Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

1983. július 2„ szombat Uruguay II diktatúra tíz éve A börtönök zsúfolva vannak politikai foglyokkal, száz­ezrek elmenekültek az országból, a baloldali pártok és szakszervezetek még mindig be vannak tiltva, a gaz­daság helyzete katasztrofális — ez az uruguayi katonai diktatúra tízéves uralmának a mérlege. A Latin-Amerika két óriása, Brazília és Argentína ár­nyékában élő kis országban a földbirtokosok és a keres­kedelmi burzsoázia képviselője, a nemzeti (blanco) párt, valamint a városi polgárságot tömörítő Colorado Párt vetélkedésében sokáig az eszköz szerepét játszó had­sereg 1973. június 27-én csendes államcsínnyel magához ragadta a hatalmat. A katonák feloszlatták a parlamen­téi, betiltották a politikai pártokat és a szakszervezete­ket, visszavonták a sztrájkjogot. így kezdődött a katonai diktatúra tízéves korszaka Uruguayban. A katonák előretörését az segítette elő, hogy a hatalom tényleges birtokosa, az ipari burzsoázia érdekeit képvise­lő akkori polgári kormány képtelen volt megfékezni a nemzeti felszabadító mozga­lom tupamarok néven is­mert városi gerilláinak tevé­kenységét. Szabad kezet adott hát a hadseregnek a Tupac Amaru indián vezérről elne­vezett, szélsőséges eszközök­kel bár, de haladó célokért küzdő mozgalom elfojtásá­hoz. A kormány washingtoni nyomásra a hadsereg ellen­őrzése alá helyezte a rendőr­séget is. A katonák azonban az engedelmes végrehajtóból önálló kezdeményezővé lép­tek elő. 1971-ben létrehozták a fegyvernemeket irányító egységes katonai juntát. A következő lépés a rendkívüli állapot megszavaztatása volt- a parlamenttel. Ennek kihir­detése gyakorlatilag teljha­talmat adott, a hadseregnek, így szabadon ítélkezhetett az akkor már több tízezer letar­tóztatott felett. Az 1973. június 27-én be­következett teljes katonai ha­talomátvételre 15 napos ál­talános sztrájk volt a vá­lasz. A katonák megtorlásul betiltották az ország két leg­nagyobb szakszervezeti tömö­rülését: az Uruguayi "Orszá­gos Munkásszövetséget és az Uruguayi Szakszervezeti Szö­vetséget. Az emberi és polgári jogok legkegyetlenebb eltiprásának korszaka kezdődött az or­szágban. Az oktatásból kí­méletlenül eltávolították a juntának nem tetsző nézete­ket valló tanárokat, felszá­molták az egyetemek önkor­mányzatát, betiltottak több lapot, újságírókat tartóztat­tak le. Az alig hárommilliós országban tízezrek járták meg a junta börtöneit, mindenna­posak voltak a politikai gyil­kosságok. A terror nem kí­mélte a blanco és a Colorado Párt vezetőit, a katonák egy­kori megbízóit sem. Tizenötezer uruguayit ko­rábbi politikai tevékenysé­gük miatt megfosztottak a polgári jogok gyakorlásától. A tilalom 1991-ig érvényes. A két polgári párt csak a múlt évben kezdhette meg ismét működését. Az időköz­ben egységfrontba tömörült baloldali erők, az Uruguayi Kommunista Párt, az Uru­guayi Szocialista Párt és a függetlenek betiltásuk óta illegalitásban harcolnak a diktatúra ellen. A katonai kormányzatok ultraliberális gazdaságpoliti­kája időközben tönkretette az export jelentős részét adó mezőgazdaságot. Az ipari ter­melés visszaesett. Uruguay az egy főre jutó külföldi adósságállomány tekinteté­ben jelenleg az első helyen áll a latin-amerikai konti­nensen. A gazdasági helyzet rom­lása erősítette a diktatúra el­leni belső harcot. A katonai kormány 1980 novemberében népszavazást tartott azzal a céllal, hogy törvényesítse a katonai kormányzást. A rész­vétel kötelező volt, a távol­maradókat súlyos büntetés várta, a szavazókat megfé­lemlítették, zaklatták, s ilyen légkörben több mint 50 százalékuk nemmel szavazott az alkotmánytervezetre, amely bár lehetővé tette vol­na az elnöki rendszerre való visszatérést, de a hatalom igazi birtokosa továbbra is a hadsereg maradt volna. Két évvel később, az 1982 novemberében ismét engedé­lyezett polgári pártok úgy­nevezett belső választást tar­tottak, hogy kijelölják a ka­tonai kormányzattal párbe­szédet folytató bizottságok tagjait. Ezeken a választáso­kon a katonai diktatúrát el­lenzők arattak elsöprő győ­zelmet. A diktatúra elszigetelődé­sének legutóbbi és egyben legmeggyőzőbb bizonyítéka az idei május elsejei felvo­nulás volt. Tízévi üldöztetés, megtorlások ellenére több százezres tömeg követelt „szabadságot, munkát, fize­tést és amnesztiát” Montevi­deo utcáin. A figyelmeztető jelekre a katonai kormányzat párbe­szédet kezdett az engedélye­zett pártokkal, de csak az 1980-as elképzeléseit hajlan­dó megvitatni. Ami pedig igazi szándékait illeti, ezt vi­lágosan megmondta a „leg­illetékesebb”, a köztársasági. elnökké avanzsált Gregorio Alvarez nyugalmazott altá- bonagy: politikai nyitásra 1985 előtt aligha lehet szá­mítani, a hadsereg addig is szilárdan kezében tartja az ügyeket — szögezte le a ka­tonai kormányzat „erős em­bere”. Pap Zsófia Éhezők és élelmiszer-fölöslegek A világszervezet a helyszín megválasztásával is jelezni kívánta a probléma hordere- jét: a világ 36 országának élelmezési és mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó minisz­terei első ízben gyűltek ösz- sze a New York-i ENSZ- székházban, hogy a Világ- élelmezési Tanács (WFC) hétfőn megkezdődött ülésén megvitassák a fejlődő világ élelmezési helyzetét. Az ENSZ székhelyén még soha nem tartottak ehhez hasonló, miniszteri' szintű találkozót. Az idén a világ élelmiszer­helyzetét tragikus ellent­mondások jellemzik: miköz­ben a vezető élelmiszer-ter- melő országokban kivétele­sen nagy készletek halmo­zódtak fel, addig a harmadik világ éhező államaiban stag­nál a termelés. Szinte bru­tális az ellentét: a gabona­árak harminc éve nem vol­tak ilyen alacsonyak — ma mégis több ember éhezik, mint valaha. Több nagy élelmiszer-ter­melő ország — elsősorban az Egyesült Államok — szánt- szándékkal fogja vissza me­zőgazdasági termelését, hogy így állítsa meg a világpiaci árak és ezzel együtt az ame­rikai farmerek jövedelmének esését. A világ élelmiszer­készletei napjainkra minden idők legmagasabb szintjét ér­ték el: a gabonafölöslegek például egyötödével megha­ladják az éves szükségletet — és a világpiacon most ol­csón kaphatók. A fejlődő vi­lág lakossága mégsem jut több élelemhez. Ennek okai olyan össze­tettek, hogy a kérdésről ké­szült ENSZ-háttérjelentés nem is részletezi őket. Utal azonban az elosztásban meg­levő rendkívüli nehézségek­re, arra, hogy az élelmiszer elajándékozása sem jelenthet megoldást hosszabb távon, hiszen ellenszolgáltatás nél­kül egyetlen ország sem mond le élelmiszereiről; sőt, a tapasztalatok szerint a nagyarányú segélyezés gyak­ran visszaveti a fogadó or­szágok saját élelmiszer-ter­melését. A legkilátástalanabb hely­zetben Afrika van, elsősor­ban a szaharai térség, ahol szűnni nem akaró aszály pusztít. Bár a legtöbb éhes embert még mindig Ázsiában tartják nyilván, a fekete kontinensnek van a legki­sebb esélye arra, hogy ja­vítsa népessége ellátását. Az afrikai helyzet drámai: ezt jelzi az is, hogy bár lakos­sága csak egyötöde Ázsia la­kosságának, ez utóbbit meg­előzte a donor országoktól kapott élelmiszersegélyek mennyiségét tekintve. S bár Ázsiában az utóbbi időben biztató eredményeket sikerült elérni az önellátás megvalósításában, még min­dig 300 millióra becsülik azok számát, akiknek az éh­ség nem pusztán „közérzeti” kategória — hanem már be­tegség. Afrikában az elmúlt évek­ben még romlott is az élel­mezés helyzete és a kilátá­sok nem sok jót ígérnek a jövőre nézve sem. Két évti­zede a kontinens még saját maga megtermelte élelmi­szer-szükségletét — ma már azonban a legínségesebbnek tartott 42 ország közül min­den második ezen a földré­szen található. Ázsia az ENSZ dokumen­tuma szerint nagy kihívással néz szembe: az ezredforduló­ig újabb 900 millió ember­nek kell táplálékot biztosíta­nia és egyidejűleg javítania kell a fogyasztási és elhe­lyezkedési lehetőségeit azok­nak a föld nélküli szegé­nyeknek, akik nem részesül­tek az eddig végbement nö­vekvő élelmiszer-termelés és a gazdasági fellendülés jó­tékony hatásából. A latin-amerikai országok többsége képes arra, hogy belátható időn belül felszá­molja a hiányos táplálkozást — írja a dokumentum. A kontinens viszonylag kedve­ző helyzetben van: itt csak­nem három évtizeden át évi átlagban 3 százalékkal nőtt az agrártermelés. A térséget azonban nyomasztó gazdasá­gi gondok gyötrik — így az adósságok óriási összege, az agrárszektor súlyos szerkeze­ti torzulásai, az élelmiszer- importnak az exporthoz való kedvezőtlen aránya, a lakos­ság életszínvonalában meg­levő égbekiáltó egyenlőtlen­ség. A hetvenes évek végén a falusi lakosság 70 százalé­ka a falusi jövedelmeknek csupán 35 százaléka felett rendelkezett', és még ennél is kisebb volt a birtokában levő földterület aránya: mindössze kettő százalék! A lakosság 15 százalékának — 50 millió embernek — "hiá­nyos a táplálkozása Latin- Amerikában. A bőséges túlkínálat elle­nére nem kedvez az éhínség leküzdéséhez a világ gabo­napiacának jelenlegi helyze­te sem, amelyet — éppen az alacsony árak miatt — pil­lanatnyilag az egyoldalú lé­pések és az „agrárháborúk” kialakulásának veszélye jel­lemez. Az ENSZ szakértői által összeállított dokumen­tum figyelmeztet, hogy a je­lenleg bőséges készletek igen gyorsan leapadhatnak, ha a nagy termelők véghez viszik termeléscsökkentő program­jaikat —, s önmagában ez is igen törékennyé teheti az elkövetkező évek élelmezési biztonságát. Borsos Sándor Gépek az egészségért Korunkra jellemző, hogy egy-egy kórházban, nagyobb orvosi rendelőintézetben - a legkülönfélébb gépek arze­nálja veszi körül a beteget. E gépek egy része arra va­ló, hogy a betegség megál­lapításában segítse az or­vost, a másik részét pedig a már megállapított betegség gyógyításában használják. Már a régi korok orvosa is használt technikai eszközö­ket (késeket, ollókat, horgo­kat, csipeszeket, emelőket), de a legutóbbi néhány évti­zedig a legbonyolultabb ké­szülékek mégis a sztetoszkóp és a lázmérő volt. Az altatá- si módszerek fejlődése, a röntgensugarak felfedezése, és századunk szédítő techni­kai fejlődése egyre újabb és újabb technikai eszközöket adott és ad az orvos kezébe. Ez az oka, hogy az orvosi ellátás, az orvostudomány fejlődése ma már elképzel­hetetlen az orvostechnika ál­landó jelenléte nélkül. Nagyon sok beteg találko­zik például a szív elektro­mos áramának az ingadozá­sát mérő készülékkel, az elektrokardiográffal. A szív­izomban, mint minden izom­Előregyártón alagútfalazat A metrók és alagutak jól bevált teherviselő falazat­elemei az öntött vas tübbin- gek. Ám ezek világpiaci ára igen magas, így mind több helyen áttérnek az előre gyár­tott vasbeton elemekből álló alagútfalazatok kialakításá­ra. Gondot okozott azonban, hogy az előre gyártott fal­elemek illeszkedése sokszor nem volt tökéletes, ezért a nagy pajzsnyomás alatt igen sok elem eltörött. Később meg a földnyomás lassú megváltozása következtében elmozdultak az elemek, a be­épített szigetelő- és kötő­anyagok tönkrementek. Mindezeket a hátrányos je­lenségeket kiküszöböli egy magyar találmány, amely az alkalmazott hézagkitöltő- anyag tömítő, szigetelő tu­lajdonságát megtartva az ele­mek között a nyomóerőket bán, működés közben elekt­romos feszültségingadozás keletkezik. A működő izom­rész elektronegatív a nem működőhöz viszonyítva. Ez a minimális erősségű elektro­mos áram arra alkalmas erő­sítő és regisztrálókészülék­kel, az elektrográffal a test felszínéről elvezethető, és grafikusan ábrázolható. A görbe alakjának megválto­zásából, az egyes hullámok nagyságából, valamint ezek­nek egymástól való időbeni távolságából értékes felvilá­gosításokat nyerhet az orvos a szív működéséről. Természetesen tudni kell, hogy az EKG a szívműkö­désnek csupán egyik jelen­ségéről, az elektromos áram ingadozásáról ad felvilágosí­tást, az elváltozások értéke­lésekor tehát más tüneteket is figyelembe kell venni, ezért a görbék jellegéből csak megfelelő gyakorlattal rendelkező szakorvos követ­keztethet. Általában az EKG-t a szívritmuszavarok megállapítására használják fel a legbiztosabban, de nagy jelentősége van a szívinfark­tus felismerésében is. elosztja, a falszerekezet bi­zonyos mértékű mozgását megengedi, és ezzel elejét ve­szi a töréseknek, mechanikai sérüléseknek. Az eljárás lé­nyege, hogy az elemek héza­gainak kitöltésére is és a fa­lazat és a föld közé — ún. viszkoelasztikus anyagot jut­tatnak —, majd amikor az elemek relatív mozgása meg­Magyarországon a húsz­éves Medicor állít elő bo­nyolult orvostechnikai esz­közöket, köztük az EKG-csa- lád tagjait. A képen látható, és az idei BNV-n bemuta­tott ER—661 jelű háromcsa­tornás EKG-készülék a ha­gyományos készülékeknél magasabb szinten elégíti ki a szív és a keringési rend­szer vizsgálatai által tá­masztott követelményeket, a készülék hőírós regisztráló és display megjelenítő egysége a görbék mellett a szívhan­gokat, pulzusgörbéket is rög­zíti. szűnt, a hézagokat lezárják. A kötőanyag a nyomás út- jából kitér, tehát képes az alakváltoztatásra, viszont nagyobb nyomás esetén meg­szilárdul, és ebben az álla­potban nagyobb nyomást is képes felvenni. Képünkön az új eljárással készült alagútfalazatot lát­hatunk. Röviden ZENÉLŐ ISKOLATÁBLA A Párizsban megtartott Audiovizuális Kiállításon új elektronikus berendezést mu­tattak be a szolfézs tanításá­ra. Az iskolatábla zenei hangokat képező elektroni­kus rendszerhez kapcsolódik. Amikor a zenetanár ujjával vagy pálcájával megérinti a táblát, a kottának megfelelő zenei hang megszólal. A ta­lálmány elősegíti a szolfézs tanítását azzal, hogy a diá­kok nemcsak hallják a han­gokat, hanem lájták is a kottafejeket a táblán. MŰANYAG ÓRA A világszerte ismert Tis- sot óragyár a jövőben plasz­tik zsebórákat fog gyártani. A műanyagprés-formázó gép egy lépésben tud olyan alkatrészt előállítani, amely hagyományosan — fémből — csak nagyszámú művelettel készíthető el. Például a Tis- sot-féle Astralon óra szer­kezetének házát a Delrin ne­vű műanyagból (Du Pont szabadalom) egy lépésben le­het kipréselni, míg fémből való elkészítése 40 művele­tet kíván. A Tissot-mérnökök évek óta dolgoznak a műanyag órán, és már hosszabb ideje vizsgálnak működő példá­nyukat. A fejlesztési munka legnagyobb nehézsége a 10 mikronnyi pontosságú mű­anyagpréselés technológiájá­nak kidolgozása volt. A mű­anyag Astralon óra ötven­két alkatrészből áll, a ha­gyományos kilencvenhattal szemben. Olajozása felesle­ges, mert a műanyag önke­nő. A plasztik óra pontossága nem rosszabb, mint a ha­gyományos kivitelű, megfe­lelő kiegészítéssele krono­méter pontosságúra is ké­szíthető. GYORSÍTOTT HŰSÉRLELÉS A- frissen vágott állat hú­sa szívós, főzés után is ke­mény marad, a húst ezért érlelik. Érés közben a hús puhává, porhanyóssá válik. Az állat izomzata ugyanis vágás után megmerevedik, majd tárolás közben ismét fellazul. Ez a folyamat az enzimek tevékenységével kapcsolatos. Angliában újab­ban mesterségesen adagolt enzimekkel gyorsítják a hús érését. AUTÓTORONY A Monticelli Kortárs Mű­vészeti Központ a Párizs mel­letti Jouy-en-Josas-ban van, egy sportklub területén, szá­mos teniszpálya, tornaterem, úszómedence, biliárd- és pingpognterem között. Évek óta rendszeresen tartanak itt modern művészeti kiállításo- kat.A sportklub parkolójában szokatlan emlékmű áll: egy 6x6 méter alapterületű és 20 méter magas „torony”, amely 1600 tonna betonba öntött, egymásra rakott, kü­lönböző típusú Buick, Re­nault és Citroen személygép- kocsi-modellekből készült. Az autótomyot hatvan gép­kocsiból állította össze Ar- man, a nizzai származású, de már évek óta az Egyesült Államokban élő 56 éves szob­rász akinek sok korábbi al­kotásában is szerepelnek kü­lönböző használati tárgyak: vasalók, kávédarálók, szer­számok. A NYÄLMIRIGY ÉS A SZOPÁS Régóta ismeretes, hogy a patkány újszülöttek éhen pusztulnak életük első tíz napja alatt, ha megfosztják őket a nyelv alatti nyálka- mirigyüktől. Amerikai kuta­tók kimutatták, a nyál elő­segíti, hogy a kölyök ajkai jól tapadjanak az anyamell­bimbójához. Ha a nyálmi­rigytől megfosztott patkány újszülöttek ajkait kétórán- ként bekenték vazelinnel, újból tudtak szopni, és élet­ben maradtak. A kísérletből arra lehet következtetni, hogy a nyál szerepe a szoptatásban első­sorban mechanikai jellegű, és ez felveti azt a lehetősé­get, hogy a szoptatással ne­hezen boldoguló emberi cse­csemők esetében is eredmé­nyes lehet az ajkuk zsírozá­sa.

Next

/
Thumbnails
Contents