Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-31 / 180. szám

o i:ngijkTiit} 1983. július 31., vasárnap Beszélgetések a SEU-rél Francisko Simonnet Fotó: Gál Edit Elisabetta Formaggio-Vilisics Sajátos hangulata van az Eszperantó Nyári Egyetem idején a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Ház helyiségei­nek. Az előcsarnokban né- hányan beszélgetnek, mások a büfében kávéznak, megint mások az előadást hallgatják nagy figyelemmel. A legkü­lönfélébb nemzetiségű embe­rek jönnek itt össze. A közös bennük; e nemzetközi nyelv ismerete, szeretete. Gyar- mathy Zsolttal, a SEU szer­vező titkárával azt latolgat­juk, most, az utolsó napon kit is kérdezzünk meg ar­ról, hogy telt az itt töltött idő. Ez a vendég már több­ször járt itt, azért érdekes, amaz lebilincselő előadást tartott — sorolja a szervező titkár — de van, aki magya­rul is beszél, pedig külföld­ről jött... Hogy kik? Lássuk csak sorba! Elisabetta Formaggio- Vilisics Olaszországból érke­zett haza férjével. Haza. igen, mert a SEU kedves, olasz vendége Magyarorszá­gon született. — Az eszperantó mozga­lommal 1958-ban kerültem kapcsolatba. Nemzetközi kongresszuson 1959-ben vet­tem részt először. Itt ismer­kedtem meg olasz férjem­mel, és rá két évre összehá­zasodtunk. Valamelyikünk­nek mozdulnia kellett... így kerültem Olaszországba. Hogy hogyan éreztem ma­gam itt, Gyulán? Sok érde­kes témájú előadást hallhat­tunk. különösen a pedagógiai szeminárium volt számomra hasznos. Itthon magyar nyel­vet és eszperantót tanítot­tam. Kint, ez utóbbi nyelv­vel foglalkozom. Nos, ezért örültem ennek a szeminá­riumnak. Különösen Fran­cisko Simonnet előadása tet­szett', valamint egy lengyel kolléganő, ugyancsak peda­gógiai témájú útmutatásait hasznosíthatom munkámban. Mit is mondhatnék még? Férjemmel együtt, nagyon jól érezzük itt magunkat. s örömmel látom, milyen nép­szerű Magyarországon az eszperantó mozgalom. Ná­lunk, talán mert nincs meg az az állami támogatás, mint itt, egész mást tapasztalni... És még valamit feltétlen el kell mondjak érdekességként. Két nagy lányunk, éppen ezekben a napokban Debre­cenben, az ifjúsági kong­resszuson tartózkodik. Lesz mit mesélnünk otthon egy­másnak. * * * Francisko Simonnet az esz­perantón kívül — nem kis meglepetésünkre — jól be­széli a magyar nyelvet is. Tanulta. Egyébként francia származású, évekig a Lomo­noszov Egyetemen tanított, most Kairóban él és dolgo­zik. Nem először jár hazánk­ban, bár Gyulát most látta először: — Nagyon megfogott a város hangulata, nyugalma. Csendes utcáiban, ha aka­rom, az út közepén is gyalo­golhatok. A nyári egyetem­ről két dolgot jegyeznék meg. Az egyik, hogy az elő­adások igazán színvonalasak voltak. Számomra különösen Baldur Ragnarssonnak, az UEA elnökhelyettesének sza­vai voltak tanulságosak. • A modern eszperantó poézisé- ről beszélt. A másik dolog, amit feltét­len meg kell jegyeznem, hogy érdekes emberekből álló, színes társaság gyűlt itt össze. Szívesen jövök máskor is a gyulai nyári egyetemre. Meg is teszem, ha alkalmam nyílik rá. Nagy Ágnes agrometeorológiai tájékoztatás A kánikulát hűvösebb le­vegő váltotta fel, hatására az országban szinte minde­nütt záporok, zivatarok ala­kultak ki, több helyen he­ves szélviharokkal, néhol jégesővel. A csapadék meny- nyisége a déli országrészben, a Duna vonala mentén 50 mm körül, másutt 5—15 mm között, illetve ez alatt volt. Az ország egészét tekintve a csapadék csak felüdítette kis­sé a talajt, de nem enyhí­tette az immár hetek óta tartó szárazságot. A talaj fel­ső 50 centiméteres rétegének nedvességtartalma általában 30—35 százalék, de az Alföl­dön ennél is alacsonyabb, 25 —30 százalék. A hűvösebb időt ismét na­pos, meleg váltotta fel, majd ezen a héten ismét szokatla­nul meleg, száraz időjárás, kánikulai hőség alakult ki. Ennek azonban most vége, s a következő napokban is át­menetileg hűvösebb, csapa­dékosabb idő várható. A hő­mérséklet 5—10 fokot csök­kent. Országszerte beborul az ég, zápor, zivatar minden­hol kialakulhat, csapadékra bárhol számíthatunk, de mennyisége ismét csak a felüdítésre elegendő. A kissé hűvösebb napokon a kora délutáni órákban 22—27 fok, a hajnali, reggeli órákban 10 —15 fok várható. A jövő hét első felében csökken a csapadékhajlam, melegszik az idő, sok nap­sütés várható. A napi leg­magasabb hőmérséklet 30 fok körül, a hajnali 14—18 fok körül várható. Miután a talaj nedvesség- tartalma nem változik, to­vábbra is az egyik legfonto­sabb mezőgazdasági munka az öntözés. Máté János orgonahangversenye Gyulán „Szeretnék leérettségizni” A XXI. Nyári Eszperantó Egyetem hallgatóinak, vala­mint a gyulai zenebarátok­nak az Országos Filharmó­nia hagyományosan kedden este rendezte meg a gyulai belvárosi templomban azt az orgonahangversenyt, amely­nek mindig nagy és lelkes közönsége szokott lenni. Most a felújított orgona várta az idei vendégművészt, Máté Já­nost, a pesti Calvin téri püs­pöki templom orgonistáját. Az orgonahangverseny mű­sora a XVII—XX. század, tehát négy évszázad jelleg­zetes stílusirányzatainak egy- egy jellemző művét ölelte fel. Johan Pachelbet német zeneszerző és orgonista a XVII. században működött és vált népszerűvé. Az elő­adott D-moll prelúdium, fu­ga és ciacona című művé­ben két témát dolgozott fel, amely tét elek ben ^szelleme­sen variálva bontakozott ki az orgonahangverseny han­gulata. Ezt követte J. S. Bach: A-moll fantázia és fu­ga című, XVIII. századi al­kotása, ami már csillogób­ban szólaltatja meg az orgo­na különböző regisztereit és a fantázia törvényei szerint csapongva ismétli a témát, nagyon hatásosan. Félix Mendelssohn Bartholdy már a XIX. század romantikus szellemét tükrözi háromtéte­les, vérbelien romantikus melódiákat bőven árasztó D- moll szonátájában, amely egyike a világszerte népsze­rű 6 orgonaszonátának. Több zsoltártémát hallottunk az egyes tételekben művészi fel­dolgozásokban. Ez a Mendel­(Tudósítónktól) A Gyomaendrőd és Vidé­ke Takarékszövetkezet veze­tőiben még a tavasz folya­mán született meg az a gon­dolat, hogy az ország min­den tájáról a gyulai SZOT- üd ülőben nyaralók, részesei lehessenek egy gyomaendrő- di kirándulásnak is, mely alkalommal megismerked­hetnek a község történeté­vel, a Hármas-Körös kör­nyezetével. A napokbatt befutott a Gyuláról jövő első olyan busz, melynek vidám vidéki nyaralók voltak az utasai. A társaságot a takarékszö­vetkezet munkatársai fogad­ták, majd tájékoztatást kap­tak Gyomaendrőd életéről, fejlődéséről. Ezt követően a ssohn-szonáta volt a hang­verseny egyik legsikerültebb műsorszáma. Hasonlóan jól érvényesült a gyulai orgona csillogó re­giszterein a belga származá­sú, de Párizsban orgonista­ként is működő Cesar Franck „Piéce heroique” című bra­vúr-műve, amelyben a fran­ciák körében népszerű tör­ténelmi hősnő: Jeanne d’Arc, illetve Szent Johannának ál­lított zenei emléket. A rigai orgona a világ egyik legnagyobb hangszere. Ennek az orgonának felava­tására az agg Liszt Ferenc- től kértek az észtek megfe­lelő új orgonaművet. Liszt Ferenc egy ismert koráit dolgozott fel, amit akkor egy énekkar is tolmácsolt. Ezt a koráit szólaltatta meg most Máté János a gyulai or­gonán, úgy, hogy az orgo­namuzsika minden szépsége érvényesült. A hangverseny műsorát a XX. század elején Budapes­ten is sok sikert aratott olasz orgonaművész: Enrico Bossi: G-moll scherzója fe­jezte be. E mű az orgona legcsillogóbb regisztereit szó­laltatta meg olyan hatáso­san, hogy a nagy számú kö­zönség — a templomi tila­lom ellenére — spontán tapsra ragadtatta magát, és lelkesen, sokáig ünnepelte Máté János orgonaművészt. A hangverseny műsorát nagy zenetörténeti áttekin­téssel Vass István Ákos kon­ferálta, éspedig magyarul, németül és franciául. Dr. Márai György csendőrsortűz tiszteletére ál­lított emlékművet, majd a tájházat tekintették meg a látogatók. Legszórakoztatóbb élményt azonban a Bónumzugi holt­ág nyújtotta a látogatóknak. A helyi Béke Tsz itt épült nyári telepén fürdőzés, csó­nakázás. sakkozás szerepelt a programban. Mint Róza Vendelné, a ta­karékszövetkezet elnöke mon­dotta, augusztusban három hasonló csoportos vendéglá­tásra kerül sor, de már az Idegenforgalmi Hivatallal is tárgyalnak a jövőre vonat­kozóan külföldi vendégek, hosszabb időre szóló fogadá­sáról. Sztanyik Károly Kissé fárasztó, de szép él­ményekben bővelkedő na­pokat, órákat élt át katona­társaival együtt Csíki Gyu­la Hajdú-Bihar megyei fia­talember, mielőtt tiszthe­lyettessé avatták 1982. au­gusztusában Tatabányán. Azután már őrmesterként kezdte meg hivatásos kato­nai pályafutását Békéscsa­bán. A várost még akkori­ban megkedvelte, amikor mint hallgató többször részt vett a kiképzéseken, illetve sikeresen letette a szakmai vizsgákat. Feletteseivel foly­tatott elbeszélgetések alkal­mával ő maga is kérte, hogy helyezzék Békéscsabára. — Milyen megfontolásból választotta a katonai hiva­tást? — Ennek egyrészt családi, másrészt személyes okai voltak. Apám, aki az állat- tenyésztésben dolgozott, ko­rán meghalt. Édesanyámat pedig később leszázalékolták. Négyen vagyunk testvérek, s így érthető, abba kellett hagynom tanulmányaimat a nyíregyházi szakmunkáskép­ző intézetben. A Taurus he­lyi üzemében lettem beta­nított munkás. Onnan fel- küldtek Budapestre, hogy megismerjem az abroncs­gyártás folyamatát. Másfél év eltelte után visszamen­tem Nyíregyházára dolgozni, és onnan jelentkeztem tiszt- helyettesi iskolára. Ügy lát­tam. ily módon még na­gyobb lehetőségem nyílik majd a továbbtanulásra. — Nehéz volt-e megszok­ni a katonaéletet? — Őszintén mondom: nem. Bár a civilektől koráb­ban több mende-mondát. szóbeszédet hallottam, s ezek alapján sokkal kemé­nyebb bánásmódra számítot­tam. Ehhez még hadd te­gyem hozzá, igen kelleme­sen csalódtam. A tanulás nekem könnyen ment. és simán telt el a két év az iskolán. Tanulmányi átla­gom a jó és jeles között volt rendszerint. Háromszo­ros élenjáró katona lettem, s ide Békéscsabára már mint I. osztályú kezelő ke­rültem. Külön örülök an­nak, hogy a szakaszomban sikerült megtalálni a közös hangot beosztott katonáim­mal. Feletteseimmel szintén jó viszonyban vagyok. — Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan? — Először is szeretnék le­érettségizni, majd egyéves átképzés után tiszti vizsgát Csiki Gyula őrmester tenni. Amint tapasztaltam, itteni körülményeim ezt is lehetővé teszik. Most nőt­len tiszti szálláson lakom. Keresetem egy részét tévé. rádió és lemezjátszó vásár­lására, a másik részét ru­házkodásra költöttem. Ké­sőbb szeretnék venni egy autót is, mert innen Csabá­ról nagyon körülményes a hazautazás. — Mivel foglalkozik sza­bad idejében? — Általában — ha nincs terepkiképzés — délután fél 5-ig vagyok benn a lakta­nyában. Azután vacsorához valót vásárolok. Amikor pedig nem megyek moziba vagy sétálni, tévét nézek, vagy olvasok. Kedvelem a szépirodalmat. a krimiket és az útleírásokat. Beszélgetésünk elején né­hány szót váltottunk Jancsó Károly őrnaggyal is, aki igen elismerően nyilatkozott az iskolából kikerült fiatal tiszthelyettesekről. Megem­lítette: felkészülten és lel­kesen. nagy reményekkel telve jönnek ki az intéz­ményből. A hadsereg igyek­szik nekik minél előbb biz­tosítani azokat a lehetősége­ket. amelyek a jó közérzet­hez, a katonai hivatás pél­dás gyakorlásához, nem utolsósorban a családalapí­tás feltételeinek megterem­téséhez szükségesek. —y—n Gyomaendrödi nyár vidékieknek A közhiedelem szerint modern korunk nomádjai. Évről évre vándorolnak új, gazdagon termő földek után kutatva. Áprilistól szeptem­berig nádból épített kuny­hóban élnek, olykor távol a lakott területek zajától, a városi ember számára idil­linek tűnő megányban. A kam úti Béke Tsz 10 hektáros dinnyeföldjéhez kö­zeledve nem a várt kép fo­gad. Kunyhónak nyoma sincs. Helyette komfortos lakókocsi áll a tábla szélén. — Hódít a civilizáció . .. — jegyzem meg. — Nem élhetünk fél évig úgy, mint a sátoros cigá­nyok. Otthon hozzászoktunk a kényelemhez — világosít fel István József, a tsz fő­kertésze, aki egyben diny- nyés is. Ö honosította meg Kamu­ion a dinnyteremesztést. — Ha nem decemberi len­nék, valószínű hogy a diny- nyeföldön láttam volna meg a napvilágot. Nagyapám és apám is dinnyés volt — me­séli. — 1967-ben jöttem Bé­késbe a Heves megyei Csányról. Azóta dolgozom Kamuton. — Miért vándoroltak el a híres hevesi dinnyések le­származottjai? — Egyszerű a magyaráza­ta: a dinnye szereti a laza. humuszos talajt. Kétszer egymás után nem lehet egy­azon földbe vetni, mert ki­szívja a föld erejét. Heves­ben elfogytak a jó dinnye­termő területek. Közben az ég alján lapos hasú bárányfelhők gyüle­keznek. Reménykedve kém­lelik az eget a dinnyések. Hátha . . . — Itt a világ közepe. Körbejár az eső, de itt egy hónapja egy szem se esett — mondja Szatmári János, aki már öt éve minden nya­rát kint töltötte a földön mint szedő. A termésre te­reljük a szót. — Kevés... — panaszko­dik a főkertész. — Még egy hét szárazság, és nem fejlődik újabb kö­tés, ami azt is jelentheti: szeptember helyett augusz­tus 10-én szedhetjük a sá­torfánkat. Máskor július kö­zepén már 8—10 kilós diny- nyéket szüretelünk, az idén jó ha 4—5 kilósakat adnak a tövek. Esőáldás nélkül vonulnak el a fellegek, újra tűz a nap. Újvári László szedő le­gyint. — Naponta jó ha száz má­zsát le tudunk venni, ta­valy háromszor ennyit is szedtünk. — 'Hogy miről „ismerszik” meg az érett dinnye? A szí­néről. Szép hamvas. Az íze. mint a méz. — A hangja? Az öregek szerint úgy kong, mint a csizma szára. De ez csalóka. Ha hirtelen megszívja ma­gát. akkor is úgy szól. Mi csak érettet veszünk le. — Úgy tudják, hogy a dinnyések jól keresnek .. . — Az igaz, hogy naponta megvan a 250—300 forin­tunk .... de azt kevesen látják: mennyit is dolgo­zunk. Ráadásul ha olyan a nyár. mint az idén, úszik a pénz — dörzsöli össze hü­velyk- és mutatóujját. Köz­ben a dűlőút végén megje­lenik egy kisteherautó. — Mátészalkai kereskedő — int felé a főkertész. — El­jönnek még Nyíregyházáról is. — A jó dinnyének nem kell cégér... — Inkább azt mondanám; szemesnek áll a világ. A Békés megyei ZÖLDÉRT 8 forintért veszi kilóját, a té- esz ennyiért adja a maszek­nak is. Pesten viszont a ZÖLDÉRT 16 forintot fizet. Megérné nekünk is fölvin­ni, de nincsen elég szállító- eszköze a téesznek — mond­ja a főkerté^z. A kihordók, az általános iskolát most végzett Varga János és Apáti Nagy István besegíte­nek a rakodásba. Lehet, hogy jövőre ismét vissza­jönnek, és ők is dinnyések lesznek? Köti Lóránt

Next

/
Thumbnails
Contents