Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
1983, július 23., szombat fl szabadító Kétszáz éve született Simon Bolivár dél-amerikai forradalmár Bírálói a szalonokban otthonos, kifinomult, elpuhult arisztokratát látták benne, aki mestere a csevegésnek, asszonyok elbűvölésének, akinek szenvedélye a lovaglás, a keringőtáncolás. Szemére vetették indulatos temperamentumát, kegyetlen döntéseit. Csakhogy ez a caracasi kreol (a spanyoloknak már az Üjvilág gyarmatain született leszármazottja, vagyis éppen fehér) fiatalember ősi baszk család sarja volt, s huszonkét éves korában szeretett tanára előtt esküt tett, hogy életét spanyol-Amerika felszabadításának fogja szentelni. Kétszáz esztendeje, 1783. július 24-én született ez az ellentmondásos személyiség, Simon Bolivár, akit szerte Latin-Amerikában csak úgy emlegetnek: a szabadító. Bolivár egész életében hű maradt fiatalkori fogadalmához. Legeredményesebb hadvezére lett a spanyol gyarmatok függetlenségi háborújának, első széles látókörű államférfija a felszabadított kolóniáknak. Simon Bolivár arcképe Alig tizennégy évesen kezdte tanulni a fegyverforgatást. Két évvel később, első spanyolországi utazásán fedezte fel az európai kultúra és a felvilágosodás értékeit. Madridban megnősült, de a családi boldogság nem tartott sokáig, tizenkilenc esztendősen megözvegyült. Felejteni indült újabb európai utazásra. 1807-ben, amikor híreket kapott a gyár-' matok mozgolódásáról, visz- szatért Venezuelába és csatlakozott a szabadságharcosokhoz. A kísérlet gyorsan kifulladt. Bolivárnak is menekülnie kellett. Hamarosan újra visszatért. Első nagy győzelmeit parancsnoka utasításait megszegve aratta. Mindössze száz emberrel kezdett vakmerő csatákba, ám amerre elhaladt, a fiatalok tömegesen csatlakoztak csapataihoz. A „csodálatos hadjárat” Venezuela egész területét megtisztította a királyi hadaktól. Bolivár győztesen vonulhatott be szülővárosába, Caracasba. Itt kapta meg hivatalosan is a Szabadító címet. A kezdeti dicsőséget rossz évek követték. Jamaicai száműzetésében Bolivárt Latin-Amerika jövője foglalkoztatta, a Jamaicai Levél egyik leghíresebb politikai állásfoglalása. Kingstonban csak nagy szerencsével menekült meg egy bérgyilkos tőrétől. Már 1817-ben újra harcolt, kortársai értetlenségétől kísérve felszabadította a rabszolgákat, s ezzel hatalmas tömegeket állított maga mögé. Csapatai hamarosan bevették Bogotát, majd Qui- tót és Limát is. 1819-ben hatalmas államszövetséget alakított, a Kolumbiai Köztársaságot, a mai Venezuela, Kolumbia, Ecuador és Panama területén. Nagy álmának megvalósítására 1826-ban Panamában összehívta a felszabadított kontinens kongresszusát. Egységes állam, de legalábbis egy latin-amerikai szövetség terve lebegett a szeme előtt, egy világpolitikai súlyú erős szövetségé. A szabadító hirtelen halt meg, csalódottan, visszavon nultan, 47 éves korában. Álma soha nem valósult meg. Szertefoszlott a hatalomvágyó kreol arisztokrácia marakodásain, a kiskirályok széthúzásán, az értetlenségen. Egyesek diktatórikus törekvésekkel vádolták, mások fantasztának tartották, ám sokak szerint ma is a megosztottságban rejlik Latin- Amerika tragédiája. Az Egyesült Államok saját hódító terveinek igazolására próbálta eszméit kihasználni. Utópista volt, vagy korát messze megelőző gondolkodó? A történettudósok szerint terveinek jócskán volt realitása. Latin-Amerika testvérnépeiben mélyen meggyökeresedtek a szabadító eszméi, azóta is keresik a kontinentális összefogás útját. • Elekes Éva Dél-Amerika Simon Bolivár idejében Nepál: Ország a világ tetején Az elmúlt napokban új kormány lépett hivatalba Nepálban. Buddha szülőhelyéről és a világ legmagasabb hegycsúcsáról, a 8848 méteres Csomolungmáról (Mount Everest) nevezetes Nepálról ma is keveset tud a világ. A XVIII/' században létrejött hindu királyság sokáig őrizte elszigeteltségét, legtöbbször csak az indiai és a brit hadseregben szolgáló nepáli gurkha katonákról, a Himalájába induló expedíciókról és serpa teherhordóikról, valamint a kelet misztikumát kereső hippikről érkeznek hírek. # A Magyarországnál majdnem kétszer nagyobb területű Nepál fekvésénél fogva egyfajta ütközőállam szerepét töltötte be a térség két óriása, India és Kína között. Mindenkori vezetése igyekezett kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápolni mindkét országgal, jóllehet történelmében és külgazdasági kapcsolataiban is inkább Indiához kötődött. Nepál alkotmányos monarchia. 1960-ban betiltották a politikai pártokat, azóta „pancsajat-de- mokráciában” él. (Pancsajat: helyi választott önigazgatási szerv. A helyi pancsajatok felett a kerületi, majd a zónák pancsajatjai állnak, utóbbiak közül választás útján kerülhetnek ki az egykamarás parlament tagjai.) Az alkotmány különleges előjogokat biztosít Birendra királynak — megvétózhatja a törvényeket, kinevezi a minisztereket. A jelentősebb ásványkinccsel és iparral nem rendelkező, 15,3 millió lakosú Nepál a világ legszegényebb országai közé tartozik, s helyzetét súlyosbítja az évi 2,5 százalékos népességnövekedés. A keresőképes lakosság 90 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, a földművesek több mint 60 százaléka még ma is fél hektárnál kisebb terület megműveléséből él, a többiek a nagybirtokrendszer szorításában nyomorognak. Jelentős víziener- gia-készletének hasznosításában csakúgy, mint a gazdaság minden más területén az ország külföldi kölcsönökre, segélyekre szorul. Az új kormányfő, Lokandra Bahadur Csand pedig első nyilatkozatában meghirdette a korrupció elleni harcot. Ami a gazdasági talpraállítást illeti, a miniszterelnök óvatos volt: arról beszélt, hogy a kormánynak igencsak korlátozott eszközök állnak rendelkezésre. S tény, hogy az ország valutatartalékai jelenleg mindössze hét hónapra fedezik a nélkülözhetetlen importot, az egy főre jutó bruttó nemzeti termék értéke alig haladja meg a 120 dollárt. Az új kormánynak belpolitikai gondokkal is szembe kell néznie: egyre szélesedik azoknak a tábora, ákik a „pancsajat-demok- rácia” helyett a pártok engedélyezését, nyugati típusú parlamenti demokrácia megteremtését követelik. Keller Tivadar Több évszázados török uralom alól szabadították fel a cári csapatok Bulgáriát. A bronz szobor II. Sándor cárt ábrázolja, s a domborműveken pedig az 1877—78. évi orosz—török háború egy-egy jelenete látható Török és bolgár tájakon Mintegy 40, az oktató-nevelő munkában, valamint a közművelődésben kiemelkedő eredményt elért intézményvezető, pedagógus, tanácsi dolgozó és hasonló hi- vatású szakember volt azon a nyár eleji jutalomúton, amelynek költségeit a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya fedezte. A Törökországba és Bulgáriába szervezett egyhetes kirándulás számos kellemes élménnyel, s a mindennapi tevékenységben hasznos tudnivalóval gyarapította a résztvevők ismeretét. * * * A sok-sok látnivaló közül talán az egyik legmaradandóbb emléket az isztambuli bazár nyújtotta, amely az ezeregyéjszaka mesevilágához hasonló színes forgatagával, az üzletek arany, ezüst tárgyaival, drágakövekkel kirakott ékszereivel, szebbnél-szebb árucikkeivel kápráztatta el az arra járókat. Az idegen- vezető már jó előre felhívta a csoport figyelmét arra, hogy itt mindenkor és mindenre alkudni kell, ha nem akarjuk megsérteni a török kereskedőket. Feltűnt az is, hogy legtöbbjük a világnyelveken kívül jól beszél magyarul. Sőt, itt-ott még forintot is hajlandók elfogadni portékájukért. Egyesek már az utcán odaadták nekünk magyar nyelvű névjegykártyájukat, azzal a megjegyzéssel, hogy alkalomadtán keressük fel boltjukat. Felsorolni is sok lenne az 5 millió lakosú, állandóan nyüzsgő Isztambul nevezetességeit, amelyek minden esetben felkeltik az idegenek érdeklődését. Városnéző sétánkon egyebek között megtekintettük az U alakú Lóverseny teret, a Hippodro- mot, az i. e. 5. századból származó görög Kígyós-oszlopot, és lila gránitból faragott egyiptomi Theodosius- obeliszket; továbbá a világhírű Szultán Achmed-dzsá- mit, az Aja Szófia-templomot, a mesés szultáni palotát, benne a kincstárral, a háremmel, és így tovább. Felejthetetlen volt számunkra a Boszporuszon tett hajókirándulás. A hatalmas füg- gőhídon átmenve megnéztük az ázsiai oldalt is. Az utca emberét igen megnyerő mol dorúnak, segítőkésznek ismertük meg. Egyébként a törököknek modern a ruházatuk, s mindössze az ütött szöget a fejünkbe: vajon miért hordanak a nők fejkendőt, és hosszú ballonkabátot a legnagyobb melegben ? * * * Isztambultól a bulgáriai Pamporovóig az utat autóbusszal tettük meg. Egy rövid pihenőre megálltunk Edirnében, amelynek korábban Drinápoly volt a neve. Közben ránk esteledett, s így nem sokat láthattunk a tájból. Zuhogó esőben érkeztünk meg a hegyek köA XVII. század elején épült Szultán Achmed-dzsámi, a „Kék mecset” Isztambulban zött levő üdülőhelyre. Délután kitisztult az ég, és szemünk elé tárultak a fenyvesekkel borított hegyoldalak, a sziklás szakadékok és a kanyargó műutak. Az 1650 méter magasságban levő szállodánkból gyalog indultunk el a libegőhöz, amely felvitt bennünket a tévétoronyhoz. Hazai szűkös viszonyainkra gondolva, sajnálattal tekintettünk le az enyészetre bízott, kivágott, vagy kidőlt hatalmas fenyőtörzsekre; no meg arról ábrándoztunk, milyen jó lenne az a temérdek kő nálunk az Alföldön az építkezésekre. A gyönyörű táj, a tiszta levegő és a csend valósággal megnyugtatta az isztambuli zúgó-rohanó forgatag által felborzolt idegeket. Pár nap után ismét buszra szálltunk, hogy Szófiába utazzunk. Közben a híres bacs- kovói kolostorba is ellátogattunk. * * * A bolgár fővárosban kellemes nyári idő fogadott. A modern, sok emeletes Moszkva Szállóban helyeztek el bennünket. Szófiának is rengeteg, különböző történelmi korból származó épülete van. A leghíresebbek közé tartozik a Pome- rancev, pétprvári építész által tervezett Alexandar Nevszki-székesegyház, amelyet sajnos, csak kívülről tekinthettünk meg. A Nemzetgyűlés terén, csiszolt gránit talapzaton áll a Felszabadítók emlékműve, II. Sándor cár bronzból készült lovasszobra, az olasz Arnoldo Zocchi alkotása. Egyre többen gyülekeztek a Georgi Dimitrov mauzóleum előtt, virággal a kezükben, hogy leróják tiszte- lietüket a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom nagy harcosa előtt. A Lenin tér, a Largoto, és a nagy területen fekvő. Szabadság park is számos látnivalóval vonzza a turistákat. A legtöbb épület arról tanúskodik, hogy az állam nem kevés gondot fordít a műemlékek rendbehozására, a nemzeti kincseknek tekintett értékek megóvására ... Kép. szöveg: Bukovinszky István A bulgáriai bacskovói kolostor udvara
