Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
1983. július 23., szombat NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET Főiskolások pályaképének néhány jellemző vonása A főiskolák végző évfolyama mostanában kapta meg diplomáját. Az ifjú szakember és a társadalom kölcsönös reményeket táplál. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a munkába álló üzemmérnökök milyen szemlélettel lépnek ki az életbe. A pályához való ragaszkodás alapvetően meghatározza szakmai és társadalmi beilleszkedésüket. A DATE Mezőgazdasági Főiskolai Karán — Szarvason — e tanév elején zártunk le és értékeltünk egy nagyobb igényű nevelésszociológiai felmérést. Alapvető törekvésünk volt a világnézeti nevelés és a személyiségfejlesztés eredményességének vizsgálata, hiányosságainak feltárása, hogy támpontul szolgáló pedagógiai prognózis kimunkálásával segítsük a kar oktatóinak nevelő-oktató tevékenységét. Ismeretes, hogy nevelési célrendszerünknek és a kifejlesztendő szocialista személyiségstruktúrának szorosan egymáshoz kell kapcsolódnia. A pedagógiai célok a mezőgazdasági szakember- képzés folyamatában is a személyiség különböző sajátosságainak, komponenseinek fejlesztését határozzák meg. Hogy a jövő értelmiségi szakembereinek képzése során a személyiség mely sajátosságainak fejlesztése szükséges, azt a majdani munkahelyi igények, s az ezzel konvergáló társadalmi beilleszkedés lehetőségei körvonalazzák. Ezért hangoztatjuk, hogy ,.a személyiségformáláson lényegében a társadalmi aktivitás személyiségben lehetőségeinek megteremtését értjük". A személyiség fejlődé- sét-fejlettségét ennek az aktivitásnak a színvonalán mérhetjük le. Ilyen értelemben kapcsolódik szorosan képzési munkánk világnézeti nevelési tevékenységéhez az a körültekintő nevelésszociológiai felmérés, amelynek elemzése közben hasznos megállapításokhoz jutottunk végző főiskolás ifjúságunk (pozitív és negatív) személyiségjegyeinek milyenségét illetően. Itt és most, természetesen, csak a hallgatóink pályaképére utaló néhány kérdés és válasz elemzése alapján kialakítható jellemző vonásokat emeljük ki. * * * Hallgatóink világnézeti-politikai-erkölcsi szemléletének jellemző komponensei a leendő pályájukkal, munkahelyi igényeikkel, vagyis jövőjükkel kapcsolatos kívánalmak. Először úgy közelítettünk véleményükhöz, hogy tizenegy olyan tényezőt jelöltünk meg, amelyekkel feltétlenül találkoznak majd az életben. A kérdést pedig így fogalmaztuk meg: az alábbiak közül válassza ki azt a hármat, amelyet leginkább problematikusnak lát jövőjével kapcsolatban, s azt a másik hármat, amelyet köny- nyebbnek vél. A logikailag összetartozó két hármas csoportot rangsorolva kellett összeállítaniuk a pálya szerepkörének megfelelően. Optimizmusukra jellemző, hogy az életben könnyebbnek tartják a munkalehetőséget (66 fő, 71%), a pár- választást és a gyermeknevelést (48 fő, 52%). A munkahelyi beilleszkedés nem jelent gondot 36 hallgatónak (39° n); egy kisebb csoportnak a továbbképzés sem (12 fő. 13%). Ellenben a legtöbbjük problematikusnak látja a szakmai asszimilálódást (56 fő, 59%), a lakásszerzést (34 fő. 36%), a munkahelyi beilleszkedést (31 fő, 33%), a társadalmi, közéleti felzárkózást (15 fő, 16%). Élettapasztalatuk, tanulmányaik — és a már végzett üzemmérnökök elbeszélései — alapján alakult ki ez a jövőkép hallgatóinkban. Ügy is értelmezhetjük, hogy inkább igényszint önmagukkal szemben; s talán a felismerések realiFülöp Erzsébet: Tanyán tása ösztönző hatással yan felkészülésükre is. A következő kérdéssel még tovább mentünk a pályakép felvázolása tekintetében: leendő munkájukkal kapcsolatosan mennyire tartják fontosnak az alábbiakat? Attitűdvizsgálat módszerével nyolc munkahelyi, munkaköri élethelyzetet írtunk le, s ezekre öt fokozat szerint minősített vélemény, magatartás kifejezését kértük. Az első három helyen szereplő adatok reprezentálják a válaszok pozitív értékeit. „Nagyon fontosnak” tartja, hogy láthassa munkája eredményét 65 hallgató (69%), hogy megvalósíthassa elképzeléseit (44 fő, 47%), s hogy szabadon dönthessen a rábízott munkaterületen • 42 leendő üzemmérnök (45%). Ezek a kritériumok a pályakép pozitív körvonalai. A szocialista alapelvre: a munkára és a munka alapján történő megbecsülés erkölcsi igényére, normarendszerére épülnek. Ha összesítve kiemeljük a négy legtöbb állásfoglalást nyert pályaképprognózist, a következő kritériumok állnak az élen: megvalósíthatom elképzeléseimet (82 fő, 87%), szabadon dönthetek munkámban (79 fő. 84" (,). láthatom munkám eredményét (65 fő, 69%), anyagilag jól érvényesülök (63 fő, 67%). A sorrend alapján szembetűnő a kiemelt pozíciók motivációjának egyöntetűsége. Vagyis a jó munka, a minőségi munka, a kezdeményezés. az innováció vágya vezérli hallgatóinkat leendő munkahelyükre. S csak ennek jogos kísérő jelenségeként szerepel az anyagi megbecsülés, a jó anyagi körülmények igénye. Hallgatóságunk nagy többsége tehát tudatosan és jól formálja jövőjét. A reális lehetőségeket igyekszik racionálisan felmérni, noha a praktikus motívumok dominanciája is megnyilvánul. Lényeges jelenség azonban az érvényesülés és az érdek (egyéni, társadalmi) tendenciózus közelítése. * * * Emberi, erkölcsi tulajdonságuk minőségére (a leendő munkahelyi beilleszkedés aspektusából) utalt a kérdés: véleménye szerint milyen tulajdonságok jellemezzék a magyar dolgozókat? — ti. a szocializmus építésének jelenlegi időszakában. Erre a nyitott kérdésre a választ teljesen önállóan és spontán kellett megadni. A válaszoknak az a nagy pedagógiai értéke, hogy a hallgatókat valóban aktív gondolkodásra, mintegy a szocialista embereszmény kreatív megfogalmazására, megalkotására késztette. Sőt, további di- menzionálásra kényszerültek, mert külön kértük az általuk legfontosabbnak tartott öt pozitív, azaz „kívánatos” személyiségjegynek, és további öt „nem kívánatos”, vagyis negatív tulajdonságnak a lejegyzését. összesen 105 pozitív tulajdonságot említettek. A legtöbbször előfordulók: munkaszeretet, munkafegyelem, műveltség, hazaszeretet, ideológiai képzettség, közösségi szemlélet, szocialista gondolkodás, fegyelem, aktív közélcliség, szakmai tudás, közéleti tevékenység. (Eredeti megfogalmazás; fogyó sorrendben.) Az előfordulások számának rendjében szemlélve tanulságos a kiemeléses összefoglalás: A szocialista ember mentalitását legtöbben a szaktudásra épülő és fegyelmezetten végzett munkához kötik (70%), illetve a hazáját szerető, ideológiailag képzett, aktív közéleti és közösségi életet élő, szocialista módon gondolkodó emberi magatartásban (68%) jelölik meg — igen helyesen. A „nem kívánatos” tulajdonságok számbavétele szintén érdekes és tanulságos. 94 olyat jelöltek meg a hallgatók, amelyeket elítélnek, amelyek ellen, véleményük szerint, küzdeni kell. A legtöbb válaszban előforduló azonos negatív tulajdonságok a csökkenő gyakorisági index alapján: önzés, kapzsiság, közömbösség, művelet- lenség, fegyelmezetlenség, rossz munkamorál, laza munkafegyelem, kulturálat- lanság, mások eltiprása, elnyomása, alkoholizmus, hanyagság, lustaság (a hallgatok megfogalmazása szerint). Hallgatóink többsége tehát az olyan embert marasztalja el leginkább, aki szembeáll a szocialista munkamorállal, fegyelmezetlen, laza a munkaerkölcse, hanyag és lusta (62" u). Még szenvedélyesebb negáció nyilvánul meg a szocialista erkölcs és a közösség ellen vétőkkel szemben. Az önző, kapzsi, a másokat „letipró", ugyanakkor közömbös embereket a hallgatók 70 százaléka ítéli el. A műveletlenség, kulturálat- lanság sem bocsánatos bűn hallgatóink (28%)) jó irányba alakuló-fejlődő erkölcsi szemléletének felfogásában, de az alkoholizmus sem (18%,). A felmérés tapasztalatai alapján összegzésként megállapíthatjuk. hogy hallgatóink világnézeti fejlődését a dialektikus materializmus tartalmi jegyei jellemzik. Mint pályakép: a személyes munkájukkal építendő szocializmus távlata vezérli őket. Világnézetük kialakításában jelentős szerepet tulajdonítanak a főiskolai oktató-nevelő hatásoknak, de a társadalmi normák elsajátításában meghatározó komponens: az önnevelés, a személyiségükbe beépülő szocialista erkölcsi értékek ön- szabályozó művelete. Felmérésünk lényegében elérte célját. A kép viszonylag reális. Tartalmazza a legjellemzőbb pozitív vonásokat. de nem mossa el a negatív jelenségeket, tudati konfliktusokat sem. A szocialista személyiségformálásnak, a marxista világnézeti nevelésnek, a felsőfokú mezőgazdasági szakemberképzésnek nélkülözhetetlen feltétele ezeknek a felismeréseknek a számbavétele, hallgatóink reális pályaképének kialakítása és korrekciója tekintetében. Dr. Tóth Lajos tanszékvezető főiskolai tanár Fülöp Erzsébet: Hazafelé Olvasólámpa Szúdy Géza versesfüzete Nem sejtheti Szúdy Géza, mikor zártam őt szívembe. Néhány évvel ezelőtt egy baráti beszélgetéskor olyasmit mondott, hogy nem tartja komoly embernek azt, aki napjában legalább egyszer nem gondol az elmúlásra. Akkor figyeltem fel rá igazán, azóta várom újabb verseit. S mondhatom, még sose csalatkoztam. Persze, a vers olyan portéka, mint a nemes óbor, amely ha élvezőjére akad, itatja magát. Cégér sem kell hozzá. Most mégis elragadtatással szólok, hisz könyvespolcom díszei közt tudhatom Szúdy Géza: Ad astra című versesfüzetét. Gyötrelmesen szép órát szerzett a költő, amikor egy szuszra végigolvastam a húsz költeményt. Mintha borús hangulataim, világot féltő, mégis életigenlő érzéseim dadogó mozaikjait láttam volna viszont, míves sorokba öntve. Kívánom Szúdy Gézának, hogy sok értő befogadóra leljen olvasói között. Szúdy Géza: Mikor kezdődött Mikor kezdődött és hogyan Homályba vész mint a Történelem előtti kort. Ügy érzem nem is kezdődött talán De mindig volt mint a világ Oly természetes mint az éhség és a szomj Saját törvényű mint az élet Ize és illata mint a kenyéré Gyönyörű mint a legősibb dolgoké Melyekkel körülveszi gyermekeit a Föld Ó napfény- és vízillatú szerelmesem Füvek hajladoznak virágok nyílnak a Szemedben Mint Mamaia bársony homokját a Tengeri szél Tested forró dombjait úgy járja be a Leheletem Ad astra — a csillagok felé, ez a ’versesfüzet címe. Távoli égitestekről felénk remegő időtlenség és modern korunk feszültségei vibrálnak a sorok közt. Az élet mögött ott reszket az elmúlás, s a holtak is az eleveneknek üzennek. Egységes világkép, költészetté kristályosodott filozófia zokog a versekben. Félelem korunk cápatestű szerkezeteitől, az elektronikus gépagyakbd táplált ádáz programoktól. És valamiféle halvány remény, derengés csupán, hogy mégis „cseperedik a világ”. Aligha hinném, hogy Szúdy Géza élete során házat, kertet, bőséges földi javakat gyűjtögetett volna. Nem tudom. De verseiből olyan lelki gazdagság, lényeget meglátó s láttató pompa árad, amely kárpótolhatja őt minden elmulasztott gyönyörért. Szomorúsága mégis elgondolkodtató: csak a „szemesnek áll a világ”, s az érzékeny lelkű látnoknak csupán a fájdalrfias líra lehet a juss? Filadelfí Mihály válogatta és szerkesztette az Űj Aurora gondozásában megjelent művet. Petőcz Károly tervezte a Kner Nyomdában készült füzetet. Öröm kézbe venni ezt a tipográfiai mestermunkát, amelyből mindössze ötszáz példány készült. - Félezer füzetecske! Ez bizony éppen csak több a semminél. Gesztus inkább, elismerésféle a költőnek. Tehet belőle saját polcára, küldhet barátainak, tisztelőinek. Remény is persze, mert ezúttal is bizonyítást nyert, hogy antológiák, folyóiratok és napilapok nyilvánossága után Szúdy Géza költészete széles körben terjeszthető, önálló kötetet érdemel. Andódy Tibor
