Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-08 / 160. szám
1983. július 8., péntek Munkavédelmi őrjárat Diákok között a konzervgyárban Angoltapasszal leragasztott géz fedi el Gávai Zsolt hevesi diák bal szemét. Amint Vágréti László, az SZMT munkavédelmi felügyelője megpillantja, menten megkérdezi tőle: — Mi történt a szemeddel? — Megsérültem — hangzik a válasz. — Hol? — Ebben az üzemben. Munka közben felpattant egy faszilánk. — Orvosnál voltál? — Igen. — Azt tudod, hogy amíg csak a fél szemmel látsz, szerszámmal nem dolgozhatsz? — Tudom. Szeghúzó vas és kalapács a szerszám. Raklapot javít 13 diák, egy nyitott színben. Nem süti őket a melegen tűző nap, jó a levegő, senki semmilyen ártalomnak nincs kitéve. Munkavédelmi oktatásban valamennyien részesültek. AT* 5S? A Békéscsabai Konzervgyárban tart munkavédelmi szemlét Vágréti László. Vajon milyenek a munka- és egészségügyi körülmények, kellően gondoskodik-e a vállalat a biztonságukról, az ellátásukról, szabad idejük jó kihasználásáról? — Kétszáznégy Heves megyei diák (64 fiú és 140 lány) dolgozik nálunk két műszakban, napi 6 órát — tájékoztat Stefanik Tünde, aki a KISZ megbízásából az összekötő szerepet tölti be. Elmondja még, hogy a diákok rakodólap-javítással, visszárus üvegek mosásával, a konzervgyártó üzemben lapkagumizással, valamint készáru-csomagolással foglalkoznak. A rakodólap-javítók után az üvegmosókat keressük fel, ahol Kukola Györgyné a csoportvezető. — Tíz lány és tíz fiú dolgozik itt. A gépsort két felnőtt dolgozó kezeli — tájékoztat az asszony. Feltűnik mindjárt, hogy két fiú kesztyű nélkül rakosgatja a csomagolóanyagot, amelyet műanyag pánt fog össze. Szabálytalan. Hiba az is, hogy a dobogón, amelyen dolgoznak, a lécek között 8—10 centiméter hézag van, amibe beleszorulhat a sarkuk. A bontáshoz használt kések sem felelnek meg a követelményeknek, mert a markolatuk keskenyebb, mint az élük. — Mit csináltok, ha valamilyen baj van a gépnél? — kérdezi Vágréti László két abasári lánytól, Kecskés Ágnestől és Zavarkó Judittól. Jutka szétnéz, és egy kis gondolkozás után megnyomja a vészleállító piros nyomógombot. Az ugyan elfordul egy kissé, mert nincs kellően rögzítve. Ez is kifogásolható. Harmat Erika gyöngyösi lány raklapra helyezi az üvegeket. Tőle kérdezem: — Nehéz, amit csináltok? — A munkaidő vége felé egy kicsit elfáradunk. Meg kell szokni ezt is. Az összehajtott kartonlapokból elkészítik a dobozokat, és azokba rakják a konzerveket. Csoportvezetőjük Vanczellák Gáborné, aki dicséri a diákokat: — Nagyon fegyelmezettek. A normát néha még túl is teljesítik. A feltételek jók. Szétnézünk a tágas helyiségben. Feltűnik mindjárt, hogy a ventillátornak csak a helye van meg. A levegő párás, nincs kellő szellőzés. — Évek óta kérjük, hogy szereljenek be ventillátort — mondja Vanczellák Gáborné, amit a közben odaérkező Kővári Géza raktár- vezető' is megerősít. A szellőzés megoldása nem tűr halasztást — figyelmezteti Vágréti László, és tanácsot is ad a megoldásra. Közben megpillantjuk, hogy az egyik diáklánynak — Karácsony Gabriellának — a sarka kint van a cipőből. — Talán kicsi a cipőd? — kérdezem. Munka után jólesik a pihenés Fotó: Fazekas László 11 tévedést tekintse tárgytalannak! A tréfának is van határa. Egy ilyen ügygyei a bíróság is foglalkozott. Az egyik szomszéd úgy megviccelte a másikat, hogy az idegosztályon kötött ki. Persze az adóval nem lehet tréfálni. Az komoly dolog. Ám olykor a mód, ahogy az illetékes hatóság el akarja csípni, a kötelezettség alól kibújni szándékozó sírkőfaragót, enyhén szólva meghökkentő. A közelmúltban egy mezőberényi asz- szony levelet kapott a Békés megyei Illetékhivataltól. A száraz, tárgyilagos hangvételű iratban a következő állt. „A hivatal tudomására jutott, hogy 47 éves hozzátartozója részére a mezőberényi temetőben síremléket készíttetett. Anyagi és büntetőjogi felelősségének tudatában töltse ki a kérdőívet és a mellékelt választ borítékban küldje vissza.” Az asszonnyal pör- dült egyet a világ. Egyetlen hozzátartozója, a férje 47 éves. Tudomása szerint még él. Legalábbis reggel élt, amikor beült Trabantjába, hogy Békéscsabára menjen dolgozni. Üristen, csak nem történt vele valami baleset út közben?! Ez volt az első gondolat, amely torkon ragadta. Aztán ismét elolvasta a levelet. Most már tüzetesebben. Ó, hiszen csak síremlékről van szó. Kissé megnyugodott, de a kellemetlen érzés benne maradt. Soha nem jutott még az eszébe, hogy síremléket állíttasson férjének. Békés, kiegyensúlyozott házasságuk során ilyesmiről még nem is beszélgettek. Valahogy még a gondolattól is viszolyogtak. Bizonyára valami tévedésről van szó. Egész nap ideges volt, csak akkor lélegzett fel, amikor este hazajött a férje. A kérdőívet viszont ki kellett töltenie. Ellenkező esetben jön a szankció. Felhívta hát az illetékhivatalt. Elmondta, a férjének nincs síremléke. Még él és egészséges. — Akkor tekintse tárgytalannak a levelünket. Se elnézés, se udvarias bocsánatkérés. Csak így, hidegen, kimérten, fölényes magabiztossággal. — A tévedést tekintse tárgytalannak. Az adat a mezőberényi tanácstól származik, ott érdeklődjön. Tehát még a tévedés labdáját is átpasszolták. Az asszony a tanácsnál érdeklődött. Csodálkozva mondták, semmiféle adatot nem közöltek az illetékhivatallal. De nem ez az első eset, hogy hasonló eljárással másoknak is emeltek tévedésből „síremléket”. Az ilyenfajta tévedések egyáltalán nem vallanak emberséges, kulturált ügyintézésre. Rontják a hivatal hírnevét, munkájának színvonalát. Sőt egyenesen hátbor- zongatóak. (serédi) Gyógyszertár a kórházban — Igen. — Miért nem szóltál? — Felpróbáltam néhányat, de a 8-as nagy, a 7-es kicsi. Mit csináljak? — Vegyél fel inkább nagyobbat. A fal mellé helyezett egyik konzerv es üvegben gépolajat találunk. Valószínűleg a tmk-sok közül hagyta ott valaki. Gépkenésre olajozót kell használni. Közben Kővári Géza örömmel újságolja: — Tíz nap alatt 100 vagon rostos ivólevet csomagoltunk, raktunk, fel gépkocsikra, vagonokba, és szállítottunk el az ország különböző részeibe. A szállítás tovább tart. A 204 diákból 130 most a rendkívül keresetté vált rostos ivóié csomagolásával foglalkozik. Három derűs, mosolygós diáklány dolgozik együtt: Ország Ágnes, Gulyás Zsuzsa és Veréb Zsuzsa. Vágréti László megkérdezi tőlük: — Hogy érzitek magatokat? — A Lékai kollégiumban lakunk. Jó a reggeli, az ebéd egy kicsit kevés, és nem is mindig a legjobb. Mi valamivel fűszeresebb ételekhez vagyunk szokva. — Utána meg abasári riz- linget, vagy debrői hárslevelűt isztok. Nem igaz? Ezek a konzerves üvegek is szokatlanok nektek, mert nincs nyakuk — tréfálkozom. — Milyen a kollégium? — Nagyon jó. Csak az a baj, hogy este sokáig tré- cselünk, aztán a szúnyogok miatt nem tudunk aludni, reggel pedig nehéz felkelni. Frizsnyicz Jánosné csoportvezető és Krizsán Mi- hályné művezető ugyancsak dicséri a diákokat. — Minden rendben — mondják. Kardos Ernőné, a vállalat igazgatója a hibák azonnali kijavítására intézkedik. Vágréti László az előfordult hibák ellenére jónak minősíti a munkavédelmi helyzetet. — Megvan a közvetlen és a szakfelügyelet, azok a személyek, akik vezetik a diákok munkáját, és az egész napot velük töltik, gondoskodnak róluk. Csak baleset ne légyért! A szülők, hozzátartozók egészségesen várják haza a diákokat. Pásztor Béla IBUSZ sajtótájékoztató Az IBUSZ Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika 23 országába több mint 150-féle utat kínál az őszi és a téli hónapokra, amelyeken mintegy 55 ezer turista vehet részt. Egy- egy út ára 1000 forinttól 60 ezer forintig terjed, ezek az alapárak a főszezoniakhoz képest 20 —40 százalékkal olcsóbbak. Néhány útnál, például a bulgáriai naposparti nyaralásoknál rendkívüli nyugdíjaskedvezményt is nyújtanak. Minderről az IBUSZ vezetői csütörtöki sajtótájékoztatójukon számoltak be, amikor is az újságírókat a Baranya megyei Uszögpuszta új idegenforgalmi létesítményeivel is megismertették. A tájékoztatón elmondták: minden eddiginél gazdagabb a karácsonyi és szilveszteri programajánlat. Egyebek között a közeli Nyitrára és a távolabbi Ciprusra is szerveznek utakat. Újdonság az ínyenctúra, amelynek keretében a cseh sörvidékkel, vagy ázsiai ételspecialitásokkal, bolgár és jugoszláv gasztronómiai ételkülönlegesség- gel ismerkedhetnek meg az utasok. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a belföldi turizmus fellendítése érdekében számos egynapos kirándulást szerveznek, egyebek között Tatára, Fadd-Domboriba, Nagybörzsönybe, Lakitelek-Tősfürdőre. Októbertől 50-féle országjáró utat ajánlanak, 10 százalékos árengedménnyel. Más jellegű munkát végeznek a közforgalmú gyógyszertárak és mást a kórházi intézeti gyógyszertárak dolgozói. Különbség többek között az is, hogy a nagy forgalmú patikákban a gyógyszerésznek egyre kevesebb ideje van foglalkozni a beteggel, s a receptíró orvossal alig találkozik. A kórházi gyógyszertárak munkatársai közvetlenebbül részesei lehetnek a gyógyításnak, esetenként konzultánsai az orvosoknak. — A kórházba kerülő betegekről helyben kell gondoskodni, lehetőleg itt kell megtalálni a szükséges gyógyszert — magyarázza Regős Károlyné, a gyulai kórház főgyógyszerésze. — A munkánk évről évre több. Sok a beteg, s hogy az ápolási napok száma mégse növekedjék, minél hatásosabb gyógyszereket kell alkalmazni. Így léphetnek az ide kerülők a gyógyulás útjára. Húsz év alatt kétszer alakították át a gyógyszertárunkat, legutoljára 1979-ben fejeződött be a rekonstrukció. Most megfelelő körülmények, méretek között dolgozunk, az idén csupán festés- , re várunk. Voltak nehéz időszakok az életünkben, amikor például életmentő gyógyszerek sokaságát gyártottuk egy tenyérnyi laboratóriumban. Az intézeti gyógyszertár folyosóin sétálva a mostani 500 négyzetméteres területen szerencsére semmi nem emlékeztet erre a közelmúltra. Az infúziós laboratóriumban 14-féle infúzió készül, naponta 5—6 ezer üveggel. Még a nyomdába kerülő címke mintáját is itt rajzolják meg, hogy később még véletlenül se forduljon elő gyógyszercsere a raktározásnál vagy elosztásnál. Külön helyiségben készülnek az oldatok, a kenőcsök, a porok, a kúpok ezerszámra, s hatalmas hűtőszekrények fogadják be a legyártott gyógyszereket. A kész gyári gyógyszereket máshol tárolják, s az osztályok számára külön polcokra adagolják a hetenként igényelt mennyiséget. Az itt dolgozókat ízlésesen kialakított szociális helyiség, zuhanyozó várja, ahol felfrissülhetnek munka után. Precizitás, lelkiismeretesség, felelősség — ez kell hogy a gyógyszerészeket jellemezze, s még az, hogy a beteg érdekét nézzék mindenekelőtt. ötletességre is szükségük van, hiszen ha egy-egy gyógyszer hiánycikk, vagy más formában kapható, mint ahogyan igénylik, meg kell találni a helyettesítő gyógyszert, a megoldást. Előfordul, hogy egymást segítik ki a kórházak, s rohan a gépkocsi Békéscsaba, Gyula és Orosháza között. A kórházi gyógyszertárakban szombat, vasárnap készenléti szolgálat dolgozik, de mindig döntő fontosságú a megfelelő készletezés, a háttérmunka alapos szervezése. Regős Károlyné Jó kollektívának ismerik kórházon belül az itt dolgozó hat gyógyszerészt, nyolc asszisztenst, négy takarítónőt és a betaníottt munkást. A feladathoz, amit ellátnak, nem nagy ez a létszám. Az 1300 ágyas fekvőbeteg-intézmény, a város járóbeteg-rendelői, szakrendelései mind innen igényelhetik gyógyszerszükségletüket. Oktató kórház a gyulai, s a gyógyszerészek is továbbadják ismereteiket az egészségügyi szakiskolásoknak, előadásokat tartanak vizsgára készülő orvosnövendékeknek, nővéreknek. „A gyógyításban, a gyógyszertudományokban haladni csak úgy lehet, ha az ember tanul, tanít” — vallják. A hat gyógyszerész közül öt szakgyógyszerész, a legfiatalabb remélhetően az idén elnyeri a komoly felkészülést jelentő képesítést. Ha a kórházi osztályok valamelyikén tudományos beszámolót szerveznek, ha az intézményben továbbképzést hirdetnek, vagy pályázatra kerül sor, a gyógyszerészek közül valaki mindig jelen van. Bertalan Mária a főnök helyettese, s Gebei Júlia, a főasszisztens a jó példa nyomán minden emberi vagy gyártási problémáról személyesen győződik meg. Júlia tagja a szakszervezeti vezetésnek, nőfelelős és bizalmi, s a többiek is majd mindnyájan társadalmi megbízatások teljesítői. Az itt dolgozók türelemmel, megértéssel próbálnak egymás felé fordulni, akár beteg gyerek, magánéleti gond, egyéni kimerültség a nyugtalanság okozója. — Megbecsült munka legyen a miénk, ez a célunk — mosolyog Regősné. — Ezért dolgozunk, tanulunk napról napra. Bede Zsóka A laborban készülnek a gyógyszerek Fotó: Veress Erzsi
