Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
o i:ngijkTiit} 1983. július 31., vasárnap Beszélgetések a SEU-rél Francisko Simonnet Fotó: Gál Edit Elisabetta Formaggio-Vilisics Sajátos hangulata van az Eszperantó Nyári Egyetem idején a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Ház helyiségeinek. Az előcsarnokban né- hányan beszélgetnek, mások a büfében kávéznak, megint mások az előadást hallgatják nagy figyelemmel. A legkülönfélébb nemzetiségű emberek jönnek itt össze. A közös bennük; e nemzetközi nyelv ismerete, szeretete. Gyar- mathy Zsolttal, a SEU szervező titkárával azt latolgatjuk, most, az utolsó napon kit is kérdezzünk meg arról, hogy telt az itt töltött idő. Ez a vendég már többször járt itt, azért érdekes, amaz lebilincselő előadást tartott — sorolja a szervező titkár — de van, aki magyarul is beszél, pedig külföldről jött... Hogy kik? Lássuk csak sorba! Elisabetta Formaggio- Vilisics Olaszországból érkezett haza férjével. Haza. igen, mert a SEU kedves, olasz vendége Magyarországon született. — Az eszperantó mozgalommal 1958-ban kerültem kapcsolatba. Nemzetközi kongresszuson 1959-ben vettem részt először. Itt ismerkedtem meg olasz férjemmel, és rá két évre összeházasodtunk. Valamelyikünknek mozdulnia kellett... így kerültem Olaszországba. Hogy hogyan éreztem magam itt, Gyulán? Sok érdekes témájú előadást hallhattunk. különösen a pedagógiai szeminárium volt számomra hasznos. Itthon magyar nyelvet és eszperantót tanítottam. Kint, ez utóbbi nyelvvel foglalkozom. Nos, ezért örültem ennek a szemináriumnak. Különösen Francisko Simonnet előadása tetszett', valamint egy lengyel kolléganő, ugyancsak pedagógiai témájú útmutatásait hasznosíthatom munkámban. Mit is mondhatnék még? Férjemmel együtt, nagyon jól érezzük itt magunkat. s örömmel látom, milyen népszerű Magyarországon az eszperantó mozgalom. Nálunk, talán mert nincs meg az az állami támogatás, mint itt, egész mást tapasztalni... És még valamit feltétlen el kell mondjak érdekességként. Két nagy lányunk, éppen ezekben a napokban Debrecenben, az ifjúsági kongresszuson tartózkodik. Lesz mit mesélnünk otthon egymásnak. * * * Francisko Simonnet az eszperantón kívül — nem kis meglepetésünkre — jól beszéli a magyar nyelvet is. Tanulta. Egyébként francia származású, évekig a Lomonoszov Egyetemen tanított, most Kairóban él és dolgozik. Nem először jár hazánkban, bár Gyulát most látta először: — Nagyon megfogott a város hangulata, nyugalma. Csendes utcáiban, ha akarom, az út közepén is gyalogolhatok. A nyári egyetemről két dolgot jegyeznék meg. Az egyik, hogy az előadások igazán színvonalasak voltak. Számomra különösen Baldur Ragnarssonnak, az UEA elnökhelyettesének szavai voltak tanulságosak. • A modern eszperantó poézisé- ről beszélt. A másik dolog, amit feltétlen meg kell jegyeznem, hogy érdekes emberekből álló, színes társaság gyűlt itt össze. Szívesen jövök máskor is a gyulai nyári egyetemre. Meg is teszem, ha alkalmam nyílik rá. Nagy Ágnes agrometeorológiai tájékoztatás A kánikulát hűvösebb levegő váltotta fel, hatására az országban szinte mindenütt záporok, zivatarok alakultak ki, több helyen heves szélviharokkal, néhol jégesővel. A csapadék meny- nyisége a déli országrészben, a Duna vonala mentén 50 mm körül, másutt 5—15 mm között, illetve ez alatt volt. Az ország egészét tekintve a csapadék csak felüdítette kissé a talajt, de nem enyhítette az immár hetek óta tartó szárazságot. A talaj felső 50 centiméteres rétegének nedvességtartalma általában 30—35 százalék, de az Alföldön ennél is alacsonyabb, 25 —30 százalék. A hűvösebb időt ismét napos, meleg váltotta fel, majd ezen a héten ismét szokatlanul meleg, száraz időjárás, kánikulai hőség alakult ki. Ennek azonban most vége, s a következő napokban is átmenetileg hűvösebb, csapadékosabb idő várható. A hőmérséklet 5—10 fokot csökkent. Országszerte beborul az ég, zápor, zivatar mindenhol kialakulhat, csapadékra bárhol számíthatunk, de mennyisége ismét csak a felüdítésre elegendő. A kissé hűvösebb napokon a kora délutáni órákban 22—27 fok, a hajnali, reggeli órákban 10 —15 fok várható. A jövő hét első felében csökken a csapadékhajlam, melegszik az idő, sok napsütés várható. A napi legmagasabb hőmérséklet 30 fok körül, a hajnali 14—18 fok körül várható. Miután a talaj nedvesség- tartalma nem változik, továbbra is az egyik legfontosabb mezőgazdasági munka az öntözés. Máté János orgonahangversenye Gyulán „Szeretnék leérettségizni” A XXI. Nyári Eszperantó Egyetem hallgatóinak, valamint a gyulai zenebarátoknak az Országos Filharmónia hagyományosan kedden este rendezte meg a gyulai belvárosi templomban azt az orgonahangversenyt, amelynek mindig nagy és lelkes közönsége szokott lenni. Most a felújított orgona várta az idei vendégművészt, Máté Jánost, a pesti Calvin téri püspöki templom orgonistáját. Az orgonahangverseny műsora a XVII—XX. század, tehát négy évszázad jellegzetes stílusirányzatainak egy- egy jellemző művét ölelte fel. Johan Pachelbet német zeneszerző és orgonista a XVII. században működött és vált népszerűvé. Az előadott D-moll prelúdium, fuga és ciacona című művében két témát dolgozott fel, amely tét elek ben ^szellemesen variálva bontakozott ki az orgonahangverseny hangulata. Ezt követte J. S. Bach: A-moll fantázia és fuga című, XVIII. századi alkotása, ami már csillogóbban szólaltatja meg az orgona különböző regisztereit és a fantázia törvényei szerint csapongva ismétli a témát, nagyon hatásosan. Félix Mendelssohn Bartholdy már a XIX. század romantikus szellemét tükrözi háromtételes, vérbelien romantikus melódiákat bőven árasztó D- moll szonátájában, amely egyike a világszerte népszerű 6 orgonaszonátának. Több zsoltártémát hallottunk az egyes tételekben művészi feldolgozásokban. Ez a Mendel(Tudósítónktól) A Gyomaendrőd és Vidéke Takarékszövetkezet vezetőiben még a tavasz folyamán született meg az a gondolat, hogy az ország minden tájáról a gyulai SZOT- üd ülőben nyaralók, részesei lehessenek egy gyomaendrő- di kirándulásnak is, mely alkalommal megismerkedhetnek a község történetével, a Hármas-Körös környezetével. A napokbatt befutott a Gyuláról jövő első olyan busz, melynek vidám vidéki nyaralók voltak az utasai. A társaságot a takarékszövetkezet munkatársai fogadták, majd tájékoztatást kaptak Gyomaendrőd életéről, fejlődéséről. Ezt követően a ssohn-szonáta volt a hangverseny egyik legsikerültebb műsorszáma. Hasonlóan jól érvényesült a gyulai orgona csillogó regiszterein a belga származású, de Párizsban orgonistaként is működő Cesar Franck „Piéce heroique” című bravúr-műve, amelyben a franciák körében népszerű történelmi hősnő: Jeanne d’Arc, illetve Szent Johannának állított zenei emléket. A rigai orgona a világ egyik legnagyobb hangszere. Ennek az orgonának felavatására az agg Liszt Ferenc- től kértek az észtek megfelelő új orgonaművet. Liszt Ferenc egy ismert koráit dolgozott fel, amit akkor egy énekkar is tolmácsolt. Ezt a koráit szólaltatta meg most Máté János a gyulai orgonán, úgy, hogy az orgonamuzsika minden szépsége érvényesült. A hangverseny műsorát a XX. század elején Budapesten is sok sikert aratott olasz orgonaművész: Enrico Bossi: G-moll scherzója fejezte be. E mű az orgona legcsillogóbb regisztereit szólaltatta meg olyan hatásosan, hogy a nagy számú közönség — a templomi tilalom ellenére — spontán tapsra ragadtatta magát, és lelkesen, sokáig ünnepelte Máté János orgonaművészt. A hangverseny műsorát nagy zenetörténeti áttekintéssel Vass István Ákos konferálta, éspedig magyarul, németül és franciául. Dr. Márai György csendőrsortűz tiszteletére állított emlékművet, majd a tájházat tekintették meg a látogatók. Legszórakoztatóbb élményt azonban a Bónumzugi holtág nyújtotta a látogatóknak. A helyi Béke Tsz itt épült nyári telepén fürdőzés, csónakázás. sakkozás szerepelt a programban. Mint Róza Vendelné, a takarékszövetkezet elnöke mondotta, augusztusban három hasonló csoportos vendéglátásra kerül sor, de már az Idegenforgalmi Hivatallal is tárgyalnak a jövőre vonatkozóan külföldi vendégek, hosszabb időre szóló fogadásáról. Sztanyik Károly Kissé fárasztó, de szép élményekben bővelkedő napokat, órákat élt át katonatársaival együtt Csíki Gyula Hajdú-Bihar megyei fiatalember, mielőtt tiszthelyettessé avatták 1982. augusztusában Tatabányán. Azután már őrmesterként kezdte meg hivatásos katonai pályafutását Békéscsabán. A várost még akkoriban megkedvelte, amikor mint hallgató többször részt vett a kiképzéseken, illetve sikeresen letette a szakmai vizsgákat. Feletteseivel folytatott elbeszélgetések alkalmával ő maga is kérte, hogy helyezzék Békéscsabára. — Milyen megfontolásból választotta a katonai hivatást? — Ennek egyrészt családi, másrészt személyes okai voltak. Apám, aki az állat- tenyésztésben dolgozott, korán meghalt. Édesanyámat pedig később leszázalékolták. Négyen vagyunk testvérek, s így érthető, abba kellett hagynom tanulmányaimat a nyíregyházi szakmunkásképző intézetben. A Taurus helyi üzemében lettem betanított munkás. Onnan fel- küldtek Budapestre, hogy megismerjem az abroncsgyártás folyamatát. Másfél év eltelte után visszamentem Nyíregyházára dolgozni, és onnan jelentkeztem tiszt- helyettesi iskolára. Ügy láttam. ily módon még nagyobb lehetőségem nyílik majd a továbbtanulásra. — Nehéz volt-e megszokni a katonaéletet? — Őszintén mondom: nem. Bár a civilektől korábban több mende-mondát. szóbeszédet hallottam, s ezek alapján sokkal keményebb bánásmódra számítottam. Ehhez még hadd tegyem hozzá, igen kellemesen csalódtam. A tanulás nekem könnyen ment. és simán telt el a két év az iskolán. Tanulmányi átlagom a jó és jeles között volt rendszerint. Háromszoros élenjáró katona lettem, s ide Békéscsabára már mint I. osztályú kezelő kerültem. Külön örülök annak, hogy a szakaszomban sikerült megtalálni a közös hangot beosztott katonáimmal. Feletteseimmel szintén jó viszonyban vagyok. — Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan? — Először is szeretnék leérettségizni, majd egyéves átképzés után tiszti vizsgát Csiki Gyula őrmester tenni. Amint tapasztaltam, itteni körülményeim ezt is lehetővé teszik. Most nőtlen tiszti szálláson lakom. Keresetem egy részét tévé. rádió és lemezjátszó vásárlására, a másik részét ruházkodásra költöttem. Később szeretnék venni egy autót is, mert innen Csabáról nagyon körülményes a hazautazás. — Mivel foglalkozik szabad idejében? — Általában — ha nincs terepkiképzés — délután fél 5-ig vagyok benn a laktanyában. Azután vacsorához valót vásárolok. Amikor pedig nem megyek moziba vagy sétálni, tévét nézek, vagy olvasok. Kedvelem a szépirodalmat. a krimiket és az útleírásokat. Beszélgetésünk elején néhány szót váltottunk Jancsó Károly őrnaggyal is, aki igen elismerően nyilatkozott az iskolából kikerült fiatal tiszthelyettesekről. Megemlítette: felkészülten és lelkesen. nagy reményekkel telve jönnek ki az intézményből. A hadsereg igyekszik nekik minél előbb biztosítani azokat a lehetőségeket. amelyek a jó közérzethez, a katonai hivatás példás gyakorlásához, nem utolsósorban a családalapítás feltételeinek megteremtéséhez szükségesek. —y—n Gyomaendrödi nyár vidékieknek A közhiedelem szerint modern korunk nomádjai. Évről évre vándorolnak új, gazdagon termő földek után kutatva. Áprilistól szeptemberig nádból épített kunyhóban élnek, olykor távol a lakott területek zajától, a városi ember számára idillinek tűnő megányban. A kam úti Béke Tsz 10 hektáros dinnyeföldjéhez közeledve nem a várt kép fogad. Kunyhónak nyoma sincs. Helyette komfortos lakókocsi áll a tábla szélén. — Hódít a civilizáció . .. — jegyzem meg. — Nem élhetünk fél évig úgy, mint a sátoros cigányok. Otthon hozzászoktunk a kényelemhez — világosít fel István József, a tsz főkertésze, aki egyben diny- nyés is. Ö honosította meg Kamuion a dinnyteremesztést. — Ha nem decemberi lennék, valószínű hogy a diny- nyeföldön láttam volna meg a napvilágot. Nagyapám és apám is dinnyés volt — meséli. — 1967-ben jöttem Békésbe a Heves megyei Csányról. Azóta dolgozom Kamuton. — Miért vándoroltak el a híres hevesi dinnyések leszármazottjai? — Egyszerű a magyarázata: a dinnye szereti a laza. humuszos talajt. Kétszer egymás után nem lehet egyazon földbe vetni, mert kiszívja a föld erejét. Hevesben elfogytak a jó dinnyetermő területek. Közben az ég alján lapos hasú bárányfelhők gyülekeznek. Reménykedve kémlelik az eget a dinnyések. Hátha . . . — Itt a világ közepe. Körbejár az eső, de itt egy hónapja egy szem se esett — mondja Szatmári János, aki már öt éve minden nyarát kint töltötte a földön mint szedő. A termésre tereljük a szót. — Kevés... — panaszkodik a főkertész. — Még egy hét szárazság, és nem fejlődik újabb kötés, ami azt is jelentheti: szeptember helyett augusztus 10-én szedhetjük a sátorfánkat. Máskor július közepén már 8—10 kilós diny- nyéket szüretelünk, az idén jó ha 4—5 kilósakat adnak a tövek. Esőáldás nélkül vonulnak el a fellegek, újra tűz a nap. Újvári László szedő legyint. — Naponta jó ha száz mázsát le tudunk venni, tavaly háromszor ennyit is szedtünk. — 'Hogy miről „ismerszik” meg az érett dinnye? A színéről. Szép hamvas. Az íze. mint a méz. — A hangja? Az öregek szerint úgy kong, mint a csizma szára. De ez csalóka. Ha hirtelen megszívja magát. akkor is úgy szól. Mi csak érettet veszünk le. — Úgy tudják, hogy a dinnyések jól keresnek .. . — Az igaz, hogy naponta megvan a 250—300 forintunk .... de azt kevesen látják: mennyit is dolgozunk. Ráadásul ha olyan a nyár. mint az idén, úszik a pénz — dörzsöli össze hüvelyk- és mutatóujját. Közben a dűlőút végén megjelenik egy kisteherautó. — Mátészalkai kereskedő — int felé a főkertész. — Eljönnek még Nyíregyházáról is. — A jó dinnyének nem kell cégér... — Inkább azt mondanám; szemesnek áll a világ. A Békés megyei ZÖLDÉRT 8 forintért veszi kilóját, a té- esz ennyiért adja a maszeknak is. Pesten viszont a ZÖLDÉRT 16 forintot fizet. Megérné nekünk is fölvinni, de nincsen elég szállító- eszköze a téesznek — mondja a főkerté^z. A kihordók, az általános iskolát most végzett Varga János és Apáti Nagy István besegítenek a rakodásba. Lehet, hogy jövőre ismét visszajönnek, és ők is dinnyések lesznek? Köti Lóránt