Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

a 1983. július 24., vasárnap •KHÜUKKM SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT 1982—83 NB I: 16. Békéscsabai Előre Spartacus 36 5 7 18 41—75 17 Mérlegen a lila-fehérek labdarúgóinak szereplése Mi történt az Előre Spar- tacussal? Hogyan juthatott idáig a viharsarki együttes? A kérdést még manapság is gyakran felteszik a labda­rúgás . honi történéseinek fi­gyelemmel kísérői, s nem­csak Békésben, hanem min­denfelé az országban. Egy­szerűen képtelenek tudomá­sul venni, hogy a nem is olyan régen még stílusos, a magyar mezőnyben bárkit legyőzni képes lila-fehérek az 1982 83-as bajnokságban már hetekkel a redőnyhúzás előtt kiestek, méltatlan sta­tisztaszerepre kényszerül­tek. Véget ért tehát a megye- székhely labdarúgásának tör­ténetében egy szakasz, amely kilenc esztendeje kez­dődött. és — mint nem egy hasonló vidéki csapat eseté­ben — nem érte meg a „kisjubileumot" . . . Olyan együttes köszönt el a leg­jobbaktól. amely válogatot­takat adott, egész Békés me­gye támogatását élvezte, s amelynek váratlan távozása előtt most tízezrek állnak értetlenül. Annak ellenére, hogy a csapat az őszi idényzárás­hoz közeledve még csak figyelmeztető veszélybe ke­rült: a Népstadionban a Fe­rencvárostól elszenvedett 8—3-as. majd a nyíregyházi 1—3 után sokan megjósol­ták: nem lesznek képesek többé talpra állni . . . Nekik lett igazuk, bár a mélyre­pülés sokkal, de sokkal ha­marabb elkezdődött. Egy jobbára felszín alatt zajló folyamat zárópasszusa csak a mostanra látványossá vált zuhanás! Hogy mennyire nem új­keletű problémákkal kell most szembenézni — leg­alább most! —. annak bi­zonyságául elég néhány ko­rábbi újságcikk címét fel­idézni. íme néhány, akár földrengésjelző gyanánt is felfogható írás összefoglaló­ja: „ősszel bravúr, tavasz- szal csőd Békéscsabán" (1975 június). „Egy csapat ítéletre vár” (1976 május). „A Bé­késcsaba tavasszal csak ön­maga árnyéka volt" (1977 június), „A színes álmoktól a sötét valóságig” (1981 no­vember). „Már nem előny a hazai pálya?” (1981 decem­ber), „Békéscsabán egy ta­vaszon, s egy nyáron át tar­tott a varázs” (1983 január), „Tűzoltás Békéscsabán” (1983 április). A kiesés okainak boncol­gatása mindenképpen a ve­zetés munkájának serpenyő­be rakásával kell. hogy kez­dődjön. 1981 őszén a csapat NB I-es korszakának előző nyáron legjobb eredményét produkáló 9. helyen végzett csapat edzőjét. Marosvölgyi Károlyt hazai berkekben is szokatlan módon távolították el posztjáról — helyet csi­nálva a Hollandiában már ősz eleje óta becsomagolt bőrönddel várakozó Zalai Lászlónak! Á csere fényesen sikerült, a játékosok ára­doztak a mester szaktudásá­ról. aki végre valami újat hozott... A következő ta­vasz jól sikerült, így nem csoda, eközben elfelejtkeztek egyesek arról: a kiesők elle­ni hazai győzelmek 2 pon­ton túli értéke csekély, leg­feljebb arra volt jó, hogy olyan hurráhangulatot szül­jön Csabán, amilyen még azokon a jóval régebbi nya­rakon sem tombolt, amikor az eredmények kedvező ala­kulása (?!), és a lét szám­emelés biztositotta csak a további élvonalbeli játék le­hetőségét Kerekeséknek! Az sem tűnt fel a klubve­zetésnek — de legalábbis ,,jóváhagyólag tudomásul vették” —, hogy röpke hó­napok alatt csapatra váló játékostól szabadult meg az egyszemélyes szakosztályve­zetés, holott napnál is vilá­gosabb: Zsíros, Maján. Vá­gó, Fodor, Ravasz, Vágási képviselt olyan erőt, mint a helyettük érkezettek, sőt...-Az ősznek szűk kerettel, fél tucat újonccal nekivágó Za­lai hamar ellentétbe került á VB-röl összetörtén hazaér­kező Kerekessel, s csak olaj volt a tűzre, hogy nem ja­vasolta újólag a válogatott­lldatOk, számok, nevek # A Békéscsabai Előre Spartacus 1974 óta szerepel az NB I-ben. Eddigi helye­zései: 1974—75 — 14. (28 mér­kőzésen 21 pont), 1975—76 — 15. (30—24), 1976—77 — 13. (34—28), 1977—78 — 10. (34— 31), 1978—79 — 12. (34—31), 1979—80 — 14. (34—32), 1980— 81 — 9. (34—36), 1981—82 — 10. 34—35), 1982—83 — 16. (30-17). # Amire a kiesés ellenére is elégedetten gondolhatunk vissza: ősszel otthon 3—2-re legyőzték a bajnok Rába ETO-t, és az MNK-ban be­jutottak a legjobb négy kö­zé. ' # A Népsport játékosrang­sorában a legelőkelőbb he­lyen Pásztor (6.) szerepelt, hozzá legközelebb Kőhalmi (62—67.) és Tisza (70—71.) áll. A 189 labdarúgót számba ve­vő lista leghátulján Fabulya (174.), Melis (175.) és % Sze­keres (180—181.) neve olvas­ható. 0 A házi góllövőlista: Ku- rucz, Melis 7—7, Sulija 5, Ka- nyári, Takács 4—4, Kőhalmi 3, Adorján, Tisza, Pásztor, Kerekes, Rácz 2—2, Király- vári 1. # Az, elmúlt szezonban öt olyan játékos szerepelt, aki az egyesület saját neveltjé­nek számít: Kerekes, Ku­rucz, Fabulya, Cseh és Me­lis. # A különböző tabellákon a Békéscsaba minden létező összehasonlításban sereghaj­tó, kivéve a vidékiek egy­más elleni hazai mérkőzése­it figyelembe véve, itt 7. a 10 csapat között. 0 összesen 23 játékos ju­tott szóhoz az 1982—83-as idényben. A 30 mérkőzésből Kurucz és Kerekes mindösz- sze kétszer hiányzott, Rácz 3, Királyvári 5 alkalommal, öten játszottak tíznél keve­sebbszer. # Az NB I-ben eddig leg­többször szerepeltek: Kere­kes 263, Pásztor 239, Király­vári 226 — ők hárman tag­jai a kétszázasok klubjának. Az 1982—83-as évadban sze­repeltek közül Kőhalmi 159, Zsömbörgi 136, Tisza 100, Rabcsák 89, Rácz 86, Kurucz 86, Steigerwald 83, Melis 77, Kanyári 65 alkalommal ját­szott eddig az NB I-ben. # A 9 esztendős élvonalbeli szereplés során 9 edző diri­gálta a csapatot, ezen belül 4(!) alkalommal történt idény közben is „váltás”. ba. Innen kezdve lehetetlen helyzet alakult ki, a játéko­sok — posztjukon rivális híján — kényelmi helyzetük­kel napról napra visszaéltek, az edzések fegyelme fokoza­tosan csökkent, miközben Zalait — az ő magyarorszá­gi szerződtetéséért az illeté­kesek segítségével mindent megmozgatok — szép lassan magára hagyták. Kész csoda, hogy eközben 13 pont (4 győzelem, öt döntetlen) ösz- szegyűjtésére tellett. Túlon­túl csalóka, sokakat meg­nyugtató siker volt a Rába legyőzése — mert a már- már. kétkedőket is meggyőz­te: lám, tud ez a csapat fut­ballozni. nincs itt semmi baj . . . Amikor azonban a téli pihenőre az ellenlábas nyíregyháziaktól elszenve­dett vereség után a táblá­zaton még lejjebb csúszott a gárda — nyilvánvaló lett: csak a csoda mentheti meg a kieséstől a Békéscsabát. Békéscsabán mindig jel­lemző volt, hogy amikor az edző emelte a mércét, több munkát követelt, rendre el­lenállásba ütközött, egyebek közt azért is, mert a „másik oldalon" a keretnek csak néhány tagja értett egyet vele. Ugyancsak elgondolkodta­tó néhány egyéb tényező is. így például, hogy Rabcsák. aki az ősz labdarúgója cí­met érdemelte ki. hogyan lehetett az idény végére Y'sak a 12. (!) a listán. Vagy a sorsdöntő. MTK-VM elle­ni találkozón miért nem áll­hatott rendelkezésre Fabulya és Szekeres. Ennyire háttér­be kellett szorulnia a klub­érdekeknek az U válogatott külföldi barátságos mérkő­zése miatt. Az edző és a játékosok között, valamint a vezető edző és a vezetés között egy­re élesedett az ellentét, ám , a bajok gyökeres megoldása , tovább késett. Ez vélemé­nyünk szerint kétféleképpen lett volna megoldható: Za­lai Lászlóval már télen szerződést kellett volna bon­tani. de ettől, éppen ideke- . rülésének körülményeit is­merve. igencsak ódzkodott a klubvezetés. A másik: ha már maradása mellett vok­soltak.: minden kérdésben támogatni kellett volna dön­téseit. s nem hagyni a játé­kosuralom további erősödé­sét. Egyik sem történt meg, s az sem hozott alapvetően változást, hogy január 1-től Miklya János személyében az egyesület szakmai elnök- helyettesét állították a szak­osztály élére. Vantara János, az egye­sület társadalmi elnöke: — Azzal kezdődtek a bajok, hogy az idegenből ér­kezett edzőt a szakma nem fogadta be. Ne várja, hogy látványos példákat hozzak ennek igazolására, de szá­mos apró jel mutatott erre. Kétségtelen, hogy későn fi­gyeltünk fel a Pillér—Zalai kettős hibáira, túl sokáig hagytuk őket túlságosan is önállóan dolgozni, saját út­jukat járni, már tavaly szeptember óta, ráadásul egymással szemben is meg­romlott a viszonyuk, annak ellenére, hogy a nyilvános­ság előtt cáfolták ezt. Ké­sőn zártuk rövidebbre a probléma fonalát. Csak az őszi, PMSC elleni találko­zó előtt, akkorra bizonyo­sodtunk meg arról, hogy a szakosztályvezetés, mint kol­lektív testület, egyáltalán nem funkcionál. Fegyelmez­ni sem tudtunk, mert abból levonni, amit a játékosok meg sem kerestek, nem is lehet. Zalai is ideges lett az eredménytelenség következ­tében, nem válogatott a módszerekben — válaszul a játékosok teljesen 4 szembe­fordultak vele. A tanulsá­gokat levonva, most azon dolgozunk, hogy, akár áldo­zatok árán is, de megtisztít­suk a szakosztályt a nem odavalóktól. Azt is szeret­ném azonban hozzátenni, hogy a kiesés okait elemez­ve, nem sajátos békéscsabai problémákkal kellett, és kell szembenéznünk. Amíg kö­zösen, a sportág egészében tekintve nem lesznek alap­vető változások, igazi előre­lépés sehol, nálunk sem képzelhető el. Pedig még a 26. forduló­ban. az MTK-VM elleni ta­lálkozó előtt reménykedtek a szurkolók. A tisztes helyt­állásban feltétlenül. A baj­noki záráskor, a Nyíregyhá­za vendégeskedésékor azonban már abban sem. A szakosztályvezetés képmag­nóra rögzítette ezt a 90 per­cet. Azóta már jó néhány­szor visszaidézték a kiha­gyott helyzeteket... S az őszi csapat keretének kiala­kításakor — mint elmondták — figyelembe veszik a lá­tottakat is . . . Amit ezen a találkozón minden különö­sebb hozzáértés nélkül is meg lehetett állapítani: az egység teljes hiánya, a csa­paton belüli széthúzás kö­vetkeztében háromféle aka­rat látszott érvényesülni a pályán ... Pásztor József, a csapat egyik meghatározó játékosa, hogyan látta a történteket? — Jogos a szurkolók fel­háborodása, helyükben én is kifütyültem volna a csa­patot. Mindenki, én is hi­bás vagyok, hogy ide jutot­tunk, de szerintem ezek a dolgok már ősszel kialakul­tak. Egy-két szerencsés győ­zelem. és a 13 pont azonban mindenkit megnyugtatott. Zalai valóban sok új dolgot hozott, de ő másképpen kép­zelte a munkát, mint ami a mi viszonyaink között le­hetséges, Persze, a csapat is nagyban hibás! De az az igazság, a játékosok mindig annyit engednek meg ma­guknak, amennyit eltűrnek nekik.-Nem volt olyan veze­tő. aki időben az asztalra csapott volna, álljt int. s azt mondja: ez így nem mehet tovább! Ez esetben szerin­tem megváltozott volna a légkör a csapaton belül.. Hogy ez tekintély, vagy el­határozás dolga? Mindket­tőé. A labdarúgók nehezen kezelhető emberek, és ha észrevesznek egy pici enge­dékenységet. akkor visszaél­nek vele .. . Kerekes Attila, a másik válogatott labdarúgó: — A bajban egymásban kerestük a hibát, a többiek meg bennem. Amit elrontot­tunk. nekünk kell helyre­hozni. Még érvényes a szer­ződésem, nem is akarok el­viharsarki együttes. Mivel az összetevők súlya sem egyforma, nézzük a főbb okokat: 1. A volt vezető edző, Za­lai László leszerződtetése olyan időszakban történt, amikor azt semmi sem indo­kolta. Később, a működése során kialakult válságban, még elmélyülésekor sem tet­tek hathatós intézkedéseket, a vezetés visszariadt a nép­szerűtlen döntésektől. 2. A csapat játékosállomá­nya tudásának csak töredé­két nyújtotta az elmúlt évadban. Túl a napi köteles­ség elmulasztásán, olyan je­lenségek felszínre bukkaná- sa, mi több tartós jelenléte, amely joggal háborít fel minden tisztességes embert, még akkor is, ha erre a jo­gi gyakorlatban is elfogadha­tó bizonyítékai nincsenek. Hogy mennyire igazuk van azoknak, akik képessége alapján többre taksálták a csapatot a 16. helyezésnél, arra az is utal: a csabaiak kis híján döntősök lettek az MNK-ban! kori edző — április 1-től a Szarvasról érkezett Pataki Tamás — kénytelen volt fel­adni a „jobb formában levő, tisztességesebben készülő já­tékos szerepeljen’’-elvet. Lassan elmúlik a döbbe­net, mindenki tudomásul ve­szi, ami más. nagyobb múl­tú egyesületeknél is előfor­dult: marad az alsóbb osz­tály. Egyelőre — teszik hoz­zá, mert a jövő elképzelé­seiből eladdig — annyi fo­galmazódott meg egyértel­műen: egy év múltán újra vissza kell kerülni az élvo­nalba, de csak olyan erők­kel, amelyek hajlandóak a lemondásra, az elégtelen bi­zonyítvány feltétel nélküli kijavítására. Ennek érdeké­ben néhány játékostól való­színű megválnak. Még tanul­mányozzák azt a részletes, s a jelek szerint felettébb iz­galmas szakosztályvezetői, jelentést, amelyet nem tar­tottak ildomosnak a nyil­vánosságra hozatalra. Az utánpótlás válogatott Ku­rucz Győrbe távozott, az egyesület kölcsönszerződés alapján engedte el a Rába ...és az utánpótlás? Semmiképpen sem olyan lehangoló az utánpótlás­térkép, mint a „nagyok" mérlege. Az ifi I. (e.: Sülé Ist­ván) és az ifi II. (e.: Szita László) megközelítőleg ötven labdarúgója között számos tehetség bontogatja szárnyait, a serdülő I. (e.: Szombati György) csoportgyőztes lett a területi bajnokságban, majd az országos döntőben a 4, helyen végzett. Ezenkívül két másik serdülő és négy előkészítő csoportban alakítják a jövőt (edzők: Brusz- nyiczki Mihály, Forczek Győző. Nyári Tamás, Szokolai László, Marosvölgyi Károly). Az előkészítőknél a legjob­bakat egyesítő csoport (e.: Csulik János) is működik, és heti két edzés erejéig 35, korukat tekintve 6—8 éves gyerekkel, is foglalkoznak (e.: Dobó János). Az NB I-től a legkisebbekig kapusedző is rendelkezésre áll, Andó Tamás személyében. A felsorolt csapatok azonban még mindig nem jelentő­ségüknek megfelelő körülmények között dolgoznak, a két füves mellett három salakos pályán gyakorolnak, ez utóbbiak közül az egyik hamarosan villanyvilágítást kap. Az utánpótláskeretből ősztől Baji kapus, Kéki, Bódi, Gál, Nagy és Hrubak lép feljebb, esetleg kerettag is lesz az NB Il-es csapatnál. A 4,2 millió forintos költségvetéssel dolgozó labdarúgó­szakosztály rendelkezésére áll az egyesület 3 nagy és I mikrobusza, valamint személygépkocsija is. 3. Az ősz játékosa, Rab­csák kapus tavasszal árnyé­ka volt önmagának, miként más kulcsemberek, így Ke­rekes, Kurucz (középcsatár létére 3 gólt szerzett egész tavaszi idényben). A játék­mester, Pásztor csaknem fél idényen keresztül sérüléssel bajlódott. 4. Az elmúlt esztendőben gyatra eredménnyel zárul­tak az átigazolások, az iga­zán erősítésnek számító Su­lija játékengedélyének meg­szerzése pedig sokáig elhú­zódott. 6. A szűk játékosállomány következtében olyan helyzet alakult ki, hogy a minden­ETO-hoz, cserébe két lab­darúgóért. A másik távozó Tisza, neki lejárt a szerző­dése. A csapat június 27-én ha­zai környezetben elkezdte á felkészülést. Az első számú bázisszerv, a városi tanács, és annak végrehajtó bizott­sága kissé általánosan meg­fogalmazott határozati ja­vaslatában ez áll: „szüksé­ges az egyesület egészét érintően a vezetés demokra­tizmusának erősítése, az utánpótlás helyzetének ja­vítása, és további erősítése, amely szolgálja az egyete­mes sport ügyét”. Fábián István ■H Már a tavaszi negyedik forduló rosszat sejtetett, a tatabányaiaktól 3—0-ás vereséget vedett a békéscsabai gárda, vagyis: négy forduló, nulla pont BÉKÉS MEGYEI ízHaui.fira Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Ráromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents