Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-07 / 159. szám
NÉPÚJSÁG . 1983, július 7., csütörtök Az importtermékek minősítő irata Gyorsabban kerülnek kereskedelmi forgalomba egyes import fogyasztási cikkek, mert nem kell várniok a hazai minőségellenőrző intézetek megismételt itthoni műszaki minősítési eljárásának eredményére. A gazdasági bizottság korábbi határozata értelmében ugyanis — ha erre mód van — el kell fogadni a külföldi előírások alapján kiadott gyártóművi és vizsgálóintézeti minőségi bizonylatokat.-Az egyszerűsítést a nemzetközi műszaki előírások sokfélesége miatt csak fokozatosan lehet bevezetni. Az első eredmények az elektromos importcikkek forgalmazásában már megmutatkoznak. A magyar elektrotechnikai ellenőrző intézet — a Szabványügyi Hivatallal együttműködve — a külföldről behozott villamossági termékek ellenőrzését, a minősítő iratok jóváhagyását egyszerűsítette. Az intézet a minősítő iratot külön vizsgálat nélkül adja ki akkor, ha az importáló vállalat bemutatja e termék nemzetközi jóváhagyási okmányait, vagy az olyan külföldi vizsgálóintézet tanúsítványát, amellyel a magyar elektrotechnikai ellenőrző intézet közvetlen kapcsolatban áll, és így a kiadott tanúsítvány megbízhatóságáról meggyőződhet. Az egyszerűsítés eredményeként külön termékvizsgálat nélkül az idén eddig több mint 150 importtermék kapott minősítő iratot: ilyenek az NDK irodagépek, mosógépek és centrifugák, a csehszlovák hőtárolós kályha, porszívó, hősugárzó, vasaló, kézi szárító és hajsütővas, valamint a lengyel forróvíztárolók. A licenc alapján gyártott lengyel színes televízió képcső például NSZK vizsgálati bizonyítvány elfogadásával kapott hazai elvi minősítő iratot. A egyszerűsített eljárást folyamatosan kiterjesztik a beérkező elektromos háztartási gépekre, berendezésekre, fogyasztási cikkekre, s ennek eredményeként ezek az importtermékek a korábbinál jóval rövidebb idő alatt kerülnek a hazai üzletekbe. Kelnek a túzokcsibék A szigorúan védett, a látogatok elől lezárt 3 400 hektáros dé- vaványai túzokrezervátum az európai állomány felének ad otthont. A nemzetközi teendőkkel is megbízott kutató-nevelő bázis fő feladata a túzokmentés, működési területe a Tiszántúl. A tojásokat társadalmi segítőkkel gyűjtik, az idén rekord kelésre számítanak: eddig 240 tojást raktak keltetőgépbe, s már 75 túzokcsibét nevelnek. Hatnyolc napos korukig különleges takarmánykeverékkel, mely salátából, túróból és főtt tojásból áll. A csibék meglehetősen gyámoltalanok, ezért csipesszel etetik, pipettával itatják valameny- nyit. A nagyobbak már önállóan étkeznek, persze gondos orvosi felügyelet mellett: rendszeresen kapnak vitamin injekciót. A kifejlett példányok elérik a 18-20 kilogrammot, s egy éves korukban visszavadítják őket a természetbe. A túzokok csapatba verődve járják a nagy kiterjedésű legelőket, hatalmas szárny- suhogással emelkednek a magasba. A szigorúan védett madár eszmei értéke 50 ezer forint. A tervek szerint a rezervátum szomszédságában létesítenek egy bemutató telepet, így egy-két éven belül a kutatókon kívül a nagyközönség is megismerkedhet Európa legnagyobb testű, védett madaraival. Kép, szöveg: Szekeres András Csipesszel etetik, pipettával itatják a túzokcsibéket A nagyobbak már önállóan Rendszeres az orvosi ellenőrzés és a vitamininjekció táplálkoznak A rezervátum központja Bevált a végbeosztásos diszponálási rendszer a szabászaton Fotó: Fazekas László II világszínvonal a mérce Megméretett a kötöttárugyár Ha helyt akarunk állni a világméretű gazdasági versenyfutásban és erősíteni akarjuk pozícióinkat a világpiacon, akkor feltétlenül tudnunk kell, hogy iparunk hol áll a nemzetközi összehasonlítás tükrében. Juhász Adóm ipari államtitkár fogalmazta meg ezt a gondolatot egy újságírókkal folytatott eszmecsere során és elmondta azt is: felkérték a vállalatokat, készítsék el az összehasonlítást a nemzetközi szinten is élen járó termelőkhöz viszonyítva. Ezt a munkát a Békéscsabai Kötöttárugyár is teljesítette. A gyárat jól ismerő szakembereknek nem szolgált szenzációs eredményekkel a felmérés, de sok érdekes, tanulságos, hasznosítható tapasztalatokat hozott a felszínre. NEHÉZ AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS Nemzetközi összehasonlítást elkészíteni látszólag egyszerű dolog. Ki kell szemelni egy hasonló profilú, nagyságú, náluk fejlettebb üzemet és megnézni mit és miért csinálnak ott jobban. A baj csak az, hogy a valóságban ezt nem lehet megtenni. Viszonyítási alapként például az NSZK üzemei szolgálhatnának, de ott gyakorlatilag nem létezik akkora kötőüzem, mint a Békéscsabai Kötöttárugyár. Persze, ha lenne, sem mennének sokra vele, mert a tőkés cégek érthetően hét lakat alatt őrzik üzleti titkaikat és nem fogják azt egy magyar vállalatnak az orrára kötni, amelyik ráadásul konkurren- se is lehet a hazai piacon. Nagyon nehezen hasonlíthatók össze a különféle úton- módon mégis beszerzett adatok. Még ha azonos a géppark, akkor is más a termék, az NSZK-ban általában jobb minőségű fonallal dolgoznak, így ritkább a fonalszakadás, kevesebb a selejt. Mivel ott a vevők piaca a reális valóság, a gyáraknak alig kell fonalat raktáron tartani, válogathatnak a szállítók között. Egyszóval: nagyon nehéz megtalálni azt a közös nevezőt, mellyel egy hazai és egy nyugati vállalat összemérhető. Attól persze nem leszünk okosabbak, ha bebizonyítjuk, miért nem lehet elvégezni a nemzetközi összehasonlítást. A Békéscsabai Kötöttárugyárban sem ezt tették, hanem megkeresték azokat a pontokat, melyek egymás mellé állíthatók. Nem összefoglaló vállalati összehasonlításra törekedtek, hanem arra, hogy részterületenként ismerjék meg az eltérések okait, tanulmányozzák az élen járó technológiákat, figyeljék a termelékenységet, az árat és a konkur- renciát. NAGY A KÉSZLET Szuchy László, a kötöttárugyár igazgatóhelyettese jó ismerője ennek a fontos kérdésnek. — Tetszik, nem tetszik, mi akkor is napról napra megméretünk a világpiacon, ha nem készítjük el az összehasonlító munkálatokat. Miután termelésünk jó része tőkés exportra kerül, nekünk árban, minőségben és divatosságban állnunk kell a versenyt a konkurrenciával. Kár lenne tagadni, előfordul néha, hogy vesztünk, de nem elégedhetünk meg ennek a ténynek egyszerű regisztrálásával. Tudnunk kell miért maradtunk le, és mit kell tennünk, hogy ez többet ne forduljon elő. A kötöttárugyár nemzetközi összehasonlítását tartalmazó vizsgálati anyag tele van számokkal, melyek jó része vállalati titok, de a külső érdeklődőnek legtöbbje amúgy sem mondana sokat. Érdemesebb inkább az általános következtetéseket összefoglalni. Divatosságban, kivitelben gyakorlatilag „szinten” vagyunk, enélkül ugyanis elképzelhetetlen lenne az értékesítés. Komplex hatékonyságban viszont az NSZK könnyűipari vállalatai harminc-harmincöt százalékkal jobbak, mint a kötöttáru- gyár. Kisebb eszközértékekkel nagyobb termelési értéket állítanak elő, sa készlethatékonyság lényegesen jobb, a forgási sebesség nagyobb, mint nálunk. A BÉKÓT-nél például a készletek mintegy fele anyag formájában található, az NSZK vállalatainál ez az arány 20—30 százalék között van. Az NSZK- vállalatoknál jobb a munkatermelékenység és feltehetően nagyobb a munkafegyelem is. — Jó dolog, hogy világosan látjuk ezeket a problémákat, a baj csak az: nemigen tudunk változtatni — mondja kicsit keserűen az igazgatóhelyettes. Az NSZK- ban megtehetik, hogy egy adott termékhez a legmegfelelőbb alapanyagot vásárolják, mi abból dolgozunk, amihez hozzájutunk. Ez sokszor többletmunkaráfordítást okoz, amit az exportárban természetesen lehetetlen elismertetni. EGYMÁSTÓL IS TANULNAK Mindez azt jelentené, hogy a kötöttárugyár rajtuk kívül álló okokból dolgozik rosz- szabb hatékonysággal, mint az NSZK-beli üzemek, és nincs más dolguk, mint várni, hogy a helyzet jobbra forduljon? Erről persze szó sincs, akad tennivaló bőven házuk táján is. A tisztánlátásért a nemzetközi mellett hazai összehasonlítást is folytattak a legnagyobb magyar kötőipari vállalatoknál. Kiválasztottak egy olyan terméket, amely legtöbbjüknél előfordul, és ezt a legapróbb részletekig kielemezték. Mivel a vállalatok itt nem titkoltak egymás előtt semmit, és a gazdasági környezet is azonos, a tapasztalatok jól értékelhetők. Kiderült, tapasztalatszerzésért nem kell feltétlenül átlépni az országhatárt, tanulni egymástól is lehet. Ugyanaz a gép például a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárban jobb teljesítménnyel, és nagyobb hatásfokkal dolgozik, mint Békéscsabán. A tapasztalatok hasznosítása után itt is el lehetett érni ugyanazt a teljesítményt. Más esetben itt volt jobb a gépek hatásfoka, de kiderült, hogy a mosonmagyaróváriaknál három helyett négy gépet kezel egy munkás. Itt bevezették ezt, és a több munkáért természetesen magasabb bért is kapnak a dolgozók. Technológiai téren is van mit tanulni külföldtől és egymástól. A tőkés bérmunkát folytató magyar vállalatok, szövetkezetek tapasztalhatták, hogy az anyaggal együtt gyakran számítógéppel készített felfektetési terv is érkezik. A szabászat így minimális hulladékkal tudja elkészíteni az alkatrészeket. A BÉKÖT-ben is bevezették ezt az általuk végbeosztásos diszponálási rendszernek nevezett eljárást, amely figyelembe veszi az egy végből lerakható terítések hosszát is. Csak ezzel az egy módszerrel több millió forint értékű hulladék takarítható meg évente. Ez az eljárás egyértelműen bevált, több hazai kötőipari vállalat is bevezeti a jövőben. — A nemzetközi összehasonlító vizsgálatról készült jelentésünket nemrég elküldtük az Ipari Minisztériumnak, de tudjuk, hogy ez a munka sohasem ér véget — mondja Szuchy László. Július 1-től önálló exportjogunk van, tehát még közvetlenebbül ^rezzük, hogy mennyit érünk. Tudjuk, hogy számunkra csak a világszínvonal lehet a mérce, mert ha lejjebb adjuk, akkor a legközelebbi megméretésnél könnyűnek találtatunk. Lónyai László
