Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

1983, július 9., szombat

o

Ülésezett a horgászok intéző bizottsága

A Magyar Országos Horgász Szövetség Békés megyei intéző/ bizottsága július 5-én kihelyezett ülést tartott a Gyulai Dolgozók Horgász Egyesületének Fekete-Körös melletti horgásztanyáján dr. Paraizs Endre elnökletével.

A napirendi pontok elfogadása után Gulyás György IB-titkát számolt be a legutóbbi ülés óta végzett munkákról. Elmóndta, hogy 13 ezer 500 darab amúrivadé- kot helyeztek ki a gyoma- endrődi és békésszentandrási Sirató, a félhalmi, valamint a bikazugi holtágakba. A korábbi döntések alapján tízezer harcsaivadékot telepítettek az élővizekbe. Az ez évi telepítések már júniusban meghaladták az 1,9 millió forintot, de a kötelező halasításon felül a továbbiakban is tesznek harcsát és pontyot a folyóvizekbe.

Bár eddig számottevő hal- pusztulás nem történt a megyében, komoly gondok jelentkeztek viszont néhány, az intéző bizottság kezelésében levő vízterületen. Elsősorban a Békés melletti Bodzás-zug az, amely megérdemel néhány szót. Évtizedeken keresztül szolgálta a horgászok érdekeit, szép fogások, jó környezet jellemezte mindaddig, amíg az 1980- as árvíz be néni következett. Akkor szinte teljes halállománya kipusztult, a környék egésze vízrajzi módosuláson esett át. Érthető módon a helyi Egyetértés Termelőszövetkezet a korszerű gazdálkodás érdekében komplex meliorációt végzett területén, nagyrészt ennek tudható be, hogy a holtág vízszintje annyira lecsökkent, hogy az IB lemondott a további kezeléséről. Megtartása aránytalanul nagy összeget emésztett volna fel.

Ugyancsak a végveszély határán áll a László-zugi holtág. Vízszintje annyira csökkent a szárazság és az öntözés következtében, hogy jelentős halállományának életfeltétele nincs biztosítva. Az intéző bizottság egyik felelősségteljes döntése az volt, hogy a vizet mindenképpen meg kell óvni a pusztulástól,

mivel látogatottsága, vonzás- körzete, nem utolsósorban az 1982-es statisztika szerinti hektáronkénti 396 kg-os fogási átlag ezt kívánja. A probléma a vízvisszapótlás, ennek megoldására egy hetet kaptak az intéző bizottság által kijelölt felelősök.

Második napirendi pontként az IB meghallgatta Varga Istvánnak, a vendéglátó Gyulai Dolgozók Horgász Egyesülete elnökének beszámolóját a több mint 400 tagot számláló közösség munkájáról. Megállapítást nyert, hogy mind a törvényesség betartásával, fegyelemmel, mind a társadalmi munka terén, a mozgalom érdekében kifejtett nevelő munkával, az ifjúsággal való foglalkozással, a versenysporttal kapcsolatos ' tevékenységükkel a Békés megyei 36 egyesület közül élre kerültek.

Ezután a vendéglátók horgászatra invitálták az IB tagjait a saját kezelésű téglagyári tavaikra.

Plavecz Pál

Takarékosság a termelőszövetkezetekben

Az ország energiaszükségletének több mint fele importból származik, és a magas árak miatt a vásárlások jelentősen terhelik a külkereskedelmi mérleget. Fontos célkitűzés, hogy az energiafelhasználás csökkenjen, és ésszerűbbé váljon, lehetőleg minél kevesebb folyékony energiahordozót használjunk fel. Nem véletlen, hogy a Minisztertanács 1980 decemberében energiagazdálkodási kormányprogramot fogadott el. A végrehajtáshoz szükséges beruházásokra a terv állami támogatás, bankhitel és saját erő formájában 30 milliárd forintot irányzott elő. Az akcióprogram kiemelten foglalkozott a mező- gazdaságra háruló feladatokkal is.

Ez a kiemelt foglalkozás az első pillanatban furcsának tűnhet, ha figyelembe vesszük, hogy a mezőgazdaság mindössze hat százaléknyi részarányt képvisel a népgazdasági energiafelhasználásban. Mindjárt más a kép, ha azt/is tudjuk: a mezőgazdasági energiafelhasználás 75 százalékát jelenleg még folyékony energiahordozók adják.

Természetesen az országos számok Békés megyére is igazak. A hetvenes években termelőszövetkezeteink nagyarányú műszaki fejlesztést hajtottak végre. Több és nagyobb teljesítményű erőgéppel, szárítókkal, takarmánykeverőkkel rendelkeznek a gazdaságok, korszerű állattartó telepek épültek. így magától értetődő következmény, hogy jelentősen nőtt a folyékony energiahordozók és a villamos energia iránti igény. A Békés megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének felmérése szerint a megye termelőszövetkezetei a múlt évben több, mint hárommillió gigajoule energiatartalmú gáz- és tüzelőolajat használtak fel, ez az éves energiamérleg 76 százaléka. A villamos energia és földgáz hét százalékot tett ki, a többi energiahordozó 3 százalékos, vagy az alatti részarányt képvisel.

Az adatokból kitűnik, hogy a legnagyobb figyelmet a gázolaj- és tüzelőolajfelhasználás csökkentésére kell fordítani. Szerencsére az utóbbi években a kedvező időjárás hatására kevesebb energia felhasználásával nagyobb termékmennyiséget sikerült előállítani. A jó időjárásnak persze örülnünk kell, de erre nem lehet az energiatakarékossági programot alapozni. Éppen ezért jelentős lépések történtek máris a megye termelőszövetkezeteiben a folyékony energiahordozó-felhasználás csökkentésére.

A benzinüzemű gépjárművek takarékos üzemeltetése a készpénzelszámolás bevezetésével gyakorlatilag megoldódott. A norma szerinti fogyasztás-nyilvántartás is 3 százalékos csökkenést jelent, a gyakorlatban a tényleges megtakarítás ennél sokkal kedvezőbb. A dízelüzemű tehergépkocsiknál nem ilyen egyértelmű a

kép. Itt még nem sikerült tökéletesen az érdekeltségi rendszer kidolgozása. Gyakran a nagyüzemek is ter- meléscentrikusan gondolkodnak, megkövetelik a nagyobb haladási sebességet, fokozzák a rakomány súlyát. Ez nem fér össze az energiatakarékossági előírásokkal.

Nem lenne célszerű, ha most. kampányszerűen túlhangsúlyoznánk az energiatakarékosság fontosságát, és ez a termelés rovására menne. Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdaság speciális, fedél nélküli üzem, ahol a termést rossz időben, sárban is be kell takarítani, még akkor is, ha ez tetemes többletenergia felhasználásával jár.

Ez azonban nem lehet mentség a pazarlásra, nemtörődömségre, mert erre is akad példa. A traktoroknál nem sikerült még kidolgozni a takarékosságra ösztönző normarendszert. Hiányoznak a megfelelő mérőműszerek is. A most forgalomba kerülő, nagygépekbe szerelt mérőműszer a tapasztalatok szerint gyakorlatilag használhatatlan. A traktorok üzemeltetése óriási takarékossági lehetőséget rejteget, melyet a nagyüzemek jól kihasználhatnak.

Azt, hogy a saját kezdeményezőkészség milyen haszonnal jár, jól jelzik azok a törekvések, melyek a terményszárítók energiafelhasználásának csökkentésére irányulnak. A gyulai Munkácsy Tsz-ben külső hő- szigetelés alkalmazásával csökkentették az üzemanyag-felhasználást. Nagyszénáson más módszert alkalmaztak, átalakították a levegőáramoltatást. Az eddig lefolytatott mérések alapján 15—20 százalék energiamegtakarítás érhető el.

Az energiafelhasználást nem lehet korlátlanul csökkenteni, minden hatásfokjavításnak megvannak a korlátái, és az is nyilvánvaló, hogy semmiből nem lesz valami. Nem mindegy viszont, hogy a feltétlenül szükséges energiamennyiséget milyen formában használják fel a termelőszövetkezetek. Állami intézkedések is ösztönzik a mezőgazdasági üzemeket a folyékony energiahordozók földgázzal történő kiváltására.

Megyénkben tavaly 11 termelőszövetkezetben üzemeltettek földgáztüzelésű szárító-, illetve fűtőberendezéseket. A tapasztalatok igen kedvezőek, kényelmesebb a kezelés, javult a hatásfok, a fajlagos energiaköltség 60 százalékkal kisebb, mint tüzelőolaj esetében. Ez a szám önmagáért beszél, érthető, hogy a közeljövőben harminc termelőszövetkezetbe vezetik be a földgázt. A beruházások összehangolása érdekében nyolc társulás is megalakult. Ennek az energiafajtának távlatilag is nagy jövője van, a folyamatban levő geológiai kutatások újabb földgázmezőket tártak fel megyénkben. A jövőben mód nyílik az egyedi kutak, és kisebb gázmezők hasznosítására is.

Megyénk másik nagy kincse a geotermikus energia. Ennek hasznosítása ma még gyerekcipőben jár, elég sok a megoldatlan kérdés. Ahol megyénkben eddig használták, ott jó tapasztalatokat szereztek, de a környező megyékből érkeztek jelzések vízhozamcsökkenésről, sólerakódásról is. Az mindenképpen előnyös, hogy Békés megyében a sok szénhidrogén kutatófúrás jelentős termálvízkészleteket , tárt fel, ezeknek a kutaknak az átalakítása 1,5—2 millió forintból megoldható. Gond viszont a lehűlt víz elhelyezése, különösen akkor, ha magas az ásványi anyag tartalma.

A fenti példák, eljárások csak egy kis részét teszik ki a mezőgazdaságban már ma is használatos energiatakarékossági eszköztárnak. Ráadásul ezek mellett szinte nap mint nap születnek új módszerek, kerülnek forgalomba a -takarékosságot segítő gépek, berendezések. Egységes receptet amúgy sem lehet adni az energiatakarékosságra, mert a mezőgazdasági üzemek sokkal jobban különböznek egymástól, mint az ipariak. De úgy hisszük, nincs is szükség a kötelező előírások számának növelésére, sokkal lényegesebb a takarékosságra törekvő szemlélet meghonosítása. Szerencsére megyénk termelőszövetkezeteinek többségében ez a folyamat már jól halad.

Lónyai László

Előttünk, jobbra tengernyi tengeri. „Itt dolgoznak ma”, — kémleli a határt Kolompár Magdolna, a nagyszénás] Október 6., Tsz építőtábori összekötője, és azt javasolja, figyeljük a buszt, az elárulja, hol találjuk a lányokat, fiúkat. Messze benn, az egyik országútnyi széles és beton- sima földúton hamarosan fel is tűnik a diákokat szállító autóbusz.

— Mennyien vannak és honnan? — kérdezem kísérőnket.

— A mosonmagyaróvári Kossuth Gimnáziumból, most összesen kilencvenheten, mert ketten hazamentek.

_ 7

— Hazaküldte őket a táborvezetőség.

Mire az éppen uzsonnázó diákcsapathoz érünk, kiderül, mi is volt a fegyelmi vétség, amiért hazaküldték őket: egy fiú és egy lány takarodó, vagyis este 10 óra után pár perccel érkezett be, nyombart figyelmeztették is őket a késésért. Ám alig egy óra múlva a táborhelyül szolgáló általános iskola udvarán, egy félreeső helyen bukkant rájuk egy távozó felnőtt.

Amint a félkörbe telepedő diákok előtt szóba hozom a témát, felmorajlik a társaság, Csatári András, a tábortanács vezetője, vörös hajú, nyurga fiú, kényszeredetten próbálja felidézni, hogyan is született a szigorú döntés, hímel-hámol, közben oda- odaszól a fiúknak is, végül aztán csak kiderül, hogy társaival együtt ő maga is elítélte a dolgot, és javasolta, hogy küldjék haza őket. A tábortanácsnak egyébként tágja a tíz brigádvezető, a négy nevelő, a táborösszekötő és természetesen a táborvezető, Litresits Józsefné pedagógus, aki szintén a mosonmagyaróvári Kossuth Gimnázium pedagógusa.

Már koránk gyűlt az ösz- szes diák, ^szertelen kamaszok. Szemmel láthatóan kialakultak már a párok — s a rossz nyelvek szerint a választásban nem kis szerepet játszott, hogy tud-e mosni a kislány.

— Meg, hogy mennyi pénze van! — szól közbe egy szőke hajú fiú, és bejelentését általános derültség fogadja.

— Igaz is, ki mennyi pénzzel érkezett? — kapok a szón.

— Hat kiló! — vágja rá az iménti fiú, majd tovább röpködnek a számok: 450, 500, 600, sőt 1200 forintot is’. S hogy mire költik?

— Hát, üdítőre, meg kajára, aztán voltunk Szegeden kirándulni, ott is kellett. — sorolja Cziniel Eszter, s még hozzáteszi, a többség egyetértése mellett, hogy az a szegedi program igazán jól sikerült.

— De beszéljünk most már a munkáról, hiszen ide dolgozni jöttetek! — váltok témát.

— Kezdődött azzal, hogy hétfőn esett, kedden Gádoroson szedtük a meggyet, és szerdán is — veszi sorra a napokat Szabó Andrea, — hát az nem volt valami jó, élső nap 50 kilós normát kaptunk, de a legtöbben 20-25-öt teljesítettek, másnap aztán le- ’viték35-re.

— A fiúk pedig kapáltak — veszi át a szót Eszter —, a múlt péntektől pedig a napraforgót huzigáljuk a kukoricából. Ha rövid a sor, hagyján, de ahol több mint egy kilométeres volt!!!!.-..

— Tudtok-e arról, hogy mennyit kereshettek, mit vonnak le tőletek?

összenéznek, innen is, onnan is bizonytalan fél mondatok érkeznek: „Hát, azt biztosan tudjuk, hogy napi 50 forint az ellátásra megy, azt is, hogy a meggy kilójáért például 2,50-et fizetnek, meg azt is, hogy a kukorica sorjáért mennyi jár.” „A tábornyitáskor mondtak ilyesmit, de hogy pontosan hogy is van?...” Végül az egyik fiú summázza: „majd látjuk, ha kapunk, úgy is jó, ha meg nem? ... Valamennyi azért csak kijön!”

Szó szót követ, s lassanként az is kiderül, a normát bizony kevés brigád teljesíti, a fiúk közül — egyhangúan elismerik — az elsősökből álló 7-es a legjobb, a lányoknál pedig a 4-es, s a közbeszólásokból azt is megtudjuk, hogy a 10-es fiúbrigád tagjai az „örök elégedetlenkedők”.

— Látom, sapkát, pólót és munkaruhát is kaptatok.

— Meg náthát! — szól közbe egy' izmos fiú, miközben a mellette ülő kislány kezét

szorongatja — huzatos a busz.

— Én tavalyelőtt is itt voltam, akkor jobb volt a program — szól közbe Andrea —, több volt a kimenő, eljött Nagy Bandó, meg minden. Most nagy a szigorúság.

— A programról megkérdeztek-e benneteket ?

Óriási a hangzavar, az I, B-sek kórusban mondják, hogy igen, még otthon, mások állítják, hogy őket ugyan senki sem kérdezte. Nagy vita kerekedik, arról, hogy jók-e a programok, vagy vacsora után tényleg csak lötyögni lehet-e? A hátrébb állók közül egy szép arcú, csendes lány ekkor szólal meg először: „Ti tehettek róla, miért nem jöttök el, minden este van valami!” Ezen veszekednek még akkor is, amikor Csák Sándor ága- zatvezető-helyettes irányításával ismét dolgozni indulnak. S hogy hogyan dolgoznak? Csák Sándor borúsan mondja, hogy bizony nem a legprecízebben, és a normát sem mindig teljesítik.

Erről beszélgetünk az általános iskola egyik termében — ahol most a táborvezetőség kapott helyet — Litresits Józsefné táborvezetővel is. Elgondolkodtató, hogy a diákok többségét nem ösztönzi a kereseti lehetőség, hiszen otthonról úgyis kaptak és kapnak pénzt. Szóba kerül természetesen a hazaküldött két fiatal is.

— Ezekért a gyerekekért én mint táborvezető és pedagógustársaim felelősséggel tartozunk — mondja határozottan —, természetes, hogy fegyelemre szükség van, s azt meg is követeljük. Egyébként van táborrend, amelyet be kell tartani, és az iskolai rendtartás is érvényes, itt is. A döntéssel egyetértett Bandi, a tábortanács vezetője is, akit maguk a diákok választottak.

Az idén több változás történt az építőtábori mozgalomban, így többek között a fiatalok munkateljesítményének jutalmazásában, elszámolásában is.

— Áz az igazság, hogy a dologban még mi sem vagyunk biztosak, már a jogászunkat is megkérdeztük — mutatja a Győr-Sopron megyei KISZ-bizottság és a téesz által megkötött szerződést Kolompár Magdolna —, a tábor fenntartása egyébként igen magas összegbekerül a téesznek, hiszen minden diák után van 300 forint befizetési kötelezettség is.

A nagyszénási építőtábor — egy a sok közül. Az összkép, amelyet itt láttunk, nem a legderűsebb. Baj lenne hát az építőtábori mozgalommal? Erről szó sincs. E KISZ- mozgalom hagyományai gaz-/' dagok, céljai — a fiatalok munkára nevelése, a fizikai munka megbecsülése, az ifjúság szocialista nevelése — nagyszerűek. Inkább talán a módszerekkel, eszközökkel van itt-ott baj, beleértve a szülői házat is ...

Tóth Ibolya

Beszélgetés közben Fotó: veress Erzsi