Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-28 / 177. szám
1983. július 28., csütörtök o EHjEHZSí Kooperálni, de kivel? A kooperáció jó dolog. Vagy mégse? A kérdésen bizony eltöprengenek egy kicsit a füzesgyarmatiak, az Univerzál Ipari Szövetkezet vezetői. Mert a válasz az utóbbi két-három év tapasztalatai nyomán nem egyértelmű. Cserbenhagyva — Ez a szövetkezet — kezdi a beszélgetést Czine- ge Kálmán, a műszaki vezető — szinte megalakulásától kooperációs terméket gyárt. Először a. környező szövetkezetekkel alakult ki az ilyen kapcsolat, aztán a hetvenes évektől kibővült a kooperációs partnerek köre az állami vállalatokkal. Termékeink 80 százaléka kooperációs termék, csupán a többi 20 százalék saját. Az első „cserbenhagyás” 1980- ban érte a szövetkezetét: a legnagyobb partner, a VBKM több gyára visszalépett, nem tartott igényt tovább az együttműködésre. — Nem elégedetlenségből, dehogyis — mondja az elnök, Szegedi Sándor —, hanem „munkahiány” miatt. Saját dolgozóit kellett folyamatosan munkával ellátnia, így vették vissza a kooperációban készülő termékek gyártását. A második csapás egészen friss: • — 1981-ben a Hajdúsági Iparművekkel sikerült megállapodást kötni mosógéprészegységek gyártására. Átálltunk, kialakítottuk a szalagot, és jó eredménynyel, a további bővítés reményében dolgoztunk. De ’82 nyarán sorra alakultak a kisvállalkozások, a Hajdúsági Iparművek létrehozta a vállalati gazdasági munka- közösségek láncolatát, megszervezték, elvégezték üzemen belül a munkát. Hogy a szövetkezet nem lelkesedik ezért, érthető, 100 millió forintot érő kapcsolata szűnt meg ezáltal. És 60—80 embernek, a dolgozók csaknem harmadának a megélhetése került veszélybe, munka híján. Elsősorban a nőket sújtotta ez, szakképzetlenek lévén nehezebb munkához juttatni őket. flem válogathatnak Tíz óra, a festőműhelyben éppen pihenőt tartanak az asszonyok. Az elsőnek megszólaló Novák Sándorné, 10 éve dolgozik a szövetkezetben. — Munka? Az is volt vagy tízféle. Ez a mostani, a tőkefestés úgy tűnik tartós lesz. Egy hónapja még ide- oda irányítottak bennünket, hol az egyik, hol a másik műhelyben dolgoztunk. Ennek szerencsére vége. Lakatos Jánosné megerősíti a kolléganője szavait. — Biztos is, hogy sokáig itt maradhatunk, hiszen húsvágó tőkét egyedül itt csinálnak az országban, és ez kell mindig. — És hol vannak, akik eddig dolgoztak itt? — Azokat máshová irányították. __ 77 — Pácolást, azt kell csinálnunk -T- áll elénk, nem titkolva elégedetlenségét Varsányi Istvánná. Reggel szóltak, ezt a munkát tudják adni, akinek nem felel meg, sajnálják, mehet haza! S percek alatt heves vita alakul ki az asszonyok között. — Mi is csináltuk, három évig egyfolytában — érvel Lukács Gáborné —, és kibírtuk. Egyébként is egy óra kedvezmény jár annak, aki „pácol”. Egy biztos, az asszonyok nem válogathatnak a munkában, az is eredmény, hogy egyáltalán van mit csinálni. Néhányan biztosabb megélhetés miatt szakmát tanultak. Ambrus Gyuláné hegesztő lett. — Négyen indultunk nők a hegesztőtanfolyamra, el is végeztük. — Megérte? — Az órabérünket megemelték, munka is jobban van, igaz ez nem éppen női szakma... De tőlem nem idegen, lánykoromban Szeghalmon, a Csepel Autó gyárában esztergán dolgoztam. Csakhogy anyaként már nem vállalható az átjárás, helyben kell munkát találni, azt csinálni, amire itt van szükség. Túl a mélyponton A legfontosabbat sikerült megoldania a szövetkezetnek, munkát adnak dolgozóiknak, még ha az a munka néha nem is a leghálásabb. — Van vagy tíz kooperációs partnerünk — számolja össze Czinege Kálmán —, a megyén belül öt. Legfrisebb a kapcsolat a Kontacta szentesi gyárával. Jelentős tételben szállítunk világítástechnikai berendezéseket, csillárokat az ELCO Villamoskészülékek és Szerelési Anyagok Gyárának. Ez egy eredményes kooperációnk, de a munka sajnos nem folyamatos. A mai világban megrendelőt találni — veszi át a szót az elnök — nagyon nehéz. Amikor a nagy partnerekkel kialakult a kapcsolatunk, a kicsiket leépítettük, őket visszaszerezni már lehetetlen. És a munkát kereső egyre több. A szövetkezet szűkös eszközei nem teszik lehetővé a saját termékek körének bővítését. Szinte szünet nélkül keressük a kooperáció lehetőségeit mindenkivel. Mert, bár munka van, az kevés. A tavalyi nyolc és fél millió forintos nyereségnek az idén a felét, ha elérik. Tehát jövedelmezőbb munka kell. Persze mindenki aat szeretne. Sárvári György, az összeszerelő üzem vezetője is. — A hangulatot két dolog határozza meg: örülünk, hogy van dolgunk folyamatosan, de üröm az örömben, hogy ez a munka bizony rosszul fizet. Néha igen-igen megfeszített munkával érjük el a száz százalékot. Úgy látszik — mondják a szövetkezetben —, jelen gazdasági helyzet minden von- zata, a munkahiány, a hitelszűke, de még az egyébként pozitív jelenségek, az új vállalkozási formák terjedése is sújtja őket. Valóban ennek a kooperációra épülő gazdálkodásnak nem kedveznek most a feltételek. De a „saját” termelésnek sem, az ehhez szükséges forgóeszközökkel, alapanyagokkal, magasan kvalifikált szakemberekkel nem rendelkezik á szövetkezet. Az adottságaikat figyeleníbe véve tehát továbbra is az együttműködés, a kooperáció útjait kell járniuk, bízva abban, hogy mór az idén jövedelmező üzletet — és nem csupán üzletet — köthetnek. Szatmári Ilona Gyógynövények a Herbáriában Megkezdődött a békéscsabai Herbária üzemben az idei gyógynövénytermés feldolgozása. Több mint száz féle filteres és tasakolt teát, valamint teefeeveréket állítanak elő — tájékoztatott Pécsujhelyi István üzemvezető-helyettes. — A különböző fűszerekből — ánizs- ból, korianderből és édesgyökérből a hazai igények kielégítésén túl exportra is jut, az NSZK-ba és Svájcba. Népszerűek a Herbária gyermek-, étvágygerjesztő, hashajtó és elhízás elleni teakeverékei. Ez utóbbi 9 fajta különleges gyógynövény gyógyszerészetileg ellenőrzött keveréke. Érdekessége, hogy kizárólag hazai alapanyagok felhasználásával készül. Az üzem szegedi és orosházi boltján kívül a közeljövőben adják át rendeltetésének békéscsabai üzletüket. A Jókai utca és Tanácsköztársaság út sarkán kapott helyet az új létesítmény, amelyben hazai és kjülföldi fűszereket, tasakolt és filteres teákat kínálnak a megye lakosságának. —i. t. Nemes János főenergetikus és munkatársai készítették el azt az automatikus rendszert, amely a gőzt adagolja Érdekeltség a megtakarításban Kevesebb energiával több termék Az energiamegtakarítás nemcsak népgazdasági, vállalati, de olykor személyes érdek is. Persze az a jó, ha az utóbbi összhangban van az előbbiekkel, úgy mint Szeghalmon, a Csepel Autó gyárában. — A vállalat, a gyár jól felfogott érdeke, hogy ener-v giamegtakárításra törekedjen. Érdeke, hiszen ezzel a termelés költségeit csökkent- heti, a nyereséget növelheti. A vállalat a gyárnak tavaly és 1981-ben 5 százalékos energiamegtakarítást írt elő. Az idén a legnagyobb tartalékok mozgósítását követően az igény már csak 1 százalék. De így sincs könnyű dolgunk — magyarázza Fü- löp Sándor, a Csepel Autó szeghalmi gyárának főmérnöke. .tAhhoz, hogy az energiamegtakarítás terveiből valóság legyen, hozzáértő szakemberekre van szükség. S ha már ez is adott, nem árt mozgósítani alkotókedvüket, Ijogy munkájuk többet jelentsen egyszerű munkahelyi kötelességnél. Ebben sokat segíthet az ösztönző prémiumrendszer, amely a megtakarítást, a vezetők és a dolgozók személyes érdekeltségévé teszi. Az elért eredményekből ítélve ezt Szeghalmon sikerült elérni. Százezreket érd ötlet A szeghalmi gyámban, a dévaványai és a körösladá- nyi gyársgységekben évente 1200 tonna tüzelőolajat használnak fel. A legnagyobb mennyiség a központi gyár üzemcsarnokainak fűtésére fogy el. A korszerű kazánházban beépített automata berendezések biztosítják a legnagyobb hatásfokot. Itt tehát semmiféle megtakarítás nem tudtak elérni. Ezért a gőztovábbító és fűtési rendszert kellett átvizsgálni ahhoz, hogy remény legyen a megtakarításra. . Arra a bizonyos gyenge láncszemre rövidesen rá is találtak, és tulajdonképpen a később születő megoldásnak nem is ez volt a legnehezebb része. A szeghalmi telep legnagyobb, 5 ezer 500 négyzetméteres üzemcsarnokában, amelynek fűtésére a Szeghalmon felhasznált tüzelőolaj fele kellett — korábban a munkások észrevételei alapján a fűtési rendszerben hol fokozták, hol csökkentették a gőznyomást, így azután egyszer meleg, máskor hideg volt. A pazarlásnak végül is azzal az elektromos rendszerrel vetettek véget, amelyet Nemes János főenerge- Jtikus és munkatársai dolgoztak ki. A berendezés segítségével a külső hőmérséklettől függetlenül, automatikussá vált a gőz adagolása. A berendezés az elmúlt télen vizsgázott és kiállta a próbát. Az üzemcsarnokban egyenletes lett a hőmérséklet és 600 ezer forint értékű olajat takarítottak meg. Zárlat a rendszerben Nemes János és beosztottai készítették el azt a másik berendezést is, amely két nagy teljesítményű kompresszor áramfelvételét szabályozza. A nagy nyomású levegővel forgácsoló, hegesztő és más fontos berendezéseket működtetnek. Itt az üzemórák számához viszonyított megtakarítás tavaly 260 ezer forint volt. A gyárban ebben az időszakban lényegében alig nőtt a villamosenergia-felhasz- nálás, pedig a termelés 16 százalékkal nőtt, és emelkedett a ledolgozott órák száma is. Az ilyen és ehhez hasonló ötletek leleményességet feltételeznek. Az automata világításkapcsoló 'Fotó: Fazekas László — Még talán ennél is fontosabb, hogy „nyitott szemmel” járjunk. Hogy menynyire lényeges kérdés ez, erre bizonyíték egy néhány éve történt példa is. Zárlat keletkezett a kábelrendszerben, helyreállítása és a termeléskiesés 200 ezer forintba került. Azt hiszem, nagyobb figyelemmel a bajt akkor is megelőzhették volna. Ügy látom az ösztönzésnek, a megbecsülésnek. fontos szerepe van nemcsak az újítások készítésében, hanem az „éberségben” is — fogalmaz Nemes János, aki három éve szerzett villamosmérnöki diplomát, és azóta dolgozik a szeghalmi gyárban. A két ötletes megoldásnak is része volt abban, hogy tavaly ötszázalékos energiamegtakarítást értek el. A kifizetett prémiumok és újítási díjaknak köszönhetően pedig fennmaradt az alkotókedv, Ennek a terméke a legújabb berendezés 'is. Ezt a közelmúltban szerelték fel. A világításszabályozó a tervezettnek megfelelően csökkenti a villamosenergiafelhasználást. A berendezés a külső fényviszonyoktól függően, kapcsolja ki, illetve be a világítótesteket. fl 7 százalék Az energiamegtakarítás egy másik, kezdetben vitára okot adó formája a buszokra, teher- és személygépkocsikra előírt üzemanyagnormák betartását ösztönözte. A kiindulási alap az volt, hogy ezek működtetésére hét százalékkal kevesebb benzin, gázolaj áll rendelkezésre. A személyes érdekeltség azután itt is segített. Aki a normánál kevesebb benzint, olajat használ fel, az a megtakarított üzemanyagáron felül még 200 forint prémiumot is kap. Aki viszont többet használ fel, az a vállalatnak fizet. A targoncák üzemanyagszükségletét is sikerült csökkenteni. Ma már ezek az anyagmozgató berendezések — nem utolsósorban a jobb szervezés miatt — hét százalékkal kevesebb energiával szolgálják ki a termelést. A gyár sikeres energiagazdálkodását bizonyítják a. következő számok: 1000 forint értékű termék előállításához a növekvő energiaárak ellenére, 1980-ban 63, 1981-ben 51, tavaly 41 forint energiát használtak fel. Nem véletlen, hogy a gyár energiagazdálkodását e számok alapján is a vállalat vezetői kiemelkedőnek tartják. Kepenyes János
