Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

1983. július 7., csütörtök Játszóudvar — fából Ápolni a hagyományokat Hogyan lesz a rönkből lófej? Birtokbavétel Fotó: Fazekas László Folyamatos a HNF nő- és rétegpolitikai munkája Új divat? A temetőn a megszo­kott késő délutáni csend uralkodik. Az éltes korú iák méltósággal szűrik meg a környezet zaját. Egy-egy sírnál kapa koppan, cserélődik az el­hervadt csokor. Locso­lók telnek meg a kútnál. A Zsiguli — makulát­lanul tiszta, lerí róla: a gazdája szereti a rendet — lassan kanyarog a földutakon és megáll egy sír mellett. A vezető le­állítja a motort, kiszáll. Kiveszi a csomagtartóból a kiskapát, és a néhány centiméterre levő sírha­lomhoz lép... A trabantosnak ki kell kerülni az álló jár­művet. Centizi az egyik bokrot, de megússza kar­colás nélkül, a karosszé­ria érintetlen marad ... A daciásnak már ne­hezebb a helyzete. Egy gödör úticélja előtt meg­állítaná, — de az ember ugye küzd, és bízva bí­zik — átgondolt, hátra- előre tolatási manőver­rel veszi az akadályt. (A hölgy arcán elégedett mosoly, méghogy a nők nem valók a volán mö­gé.) Majd tíz méterrel odébb ő is elfordítja a slusszkulcsot... Körbenézek. Távolabb újabb autókat látok a sírok közötti „utcád­ban. Nincs más hátra, meg kell állapítanom: egy kialakulóban levő népszokásnak vagyok a szemtanúja. Ennek a lé­nyege pokolian egyszerű — és praktikusságához sem férhet kétség! — és könnyen megmagyaráz­ható. Felesleges gyalog­lástól kíméljük meg ma­gunkat, ha nem parkíro­zunk le a temető kapuja előtt, hanem közvetlenül a sír mellett „lando­lunk”. Arról nem is be­szélve, hogy milyen rossz érzés lehet az a „szom­szédnak”, hogy ő csak biciklivel tud kijönni az elhunythoz, vagy uram bocsá’, egyenesen gya­log. Szinte mellékes körül­ménynek számít, de azt hiszem, nem árt megje­gyezni. A temető széles bejárati kapuja mögött „Behajtani tilos” tábla árválkodik. Ha jól értel­mezem a jelentését — valószínűleg a KRESZ- vizsgán is hasonlókat kell tudni róla —, akkor azt jelenti: Behajtani ti­los! Jó, tudom, kockázat nélkül figyelmen kívül hagyható, mert nem va­lószínű, hogy a tábla előírásának megtartását rendőr ellenőrzi, és a te­metőcsősz is csak em­ber, általában idős em­ber. Sőt! Némi erőfeszí­téssel további mentsé­geket, indokokat is lehet­ne találni erre a motori- zációs késztetésre. De ehelyett inkább azon gondolkodom: a technika korában vajon miért tet­ték ki a „Behajtani ti­los!” táblát?... Hirte­len az is eszembe jut még, hogy a franciák olyan „elképesztő” do­logra is képesek voltak, hogy Napóleon síremlé­két úgy építették meg, hogy csak lehajtott fejjel lehessen az elhunyt földi maradványait tartalmazó szarkofágra rápillantani. Legvégül pedig: az autós kegyeletadók hajdanvolt hozzátartozói vajon mit szólnának a csírázó di­vat láttán? Talán csak ennyit: „Fiam, ha eny- nyire fáj a lábad, akkor nyugodtan maradj ott­hon, mert ha apád meg­látna, elszomorodna.” — L — Néhány fa állt az óvoda udvarán, egy betonból ké­szült homokozó és két — piros-kék-feketére festett vasmászqjta, csúszdával. Az­tán tavaly nyáron az egyik apuka faragott néhány szlo­vák stílusú népi motívu­mokkal díszített fajátékot. Két teknőst — ami ülőke, de az apróságok fantáziájuk­kal lónak is tekintik. Két he­te, a fejszecsattogástól han­gos óvodaudvaron lófejeket kezdett faragni egy bácsi... — Mi lesz belőle? — kér­dezték a kicsik? — Ló. — És miért „kapálod”? — kérdezték a bácsit, Szele­kovszky Lászlót, aki fejszé­vel egy hatalmas rönkből nagy vonalakban alakította ki a pacifejet. — Nem is igen ismerhe­tik a gyerekekek a fát ilyen közelségből, és a vele vég­zett munkát sem, hiszen olyan kevés tárgyról képzel­hetik el — ha soha nem lát­ták — fantáziájukkal, ho­gyan készül. Ezért örültünk az ötletnek, hogy épüljön fá­ból játszóudvar — mondja Nánási Jánosné, a békéscsa­bai Lencsési úti — gyógy­szertár mögötti — óvoda ve­zető óvónője. — Kié az ötlet? — Kovács Géza és a vele együtt dolgozó tíz hivatásos és amatőr népművészé, akik tavaly a KISZ-táborban, az idén májusban Gyulán ké­szítettek — néphagyományo­kat őrző — játszótereket, így alakult azután patroná- lássá ez a kapcsolat, mi a KISZ Politikai Képzési Köz­pont dolgozóinak olyankép­pen segítünk, hogy KISZ- gyűléseik alkalmával játszó­házat rendezünk csemetéik­nek. A fafaragó csoport pe­dig a KISZ-iskola védnöksé­ge alatt, társadalmi munká­ban készítette a játszóud­vart. A fafaragók a KlSZ-tábo- ri társalgószín alatt vésik, alakítják az eleven anyagot, a fát, amiből várfal és bás­tya, mászóka, libikóka és megmászható kopjafa ké­Ritka szerencse érte Pócsik Sándort, a tatabányai Jósze­rencsét horgászegyesület tag­ját. A Bánhidai Erőmű hűtő­tavából 41,5 kilogrammos, 177 centiméter hosszú, 83 centiméter kerületű harcsát fogott ki. Ötven perces fá- rasztás után szákkal emelte a stégre a kapitális példányt. A csali lótetű volt. Ugyane­zen a helyen néhány órával később horgásztársa. Hor­váth István egy 17 kilogram­mos harcsát emelt szárazra. Nem az első nagy fogás Bánhidán. A 36 hektáros, át­szül. Az anyagot a városi ta­nács biztosította, s a fafara­gók nem kérdezték mennyi­ért éri meg az óvodának, társadalmi munkában, sza­bad idejükben dolgoztak a játszótéren. Kicsit irigyked­tem is, miért nincs ez az udvar mindenki előtt nyit­va, vagy még inkább, miért nincs a városban ilyenből jó néhány. S közben csak figyeltem hosszú perceken át, hogyan lesz egy több tízéves fából lófej. vagy kopjafa, hogyan formálódik a falemezből az elefánt a libikókára. S mi­ként szalad a véső csak ad­dig, ameddig a faragó gon­dolja. S nemcsak én, hanem a gyerekek is tágra nyílt szemekkel lesték ezt a mun­kát. A bátrabbak megkér­dezték : — Én is tudnék faragni? — Ha megtanulnál — fe­lelte Szelekovszky László. — Ah, nekem nem is kell tanulni — mondta egyikük, mígnem másnapra az egyik nagyobb fiú megjelent az önmaga által ügyesen fara­gott tőrrel. — Jól fejlesztik ezek a játékok a gyerekek tapintási érzékét, s eközben megtanul­nak elvontan gondolkodni, a fabástyán mászkálva. Von­zódnak is a gyerekek a fá­hoz, a természetes anyaghoz. Most tapasztaljuk igazán, amikor itt közöttük dolgo­zunk, úgy figyelnek, észre sem veszik, hogy tátva ma­rad a szájuk — mesélik a fafaragók. — Hálás a közönség .. . — De még milyen! Azt kérdezik, ugye olyan lesz, mint a gyulai — teszi hozzá a vezető óvónő. — Miért nincs sokkal több ilyen a városban, a megyé­ben? — kérdezem a csoport vezetőjétől, Kovács Gézától. — Talán nem figyelt fel eléggé a város, ahol élünk, erre a csoportra, meg úgy érezzük, a Megyei Művelő­dési Központ sem. Hívnak bennünket alkotótáborba, mert ahhoz, hogy a Népmű­lagosan 2 méter mélységű, nyáron 28-35 fok, télen 10-12 fok vízhőmérsékletű tavon az elmúlt években már egy 30 és egy 40 kilós harcsa is ho­rogra került. Ezek a fogások azokat látszanak igazolni, akik egy hatalmas, 100 kiló körüli hrcsapéldányról is tudnak. Egy alkalommal ugyanis már horogra akadt egy cápaméretű harcsa, de egy teljes éjszakán át tartó küzdelem után cérnaként sza­kította el az erős horgászzsi­nórt. vészét Ifjú Mestere vagy a Népművészet Mestere címet megpályázhassuk, alkotó kö­zösségbe kell tartozni, ahe­lyett, hogy ezt a munkát te­kintenék, fogadnák el alko­tómunkának. — Biztos, hogy az alkotó­tábor mellett szívesen csi­nálják ezeket a játékokat... — A gyerekeknek, a gye­rekekért mind a tizenegyen szívesen és az az őszinte igazság, hogy az alkotótábor­ban a csapolást és a motí­vumokat ismerjük meg. A csapolást a gyakorlatban is tudni kell, a motívumokat meg maradandó, értékalko­tás közben is megtanulhatjuk — érvel a csoport vezetője. S azt hiszem, nemcsak ők tizenegyen szívesen faragják a játszóterek elemeit, hanem faragna még rajtuk kívül sok Békés megyei amatőr. Törek­vése is ennek az alkotó kö­zösségnek, hogy Köröstar- csán — a velemihez hasonló — amatőr népművészeti al­kotótábort : Körös-menti nép- művészeti stúdiót hozzanak létre, ahol a megyében, de a megyén kívüli fiatalok is alkothassanak. — Építenek a jövőben is játszótereket a kis közösség­nek? — Nagyon nagy a hagya­ték, ami Békés megyében megtalálható a szlovák nem­zetiségi kultúrában. Ezt sze­retnénk — nemcsak egyéni munkáinkban — átadni, for­málva a saját közösségün­ket, az emberek ízlését és megszerettetve a művészetet — teszi hozzá Kovács Géza. — Ezért is határoztuk el. hogy a kialakult közösség­gel: Tóth Sándor — az egyetlen Népművészet Ifjú Mestere —, Szelekovszky László, Orodán Imre, Tokaji Imre, Szamosi László, Gerlai Lászlóné, Kovács András, Papp Ferenc, Dián Tibor, Bende Imre és jómagam — elkészítjük Szanazugban a szabadtéri játszóteret, s kap­tunk egy meghívást a ka­zincbarcikai Városi Tanács­tól is. Méhészvizsga Zalaapátiban, az ország egyet­len méhészeti szakiskolájában véget ért az idei vizsgaidőszak: 150-en fejezték be eredményesen tanulmányaikat. Itt képzik a le­endő és a gyakorló méhészeket egyaránt, akik a tanfolyam el­végzése után szakmunkás-bizo­nyítványt kapnak. A hallgatók a vizsga előtt bentlakásos tanfo­lyamon vesznek részt. Feltűnő, hogy egyre több agrármérnök szerez bizonyítványt méhészet­ből. A most végzettek között 12 a friss diplomás kertészmérnök. A méhészeti szakiskola nyá­ron sem lesz csendes. Rövide­sen úttörő méhészek tábora nyí­lik Zalaapátiban, majd külföldi méhészek érkeznek tapasztalat- cserére. □ Hazafias Népfront Békés megyei el­nökségének nő- és rétegpolitikai munkabizott­sága a közelmúltban szám­vetést készített a választás óta eltelt időszakról, és egy­úttal megjelölte a jövő fel­adatait is. Oláh Miklósné, a testület elnöke részletes be­számolójában először azokról az országos és megyei állás- foglalásokról, határozatokról szólt, amelyek alapvetően meghatározták a legfonto­sabb tennivalókat. Ezek kö­zé tartozott — és tartozik ma is — a nők politikai, közéleti aktivitásának foko­zása, szakképzettségi szint­jének növelése^ szociális helyzetének javítása, to­vábbá a kereskedelmi ellá­tás és szolgáltatás fejleszté­se, valamint a gyesen levő anyákkal való nagyobb tö­rődés. * * * Ezen célkitűzések figye­lembevételével , készült el a cselekvési program, amely komoly segítséget jelentett a településeken működő bi­zottságoknak. A család- és társadalompolitikai felada­tok valóra váltásakor a HNF tisztségviselői és akti­vistái nagy súlyt fektettek az írásos anyagok elküldé­sére, előadások, konzultáci­ók és tapasztalatcserék szer­vezésére is. Általában 80— 100 érdeklődő vett részt egy- egy rendezvényen. 1981-ben Békéscsabán az MSZMP XII. és a HNF VII. kongresszusának állásfog­lalásaival kapcsolatos teen­dőkről, valamint a társada­lombiztosítás időszerű kér­déseiről esett szó. Tavaly Orosházán ,,A nő a békéért és a leszerelésért” címmel hangzott el tájékoztató, s az idén pedig Gyulán tartottak előadást a nő- és rétegpoli­tikai munkáról, valamint a szocialista tudat ideológiai kérdéseiről a jelenlevőknek. Egyébként a népfront szo­rosan együttműködik a kü­lönböző társszervekkel, így többek között a megyei ta­nács gyermek- és ifjúság- védelmi albizottságával, ci­gányügyi koordinációs bi­zottságával, családpolitikai fórumával, valamint az if­júsági és sportbizottságával. Úgyszintén jó kapcsolat ala­kult ki a KISZ-szel, az út­törőszövetséggel, az SZMT- vel, a MESZÖV-vel is az elmúlt évek folyamán. A HNF megyei nő- és ré­tegpolitikai munkabizottsá­gának fontos mozgalmi te­vékenységéhez tartozik az idős korúakkal való törődés, az ifjúsági szervezetek be­vonásával. A testület két alkalommal rendezett ta­nácskozást a szociális ott­honokban élő emberek élet­körülményeiről, az állami és társadalmi gondoskodás to­vábbi lehetőségeiről. A má­sodik összejövetelen részt vettek a városi-járási főor­vosok. a társadalmi szer­vek képviselői is, s a nép­frontosok velük együtt fo­galmazták meg a HNF me­gyei bizottságának 1983. áp­rilis 29-i ülése elé terjesz­tett ajánlásokat. Ezek egy része a helyi munkabizott­ságok ilyen irányú tevé­kenységének segítését és megerősítését szolgálta. * * * Az elmúlt két és fél év­ben a népfront 9 települé­sen szervezett fórumot a ci­gány lakosság részére. Az idén jelentős eseménynek ígérkezik a cigány tanács­tagokai és tisztségviselőkkel tartandó megyei ankét is. Alapos előkészítő munka kezdődött 1981-ben, miután az ENSZ XXXI. ülésszakán meghirdették a rokkantak évét. Megyénkben is meg­alakult az ideiglenes szer­vező bizottság, amely fel­hívással fordult a helyi tes­tületekhez, az idős korúak anyagi megsegítése, és a kü­lönféle érdekvédelmi szer­vezetek létrehozása végett. Ugyancsak humánus meg­fontolásból létesített kap­csolatot a nő- és rétegpoli­tikai munkabizottság a va­kok és csökkentlátók, a hallássérültek, a mozgássé­rültek, az értelmi fogyaté­kosok szüleinek megyei ér­dekvédelmi szekciójával. Az utóbbi esetben az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) felkérésére a HNF kerek- asztal-beszélgetést szerve­zett szülők és szakemberek részvételével. * * * Ami a testület nőpolitikái tevékenységét illeti, ebben központi helyet foglalt el a megyei pártbizottság felké­rése alapján folytatott vizs­gálat. E felmérésnek az volt a célja, hogy a társadalmi tisztséget betöltő nők ..le­terheltségéről” minél pon­tosabb adatok álljanak az érintett vállalatok, szövet­kezetek, intézmények és tár­sadalmi szervek rendelkezé­sére. Az összesítés után ki­derült többek között: ala­csony a mozgalmi munká­ban részt vevő KlSZ-korú- ak száma, ami részben a családi körülményekkel, részben a HNF-munka hiá­nyosságaival magyarázható. Magas viszont a háromnál több tisztséget betöltő lá­nyok és asszonyok száma. Az ő tehermentesítésükre új aktívákat kell megbízni a mozgalmi feladatok vég­rehajtására. A bizottság ezenkívül részletekbe menően foglal­kozott a nők egészségügyi helyzetével, az életmód és a korszerű táplálkozás kérdé­sével. A szakemberek és a lakosok igen elismerően nyilatkoztak a termékbemu­tatókkal, kóstolóval egybe­kötött ankétokról, amelyeket Szarvason, Mezőkovácshá- zán, Békéscsabán, Gyulán és Szeghalmon rendezett a HNF a MÉSZÖV, a helyi ÁFÉSZ, valamint az élel­miszer-feldolgozó vállala­tok képviselőivel közösen. Az ifjúságpolitikai mun­kának szintén több fontos területe van. Ide tartozik például a fiatalok bevoná­sa az idős korúak gondozá­sába. A gyermekneveléssel összefüggő problémák meg­oldását nagymértékben elő­segítik a családi kör klubok, amelyek egyúttal új formát és új tartalmat is jelente­nek a szülői ház, az iskola, illetve a különböző gyer­mekintézmények kapcsolatá­ban. Békéscsabán, a József Attila-lakótelepen már öt ilyen közösség tevékenyke­dik. A lényeg az, hogy egy­formán érvényesüljenek a nevelési elvek a családban és az iskolában. A szülők akadémiája ugyancsak szá­mos korszerű módszer meg­ismerésére nyújt lehetősé­get. A kezdeményezés iránt megyénk határain kívül is nő az érdeklődés. Például a II. országos családi kör klubvezetőinek tapaszta­latcseréjén referátumban számoltak be eddigi tevé­kenységükről a Békés me­gyeiek. Figyelemre méltó eredményeket ért el a nép­front és a MÉSZÖV az is­kolaszövetkezetek szerve­zésében. Eddig négy kö­zép- és 9 általános iskolában jöttek létre a tanár-elnökök vezetésével működő közössé­gek. Általános tapasztalat az, hogy ezek a szövetkeze­tek jól szolgálják a tanuló- ifjúság munkára, közgazda- sági gondolkodásra, demok­ráciára és közéletiségre való nevelésének ügyét. * * * Ö HNF megyei nő- és rétegpolitikai mun­kabizottságának két és fél éves tevékenységéről szóló beszámoló — a fen­tebb ismertetett tényeken, adatokon kívül — sok egyéb fontos momentumra is fel­hívta a figyelmet. A testület azonban nem elégszik meg az elért eredményekkel, ha­nem újabb módszereket kí­ván beveztni az egyes rész­területeken. Jó garancia er­re a lelkesen és nagy oda­adással teljesített munka, amelynek fő erőssége a pontosság és a folyamatos­ság. —y—n Számadó Julianna Negyvenegy és fél kilós harcsát fogtak

Next

/
Thumbnails
Contents