Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

NÉPÚJSÁG 1983, július 7., csütörtök Sárréti füzetek, IV. Szabó Pál 45 levele Bíró Jánoshoz Érdekes kiadvánnyal lepte meg az irodalom kedvelőit a szeghalmi múzeumbaráti kör, amikor közreadta Szabó Pál 45 levelét, melyet Bíró Já­noshoz írt. Bíró János Gesz­ten született 1896-ban, ju­hászlegényként kezdte, meg­járta az első világháború poklait, majd bognármester­ként dolgozott Geszten. Köz­ben cikkeket írt — például a Szabad Szóban is — így figyelt fel rá Szabó Pál, és kereste fel geszti otthonában, hogy életre szóló barátság kötődjön közöttük. Bíró Já­nos nyolcvanhat éves korá­ban, Geszten halt meg. A le­velek Szabó Pál tollából fon­tos építőkövek az író élet­rajzához, jó bizonyítékai an­nak, hogyan gondolkodott politikáról, hazáról, barátság­ról. A levelekben előforduló személyekről külön rovat tá­jékoztatja az olvasót, a mel­lékletek pedig még közelebb hozzák azt az időt, amikor a levelek íródtak. (s—n) Ezt láthatjuk Pécsett Meghatározott program szerint folynak a pécsi nyá­ri színház előadásai, s a hátralevő bemutatók pró­bái. Nagy érdeklődés előzi meg a Bóbita Bábszínház ez évi előadásait. Évekkel ezelőtt a tv-ben is bemutatott népsze­rű show-műsorukhoz ha­sonló kétrészes, önálló esttel lépnek a közönség elé: Tíz kicsi Gershwin és Operasa­láta című zenei paródiamű­sorukkal. Az előbbiben a dzsesszművészet jól ismert világnagyságait, az utóbbi­ban népszerű operaslágere­ket, azaz -áriákat parszifál- ------------------------------------------­n ak alakos bábmozgatással és kesztyűbábozással. Hasonlóképp nagy érdek­lődés várható a háröm ka­marabalett estje iránt a Barbakán bástyában. Közü­lük két felújítás, az Énekek éneke negyedik alkalommal; a tavalyi bemutató, a Lót leányai másodszor vonz telt házakat. Mindkettő két-két alkalommal szerepel a mű­sorban. Az új bemutató, a Danaidák négy estén látható. A napokban kezdődtek meg a tettyei romoknál a La Mancha lovagja című musical szabadtéri próbái. Címszerepét Helyey László alakítja. Békéscsabán, a Gyomaendrődi Kötőipari Szövetkezet Isz- coop ruházati boltjában a minap vásárlással egybekötött termékbemutatót tartottak. Az alkalmi manekenek az ENCI, a Körösvidéki Cipőipari Szövetkezet, a szarvasi Szi­rén és a gyomaendrődi szövetkezet termékeit mutatták be Fotó: Gál Edit Hogyan hell szállítani a vegyszereket? Megkezdődött a szatymazi őszibarack exportja A hazánk őszibaracktermé­sének mintegy 40 százalé­kát adó szatymazi tájkörzet­ben a korai fajták után most már a középérésűeket szedik. Ezek a legzamatosabbak, amellett rendkívül mutató­sak. A Csongrád megyei ZÖL­DÉRT Vállalat szegedi és szatymazi tranzit telepeiről megkezdődött az idei export. Tegnap öt hűtővagonban 30 tonna őszibarackot indítottak útnak a Német Demokrati­kus Köztársaságba, illetve Csehszlovákiába. A speciális szállító járművekben állandó 6-7 fokos hőmérsékletet tar­tanak, amely a legmegfele­lőbb ahhoz, hogy frissen jusson el rendeltetési helyé­re az illatos gyümölcs. A közös és háztáji gazda­ságokban mindenütt közvet­lenül a termőhelyen, vagyis a kertekben készítik elő szál­lításra az árut. Amint a fák­ról leszedik a gyümölcsöt, nagysága és fajta szerint vá­logatva, osztályozva rakják ládákba. A felvásárló telepe­ken csupán ellenőrzik az áru minőségét, s utána mindjárt vagonokba rakják. Békés megye vállalatai, üzemei, szövetkezetei jelen­tős mennyiségű vegyszert, savat, lúgot, palackos gázt, olajat és más olyan anyagot használnak fel, amelyek helytelen tárolásnál, kezelés­nél balesetet okozhatnak. A KPM 20/1979. számú rende­leté alapján közzé tették a veszélyes áruk nemzetközi Gyógysó Megkezdte a termelést a Sár­vári Állami Gazdaság, illetve a Vízkutató és Fúró Vállalat közös gyógyvízlepárló üzeme. A mint­egy 27 millió forintos költséggel Sárváron épített és berendezett üzemben 83 fokosán feltörő, jó- dos, brómos hévízből vonják ki a sót. A nőgyógyászati, légúti és mozgásszervi betegségek gyógyí­közúti szállítására vonatkozó európai megállapodás szö­vegét három kötetben. Ez részletes leírást tartalmaz a veszélyes anyagok csomago­lására, a tartályok, hordók készítésére, megtöltésére és szállításra vonatkozóan. A kiadvány Békéscsabán, a Vo­lán 8. számú Vállalatnál szerezhető be. tásában egyaránt sikerrel alkal­mazható gyógysó augusztusban kerül az üzletekbe. A tudomá­nyos vizsgálatok, szerint ezzel is ugyanolyan gyógyászati hatás ér­hető el, mint a gyógyvízzel — a gyógyító tulajdonságokat megőr­ző só szállítása révén a terápia korlátlan távolságra kiterjeszthe­tő. A lepárló üzemben évente 1200 tonna sót csomagolnak. Az újdonságnak már külföldi vevője is van. Közlekedéspedagógiai nyári akadémia Debrecenben Sajtótájékoztató a programról Debrecenben tegnap, szer­dán délelőtt kezdődött, s három napig tart az Orszá­gos Pedagógiai Intézet és az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács közös rendezé­sében a közlekedéspedagó­giai nyári akadémia. Ez al­kalomból sajtótájékoztatót rendeztek. A motorizáció gyors és nagy fejlődése egyre sürge­tőbb közüggyé tette a köz­lekedési kultúra fejlesztését. A korábban motorizált kül­föld és a hazai tapasztala­tok alapján egyre közke­letűbbé vált az a felfogás, hogy a közlekedés kulturál­tabbá tételének elsőrendű feltétele az emberek szem­léletének, szokásainak be­idegződéseinek megváltoz­tatása, a közlekedési morál kiművelése. Ez a felfogás természetesen vezetett el a közlekedéspedagógia rend­kívüli jelentőségének felis­meréséhez. Ez késztette az Országos Közlekedésbiztonsági Taná­csot és az Országos Peda­gógiai Intézetet, hogy 1979- ben együttműködési szerző­dést kössön a közlekedéspe­dagógiai kutatások kiszélesí­tésére, és az iskolai gya­korlat gyorsabb fejlesztésé­nek az elősegítésére. Ennek az összefogásnak azóta már számos eredményét tapasz­talhattuk. Kutatók és gya­korlati szakemberek széles körei évenként vitatták meg a közlekedésre nevelés gondjait, tudományos kon­ferenciák tárták fel az óvodai, általános iskolai, kö­zépiskolai korosztályok köz­lekedési kultúrája növelé­sének lehetőségeit és mód­jait. Kiadványok egész so­rozata adta, s adja közre az eddigi eredményeket, s tár­ta, tárja a szakemberek és az érdeklődők elé a megvá­laszolandó — és megoldan­dó — kérdéseket. A sok ki­advány közül az Ifjúság és közlekedés, Közlekedésre nevelés a középiskolában című gyűjteményes kötetek váltották ki a legnagyobb érdeklődést. Ebben az év­ben pedig a közlekedés­pedagógia tudománnyá vá­lásának, s egyben az elmé­let és a gyakorlat állandó alkotó kapcsolata szervezé­sének igényével megjelent egy állandó folyóiratpótló periodika: a Közlekedéspe­dagógiai Füzetek első szá­ma, amelyet a tervek sze­rint évenként két-három to­vábbi füzet követ. Ebben a folyóiratban helyt kapnak a közelekedéstudomány új eredményei mellett a legje­lentősebb elméleti kutatá­sok csakúgy, mint a gyakor­lati tapasztalatok. A hazai eredmények mellett ismer­teti a számunkra legtanul­ságosabbnak látszó külföl­dieket, s bőséges ismerte­tést ad a hazai és a hatá­rainkon kívüli szakirodalom­ról. A közlekedésre nevelés iránti érdeklődés fokozódá­sát jelzi az is, hogy a múlt hetekben a legilletékeseb­bek, a pedagógusok és a közlekedési oktatók meg­alakították ennek a fiatal pedagógiai stúdiumnak az első társadalmi szervét; a Magyar Pedagógiai Társa­ság közlekedéspedagógiai szakosztályát. Már az ala­kuló ülésen több mint szá­zan vettek részt, s azóta is számosán jelezték igényüket a szakosztály munkájába való bekapcsolódásra. Az ál­lami oktatásnak ez a fajta társadalmi segítése jelentős perspektívákat ígér. A szervezett állami közle­kedésre nevelés körüli elő­relépést ígérő mozgás egyik jele, hogy július 6—7—8-án az Országos Pedagógiai In­tézet és az Országos Közle­kedésbiztonsági Tanács megrendezi Debrecenben az első közlekedéspedagógiai nyári akadémiát. Ezen, az elsősorban továbbképzési cé­lú, de az országos tapaszta­latcsere igényével is fellépő rendezvényen százan vesz­nek részt az ország minden részéről, elsősorban óvodai, általános iskolai, gimnáziu­mi, szakközépiskolai és szakmunkásképző iskolákban működő pedagógus közleke­dési szakreferensek és a megyei pedagógiai intézetek irányító közlekedési szak- referensei. Az elhangzó elő­adások a közlekedéspedagó­gia és pszichológia elméleti kérdésein túl felölelik a szervezési, vizsgálati és ok­tatási tapasztalatokat is. Dr. Szabolcs Ottó a közlekedés­pedagógia tudománya és gyakorlata kapcsolatáról, dr. Rókusfalvi Pál a közle­kedéspedagógia pszicholó­giai tényezőiről tart elő­adást. Dr. Perczel Tamás a Pályaalkalmassági Intézet­nek azokat a tapasztalatait ismerteti, amelyeket a koren­gedményes gépjárművezetői jogosítvány megszerzésére irányuló érettségvizsgála­tok kapcsán szereztek a kö­zépiskolai fiatalság körében. A gyakorlat tapasztalatait szedi csokorba két előadás: Galgóczi Imre és Jordán Dezső rendőr alezredes Haj- dú-Bihar megyében; Vajího Endre Győr-Sopron megyé­ben mutatja be a közleke­désre nevelés helyzetét. Az országos összegzésre vállal­kozik Jakubovits Elek elő­adása. Az előadásokat kép­magnós bemutatók és kon­zultációk követik, illetve egészítik ki. A résztvevők láthatnak és megvitathatnak óvodai, általános iskolai és középiskolai közlekedési foglalkozásokat. A nyári akadémiát végül a Vladár Ervin várható perspektívá­kat áttekintő előadása zár­ja. Ennek a nyári akadémiá­nak a megrendezése azért is igen időszerű, mert már fél évtizede, hogy kiépült az iskolai közlekedési szak- referensek hálózata. Ma már minden óvodában és iskolában van kijelölt, a legtöbb esetben már a való­ságban is működő közleke­dési referens. Azonban ezek az óvónők, tanítók, tanárok eredetileg a pedagógia más területére kaptak kiképzést, a közlekedésre neveléshez inkább kedvük, a kérdés fon­tossága felismeréséből kö­vetkező kötelességtudásuk van meg, mint szakképzett­ségük. Az eredmények érde­kében ezt a hiányt sürgő­sen pótolni kell. Ezt kíván­ja elősegíteni ez a nyári akadémia. — Szekeres — Félrehallás nélkül N em mind arany, ami fénylik, de azért ami fénylik, lehet arany is. Az ismert szólást aligha árt mostanság — a gazda­ságirányítási rendszer kor­szerűsítéséről folyó gyakori eszmecserékre gondolva — ilyen dialektikusra alakíta­ni, mielőtt bárki félreértene, félrehallana valamit a kör­vonalazódó programokban. Leginkább talán a gazdasá­gi intézményrendszer tovább­fejlesztése kapcsán kísért a félrehallás veszélye. Ha­zánkban a Habsburgok ide­jéből él a hivatalellenesség — múlt századi szépprózánk örökíti át nemzedékről nem­zedékre — s ez is közreját­szik abban, hogy sokan a hivatalra, az intézményre eleve és válogatás nélkül a normális élet kerékkötője- ként tekintenek, mint feles­legesre, kiküszöbölendőre. Pedig nem nehéz belátni, hogy a hivatalok, a közigaz­gatási, jogi, pénzügyi stb. intézményhálózat nélkül a társadalom totális anarchiá­ba fulladna. Ezt egyetlen reálisan ítélkező ember sem vonhatja kétségbe. Követke­zésképpen az intézmény- rendszer továbbfejlesztésé­nek programja — nem a hi­vatalok felszámolását jelen­ti. A gazdasági és intézmény- rendszer ugyanúgy csontváza a gazdasági életnek, a gaz­dálkodás szervezésének, ve­zérlésének, mint a lakóhelyi életnek a közigazgatási in­tézményrendszer. Más kér­dés, hogy ez az intézmény- rendszer felépítésében, vala­mennyi funkciójában megfe­lel-e a gazdaság jelenlegi színvonalának: előrelendíti-e minden elemében a gazdál­kodás szervezését vagy van, amiben fékez. Lehet sorolni, hogy miben fékez, s miben lendít előre, hol, hogyan teszi egyszerűb­bé a gazdasági tevékenysé­get: fejlesztést, termelést, ér­tékesítést, kooperációt, nem­zetközi kapcsolatokat, terve­zést, szervezést — s hol nyújtja meg a döntési időt, fékezi a cselekvést felesleges engedélyezési, ellenőrzési el­járásokkal. Erre is, arra is van példa elég. Ez viszont a dolgok természetéből adó­dik, abból, hogy a népgaz­daság az utóbbi 10—15 év­ben fejlettségi szintet vál­tott, s fokozatosan (de ha le­het az eddiginél gyorsabban) át kell állnia a gazdálkodás intenzív módszereire. Kézen­fekvőén az intézményrend­szer is az átállás időszaká­ban van: számos eleme, szintje a közvetlen tervuta­sításos gazdaságirányítási rendszerhez kötődik, más elemei pedig már a lénye­gesen önállóbb és felelősség­telibb vállalati gazdálkodást segítik elő. A VI. ötéves tervidőszak első két évében — a XII. kongresszus határozatai sze­rint — az intézményrend­szer átállítása számottevően előrehaladt. Ezt jelzi az ipa­ri tárcák egy minisztérium­ban való egyesítése, a Mun­kaügyi Minisztérium meg­szüntetése, az Országos Anyag- és Árhivatal átszer­vezése, számos tröszt és or­szágos nagyvállalat felszámo­lása. Jelzi a folyamat elő­rehaladását, hogy több ed­dig központosított funkció, döntési jog lényegében vál­lalati és pénzintézeti hatás­körbe került: a társulások szervezésének, leányvállala­tok alakításának, pénzeszkö­zök (például kötvénykibocsá­tással való) átcsoportosításá­nak a kezdeményezése. A gazdaságirányítási intéz­ményrendszer továbbfejlesz­tésével kapcsolatban lénye­gében két körülményről soha nem szabad elfeledkezni: az egyik, hogy ennek célja nem más, mint a vállalatok, szö­vetkezetek hatékonyságának, főleg nemzetközi versenyké­pességük növelése. A gyors, felelősségteli, önálló döntés­hez meg kell teremteni a jo­gi feltételeket. A < teljes igazság persze az, hogy az eredményes, rugalmas gaz­dálkodásban eddig sem úgy fékezte az intézményrend­szer a vállalatokat, hogy megkötötte volna a kezüket az önálló kezdeményezésben, gazdálkodásban. (A Rába, a Medicor, a Taurus, a bábol­naiak vagy a MOFÉM stb. kezét miért nem kötötte meg?...) Inkább úgy — seb­ben van igaza a szakembe­reknek —, hogy módot adott a vállalatok egy részének arra, hogy — az intézmé­nyek mögé bújjon, hogy ne döntsön egyedül, hogy meg­felezze a felelősséget. Ez a fontos a továbbfejlesztés irá­nyát tekintve: tehát, hogy az intézményrendszer úgy ala­kuljon át, hogy a vállalatok önálló döntésre, felelősség- vállalásra kényszerüljenek, minden rajtuk múló, őket érintő kérdésben. S ehhez fűződik a má­sik körülmény, amely­ről az intézmény- rendszer korszerűsítésekor senki sem feledkezhet el, nevezetesen, hogy a gazda­ságirányítás ellenőrző, szá- monkérő rangja semmivel sem lehet kisebb — sőt, in­kább növekedjék — a válla­lati gazdálkodásban, hiszen vállalataink végső soron nem a saját vagyonukért felel­nek, kezelik, őrzik, gyarapít­ják az ország vagyonának egy részét —, de az nem a saját tulajdonuk. Ezért ön­állóságuknak és felelőssé­güknek egységben kell len­niük. A gazdaságirányítás­nak tehát — az önállóságra és a felelősségre egyszerre kell ösztönöznie a gazdálko­dókat. Gerencsér Ferenc Sajtótájékoztató a budapesti kongresszusi központ építéséről Tegnap a Novotel Szálló­ban sajtótájékoztatón közöl­ték, hogy megkezdődött a szálló tőszomszédságában le­vő, és ahhoz kapcsolódó bu­dapesti kongresszusi köz­pont építése. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vál­lalat e létesítményének be­ruházása a hazai idegenfor­galom fejlesztését célzó ma­gyar—osztrák hitelkonstruk­ció keretében valósul meg. A kivitelezési munkákra ver­senytárgyalást írtak ki, amelyet az osztrák Awim- pex—Eberhardt cég nyert el, az épület terveit Finta József építész készítette. Az új létesítmény 1985 márciu­sára elkészül. Az épület légkondicionált lesz, és maximálisan kétez­ren foglalhatnak benne he­lyet. A kongresszusi palotá­ban ugyanennyi állóhely is lesz. A variálható berende­zés lehetővé teszi konferen­ciák, kongresszusok mellett kiállítások, hangversenyek megtartását is. Tizenhat nyelvű szinkrontolmács-be­rendezést szerelnek fel, amely nemcsak hogy ha­zánkban egyedülálló, hanem világviszonylatban is ritka­ság. A sajtótájékoztatón el­mondták, hogy az úgyneve­zett kongresszusi turizmusa nemzetközi idegenforgalom egyik leggyorsabban fejlődő ágazata és a hagyományos turizmusnál magasabb be­vételeket biztosít.

Next

/
Thumbnails
Contents