Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
1983. Július 31., vasárnap Igazi harmincegynehány fokos kánikulában jártunk ismét Okányban. Ezúttal nem mi döntöttük el, mint másfél évvel ezelőtt, hogy hová is men- jünk, hanem a tikkasztó meleggel dacoló járókelők, egy bolti eladó, vagy éppen az étteremben falatozgatók .. . Sok mindenről beszéltek, ami most őket s rajtuk keresztül az okánylakat örömre, vagy éppen bosszúságra készteti. Am szavaikból egy közös vonást mindenképp levonhattunk: a ragaszkodást szőkébb hazájukhoz, szülőfalujukhoz. A közös akaratot, szebbé, jobbá tenni községüket, s ezáltal a maguk életét is. Egy idős parasztember, aki éthordóval a kezében mendegélt hazafelé a szövetkezet konyhájáról, ahonnan naponta hordja ebédjét, így fogalmazott: „Mióta az eszemet tudom, itt éltem, itt dolgoztam. A jó és a rossz emlékek egyaránt ide kötnek. Itt repült el a fiatalságom, ismerek itt minden fát, bokrot, tudom, milyen a föld. A feleségemet is ebbe a földbe temettem szegényt — nyugodjék békében. — Hová is mehetnék máshova öreg fejjel?” Es mi bizonyítaná jobban, hogy egyre többen gondolkoznak igy, mint az, hogy a korábbi iélek- számcsökkenés megállt, s egyre nő azoknak a fiataloknak a száma, akik házat építenek, családot alapítanak itt, Okányban. „Hogy miről írnék az újságba? Hát arról például, hogy nem mindenütt van vezetékes víz. De ígérik, hogy hamarosan ...” Beszélgetés a vízről, az útrél és egyebekről A község vezetőivel, Szívós László községi párttitkárral, Kincses Imre tanácselnökkel, valamint Szarvas Lajosnéval, a végrehajtó bizottság titkárával, az elmúlt évek eredményeiről beszélgetünk, s arról, hogy ittjártunk óta milyen változások történtek Okányban. A lakosság számának alakulásával kezdjük, s azzal, hogy a munkalehetőségek milyenek. Szó esik az ÁFÉSZ faüzeméről, a Me- zőberényi Faipari KSZ helyi részlegéről, a Haladás Tsz-ről, melléküzemágairól. Beruházások, fejlesztések terén is szép eredményeket mondhatnak magukénak. Nemrég készült el az új iker szolgálati lakás. Az egyikben már laknak, a másikba pedagógust vagy védőnőt várnak. Mindkettőre szükség lenne, különösen pedagógusra, hiszen az iskola szakos ellátása jelenleg 70 százalékos. „Sokan kitanulnak, aztán elmennek. De azért van aki ittragad nálunk.” Az iskolában egyébként évek óta folyik a korszerűsítés. Most érkeztünk a víz bevezetésének kérdéséhez. Az idén és jövőre 3,5—3,5 kilométer hosszúra tervezik a bevezetést. A jelenlegi 50 százalékos helyett 1985-re 90 százalékos lesz az ellátottság. A Kútfúró Vállalat az idén kezdi azt a nagyobb vízhozamú kutat fúrni, melynek elkészülte még az év végére várható. A közművesítés másik nagy kérdése a járda. Nos, járda mindenütt van, ám a 40-es, 50-es években épült utakat immár ideje felújítani. „Mi biztosítjuk a cementet, a sódert, a lakosság összefog és ráönt” — mondják. Jó, hogy van segítség! Az idén olyan 500—600 méteres útfelújítás várható. Hamarosan elkészül az új gyógyszertár is, az okányi- ak örömére, s foglalkoznak egy öregek napközi otthonának létrehozásával is az elkövetkezendő években, ha igény lesz rá ... „Ezt a konyhát ki ne hagyják! Hol jó, hol kevésbé jó az ebéd, de, hogy sokat dolgoznak érte, az is biztos .. Naponta 100-120 embernek főznek A vésztői Körösmenti ÁFÉSZ vendéglőjét a község központjában találjuk. Az éttermi résznél nagy a sürgés-forgás. Éppen ebédidőben érkeztünk. Fiatalasszonyok és idős emberek ételhordóval a kezükben jönnek - mennek. Tari Ferencet, a vendéglő vezetőjét megkérdeztük, hogy hány embernek főznek naponta. Elmondta, hogy hétfőtől szombatig mintegy 100—120 vendégelőfizetéses étkeztetéséről gondoskodnak. A Viharsarok vendéglő árai elfogadhatóak. Egy ebéd 14,30 forintba kerül. Ottjár- tunkkor tojásleves és sült hal főtt burgonyával volt az ebéd. (balra fent) Munka a varrodában (középen balra) A köszörűs, Rácz Albert kerékpárral járja a megyét. Okányra havonta kétszer jut el (balra lent) Szállítják a gabonát (jobbra fent) Fülöp Elek brigádvezető munka közben, a faüzemben (középen jobbra) Mérlegen az Okányban sült meleg kenyér Budai László férfifodrász délelőttjét a helyi szociális otthonban töltötte. Társával hatvan idős embert borotvált meg. Most ebédelni megy, a délutáni műszak előtt. „A nők körében is egyre többen vállalnak munkát. Sokan dolgoznak a tsz varrodájában. Nemrég építettek is ott valamit, nézzék csak meg!” Tészta vagy bébiruha? „Itt az ABC-ben általában minden megkaptunk. Friss kenyeret, itt sütik a faluban, és nem sorolom még mennyi mást. Inkább ruha, cipő, amiért bemegyünk Gyulára. Ki hova. Erről nem sokat írhatnak. Inkább menjenek el a faüzembe! Ott biztosan találnak fotózni valót.” Ablakok, ásé-, kapanyelek Ma már nem kétséges, érdemes volt a tésztaüzemet felszámolnia a tsz-nek. 1980- ban indult a varroda 30 asz- szonnyal, a múlt évben 1 millió forintos bővítéssel elkészült a szabászat is, azóta immár 80-an készítik itt a bébiruhákat. A választás, úgy tűnik, szerencsés volt. A BÉ- KÖT — mint mondják — igazán korrekt, megbízható partner, s megéri a szövetkezetnek is. Ez évi tervük 3 millió forint, amelyet, ha továbbra is így megy a munka, 600—700 ezer forinttal teljesítenek túl az asszonyok. És az itt dolgozók? Nacsa Istvánná, a varrodar vezetője erről így beszél. — Szeretnek itt az asszonyok, általában a kereset is megfelelő, úgy 2500 körül mozog havonta. Van olyan kislányunk, aki nemrég kezdte, s már 3 ezer fölött kapott. A munka sem nehéz, szóval ha van is néha apróbb mérge- lődés, jól megvagyunk itt. A Körösmenti ÁFÉSZ faüzemét 1966-ban alapították. Napjainkban az üzem 45 oká- nyinak ad munkát. A régi malomépületre ránézve nem is gondolná az ember, évente 14,3 millió forint értékű terméket állítanak itt elő. Ökrös Vencel, a faüzem vezetője így kezdi a bemutatkozást: — Üzemünk fő profilja a nyílászáró-szerkezetek és a mezőgazdasági szerszámnyelek előállítása. Nyolcféle ablakot készítünk, igazodva a vevők igényeihez. Most jó a piac, keresik az ablakjainkat. Sajnos, az év első felében az előző év hasonló időszakához képest csökkent a termelés. Néhány dolgozónk elment és az újak még nem tanulták be a munkát. De reménykedünk abban, hogy év végéig nemcsak pótoljuk a lemaradást, hanem az eredeti tervnek megfelelően, jobb évet zárunk, mint tavaly. „Tudja, az elmúlt hetekben mindenki csak az aratásról beszélt. Persze, így van ez faluhelyen mindenütt, ám itt Okányban azt beszélik, van mit dicsekednünk. Meg mondják, szép a kukorica is.” lói termett a gabona A Haladás Termelőszövetkezet — hasonlóan megyénk többi mezőgazdasági üzeméhez — a szokásosnál lényegesen korábban fejezte be az aratást. Július 10-én leálltak az aratógépek, nem volt már mit betakarítani. Az átlagtermés jó volt, sőt úgy is mondhatjuk, hogy lényegesen jobb, mint az előző években. A szövetkezet szántói lapos területeken helyezkednek el. Ezért évente nagy károkat okoz a belvíz. Az idén a száraz időnek köszönhetően a „szokásos” belvízkár elmaradt. A határszemlék tanúsága szerint a kukoricatermésre sem lesz panasz. Ha lesz eső. úgy számolják, hogy hektáronként 1 tonnával is több kukoricát törhetnek le, mint az eddigi legjobb évben. A szövetkezet elnöke. Egri Zoltán az aratásról beszélgetve a következőket emeli ki: — Emberemlékezet óta nem volt rá példa, hogy július 10-ig befejeződjön az aratás. Máskor ilyenkor szoktuk elkezdeni. Az idén mindössze 14 nap kellett a nagy munkához. Örömmel mondhatom, hogy gyorsan, különösebb nehézség nélkül került be a magtárba a gabona. Ez azt bizonyítja, hogy jól felkészültünk, és megfelelő géppark állt rendelkezésünkre. Az sem volt mellékes, hogy a GMV rugalmasan alkalmazkodott a betakarítás gyors üteméhez. A betakarítással egy időben át is vették a gabonát. Az aratás végeztével megkezdték a kapcsolódó munkákat is. A szalma beszállításától a szántásig minden folyamatosan, terv szerint megy. „Én nem láttam, de azt beszélik, hogy valami sírokat ástak ki itt nemrég. Sokan mentek nézni, hogy mi van a földben . ..” Rózhori temetőre bukkanlak Házi Albert, aki évek óta dolgozik Okány történetének felkutatásán, így emlékezik a nagy napra. „Feltöltéshez termeltek ki földet, amikor a munkagép egy sírt bolygatott meg. Lőrinc József — egy fiatal ag- ronómus — hamar beszólt a múzeumba, ki is jöttek egyből. Föltártak öt sírt, magam is ott voltam. Csodálatos élmény volt látni, amint napvilágra kerültek a zsugorított csontvázak, csuprokkal — én már csak így mondom — körülrakva. ígérték, hogy idővel a többit is feltárják. Persze a múlt kutatásának millió más módja van. Nemrég néhányan összeálltunk, s megalapítottuk a helytörténeti szakkört. Célunk az írásos emlékek felkutatása, a helyi, idős emberek megszólaltatása a múltról, valamint a tárgyi hagyományok gyűjtése. Tudja részemről kész a 120 nyomtatott oldalas Okány- történet, a lektorálás utolsó fázisánál tartunk. Ám olyan ez a kutatás, mint mikor az erdőben mindig befelé vezet a fa, nem tudjuk ezt sem befejezni soha.” Az oldalt készítették: Nagy Ágnes, Lovász Sándor és Gál Edit.
