Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

NÉPÚJSÁG 1983. július 1., péntek Kinek veszteséges a tejtermelés? nnél drágább okle­velet még nem kap­tunk — mutatja egy termelőszövetkezeti el­nök a tej termelési verseny­ben elért helyezésük után járó okmányt. Bekereteztet- jük, kiakasztjuk a falra, de azt már aligha tehetjük meg, hogy aláírjuk: ez az oklevél 2,9 millió forintjába került a gazdaságnak. A termelőszövetkezet jó hírű gazdaság, s hírnevét éppen élenjáró tejtermelésé­vel alapozta meg egy évti­zede. Azóta is többször értek el helyezést az országos tej­termelési versenyben. Láttak jobb napokat is persze, volt idő, amikor nemcsak okle­véllel, hanem a tejtermelés gazdaságosságáv'al is büsz­kélkedtek. Mi változott meg azóta? Lanyhult a gazdaságban a technológiai fegyelem, kevés­bé figyelnének az állatok ta­karmányozására, gondozásá­ra? Ezt tagadják a szövetke­zet vezetői. A számok mel­lettük szólnak. Tavaly is át­lagosan 6668 liter tejet fej­tek egy Holstein-fríz fajtájú tehéntől, a megszületett bor­jaknak mindössze két száza­léka hullott el. Száz liter tej előállításához 2 órát töltenek az emberek az istállóban és környékén. A gazdaság tehát az átlagot jóval meghaladó termelési szintet ért el, s ezt tartják is esztendők óta. A veszteség mégis tény, s ennek okát a közgazdasági szabályozásban, pontosabban a tej felvásárlási árában le­lik meg a szövetkezet veze­tői. Csak két adat ennek ér­zékeltetésére: egy liter tejet 8,56 forintért tudnak előállí­tani, s összesen 6,7 forintot kapnak érte. így aztán mi­nél többet termelnek, annál inkább növelik veszteségü­ket. Az említett vezetők nem magányos panaszkodók, má­sutt is tapasztalhatók ha­sonló jelenségek. Persze az is igaz, hogy ők vannak ke­vesebben, ugyanis az átlagos termelési színvonalat el­érőknek kevesebb oka van a búslakodásra. így az a fur­csa helyzet alakult ki, hogy néhány élenjáró gazdaság­ban vált veszteségessé a tej­termelés. Szükségtelen bonyolult közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, a tejtermelés vesztesége könnyen földerít­hető. A tej felvásárlási ára ugyanis három részadatból áll össze: van az úgynevezett alapár, a nagyüzemi árkiegé­szítés és a tejprémium. Az első két tétel valamennyi termelőnek azonos összeg literenként, tehát a tej fel- vásárlási árának emelése a tejprémiummal érhető el. Csakhogy a prémiumot a tej­értékesítés után fizetik. A gazdaságok két módon ad­hatnak el több tejet: vagy többet fejnek egy tehéátől, vagy újabb állatokat vezet­nek az istállóba. Mindkét módszernek vannak korlátái. Az említett gazdaságban tartósan magas színvonalú termelést értek el, amit már nem lehetett látványosan nö­velni. Másfelől takarmány- termő-területük is meghatá­rozott nagyságrendű, nem tudták növelni a tehenek lét­számát sem. Ennek követ­kezménye, hogy le kellett mondaniuk a tejprémiumról, s ezzel együtt a tejtermelés jövedelmezőségéről is. S itt elakadtak, mert a kézenfek­vő megoldás, a tehenészet felszámolása, szóba sem jö­het. Nagy értékű, importból származó állomány termel az isfállókban, selejtezésük rendkívül nagy üzemi és népgazdasági veszteség vol­na. A tejtermelés jövedelme­zősége persze nemcsak az élenjáró gazdaságokban, ha­nem mindenütt romlott az elmúlt másfél évben. Egy 1981-ben készült felmérés szerint az állattenyésztési ágazatok között a tejtermelés volt a legjövedelmezőbb, megelőzve a marha-, sertés- és csirkehústermelést. A hús­exportot viszont csak úgy lehetett növelni, ha a terme­lés gazdaságossága javul. Mi­vel az országnak nem volt több pénze az állattenyész­tés támogatására, az ágaza­ton belül csoportosították át a felhasználható összeget. Je­lenleg már a tejtermelés van a legkedvezőtlenebb helyzet­ben. Persze nem csak a szabá­lyozó változása miatt ma­radt le a tejtermelés jöve­delmezősége a hústermelés­től. A nagyüzemek sem hasz­nálták ki a kínálkozó lehe­tőségeket. A tervezettnél ke­vesebb tejet termeltek, így 600 millió forint tejprémiu­mot nem tudtak kifizetni a felvásárlók. A tejtermelés összességében növekedett ugyan, de mivel elmaradt a tervezettől, a támogatás egy részéről lemondtak a - gazda­ságok. O itathatatlan, az in­tézkedések az élen­járókat sújtották leginkább. Jelenleg már dol­goznak a szakemberek a sza­bályozás módosításán. Tö­rekvésük, hogy a jövedel­mezőséget ne a különféle tá­mogatásokkal érhessék el az üzemek, hanem a teljesítmé­nyükkel. A végtermék előál­lítására kell ösztönözni a gazdaságokat, így a maga­sabb termelési színvonalat elérők sem járhatnak rosz- szul. Farkas József Új szakigazgatási szerv A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztériumon belüli átszervezés alapján július 1- től a posta önálló hatáskörű országos szervezetté vált. A minisztériumhoz tartozó me­gyei közúti igazgatóságok szá­mát 19-ről kilencre csök­kentették. A békéscsabai igazgatóság is megszűnt, megmaradt azonban a négy (a békéscsabai, a sarkadi, az orosházi, a gyomaenedrődi) üzemmérnökség. Ezek mun­káját a Békéscsabán létesült központi üzemmérnökség hangolja össze. A Békés megyei Tanács a tanácsi hatáskörbe tartozó közlekedési feladatok ellátá­sára új szakigazgatási szer­vet létesített. Elnevezése: Békés megye Tanácsa Vég­rehajtó Bizottságának közle­kedési osztálya. Működését ma kezdi el. Az átszervezéssel kapcso­latban Araczki János, a me­gyei tanács elnökhelyettese elmondta, hogy az üzemelte­tési és a hatósági feladatok szétváltak. Az új osztály a volt építési, közlekedési és vízügyi osztály, a KPM Bé­késcsabai Közúti Igazgató­ság, az autófelügyelet, az Autóközlekedési Tanintézet (ATI), valamint a vizsgabi­zottság hatósági feladatokat ellátó (szám szerint 21) dol­gozójából áll. Ide tartozik még hét útfelügyelő. Az át­szervezés után mintegy húsz fővel csökkent az alkalma­zottak száma. Feladatkörébe tartozik töb­bek között az útépítési enge­délyek kiadása, a közlekedés szervezése, a gyalogátkelő­helyek kijelölése, az útcsat­lakozások (sárrázók) meglé­tének az ellenőrzése, a szál­lítási bizottság munkájának az irányítása. Az üzemeltető és más érdekeltek közötti megállapodásokkal kapcsola­tos vitákban dönt. Ellátja az osztály a gépjármű-közleke­déssel kapcsolatos feladato­kat, mint például a gépjár­művek műszaki vizsgára, ha­tósági üzemanyag-fogyasztás mérésre történő berendelé­sét, a javítószolgáltatások el­lenőrzését. Nem hatósági munkában új feladatot jelent még az Autóközlekedési Tanintézet, a vizsgabizottság, a közleke­dési (korábban autó-) fel­ügyelet tevékenységének el­lenőrzése, továbbá a már ta­nácsi irányítás alá került autószervizek vállalatfel­ügyeleti teendőinek az ellá­tása. A gépjárművek vizsgázta­tását továbbra is a közleke­dési felügyelet intézi. A gép­jármű-vezetői jogosítványt az ATI-nál, az MHSZ-nél és az Autóklub munkaközössé­génél lehet megszerezni. Az ezekkel kapcsolatos viták, panaszok intézése másodfo­kon az osztályhoz tartoznak. Az új osztály székhelye szeptember 1-ig a Deák ut­cában, majd a megyei ta­nács József Attila utcai épü­letében lesz. pásztor Bé,a A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezetben jelenleg 130 féle terméket állítanak elő. A kárpitosműhelyben (képünkön) a különféle kárpitanyagok felhasználásával a választékot csaknem 400-ra bővítették Fotó: Fazekas László Vaskohászati helyzetkép A Magyar Kereskedelmi Kamara vaskohászati tago­zata és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság filmve­títéssel egybekötött műszaki­technológiai konzultációt szervezett a közelmúltban magyar acélgyártók számá­ra a kamara székházában, a japán Nippon Kokan kon­szern mérnökeinek közremű­ködésével. A filmek megte­kintése során az acél- és acéltermékgyártás legfejlet­tebb technológiájával ismer­kedhettek meg a hazai ér­deklődök. A filmvetítést kö­vető konzultáción kitűnt: a vaskohászat magyar szakér­tői nem tartják lehetetlen-' nek a japán tapasztalatok hasznosítását, az ott már al­kalmazott energiatakarékos egyszerűsítések és korszerű­sítések tekintélyes hányadá­nak átvételét. Csökkenő nyereség Nagy szükség is volna a technológiai megújulásra a magyar vaskohászatban. Ugyanis az utóbbi évek kor­szerűsítését eredményező be­ruházásai és felújításai (Le­nin Kohászati Művek kom­binált acélműve, Dunai Vas­mű konverter acélműve, a Csepel Művek csőgyártó so­rainak szinten tartó beruhá­zása stb.) ellenére a magyar vaskohászati kapacitások a nálunk fejlettebb, de a hoz­zánk hasonló országok meg­felelő termelőberendezései­nek tekintélyes részéhez ké­pest is összességében korsze­rűtlenek. A hazai vállalatok gyártóberendezéseinek átla­gos életkora 13 év, ezen be­lül az állóeszközök 25 száza­léka 20 évnél is idősebb. (Közülük nem keveset: az LKM kiskohóit, az OKÜ több üzemét például a mai kohászok nagyapái telepítet­ték.) Az elmúlt évtizedekben túlnyomóan extenzíven fej­lesztett vaskohászatot a más iparágak többségéhez képest különösen érzékenyen érin­tették az utóbbi évek kedve­zőtlen változásai. Az emel­kedő alapanyag- és energia­árak, valamint a szakágazat­ban 1981-ben bevezetett kompetitiv árképzés követ­keztében a vaskohászaton be­lül az anyagköltség ma már a teljes termelési érték há­romnegyedét emészti fel, a nyersvasat gyártó vállala­toknál (DV, LKM, OKÜ) en­nél is többet. Ezen belül az energiahordozók költsége el­éri a teljes termelési érték 25, sőt, olykor a 44 százalé­kát. Ezért a vállalatok nyere­sége évről évre csökken, akad közöttük veszteséges is. A Magyar Vas- és Acélipari Egyesüléshez tartozó 13 vál­lalat 1983. évi nyeresége ösz- szesen nem fogja elérni az egymilliárd forintot, ami csaknem kétmilliárddal ke­vesebb, mint amennyire a zavartalan üzemmenethez szükség volna. Ugyanakkor a vaskohászat > felújítások, beruházások miatti adósság- állománya évről évre nő, a törlesztés felemészti a csök­kenő nyereségből képződő szerény fejlesztési alapokat. A mintegy 70 ezer embert foglalkoztató magyar vasko­hászat a hazai igények ki­elégítésén és az államközi szerződésekben rögzített fel­adatok teljesítésén túl nem rubelelszámolású kivitelének szinten tartását tűzte ki cé­lul 1983. évi tervében. Ez nem csekély bátorság, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a tőkés országok acélipari óriásai kapacitásainak több mint a felét, kétharmadát, esetenként még annál is ki­sebb hányadát működtetik, ugyanakkor a hazai vállala­tok kivitelük tekintélyes há­nyadát éppen az ő érdekkö­rükbe tartozó piacokon ter­vezik elhelyezni. Dz iparág erőfeszítései Csak egy példát a nehéz­ségekre, és az azok áthida­lását célzó erőfeszítésekre. Tavaly az év második felé­re összeomlott a korábban élénk olajbányászati csöpiac is. Ezért a Csepel Művek vasműve konvertibilis elszá­molású exporttervének ma­radéktalan teljesítése lehe­tetlenné vált. A vállalat ve­zetői változtattak a gyárt­mányszerkezeten, a közel­múltban befejezett szinten tartó beruházás során meg­újított termelőberendezése­ken olyan termékek gyártá­sára tértek át, amelyeket nagyrészt konvertibilis pia­cokról szereznek be a nép­gazdaság más ágazatai, ösz- szesen 240 millió forint ér­tékű (olajbányászati, hide­gen vont stb.) csövet állí­tottak elő, s kínáltak meg­vételre a hazai vállalatok­nak. Ezzel a népgazdaság lényegében ugyanennyit érő valuta kiadásától mentesült. 1983-ban ehhez hasonló üz­letpolitikát követ némiképp kényszerűen, de már megle­hetős gyakorlattal a vasmű. Az előrejelzések szerint tovább lanyhul a nemzetkö­zi acélpiac, ennek következ­tében mérséklődik a terme­lés, erősödnek a protekcio­nista törekvések. Az árak csökkenése mellett, sajnos, az is várható, hogy a ma­gyar acélipari termékek vá­sárlói közül néhány fejlődő ország — a nyomasztó pénz­ügyi válság következtében fizetésképtelen lesz. Kedve­ző viszont, hogy valamelyest javul a szocialista országok termelési együttműködése, bár ez a szakágazat egésze szempontjából viszonylag csekély mennyiséget érint. II fejlesztés erőforrásai A nemzetközi acéliparban az utóbbi tíz évben (és nap­jainkban is) erőteljesebben nő az anyag- és energiataka­rékos technológiák részará­nya, mint nálunk. A koráb­ban vaskohászattal alig fog­lalkozó fejlődő országok is korszerű üzemeket építettek. Vevőből versenyképes eladó­vá erősödtek a beszűkülő világpiacon. Ezért a magyar vaskohászat még ezen orszá­gok tömegtermékeivel sem birkózhat meg a világpia­con — számottevő technoló­giai korszerűsítés nélkül. Fejleszteni kellene tehát, csakhogy miből? A kérdésre az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság egy közelmúltban meg­jelenő tanulmánya igyekszik válaszolni. A szakértők ja­vaslatainak elemzéséből ki­derül: a beruházási lehetősé­gek gyarapításához nem egy­szerűen csak több pénzre, hanem a jelenleginél kor­szerűbb eszközrendszerre, magyarán, a szabályozórend­szer finomítására is szükség van. Ez — hatékony műkö­dése esetén — ahogy mon­dani szokták, önmagától, és nem más iparágak kárára, előmozdíthatná a nélkülöz­hetetlen beruházási források gyarapítását. Mónus Miklós Motorvizsgáló próbapadok a Szovjetuniónak Diesel-motorok műszaki ellenőrzésére száz próbapa­dot rendelt a szovjetunióbeli Kámai Kamaz Teherautó- gyár a Villamos Automatika Fővállalkozó és Gyártó Vál­lalattól, mintegy 300 millió forint értékben. A szovjet partnerek ezekkel a berende­zésekkel teljes egészében az automatikára bízzák annak ellenőrzését, hogy a gyárban felújított motorok műszaki tulajdonságai megfelelnek-e a követelményeknek. A be­rendezés a hozzá csatlakozó számítógép irányításával több mint 30-féle vizsgálatot végez el. A számítógép egy­ben összehasonlítja a méré­sek eredményeit az előírt kö­vetelményekkel, . s ennek alapján állítja ki a motorok minőségét tanúsító bizonyla­tot. A száz berendezésből még az idén 84-et átadnak a VILATI szakemberei a meg­rendelőknek. A magyar vállalat saját fejlesztésű terméke kelendő a szovjet piacon. A kámaiak az elmúlt néhány esztendő­ben már több mint másfél száz próbapadot vásároltak a VILATI-tól sorozatban gyár­tott Diesel-motorjaik bejára­tására, műszaki vizsgálatára. A mostani üzlet megkötésé­hez a korábbi jó tapasztala­tok mellett az is hozzájárult, hogy a mikroprocesszorok alkalmazási területének ki- szélesítésével továbbfejlesz­tették a VÍLATI-ban ezeket a gyártmányokat. A központi számítógépes irányítást a berendezések egyedi mikro- számítógépes vezérlésével váltották fel, ami jelentősen javított a rendszer üzembiz­tonságán. Az újfajta próba­padok mások érdeklődését is felkeltették; a magyar vál­lalat / szovjet üzletfeleinek köre a grúziai Kutaisziben levő teherautógyárral bővült. Huszonhat ilyen berendezést vásároltak, és az első hatot még az idén üzembe helye­zik. Csökkenti a párolgási, megóv a kiszáradástól A párolgás csökkentésével száraz időjárás esetén is meg­védi a kiszáradástól az érzé­keny növényzetet a Magyar Ásványolaj és Földgázkísér­leti Intézetnél kifejlesztett újdonság, a phytowax. A paradicsom, a paprika és a dohány hozama e petrolké­miai anyagokból készült pa- rafinviasz-emulzó hatására 8—10 százalékkal nőtt. A kí­sérletek tanúsága szerint je­lentősen meghosszabbítható vele a vágott növények fris­sessége, sőt azt is lehetővé te­szi, hogy a szobanövények gazdájuk 1-2 hetes szabadsá­gát locsolgatás nélkül is ká­rosodás nélkül vészeljék át. A Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet kí­sérleti üzeme mintegy 50 ton­nát készített a nyári sze­zonra az újdonságból. A kis­termelők részére spré formá­ban és 13 dekás csomagban is árusítják a növények le- vélzetére permetezendő anya­got. A forgalmazásra a Pan­nónia Műszaki-Fejlesztő Ag­rár Innovációs Közös Válla­lattal kötött szerződést a ku­tatóintézet.

Next

/
Thumbnails
Contents