késcsaba játékosa, és csak kölcsönkért volt Nagyszéná­son. Salgótarján: Tóth István (Szigetszentmiklós) és Gyön­gyösi János (BVSC). Siófok: Gál Ignác (Pusz- tavám). Kecskemét: Patkós György (ÉGSZÖV MEDOSZ). Hódmezővásárhely: Riczu János (Siófok). Eger: Kiss Gyula (Nagy- bátony). 22. sz. Volán: Rácz Iván (Építők). Ózd: Homonnai László (Komló). Kazincbarcika: Májer Zol­tán (Tiszavasvár) és Kádár Lajos (Edelény). Sopron: Eller Arnold és Németh Gábor (mindkettő Haladás). Debreceni Kinizsi: Bruder Károly (MÁV Előre). Bakony Vegyész: Tóth Gá­bor (Balassagyarmat) Diósi László (NIKE Fűzfő), An- dorka Gábor (Sabária). Az átigazolási bizottság keddi és pénteki napokon tárgyalja július 31-ig bezá­rólag folyamatosan az NB I- es és NB Il-es klubok át­igazolási ügyeit. A totó 28. heti telitalálatos szelvényét eképp kellett kitöl­teni: 1, 1, 1, 1, x, 1, 1, 1, x, 1, I, 2, 1 és 2. A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint a 28. he­ti totónyeremények az illeték levonása után a következők: 13 plusz 1 találatos szelvény 75 da­rab nyereményük egyenként 13 807 forint. 13 találatos szel­vény 589 darab: 3816 forint. 12 találatos szelvény 12 410 darab: 121 forint. 11 találatos szelvény 96 786 darab: 39 forint. A 10 találatos szelvények nye­reménye nem éri el a 10 fo­rintot. ezért a részvételi sza­bályzat értelmében nyeremény­alapjuk a II* találatos szelvé­nyek között került felosztásra. Connors dollárjai Minden idők legjobban dí­jazott teniszbemutató ver­senyének döntőjében az amerikai Connors 7:5, 7:6 arányban győzött a csehszlovák Lendl ellen, ezzel nem kevesebb, mint 400 ezer dollárt kasszírozott. Connors így túllépte az ötmillió dolláros küszöböt, tudniillik ed­digi pályafutása során ennyi pénzt teniszezett ösz- sze... Lendl sem panaszkodhatott, ő 300 ezer dollárt vehetett át a második helyért. A harmadik helyet eldöntő mérkőzésen a dél-afrikai születésű, de amerikai állampolgár Kriek 6:2, 6:0-ra verte a dél-afrikai Current. Kriek 200 ezer, Curren 100 ezer dollárt kapott szerepléséért. SPORT SPORT SPORT Piac és társai Hát nem furcsa? Hogy mi mindig átesünk? Hol a ló, hol a traktor, hol a pálya túlsó oldalára? Hogy az egy­kori tabu miként változik szinte egyik évről a másikra természetes gyakorlattá? Azzal kell kezdenem (fél­re ne értsük egymást!) hogy én is helyeslem, ha legjobb labdarúgóink idő után nyu­gati profiklubokban folytat­ják pályafutásukat, és senki sem írígyli őket, ha sokat ke­resnek, mert a nagy közös konyhára is jut azért abból. Ha a hőskorban Pap Lacitól elirigyelték, akkor most sok­kal inkább a magyar foci va­lamiféle változását (színvo­nal, követelmény, érdekazo­nosság) várjuk ettől is. Egy­szóval minden rendben, vagy oké, ahogy a művelt francia mondaná... Olvastam azonban egy cik­ket a Hétfői Hírekben. A Nyilasi Tibor osztrák lapból kivágott arcképével illuszt­rált interjúban Csáki Sándor, az OTSH elnökének tanács­adója. aki „nem unatkozik mostanában” arról tájékoz­tatja az olvasót, hogy mi a helyzet a játékoseladásunk frontján? A fronton, ahol küzdőszellemünk kitartó, hi­szen „a most küszöbön álló megállapodások legtöbbjét két-három hónapos előkészí­tő munka előzte meg. Ilyen hosszú párbeszéd kell ahhoz, hogy „a profiklubokkal a szerződéseket nyélbe üthes­sük.” Ez persze felettébb he­lyes, nem szabad semmit el­sietni, még akkor sem, ha egyes profiklubok gyorsab­ban szeretnek dönteni. Vagy szeretnének; csak mi las­sabban döntjük el, hogy ki döntsön ... Nos, erről ennyit. De ez a cikk, a H.H.-ban, lehangolt egy kissé, mert olyan fur­csán kihegyezve beszél az egész bizniszről, hogy az em­ber akaratlanul is úgy érzi: íme, megint átestünk... A „parlagon maradt” játéko­soktól egészen odáig, hogy „kapust és védőjátékost egy­szerűen lehetetlen eladni.” (%y: eladni.) Mert: „Szűkült a piac.” Itt aztán az követ­kezik, hogy „kinek nincs ajánlata?” Majd: „Nem tud­ni, hogy (X-nek) sikerül-e csapatot szerezni.” Végül a nagy fordulat: aligha Póczik 150 ezer dolláros szerződése lesz a „nyár rekordja”. Tudtam én, hogy az élet rendje, ha valami tabu volt, egyszercsak kiderül róla, hogy nem az. Csak az egész stílusa (finoman fogalmazva) kelt bennem elégedetlenséget. Mintha kötelező lenne az új- módi lehetőség: profiszerző­dést a focistáknak! Pedig a legtöbbjük nem is annyira a „beszűkült piac” miatt ne­héz „eladni”, sokkal inkább azért, mert a kínálatban job­bak is szerepelnek. Rosszabb helyzetben csak szegény Luxemburg lehet. „Fog ez menni ”, mondta egy régi nyomdászbarátom, amikor elkészült egy-egy új­ságoldal. „Fog ez menni”, mondom én is, ha „szűkül is a piac” odakint, megérjük mi még, hogy az egész (vagy nagy része) fociválogatott külföldről jön haza, ha szük­séges. Vagy az is lehet, hogy végre a mieink is megtanul­nak focizni? És azt is meg­tanulják, mi más kell még a győzelemhez? Végül is jó üz­let! Még fizetnek is érte... Sass Ervin BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents